Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-14 / 12. szám
Csütörtök, 1971. jan. 14. Egy helyben topog a nevelésügy Társadalmi megbeszélés a Szabadkai Tanítóképző jövőjéről A Szocialista Szövetség Végrehajtó Bizottságának szervezésében tegnap délelőtt széles körű társadalmi megbeszélést tartottak Szabadkán a Tanítóképző s vele együtt a pedagógusképzés jövőjéről. A megbeszélésen a község közéleti munkásai, tartományi és köztársasági képviselői, valamint aközségi képviselő-testület és az iskolafenntartó közösség funkcionáriusai vettek részt. Az összejövetel alapvető célja azoknak az elveknek és kérdéseknek a tisztázása volt, amelyek a színvonalasabb, korszerűbb és megreformált pedagógusképzést hivatottak előmozdítani. Pálinkás Józsefnek, a Tanítóképző igazgatójának rövid bevezetője után a tanácskozáson megjelent mintegy 40 részvevőnek csaknem a fele szót kért. Szinte egyöntetűen megállapították, hogy a tanító- és tanárképzést Vajdaságban is meg kell reformálni, tovább kell fejleszteni, mégpedig mielőbb, mert a halogatások — amelyek főképp a tartományi szervek munkájában észlelhetők— minden tekintetben és minden vonatkozásban károsak. A szabadkaiaknak a pedagógiai akadémiával kapcsolatos elképzelése és elaborátuma is meggyőzően bizonyítja ezt, amely immár két éve vár az illetékesek válaszára, anélkül hogy időközben a Tanítóképző és a Tanárképző Főiskola további sorsát illetően bármi is elmozdult volna a holtpontról. Mindez azért van így, mert tartományi szinten még mindig nem tisztázták: milyen jellegű és milyen színvonalú pedagógusképzést is akarunk. — Pedig — hangsúlyozták a szabadkai megbeszélés részvevői — nyilvánvaló, hogy első lépésként tartományunkban is pedagógiai akadémiákat kell bevezetni és majd csak fokozatosan az egyetemi rangú pedagógiai karokat. Az oktatás folytonossága gazdasági és társadalmi érdek, célszerűség követeli meg ezt, nem utolsósorban pedig a sokéves gazdag tapasztalat, amely azt igazolja, hogy a fiatal tanítók és tanárok lélektani és neveléselméleti felkészítése az egyetemi karokon a leghézagosabb. A szabadkai társadalmi megbeszélés részvevői szerint nem fér kétség ahhoz sem, hogy Vajdaság három pedagógiai akadémiája közül az egyiknek, a magyar nyelvű pedagógusképzést irányító akadémiának Szabadkán, a legtermészetesebb és legoptimálisabb feltételeket szavatoló környezetében kell lennie. — Hosszadalmasan bizonyítgatni ezt aligha kell — szögezték le a tanácskozáson. — De ha kell, Szabadkának minden argumentuma megvan rá, hogy elképzelése helyességét igazolja. A tartományi és köztársasági képviselők dolga, hogy ennek az elképzelésnek érvényt szerezzenek. Annál inkább, mert a magyar nyelvű pedagógiai akadémia ügye — mint már azt többször is kifejtettük lapunk hasábjain — nemcsak a szabadkaiak, hanem egész tartományunk ügye. Úgy látszik, éppen csak az a baj, hogy a pedagógusképzés kérdését nem mindenütt fogják fel egyformán komolyan. Sz. I. Vastaps az újvidékieknek Az újvidéki Opera művészeinek szegedi vendégjátékáról Pénteken este Amilcare Ponchielli Gioconda című operájával mutatkozott be a szegedi közönségnek az újvidéki Szerb Népszínház operaegyüttese. Ezzel viszonozta a Szegedi Opera tagjainak decemberi vendégjátékát — operalátogatóink bizonyára emlékeznek jól sikerült előadásukra, Beethoven Fideliójának ihletett tolmácsolására. Azzal az elhatározással fogtam beszámolóm megírásához, hogy kerülöm az összehasonlításokat, de már az első pillanatban arra kényszerülök, hogy a szegediek által alkalmatlannak nyilvánított színházat dicsérjem a mi művelődési otthonnak szánt termünkkel szemben, hogy a következő elismerő megállapításom a telt ház lelkes közönségének szóljon, amely hozzáállásával érdemes részese volt az est hangulatának, az előadás sikerének. Egy igazi színházteremben