Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)
1970-11-15 / 315. szám
0. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1970. nov. 15. Mindennapi vérnyomásunk Amiről a legjobb lenne nem tudni semmit A nők jobban tűrik a magas vérnyomást . Ezt, igazán nem értem, hol magas a vérnyomásom, hol szabályos. Az egyik orvos magas vérnyomást állapít meg, a másik rendben talál mindent. Ehhez hasonló méltatlankodást gyakran lehet hallani. Gyakori a kérdés: hát mikor van tulajdonképpen az embernek magas vérnyomása, melyik vérnyomás „magas”? Dr. Kovács Birkás József, a szabadkai kórház belgyógyász-endokrinológusa szívesen vállalkozott a mai ismeretek összefoglalására, noha— mint mondotta — talán a legjobb lenne, ha az emberek nem tudnának semmit a magas vérnyomásról, jobban mondva, ha nem tudnák, hogy mikor méri az orvos a vérnyomást. Ugyanis sokuknál már az izgalom, a félelem is magas vérnyomást idéz elő. És rendszerint csak akkor van magas vérnyomásuk, amikor az orvos a karjukra helyezi a szorítószalagot. — Az orvos viselkedésétől is függ a páciens vérnyomása. Ha például a mérés előtt fejcsóválva kijelenti: félő, hogy magas a vérnyomás, már elő is idézte emelkedését. — És persze, sok minden más is befolyásolja a vérnyomást. Este például magasabb, mint reggel; evés után szintén magasabb, mint evés előtt; a nikotin is megemeli az értéket, azután a munka is, és mint mondottuk, az idegesség. Ha valaki például azután megy vérnyomást méretni, miután megtudta, hogy nyert a sorsjegye, vagy hogy megcsalta a házastársa, bizony magas lesz a vérnyomása. Legalábbis addig, amíg meg nem nyugszik.Mindez azt jelenti, hogy az egyszeri, találomra mért vérnyomás számadatai még nem sokat mondanak a betegnek. A számok csak viszonylagosak, és az orvos döntheti el, hogy mit jelentenek, hogy például a 180/100 vérnyomás magas-e vagy sem. Kinél magas, kinél nem. Kétféle vérnyomás — Mielőtt tovább mennénk, el kell mondani, hogy a vérnyomásoknak két nagy csoportját szokás megkülönböztetni. Az egyik az úgynevezett másodlagos vérnyomás (secundaris hypertonia), valamilyen betegség, például vesebaj következménye; a másik pedig az úgynevezett ismeretlen okú magas vérnyomás (essentialis hypertonia). A másodlagos hypertonia előfordul fiataloknál, öregeknél egyaránt valamilyen betegség következményeként. Az ismeretlen okú hypertonia viszont a 40 éven felülieknél kezd jelentkezni. A jelenlegi beszélgetés is erre az úgymond önálló betegségre vonatkozik, amelytől félnek az emberek, mert valóban meg is rövidíti az életet. Ezt kétségkívül bizonyítják a statisztikai adatok. Általános tapasztalat, hogy akik „kis nyomáson” élnek, tovább élnek. Tehát ezt az ok nélküli, vagy úgy is mondhatnánk, öregedési vérnyomást mielőbb gyógyítani kell. És lehet is. Mekkora a rendes vérnyomás? — Már az előbbiekből is kivehető, hogy ezt nehéz számokkal kifejezni, mert sok minden befolyásolhatja a mérés eredményét, azonkívül egyénenként is különböző hypertonia tekinthető normálisnak, illetve az egyén állapotától is függ, hogy mikor kell elkezdeni a gyógykezelést. Egy gyönge szívű vagy cukorbajos embernek előbb kell csökkenteni a vérnyomását, mint másokét. Nőknél viszont ritkább a magas vérnyomás, és ha előfordul, akkor is jobban tűrik. Az orvostudomány még nem mondta ki határozottan, hogy miyen vérnyomás tekinthető kórosnak. A legáltalánosabb vélemény, hogy a normális vérnyomás egy 20 évesnél: 120/80; 50 évesnél: 150/90; 70 évesnél 170/ 100 stb. Tehát 100 felett anynyi, amennyi éves az ember. Persze, a második szám, a diasztolés vagy minimális nyomás értéke is nagyon fontos. — No, de mondottuk, hogy nemcsak a számok a döntőek. Tehát a beteg, amikor kezébe kerül a lelet, ne maga akarja eldönteni, hogy magas-e a vérnyomása vagy sem, és különösen fontos, hogy ne ijedjen meg a puszta számoktól. A magas vérnyomás gyógyítható . Annál is inkább nincs szükség az ijedtségre, mert ma már kitűnő