Magyar Szó, 1971. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1971-02-01 / 30. szám

N­­ A MUNKÁSOSZTÁLY LÉTÉRDEKEIRŐL Minél megfelelőbb ellenértékét a végzett munkáért A párt, azaz a Kommu­nista Szövetség alakítja és szabályozza a gazdasági és társadalmi fejlődés általános i­ányvételét. Ide tartozik a társadalmi munka anyagi alapjainak fejlesztése, a szo­cialista átalakulás céljait szol­gáló intézmények kialakítása, az egyenjogúság és a terme­lési viszonyok kiteljesültebb formáit létrehozó folyam­atok ösztönzése és irányítása. Ha nem alakítaná ezt az irány­vételt, a Kommunista Szö­vetség nem is képviselné a munkásosztály történelmi je­lentőségű érdekeit, nem len­ne hordozója a társadalom fejlődésének, hanem háttérbe szorulna a kor követelmé­nyei mögött. Fölmerül a kér­dés: mi történik a dolgozók létérdekeivel, hogyan való­sulnak meg és hogyan lehet megvalósítani őket a globá­lis irányvétel keretei között? Hogy választ tudjunk ad­ni a kérdésre, mindenekelőtt meg kell határoznunk, mi minden tartozik a dolgozók létérdekei közé. Abból indu­lunk ki, hogy a dolgozó a saját munkaképességének, munkaerejének a tulajdono­sa. A kapitalista termelés fel­tételei között, mint tudjuk, a munkás a munkaerejét el­adja a kapitalistának a mun­ka piacán, a szocialista ön­igazgatású társadalom felté­telei között pedig befekteti a társadalmi termelésbe. A munkások alapvető érdekei olyan létérdeknek, amely nemcsak a kapitalista gaz­dálkodás feltételei között van­nató meg, hanem a szocialis­ta önigazgatású társadalom­ban is, az alábbiakat tekint­jük: — minél kedvezőbb anya­gi ellenértéket kapni a be­fektetett munkáért; — megvalósítani a munka­erő alkalmazásának folyto­nosságát, tehát az állandó foglalkoztatást; — a lehető legkedvezőbb feltételek mellett alkalmazni a munkaerőt, azaz Marx ki­fejezésével élve: olyan felté­teleket kialakítani, amelyek a legjobban megfelelnek a munkás emberi természeté­nek. A legfontosabb munkásér­dekek közé be kell még ik­tatni az alábbi „bővített“ ele­mi érdekeket is: szociális védelem arra az esetre, ha a dolgozó nem tud­ja használni munkaerejét, feltételeket teremteni utó­dai munkaképességének rep­rodukálásához , iskoláztat­ni, azaz oktatni kell őket, hogy dolgozhassanak és be­kapcsolódhassanak az életbe. Mindezeket a munkásérde­keket legoptimálisabban csu­pán a társult munka fejlett anyagi és műszaki alapjain lehet megvalósítani, vagyis úgy, ha a fentebb említett értelemben megvalósítjuk a Kommunista Szövetség álta­lános irányvonalát. Ám az általános irányvétel megvaló­sítása közepette a dolgozó létérdekei vagy háttérbe szo­rulnak, vagy nem valósulnak meg egyenletesen. Az újjáépítés és az iparosí­tás időszakában, szűk korlá­tok közé szorult a munkás­nak az az érdeke, hogy be­fektetett munkájáért minél előnyösebb anyagi ellenérté­ket kapjon. Ugyanakkor ezt az érdeket különleges módon erkölcsi elismerésekkel, néha anyagi ösztönzéssel is kárpó­tolták, természetesen az ak­kori lehetőségekhez képest később, amikor a megnöve­kedett személyi fogyasztást a társadalmi munkatermelé­kenység ösztönzőjének kezd­tük tartani, kedvezőbb felté­telek alakultak ki ennek az érdeknek a megvalósításához. Ekkor azonban fölvetődött az a probléma, hogy a mun­kásosztály egy része keveset keres. Milutin Baltic, a Hor­­vát KSZ KB tizenegyedik ülésén arról számolt be, hogy a Horvát Szocialista Köztár­saságban 1969 végén a társa­dalmi szektorban 110 000-nél több dolgozó havi keresete nem haladta