összehasonlíthatatlanul jobbnak, meggyőzőbbnek láttam művészeink produkcióját, a jó akusztika lehetővé tette, hogy a zenei teljesítmény szárnyra kapjon, s hogy a magánszólamok, a kórus és zenekar hangintenzitása az arányos egyensúly előnyeinek jegyében szabadon bontakozzon ki. Egészében véve kimondottan sikeres bemutatkozásnak tartom a pénteki Giocondát, melynek emlékezetes magaslatai az első felvonásban és főleg a harmadik felvonás fináléjának tömegjelenetében érték el csúcspontjukat, s melynek magánszólamaiban egészen kiváló teljesítményt nyújtott a címszerepet tolmácsoló Alpár Mária, Németh Rudolf és Dimitrije Marinovski, valamint a második felvonás pillanatnyi indiszponibilitásától eltekintve Vladan Cvejic és Matija Skenderovic is. Elismerést érdemel Mirjana Vrcevic-Butának a hang szempontjából helyenként kissé egyenetlen, színészi szempontból meggyőzően következetes alakítása. Külön fejezet illeti a kórus ragyogó produkcióját, amely a már említett harmadik felvonás fináléjában a zenekarral karöltve döbbenetes méretekig fokozta a hangzást. Az igazi „nagy opera” vérbő feszültségét, monumentális hatásosságra törekvő légkörét éreztük ebben a rendezőileg igen jó érzékkel tisztán a zenének alárendelt, statikusságában is látványos jelenetben. Az előnyösebben megépített süllyesztőben, a jó akusztika által szabadabb, könnyebben ellenőrizhető muzsikálás feltételei között operaegyüttesünk zenekari testülete megbízható alapját nyújtotta a dalmű megszólaltatásának. A hangzás nemegyszer magával ragadó vitalitása és a kimondottan jó alkalmazkodóképesség minden bizonnyal feledtetni tudta a helyenkénti apróbb fogyatékosságokat. A táncbetétek közül különösen az Órák tánca néven ismert népszerű balettjelenet váltott ki tapsot és elismerést. Befejezésül Toplák Imre karnagyról szólok, akit — nem csorbítva a szólisták és együttesek teljesítményének értékét — az est fő művészegyéniségének tartok. Pálcáját vele született muzikalitás, lelkesedés, de ugyanakkor páratlan fegyelem és a partitúra szólamait minden mozzanatban elasztikusan összefogó kohéziós erő vezette. Toplák Imre ezúttal sem tagadta meg önmagát — a nagyszabású, szélesen ívelő zenei egységek hatásos felépítésében mutatkozott be valóban mesterien. A teljesség igénye nélkül ennyit magáról az előadásról. Beszámolómhoz még csupán annyit fűznék hozzá, hogy a Szegedi és Újvidéki Opera teljes együtteseinek kölcsönös vendégjátéka után egészen nyilvánvalóvá vált a dicséretes kezdeményezés folytatásának szüksége, erre vall az előadóművészi eredmények igen pozitív zárszámadása mindkét részről, s ugyancsak emellett tanúskodik a rokonszenves fogadtatás mind a kollégák, mind a közönség részéről Szegeden és Újvidéken egyaránt. PANDI Oszkár MAGYAR SZÓ Művelődési feladatainkról A Tartományi Művelődési Közösség Végrehajtó Bizottsága legközelebbi, pénteki ülésén megvitatja a közösség ötévi munkatervének javaslatát. Az elkövetkező öt esztendő, a középlejáratú terv időszaka művelődési életünk szempontjából is igen nagy jelentőségű lesz. Ezért „előzetesben” közöljük a pénteki ülés anyagának néhány — a közösség munkáját és Vajdaság kulturális fejlődését egyaránt meghatározó — kitételét. A szilárdabb anyagi alap megteremtése az egyik legfontosabb cél, s ezt Vajdaság társadalmi tényezőivel együttműködve kell megvalósítani. Ennek a nehéz és sokágú feladatnak a megvalósításában az egyik legfontosabb mozzanat a művelődési élet pénzelési törvénye, amelynek meghozatalakor Vajdaságban a társadalmi-gazdasági szempontok mellett, külön ügyelni kell a terület soknemzetiségű öszszetételére is. A művelődési élet és szellemi alkotómunka anyagi megszilárdításának egyik legfontosabb útja a munkaszervezetekkel, a közvetlen termelőkkel és a polgárokkal való együttműködés. A kultúra a fogyasztók viszony