Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)

1970-05-01 / 118. szám

2. oldal Óráról órára romlik a helyzet Kambodzsában Mind kevesebb az áru, egyre nagyobb a drágaság Phnom Penhben • Az amerikai csapatok támadást készítenek elő Kambodzsa ellen? Phnom Penhből jelenti a Tanjug. Kambodzsában óráról órára romlik a helyzet A fővárosban üresek az üzletek, az áru ugyanis csak nagy nehézségek árán jut el Phnom Penhbe az ország más részeiből. Az árak szakadatlanul emelkednek, a kereskedők spekulálnak. A khmer bankban már a dollárcsekkeket sem váltják be. Az élelmiszercikkek ára rohamosan emelkedik, főleg a rizsé. A lakosság ugyanis a szokottnál nagyobb mennyiséget vásárol, hogy tartalékolhasson. Az üzletekből eltűnt a burgo­nya, a behozatali vaj és a Szihanukville kikötőből szállított egyéb élelmiszercikkek. Az infláció szinte kézzelfogható, szüntelenül támadják a kor­mánycsapatok hadállásait, a harcokba nehéztüzérséget és páncélosokat is bevetnek. Takeo térségében, Phnom Penhtől délre, a kormány­csapatok lendültek támadás­ba, de kérdéses, hogy tud­ják-e tartani az elfoglalt hadállásokat. A sajtóértekez­leten egy új megfogalmazás született a gerillákat illető­leg: a Szihanuk-barát erő­ket már nemcsak a Vietkong és a VDK csapatainak neve­zik, hanem imperialistáknak is. Hangsúlyozzák azonban, hogy a lázadók között egyet­len khmer sincsen. A kambodzsai hírszerző iroda főnöke az újságíróknak gézzel írt okmányokat muta­tott föl. Azt állította róluk, hogy a megölt gerilláknál ta­lálták őket, és azt bizonyít­ják, hogy a vietnami kom­munisták irányítják a táma­dásokat a khmer hadsereg ellen. Azt azonban nem tud­ta megmagyarázni, hogy az okmányok miért íródtak khmer nyelven. Az iratok­ban — állítólag — felszólí­tották a lakosságot, hogy Szihanuk herceg vezetésével az utolsó leheletig küzdjenek Lan Nol tábornok áruló kor­mánya ellen. A bajokat tetézi, hogy or­szágszerte folynak a harcok. A kambodzsai hadseregpa­rancsnokság szóvivője el­mondta, hogy a gerillák A hírszerző iroda főnöke azt is elmondta, nem hiszi, hogy Szihanuk, aki világ­­életében fejedelmi kénye­lemben élt, képes lesz behú­zódni az erdőbe, hogy a láza­dók élére álljon. Hozzáfűzte, nincs tudomása róla, hogy Szihanuk ellen bírósági pert akarnak indítani, de nem is cáfolta az erre vonatkozó híreket. Az AFP saigoni értesülései szerint az amerikai nehéz­bombázók szakadatlanul tá­madják a kambodzsai határ­vidékeket, és ebből arra le­het következtetni, hogy új nagyarányú támadás készül Kambodzsa ellen. Az amerikai katonai szóvi­vő közölte, hogy a B-52-es nehézbombázók több száz tonna bombát szórtak kam­bodzsai felkelők hadállásai­ra, majd elmondta, hogy a vietnami hadműveletek is a kambodzsai határvidékre korlátozódnak. Sztrájkolnak az olasz vasutasok Rómából jelenti az AP. Az olasz vasutak alkalma­zottai szerdán egynapos sztrájkba léptek, és ennek következtében úgyszólván egész Olaszországban megbé­nult a vasúti forgalom. A vasutasok sztrájkja része az országszerte megindult álta­lános sztrájkmozgalomnak. Az olasz dolgozók az ellen tiltakoznak, hogy a kormány állandóan halogatja a bér­emelési követelések megvi­tatását. A fizetések ugyanis mesz­­sze lemaradtak az áremelke­dések mögött, az infláció kö­vetkeztében rohamosan meg­drágult az élet, többet kell fizetni a lakásokért, egyszó­val megromlottak az élet­­körülmények. A szakszerve­zetek általános sztrájkra szólították föl tagjaikat, hogy kényszerítsék: tegyen eleget követelésüknek. Jobboldali terror­hullám Guatemalában Megöltek két baloldali politikust Mexikóból jelenti a Tanjug. Guatemalában a viszonylagos nyugalom ellenére is nehézségek vannak: Karl von Sprelt nyugatnémet nagykövet meggyilkolása után jobboldali terrorhullám indult. Az utóbbi két nap alatt a jobboldali elemek két em­bert öltek meg: Francisco Barreno szakszervezeti veze­tőt a fővárostól nyolc kilo­méternyire halva találták az országúton. Zsebében egy cédula volt, amelyen a kö­vetkező állt: „Azért halt meg, mert a guatemalai munkapárthoz, a szakszer­vezeti mozgalomhoz tarto­zott, és mert részt vett a be­csületes polgárok meggyil­kolásában, elrablásában. Fi­­gyelneztetés ez mindazok­nak, akik Oroszországba, Ku­bába és a szocialista orszá­­gokba utaznak! Szemet szemért, fogat fogért!” A jobboldali terroristák ugyanaz­nap megölték Eli­­gio Rodas kommunista ge­rillát is. Holttestét Barreno meggyilkolásának színhelyé­től pár kilométerre találták meg. Az ő zsebében is e­gy cédulát találtak a következő szöveggel: „Így pusztul el minden gyilkos, a Lázadó Erők Szervezett tagjai!” A gerilláik ezzel egyidejű­leg elrabolták Rudy Weissen­berg gazdag gyárost, kétszáz­ötvenezer dollár váltságdíj el­lenében azonban szabadon bocsátották. MAGYAR SZÓ 1970. IV. 30.—V. 1, 2. Brezsnyev Prágába látogat Részt vesz az ország felszabadulásának évfordulóján rendezendő ünnepségeken Moszkvából jelenti a Tanjug. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet KP kormányküldöttsége élén a jövő héten hivatalos látogatásra Csehszlovákiába utazik. Moszkvában közölték, hogy a szovjet küldöttséget Ludvík Svoboda csehszlová­kiai köztársasági elnök és a csehszlovák kormány hívta meg. Hírek szerint a dele­gáció tagjai között van Nyi­­kolaj Podgornir, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa­­elnökségének elnöke és Alek­­швеj Koszi­gin szovjet mi­niszterelnök, valamint Grecs­ko marsall véderőminiszter és Andrej Grozd­ko külügy­miniszter. A Moszkvában kiadott hi­vatalos közlemény szerint a delegáció aláírja az új cseh­szlovák—szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést és május 9-én jelen lesz az or­szág felszabadításának 28. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségen. A magas rangú szovjet ve­zetők prágai látogatását már egy évvel ezelőtt kilátásba helyezték, pontosabban ak­kor, amikor Gustav Hasak került a CSKF élére, és ki­jelentette, hogy Moszkva és Prága között minden politi­kai problémát megoldottak. Az augusztusi katonai be­avatkozás után azonban csak Koszigin miniszterelnök lá­togatott Csehszlovákiába. A szovjet—csehszlovák kapcsolatok helyreállításá­nak kézzelfogható megnyil­vánulása Husak és Svobo­da októberi hivatalos moszk­vai látogatása volt. Prága teljes mértékben elfogadta a csehszlovákiai események és a Varsói Szerződés tagálla­mai beavatkozásának szov­jet értékelését. Csak a gaz­dasági problémák rendezése van még hátra. Moszkvában nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a szovjet diplomatákkal együtt a Varsói Szerződés többi tagállamának vezetői is Prágába utaznak. Már megint mérges vagyok v­an annak már vagy­­s egy esztendeje, hogy­­ a nagyközönség tudo­mására hoztam: mérges va­gyok. Annak idején azért kerültem ilyen lelki- és ideg­állapotba, mert egy Buda­pesten kiadott könyv, amely a vitaminokról szól, egy ár­va, egy egészen árva szóval sem említette Szent-Györgyi Albertet, a C-vitamin