Magyar Szó, 1971. március (28. évfolyam, 59-88. szám)
1971-03-02 / 59. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1971. március 2. jugoszlávok Marokkóban Marokkói levél a Magyar Szónak VÉGSŐ IDEJE, hogy néhány szót szóljak a Marokkóban élő jugoszlávokról. A társadalmi és gazdasági élet minden terén szép számban dolgoznak, de legnépesebb csoportjukat az egészségügyi munkások képezik, számuk mintegy 150-re rúg (jómagam is meglepődtem, amikor ezt megtudtam). A szakemberek legnagyobb része a jugoszláv műszaki segély keretében működik, de nem kicsi azoknak a száma sem, akik egyéni kezdeményezés alapján jutottak el ebbe a távoli országba. Igen, ide mindenki csak két évre jön, de hogy mégis meddig marad, azt már nehéz megmondani. Az anyagi feltételek jók, a munka nem túl nehéz, s emellett nagy megbecsülésnek örvendenek itt embereink. Másrészt pedig egy megmagyarázhatatlan bizonytalanság vesz erőt az emberen, ha arról van szó, hogy sikerül-e egy hazai munkahelyet sikerrel megpályázni, míg itt már 6-7 hónappal a szerződés letelte előtt megkérdezik tőle, hogy hajlandó-e meghosszabbítani marokkói „kirándulását”. Nagyon sokan igennel válaszolnak. Magát a környezetet nem nehéz megszokni — igaz, hogy egy igazi vajdasági tél meglehetősen hiányzik, s abból csak a televízión kapunk ízelítőt, de nyárból (a javából) van elegendő, s tavaszból sincs hiány. Marokkó kétezer kilométer hosszú atlanti- és földközi-tengeri partján kitűnő helyek vannak a heti munka fáradalmainak kipihenésére, egy kis kikapcsolódásra. A hegymászás hódolói sem panaszkodhatnak , hisz a 4000 méternél magasabb csúcs sem ritkaság, ahol az örök hó néz farkasszemet a Szahara felől fújó sergivel. A felhőtlen kék ég és a kietlen köves-homokos pusztaság szabadon engedik kószálni képzeletünket, hisz a szem csak nagy ritkán pihenhet meg egy-egy „elveszett” oázis zöld pálmafáin. Hát igen, ott, Marokkó déli peremén, még a határkő is elvész a végtelen Szahara forró homokjában. A kitűnően karbantartott úthálózat módot ad Marokkó minden zugának megismerésére — a történelmi múltat őrző műemlékekből akad bőven. A régészek számára ez a táj igazi „aranybánya”, ahol még sok-sok régiség vár felfedezőre. Talán ezek a momentumok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a „válás” nehéz legyen Marokkótól, amikor hazánkfia már „szilárd” talajon érzi magát. A KEZDET ITT IS, mint bárhol a nagyvilágban, nehéz. Nekünk, jugoszlávoknak pedig már a francia nyelvtudás hiányos volta is óriási akadály az érvényesülés útján. (Iskoláinkban megfelelő helyet kellene adni ennek a nyelvnek, igazán megérdemli.) Gyönge nyelvtudásuk miatt sokan nem tudnak élni a szerződésben szavatolt jogokkal. A franciák például szinte „hazai” környezetben mozognak, mert az arab mellett, a francia is hivatalos nyelv. Másrészt míg belőlünk néhány száz van, a franciák száma majd százezerre rúg. Részükre a hazatérés zökkenőmentes, hisz Franciaországban biztos munkahely várja őket. Nem lehetne ugyanezt a mi szakembereink részére is szavatolni, hisz a műszaki segély keretén belül vagy kívül dolgozók államunk érdekeit is képviselik? Csak egy példa, egy „francia megoldás”: sok fiatal orvos katonai (kötelező) szolgálatát