Magyar Szó, 1971. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1971-02-01 / 30. szám
N A MUNKÁSOSZTÁLY LÉTÉRDEKEIRŐL Minél megfelelőbb ellenértékét a végzett munkáért A párt, azaz a Kommunista Szövetség alakítja és szabályozza a gazdasági és társadalmi fejlődés általános iányvételét. Ide tartozik a társadalmi munka anyagi alapjainak fejlesztése, a szocialista átalakulás céljait szolgáló intézmények kialakítása, az egyenjogúság és a termelési viszonyok kiteljesültebb formáit létrehozó folyamatok ösztönzése és irányítása. Ha nem alakítaná ezt az irányvételt, a Kommunista Szövetség nem is képviselné a munkásosztály történelmi jelentőségű érdekeit, nem lenne hordozója a társadalom fejlődésének, hanem háttérbe szorulna a kor követelményei mögött. Fölmerül a kérdés: mi történik a dolgozók létérdekeivel, hogyan valósulnak meg és hogyan lehet megvalósítani őket a globális irányvétel keretei között? Hogy választ tudjunk adni a kérdésre, mindenekelőtt meg kell határoznunk, mi minden tartozik a dolgozók létérdekei közé. Abból indulunk ki, hogy a dolgozó a saját munkaképességének, munkaerejének a tulajdonosa. A kapitalista termelés feltételei között, mint tudjuk, a munkás a munkaerejét eladja a kapitalistának a munka piacán, a szocialista önigazgatású társadalom feltételei között pedig befekteti a társadalmi termelésbe. A munkások alapvető érdekei olyan létérdeknek, amely nemcsak a kapitalista gazdálkodás feltételei között vannató meg, hanem a szocialista önigazgatású társadalomban is, az alábbiakat tekintjük: — minél kedvezőbb anyagi ellenértéket kapni a befektetett munkáért; — megvalósítani a munkaerő alkalmazásának folytonosságát, tehát az állandó foglalkoztatást; — a lehető legkedvezőbb feltételek mellett alkalmazni a munkaerőt, azaz Marx kifejezésével élve: olyan feltételeket kialakítani, amelyek a legjobban megfelelnek a munkás emberi természetének. A legfontosabb munkásérdekek közé be kell még iktatni az alábbi „bővített“ elemi érdekeket is: szociális védelem arra az esetre, ha a dolgozó nem tudja használni munkaerejét, feltételeket teremteni utódai munkaképességének reprodukálásához , iskoláztatni, azaz oktatni kell őket, hogy dolgozhassanak és bekapcsolódhassanak az életbe. Mindezeket a munkásérdekeket legoptimálisabban csupán a társult munka fejlett anyagi és műszaki alapjain lehet megvalósítani, vagyis úgy, ha a fentebb említett értelemben megvalósítjuk a Kommunista Szövetség általános irányvonalát. Ám az általános irányvétel megvalósítása közepette a dolgozó létérdekei vagy háttérbe szorulnak, vagy nem valósulnak meg egyenletesen. Az újjáépítés és az iparosítás időszakában, szűk korlátok közé szorult a munkásnak az az érdeke, hogy befektetett munkájáért minél előnyösebb anyagi ellenértéket kapjon. Ugyanakkor ezt az érdeket különleges módon erkölcsi elismerésekkel, néha anyagi ösztönzéssel is kárpótolták, természetesen az akkori lehetőségekhez képest később, amikor a megnövekedett személyi fogyasztást a társadalmi munkatermelékenység ösztönzőjének kezdtük tartani, kedvezőbb feltételek alakultak ki ennek az érdeknek a megvalósításához. Ekkor azonban fölvetődött az a probléma, hogy a munkásosztály egy része keveset keres. Milutin Baltic, a Horvát KSZ KB tizenegyedik ülésén arról számolt be, hogy a Horvát Szocialista Köztársaságban 1969 végén a társadalmi szektorban 110 000-nél több dolgozó havi keresete nem haladta