meg a 600 di­nárt. Ez a probléma egész munkaszervezeteket, sőt gaz­dasági ágakat érint. Különö­sen súlyos helyzetben vannak a munkásosztály egyes szű­­kebb rétegei, mint például a szakképzetlen és félig szak­képzett munkások és általá­ban a kétkezi munkások. A munkásosztály egy része évek hosszú során át túlsá­gosan keveset keres. Többek között ez az oka annak, hogy nincs meg a szükséges kap­csolat a Kommunista Szövet­ség és az érintett munkásré­teg között Az általános célok és a munkanélküliség Az egyik legfontosabb glo­bális célkitűzésünk — az ex­­tenzívről az intenzív gazdál­kodásra való áttérés — ami magában foglalja az ésszerű gazdálkodást, a rekonstru­álást és a korszerűsítést is — szükségszerűen háttérbe szorítja és korlátozza a mun­kásosztály egy részének má­sik létkérdését, azt, hogy fo­lyamatosan alkalmazzuk a munkaerőt. Jól tudjuk, mekkora gon­dokat okoz a vasutak kor­szerűsítése következtében felszabaduló munkaerőfeles­­leg. Ezzel kapcsolatban még sztrájkoltak is a szlavónbró­­di vasúti alkalmazottak. Ko­moly mun­kaerőfelesleget okoz a textilipar korszerűsí­tése is, ami természetesen múlhatatlanul szükséges, hogy lépést tarthassunk a külfölddel. A munkaerőfeles­legről tárgyaltak a Horvát KSZ Központi Bizottságában a bőrfeldolgozó vállalatok és cipőgyárak képviselőivel a közelmúltban. Súlyos prob­léma a szénbányák munka­erőfeleslege, a korszerű tech­nológia és az újabb üzem­anyagforrások ugyanis köz­vetett úton kérdésessé te­szik a bányászok foglalkoz­tatását. A problémát már azért sem könnyű megoldani, mert egy-egy környezetben nin­csenek meg hozzá a lehető­ségek. Nem történnek erőfe­szítések annak érdekében, hogy egy-egy terület önigaz­gatói társulásai az ésszerű­ségtől vezérelve integrálód­janak, holott ezzel elő lehet­ne segíteni a munkaerő cse­réjét és széthelyezését, s ez­által kialakítani a szociális biztonság szilárdabb és átfo­góbb rendszerét. Amíg a munkásosztály egy része nem biztos a jövőjé­ben, arra sem lehet számí­tani, hogy bekapcsolódjék a Kommunista Szövetség tag­ságába és a szövetség által irányított társadalmi akciók­ba. Az, hogy a munkaerőt mi­nél kedvezőbb, tehát a mun­kás emberi természetének legjobban megfelelő feltéte­lek mellett foglalkoztassuk, nem csupán a dolgozók lét­érdekei közé tartozik, ha­nem egyszersmind olyan tár­sadalmi értéket is képvisel, amely a felszabadulás óta mindenkor jelen van a Kom­munista Szövetség eszmei irányvételében és tevékeny­ségében. E társadalmi érték a munkáskörnyezetekben végbemenő öniga­zgatási fo­lyamatokban valósul meg a legjobban. Hogy milyen mér­tékben valósul meg, az egy­szersmind az önigazgatásnak és az önigazgatásra sajátos társadalmi viszonyoknak a fejlettségi fokát is mutatja. Ám különféle környezetek­ben az önigazgatási szervek, sőt a Kommunista Szövetség szervezetei is akárhányszor e társadalmi érték fölé he­lyezik az általános irányvé­tel többi követelményét, pél­dául a gazdaságos ügykeze­lést, a termelékenységet, a műszaki fejlesztést stb. Meg­annyi gyakorlatból vett pél­dával lehet illusztrálni, hogy a munkáskörnyezetek veze­tői szem elől tévesztették a dolgozóknak ezt a létérde­két. Sajnos, ezt a magatar­tást némelyütt a Kommunis­ta Szövetség testületei is el­nézik, ha általánosságban eleget tesz a globális irány­vétel követelményeinek, vagyis ha a gazdasági ered­mények kielégítőek.