itt tölti Marokkóban, s orvosi fizetésért (körülbelül 300 000 régi dinárért) végzi orvosi teendőit. Egy év Alagutat ástak Berlin két övezete között A keletnémet határrendőrség alagútra bukkant Berlin keleti és nyugati övezete között. Az alagút 120 méter hosszú volt, 17 keletnémet várta, hogy átszökjön Nyugat-Berlinbe. Tervük azonban nem sikerült, mert a berlini fal keleti oldalán szerdán este megtalálták a bejárat nyílását. Az alagút két méter mélységgel húzódott, és magassága 120 centi volt. Egy betiltott sörözőből nyílt és egy nyugat-berlini romépületbe vezetett, alatt alkalma van különféle ritka betegségeket látni, kezelni, és mire hazakerül, szép tapasztalattal rendelkezik. (Nem rossz gyakorlat, ugyebár? Talán odahaza is lehet ilyesvalamit alkalmazni.) A spanyol káderek is úgy dolgoznak itt Marokkóban, mintha odahaza volnának. Még csak a francia nyelvet sem igen igyekeznek elsajátítani, mert úgy gondolják, világnyelv a spanyol is. Valahogy a fizetési sorrend is hasonló: akik Franciaországban végezték az egyetemet, azok kapják a legnagyobb fizetéseket, őket a spanyolok követik, hazánkfiai pedig messze elmaradva kullognak utánuk. FEL SZERETNÉM hívni kedves olvasóim figyelmét arra, hogy szakmai téren a mieink semmiben sem maradnak le egy párizsi diplomával rendelkező orvos mögött. Talán abban van csak különbség, hogy a franciák, spanyolok „megfelelő” gyarmati tapasztalattal rendelkeznek: jobb véleményük van magukról, s ennek alapján mérték munkájuk értékelését is. Megértem, hogy a mieink segélyprogram alapján vannak itt, de ez vonatkozik a franciákra, a spanyolokra is, számukra mégis sokkal jobb feltételeket harcoltak ki hivatalos állami szerveik. Véleményem szerint a jövőben nálunk is nagyobb hangsúlyt kell fektetni erre, hisz a mi embereink sem maradnak le szaktudásban a többi külfölditől, miért kell akkor hátul „kullogniuk” a díjazás terén?! Az ember, amikor a küldetési helyére ér, és fehér köpenyben megkezdi munkáját, gyorsan tudatára ébred, hogy ezen a tájon sok minden másképpen megy, mint odahaza. Az egészségházak újak, célszerűen épített, jól fölszerelt és karbantartott, tágas épületek, amelyekből a központi fűtés sem hiányzik, rendezett virágoskertek, citrom-, narancs- és fügefák, dús pázsitszőnyegek varázsolják széppé a környéket az itt várakozó betegeknek. Egy ilyen egészségház bármely vajdasági város dicséretére válna. Dr. KASZÁS Antal a SOKAT EMLEGETIK Ki lesz U Thant utóda? z EGYESÜLT NEMZETEK főtitkára sajtóértekezletén bejelentette, hogy az év végén lejáró mandátuma után nem kívánja újrajelöltetni magát erre a tisztségre. Kijelentése újabb gondok elé állítja a világszervezetet. Eddig ugyanis minden tisztségváltás a New York-i üvegpalota harmincnyolcadik emeleti titkári rezidenciájában — komoly megpróbáltatások elé állította az Egyesült Nemzeteket. A világszervezet több mint huszonöt évi ténykedése során ugyanis számos esetben bebizonyosodott, hogy a főtitkári tisztség nem csupán tiszteletbeli diplomáciai funkció. Az ENSZ főtitkárának befolyása, diplomáciai ügyessége és politikai éleslátása gyakran nemcsak megvilágította egy-egy probléma megoldási módját, hanem egyértelmű irányt szabott a politikai