Magyar Szó, 1970. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1970-07-22 / 199. szám

f Y­eV , 1 . INTÉZd­ 4 _____________________ ,____________ _ _________________________. Bőven van áram Legalább két hónapig n­em lesz fennakadás az ellátásban A villanygazdaság előre-­ nagyfogyasztók szükséglete jelzése szerint a következő­ valamelyest csökkent. A két hónapban teljesen za­j szkopjei vasművek például vartalan lesz az áramszél­­i kokszhiány miatt fele annyi gáltatás, s az erőművek és áramot használt el, mint villanytelepek a fogyasztók amennyit az év elején kért, minden szükségletet ki fog- Sokat nyom a latba az is, ják elégíteni, sőt az is lehet­ hogy megkezdték a termelést jéges, hogy nem is használ­ öt új villanytelepen. Még ják el teljes egészében a tovább javul a helyzet, ha fejlesztett áramot, majd üzembe helyezik a A kifogástalan ellátás él­ vaskapui erőmű első tür el­­sősorban annak köszönhetőe­nálát, továbbá a Potpeć ne­hogy a vízi erőművek gyűjtői */a vízerőművet és a Tuzla tavaiban a hónap elején már III. nevű villanytelepet. 2,7 milliárd kilowattóra áram Az erőművek nemrég utó­­fejlesztésére­­ elegendő víz sítást kaptak arra, hogy tá­voli, 30 százalékkal több, karékoskodjanak a vízzel, mint amennyire számítottak, hátha száraz lesz az ősz. Ha Ezenkívül a fogyasztás jól beosztják a vizet — mi­sem olyan nagymértékű, vel a klasszikus villanytele­­mint tavaly volt. Az év első pékén is van még tartalék hat hónapjában 3 százalék­ — minden valószínűség sze­riát kisebb volt a tervezett- mint semmilyen zavar nem­nél. Ennek nagyrészt az az fog bekövetkezni az áram­oka, hogy egyes a közvetlen szolgáltatásban. I Tárgysorsjátékunk 3. fordulójának szelvénye (A 4. oldalon) _______| Magyar Sió mmaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa9aaaaaaaaaaaa9aaaaaaaaaaaaaaaaaaanaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa9a&eam fiia«iHaaaBBMRieBiisaiflBMiia*iiMiBaiBiiiMosfesiciiata«aaiBaaa ■■■■•■ ■■■»••••••••aeg «••• ::::::: xxvii. évf. 199. (8313.) szám :::::::: szerda, 1970. július 22. ::::::: аааивоа вввввиоа аваВа ШВ аааааааааааавааваааввааавааааааааааааааваававаавваааваааа1аа>аааааааамв«1ааааи ааааааа •а1ааааааааанвеоаа1ИНШма|ааааавнам«11ааа1ашавааааам11амапаааааам11аман| ARA 50 PARA Lengyelország ünnepe Tito elnök távirata a lengyel államtanács elnökének... Belgrádból jelenti a Tan­jug. •Josip Broz Tito köztársa­sági elnök az alábbi távira­tot küldte Marian Spiecals­­kina­k, a Lengyel NK állam­tanács elnökének: „A Lengyel Népköztársa­ság nemzeti ünnepe alkal­mából Önnek és a baráti lengyel népnek Jugoszlávia népei és a magam nevében szívélyes üdvözletemet és legjobb kívánságaimat kül­döm. Meg vagyok győződve arról, hogy népeink baráti kapcsolatai a jövőben is si­keresen fognak fejlődni a két ország, a béke és a szo­cializmus javára.” • ••és a LEMP első titkárának Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito, a Jugo­szláv Kommunista Szövet­ség elnöke az alábbi távira­tot küldte Wladyslaw Go­­mulkának, a LEMP KB első titkárának: „A­­ Lengyel Népköztársa­ság nemzeti ünnepe alkal­mából önnek és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának a Jugo­szláv Kommunista Szövetség Elnöksége és a magam ne­vében forró üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm. Sokrétű tevékenységükhöz további sikereket kívánok a baráti lengyel nép boldogu­lására.” Nixon óvatosabb . Rendkívüli sajtóértekezletén az amerikai elnök azt állította, hogy az USA el akarja kerülni az összetűzést a Szovjetunióval Nixon elnök hétfőn este tartott váratlan sajtóértekez­letén kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság­nak nyújtott szovjet katonai segély fokozása megbont­hatja az erőegyensúlyt a Közel-Keleten, amelynek kö­vetkezménye egy újabb háború kirobbanása lehet. Katasztrofális volt-e a tiszai árvíz vagy sem? — erről folyik most a vita, noha úgy látszik a lényeg az, hogy a tiszavidékiek súlyosabbnak ítélik meg a helyzetet, mint a