meghatározásában nem szabad figyelmen kívül hagyni a művelődési élet sajátosságait, s azt, hogy serkenteni kell a fiatal tehetségek érvényesülését. A középlejáratú terv folyamán megalakult az Újvidéki Rádió Televízió, amely jelentős tényezője lesz tartományunk művelődési életének. Az elkövetkező időszak igen fontos feladata a tartományi érdek meghatározása a művelődésben. A tartományi érdek mindenekelőtt azon intézmények esetében jogos, amelyek hozzájárulnak a Vajdaságban élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának fejlődéséhez. A Tartományi Művelődési Közösség tíz intézmény pénzelését vállalja, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy felülvizsgálja néhány intézmény működését és integrációjának lehetőségét. A Tartományi Művelődési Közösségnek pénzelnie kell mindazokat az intézményeket, amelyek munkájukkal a Vajdaságban élő nemzetek és nemzetiségek múltjára és jelenére vonatkozó kulturális anyagot gyűjtik, feldolgozzák és prezentálják. A művelődési élet fejlődésének legfontosabb kérdése a káderprobléma. Mivel tartományunk több nemzetiségű terület, határozottabban és rendszeresebben kell foglalkozni a káderproblémákkal. A szakképzés és a meglevő szakemberek továbbképzése a Művelődési Közösség fontos feladata. A Művelődési Közösség anyagilag támogatja az intézmények és egyének művelődési akcióprogramjait, ezen kívül a műkriitika fejlődését. Mivel Vajdaság könyvtáraiban nincs megfelelő számú nemzetiségi könyv, külön eszközökkel igyekszik pótolni kultúránk e mulasztását. Továbbra is egyharmadrészben hozzájárul a szerb kultúra fő műveinek megjelentetéséhez, 1971-től pedig a nemzetiségi kultúrák jelentős értékű műveinek kiadását is támogatja ilyen arányban. Fedezi a szerbhorvát és nemzetiségi nyelvű folyóira- tok megjelentetését. Új kez- sdeményezéseket csak akkor segít, ha ezek megfelelő támogatást élveznek a községi, illetve tartományi társadalmi-politikai és művelődési szervezetek részéről. Támogatja a vajdasági múzeumok épületeinek adaptálását, a megkezdett építési munkálatok befejezését. Ugyanakkor arra törekszik, hogy megvalósítsa a tartományi múzeumok integrálását is. Védelem alá helyezi az emlékműveket, feltérképezi őket, és külön gondot fordít a nemzetiségi emlékművek megőrzésére. Mivel a tartományi színházi élet legnagyobb gondja a káderkérdés, a Művelődési Közösség szorgalmazza a belgrádi akadémia Újvidékre helyezett tagozatának kétnyelvű megnyitását, továbbá támogatja a hazai drámairodalmat, igyekszik anyagilag megszilárdítani a Szabadkai Népszínház helyzetét, valamint a szlovák, ruszin és román műkedvelő együttesek munkáját. A zenei élet fejlesztése szempontjából támogatja a zeneakadémia megnyitását, így kívánja rendezni az alsó- és középfokú zeneoktatás káderkérdéseit., Hogy képzőművészeink alkotóerejét minél jobban kihasználja, szeretné bekapcsolni őket a lakóházak és intézmények díszítésébe, a városrendezési megoldások folyamatába. Tető alá kívánja hozni a régi magyar festészet galériáját Szabadkán és a naiv festők képtárát Kovacicán. A Tartományi Művelődési Közösség részt vesz két vajdasági játékfilm és hat rövidfilm pénzelésében. Szorgalmazza egy filmforgató vállalat megalapítását. A befektetések közül mindenekelőtt a színházépületek adaptálása, illetve az újvidéki Szerb Népszínház építése tartozik a Művelődési Közösség feladatai közé az elkövetkező öt esztendőben. Szex igen, szex nem Különtudósítónk telefon jelentése Belgrád, január 13. A belgrádi nemzetközi filmfesztiválon is bebizonyosodott, hogy a tátott gyümölcs a legédesebb. Jens Joergen Thorsen dán rendező Csendes napok Clichyben című filmje , amelyet Henri Miller regénye alapján forgatott, s mindössze néhány országban engedélyezte a cenzúra — páratlan érdeklődést keltett. A közönség megtudta, hogy a film bővelkedik