Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)
1971-05-08 / 124. szám
Szombat, 1971. május 8. MAGYAR SZÓ Nem változik a márka és a frank árfolyama Zárt ülést tartott a bonni kormány — Nyugatnémet—francia tanácskozás kezdődött a dollárválságról — Brüsszelben ma ülnek össze a Közös Piac pénzügyminiszterei Bonnból jelenti az AP. Pénteken délelőtt ülést tartott a nyugatnémet kormány, amelyen megvitatták a nyugati pénzrendszert fenyegető válság leküzdésének lehetőségeit. Az ülésen részt vett a nyugatnémet bank elnöke is. Johann Schoellhoern nyugatnémet államtitkár pénteken, közvetlenül a kormány ülése után, Párizsba utazott, hogy tájékoztassa a francia kormányt, mit tervez Bonn a válság leküzdése érdekében. A nyugatnémet kormány döntéseit nem tették közzé. Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője, kijelentette, hogy nem tervezik a márka újabb felértékelését. Kijelentette, nincs kilátás arra sem, hogy az Európai Közös Piac többi tagállama felértékelje pénzét. A Közös Piac tagállamainak pénzügyi és gazdasági miniszterei is a válságról tárgyalnak szombaton Brüsszelben. A bonni kormány egyébként vasárnap ismét összeült, hogy megvitassa a helyzetet. A kormány szóvivője azt állította, hogy hétfőn ismét megnyitják a nyugatnémet tőzsdéket. A párizsi kormány szintén kifejezte eltökéltségét, hogy nem értékeli fel a frankot. Giscard d’Estaing pénzügyminiszter a szombati brüszszeli megbeszélésen — párizsi hírek szerint — minden áron megvédi a francia álláspontot, és nem fogadja el azt a követelést, hogy a frank árfolyamát szabadítsák fel. A francia újságok megállapították, hogy a kormány nem egyezik a Közös Piac egyetlen állama valutájának revalválásába sem. Párizsban hangsúlyozzák, hogy a Közös Piac egyes tagállamainak önálló pénzügyi intézkedései veszélybe sodorhatják a szervezet egységét. Megjegyzik, hogy a márka esetleges felértékelése kérdésessé tenné a Hatok között érvényben levő szerződéseket. Megváltozott felfogások TÉTOVÁZNAK A HOLLANDOK A múlt szerdán megejtett hollandiai parlamenti választásokat nyomon követő bizonytalanság és kételyek a mai napig sem oszlottak el. A szavazók viszonylag jelentős átállása, amelynek következtében a baloldali pártok váratlan sikert arattak, a reméltnél is több helyet kaptak az alsóházban, mérsékelt csodálkozást keltett. A kormányalakítás azonban továbbra is fogas kérdés, tekintve, hogy egyik párt sem szerzett abszolút többséget. A legbefolyásosabb párt, a Holland Munkapárt csak a baloldali liberális pártok támogatásával kísérelheti meg a kormányalakítást, mert az alsóházba jutott konzervatív pártok képviselői megcsappant létszámuk ellenére is elég erősek ahhoz, hogy akadályt gördítsenek elébük. A találgatások tovább folynak, a pártvezérek, a parlamenti frakciók vezetői, egymástól eltérő nyilatkozatokat adnak. Joop den Uyl szociáldemokrata pártvezér a napokban kilátásba helyezte, hogy a baloldali szövetség kisebbségi kormányt alakít. Bizonyos azonban, hogy a testvérpártok együttműködését is nehéz lesz megteremteni, nem beszélve az áthidalhatatlan nézetkülönbségekről, amelyek szakadékként tátonganak a jobb és a baloldal között. A Katolikus Néppárt és szövetségesei, a Forradalomellenes Párt és a Keresztény Történelmi Unió helyzete is kilátástalan. A három párt fönntartás nélküli együttműködése még nem szavatolja a hatalomátvételt. Már csak azért sem, mert aszövetségen belül is mindig lesznek olyanok, akik helytelenítik a hivatalos irányt, szabadelvűbb viszonyokért szállnak síkra a nemzetgyűlésben is. Mint ismeretes, a Katolikus Néppártban is szakadás történt, kialakult a demokratizálódást követelő szárny, amelynek célkitűzései szöges ellentétben