Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-22 / 110. szám

4. oldal Csütörtök, 1971. ápr. 22. MAGYAR SZÓ A stabilizáció időszaka • Lengyelország tartós politikai és gazdasági megoldásokat keres Varsóba jönni azzal a szándékkal, hogy az ember­nek valamilyen izgalmas politikai élményben lesz ré­sze — hiábavaló kísérlet is lehet. Mert Lengyelország­ban nincsen többé dráma, átadta helyét a kissé talán még nyugtalan, de annál komolyabb munkával kitöl­tött hétköznapoknak. Ha azonban nincsenek is drá­v­mai pillanatok, a most kezdődő időszak — amely a válságból való teljes kilábalás kezdetét jelenti, és a tartósabb, jövőbeni megoldások keresését — mégsem mentes izgalmaktól, és figyelmet érdemlő részletektől. A mai helyzetben talán a legérdekesebb kérdés: az új vezetőség hogyan próbál ura lenni a helyzetnek és megta­lálni a válságból kivezető utat, s milyen eszközöket használ fel a közeli vagy­ tá­voli célok eléréséhez. A po­litikai stabilizáció folyamata mindenesetre máris nyil­vánvaló. Végső következteté­seket levonni korai volna, egyes tények azonban önma­­guktól adódnak. Lengyelország joggal büsz­ke ipari fejlődésére, noha gyors fellendülését gyakran kísérték előre nem látott társadalmi és egyéb követ­kezmények. Ezek jelentősé­gét hosszú ideig lebecsülték. A varsói Polytika nemrégen foglalkozott ezzel a témá­val, és hangsúlyozta, hogy az ipari termelés üteme a töb­bi kelet-európai szocialista országhoz viszonyítva a leg­gyorsabb, s körülbelül ugyan­azon a szinten van, mint a Szovjetunióban. Ennek jó­voltából Lengyelország a vi­lágranglistán az aránylag magas, 11. helyet foglalja el. A párt új munkastílust vezetett be A beruházások — különö­sen a nehéziparban — je­lentősen növekedtek, első­sorban az elmúlt öt évben. A gyors fejlődésre törekedve azonban gyakran elhanyagol­ták az emberi, szociális prob­lémákat, a termelési és tár­sadalmi viszonyokat. Ennek az időszaknak a jelszava volt: „Ez a nemzedék még nem élvezheti a szocializmus gyümölcseit!” A munkások azonban —­s ezt a tragikus decemberi események bizo­nyították a legjobban — kö­vetelték azt a jogukat, hogy az országépítés és a gazda­ság fejlesztésének negyed évszázados eredményes mun­kája után többet kapjanak munkájuk gyümölcséből. A munkások nagy többsége a fiatal nemzedékhez tartozik, amely már a háború után nőtt fel, a szocializmusban formálódott életszemlélete, tehát ambíciói és igényeit is. A válság nehéz napjai az ország mögött vannak, noha okait még nem távolították el, mert nem is lehetett má­ról holnapra kiküszöbölni őket. Edward Giereknek a munkásokhoz intézett szavai­­ segítsenek meglelni a ki­utat a nehéz helyzetből, hogy új korszak kezdődhessék a párt és az ország életében — megértésre találtak. A párbe­széd a párt és a munkásosz­tály között megkezdődött és még tart. A megoldásokat egy olyan légkörben keresik, amely mentes minden feszültségtől. Még mindig történnek ugyan sztrájkok, de ma már a ne­hézségekről, valamint a mun­kások és a lengyel gazdaság nagyobb horderejű problé­máiról is nyíltan beszélnek. Ha valamelyik lengyel város­ban sztrájk tör ki, a legma­gasabb rangú vezetők azon­nal odasietnek, s a munkások­kal tárgyalják meg a helyze­tet. A párt új munkastílust