Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-22 / 110. szám

A paradicsom tenyész­­területének meghatározása A burgonya után a para­dicsom a legelterjedtebb zöldségnövényünk. Terme­lése állandóan növekszik, ez nem is csoda, hiszen egész évben fogyasztják frissen vagy feldolgozott állapot­ban. Az új fajták kitenyészté­sén és nemesítésén a szak­emberek hada dolgozik. Az idők folyamán változik ezért a paradicsom termelése, az a­grotechnika, a tenyészté­sű lét nagysága és a növénn­­yek parcellánkénti elosz­­ása. A tenyészterület nagy­ságán a sor- és tőtávolságot értjük, továbbá a növények elosztását. A gyakorlatban a tenyész­terület nagysága igen elté­rő. Az egy hektáron levő növények száma 10 000 és 156 000 között változik. Mitől függ a tenyészterü­­­et nagysága? 1. A talaj minőségétől (a tápanyagban gazdag talajo­kon több növényt termeszt­hetünk); 2. Az illető paradicsom­­fajta növekedési erélyétől; 3. A palánták kiültetése vagy a növények kelése (ha álladó helyre vetjük a pa­radicsomot) utáni talajmű­­veléstől, azaz attól, hogy a sorközöket kézzel vagy gép­pel munkáljuk-e meg; 4. A paradicsomszüret módjától, amely lehet kézi, félig gépesített vagy telje­sen gépesített. A növekedéstől függően a paradicsomfajtákat há­rom nagy csoportra oszthat­juk. A növény nagyságától és az általa elfoglalt terü­lettől ugyanis nagy mérték­ben függ a tenyészterület nagysága. Korlátlan növésű fajták Leggyakrabban támaszték mellett nevelük őket, a te­­nyészidő folyamán kaccsaz­­zuk. A karóhoz való kikötés és a kaccsazás sok kézi mun­ka­erőt igényel, s ezért Vaj­daságban ezeket a fajtákat igen gyakran karó nélkül nevelik. A korlátlan növésű fajták közé tartozik a Saint Pierre, a Marglob, a hazai almapa­radicsom, az újvidéki alma­paradicsom, a San Marzano, a Plovdivi konzervparadi­­csom, a Kecskeméti 363 és mások. E fajták térállása, ha ka­rózva neveljük őket, 80X50 cm, vagy ha ikersoros ülte­tést alkalmazunk, akkor 80 + 50X50 cm. A hektáron­3016 kénti tőszám ilyenkor 25 000 paradicsom. Ha ezeket a fajtákat tá­masz nélkül neveljük (Vaj­daságban leggyakrabban így termesztik őket), akkor egy Ezek közé tartoznak az újabb paradicsomfajták, szi­lárd, szárral. Azért ha tá­masz nélkül neveljük őket, még elfeküsznek a földön. Magasságuk 60—70 centit ér el. E fajták közé tartozik a Kecskeméti konzervparadi­­csom, a Kecskeméti Export hektáron mindössze 10 000 szál paradicsom lesz (100X 100 cm), mivel az egész növény a földön fek­szik, és az oldalhajtások buján fejlődnek, és mások. Egy hektáron 35 000—40 000 növényszál ta­lálható. Korlátozott (determinált) növésű fajták Ezek alacsony fajták, 30— 40 cm-re nőnek meg, száruk erős és szilárd, ennélfogva a termé­s nem ér a földre. Oldalhajtásokat nemigen nevelnek, s így a kiültetés után kaccsazásra, karózás­ra és kötözésre nincs szük­ség. Ezek a fajták mindin­kább tért hódítanak. Egyes országokban, mint például az USA-ban és Magyaror­szágon szinte kizárólag de­terminált fajtákat termesz­tenek. A determinált fajták közül megemlíthetjük a Resista, a Campbell, a Heinz, a Ven­­car, a WF 99, a WF 145, a a WF Roma és a különféle kecskeméti fajtákat. Ezeknek a fajtáknak a hektáronkénti tőszáma eléri az 50 000—80 000-et, sőt az amerikai FMC teljesen gé­pesített paradicsomtermesz­tési rendse­rben a hektáron­kénti 156 000-et. A teljesen gépesített szüret esetén egy­szerre szedjük az egész ter­mést, s ekkor leszedjük a félig érett és zöld bogyókat is. Ilyen nagy tőszám esetén egy hektárról 500 mázsa, sőt ennél nagyobb termést taka­ríthatunk be. A sok