Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)
1971-05-01 / 118. szám
2. oldal Tajvan a kínaiak ügye - jelentette ki az amerikai külügyminisztérium szóvivője Az amerikai külügyminisztérium szóvivője síkra szállt amellett, hogy a Kínai Népköztársaság és Tajvan közvetlen tárgyalásokon oldják meg a sziget szuverenitásának kérdését. A szóvivő szerint ez az álláspont nem jelent fordulatot az amerikai politikában, csupán annak a korábbi véleménynek az ismétlését, hogy a problémát békés úton kell rendezni. Diplomáciai megfigyelők azonban rámutatnak arra, első ízben történik meg, hogy az amerikai kormány magas rangú képviselője hivatalosan javasolja, hogy Csang Kaj-sek rezsimje és a Kínai Népköztársaság kormánya maguk oldják meg Tajvan kérdését. A State Department szóvivőjének nyilatkozatával párhuzamosan William Rogers külügyminiszter szerdán este a londoni televízióban azt mondta, hogy véleménye szerint Kína lényegében nem változtatta meg terjeszkedési politikáját, az Egyesült Államok azonban igen örvendetesnek tartja Kína nyitását a világ felé. Az amerikai asztaliteniszezők kínai látogatásáról azt mondta, hogy az kicsiny, de jelentős lépés volt. A külügyminiszter kizárta annak lehetőségét, hogy Nixon hamarosan a Kínai Népköztársaságba látogasson. Arra a kérdésre, hogy a Kínával való viszony javítása a Szovjetunió kárára történik-e, Rogers azt válaszolta, hogy az USA-nak ez semmi esetre sem célja. .. Washington egyaránt jó viszonyt akar Moszkvával és Pekinggel is — állapította meg Rogers. Enyhült a kijárási tilalom Daccában Karachiból jelenti a Reuter: Kelet-Pakisztán fővárosában a 12 órás kijárási tilalmat 6 órára csökkentették. Ugyanakkor a kormány rendelete értelmében halállal büntetnek mindenkit, aki utakat, vasútvonalakat, telefon- és rádióberendezéseket vagy más közvagyont rongál meg. A kormánykoalíció veresége a hollandiai parlamenti választásokon Teljesen bizonytalan az új kormány összetétele A szerdán lezajlott parlamenti választások Hollandiában az eddigi koalíciós pártok vereségét hozták, s emiatt teljesen bizonytalan az új kormány összetétele. Megfigyelők véleménye szerint több hónapig is elhúzódhat az új kormány megalakítása. Az első nem hivatalos eredmények szerint az alsóház összesen 150 mandátuma közül az eddigi koalíciós partnerek, a Katolikus Néppárt, a Liberális Párt és a Kálvinista Párt összesen 74 mandátumot szerzett a korábbi 85-tel szemben. Az ellenzéki Munkáspárt 39 képviselői helyet kapott, azaz néggyel többet mint korábban és most a legtöbb mandátummal rendelkezik a képviselőházban. A választásokkal kapcsolatban meg kell még említeni, hogy 19 év után valószínűleg megválik tisztségétől Joseph Luns külügyminiszter, akit a NATO új főtitkárává jelölnek. MAGYAR SZÓ 1971. ápr. 30., május 1., 2. A világ már megszokta a tűzszünetet Rogers Londonból Párizsba utazott • Rendkívüli biztonsági intézkedések Törökországban Williams Rogers amerikai külügyminiszter csütörtökön reggel Londonból elutazott Párizsba. Mindössze néhány órát töltött a francia fővárosban, és Maurice Schumann külügyminiszterrel tárgyalt a közel-keleti helyzetről. Rogers tájékoztatta francia kollégáját az amerikai kormány erőfeszítéseiről a Szuezi-csatorna megnyitása és a közel-keleti konfliktus rendezése érdekében. Ugyancsak szó volt a Kínával való kapcsolatok javításáról is. Rogers Párizsból Ankarába utazott, részt vesz a