vezetett be. Az első konkrét intézkedések A párt erőfeszítéseivel pár­huzamosan a kormány már végrehajtotta a politikai és gazdasági konszolidáció első, legjelentősebb intézkedéseit: növelték a minimális kerese­teket, akárcsak a rokkantak és nyugdíjasok­ juttatásait, a decemberben váratlanul és hirtelen megdrágított élelmi­szerek árát visszaállították a korábbi szintre. Mindez azonban mintegy 25 milliárd zlotyt követelt az államkasszából, s természete­sen ezek az eszközök nem te­remthetők elő az eddigi gaz­dálkodás útján. Ezért szólí­tották fel a munkásokat — különösen a közszükségleti cikkeket gyártó ipar dolgo­zóit —, hogy túlárázzanak. A fenti összeg egy részét taka­rékossággal, másik részét pe­dig külföldi kölcsönökből te­remtik elő. (Lengyelország je­lentős hitelt kapott a Szov­jetuniótól.) Mindez azonban még csak a kezdete a tartósabb és messzemenőbb vállalkozások végrehajtásának. Nyilvánva­ló, hogy csupán ideiglenes intézkedésekkel nem oldha­tók meg a lengyel társada­lom jelenlegi problémái. — Fontos az, hogy most több időnk van — állapította meg egy ismert lengyel új­ságíró, s hozzátette: — Tör­ténelmi pillanatok ezek, ami­kor egyaránt el kell­ gondol­kodnunk a múltról és a jövő­ről is, és meg kell találnunk problémáink megoldásának lengyel módszerét. Az, amit ez alatt a lengyel újságíró értett, már folya­matban van: a párt- és ál­lamapparátus javítani igyek­szik munkamódszerén, s mó­dosítja az állami gazdasági fejlesztési tervet. Ennek a tervnek kell szavatolnia a gazdasági források állan­dó növekedését, de ugyan­akkor ügyelnie egy hosszú ideig elhanyagolt kérdésre, a dolgozók életszínvonalára. A foglalkoztatottság és a termelékenység Már az idén a reális kere­setek 4,5 százalékos növelé­sét tervezik, miután a kere­setek két teljes tervidőszak — tehát egy évtized alatt — úgyszólván változatlanok vol­tak. A jelenlegi helyzetben a keresetek növelése bizony­talanságot idézhet elő a pia­con, de mintha szükség is volna erre. A tervben történt változtatások arra irányul­nak, hogy emeljék az élet­­színvonalat, nemcsak a köny­­nyűipar erősítésével, hanem az ipari szolgáltatások fej­lesztésével, a mezőgazdaság és a behozatali politika ösz­tönzésével és a lakásépítés­sel is. Hozzávetőleges számí­tások szerint a kereseteknek az új ötéves terv végéig 22— 26 százalékkal kellene emel­kedniük. Egyidőben arra is ügyelni kell, hogy a beruházások üteme, amely a legmagasab­bak közé tartozik Európában — a bruttó nemzeti jövede­lem 24 százaléka — ne csök­kenjen. Felvetődik tehát a következő kérdés: hogyan hangolják össze a gazdaság intenzifikálásának elvét a teljes foglalkoztatottság meg­hirdetett politikájával, ho­gyan szavatoljanak munkát mindenki számára, nem a po­litikai jog elve, hanem a gaz­da­sági lehetőségek és a ren­tabilitás alapján. A következő öt évben csaknem kétmillió új munka­helyet kell megnyitni. Ez az óriási nyomás a tervszámok szerint csak 1975 után fog né­mileg csökkenni. Ennek a problémának a megoldása a párt legfontosabb feladatai közé tartozik. Természetesen a végleges politikai álláspont kialakítását befolyásolják majd a társadalmi és gazda­sági tényezők is. (Folytatjuk) a szabadkőművesek és a görög ezredesek A görögországi ezrede­sek a