meg a 600 dinárt. Ez a probléma egész munkaszervezeteket, sőt gazdasági ágakat érint. Különösen súlyos helyzetben vannak a munkásosztály egyes szűkebb rétegei, mint például a szakképzetlen és félig szakképzett munkások és általában a kétkezi munkások. A munkásosztály egy része évek hosszú során át túlságosan keveset keres. Többek között ez az oka annak, hogy nincs meg a szükséges kapcsolat a Kommunista Szövetség és az érintett munkásréteg között Az általános célok és a munkanélküliség Az egyik legfontosabb globális célkitűzésünk — az extenzívről az intenzív gazdálkodásra való áttérés — ami magában foglalja az ésszerű gazdálkodást, a rekonstruálást és a korszerűsítést is — szükségszerűen háttérbe szorítja és korlátozza a munkásosztály egy részének másik létkérdését, azt, hogy folyamatosan alkalmazzuk a munkaerőt. Jól tudjuk, mekkora gondokat okoz a vasutak korszerűsítése következtében felszabaduló munkaerőfelesleg. Ezzel kapcsolatban még sztrájkoltak is a szlavónbródi vasúti alkalmazottak. Komoly munkaerőfelesleget okoz a textilipar korszerűsítése is, ami természetesen múlhatatlanul szükséges, hogy lépést tarthassunk a külfölddel. A munkaerőfeleslegről tárgyaltak a Horvát KSZ Központi Bizottságában a bőrfeldolgozó vállalatok és cipőgyárak képviselőivel a közelmúltban. Súlyos probléma a szénbányák munkaerőfeleslege, a korszerű technológia és az újabb üzemanyagforrások ugyanis közvetett úton kérdésessé teszik a bányászok foglalkoztatását. A problémát már azért sem könnyű megoldani, mert egy-egy környezetben nincsenek meg hozzá a lehetőségek. Nem történnek erőfeszítések annak érdekében, hogy egy-egy terület önigazgatói társulásai az ésszerűségtől vezérelve integrálódjanak, holott ezzel elő lehetne segíteni a munkaerő cseréjét és széthelyezését, s ezáltal kialakítani a szociális biztonság szilárdabb és átfogóbb rendszerét. Amíg a munkásosztály egy része nem biztos a jövőjében, arra sem lehet számítani, hogy bekapcsolódjék a Kommunista Szövetség tagságába és a szövetség által irányított társadalmi akciókba. Az, hogy a munkaerőt minél kedvezőbb, tehát a munkás emberi természetének legjobban megfelelő feltételek mellett foglalkoztassuk, nem csupán a dolgozók létérdekei közé tartozik, hanem egyszersmind olyan társadalmi értéket is képvisel, amely a felszabadulás óta mindenkor jelen van a Kommunista Szövetség eszmei irányvételében és tevékenységében. E társadalmi érték a munkáskörnyezetekben végbemenő önigazgatási folyamatokban valósul meg a legjobban. Hogy milyen mértékben valósul meg, az egyszersmind az önigazgatásnak és az önigazgatásra sajátos társadalmi viszonyoknak a fejlettségi fokát is mutatja. Ám különféle környezetekben az önigazgatási szervek, sőt a Kommunista Szövetség szervezetei is akárhányszor e társadalmi érték fölé helyezik az általános irányvétel többi követelményét, például a gazdaságos ügykezelést, a termelékenységet, a műszaki fejlesztést stb. Megannyi gyakorlatból vett példával lehet illusztrálni, hogy a munkáskörnyezetek vezetői szem elől tévesztették a dolgozóknak ezt a létérdekét. Sajnos, ezt a magatartást némelyütt a Kommunista Szövetség testületei is elnézik, ha általánosságban eleget tesz a globális irányvétel követelményeinek, vagyis ha a gazdasági eredmények kielégítőek. Az általános álláspontok ósa gyakorlat Megannyi probléma van a dolgozók úgynevezett bővített elemi érdekeivel is. A Kommunista