hatásos gyógyszerek vannak. Azonkívül a kellemetlen, sótlan, zsírtalan diétától sem kell félni. A mai gyógykezelés nem „bünteti” a beteget, hanem csupán ajánlja a kevésbé sózott és kevésbé zsírozott ételeket. A húsevést sem kárhoztatja, sőt még a sertéshús fogyasztását sem, ha nem zsíros. Még a dohányzást sem tiltja meg teljesen, noha a nikotin, miként az elhízottság, biztos emelője a vérnyomásnak. Ma az a vélemény, hogy a betegtől nem szabad megvonni az apró élvezeteket. — Persze, vannak kivételes esetek is, amikor kötelező a szigorú diéta. — Hogy az ember megelőzze ezt, és hogy a magas vérnyomásosak elhalálozásának statisztikai adatait ne rontsa, ajánlatos a következő: — negyvenéves kor után, nem árt a vérnyomást félévenként ellenőriztetni (persze félelem nélkül); — különösen akkor, ha „enyhe” szédüléseket észlel az ember; — azonkívül e korban különösen ajánlatos csökkenteni a kilók és az elszívott cigaretták számát. — Végezetül még egy fontos tudnivaló. A gyógyítás nem hetekig, hanem évekig tart, még akkor is, ha egykét mérés azt mutatja, hogy a vérnyomás a normálisra csökkent — mondotta dr. Kovács Birkás József. Dr. MIAVECZI. Támogatás az össznépi honvédelem koncepciójának összeült a KSZ hadseregbeli választmányának bizottsága Tegnap bővített ülést tartott Belgrádban a Kommunista Szövetség hadseregbeli választmánya bizottsága. A hadseregben működő kommunistáknak a JKSZ választmányi ülése után való feladatairól tárgyalt. A bizottság megállapította, hogy a JKSZ választmánya teljes mértékben helyeselte a hadseregbeli kommunisták eddigi tevékenységét az össznépi honvédelem szervezésében, a fegyveres erők fejlesztésében és a társadalom önvédelemre való előkészületeiben. Határozatai nemcsak arra kötelezik a hadseregbeli kommunistákat, hogy folytassák munkájukat a honvédelem szervezésében, hanem arra is, hogy minden tudásukkal működjenek közre a gazdaságszilárdítási intézkedések végrehajtásában, a népek és nemzetiségek egyenjogúságának erősítésében, az önigazgatás további tökéletesítésében és a politikai rendszer kiépítésében. Az ülésen felszólalt Nikola Ljubičić vezérezredes, honvédelmi államtitkár is. Arról beszélt, hogy további erőfeszítések szükségesek a katonai kiadásoknak a társadalom lehetőségeihez való igazítása végett, de úgy, hogy ez semmiképpen se menjen a katonák és tisztek életszínvonalának rovására, s az ország védelmi képességeit se csökkentsék. Bejelentette, hogy a hadsereg bizonyos intézkedéseket tervez a honvédelmi előirányzatok észszerűbb és gazdaságosabb felhasználása végett. Nem az Óperenciás tengeren túl hanem Újvidéken van egy vendéglő, ahol a fizetőpincér az ebédhez nem számolja hozzá a Jupiter holdjainak májusi középtávolságát az anyabolygótól. A vasútállomás restijében dolgozó pincérek most már elhanyagolhatják fáradtságos és hosszadalmas csillagászati tanulmányaikat. Munkájuk ma mindössze abból áll, hogy kiszolgálják a vendégeket. A vendéglőben ugyanis bevonult a gép. A gép, amely minden fantáziától mentesen hajszálpontosan ad össze, von ki, szoroz és oszt és másodpercek alatt elkészíti a vendég számláját. Az összeütközés elkerülhetetlen volt. Elszánt géprombolók állták körül a sokbillentyűs kattogó rémet. Sötét tekintetük igen jól vágott fehér egyenruhájukhoz, őket azonban ebben a pillanatban nem érdekelték a külsőségek, hanem egészen más. Mit kezdjenek ezután fürgén szántó ceruzájukkal, amelylyel, mint egy varázspálcával teremtették elő személyi jövedelmük variábilis részét? A pontosan számoló gépet ezért egyszerűen ki akarták közösíteni világukból. A kassza azonban nem hagyta magát. Ott maradt, vígan kopogtatva a borjúpörköltek, natúrszeletek és fröccsök árait. És egyszercsak szinte egyik napról a másikra, valami egészen furcsa dolog történt. A vendégek ajkán elnémultak a szitkok és átkok, és szelíden mosolyogva fizették ki a legborsosabb számlákat is. A borravalók pedig egyenes arányban nőttek a