felfe­dezőjét. Még lábjegyzetben sem mondta meg a könyv szerkesztője, hogy a szegedi egyetem hajdani Nobel-díjas tanárának milyen bokros érdemei vannak a biokémiai kutatás terén. Szóval, igen nagyon mér­ges voltam Szent-Györgyi el­­sikkasztása miatt, mondogat­ván magamban, hogy nem olyan sok Nobel-díjasa van a magyar tudománynak, hogy csak így dobálózzon velük, ilyen hanyag nemtörődöm­séggel vegye semmibe a vi­lágszerte ismert és elismert tudóst. És most megint i­s a napok­ban került a kezembe prof. dr. Drago Glaser: Az orvos­­tudomány legújabb győzel­mei című könyve, amelyet a budapesti Gondolat kiadó jelentetett meg dr. Székely Sándor fordításában, dr. Ke­néz János „kontrollszerkesz­­tésében”. És ennek a könyvnek egyik fejezete a lehető leg­aprólékosabb gondossággal számol be Tadeusz Reichstein lengyel származású svájci tudós munkásságáról, a C-vi­tamin szintetizálásáról. Az író hangsúlyozottan állapítja meg: ____egyetlen hatóanyag sem lett népszerűbb a C- vitaminnál". A prof. dr. Hu­gó oldalakat szentel a C-vi­­taminnak, leírja múltját, je­lenét, jövendőjét, megállapít­ja, milyen fontos, hasznos, mennyire elterjedt világszer­te, de sem ő, sem a fordító, sem a „kontrollszerkesztő” — a két utóbbi mulasztása a súlyosabb — egyetlenegy mondatocskával, lábjegyzet­tel sem árulja el az isme­retlen okból titkolt titkot: a C-vitamint Szent-Györgyi „csinálta". Az agyonhallgatás —mert most már nem mertem a vé­letlenre fogni a dolgot — gondolkodásra késztetett. Mit csinálhatott az a Szent- Györgyi Albert nevű magyar tudós, hogy saját magyarjai óvakodnak leírni, kiejteni a nevét? Nem bíztam saját ismere­teimben — pedig tudtam, hogy dr. prof. Szent-Györgyit éppen haladó szelleme miatt mellőzte, szorította háttérbe a Horthy rendszer —, elő­vettem hát a rendelkezésem­re álló kézikönyveket, forrás­műveket. Az Új Magyar Le­xikont, a Természettudomá­nyi Lexikont és Karsai: A budai vártól a gyepűig című könyvét böngésztem át, és az alábbi adatokra bukkantam: „Szent-Györgyi Albert: or­vos és biokémikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas. 1949-ben elhagyta az országot, az USA-ban dolgozik. Papriká­ból előállította a C-vitamint, alapvető megállapításokat tett a sejtlélegzés terén és az izom­biokémiában." „Szent-Györgyi Albert: Magyar származású, az USA- ban élő orvos, biokémikus. Felfedezte az aszkorbin­sa­vat, és kimutatta azonossá­gát a C-vitaminnal... Út­törő munkát végzett az izom­biokémiában ... Munkássá­gáért 1937-ben orvosi Nobel­­díjat kapott.” „Szent-Györgyi Albert dok­tor, a szegedi egyetem ta­nára, 1937-ben biológiai No­­bel-díjat kapott... A fel­­szabadulás után külföldre távozott... Hitler a pana­szok egész sorozatát hozta föl Kállay kormánya ellen... Ez a kormány küldte ki Konstantinápolyba Szent- Györgyi Albert szegedi egye­temi tanárt, hogy az ango­lokkal (a különbékéről) tár­gyaljon ... A Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bi­zottsága ... küldöttségének vezetőjéül Szent-Györgyi Al­bert Nobel-díjas professzort jelölték ki.­ A három forrásmű semmi rosszat sem tud Szent-Györ­gyi Albertről, sőt... Hát akkor miért? Mi a bűne Szent-Györgyi­­nek? Az a sanda gyanú merült föl bennem, hogy Ádám apánk meg Éva anyánk év­ezredek óta nyilvántartott ballépése, az eredendő bűna ludas a dologban. Mert más okot nem látok. BODRITS István ни1Шшшшшшшшншишти«нгамн»тп1М1М|шт1иП1»ниипп|шти1шажит|ии|11Ш11ШНП1ШШШишти11Ш11Ш1Ш1!