állnak a konzervatív felfogással. A helyzet ismerői még két lehetőségre mutatnak: Julianna királynő alkotmányos -■joga, hogy a frakcióharcokat és az ellentétek kiéleződését elkerülendő, kinevezze az új miniszterelnököt, függetlenül attól, hogy a kormányfő megkapja-e az abszolút többséget a parlamentben. A bökkenő csak az, hogy az országos jelentőségű kérdésekben csakis koalíciós kormány dönthet. A másik (valószínű) megoldás, hogy érvénytelenítik a választások eredményét és a szavazók ismét az urnák elé járulnak. Nem vitás, hogy az új választások kiírása, újabb bonyodalmakat okoz. A Munkapárt javasolta, hogy a helyzet rendezéséig a baloldal alakítson ideiglenes kissebbségi kormányt, alig hihető azonban, hogy a többi párt elfogadja az indítványt. Hollandia politikai életében az utóbbi időben nagy változások történtek. Az okok jóval mélyebbek, mint ahogyan a helyzet ismerői hitték. Válságról, nagyobb megrázkódtatásokról nem beszélhetünk ugyan, kétségtelen azonban, hogy a mindmáig csöndes, nyugodt hollandok felfogása épp ilyen csöndesen és nyugodtan megváltozott. Emlékezzünk csak vissza a két évvel ezelőtti, nagy visszhangra talált eseményre, amikor a holland lelkészek egy része fölemelte szavát az egyházban uralkodó avult nézetek ellen. Mozgalmuk alaposan megrázkódtatta az egyházat, kettészakadt a Katolikus Néppárt, reformot követelő tagjai kiváltak. Ezzel egyidejűleg mozgolódni kezdett az egyháztól elidegenedett diákság. A fiatalok számára nyilvánvaló, hogy a fennálló állapotokon változtatni kell: az infláció nem kerülte el az országot, s bár korántsem jelentkezett olyan aggasztó formában, mint más európai államokban, a gazdasági élet reformokat követel, a szellemi fejlődést is serkenteni kell stb. Egyre többen hangoztatták, hogy az ország társadalmi berendezésében is bajok vannak: helytelenítik a többpártrendszert, károsnak tartják, hogy huszonöt párt viaskodik egymással, mert ennek hátrányos következményeit megérzi az ország a parlamenti választások után. A sokféle elképzelés, törekvés, torzsalkodás fölemészti az erőket, eltereli a figyelmet a lényegbevágó kérdésekről: a helyzet súlyosbodik. „Balra tolódik az ország?” — kérdezték az újságok. Az általános választás igennel válaszolt. Az a körülmény viszont, hogy a baloldali pártok nem szerezték meg a kormányalakításhoz szükséges többséget, sőt egymással is nehezen egyeznek ki, arra mutat, hogy Hollandiában tétováznak az emberek, határozott álláspontra még nem helyezkedtek, de látják, hogy előbb-utóbb dönteniük kell. J- LI Fejenként 56 dollár fegyverkezésre Soha annyit nem költöttek a világon fegyvervásárlásra, mint tavaly. A katonai költségvetések 204 milliárd dollárt emésztettek fel, ami azt jelenti, hogy — bolygónk minden lakóját számítva — fejenként 56 dollárt költöttek fegyverkezésre. Az amerikai leszerelési bizottság kimutatása szerint a katonai kiadások nagyarányú növekedéséhez az általános infláció is nagymértékben hozzájárult. Hat év alatt a világ katonai költségei mintegy 50 százalékkal emelkedtek, ennek háromötödét azonban az árdrágulás okozta, a tényleges növekedés tehát 20 százalék. Rogers a megszállt terület fölött — Nem akarjuk vérünket ontani a maguk kompromisszumáért — jelszóval tüntettek látogatása ellen Jeruzsálemben — Mély szakadék van Izrael és az USA között — írja a Jerusalem Post Tel Avivból jelenti az UPI. William Rogers amerikai külügyminiszter pénteken átrepült az,izraeli megszállás alatt levő Sinai - félsziget fölött. Az amerikai külügyminisztert elkísérte Haim Bar Lev izraeli vezérkari főnök és más izraeli katonai személyiségek. Tel Avivban kifejezték reményüket, hogy Rogers, miután megtekintette a Sinai-félszigetet