­­ Az általános álláspontok ós­a gyakorlat Megannyi probléma van a dolgozók úgynevezett bőví­tett elemi érdekeivel is. A Kommunista Szövetség akár­hányszor kiáltványszerűen nyilatkozik róluk, közben a gyakorlati akciót elhanya­golja. Emlékezzünk vissza a munkásosztály meghatáro­zott rétegeinek nyugdíjbizto­sításával kapcsolatos nézetel­térésre. Ezek ugyanis köve­telték a munkakör csökken­tését, a Kommunista Szövet­ség és testületei pedig — miután fölmérték a lehetősé­geket és megállapították, hogy az aktív lakosságot mentesíteni kell a további terhektől — ellentétes állás­pontra helyezkedtek. Ebben a vonatkozásban roppant időszerűek mindazok a prob­lémák, amelyekkel a mun­kások meghatározott jogaik gyakorlásában szemben ta­lálják magukat. Lehangolja a munkásokat az is, ha va­lamelyik egészségügyi intéz­ményben nem tudják meg­valósítani az egészségvéde­lemre való jogukat, ha hosz­­szú utánjárással kapják meg a táppénzt, a rokkantnyug­díjról szóló végzést. Még eddig nem sikerült társadalmasítanunk a közok­tatást, hogy valóban lehető­séget adjunk a munkáscsa­ládok gyerekeinek a főisko­lai és egyetemi tanulmányok­ra. A szükséges feltételek kö­zül csak néhányat társadal­­masítottunk: a­ tantermeket, az oktatókádert stb. Az azonban még mindig magán­ügy, hogy a diák és egye­temi hallgató miből él, amíg az iskoláztatása tart. Hogy a munkáscsalád gyereke jár­hat-e egyetemre, az a szü­lők anyagi lehetőségeitől függ. " A következményeket ismerjük. A Kommunista Szövetségnek nincs szabad keze ebben a dologban, s nem is tud lényegesebb vál­toztatásokat kiharcolni. S minthogy úgyszólván semle­ges álláspontra helyezkedik, nyilvánvaló, hogy nem tud szoros kapcsolatot kialakíta­ni a munkásosztály legfon­tosabb rétegeivel. Nem vezetne jóra, ha a Kommunista Szövetség egy­maga akarná megoldani a munkásosztály létérdekeinek kérdéseit A munkáskörnye­zetekben és a szervezett tár­sadalom felsőbb szintjein in­kább olyan intézményes és más feltételeket kell kiala­kítani, amelyek révén a munkások saját maguk tud­ják megvalósítani elemi és bővített érdekeiket Ez azt jelenti, hogy az önigazga­tási szerveknek és a szak­­szervezeteknek nagyobb gon­dot kell fordítaniuk az úgy­nevezett apró-cseprő problé­mákra, amelyektől a mun­kásemberek és -csoportok szociális helyzete függ. Nem szabadna mindebből azt a következtetést levon­ni, hogy bármelyik társadal­mi-politikai szervezetnek is egy-egy szűk terület prob­lémáira kell összpontosítani Hiszen minden szervezet egy­séges egészet alkot, és a tár­sadalom minden szintjén egyaránt hatást fejt ki. Ez­zel összhangban veti fel a kérdéseket, amelyeket — jel­legüktől függően — alacso­nyabb vagy magasabb szin­ten lehet megoldani. Arra szeretnénk csupán rámutat­ni, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a dolgozók hét­köznapi problémáinak, és­­tö­rekedni arra, hogy vala­mennyit azokkal a társadal­mi érdekekkel összhangban oldjuk meg, amelyeket a Kommunista Szövetség elv­ben mindenkor hangoztat. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a Kommunista Szövet­ség szorosabbra fűzhesse kapcsolatait a munkásosz­tállyal. Dr. Ivan PERIC 4. oldal A szabadkai Egyetemi Központ Tanácsa a munkaügyi alaptörvény 24. szakasza és a statútum 44. szakasza értelmében pályázatot­­ hirdet az IGAZGATÓI munkahely betöltésére. A­ munkaügyi törvény­ által megszabott általános fel­tételeken kívül a jelöltnek eleget kell tennie a követ­kező kívánalmaknak is: „ Egyetemi végzettségű (közgazdasági, jogtudományi vagy bölcsészettudományi), 2. Büntetlen előéletű, 3. Ismeri az egyetemi intézmények