Magyar Szó, 1970. június (27. évfolyam, 148-177. szám)

1970-06-01 / 148. szám

2. oldal Az USA nincstelenjei Jóllehet az Egyesült Államok a lakosonkénti nem­zeti jövedelem nagysága tekintetében az első országok közé tartozik a világon, ma a szegények 34 milliós hadserege él az amerikai „jóléti társadalom” árnyé­kában. A Die Zeit című nyugatnémet lap erről szóló cikkéből közlünk részleteiket. Nelly asszony három gyer­mekével már 14 éve­­éldegél Mississippi állam egyik kül­városának roskielag házikó­jában — évi­­500 dollárból. Ennyit tesz ki ugyanis a szo­ciális segély,, "(Aid to Families with Dependent Children — AFDC), melyet, a család­­fenntartó, apa nélküli négy­tagú családok kapnak, ez pe­dig valamivel kevesebb, mint egyhetede annak az évi 3553 dollárnak, amennyi az USA- ban a hivatalosan megálla­pított létminimuma egy négytagú családnak. Nelly asszony e tekintet­ben nem kivétel. 1945 óta napjainkig a szociális segély­ben részesülő amerikaiak száma megháromszorozódott, több mint 9 millióra növe­kedett. Alapjában megválto­zott a segélyre szorulók szo­ciális összetétele is. Koráb­ban az aggok és a vakok voltak többségben a segélye­zettek között, ma pedig in­kább azok a többgyermekes családok, amelyeknek egyet­len jövedelmi forrásuk a népjóléti segély. Igaz, nem minden segé­lyezett van olyan rossz hely­zetben, mint Nelly asszony. Nem minden szövetségi ál­lamban ilyen kicsi ugyanis­­ a segély összege. New York-­­ ban például a négytagú csa­ládok hatszor annyit kapnak, vagyis 3000 dollárt. Jórészt ez a tény indította el a nyo­morban élő déli néger lakos­ság tömeges északra költö­zését. Ma a segélyezett ame­rikaiak 11 százaléka New Yorkban él. A segélyt élvező családok nagy részének nincs család­­fenntartója, apa nélkül él, ami sok szövetségi államban a segély kiutalásának egyik fontos feltétele. Ezért nem ritka jelenség, hogy a mun­ka nélküli családfő csak azért hagyja el otthonát, hogy családja jelentkezhes­sen az AFDC pénztáránál. Nem sokkal jobb a helyze­tük azoknak az amerikaiak­nak sem, akik, annak elle­nére, hogy dolgoznak, mégis szegénységben élnek. Az USA 25 millió szegényének egyharmada olyan családban él­, amelynek eltartósa egész évben munkaviszonyban van. Az ő évi jövedelmük átla­gos összege több mint 1000 dollárral kisebb a hivatalo­san megállapított 3553 dollá­ros létminimumnál. A helyzet azonban hama­rosan megváltozik, legalább­is ezt ígérik Nixon elnök erre vonatkozó reformjai: F­el fogjuk tüntetni a szociális segély összegei kö­zötti nagy különbségeket, s ez le fogja állítani a déli államok szegényeinek az északi nagyvárosokba való átáramlását; h a szociális segély he­lyett, minimális jövedelmet szavatolnak, amelynek a nagysága a családok eseté­ben függ a gyermekek szá­mától, ugyanakkor ösztönöz­ni fogja a munkavállalást. A négytagú család számá­ra előirányzott évi 1600 dol­lár azonban csaknem 50 szá­zalékkal kisebb az elfogadott létminimumnál. Becslések szerint a reform megvalósítása 4 milliárd dol­lárba fog kerülni, és lehető­vé teszi újabb 12 millió la­kos szociális segélyezését. Nixon népjóléti program­jának azonban van egy má­sik oldala is. Dolgozni kény­szeríti mindazokat, akik