CENTO-paktum külügyminisztereinek tanácskozásán, majd közel-keleti körútja során ellátogat Szaúd-Arábiába, Jordániába, Libanonba, Egyiptomba, és Izraelbe. Londoni sajtónyilatkozatában Rogers kijelentette, hogy van remény a közelkeleti békeszerződés megkötésére, s jó hogy a világ már megszokta a tűzszünetet, aminek első jele az idegenforgalom felélénkítése ebben a térségben. Az UPI hírügynökség ankarai tudósítója jelentette, hogy a török fővárosban rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak Rogers érkezése előtt. Többek között titokban tartják az amerikai külügyminiszter érkezésének időpontját, és a város utcáin még legfontosabb pontjain katonai járőrök ügyelnek a rendre, hogy elejét vegyék minden tüntetésnek vagy rendbontásnak. Kairóban az Al Ahram című újság csütörtöki számában közölte, hogy Rogersot Sisco külügyminiszter-helyettes és Robert McCloskey, a State Department szóvivője is elkíséri. Az amerikai diplomácia főnökének küszöbönálló közel-keleti körútjával kapcsolatban Abu Ijad, a Palesztinai felszabadítási mozgalom második számú embere kijelentette, hogy a Palesztinai mozgalom nincs érdekelve semmiféle amerikai kezdeményezésben, és tovább folytatja a harcot. A mozgalom és a jordániai kormány viszonyáról szólva közölte: közös bizottság alakul, hogy kijelölje a Palesztinai kommandók táborainak helyét Jordánia területén. Abu Ijad bejelentette még, hogy a palesztinai felszabadítási mozgalom küldöttsége hamarosan Kínába látogat. Végül nyilatkozatában nagy megelégedését fejezte ki az arab államszövetség megalakítása felett. Törökországi helyzetkép a disznókat sem tartanák ilyen barakkokban... Beszélgetés a jugoszláv munkások életkörülményeiről Walter Bross nyugatnémet szakszervezeti vezetővel A német sajtó napokig cikkezett kilenc jugoszláv munkás lakáskörülményeiről, akiket a „bőkezű” bonni munkaadó egy lebontásra váró barakkban szállásolt el. Az újságokban Kurt H.-nak nevezett építkezési vállalkozó Maarstrasse 23. alatti barakkjában a munkások ágyába csörgött az eső, s ez volt az egyedüli víz az épületben, amelynek a faláról hullik a vakolat, az ablakban nincs üveg és a W. C.-t vizes deszkákból tákolták össze az udvaron. A munkaadó 2000 márkát kér a munkásoktól, hogy minden helyiségbe bevezesse a villanyt. Amikor a munkaügyi és építkezési felügyelő meglepte, azt állította, hogy épp most akarta megfelelő helyre költöztetni munkásait. Az újságírók véleményt kértek Walter Brasstól, a német szakszervezet bonni képviselőjétől is. — Az a hatvanezer földműves, aki két héttel ezelőtt tüntetett Bonnban, a diszmait sem tartaná ilyen barakkban! — mondta. Walter Brasst valóságos hősnek tartják bonni népjóléti és szakszervezeti munkásaink, mert személyesen részt vesz az ellenőrzés és a vizsgálat lefolytatásában, s amikor a munkaadó nem volt hajlandó intézkedni, oda csődítette az újságírókat és meghatott velük mindent. A következmény: szállodát fizet a munkaadó kilenc munkásnak, a német kormány azonnal jelentést kért a külföldi munkások lakásviszonyairól, és gyorsított eljárással törvényt hozott, amely szerint ez év április elsejétől a munkaadó köteles fejenkét nyolc négyzetméter lakóterületet biztosítani a külföldi munkásoknak és egy szobában nem tarthat négy munkásnál többet. Április elseje előtt csak négy négyzetméter illette meg a dolgozókat és hat munkást is belekényszerített egy szobába. Walter Brass harmincöt