Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-14 / 12. szám
Csütörtök, 1971. jan. 14. MAGYAR SZÓ Mai kommentáraink Szakadás vagy kompromisszum? ÖTEZER RENDŐR által szinte légmentesen elzárva a külvilágtól ülnek össze ma Singapore-ban a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth kormányfői a szokásos januári csúcsértekezletükre. A háború óta tizennyolcadszor telepedik az ovális zöldasztal köré a „nagy család” — ezúttal azonban nem valami családias légkörben. A múlt év júniusában váratlan győzelemmel hatalomra jutott brit konzervatívok még a választások előtt kötelezték magukat, hogy feloldják a Wilson által 1963-ban elrendelt embargót, és ismét szállítanak fegyvereket a Dél-afrikai Köztársaságnak. Heath kormánya ugyan még halogatja a formális döntést, s taktikai okokból valószínűleg éppen a singapore-i csúcsértekezlet után akarja kimondani a végső szót, de a toryk szándéka máris rendkívül heves tiltakozást váltott ki a Commonwealth úgynevezett színes tagállamaiban, és több afroázsiai ország azzal fenyegetőzik, hogy kilép a nemzetközösségből, ha London nem másítja meg elhatározását. Heath-ék a fegyverszállítások felújítását a fajüldöző dél-afrikai kormánynak elsősorban azzal indokolják, hogy Anglia számára létfontosságú az Afrika déli partjai mentén húzódó tengeri utak megvédése, tekintettel a szovjet behatolás veszélyére ebben a térségben. Ez az ötlet azonban még az USA-nak sem tetszik túlságosan, mert nem szeretné elidegeníteni magától az afroázsiai világot, viszont Washingtonban annál inkább lelkesednek azokért a brit elképzelésekért, melyek szerint növelni kellene a közös támaszpontok számát az Indiai-óceán térségében, és egy csendes-óceáni katonai paktumot kellene létrehozni (Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Malaysia és Szingapúr részvételével), s ez tulajdonképpen időtlen időkre meghosszabbítaná Nagy-Britannia távol-keleti elkötelezettségét. Heath még a múlt héten elindult Singapore-ba, hogy útközben néhány nemzetközösségi országban megpróbálja megmagyarázni kormánya politikáját, és esetleg enyhítse a csúcsértekezlet közeledtével fokozódó britellenes hangulatot. Különösen szerette volna az angol miniszterelnök „reális keretek közé szorítani a különbségeket” Indiával. Delhi nemcsak azért neheztel Londonra, hogy lovat akar adni a fajüldöző pretoriai rendszer alá, hanem azért is, mert már korábban drasztikusan korlátozta a színes bőrűek bevándorlását, és elmarasztalja India, még jó néhány más nemzetközösségi állam el nem kötelezett politikáját. Indira Gandhi nyíltan Heath tudomására hozta, hogy katonai támaszpontok létesítése az Indiai-óceánban csak növelné a feszültséget ebben a térségben, és fokozná a nagyhatalmak versengését. Vendége ezúttal is csökönyösen „a szovjet hadiflotta fenomenális expanziójával” próbálta igazolni kormányának álláspontját. A Brit Nemzetközösség 31 tagállama közül, 25 határozottan ellenzi a fajüldözők fegyverrel való ellátását, és Szingapúrban a vádlottak padjára akarja ültetni Heath miniszterelnököt. Ezért egyes vélemények szerint szinte elkerülhetetlen a szakadás, ha a kelet-afrikai országok, valamint India és Ceylon beváltják fenyegetésüket, és kilépnek a közösségből. Londonban azonban, úgy látszik, nem tartanak ilyen súlyos következményektől, és emlékeztetnek arra, hogy a Commonwealth a második világháború óta már jó néhány válságot átvészelt, többek között a rhodesiai kérdést, a nigériai—biafrai és az indiai—pakisztáni háborút. Brit tolmácsolás