puccs után ille­galitásba kényszerítet­ték a demokratikus párto­kat — a szabadkőművesek azonban elsőként kapták meg a gyülekezési enge­délyt. Pattakosz miniszter­elnök-helyettes „páholytest­vér”, s támogatja szabadkő­műves társait. Az év eleje óta azonban a miniszter 15 000 „testvé­rét” a hatvan görög páholy­ban kiközösítés fenyegeti. Az igazságügy és az egyház megegyeztek: a szabadkő­művesség titkos és alkot­mányellenes szervezet, ellen­tétben áll a jó erkölccsel és a közrenddel. A szabadkőművesek és el­lenfeleik közötti vita több mint egy éve kezdődött, ami­kor az Apollo elnevezésű új páholy az athéni tartományi bíróságtól bejegyzését kér­te. A bíróság megtagadta a bejegyzést. Véleményük sze­rint a rend alapszabályának 3. cikkelye minden tagot kö­telezi, hogy minden eszköz­zel támogassa a testvériség érdekeit, ami a kőművesek illegális tevékenységéhez ve­zethet. Ezenkívül a bíróság úgy találta, hogy a szabad­kőművesség vallás, amelyet az alkotmány nem védel­mez. A görög ortodoxok szent zsinatja teljes elégedettsé­gét” fejezte ki a döntéssel kapcsolatban. Sőt, a zsinat­nak a dogmatikus és erköl­csi kérdésekkel foglalkozó választmánya nyilatkozat­ban követelte a kőművesek kiközösítését, mert „hamis isteneknek hódolnak”. Az igazságszolgáltatás és az egyház ilyen állásfogla­lása után a szabadkőműves vezetők egy memorandumot juttattak el a Szent Zsinat­hoz. Magukat keresztény hi­­tűeknek vallották és a pá­holyokat „jótékony, haladó és filozófiai szervezetnek” minősítették. Hivatkoztak 13 görög miniszterelnökre, két királyra és négy pátriárká­ra, akik szabadkőművesek voltak. A szabadkőművesség párt­fogói vereséget mértek az egyházra: a Katechese című vallásos könyv 55 000 példá­nya zúzdába került, mert a kereszténység fő ellensége­ként az ateizmus és a kom­munizmus mellett a szabad­kőművességet sorolta fel. Ugyanakkor püspökök és egyházi lapok azt követel­ték, hogy a kormány nyilvá­nítsa illegálisnak a páholyo­kat, kobozza el vagyonukat­­ és „tisztítsa meg hazánkat a szabadkőművesség alvilá­gától”. A szabadkőművesek ennek ellenére bizakodnak, mivel — ahogy egy szabad­­kőműves nyilatkozott — „a kormányzatnak legalább 20 százaléka a mi embereink közül kerül ki”. (TEMPO) A Szovjetunió a világ legnagyobb fakitermelője A Szovjetunió területé­nek csaknem egyhar­­madát — 747 millió hektárnyi területet — erdő borítja. Ez körülbelül 80 milliárd köbméter fa, nem csoda hát, hogy a Szovjet­unió a világ első fakiterme­lő országa: évente félmilliárd rubel értékű faanyagot szál­lít külföldre. A híres angarai fenyő kü­lönösen keresett cikk: a szov­jet kivitelben igen jelentős tétellel szerepel, mert sok ország elsősorban ez iránt a fenyőfajta iránt érdeklődik. Az angarai fenyő úgyszól­ván aranyat ér, márpedig Szibéria hatalmas területein rengeteg ilyen fa nő. Moszk­vától hét és fél órás repülő­út után érkezik meg az em­ber a nyugat-szibériai Bo­­gucsaniba, a favágók falujá­ba, amely a tajga zöld óceán­jának közepén fekszik. A Bogucsanlesz nevű kombi­náthoz 10 fakitermelő vál­lalat tartozik. Évi termelése az utóbbi hét év alatt 1 167 000-ről 3 680 000 köb­méterre növekedett. A faki­termelés körülményei itt úgyszólván ideálisak, a gé­pesítés pedig szinte teljes: a