tartomány, a köztársaság és a szö­vetség. De szóljon erről FAJKA Nándor, köztársasági képviselő, aki a KSZ zentai községi bizottságának hét­fői ülésén részletesen kifejtette," miért és mivel elé­gedetlen a Tiszavidék. Az amerikai elnök ismétel­ten hangsúlyozta a közel-ke­leti katonai egyensúly meg­őrzésének jelentőségét, mert így egyik fél se juthat kí­sértésbe, hogy támadást in­dítson, vagy olyan helyzet­be kerüljön, hogy saját bizton­sága miatt kezdeményezzen támadást. Rámutatva arra, hogy az Egyiptomnak nyújtott eddigi szovjet katonai segély még nem borította fel a katonai egyensúlyt, és ezért az Egye­sült Államok igen nagy fi­gyelemmel kíséri az ottani helyzet alakulását, hangsú­lyozta, hogy az USA el akar­ja kerülni az összetűzést a Szovjetunióval bárhol a vi­lágon. Nixon szemmel láthatóan óvatosabb volt a közel-keleti helyzettel kapcsolatos megál­lapításaiban, mint két héttel ezelőtt tartott sajtóértekezle­tén, amikor fenyegető hang­nemet ütött meg a Szovjet­unióval és az arab országok­kal szemben is. Igyekezett kijavítani kül­politikai tanácsadójának, Kis­­singernek minapi „nyelv­botlását” is, hogy a szovjet katonai tanácsadókat „ki kell dobni” Egyiptomból. Az elnök azt mondta, hogy Kissinger nem katonai értelemben hasz­nálta ezt a szót. Ugyanakkor hozzátette, hogy Washington érdeke valamennyi közel-ke­leti ország szuverenitásának elismerése. Nixon sajtóértekezletén ki­tért az indokínai helyzetre is. Ismételten megnyugtatta Ngu­yen Van Thieu dél-vietnami államfőt, hogy az Egyesült Államok nem kívánja Saigont koalíciós kormány megalakí­tására kényszeríteni. Nixon szerint a koalíciós kormány megalakításának kérdése nem lehet vita tágya a párizsi bé­ketárgyalásokon, hanem csak­is a szabad nemzetközi ellen­őrzés alatt megtartott válasz­tások eredménye. Kijelentet­te, hogy David Bruce, a Pá­rizsban tárgyaló amerikai küldöttség új vezetője, széles körű felhatalmazást kap. Nixon ezúttal is megelége­dését fejezte ki a kambodzsai hadművelet sikere fölött, és kijelentette, hogy nem vet­nek be amerikai szárazföldi csapatokat Laoszban. Belpolitikai problémákról szólva az elnök intézkedése­ket jelentett be, amelyek cél­ja a költségvetési mérleg ki­­egyenlítése 1972-ig. — Elérkezett az ideje, hogy a béketárgyalásokról áttér­­jünk a politikai megoldást célzó erőfeszítésekre — írja a moszkvai Pravda tegnapi kommentárjában Nasszer el­nök minap zárult szovjetunió­beli látogatásával kapcsolat­ban. A cikk azonban hangsú­lyozza, hogy a politikai meg­­­­oldás lehetetlen, ha Izrael és az USA nem hagy fel eddigi­­Politikájával. A hírmagyarázatból kivilág­lik, hogy a Szovjetunió kész politikai megoldást keresni, és csak egyetlen­­előfeltételt támaszt: az izraeli hadsereg kivonulását a megszállt arab területekről.­­ Amennyire elégedettek voltunk az árvédelem meg­szervezésével, annyira elége­­detlenek vagyunk most a ká­rok helyrehozásával. Az ár­vízveszély idején bármilyen segítséget kértünk, az illeté­kesek azonnal intézkedtek, s mondhatom, teljes volt az összhang az együttműködés­ben. Most ennek épp az el­lenkezőjét tapasztalhatjuk. ▲ Szerintünk a tartomány — nemcsak a szkupstina és a végrehajtó tanács, hanem a Szocialista Szövetséget ki­véve a többi társadalmi-po­litikai szervezet is — eléggé közömbösen kezeli az ügyet. Megjegyzem, Banjaluka ese­tében a tartomány 48 óra alatt megszervezte a hartha­­tós segélynyújtást, most viszont két hónap múltán is szervezetlenül és lassan folyik a károk helyrehozása. Úgy lát­juk, a tartomány egy­aránt zárkózottan visel­kedik a felsőbb szervek és a községek felé is. A tartományi képviselőház­nak a községek kezdeménye­zését felkarolva kellett vol­na intéznie a dolgokat, nem pusztán levélben fordulni se­gítségért a szövetséghez. A S ha már ilyen gyatrán megy a segélygyűjtés, leg­alább a tartományi tartalék­­alapból folyósított ideiglenes kölcsönnel meggyorsíthatták volna a segélynyújtás üte­mét. Csupán egymillió dinárt kaptunk, noha a tarta­lékalapnak több mint tíz­milliója van. Túl lassan jut el hozzánk az a pénz is, ami már ösz­­szegyűlt.