és más megszállt övezeteket, megváltoztatja álláspontját. A légi kirándulás után Rogers Tel Avivban folytatta megbeszéléseit Golda Meir miniszterelnökkel, Dayan tábornokkal, Abba Eban külügyminiszterrel és Yigal Allan miniszterelnök-helyettessel. A megbeszélések után William Rogers Jeruzsálem régi negyedében megtekintette a történelmi jelentőségű siratófat. Az amerikai külügyminiszter látogatást tett az izraeli parlamentben is, ahol a külügyi bizottság munka jellegű ebédet adott tiszteletére. Rogerset Jeruzsálemben nem fogadták szívélyesen. Az óváros bejáratánál diákok csoportosultak feliratokkal a kezükben: Rogers, menj haza! Nem akarjuk vérünket ontani a maguk kompromisszumáért! — állt a feliratokon. Rogers Jeruzsálemből viszszatért Tel Avivba. A Jerusalem Post című izraeli újság pénteki számában megállapította, hogy az izraeli—amerikai megbeszélések első napja ismét bebizonyította, milyen mély a szakadék Izrael és az USA Közel-Kelettel kapcsolatos elképzelései között. Rogers látogatása az arab országokban — írja az újság — azzal a következménnyel járt, hogy a nézeteltérések tovább fokozódtak nemcsak a Szuezi-csatornával, hanem az egész közel-keleti helyzettel kapcsolatos kérdésekben. Az USA-n van a sor , mondják Kairóban Kairóból jelenti a Tanjug, összegezve az amerikai külügyminiszter egyiptomi látogatásának eredményeit, a kairói megfigyelők megállapítják, hogy Egyiptom teljesítette feladatát és világosan, félre nem érthető módon ismertette nézeteit, és most az USA-n a sor, hogy megfelelő döntéseket hozzon: továbbra is támogatja-e az agresszort, vagy nyomást gyakorol rá, hogy szüntesse be agresszív politikáját. A helyzet ismerői leszögezik, hogy Rogers közel-keleti körútja elsősorban azt a célt szolgálta, hogy segítséget nyújtsanak Gunnar Jarringnak, hogy folytathassa békéltető miszszióját, amelyet februárban Izrael juttatott zsákutcába. Az Al Ahram című kairói újság azon a véleményen van, hogy William Rogers látogatásának eredménye attól függ, hogyan számol be Nixon elnöknek. Az USA most megismerkedhetett a való helyzettel, és meg is fogalmazhatja végleges álláspontját. Az újság szerint az amerikai külügyminiszter látogatása lehetővé tette az Egyiptom és az USA közötti érintkezések felújítását a közel-keleti viszálynak a Biztonsági Tanács határozata alapján való megoldása céljából. Carillo: Két erő van Spanyolországban, a munkásosztály és a hadsereg A Spanyol KP főtitkárának válasza a Franco-bíróság vádiratára Párizsból jelenti a Tanjug. Santiago Carillo, a Spanyol KP főtitkára, levelet küldött a barcelonai katonai bíróságnak, amely a Mundo Obrero című pártlapban megjelent cikke miatt megidézte. A katonai bíróság szerint, Carillo a burgosi perről írt cikkében sértő szavakat használt a spanyol hadsereggel kapcsolatban. Carillo megírta, hogy nem ért egyet a vádirat kitételeivel, mert sohasem volt szándékában sértegetni a spanyol hadsereget, ellenkezőleg, védelmezte azokkal szemben, akik azt állították, hogy az egész hadsereg felelős azért, mert a burgosi katonai ügyész kilenc vádlottra halálos ítéletet követelt. „Tévedés volna azt gondolni — írja Carillo —, hogy a hadsereg követelte a vádlottaik életét, és Franco kegyelmezett meg nekik. Franco azért nem hagyta jóvá a halálos ítéletek végrehajtását, mert a hadsereg nem támogatta ebben.” Santiago Carillo szerint Spanyolországban két erő irányítja az ország életét: a munkásosztály és a hadsereg. „Miért nem lehetne megpróbálni egyezségre jutni, hogy országunk szabadságban fejlődjék tovább? Ha más országokban lehet, miért nem lehetséges Spanyolországban?” Fegyverkeznek a ciprusi törökök A nikóziai kormány figyelmeztetése az ENSZ-hez