favágóknak 409 tehergép­kocsi, 522 traktor, 93 önjáró emelődaru, 76 bulldózer és 93 autóbusz áll rendelkezésük­re. A munkások négytagú csoportokban dolgoznak, amelyeknek napi normája 99 köbméter fa. A favágás a legnehezebb munkák egyike, s amellett veszélyes is. A munkások évente kétszer tíznapos tan­­folyamot hallgatnak a bal­eset-elhárításról és az első­segélynyújtásról. A hatósá­gok gondoskodnak róla, hogy a favágók élelmezése jó, és olcsó legyen. Emellett más kedvezményben is részesül­nek: öt évvel kevesebbet kell dolgozniuk a teljes nyugdí­jig, mint más munkásoknak. Repülőgépből az Angara fo­lyó vizének gesztenyebarna a színe, felszíne teli van tu­tajokkal. A folyón évente mintegy 6 millió köbméter­nyi szálfát úsztatnak le. A Pincsugát, az Angara mel­lékfolyóját, egyes napokon teljesen elborítja a fa, ame­lyet bulldózerokkal zúdíta­nak a medrébe. A folyóvíz először egy medencébe viszi a fát, s ott a munkások tu­tajokká ácsolják össze. A folyó szállította fa legna­gyobb része a maklakovói feldolgozó üzembe kerül. A szálfák kiemelése szin­tén gépesített művelet: egy emelő a folyóvíz erejét fel­használva ragadja ki a víz­ből a hatalmas fatörzseket, majd futószalagra helyezi, amely azután egyenesen a gyárba szállítja őket. Az üzemből a szibériai fa jó része a tengeri kikötőkbe kerül, onnan pedig számos ország hajói viszik szét az egész világba. (Vie Nuove) Grissom özvegye pereli a NASA-t Grissom amerikai űrha­jós özvegye kártérítésért beperelte annak az Apol­­ló-űrkabinnak a gyártóit, amelyben a férje elégett. A tragédia felszállás előtti tréning közben tör­tént Grissom White és Chaffee űrhajósok még egyszer végiggyakorolták teendőiket, amikor az űr­kabinban tűz ütött ki. A három férfinak a leg­csekélyebb életben mara­dási lehetősége sem vott. Elevenen égtek el. A földi személyzet rádión kapcso­latban állt ugyan az űr­kabinba zárt űrhajósokkal, de nem volt mód rá, hogy beavatkozzék: az űrhajón nem volt még egy vész­kijárat sem. Most több mint négy évvel a szörnyű tűzka­­tasztrófa után Betty Gris­som, az űrhajó-parancs­nok özvegye, kártérítési pert indított a North American Rockwell cég ellen, amely a fülkét gyártotta. Jogi és űrhajó­zási szakértők az Egyesült Államokban úgy véleked­nek, hogy a bíróságok helyt adnak majd a ke­resetnek. Az 1967. január 27-én bekövetkezett szerencsét­lenség hivatalos vizsgálata már kiderítette, hogy az űrhajó építésénél és az indulás előkészületeinél szinte hihetetlen hanyag­ságról tettek tanúságot. A felszerelés egyes részei gyorsan égtek az űrkabin levegőjében. Egyébként a katasztrofális gyakorlat idején még tűzoltók sem álltak készenlétben Cape Kennedyn. Miután ezek a körülmé­nyek ismeretessé váltak, támadások érték a NASA-t, amelyet a legélesebben Erik Bergaust űrhajózási szakértő „Murder on Pad 34” című könyvében ítélt el. Időközben a NASA át­alakította az Apollo-ű­rha­­jót. Az új biztonsági elő­írások alapján semmiféle éghető anyagot nem tárol­hatnak az űrkabinban. Sőt, a biztonsági előírá­sok megkövetelik, hogy az űrhajósok íráshoz használt papírja is éghetetlen le­gyen. ■BHnnmmi^iiiniiiiiiiiiiniHiiniNiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiitii JU inifóMjfoRi« oimm i