év körüli fiatalember. Nagyon komolynak, nagyon szigorúnak látják. Alighogy rátértünk a kilenc jugoszláv munkás esetére, haragosan mondta: — A gettóban sem volt rosszabb! Padláson, pincében, folyosóban és más nyomortamnyákon helyezik el őket! Mindent megteszünk, hogy ennek vége szakadjon! Megjegyezte még, hogy a bonni városi tanácsnak nem tetszett az akció, a városatyák a szemére vetették, hogy miért nem ismertette az újságírókkal a jugoszláv munkásokról való példás gondoskodás eseteit is. — A német szakszervezetet — mondta Brass —, nem a pozitívumok érdeklik, hanem az, hogy hol kell még segíteni a munkáson, javítani az életkörülményein. — Sok gondja van a jugoszláv munkásokkal? — kérdeztük. — Főként az elhelyezéssel van baj, mert a munkaadó ott rövidíti meg őket, ahol csak teheti. A jugoszlávok nem tudnak németül s nem élhetnek jogaikkal. Anyagilag is károsulnak, mert nem számolják el nekik a heti 40 órán felüli 25 százalékos bértöbbletet, és például annak, aki a kompresszorral dolgozik, nem adnak 50 pfeniggel többet, pedig ez a törvény. A tőkés természetesen szívesen elhallgatja az ilyesmit, s mi is csak nehezen bukkanunk rá a szabálysértésekre. — Mennyivel károsulnak munkásaink? — Bérük legalább 30 százalékával. Ha többen iratkoztak volna be a német szakszervezetbe, jobban védelmezhetnénk érdekeiket. Sajnos, a 113 000 jugoszláv építőipari munkás közül, ahányan Nyugat-Németországban dolgoznak (belőlük van legtöbb), mindössze 10 000—s 12 000 tagja a német szakszervezetnek. Azért nem lépnek be, mert sokallják a 14 márkát (56 dináros) havi tagságdíjat, pedig nyilvánvaló, hogy a szakszervezet sokat tehet értük. A német szakszervezetek tekintélyéről személyesen megbizonyosodtunk, amikor Walter Brassal ellátogattunk a bonni metró központi állomásának építkezéséhez. A munkavezetők, mérnökök a legnagyobb tisztelettel fogadták a szakszervezeti funkcionáriust. Csak az ő szavai voltak hallhatók, meg az építővállalat szakemberei rövid válaszai. Előkerültek a jugoszláv munkások is, akik ott dolgoznak. A munkások azt mondják, hogy nagy elbocsátások kezdődtek — mondtuk Brassnak — s mivel a földalatti vasút hamarosan elkészül, ezrével kerülnek az utcára. Némely üzem csődbe jutott, s mások, amelyek szintén a tönk felé sodródnak, elsőnek a jugoszláv munkásokat bocsátják el. — Azt nem állítanám, hogy a jugoszláv munkások az elsők — válaszolta a szakszervezeti vezető —, hanem azok a külföldiek, akiknek nincsenek irataik, illegálisan vállaltak munkát. A törökök közül legalább 40 000-nek nincsenek rendben az iratai. Azok az üzemek, vállalatok viszont, amelyeknek nincs munkájuk, először az idős és munkakerülő munkásoknak mondanak fel. Az egyik üzem 19jugoszláv munkást bocsátott el a múlt héten, de helyettük azonnal húszat felvett, úgyszintén jugoszlávot. Walter Brass elmondta még, hogy a földalatti vasút befejezésével sem maradnak munka nélkül az építőipari munkások. Bonnban 7731 munkahely nyílt meg az építkezéseknél áprilisban, s legalább öt évig nem csökken a munkások száma. Egyedüli probléma az elszállásolás, amely a munkaadó kötelessége. Miután szívélyes búcsút vett tőlünk, megnyugtatott bennünket, hogy Nyugat- Németországban van, aki gondoskodik munkásainkról. POLYVAS József Walter Brass | DIEN BIEN PHU ÁRNYAI | Д^цдмаваанNoиит«ј?