­­ Nagyon jól tudjuk, hogy nem ígérhetünk olyasmit a polgároknak, amit nem tel­jesíthetünk, de az is tart­hatatlan, hogy a jelen­ pil­lanatban épp semmit sem mondhatunk nekik. Zentán például majdnem mindenki nézi a magyarországi tévé adásait, és látja, hogy ott hogyan intézkednek és ho­gyan folyik is már az újjá­építés. Habár tudjuk, hogy problémáink java része idő­vel megoldódik, a lassú eljárás miatt rendkívül kellemetlen politikai légkör alakult ki.­­ Lehet, hogy az illetéke­sek többet tettek, mint ami­ről mi tudunk, de miért nem tájékoztatnak bennünket? Az intézkedések nincsenek össz­hangban, nem tudni, ki mit csinál. Roppant fontos lenne, hogy tartományi szinten szé­lesebb körben megbeszéljük az akciótervet és tisztázzuk az esetleges félreértéseket — mondotta Fajka Nándor. K. B. Mivel elégedetlen a Tiszavidék? Fajka Nándor Hogy a kis országok is érvényesíthessék akaratukat A marokkói külügyminiszter nyilatkozata a Tanjugnak az el nem kötelezettek csúcsértekezletéről Rábáiból jelenti a Tanjug. Az el nem kötelezett országok lusakai csúcsérte­kezletének ki kell dolgoznia az el nem kötelezettek közös platformját a legfontosabb nemzetközi kérdések­kel kapcsolatban. Ez a platform lesz a kiindulópontja az el nem kötelezettek együttes akciójának mind a nemzetközi színtéren, mind pedig az Egyesült­ Nemze­tek Szervezetében. Ez a lényege annak a nyilatkozat­nak, amelyet Abdel Hadi Butaleb marokkói külügy­miniszter Faik Dizdarevicnak, a Tanjug különtudósító­­jának adott. A lusakai értekezlet má­­sodik fontos feladata a ma­rokkói miniszter szerint az, hogy konkrétan meghatároz­za az el nem kötelezett­­or­szágok gazdasági, kulturális és más jellegű együttműkö­dését. Erre egyébként kivá­ló lehetőségeket nyújt az el nem kötelezettek regionális együttműködése. Az állam- és kormányfők az értekezleten meghatároz­zák azokat a módszereket és hatóeszközöket, amelyek sza­vatolják az együttesen jóvá­hagyott határozatok gyakor­lati végrehajtását. E harma­dik feladat megvalósítását a­­ bilaterális, a regionális és­ általában a nemzetközi kapc­­­csolatok és tanácskozások meggyorsíthatják. Az el nem kötelezettek nem alkotnak tömböt, de normális és szük­ségszerű, hogy tanácskozza­nak egymással, s hogy ennek ellenére közös politikájukat ne „intézményesítsék”. Az el nem kötelezetteknek közös akciót kell indítaniuk a gyarmati fennhatóság alatt levő országok és népek fel­szabadításáért. Ez egyébként is feladata az el nem köte­lezettség politikájának, amely kudarcra lenne ítélve, ha e fontos feladatának nem ten­ne eleget. Marokkó szemszö­géből ez annál fontosabb, mert az ország Algéria és­­ Mauritánia támogatásával­­ igyekszik felszabadítani a­­ spanyol gyarmati fennható- I­ság alól a hozzá tartozó Rio I de Oro területet. Az el nem kötelezetteknek területi akciókat kell szer­vezniük, amelyek a marok­kói kormány szerint a legha­­tékonyabbak lehetnek. Nem kellene arra várni, hogy egy-egy problémát csúcsérte­kezleteken oldjanak meg, hi­szen logikus és természetes is, hogy egy-egy kérdést elő­zetesen az illető terület fe­lelősei vitatnak meg. Ez a módszer homogénabbá teszi az el nem kötelezetteket, s alkalmat ad arra, hogy még a csúcsértekezlet előtt egy­behangolják álláspontjaikat. Ha a csúcsértekezleteket nem előzi meg regionális tevé­kenység, könnyen megtörtén­het, hogy elszigetelt, egyéni álláspontok szószékévé vál­nak. A regionális akcióra példával szolgálhat a MAGREB országainak poli­tikai és gazdasági együttmű­ködése. A mai nemzetközi helyzet­ben az el nem kötelezettség az egyetlen lehetőségük a ki­csi és közepes nagyságú or­szágoknak, hogy kinyilvánít­sák akaratukat, és érvényt szerezzenek neki. John McEwen, Ausztrália miniszterelnök-helyettese és Mišo Pavičević, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke tegnap Belgrádban aláírta az első jugoszláv—ausztrál ke­reskedelmi egyezményt

Next