szerint a nemzetközösségnek tiszteletben kell tartania valamennyi tagország érdekeit, és meg kell tűrnie a politikájuk közötti különbségeket. A kompromisszum kulcsát állítólag Trudeau kanadai miniszterelnök tartja kezében, aki ugyan maga is erélyesen ellenzi a fegyverszállítások felújítását, de mint Ottawából való elutazása előtt kijelentette, „egyetlen probléma sem teheti kérdésessé a Commonwealth fennmaradását”. Kérdés azonban, hogy kompromisszumokkal leküzdheti-e a Brit Nemzetközösség nyilvánvaló agóniáját. (me) Gyanús koincidencia A TÖRTÉNELEM MEGISMÉTLŐDIK: alighogy megtörtént az első lépés Gunnar Jarring ENSZ-megbízott részéről a válság békés rendezése érdekében, a jordániai kormánycsapatoknak a Palesztinai kommandók ellen intézett újabb támadása rendkívül veszélyesen kiélezte a közel-keleti helyzetet, akárcsak néhány hónappal ezelőtt, amikor gyanús koincidencia folytán a Palesztinai felszabadítási mozgalom elleni nagyméretű fegyveres akció némiképpen eltérítette az események pozitív folyamatát, amelyek bizonyos reménnyel kecsegtettek az izraeli—arab konfliktus politikai rendezése szempontjából. Nehéz nem látni összefüggést a jordániai események és a Jarring-misszió folytatása között, és nem sejteni mögöttük azt a szándékot, hogy megakadályozzák a helyzet megnyugvását, a világ e részében. Az El Fatah vezetőségének közleménye — mely szerint az izraeli fegyveres erők kihasználják az újabb jordániai összetűzéseket, és maguk is támadásokat intéznek a kommandók ellen —, másrészt az arab országok egyöntetű és erős támogatása a Palesztinai mozgalomnak (Szudán bejelentette, hogy fegyvert és más segítséget küld a kommandóknak, Szíria pedig azt, hogy nem ül ölbe tett kézzel, ha tovább folytatódik a palesztinai forradalom felszámolása) olyan körülmények, amelyek még bonyolultabbá teszik a közel-keleti helyzetet. A jelenlegi helyzetben Szadat egyiptomi elnök kezdeményezése, hogy az arab országok képviselői üljenek össze, a legjobb lehetőség a harcok megszüntetésére és újbóli kirobbanások megakadályozására. Ezt a célt szolgálják a tűzszünetet ellenőrző összarab bizottság elnökének, Bahi Ladgam volt tunéziai miniszterelnöknek az erőfeszítései is. .. Ma kezdődik a Commonwealth értekezlete Az afrikai tagállamok két javaslattal állnak elő : Heath elszigetelődött a dél-afrikai fegyverszállítások kérdésében Az afrikai küldöttségek Singapore-ban két határozattervezetről tanácskoznak, amelyet a Brit Nemzetközösség ma kezdődő miniszterelnöki értekezlete elé szándékoznak terjeszteni. Az egyikben kimondják, hogy a faji megkülönböztetés megbocsáthatatlan társadalmi bűn, a faji előítélet pedig olyan baj, amely veszélyezteti az emberi faj egészségét és fejlődését. A másikban felsorolják mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az afrikai országok tesznek, ha Nagy-Britannnia felújítja a fegyverszállítást a Dél-afrikai Köztársaságnak. Tervbe vették, hogy elhagyják a Commonwealth értekezletét, kilépnek a sterlingövezetből, és gazdasági megtorlásokat foganatosítanak Nagy-Britannia ellen. Azok a küldöttségek, amelyek igyekeznek megmenteni a Brit Nemzetközösséget, hangoztatják, hogy a fegyverszállítás nem sorsdöntő jelentőségű. Ezek is tanácskozásokat tartanak, és támogatják a tagállamok hasznos együttműködését a mezőgazdaság, az egészségvédelem, az idegenforgalom stb., területén. Szeretnék elérni, hogy a singapore-i értekezlet első napirendi pontjaként az általános nemzetközi helyzetet vitassák meg, majd a szovjet haditengerészet „behatolását” az Indiai-óceánra, továbbá az indokínai helyzetet, s csak ezek után a brit kormány döntését, hogy felújítja a fegyverszállítást a pretoriai rezsimnek. India és Ceylon küldöttsége bejelentette, hogy a legerélyesebben harcolni fog az ellen, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok támaszpontot létesítsenek Diego Garcia indiai-óceáni szigeten. Miközben Nagy-Britannia küldöttsége teljesen elszigetelődött a fegyverszállítás kérdésében, magában az országban tovább folyik az eszmecsere, hogy helyénvaló-e a kormány politikája. A Times szerint a fegyverszállításból több baj származhat, mint haszon. Nem szabad megengedni, hogy a Commonwealth bármelyik tagállama beleszóljon Nagy- Britannia politikájába — írja a Times —, a kormánynak azonban mindenképpen fontolóra kell vennie, mekkora haszonnal és kárral jár ez az ügylet. Manapság sokat több érv szól Dél-Afrika felfegyverzése ellen, mint mellette. Egyébként is, most már nem csupán arról van szó, hogy egy vagy két tagállam kilép a Commonwealth-ből. Nagy-Britannia stratégiailag, politikailag és erkölcsileg is sokat veszítene. Az pedig semmiképpen sincs érdekében, hogy Kelet- és Közép-Afrika országait a Szovjetunió mellé sorakoztassa fel. Az angol lapok többsége azonban támogatja Heath politikáját, szinte egyöntetűek abban, hogy Nagy-Britanniának semmi haszna a mai Commonwealth-ből. Ismét nyugtalanság Belfastban Ismét nyugtalanság tapasztalható Belfast katolikus negyedében. Fiatal tüntetők kedden este égő benzinespalackokkal dobálták meg a brit rendfenntartó erőket. Több embert őrizetbe vettek. 3. oldal Podgornij Kairóban Részt vesz az asszuáni ünnepségeken Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. Január 15-én részt vesz az asszuáni vízerőmű üzembe helyezésén is. Podgornij kíséretében van Nazar Matcsanov elnökhelyettes, Pjotr Nyeporozsnyij energetikai miniszter, Szemjon Szikacskov, a külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke, Szergej Szokolov hadseregtábornok, a véderőminiszter első helyettese, Nyikolaj Rogyionov, a külügyminiszter helyettese, Nyikolaj Malisetf, az asszuáni zárógát tervezőmérnöke és mások. Nem sok remény van Jarring sikerére Kudarc esetén Egyiptom megtorlást követel Izrael ellen . A legnagyobb titokban tartják az izraeli javaslatokat és az arab választ New Yorkból jelenti a Tanjug. Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ-megbízott küldetése — alig egy héttel felújítása után — válságos szakaszba jutott. Itteni megítélések szerint ugyanannyi kilátás van a tárgyalások sikeres folytatására, mint kudarcára. U Thant ENSZ-főtitkár naponta több tanácskozást is tart Gunnar Jarringgal, aki — mint ismeretes — tájékoztatta az EAK és Jordánia ENSZ-nagykövetét az izraeli kormány békejavaslatairól. Izrael ENSZ-nagykövete egyébként kedden este felkereste Gunnar Jarringot, és érdeklődött tőle, milyen visszhangra találtak Tel Aviv javaslatai. Az izraeli javaslatokat és az első arab reagálásokat szigorúan titokban tartják, úgyhogy Jarring tárgyaló felei sem mondanak még magánbeszélgetésekben semmit a tárgyalásokról. Egyesek ezt biztató jelnek tekintik. A politikai megfigyelők úgy vélik, hogy Izrael elégedett, mert most Kairón a sor, hogy nyilatkozzon. Kiszivárgó, de meg nem erősített hírek szerint az izraeli javaslatok legfőbb pontja előirányozza írásbeli békeszerződés megkötését, amely véget vet az arab— izraeli ellenségeskedésnek, és megvonja Izrael biztonságos határait. Általános vélemények szerint, ha Gunnar Jarring