lllmiNtiinmNtniniiiiiuillllllllllllllllllllliiiMlMllllllllllul Új betegség A Los Angeles-i orvosok új halálos betegséget fe­deztek fel, amelyet a kábítószerekkel való visszaélés okoz. Ez a betegség, az úgynevezett nekrotikus angina a létfontosságú szervekhez vezető verőereket pusztítja. Ezzel fény derült számos, kábítószert fogyasztó fiatal titokzatos halálának okára is. Egy orvoscsoport 14 bete­get figyelt meg, akik hosszabb időn át kábítószereket szedtek. A betegek közül négy nekrotikus angina követ­keztében halt meg. Jobb a kávénál Rio Grande do Sul dél-brazíliai városban egy igen jó ital kapható, amelyet egy ott termő fűből főznek. Kisipari módon állítják elő, s az országban már több mint háromszáz éve isszák. Mint a Journal de Brasil írja, most végre rájöttek annak a titoknak a nyitjára, miért jó ez az ital, amelyet ott chimarcának hívnak: igen nagy a koffeintartalma. Megkezdték az alapanyag nagybani termesztését, és rövidesen két óriási üzemet is felállí­tanak, amelyben az üdítő­italt gyártják. Az ital nagy­ipari termelése sokkal olcsóbb, mint a kávétermesztés. Izében és hatásában is jobb a kávénál. Telefonközpont a Tuileries alatt ! Grandiózus tervvel foglalkozik a párizsi városi ta­nács, amely a nagyon mostoha telefonviszonyokat lenne hivatva megjavítani. Párizs egyik legszebb parkja, a Tuileries, a volt királyi lakóhely kertje, amely a francia főváros egyik ékessége. A park alatt óriási föld alatti telefonközpontot akarnak létesíteni, amely nem keve­sebb, mint kétszázötvenezer új telefonvonal befogadá­sára lenne alkalmas. A tervnek sok ellenzője és támo­gatója van. Sokan attól félnek, hogy a munkálatok so­rán megbolygatják­ a park szépségét, mások a város köz­pontjában elterülő nagy térség jó kihasználását fonto­sabbnak tartják. Mint a párizsi Le Monde írja, a vita még nem dőlt el Már a bikaviadal sem jó üzlet Egy híres torreádor fényképét láttuk a Figaróban. Az illető kerékpáron utazik lakhelyéről a madridi bika­viadalok színhelyére, hogy ezzel dokumentálja szegény­ségét. Hát már a bikaviadal sem jó üzlet? — teszi fel a kérdést az említett lap. Az idén elkészül az új londoni híd A londoni Temze-hidak közül, az egyik legrégibb a gránitból és homokkőből készített, boltozott, úgyneve­zett London-Bridge, amely 1813-ban épült. Most új, fe­szített vasbeton híddal cserélik föl. Az új közúti híd pályaszélessége 32 méter lesz, tehát 50 százalékkal szé­lesebb, mint az eddigi volt. A forgalmat addig sem le­hetett elterelni, amíg a híd épül. Éppen ezért először a régi híd jobb és bal oldalán a Temze vizén úszó daruk segítségével megépítették az új hídpályákat, majd ezekre terelték át a forgalmat, és csak ekkor bontották le a régi hidat. Most pedig a régi híd helyén megépül a két szélső új pályát összefogó pályaszerkezet. Az új hidat 30—70 tonnás előregyártott és előfeszített vasbeton szek­rényekből állították össze, amelyeket 4 daru emelt a helyükre. A három nyílású híd 78+102+78 méter hosz­­szú, és az idén teljesen elkészül. Kivitelezési költség? 9 millió dollár. A lebontott régi hidat átszállítják az USA- ba, és az Arizona állambeli Lake Havasauban, a Colo­rado folyó alsó szakaszán felépítik, idegenforgalmi lát­ványosság lesz — írja az Engineering Construction World.

Next