a rendező szerint egyszerű és természetes, nem megjátszott szexjelenetekben, s akkora tömeg csődült össze a Szakszervezeti Otthon előtt, és olyan leírhatatlan zűrzavar támadt, hogy a rendőrség gumibotokkal sem tudott rendet teremteni. Egy nőit kórházba kellett szállítani, az egyik külföldi vendég elájult, azoknak egy része pedig, akiknek hivatalos belépőjegyük volt, egyszerűen nem tudott bemenni az előadásra. És mindez azért volt, mert Henri Miller regényeit csak olvasni lehet (megkaphatók bármelyik könyvkereskedésben), de filmen megelevenedve látni csak olyan kivételes alkalomkor van mód, mint a belgrádi nemzetközi fesztivál. Mert a szexről még ma is megoszlanak a vélemények, és sokan egyetértenek azzal, amit Grigorij Csuhraj, a neves szovjet rendező mondott az egyik sajtókonferencián erről a témáról. — Nem félek, hogy régimódinak nyilvánítanak, de nekem valóban érthetetlen az a megszállottság, amellyel a nő és a férfi legintimebb élményét mutatják be a filmekben. Az emberi kíváncsiság kihasználása oda vezet, hogy a film mind inkább orvosi könyvvé változik. Ez komolyan veszélyezteti a filmet, és sérti az egészséges egyéniséget. Rövid életű divat ez. A hazugság sohasem volt hosszú életű, és a filmben bemutatott szex hazugsága sem tarthat sokáig— fejezte be Csuhraj véleményét a szexről, miközben egzaltáltan hadonászott. Hasonlóképpen vélekedik Mark Donszkoj, a híres szovjet rendező is. Úgy véli, hogy a szexnek filmben való bemutatása patológia, s egyetlen haladó rendező sem foglalkozik ilyesmivel. Szerinte haladó rendező: Cramer, Clair, Visconti, De Sica, Zavattini... Ugyanakkor a fesztiválon látott szex vonatkozású filmekről (Kíváncsi vagyok, sárga, Csendes napok Clichyben), merészségük ellenére a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne azt mondani, hogy semmi közük a művészethez. Sőt az lenne a legmerészebb valami, ha ilyesmit állítanánk. A közönség érdeklődése nyilvánvaló. S hogy nem mindenki csupán a szex miatt és az izgalomkeresés szándékából nézte meg Thorsen filmjét, azt igazolja a vetítés utáni beszélgetés is, amelyen a közönségnek legalább a fele részt vett. Ma bemutatták Dennis Hopper Szelíd motoros, Elio Petri Nyomozás egy minden gyanún felül álló személy ügyében, Szergej Jutkevics Lika — Csehov nagy szerelme és Francesco Rosi Voroini contro című művét. Megérkezett Dennis Hopper és Peter Fonda. LADI István FEST—71 9. oldal A FILM ÉS AZ ISKOLA Január végén szeminárium a Pannónia birtokon Az Újvidéki Filmiskola január 28-a és február 5-e között érdekesnek ígérkező és rendkívül hasznos szemináriumot szervez a filmoktatásról a nyelvtanároknak, a munkásegyetemek, művelődési egyesületek, művelődési központok stb. szakelőadóinak és más filmkedvelőknek. Az előadássorozatnak az a célja, hogy a hallgatók számára alapismereteket nyújtson a filmművészetről és arról, hogy miként használhatják a filmet az iskolai oktatásban és a művelődésben. Az előadásokat a legismertebb hazai filmpedagógusok és kritikusok tartják: a zágrábi Ante Peterlić és Rudolf Sremec, a belgrádi DusanStojanovic, Marko Babac és I Slobodan Novakovié, az új- I vidéki Dušan' Bašić és a baj njalukai dr. Miroslav Vrabec. i A szemináriumot két prog- Iram szerint bonyolítják le, a „kezdők”, illetve „haladók” számára. Témái a többi között: a film és a társadalom; a film és a többi művészet; filmesztétika, a modern film kifejezőeszközei, a film és az iskola, az új jugoszláv film; a szerzői film a világban és hazánkban; az új hullám és a politikai film. Az előadások után minden este bemutatnak egy-egy játékfilmet, amelyet neves kritikusok ismertetnek. A szemináriumot a Topolya környéki Pannónián tartják. Az érdekeltek január 22-éig jelentkezhetnek az Újvidéki Művelődési Központban (Filmiskola). Fruškogorski put 2. telefon 51-453. B. E.