Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)

1971-05-08 / 124. szám

Szombat, 1971. május 8. MAGYAR SZÓ Nem változik a márka és a frank árfolyama Zárt ülést tartott a bonni kormány — Nyugatnémet—francia tanácsko­zás kezdődött a dollárvá­lságról — Brüsszelben ma ülnek össze a Közös Piac pénzügyminiszterei Bonnból jelenti az AP. Pénteken délelőtt ülést tartott a nyugatnémet kormány, amelyen megvitatták a nyugati pénzrend­szert fenyegető válság leküzdésének lehetőségeit. Az ülésen részt vett a nyugatnémet bank elnöke is. Johann Schoellhoern nyu­gatnémet államtitkár pénte­ken, közvetlenül a kormány ülése után, Párizsba utazott, hogy tájékoztassa a francia kormányt, mit tervez Bonn a válság leküzdése érdeké­ben. A nyugatnémet kor­mány döntéseit nem tették közzé. Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője, kijelen­tette, hogy nem tervezik a­ márka újabb felértékelését. Kijelentette, nincs kilátás arra sem, hogy az Európai Közös Piac többi tagállama felértékelje pénzét. A Kö­zös Piac tagállamainak pénz­ügyi és gazdasági miniszte­rei is a válságról tárgyalnak szombaton Brüsszelben. A bonni kormány egyéb­ként vasárnap ismét össze­ült, hogy megvitassa a hely­zetet. A kormány szóvivője azt állította, hogy hétfőn is­mét megnyitják a nyugatné­met tőzsdéket. A párizsi kormány szintén kifejezte eltökéltségét, hogy nem értékeli fel a frankot. Giscard d’Estaing pénzügy­­miniszter a szombati brüsz­­szeli megbeszélésen — pári­zsi hírek szerint — minden áron megvédi a francia ál­láspontot, és nem fogadja el azt a követelést, hogy a frank árfolyamát szabadít­sák fel. A francia újságok megál­lapították, hogy a kormány nem egyezik a Közös Piac egyetlen állama valutájának revalválásába sem. Párizs­ban hangsúlyozzák, hogy a Közös Piac egyes tagállamai­nak önálló pénzügyi intéz­kedései veszélybe sodorhat­ják a szervezet egységét. Megjegyzik, hogy a márka esetleges felértékelése kér­désessé tenné a Hatok kö­zött érvényben levő szerző­déseket. Megváltozott felfogások TÉTOVÁZNAK A HOLLANDOK A múlt szerdán megejtett hollandiai parlamenti választásokat nyomon követő bizonytalanság és ké­telyek a mai napig sem osz­lottak el. A szavazók viszony­lag jelentős átállása, amely­nek következtében a balolda­li pártok váratlan sikert arat­tak, a reméltnél is több he­lyet kaptak az alsóházban, mérsékelt csodálkozást kel­tett. A kormányalakítás azon­ban továbbra is fogas kérdés, tekintve, hogy egyik párt sem szerzett abszolút többsé­get. A legbefolyásosabb párt, a Holland Munkapárt csak a baloldali liberális pártok tá­mogatásával kísérelheti meg a kormányalakítást, mert az alsóházba jutott konzerva­tív pártok képviselői meg­csappant létszámuk ellenére is elég erősek ahhoz, hogy akadályt gördítsenek elébük. A találgatások tovább foly­nak, a pártvezérek, a parla­menti frakciók vezetői, egy­mástól eltérő nyilatkozatokat adnak. Joop den Uyl szociál­demokrata pártvezér a napok­ban kilátásba helyezte, hogy a baloldali szövetség kisebb­ségi kormányt alakít. Bizo­nyos azonban, hogy a test­vérpártok együttműködését is nehéz lesz megteremteni, nem beszélve az áthidalha­tatlan nézetkülönbségekről, amelyek szakadékként táton­­ganak a jobb és a baloldal között. A Katolikus Néppárt és szövetségesei, a Forradalom­­ellenes Párt és a Keresztény Történelmi Unió helyzete is kilátástalan. A három párt fönntartás nélküli együttmű­ködése még nem szavatolja a hatalomátvételt. Már csak azért sem, mert a­­szövetsé­gen belül is mindig lesznek olyanok, akik helytelenítik a hivatalos irányt, szabadel­vűbb viszonyokért szállnak síkra a nemzetgyűlésben is. Mint ismeretes, a Katolikus Néppártban is szakadás tör­tént, kialakult a demokrati­zálódást követelő szárny, amelynek célkitűzései szöges ellentétben állnak