Szövetség akárhányszor kiáltványszerűen nyilatkozik róluk, közben a gyakorlati akciót elhanyagolja. Emlékezzünk vissza a munkásosztály meghatározott rétegeinek nyugdíjbiztosításával kapcsolatos nézeteltérésre. Ezek ugyanis követelték a munkakör csökkentését, a Kommunista Szövetség és testületei pedig — miután fölmérték a lehetőségeket és megállapították, hogy az aktív lakosságot mentesíteni kell a további terhektől — ellentétes álláspontra helyezkedtek. Ebben a vonatkozásban roppant időszerűek mindazok a problémák, amelyekkel a munkások meghatározott jogaik gyakorlásában szemben találják magukat. Lehangolja a munkásokat az is, ha valamelyik egészségügyi intézményben nem tudják megvalósítani az egészségvédelemre való jogukat, ha hoszszú utánjárással kapják meg a táppénzt, a rokkantnyugdíjról szóló végzést. Még eddig nem sikerült társadalmasítanunk a közoktatást, hogy valóban lehetőséget adjunk a munkáscsaládok gyerekeinek a főiskolai és egyetemi tanulmányokra. A szükséges feltételek közül csak néhányat társadalmasítottunk: a tantermeket, az oktatókádert stb. Az azonban még mindig magánügy, hogy a diák és egyetemi hallgató miből él, amíg az iskoláztatása tart. Hogy a munkáscsalád gyereke járhat-e egyetemre, az a szülők anyagi lehetőségeitől függ. " A következményeket ismerjük. A Kommunista Szövetségnek nincs szabad keze ebben a dologban, s nem is tud lényegesebb változtatásokat kiharcolni. S minthogy úgyszólván semleges álláspontra helyezkedik, nyilvánvaló, hogy nem tud szoros kapcsolatot kialakítani a munkásosztály legfontosabb rétegeivel. Nem vezetne jóra, ha a Kommunista Szövetség egymaga akarná megoldani a munkásosztály létérdekeinek kérdéseit A munkáskörnyezetekben és a szervezett társadalom felsőbb szintjein inkább olyan intézményes és más feltételeket kell kialakítani, amelyek révén a munkások saját maguk tudják megvalósítani elemi és bővített érdekeiket Ez azt jelenti, hogy az önigazgatási szerveknek és a szakszervezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk az úgynevezett apró-cseprő problémákra, amelyektől a munkásemberek és -csoportok szociális helyzete függ. Nem szabadna mindebből azt a következtetést levonni, hogy bármelyik társadalmi-politikai szervezetnek is egy-egy szűk terület problémáira kell összpontosítani Hiszen minden szervezet egységes egészet alkot, és a társadalom minden szintjén egyaránt hatást fejt ki. Ezzel összhangban veti fel a kérdéseket, amelyeket — jellegüktől függően — alacsonyabb vagy magasabb szinten lehet megoldani. Arra szeretnénk csupán rámutatni, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a dolgozók hétköznapi problémáinak, éstörekedni arra, hogy valamennyit azokkal a társadalmi érdekekkel összhangban oldjuk meg, amelyeket a Kommunista Szövetség elvben mindenkor hangoztat. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a Kommunista Szövetség szorosabbra fűzhesse kapcsolatait a munkásosztállyal. Dr. Ivan PERIC 4. oldal A szabadkai Egyetemi Központ Tanácsa a munkaügyi alaptörvény 24. szakasza és a statútum 44. szakasza értelmében pályázatot hirdet az IGAZGATÓI munkahely betöltésére. A munkaügyi törvény által megszabott általános feltételeken kívül a jelöltnek eleget kell tennie a következő kívánalmaknak is: „ Egyetemi végzettségű (közgazdasági, jogtudományi vagy bölcsészettudományi), 2. Büntetlen előéletű, 3. Ismeri az egyetemi intézmények gazdaságpolitikai