munkaképesek, de eddig a szociális segély szerény biz­tonságára támaszkodva nem voltak hajlandók munka után nézni. Minden munkaképes segélyezett (kivéve a kis­gyermekes anyákat) köteles­­ lesz valamilyen munkát vál­lalni, vagy pedig szakképe­sítő tanfolyamra járni. Hogy a szakképesítési programok minél hozzáférhetőbbek le­gyenek, Nixon és tanácsadói igyekeztek az oktatást és át­­képesítést minél nagyobb mértékben a szövetségi álla­mok hatáskörébe utalni. Sikeres lesz-e az elnök népjóléti terve? Ez minde­nekelőtt attól függ, képes lesz-e megteremteni a szük­séges feltételeket a munka­­nélküliek továbbképzésére. Az 1971. pénzügyi évben — a tervek szerint — meghá­romszorozódik a szociális se­gélyt élvezők szakképesíté­sével foglalkozó intézmények száma, a napközi otthonok száma pedig megnégyszere­ződik. Felmerül azonban a kérdés, vajon ezeknek az el­sősorban technikai jellegű kérdéseknek a megoldása csökkenteni fogja-e a mun­­kanélküliséget. , Már hallani e terv bírá­lóinak a szavát. Sokan úgy vélik például, hogy a kény­szerű tanulás és munkavál­lalás lehetővé teszi majd a tisztességtelen munkáltatók­nak, hogy túl olcsón szer­ződtessék a munkaerőt. (Die Zeit) A knjaževaci LÉDA Cipőgyár már forgalomba bocsátotta a legújabb divatú női szandálokat.­­ VÁSÁRLÓK A Saját érdekükben látogassák meg az újvidéki SUPERMARKET Áruházat. Kizárólag itt szerezhetők be a LÉDA szandálok. 567-L MAGYAR SZÓ Hétfő, 1970. június . Afrika viperája Kölcsönvett tudósítás Ghánáról A Kumasiban megjelö­lt nő The Pioneer című ghánai újság szomorú eseményről közölt tudósítást. A várostól nem messze élő, sorsüldözött fiatalember egy varázslótól fétist vásárolt, amely állítólag minden ár­talomtól megvédi tulajdono­sát. A sok vihart megélt, hi­székeny ifjú boldogan élvez­te azontúl a sérthetetlenség tudatát. Egy idő múlva azon­ban olthatatlan vágy ébredt benne, hogy próbára tegye a csodatevő tárgyat. Egy kö­zeli farmon, ahol kígyót te­nyésztenek, vett egy viperát. Addig ingerelte az állatkát, amíg az meg nem marta. A hiszékeny ifjú vidáman dör­zsölte sebét a csodatevő fé­tishez; biztos volt abban, hogy az semlegesíti a kígyó­mérget. Persze tévedett. Amikor a család észrevette, hogy baj van, kórházba vit­te a beteget. Az későn jött rá szörnyű tévedésére. Min­dent megtett, amit az orvo­sok mondtak. A méreg azon­ban felszívódott már: a fia­talember nagy kínok között meghalt. Növekvő nehézségek Ha az ember Ghánában elolvassa manapság az olyas­féle nyilatkozatokat, amelyek az 1966 februárjában le­zajlott államcsíny óta egy­folytában a Nkrumah-rezsi­­met teszik felelőssé minden bajért, Ghana szebb jövőjét pedig egyes-egyedül „szabad világ” oldalán, a kapitalista fejlődés útján látják elkép­zelhetőnek, óhatatlanul ezt a fiatalembert juttatják az olvasó eszébe. Igaz, a Nkrumah-korszak nyilván­valóan túlbecsülte az ország gazdasági lehetőségeit, és oly gyorsan építette ki nemzeti iparát, hogy az csak eladó­sodáshoz vezethetett. Néhány év leforgása alatt megépítet­ték a Volta folyón a 768 ezer kilowattos akósombói vízi erőművet, a témás iparvá­rost, olajfinomítóval, a mo­dern textilkombinátot és más üzemeket. A katonai puccs által létrehozott re­zsim, amely