növény természetesen megfelelő táp­anyag-ellátást, tehát sok műtrágyát és jó vízellátást kíván a terméskötés idején. Vladislav STEFANOVIC mérnök Félig korlátozott növésű fajták Cseresznyefák k­oronaalakítása Mindössze egy évtizede, hogy kutatni kezdték a cse­resznye újabb koronaalakí­tási lehetőségeit is. A cél, hogy alacsonyan és keske­­nyen tartott fakoronákon korábbi termőfordulást és sűrűbb tőállományt érje­nek el. Az ilyen kísérletek ered­ményei között kiemelkedik Neu Fahrlandban, a „Neuer Obstbau” kertészeti termelő­­szövetkezetben 1961-ben te­lepített, különböző fajtájú, vadcseresznyére és saj­­meggyre oltott cseresznye­ültetvény. Itt a gyökérnyak­­ba oltott fákat sövényalakra nevelték, ültetési távolságuk 3 X 4,5 méter. A nemes rész a talajszint fölött 0,4—0,6 méter hosszú­. A fákon eddig fagykárokat nem észleltek. A fák magassága a 8. év­ben legfeljebb 3 méter, a ko­rona szélessége 1,5—2 méter. A gyümölcstermés az 5. év­ben a fajták átlagában 12,5 kg/fa. A 8. évben a metszési munkákra fánként 9 perc kellett; a nyári kezelésre eddig nem volt szükség. A különféle kezelési eljá­rások és hatásuk részletezése helyett az egysíkú és a két­­síkú vázág-elrendezéseket írják le. Egyaránt kedvező­nek találta a vezérág eltávo­lítását, hogy így kétdimen­ziós piramis alakú katlan­korona fejlődjék. Előnyös a középső ág elhajlításánál ter­mőágat meghagyni, hogy ezen az exponált részen a vegetatív fejlődés korláto­zódjék. _L_ A lapos, felül nyitott és oldalirányú növekedésben korlátozott fakorona asszi­milációja igen jó. A sűrű ül­­tetésű fák termőre fordu­lása gyorsabb, jobb a tel­jesítmény a terményszedés­kor és az ápolási munkák­nál is. ^ B(rff á'ámfamedcme _ _ CO ^R­AHOyO Ш Nyomelemek a műtrágyákban Nálunk is tervbe vették alkalmazásukat A műtrágyákban valójá­ban három elem, a nitrogén, a foszfor és a kálium sze­repel, minthogy a növények fejlődéséhez ezek a táp­anyagok a legszükségeseb­bek. A műtrágyagyárak te­hát a talaj összetétele, ter­mőképessége, továbbá a nö­vények tápa­nyagigénye alap­ján különféle arányban ke­verik e három tápanyagot, és állítják össze a kevert és komplex műtrágyákat. Ez utóbbiak szemcsézett alak­ban­­kerülnek forgalomba, vízben teljesen oldódnak. Az utóbbi időben szó van arról is, hogy az NPK és az NP tartalmú műtrágyákat fo­lyékony állapotban állítsák elő és juttassák a talajba. A tapasztalat szerint azonban e három fő táp­anyagon, továbbá a mészen és a nátriumon kívül a nö­vényeknek egyéb elemekre is szükségük van, csak jóval kisebb mennyiségben, mint az előbb említettek eseté­ben. Ezeket nyomelemeknek, azaz mikroelemeknek nevez­zük, és a mezőgazdaságban általában a borra a kénre, a kobaltra, a magnéziumra, a rézre, a vasra, a mangán­ra, a molibdénre és a cinkre­­gondolunk, amikor emleget­jük őket. Ezek tehát olyan elemek, amelyekből nem mindig, és csak kis mennyi­ségben van szükség. A mikroelemek adagolása tehát újkeletű dolog. Ennél­fogva újdonság az olyan komplex műtrágya is, amely a nitrogénen, foszforon és káliumon kívül nyomelemet is tartalmaz. Hogy szükség van-e rájuk, azt részletes talajelemzéssel állapíthatjuk meg. Igen fontos tehát, hogy minden mezőgazdasági szer­vezet, sőt minden magán­­termelő elvégeztesse földjé­nek talajvizsgálatát, hogy ismerje földjének összetéte­lét, tápanyag-ellátottságát, és ennek alapján kiszámít­hassa, mennyi és milyen műtrágyára van szüksége. Vajdaságban különféle ta­lajtípusok vannak egy-egy falu határában is, ezek táp­anyag-ellátottsága is külön­böző, ezért szinte lehetetlen egységes műtrágyázási