Athénból jelenti a Tanjug. A ciprusi kormány felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét a ciprusi törökök „illegális tevékenységére és katonai készülődésére”. Komodromosz ciprusi véderőminiszter, az ENSZ-hez intézett levelében közölte, hogy a ciprusi törökök külföldről kapnak fegyvert, maguk is gyártanak, és katonai kiképzésben részesítik a 16—55 éves törököket. A miniszter figyelmeztetett arra, hogy a törökök mintegy száz közutat tartanak ellenőrzésük alatt és a görögöknek nem engedik meg, hogy használják őket A görögök nem dolgozhatnak a törökök lakta falvakban és nem művelhetik ottani birtokaikat A ciprusi kormány három évvel ezelőtt érvénytelenítette mindazokat az intézkedéseket, amelyek gátolták a ciprusi törökök mozgásszabadságát Trudeau a Szovjetunióba látogat Ottawából jelenti az UPI. Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök május 17-én a Szovjetunióba utazik. Találkoni fog Koszigin szovjet miniszterelnökkel és tárgyal a szovjet—kanadai kulturális csere fejlesztésének lehetőségeiről is. Moszkván kívül Trudeau ellátogat Kijevbe, Taskentba, Murmanszkba és Levanevádba. Élénk politikai tevékenység az NDK-ban Neues Deutschland: újabb csapás érte a nyugatnémet uralkodó köröket k aközösségek, s mindenütt támogatják a legutóbbi plénum határozatait, amelyeknek értelmében új pártvezetőt neveztek ki. A vállalatok gazdasági versenyt hirdetnek, s kötelezettséget vállalnak, hogy a küszöbönálló pártkongresszus tiszteletére határidő előtt teljesítik termelési feladataikat Csütörtökön megjelent a lapokban az első kommentár a plénummal kapcsolatban. A Neues Deutschland, az NSZEP KB lapja vezércikkében megállapítja, hogy az ülés határozatait egyöntetűen helyesli az egész párt és az NDK lakosságának minden osztálya és rétege. A Berliner Zeitung a nyugati reagálásokat ismerteti, mondván, hogy a nyugati sajtó ezúttal is rágalomhadjáratot folytat az NDK ellen. „Az NSZK uralkodó köreit újabb csapás érte — írja a lap — kitűnt ugyanis, hogy soraink egységét, nem lehet megbontani, egyenletes társadalmi fejlődésünket nem lehet feltartóztatni.” A Neues Deutschland méltatja a jövő hónapra kitűzött pártkongresszus fontosságát, és idézi Erich Honecker szavait, amelyek szerint az NDK további sikeres fejlődésének záloga a szovjet párttal való megbonthatatlan testvéri szövetség. A Német Demokratikus Köztársaságban élénk politikai tevékenység bontakozik ki. Az egész országban értekezleteket tartanak a pártszervezetek és a munk Egy neves biológus kilép az Amerikai Tudományos Akadémiából Chicagóból jelenti az AP. Dr. Richard C. Lewontin, a Chicagói Egyetem 42 éves neves biológusa kilép az Amerikai Tudományos Akadémiából, mert az intézmény titkos terveket támogat. Dr. Lewontin azt állítja, hogy két éven át hiába próbálkozott lebeszélni az akadémia vezetőit az úgynevezett bizalmas tervek vállalásáról. Levontin szerint nem lehet azt követelni a tudósoktól, hogy vállaljanak felelősséget olyan dolgokért, amelyekről nem szabad tudniuk. A titkos terveken végzett munka 2,5 százalékát teszi az akadémia munkájának. Ugyanebből az okból három más tudós tiltakozó levelet küldött az akadémia vezetőségének. 3. oldal Az USA ne nyújtson katonai segélyt Pakisztánnak — követeli a szenátus külügyi bizottsága Washingtonból jelenti a Reuter: Az amerikai szenátus külügyi bizottsága határozatban felszólította a Nixon -kormányt, hogy ne nyújtson katonai segélyt Pakisztánnak, amíg nem rendeződik a helyzet az ország keleti részében. A külügyminisztérium korábban figyelmeztette a külügyi bizottságot, hogy kárt szenvedhet az amerikai—pakisztáni viszony, ha teljesen leállítják a katonai segély szállítását Pakisztánnak.