véget vetett en­nek az azóta annyira kárhoz­tatott iparosító politikának, az ipartelepekkel együtt mintegy félmilliárd dollárnyi adósságot örökölt Nkrumah­­tól. A „gazdasági csőd” felszá­molását azonban Ankrah tábornok, a „felszabadító”, úgy képzelte el, mint az előbb említett fiatalember: minden baj orvoslására Af­rika viperáját, a nyugati imperializmust ölelte a keb­lére. Persze, a kígyó most sem tagadta meg magát: a puccs óta eltelt időben a kárhozott Nkrumah-kormá­­nyok építette gyárak tulaj­donjoga a nagy angol, ame­rikai, dél-afrikai, belga, fran­cia bankokra és trösztökre szállt. . Az államadósság ugyanakkor gyorsan emelke­dett, most már erősen meg­haladja a milliárd dollárt. A puccs vezetői 1966 után azzal vádolták a Nkrumah­­rezsimet, hogy korrupt ál­lamgépezetet működtet, amely ellopta a nemzeti jö­vedelem javát. A korrupció — amely ellen Nkrumah va­lóban keveset tett annak ide­jén — a tábornoki tanács hároméves uralma alatt megsokszorozódott. A tavalyi választási kampány során kitűnt, hogy a tanács veze­tője, Joseph Ankrah tábor­nok maga is jelentős dug­­pénzeket fogadott el egyes külföldi trösztöktől. „Mintaállam’* A „nemzeti felszabadító tanácsról” három év alatt tehát kiderült, hogy egyál­talán nem a ghánai nép nem­zeti érdekeit képviselte. Nem szabadította fel Ghánát az államadósságok szorongatása alól, éppen ellenkezőleg: megkétszerezte azokat. A gazdasági-politikai zűr­zavar elkerülésére egy idő után megszüntették a nyílt katonai diktatúrát és 1969. május 1-én feloldották a po­litikai tevékenység tilalmát. A múlt év őszén 18 párt részvételével — valameny­­nyi kapitalista, Nyugat-barát programmal indult — vá­lasztást írtak ki. Folyt az ígérgetés, a választók kegyei­ért való versengés. A vá­lasztásból a katonai junta vezetői által támogatott dr. Kori Busia szocioantropoló­­gus egyetemi tanár, Nkrumah egykori politikai ellenfele és száműzött­je a brongwen­­d­ törzs szülötte , és pártja, az úgynevezett Haladás Párt került ki győztesen: a par­lament 140 megszerezhető mandátumából 105-öt szer­zett meg. A tábornoki tanács élére a magát lejáratott Ankrah helyébe ugyancsak új ember, az ifjú ashanti Afrifa ezredes került. Gya­korlatilag ő tölti be ez idő szerint az államfői tisztet. Rusia új rezsimje bizo­nyos változást hozott. A szo­ciológiai kérdésekben igen járatos professzor minden megnyilvánulásban a gha­nai népek egyenjogúságáról és valamennyi néptörzs fel­­emelkedéséről beszél. Ugyan­akkor kifejti, hogy céljait Anglia és általában a „Sza­bad világ” segítségével akar­ja elérni. Ghana Nyugaton jó példaként szerepel, amely szakított végre „összafrikai küldetésével”, a „vörösök­kel A lelkesedés hőfokát csak az­ csökkenti, hogy drá­ga portéka ez, az egykori Aranypart, adósságainak el­engedését kéri. Korrupció, csempészés, munkanélküliség A Busia-kormány a pro­tekcionizmus , és a korrupció hagyományos formáját most e jelenségek sajátos afrikai módjára cserélte fel. A fon­tosabb politikai és gazda­sági pozíciókból sorra elbo­csátják az ewe törzshöz tar­tozókat és ashanti törzsbel­ekkel cserélik fel őket. A törzsön belüli összetartás, a kölcsönös segítség ősi afri­kai hagyomány, az efféle as­­hantizálás