mód­szert kidolgozni. Számtalan esetben a talaj és a termesz­tett növény különféle nyom­elemeket igényel. A talaj összetételének nem ismerése nagy hiba, tudni kell, hogy adott föld­be milyen növényt lehet vetni, és milyen műtrágyát lehet kiszórni. Nem lehet szőlőt vagy gyümölcsöst bármilyen talajra telepíteni. A talajelemzés pedig azért szükséges, hogy megállapít­suk, mely tápanyagokból van hiány, amelyeket aztán műtrágyázással és részben szerves trágyázással pótolni lehet. A fejlett mezőgazdaságú országokban mind nagyobb teret hódítanak az olyan komplex műtrágyák, ame­lyek a három fő elemen, te­hát a nitrogénen, a foszfo­ron és a káliumon kívül mikroelemeket is tartalmaz­nak. A leggyakrabban mű­trágyákhoz adott nyomele­mek a kén, a magnézium, a nátrium és a kálcium. Ezek­ből keveset kell kiszórni, hektáronként (tiszta ható­anyagban számítva) alig né­hány deka vagy kiló szük­séges. . A prahovói és az újvidéki műtrágyagyárak már eddig is kivívták a termelők el­ismerését jó minőségű, víz­ben teljesen oldódó komplex műtrágyáikkal. Most terv­be vették olyan műtrágyák gyártását, amelyek nyom­elemeket is tartalmaznak. Azaz hogy egy ilyent már gyártanak is. A burgonya trágyázására alkalmas Erto­­lin például magnéziumot is tartalmaz. A kísérletekben kimutatták, hogy felhaszná­lásával 5—8 százalékkal nö­velhető a hozam. Bár hoz­záadását, és tervezik a mű­trágyákhoz. Mint említettük, egyes növények csak egészen kis mennyiségben igényelnek nyomelemeket. Jelenlétük mégis nagy hatással lehet a hozam növelésére. A borhi­ány például, hátráltatja a növény fejlődését, késlelteti a virágzást, és csökkenti a megtermékenyítést. A cu­korrépa esetében gyökérrot­hadást idéz elő, s emiatt számottevően csökken a termés. Néhány cukorgyár és több mezőgazdasági szer­vezet kísérletei szerint azok a komplex műtrágyák, ame­lyekhez bőrt kevertek, igen jó hatást gyakorolnak a cu­korrépa termésére. A bór alkalmazása tehát számos előnnyel jár. Legis­mertebb bórtartalmú készít­mény a borax, amely víz­ben igen jól oldódik, tehát a prahovói és az újvidéki komplex műtrágyákkal is adagolható. Megjegyezzük, hogy homokos talajra több bőrt tartalmazó műtrágyát kell kiszórni. A klorofil képzéséhez a növénynek feltétlenül mag­néziumra és vasra van szük­sége. Noha a talaj általában elegendőt tartalmaz belőlük, savanyú kémhatású vagy pedig meszes talajokon hi­ány is lehet belőlük. Részben a rézhiány is be­folyásolja a növények ter­mőképességét a talaj termé­kenységét, bár nálunk a szőlőkben és a gyümölcsö­sökben a permetlével elég sok rézvegyület kerül a földbe. Mangán általában bősége­sem van a talajban, de ha hiányzik, a növények nem fejlődnek kellőképpen. Meg­állapították például, hogy a zab igen érzékeny a man­gánhiányra. A meszes talajokon nem ritka a cinkhiány, s miután a kukorica, a burgonya, a cirok és a cukkorrépa meg a gyümölcsfa is igényli, je­lenlétét a talajban ellen­őrizni, és szükség esetén pótolni kell. A klór, a szelén, a titáni­­um és a bárium hiányát a vajdasági talajokban még nem mutatták ki. Az egyik fontos nyomelemet, a ként azonban nagyon ritkán kell műtrágyában pótolni, mivel a levegőben levő kéndioxid közvetve a talajok kénellá­tottságát növeli, s ezenkívül egyes talajtípusokban elég sok szulfát található. Az előbb elmondottakból is látszik tehát, mennyire szükségesek az egyes nyom­elemek a talajban. Ebből ki­folyólag természetes, hogy az újvidéki és a prahovai műtrágyagyárak tervbe vet­ték olyan műtrágyák előál­lítását, amelyek különféle nyomelemeket is tartalmaz­ni fognak. -ez 3017

Next