jelenlegi erőfeszítései nem járnak semmilyen eredménynyel, akkor Kairó valószínűleg követelni fogja a Biztonsági Tanács összehívását, hogy megtorlásokat foganatosítson Izrael ellen. Ha viszont a Biztonsági Tanács akadályoztatva lenne ebben, akkor roppant veszélyes és kockázatos helyzet állna elő, hisz a Közel-Keleten manapság már több korszerű fegyver halmozódott fel, mint bárhol másutt a világon. Washington a csendes diplomácia híve Washingtonból jelenti a Tanjug: A jelekből ítélve az USA szigorúan tartja magát ahhoz a hivatalos álláspontjához, hogy a Közel-Keletről szóló béketárgyalások folytatásában a fő hangsúlyt az úgynevezett csendes diplomáciára kell helyezni. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pédául ismét nem volt hajlandó nyilatkozni Gunnar Jarring ENSZ-megbízott eddigi lépéseiről és terveiről. Ettől függetlenül a lapok és a hírmagyarázók eléggé borúlátó jóslatokba bocsátkoznak Jarring küldetésének jövőjét illetően. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy szinte biztosra vehető, hogy Jarring védnöksége alatt a tárgyalások ismét kudarcba fulladnak, ez azonban nem jelenti, hogy újabb, nagy háború tör ki a Közel-Keleten. Hogy nem lesz háború, azt azzal indokolják, hogy egyik fél sem szilárdította meg kellő mértékben belső helyzetét, s az USA és a Szovjetunió sem kívánja olyan irányban befolyásolni szövetségeseit, hogy jelentősebb mértékben módosítsák álláspontjukat. Az az általános vélemény uralkodik Washingtonban, hogy ha Egyiptom nem hajlandó a tűzszünet újabb meghosszabbítására, valószínűleg hadműveleteket indít Izrael ellen, de nem lépi át a Szuezi-csatornát, és nem indít el nagy háborút. Ha pedig mégis nagyobb méretű hadműveletekre kerrül sor a szovjet légierő segítségével, akkor Nixon I elnökön a sor, hogy megtegye a következő lépést. Nixon elnök előtt ez esetben két lehetőség van: vagy repülőgépeket küld a Közel- Keletre, s ezzel nukleáris összecsapás veszélyét idézi elő, vagy pedig a vörös telefonon felhívja a Kremlt, és sürgős tűzszünetet, valamint csúcsértekezlet összehívását követeli. Egyiptom álláspontja Kairóból jelenti a MENA. A tegnapi Al Ahram közli, hogy Mahmud Rijad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter elkészítette jelentését a Londonban, Párizsban és Rómában folytatott tárgyalásairól. A lap szerint Rijad a következő pontokban foglalta össze Egyiptom álláspontját: — A négy nagyhatalom adjon utasításokat Gunnar Jarringnak a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása céljából. — Az utasításokkal meg kell határozni a határozat végrehajtásának szakaszait. Jaifringnak erről egy hónapon belül be kell számolnia. — Ha a nagyhatalmak nem képesek megszabni a határozat végrehajtásának időpontját, a Biztonsági Tanács még a hónap vége előtt üljön össze, és vitassa meg a problémát. Pokolgépek robbantak a brit munkaügyi miniszter háza előtt Londonból jelenti a Reuter. Két pokolgép robbant kedden este Robert Carr brit munkaügyi miniszter háza előtt. A miniszter és felesége otthon tartózkodott, de nem sebesült meg. Carrt az utóbbi időben keményen bírálják, mert a konzervatív kormány korlátozni szándékozik a sztrájkjogát. Emiatt Nagy-Britanniában kedden sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoztak. December elején a munkaügyi minisztérium előtt robbant pokolgép. Nagy-Britanniában már napok óta tartanak a tüntetések azzal kapcsolatban, hogy a munkaügyi miniszter törvénytervezetet terjesztett be az úgynevezett vad sztrájkok betiltására