a konzer­vatív felfogással. A helyzet ismerői még két lehetőségre mutatnak: Juli­anna királynő alkotmányos -■joga, hogy a frakcióharcokat és az ellentétek kiéleződését elkerülendő, kinevezze az új miniszterelnököt, függetlenül attól, hogy a kormányfő megkapja-e az abszolút több­séget a parlamentben. A bök­kenő csak az, hogy az orszá­gos jelentőségű kérdésekben csakis koalíciós kormány dönthet. A másik (valószínű) meg­oldás, hogy érvénytelenítik a választások eredményét és a szavazók ismét az urnák elé járulnak. Nem vitás, hogy az új vá­lasztások kiírása, újabb bo­nyodalmakat okoz. A Mun­kapárt javasolta, hogy a helyzet rendezéséig a balol­dal alakítson ideiglenes ki­­s­sebbségi kormányt, alig hi­hető azonban, hogy a többi párt elfogadja az indítványt. H­ollandia politikai életé­ben az utóbbi időben nagy változások tör­téntek. Az okok jóval mé­lyebbek, mint ahogyan a helyzet ismerői hitték. Vál­ságról, nagyobb megrázkód­­­­tatásokról nem beszélhetünk ugyan, kétségtelen azonban, hogy a mindmáig csöndes, nyugodt hollandok felfogása épp ilyen csöndesen és nyu­godtan megváltozott. Emlé­kezzünk csak vissza a két év­vel ezelőtti, nagy visszhang­ra talált eseményre, amikor a holland lelkészek egy része fölemelte szavát az egyház­ban uralkodó avult nézetek ellen. Mozgalmuk alaposan megrázkódtatta az egyházat, kettészakadt a Katolikus Néppárt, reformot követelő tagjai kiváltak. Ezzel egyidejűleg mozgolód­ni kezdett az egyháztól el­idegenedett diákság. A fiata­lok számára nyilvánvaló, hogy a fennálló állapotokon változtatni kell: az infláció nem kerülte el az országot, s bár korántsem jelentkezett olyan aggasztó formában, mint más európai államok­ban, a gazdasági élet refor­mokat követel, a szellemi fej­lődést is serkenteni kell stb. Egyre többen hangoztatták, hogy az ország társadalmi be­rendezésében is bajok van­nak: helytelenítik a több­pártrendszert, károsnak tart­ják, hogy huszonöt párt vi­askodik egymással, mert en­nek hátrányos következmé­nyeit megérzi az ország a par­lamenti választások után. A sokféle elképzelés, törekvés, torzsalkodás fölemészti az erőket, eltereli a figyelmet a lényegbevágó kérdésekről: a helyzet súlyosbodik. „Balra tolódik az ország?” — kérdezték az újságok. Az általános választás igennel válaszolt. Az a körülmény viszont, hogy a baloldali pár­tok nem szerezték meg a kor­­mányalakításhoz szükséges többséget, sőt egymással is nehezen egyeznek ki, arra mutat, hogy Hollandiában té­továznak az emberek, hatá­rozott álláspontra még nem helyezkedtek, de látják, hogy előbb-utóbb dönteniük kell. J- L­I Fejenként 56 dollár fegyverkezésre Soha annyit nem köl­töttek a világon fegyver­vásárlásra, mint tavaly. A katonai költségvetések 204 milliárd dollárt emésztet­tek fel, ami azt jelenti, hogy — bolygónk minden lakóját számítva — fejen­ként 56 dollárt költöttek fegyverkezésre. Az amerikai leszerelési bizottság kimutatása sze­rint a katonai kiadások nagyarányú növekedéséhez az általános infláció is nagymértékben hozzájá­rult. Hat év alatt a világ katonai költségei mintegy 50 százalékkal emelkedtek, ennek háromötödét azon­ban az árdrágulás okozta, a tényleges növekedés te­hát 20 százalék. Rogers a megszállt terület fölött — Nem akarjuk vérünket ontani a maguk kompromisszumáért — jel­szóval tüntettek látogatása ellen Jeruzsálemben — Mély szakadék van Izrael és az USA között — írja a Jerusalem Post Tel Avivból jelenti az UPI. William Rogers amerikai külügyminiszter pénte­ken átrepült az,izraeli megszállás alatt levő Sinai -­­ félsziget fölött. Az amerikai külügyminisztert elkí­sérte Haim Bar Lev izraeli vezérkari főnök és más izraeli katonai személyiségek. Tel Avivban kifejez­ték reményüket, hogy Rogers, miután megtekintette a Sinai-félszigetet és más megszállt