ellen mégis lá­­zonganak az ewék. A véres zavargások a dagomba törzs elégedetlenségét fejezték csak ki: a kormány által kineve­zett főnök személye körül támadtak nézeteltérések. Az ashanti világ másik új és nagy jelentőségű intézke­dése az „idegeneb­” ellen irá­nyul. Az eléggé iparosodott, aránylag nagy­ termőterületű Ghánába a környező orszá­gokból sokan járnak dolgoz­ni. Afrikában a határokat korántsem veszik olyan ko­molyan, mint Európában. A hivatalos átkelőhelyeken van valami kis őrszemélyzet, az óriási kiterjedésű határvo­nalak azonban gyakorlatilag teljesen nyitottak. Ghána Elefántcsontparttal, Felső- Voltával, Tagóval határos, de a dahomeyi határ is közel van. Az északon lakó mamp­­ru törzsnek rokonai élnek mind a négy országban. Ugyanez a helyzet az ewék­­kel, fulékkal, a sossalókkal és kassenákkal is. A csem­pészet szinte szabadon fo­lyik az országhatárokon át. A munkaerőpiac sem ismer különbséget ország és ország között. A m­unkás oda sze­gődik, ahol jobban megfize­tik. Ghánában azonban az 1966. évi államcsíny óta száz­ezerrel növekedett a mun­kanélküliek száma. Ezért a Busia-kormány nemrégi­ben elrendelte az „idegenek” kiutasítását Ghánából. Népszámlálás, politikai céllal ! Ezzel a ghánai tisztviselői és tanítói kar hatalmas fel- s adatot kapott szocioantro­­pológus főnökétől, Kori Busiától. Sokrubrikás kér­dőívvel fel kell keresni min­denkit és lehetőleg pontos választ adni arra, mióta él az illető Ghánában, hogyan került mai lakhelyére, mi az anyanyelve, tud-e angol, ashanti, gha nyelven, esetleg franciául. Franciául állító­lag több száz ezren beszélnek Ghánában. Ezek általában gyanúsak: valószínűleg a volt francia gyarmatokon, Felső-Voltában, Elefánt­csontparton vagy — uram bocsá’ — Guineában szívták magukba az anyatejet. A név, az arc tetoválása is áruló lehet. Ha más ország­ba való, kiutasítják. A népszámlálás nagy munka, sokáig eltart majd. Az eleve biztosítottnak lát­szik, hogy az ashanti törzs többségét fényesen igazolja majd. Valószínű, hgoy Ghá­nában már 7 millión felüli lélekszám­­ a nagy népsza­porulat miatt talán addigra a 8 milliót is eléri. A sok rubrikát valószínűleg az Angliában tanult szociológus miniszterelnök személyesen értékeli majd, orvosságot ke­resve az emésztő belső ba­jokra. Egy biztosnak látszik. Az egy lélekszámra jutó állam­­adósság dolgában addigra Ghána magasan az első lesz a világ országai között. De talán arra is ráébrednek a hatalom birtokosai, hogy nem Afrika viperáihoz, a gyarmatosítókhoz kell kap­kodniuk, ha gyógyulást ke­resnek. гм1»«ишп»ц||| 111П111 m 1111 nu iHn 1,11 n 11 rniiiriiuiiTiHUTOHUfiuiTT) i f MKtmumAí ! A Kozmisz-mOheldak emreg egyetlen hordozórakétával nyolc Kozmosz típusú holdat röpítettek a világ­űrbe s ugyanebben a sorozatban Föld körüli pályára került egy újabb meteorológiai mesterséges hold is. A Kozmos­­széria tagjainak száma most már 350 felé közeledik. Milyen tudományos munkát végzett és végez e népes „család” apraja-nagyja? Az új űrkutató holdak sorozatának első tagját 1962. március 16-án bocsátották fel. Kezdetben többnyire ha­gyományos ionoszféravizsgáló mesterséges holdakat in­dítottak útnak, nagyjából olyanokat, mint a Szputnyik