konfliktusok kimenetelének. Az ENSZ fennállása óta három főtitkár váltotta egymást, s ezek személye, nemzetiségi, társadalmi hovatartozása egy kicsit a háború utáni nemzetközi diplomáciai erőviszonyokat is tükrözte. Az első ENSZ-főtitkár a norvég Trygve Lee volt, egy NATO-ország politikusa. Öt egy másik skandináv ország, a semleges Svédország politikusa, Dag Hammarskjöld követte, de az ő ténykedésének is irányt szabott az a körülmény, hogy valójában sohasem tudott túlnőni a tőkés világszemléleti koncepciókon. A szocialista tábor tagállamai Hammarskjöld mindennemű kezdeményezésében bizonyos részrehajlást véltek felismerni, a fejlődő afroázsiai országok pedig éppenséggel nem rokonszenveztek azzal a módszerrel, ahogyan irányította a világszervezetet — beszédesen igazolta ezt a kongói események példája is. A Varsói Szerződés tagállamai ekkor a főtitkári tisztség felülvizsgálását javasolták, s mivel akkor már kirajzolódott a világ politikai térképén a tömbpolitika válaszhatára, a Szovjetunió egy háromtagú vezető testület kinevezését javasolta, amelynek tagjai egy kapitalista, egy szocialista és egy független államot képviseltek volna. Mielőtt azonban alaposabban fontolóra vették volna a javaslatot, 1961. november 3-án megválasztották a világszervezet új főtitkárát U Thant személyében. A ma is ezt a tisztséget betöltő burmai diplomata elfoglalta az üvegpalota 38. emeleti főtitkári hivatalának kabinetjét. Az ötéves megbízatási idő leteltével már 1966-ban kijelentette, hogy számos megoldatlan probléma terheli lelkiismeretét, amelyek megoldásához nem érez magában elegendő energiát. Itt elsősorban az akkor már véressé fajult vietnami eseményekre gondolt, öt évvel ezelőtt — egy újabb főtitkári interregnumkrízistől való félelmükben — az ENSZ legbefolyásosabb tisztviselői úgyszólván erőszakkal rávették U Thantot elhatározásának megmásítására. Jelenlegi nyilatkozatát, ti., hogy nem szándékozik elfogadni megbízatásának meghosszabbítását, ismét elsősorban az azóta is lángoló vietnami háborúra, valamint a közel-keleti eseményekre való hivatkozással támasztja alá. (b. b.) 1971. II. 1.-IV. 9. A február 12-i és február 26-i húzás több mint 1000 nyertesének nevét, március 4-én jelentetjük meg a POLITIKA, VJESNIK és a DELO napilapban. A következő húzás 1971. március 12-én lesz. • MINDEN HÚZÁSKOR 500 NYERTES ф íme néhány nyertes a legutóbbi húzásról Pony kerékpárt nyert: Pavlov Zoran, Zágráb. Novogradié Djordje, Pélmonostor, Burardjija Mira, Sisak, Drenovec Milutin, Dár da, Bratina Boris, Kojisko, Dragičević Marija, Rijeka, Ristić Branislav, Zemun, Bemard Kuzmié, Opatija, Gálié Ivica, Split, Miličević Zdenka, Zágráb. Mopedot nyertek: Novak Marija, Zágráb, Pipus Barica, Tuzla, Zubovié Zarko, Rijeka, Margeta Ivó, Zágráb, Kapeš Bemard, Ljubljana. Gépkocsit nyert: Krošlak Marija, Selenča, Andonovka Ljubica, Növi Beograd. fPGGÖN ■»COCA-COLA* ZEMUN Vásárlóink, küldjék továbbra is a kupakokat! Értékes nyeremények várnak önökre! Küldje be a kupakokat, a nevét és címét a következő címre Akárhányszor részt vehet a sorsoláson! A nyereményjátékot a ljubljanai SLOVENIJA-VINO, valamint a belgrádi és zágrábi SLOVIN- ИИШПИмНН GENEX üzemrészlegei szervezik.