ШНШтНЖН11ПШШМ| A HALHATATLAN LENIN JOHN reed:tíz világrengető nap I | 1 ........................................................................................................................................... I (15) Hajnali fél háromkor az egész kong­resszus pattanásig feszült figyelmének lég­körében Kamenyev felolvasta az új kor­mány megalakulásáról szóló rendeletet: „A munkás-, katona- és parasztkül­döttek összorosz szovjetjeinek kong­resszusa elhatározza. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés össze­­üléséig az ország kormányzására ideig­lenes munkás- és parasztkormány ala­kul, amely a Népbiztosok Tanácsa ne­vet viseli. Az állami ügyek egyes ágait bizottságok intézik. Ezek összetétele biztosíték arra nézve, hogy a kongresz­­szus határozatait a dolgozó munkások, munkásnők, tengerészek, katonák, pa­rasztok és alkalmazottak tömegszerve­zeteivel szorosan együttműködve inté­zik. A kormányzó hatalom e bizottsá­gok vezetőiből alakult kollégium, azaz a Népbiztosok Tanácsának kezében van. A népbiztosok munkáját a munkás-, paraszt- és katonaküldöttek összorosz szovjetjének kongresszusa és annak végrehajtó bizottsága ellenőrzi, és ő mozdítja el a népbiztosokat.’* Még mindig mély csönd vett, de amikor megkezdte a népbiztosok névsorának fel­olvasását, kitörő éljenzés hangzott fel min­den név, főként Lenin és Tnockij neve után: „A Népbiztosok Tanácsában a következő személyek foglalnak helyet: A Népbiztosok Tanácsának elnöke: Vlagyimir Uljanov (Lenin). Belügyi nép­biztos: A. P. Rikov. Mezőgazdaság: V. P. Manfin. Munkaügy: A. G. Slapnikov. Hadsereg és tengerészet V. A. Ovsze­­jenko (Antonov), N. V. Kirilenko és P. E. Dibenko, akik bizottságként intézik­­ az ügyeket. Kereskedelem és ipar: V. P. Nogin. Közoktatás: A. V. Lunacsarszk. Pénzügy: Sz. Sz. Szkvorcov-Sztepa­­nov. Külügy: L. D. Bronstajn (Trockij). Igazságügy: G. I. Opokov (Lomov). Közellátás: Sz. A. Teodorovics. Posta és távírda: N. P. Avilov (Gle­­bov). A nemzetiségi tanács elnöke: J. V. Dzsugasvili (Sztálin). Vasutak: Vasúti népbiztost egyelőre nem neveztek ki.” A­ terem bejáratánál és a delegátusok között mindenütt szuronyok voltak látha­tók. A katonai forradalmi bizottság min­denkinek adott fegyvert, aki tudott vele bánni. Döntő harcra készültek a bolsevi­kok Kerenszkij ellen, a délnyugati szél pe­dig már az ő kürtjeik hangját sodorta erre. Senki sem gondolt hazamenésre. Ellen­kezőleg: újabb és újabb tömegek özönlöt­tek a hatalmas terembe, zsúfolásig meg­töltötték a kemény tekintetű munkások és katonák. Fáradhatatlanul, boldogan, órák hosszat állva, kitartottak a helyükön. A do­hányfüstös emberszagú levegőt vágni lehe­tett. Avilov, a »No­vaj a Zsizny” szerkesztője, a szociáldemokrata internacionalisták és a kongresszuson maradt mensevik inter­nacionalisták nevében beszélt Fiatal, ér­telmes arcával és elegáns öltönyével egé­szen elütött a többiektől. — Feltétlenül tisztában kell lennünk az­zal, hová visz ez az út... A koalíciós kor­mány megbuktatása nem azért volt oly könnyű, mert a baloldali demokraták olyan erősek voltak, hanem mert bebizonyoso­dott, hogy ez a kormány képtelen volt a népnek kenyeret és békét adni. A baloldal sem tarthatja meg a hatalmat, ha nem oldja meg ezeket a kérdéseket. — Tud-e majd kenyeret adni a népnek? Kevés a gabona. A parasztok többsége nem lesz veletek, mert nem tudtak nekik olyan gépeket adni, amilyenekre szükségük van. A tüzelő és nyersanyag beszerzése majd­nem lehetetlen... (Folytatjuk)

Next