I 3. volt, csak modernebb műszerezéssel. Kutatták és ku­tatják az ionoszféra fizikai állapotát, főként az 500 kilom­­­méter feletti magasságban, s azt, hogy e réteg állapot­­változásai hogyan és mikor befolyásolják a rádióhullá­mok terjedését. Mivel a Föld a Nap „gyermeke”, ma is eltéphetet­­len kötelékek fűzik e csillaghoz, érdemes kutatni, ho­gyan alakul a Nap sugárzása a légör felső határán, vagyis milyen sugárzások jutnak a Földre, 150 millió kilométeres út megtétele után. Az sem érdektelen, mi­lyen atomtörmelékek érik a Földet többnyire a sarkvi­dékek környékén. A Nap korpuszkuláris sugárzása, az úgynevezett szo­­láris szél hizlalja a Föld sugárzási övezeteit, az úgyne­vezett magnetoszférát. Ezt van Allen fizikus fedezte fel 1958-ban, az explorerek és szputnyikok rádióinformációi alapján. A kozmoszok ma is vizsgálják a szoláris szél, valamint a magnetoszféra energiaösszetételét. Valaha sokan tévedtek, amikor minden földi jelensé­get önmagában, a világegyetemtől elszakítva vizsgáltak. Hatvan évvel ezelőtt kezdett megváltozni a szemlélet: felfedezték a kozmikus sugárzást. Sok mindent tudunk már erről az ismeretlen eredetű sugárzásról, amelynek egyes részecskéi néha megközelítik a fény sebességét, s amely a naprendszer határain túl keletkezik. A kozmo­szok az elsődleges, úgynevezett primér kozmikus su­gárzást vizsgálják, mert ez a legfontosabb. Ugyanis a Föld légköre jórészt teljesen átalakítja ezt a rejtélyes eredetű sugárzást. A kozmoszok egy másik csoportja a Föld mágneses terét kutatja, mégpedig olyan „szorgalmasan”, hogy vég !­kül is a Föld első korszerű mágneses térképének elk­é­­szítésével a szovjet tudósokat bízták meg. Ugyanilyen "térképet” készítenek a naprendszer és az univerzum többi égitestjének különféle, főleg rövidhullámú sugár­zásáról. Közben arról sem feledkeznek meg, hogy mi­lyen és hogyan változik az atmoszféra sűrűsége. így­­ derült ki az a józan ésszel ellentétesnek látszó körül­mény, hogy a sarkvidékek fölött melegebb van, mint az Egyenlítő fölött, s a másik érdekesség: a Föld ugyan­azon pontján nagy magasságban a légkör sűrűsége akár­­ öt-tízszeresére növekedhet huszonnégy óra alatt.­­ A Kozmosz-sorozatban rakétatechnikai kísérleteket is­­ végeznek. Az 1960-as évek derekán először három, két ,­sőbb öt mesterséges holdat bocsátottak fel egyetlen hor­dozórakétával, majd ezt a számot legutóbb nyolcra­­ emelték. Itt nem arról van szó, hogy egyetlen testet a­­ világűrben öt­ vagy nyolcfelé választanak, hanem öt vagy nyolc önálló mesterséges hold rejtőzik a hordozó­­rakéta burkolata alatt, s akkor repül ki, amikor a fia­hordó rakéta még működik. A Kozmosz-sorozatban kapcsoltak össze először táv­­irányítással két automata mesterséges holdat a világűr-­­ ben. Az első kettő a Kozmosz 186 és 188 volt, majd­­­ ezeket követte a Kozmosz 212 és 213 találkozása.­­ Beszámolónk keretében nehéz kitérni a Kozmosz-­­ holdak minden feladatára, az elvégzett munkára, ezért csupán annyit jegyzünk meg, amit egy űrhajózási kong­resszuson mondtak: az űrkorszakra elsősorban a soro­­­­zatban felbocsátott „szürke” mesterséges holdak nagy­­ száma a legjellemzőbb.­­ N -- ..........„mniiiiiirmiirmiriinir.

Next