övezeteket, meg­változtatja álláspontját. A légi kirándulás után Ro­­gers Tel Avivban folytatta­ megbeszéléseit Golda Meir miniszterelnökkel, Dayan tábornokkal, Abba Eban külügyminiszterrel és Yigal­­ Allan miniszterelnök-helyet­­­tessel. A megbeszélések után William Rogers Jeruzsá­lem régi negyedében meg­tekintette a történelmi je­lentőségű siratófat. Az amerikai külügymi­niszter látogatást tett az iz­raeli parlamentben is, ahol a külügyi bizottság munka jellegű ebédet adott tiszte­letére. Rogerset Jeruzsálemben nem fogadták szívélyesen. Az óváros bejáratánál diá­kok csoportosultak felira­tokkal a kezükben: Rogers, menj haza! Nem akarjuk vérünket ontani a maguk kompromisszumáért! — állt a feliratokon. Rogers Jeruzsálemből visz­szatért Tel Avivba. A Jerusalem Post című izraeli újság pénteki szá­mában megállapította, hogy az izraeli—amerikai meg­beszélések első napja ismét bebizonyította, milyen mély a szakadék Izrael és az USA Közel-Kelettel kapcsolatos elképzelései között. Rogers látogatása az arab orszá­gokban — írja az újság — azzal a következménnyel járt, hogy a nézeteltérések tovább fokozódtak nemcsak a Szuezi-csatornával, ha­nem az egész közel-keleti helyzettel kapcsolatos kér­désekben. Az USA-n van a sor , mondják Kairóban Kairóból jelenti a Tan­­jug­, összegezve az amerikai külügyminiszter egyiptomi látogatásának eredményeit, a kairói megfigyelők megál­lapítják, hogy Egyiptom tel­jesítette feladatát és világo­san, félre nem érthető mó­don ismertette nézeteit, és most az USA-n a sor, hogy megfelelő döntéseket hoz­zon: továbbra is támogat­ja-e az agresszort, vagy nyomást gyakorol rá, hogy szüntesse be agresszív poli­tikáját. A helyzet ismerői leszögezik, hogy Rogers kö­zel-keleti körútja elsősor­ban azt a célt szolgálta, hogy segítséget nyújtsanak Gunnar Jarringnak, hogy folytathassa békéltető misz­­szióját, amelyet februárban Izrael juttatott zsákutcába. Az Al Ahram című kairói újság azon a véleményen van, hogy William Rogers látogatásának eredménye attól függ, hogyan számol be Nixon elnöknek. Az USA most megismerkedhe­tett a való helyzettel, és meg is fogalmazhatja végle­ges álláspontját. Az újság szerint az amerikai külügy­miniszter látogatása lehető­vé tette az Egyiptom és az USA közötti érintkezések felújítását a közel-keleti viszálynak a Biztonsági Ta­nács határozata alapján va­ló megoldása céljából. Carillo: Két erő van Spanyolországban, a munkásosztály és a hadsereg A Spanyol KP főtitkárának válasza a Franco-bíróság vádiratára Párizsból jelenti a Tan­jug. Santiago Carillo, a Spanyol KP főtitkára, levelet küldött a barcelonai katonai bíró­ságnak, amely a Mundo Ob­­rero című pártlapban meg­jelent cikke miatt megidézte. A katonai bíróság szerint, Carillo a burgosi perről írt cikkében sértő szavakat használt a spanyol hadsereg­gel kapcsolatban. Carillo megírta, hogy nem ért egyet a vádirat kitéte­leivel, mert sohasem volt szándékában sértegetni a spanyol hadsereget, ellenke­zőleg, védelmezte azokkal szemben, akik azt állították, hogy az egész hadsereg fe­lelős azért, mert a burgosi katonai ügyész kilenc vád­lottra halálos ítéletet köve­telt. „Tévedés volna azt gon­dolni — írja Carillo —, hogy a hadsereg követelte a vád­lottaik életét, és Franco ke­gyelmezett meg nekik. Fran­co azért nem hagyta jóvá a halálos ítéletek végrehaj­tását, mert a hadsereg nem támogatta ebben.” Santiago Carillo szerint Spanyolországban két erő irányítja az ország életét: a munkásosztály és a hadsereg. „Miért nem lehetne megpró­bálni egyezségre jutni, hogy országunk szabadságban fej­lődjék tovább? Ha más or­szágokban lehet, miért nem lehetséges Spanyolország­ban?” Fegyverkeznek a ciprusi törökök A nikóziai kormány figy­elmeztetése az ENSZ-hez Athénból jelenti a Tan­­jug. A