bizalommal. Mi történt? — kérdezték a pincérek, és nem jöttek rögtön rá, hogy miután letették a ceruzájukat, szinte varázsütésre ismét vendéglátóvá váltak a vendég szemében. A nevetséges talán az, hogy mindez egy gép műve. Ha ezen egyáltalán nevetni kell. (csergő) A krétától a számítógépig Megnyílt a belgrádi nemzetközi tanszerkiállítás A krétától az egyszerűbb computerig mindenféle tanszer és egyéb iskolai kellék látható a tegnap megnyílt és november 22-éig tartó belgrádi nemzetközi tanszerkiállításon. Több mint hatvan hazai és külföldi gyár mutatja be termékeit: tíz és tízezer különféle tárgyat, köztük iskolapadokat, szekrényeket, szertárakat, sportszereket, laboratóriumi kellékeket, íróeszközöket, mérő műszereket, diafümeket, vetítőket, szemléltető eszközöket stb. A napközis gyerekek számára pedig játékszer is van itt még Japánból is. A rendező bizottság máris tervbe vette, hogy jövőre szintén szervez hasonló — csak jóval nagyobb — kiállítást, azután pedig minden két évben. Böngésző GÁL László rovata A szakállas fiatalokról Levelet írt egyik olvasóm, velem korabeli, tehát öreg. A „hosszú hajú, szakállas” ifjakra panaszkodik, akiket — szerinte —, mi neveltünk a „rosszra”, mert „a mi időnkben” más volt az ifjúság. Ma nem becsülik a munkát — ezt írja —, isznak, táncolnak vagy inkább „rángatóznak” vad és a mi fülünknek idegen muzsikára. „Hová tart ez az ifjúság?” — kérdezi olvasóm. Hát ezt nem tudom, csak hiszem, hogy végeredményben éppen oda tart, ahová mi elérkeztünk. És nem bizonyításként, inkább csak azért, mert érdekes, hadd idézzek egy száznégy éves („Politikai divatok, Pest, szeptember 12-én, 1866.”) újságból: „... Ezekhez járul még az általam más vidékeken nem annyira tapasztalt korhelység és könnyelműség. Ócsárlási szándék nem vezeti tollamat, de ... el lehet mondani, hogy vidékünkön (bár itt is vannak kivételek) sok a dologkerülő, iszákos, borhely, kiket csaknem mindennap lehet Szerdahelyen a kocsmákban látni s pislogni nap-s éjhosszat egy meszely bor mellett; lehet látni hosszú szakállú dologkerülő falusi ifjú urakat... s így aztán nem lehet csodálkozni, ha azon üres udvaron, melyből 10—12 ökör kijárogatott hajdan, a korhely fiú vagy unoka idejében az utczáról besodort szemetet szállítja s kergeti a szél egyik szegletből a másikba. A napszámos osztály hasonlóan nem szeret dolgozni, s ha dolgozik is, nagy bért kíván, s ha ezt nem kapja meg, inkább koplal vagy koldusbotot vesz kezébe. A koldusok száma nálunk légió ... Fáj a lelkem, hogy ily szomorú képet adhatom a vidéknek, s kételkedve kérdem: lesz-e itt valaha jobblét?” Z. E. hajdani kollégám ezt a címet adta írásának: „Szomorú világ. Szűk termés. Gaz uzsorások. Csavargó falusi ifjú urak. Dologtalan nép.” „Aranykorbeli” újságból idéztem és lám, nem is olyan nagyon 104 éves ez az évszázados újságcikk. És lám, arról az ifjúságról, amelyet igazán nem mi „neveltünk”, sőt, ők „nevelték” később nagyapáinkatapáinkat, aztán még a „napszámos osztályról” (nyilván földbirtokos volt a haragos öregúr) csaknem ugyanazt mondja, amit levélíró kortársam. Nem tudom kit hányszor riasztottak fel koldusok ebéd utáni álmából? Engem tegnap is, tegnapelőtt is, csaknem mindennap. Igaz, koldusbot nem volt a kezükben. Beszélgethetnénk még a „szűk termésről”, a „gaz uzsorásokról”. Még a „szomorú világ”-ról is, amely nyilván száznégy évvel ezelőtt sem volt éppen mindenkinek ennyire szomorú. S hogy lesz-e valaha is „jobblét”? Azt sem éppen ma írták, hogy „Ember küzdj és bízva bízzál!” 0, EZ AZ ŐSZI NAPOCSKA! Hol lehetne jobban élvezni, mint a Duna-parton. A nagymamák kedvükre pihennek a padon, süttetik fázó csontjaikat, az unoka biztonságban játszhat a mellvéd mellett, amely megóvja, hogy a vízbe bukjon. Csak arra kell ügyelni, hogy a gyerek föl ne másszon rá. Holnap talán már vad kősava nyargal itt, s eső vagy havaseső paskolja a padot és a korlátot. Addig csak üljél, nagymama, játsszál kis unoka.