аршитс«в9'^^ —............................................................... ___________BÖNGÉSZÉS A VILÁGSAJTÓ VIETNAMRA VONATKOZÓ CIKKEIBEN »||шшиммм1шшш1111||||||||тт«иаи8мив88тиив8и»ибмтм1т1иотпишш1н11пшшцшишиим1шшшш A Le Monde cikke William egyik legutóbbi nyilatkozatából indul ki, amelyben a külügyminiszter kijelentette, hogy a Dél-Vietnamban felfedezett kőolaj feltárása „semmivel sem befolyásolja az Egyesült Államok Indokínával szembeni politikáját” A Le Monde cikkírója felfigyel rá: „első ízben történt, hogy egy amerikai vezető nyilvánosan említést tesz az indokínai kőolajról”. S noha a Rogersnyilatkozat a továbbiakban hozzáteszi, hogy „az Egyesült Államok a legutóbbi időkig semmit sem tudott erről”, a Le Monde leszögezi, hogy ezzel szemben az amerikai kőolajvállalatok már régen igen jó információkkal rendelkeznek a kérdésben, amit szaksajtójuk számos cikke is sárul a helyzet alakulására, a Newsweek mutat. A Le Monde a továbbiakban bőven foglalkozik a szóban forgó sajtóban megjelent utalásokkal. „Ezen a téren, először beszélve az indokínai petróleum befolyóérdekes megállapítást tesz arról a zavarról, amelyben az amerikai petróleum-körök vannak. Mint most már ismeretes, tárgyalások folynak néhány japán vállalat és a Gulf Corporation között, amelyek egyesíthetnék érdekeltségeiket a vietnami petróleum kapcsán. A Gulf eleinte tagadta a tényeket, amelyeket először a tokiói sajtó hozott nyilvánosságra. Az amerikai hetilap idézi a saigoni amerikai követség egyik diplomatáját, aki kijelentette: „ Nekünk sokkal könnyebb lenne katasztrófa nélkül elmenni (Vietnamból), akkor, ha ők (a saigoniak) eladhatnák petróleumukat.” Az ügy tehát egyidőben politikai és gazdasági vonatkozású. A Forbes című kéthavonként megjelenő amerikai folyóirat március 15-i száma is közölt egy jelentős cikket a témáról A Forbes — jegyzi meg a Le Monde — csaknem 600 ezer példányban jelenik meg, és az Egyesült Államok üzleti köreiben igen olvasott lap, majd a továbbiakban azt írja, hogy a petróleum „mindig a politikai talaj kincse is” volt. Tanulmányozva a beruházás lehetőségeit, a vietnami kőolajforrásokba, az idézett, New Yorkban megjelenő lap azt írja: „Az ügy politikai velejárói nyilvánvalóan óriásiak. De ha van nyersolaj, vagy ha csak annak a valószínűsége forog fenn, hogy lehet találni, a kérdés, hogy tudjuk, ki vezet Saigonban, már több, mint politikai jelentőségű.” A Forbes megjegyzi, hogy tavaly David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke, kijelentette: 1980-ig az olajipar 36 milliárd dollárt ruházhatna be a Csendesóceán ázsiai partvidékén. Ezek a szavak késztették a Petroleum Engineer című kiadványt, hogy a következőket írja: „Úgy látszik, a Csendes-óceán lesz az a zóna, ahol a következő nemzetközi boom létrejön.” A maga részéről a Forbes a következő kérdéseket teszi fel: 1. Egy ilyen felfedezés (olajforrások feltárása Vietnamban) meglassítaná-e az amerikai csapatok visszavonulását? 2. Az ásványolaj-kitermelésre, a Thieu-Ky rezsimmel létrehozott egyezmények, még jobban leköteleznék-e az Egyesült Államokat ennek a nagyon is vitatott kormánynak az oldalán? 3. Ha az indokínai katonai helyzet sohasem oldódik meg, a petróleumtársaságok megkockáztatnák, hogy mindazért, ami ott rosszul megy, ők legyenek a bűnbakok?, 4. Feltétlenül szükséges-e Saigonban „baráti” rezsim ahhoz, hogy az amerikaiak hozzáférjenek az olajforrásokhoz? Végeredményben számos arab ország „noha a Nyugat esküdt ellensége”, eladja neki kőolaját” (Folytatjuk)