ciprusi kormány felhív­ta az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét a ciprusi törökök „illegális te­vékenységére és katonai ké­szülődésére”. Komodromosz ciprusi véd­erőminiszter, az ENSZ-hez intézett levelében közölte, hogy a ciprusi törökök kül­földről kapnak fegyvert, maguk is gyártanak, és ka­tonai kiképzésben részesítik a 16—55 éves törököket. A miniszter figyelmezte­tett arra, hogy a törökök mintegy száz közutat tarta­nak ellenőrzésük alatt és a görögöknek nem engedik meg, hogy használják őket A görögök nem dolgozhat­nak a törökök lakta falvak­ban és nem művelhetik ot­tani birtokaikat A ciprusi kormány három évvel ezelőtt érvénytelení­tette mindazokat az intéz­kedéseket, amelyek gátolták a ciprusi törökök mozgássza­badságát Trudeau a Szovjetunióba látogat Ottawából jelenti az UPI. Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök május 17-én a Szovjetunióba utazik. Ta­­lálko­­ni fog Koszigin szov­jet miniszterelnökkel és tárgyal a szovjet—kanadai kulturális csere fejlesztésé­nek lehetőségeiről is. Moszkván kívül Trudeau ellátogat Kijevbe, Taskent­­ba, Murmanszkba és Levan­­evádba. Élénk politikai tevékenység az NDK-ban Neues Deutschland: úja­bb csapás érte a nyugatnémet uralkodó köröket k aközösségek, s mindenütt támogatják a legutóbbi plé­num határozatait, amelyek­nek értelmében új pártve­zetőt neveztek ki. A válla­latok gazdasági versenyt hirdetnek, s kötelezettséget vállalnak,­­ hogy a küszö­bönálló pártkongresszus tiszteletére határidő előtt teljesítik termelési felada­taikat Csütörtökön megjelent a lapokban az első kommen­tár a plénummal kapcsolat­ban. A Neues Deutschland, az NSZEP KB lapja vezér­cikkében megállapítja, hogy az ülés határozatait egyön­tetűen helyesli az egész párt és az NDK lakosságá­nak minden osztálya és rétege. A Berliner Zeitung a nyugati reagálásokat is­merteti, mondván, hogy a nyugati sajtó ezúttal is rá­galomhadjáratot folytat az NDK ellen. „Az NSZK uralkodó köreit újabb csa­pás érte — írja a lap — kitűnt ugyanis, hogy sora­ink egységét, nem lehet megbontani, egyenletes tár­sadalmi fejlődésünket nem lehet feltartóztatni.” A Neues Deutschland mél­tatja a jövő hónapra kitű­zött pártkongresszus fontos­ságát, és idézi Erich Ho­­necker szavait, amelyek sze­rint az NDK további sike­res fejlődésének záloga a szovjet párttal való megbont­hatatlan testvéri szövetség. A Német Demokratikus Köztársaságban élénk poli­tikai tevékenység bontako­zik ki. Az egész országban értekezleteket tartanak a pártszervezetek és a munk Egy neves biológus kilép az Amerikai Tudományos Akadémiából Chicagóból jelenti az AP. Dr. Richard C. Lewontin, a Chicagói Egyetem 42 éves neves biológusa kilép az Amerikai Tudományos Aka­démiából, mert az intézmény titkos terveket támogat. Dr. Lewontin azt állítja, hogy két éven át hiába próbálko­zott lebeszélni az akadémia vezetőit az úgynevezett bi­zalmas tervek vállalásáról. Levontin szerint nem le­het azt követelni a tudó­soktól, hogy vállaljanak fe­lelősséget olyan dolgokért, amelyekről nem szabad tud­niuk. A titkos terveken vég­zett munka 2,5 százalékát teszi az akadémia munkájá­nak. Ugyanebből az okból há­rom más tudós tiltakozó le­velet küldött az akadémia vezetőségének. 3. oldal Az USA ne nyújtson katonai segélyt Pakisztánnak — követeli a szenátus külügyi bizottsága Washingtonból jelenti a Reuter: Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága határozatban felszólította a N­ixon -kor­mányt, hogy ne nyújtson ka­tonai segélyt Pakisztánnak, amíg nem rendeződik a helyzet az ország keleti ré­szében. A külügyminisztérium ko­rábban figyelmeztette a kül­ügyi bizottságot, hogy kárt szenvedhet a­z amerikai—pa­kisztáni viszony, ha telje­sen leállítják a katonai segély szállítását Pakisztánnak.

Next