ügykezelését és a főiskolai rendszer problémáit .. Más munkaszervezetet nem juttatott csődbe. A pályázat 1971. február 1-étől 28-áig érvényes. A kérvényt a feltételekben említett egyetemi oklevéllel 1971. február 28-áig kell eljuttatni a pályázati bizottságnak. MAGY JtÁS Гб Hétfő, 1971. február 1. Betörők jártak a belgrádi népszínházban Százötmillió dinárt zsákmányoltak , leütötték az éjjeliőrt Nagy feltűnést és felháborodást keltett nemcsak a fővárosban, hanem országszerte is az a hír, hogy ismeretlen tettesek — minden jel szerint ketten voltak — éjszaka besurrantak a népszínház épületébe, leütötték az éjjeliőrt, majd 105 millió dináros zsákmányukkal zavartalanul eltávoztak. A betörés hajnali három óra tájban történt. A két betörő az épület Dositej utcai ablakán hatolt be a színházba, keresztülsurrant a kulisszákkal teli udvaron, majd a főbejárat felőli folyosón elbújtak. Amikor az éjjeliőr, az 56 éves Radisav Pešić, rendes ellenőrző körútján ahhoz az ablakhoz ért, ahol a betörők rejtőzködtek, az egyik hátulról leütötte a mit sem sejtő őrt, közös erővel kezét és lábát összekötözték, majd az eszméletlen embert az igazgatói iroda kilincséhez kötötték. Igen érdekes, hogy a az egyik betörő, amikor észrevette, hogy az éjjeliőr feje erősen vérzik, szalagokra hasogatta az idős ember köpenyét, és bekötözte a fejét, hogy elállítsa a vérzést. A betörők ezután behatoltak a pénztárhelyiségbe, elővették hegesztőkészüléküket és nesztelenül, gyorsan dolgozva feltörték az acélszekrényt és magukhoz vették a színészek meg a színház többi alkalmazottjának fizetésére szánt 105 millió dinárt. Hogy a nyomozást megnehezítsék, a páncélszekrényt meg a padlót valamilyen porral szórták be, utána pedig valószínűleg ugyanazon az úton távoztak, ahol a színházba behatoltak. A súlyosan megsebesült éjjeliőr később magához tért, sikerült megszabadulnia kötelékedtől is. Elvánszorgott a telefonhoz és a történtekről értesítette a színház titkárát, aki viszont tüstént jelentette a betörést a belügyi titkárságnak. A sebesült éjjeliőrt kórházba szállították és ott kihallgatták. Sajnos a betörőket nem látta, hátulról ütötték le, csak egyiknek a hangját hallotta, mielőtt elvesztette volna az eszméletét. Támadója megfenyegette: — Eszed ágába se jusson elmozdulni innen, ha kedves az életed ... Különben is fél óra alatt készen leszünk. Az ügyben széles körű nyomozás indult, a nyomozók munkáját azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a betörők rendkívül ügyesen dolgoztak és úgyszólván semmi nyomot sem hagytakmaguk után, nyilvánvaló tehát, hogy nem kezdők a „szakmában”. Tárgysorsjátékunk 5. fordulójának 1. szelvénye Ma kezdődik „tix22”elnevezésű tárgysorsjátékunk 5. fordulója. Ezen a héten mindennap egy ilyen szelvényt közlünk. A 4. forduló szelvényeit, melyeket a múlt héten közöltünk, péntek délig kell beküldeni szerkesztőségünk címére: Magyar Szó, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. A szelvényeket ragasszák levelezőlapra. Csak a számot és a Magyar Szót vágják ki, hogy ráférjen a lapra. Szombaton délelőtt ismét több mint 20 értékes nyereménytárgyat sorsolunk ki Én, Te, ő, ,re " ! mindenki csak BAVANKA tésztát főzzönl NŐK! — NŐK! — NŐK! — NŐK! VISELJENEK DIVATOS, KORSZERŰ ÉS KÉNYELMES 1111IIII11111111II11111111111111II1111111111111111II CIPŐKET! A Kostana cipőgyárnak Újvidéken, Zentán és Szabadkán vannak újonnan nyitott üzletei 366-L fl