gazdaságpolitikai ügykezelését és a főiskolai rendszer problémáit .. Más munkaszervezetet nem juttatott csődbe. A pályázat 1971. február 1-étől 28-áig érvényes. A kérvényt a feltételekben említett egyetemi oklevéllel 1971. február 28-áig kell eljuttatni a pályázati bizottságnak. M­A­G­Y JtÁ­S Гб Hétfő, 1971. február 1. Betörők jártak a belgrádi népszínházban Százötmillió dinárt zsákmányoltak , leütötték az éjjeliőrt Nagy feltűnést és felhábo­rodást keltett nemcsak a fő­városban, hanem országszer­te is az a hír, hogy ismeret­len tettesek — minden jel szerint ketten voltak — éj­szaka besurrantak a népszín­ház épületébe, leütötték az éjjeliőrt, majd 105 millió di­náros zsákmányukkal zavar­talanul eltávoztak. A­ betörés hajnali három óra tájban történt. A két betörő az épület Dositej ut­cai ablakán hatolt be a szín­házba, keresztülsurrant a ku­lisszákkal teli udvaron, majd a főbejárat felőli folyosón el­bújtak. Amikor az éjjeliőr, az 56 éves Radisav Pešić, ren­­des ellenőrző körútján ah­hoz az ablakhoz ért, ahol a betörők rejtőzködtek, az egyik hátulról leütötte a mit sem sejtő őrt, közös erővel kezét és lábát összekötözték, majd az eszméletlen embert az igazgatói iroda kilincséhez kötötték. Igen érdekes, hogy a az egyik betörő, amikor észre­vette, hogy az éjjeliőr feje erősen vérzik, szalagokra ha­sogatta az idős ember köpe­nyét, és bekötözte a fejét, hogy elállítsa a vérzést. A betörők ezután behatol­tak a pénztárhelyiségbe, elő­vették hegesztőkészüléküket és nesztelenül, gyorsan dol­gozva feltörték az acélszek­rényt és magukhoz vették a színészek meg a színház töb­bi alkalmazottjának fizeté­sére szánt 105 millió dinárt. Hogy a nyomozást megnehe­zítsék, a páncélszekrényt meg a padlót valamilyen porral szórták be, utána pedig való­színűleg ugyanazon az úton távoztak, ahol a színházba behatoltak. A súlyosan megsebesült éj­jeliőr később magához tért, sikerült megszabadulnia kö­telékedtől is. Elvánszorgott a telefonhoz és a történtekről értesítette a színház titká­rát, aki viszont tüstént je­lentette a betörést a belügyi titkárságnak. A sebesült éjjeliőrt kór­házba szállították és ott ki­hallgatták. Sajnos a betörő­ket nem látta, hátulról ütöt­ték le, csak egyiknek a hang­ját hallotta, mielőtt elvesz­tette volna az­ eszméletét. Támadója megfenyegette: — Eszed ágába se jusson elmozdulni innen, ha kedves az életed ... Különben is fél óra alatt készen leszünk. Az ügyben széles körű nyo­mozás indult, a nyomozók munkáját azonban megnehe­zíti az a körülmény, hogy a betörők rendkívül ügyesen dolgoztak és úgyszólván sem­mi nyomot sem hagytak­­ma­guk után, nyilvánvaló tehát, hogy nem kezdők a „szak­mában”. Tárgysorsjátékunk 5. fordulójának 1. szelvénye Ma kezdődik „tix22”el­­nevezésű tárgysorsjátékunk 5. fordulója. Ezen a héten mindennap egy ilyen szel­vényt közlünk. A 4. forduló szelvényeit, melyeket a múlt héten kö­zöltünk, péntek délig kell beküldeni szerkesztőségünk címére: Magyar Szó, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. A szelvényeket ragasszák levelezőlapra. Csak a szá­mot és a Magyar Szót vág­ják ki, hogy ráférjen a lap­ra. Szombaton délelőtt ismét több mint 20 értékes nye­reménytárgyat sorsolunk ki Én, Te, ő, ,r­e " ! mindenki csak BA­VANKA tésztát főzzönl NŐK! — NŐK! — NŐK! — NŐK! VISELJENEK DIVATOS, KORSZERŰ ÉS KÉNYELMES 1111IIII11111111II11111111111111II1111111111111111II CIPŐKET! A Kostana cipőgyárnak Újvidéken, Zentán és Szabadkán vannak újonnan nyitott üzletei 366-L fl

Next