Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)
1971-05-04 / 120. szám
Kedd, 1971. május 4. I VILÁGGAZDASÁGI FIGYEL.01 PANGÁS ELŐTT AZ OLASZ GAZDASÁG? Az olasz gazdaság kilátásai nem túlságosan biztatóak — jelentette ki Renato Lombardi, az olasz gyárosok egyesületének elnöke az egyesület nemrégiben megtartott közgyűlésén. Számos kisebb és közepes nagyságú cég máris súlyos gondokkal küszködik, miközben az állandó politikai bizonytalanság következtében az a veszély, hogy alaposan lelassul a rendkívül fontos szociális reform végrehajtása. Lombardi szerint a gazdasági pangást el lehetne kerülni a beruházás növelésével, miáltal növekedne a foglalkoztatottak száma is. Ehhez azonban szilárdabb politika és kedvezőbb gazdasági légkör szükséges. A gyárosok egyesülete közölte, hogy a textil-, építő- és papíripar válságos helyzetben van, a vegyipar és az acélipar pedig csak nagy nehézségek árán tudja magát fenntartani. A múlt évben a termelékenység alig nőtt, a nyereség és a beruházás csökkent, habár az eléggé magas fokú likviditás folytán növelhető lett volna a beruházás. Silvio Gava olasz iparügyi miniszter szerint jelenleg az olasz gazdaság legnagyobb problémája a beruházás csökkenése, ugyanis Olaszország legfontosabb kereskedelmi partnerei fokozott ütemben növelik beruházásaikat Egyúttal kijelentette azit is, hogy alighanem hamarosan megreformálják a beruházás meglevő rendszerét ANGOL SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYE A JUGOSZLÁVIAI INFLÁCIÓRÓL A BBC hallgatóinak kérdéseire adott válaszában közölte angol gazdasági szakértők véleményét a jugoszláviai inflációról. Idézzük az adás egy részét: ,Angol szemmel nézve a Jugoszláv gazdasági helyzetet, meglepetten tapasztalhatjuk, hogy ott számos olyan dologgal küszködnek, amelyek számunkra is ismerősek, a mi gazdaságunk is ezekkel bajlódik. De nemcsak az a közös, hogy mindkét országban felütötte fejét az infláció, amelyet az árak és a bérek hirtelen és spirális emelkedése jellemez, hanem megállapíthatjuk azt is, hogy ennek okai is hasonlók. A dolgozók ugyanis bérüket azaz bevételüket mindkét országban a tényleges termelékenység szintje fölé emelhetik — méghozzá Nagy-Britanniában szakszervezetük segítségével, Jugoszláviában pedig a vállalati munkástanácsok révén. Szerintünk mindkét ország számára rendkívül üdvös lenne a bérek és az árak ellenőrzésének bevezetése. Jugoszláviában azonban sajátos okai is vannak az inflációnak, amelyek oda vezethetők vissza, hogy ez az ország még fejlődőben van, s emellett rendkívül nagyok a különbségek a gazdasági tevékenységet illetően az egyes területek között. Jugoszlávia jelenlegi problémáinak egy részét azzal is lehet magyarázni, hogy a gazdaságban elég sok vezető helyet nem eléggé képzettek töltenek be, habár ezek politikailag megbízható személyek. Továbbá nagy gond a nem eléggé rugalmas állami költségvetés, ami ugyancsak a befejezetlen fejlődési folyamat következménye. A jugoszláv kormány azonban erélyesen szembeszállt ezekkel a nehézségekkel, s többek között adópolitikáját is módosította a gazdasági céloknak megfelelően.” A KOMPUTEREK KISZORÍTJÁK AZ AUSZTRÁL MUNKÁSOKAT Az ausztrál kormány úgy döntött, hogy iskolaközpontokat létesít azoknak a munkásoknak az átképzésére, akik a komputerek egyre nagyobb mértékű bevezetése miatt látszólag fölösleges munkaerővé válnak. A döntést a munkaügyi minisztérium jelentése tette szükségessé, miszerint az utóbbi három évben a megkérdezett vállalatok 25 százaléka korszerűsítési célokra számos új munkahelyet nyitott, de egyidejűleg a számítógépek 9648 dolgozót tettek fölöslegessé. Ausztráliának 1958-ban 58 komputere volt, tavaly viszont számuk már elérte az 1100-at. ROMÁNIA ÉRDEKLŐDIK A KÖZÖS TŐKEBEFEKTETÉSEK IRÁNT Románia még nem hozott előírást, amellyel lehetővé tenné annak a nyereségnek a külföldre való átutalását, amely román gazdasági objektumokba való közös tőkebefektetésből származik — jelentette ki bécsi látogatása során Roman Moldovan, a Román KP KB tagja. A nyereség átutalási módjáról közvetlenül a román és a külföldi partnerek állapodnak meg, de a megegyezés akkor lép életbe, amikor azt a román külkereskedelmi minisztérium jóváhagyja. Románia érdeklődik a közös tőkebefektetés iránt — mondta Moldovan —, de országa még egyetlen ilyen szerződést sem kötött. Egyébként a közös vállalkozások esetén — a román előírások értelmében — a külföldi partner a közös vállalatnak legfeljebb 49 százalékával rendelkezhet ANGOL TURISTÁK KÍNÁBAN? A Reuter hírügynökség jelentése szerint a Harison Holidays angol idegenforgalmi iroda vezetői biztosra veszik, hogy jövő nyárig megszervezhetik a rendszeres turista légijáratokat Kínába. Már közölték azt is, hogy a repülők Gattwick és Shangai között járnának, s személyenként mintegy 350 fontba kerülne a kínai tartózkodás, beleszámítva Peking, Kanton, Nangcsou és más városok megtekintését is. Ezeket a turistautazásokat a kínai Luxingshe turistaügynökséggel együtt fogják megszervezni. MAGYAR SZÓ Az önigazgatási kongresszus elég kódex lemaradt a kongresszusról Nincs többé semmi költség: az önigazgatási kódexet nem terjesztik jóváhagyásra a szarajevói kongresszus elé, így döntött a kongresszus előkészítő bizottsága. Pontosabban: javasolják majd, hogy a kongresszus támogassa az elképzelést, a szöveget pedig terjesszék a szakszervezetek soron következő kongresszusa elé elfogadásra. A közvélemény, sajnos igen , keveset tud a kódex tervezetéről, szelleméről, céljairól. Híre jóformán csak kerülő úton, a hátsó kapun át jutott el a nyilvánosság elé, ami csak növelte körülötte a titokzatosságot. Annyi szivárgott ki róla, hogy a munkamegszüntetés helyett, sztrájkról beszél, s intézményesíti a sztrájkjogot. No meg azt, hogy többfélét, főleg felelős helyekről elmarasztalóan nyilatkoztak róla. A sztrájkjog intézményesítése valóban nem talált osztatlan elismerésre, s a szövegcsiszolás után elkészült második változat már ismét csak „munkamegszüntetésről” szól, de szabatosabban, mint először. Magáról a kódex elképzeléséről csak ennyit: nagy társadalmi szükségét érezzük, s kezdeményezőit nemes szándék vezérelte. Az önigazgatói erkölcs nyilvános meghirdetésének új és — szabadjon remélni — maradandó emberi értékeik beiktatásának kell lennie. A szándék A szándék komolyságáról maguk a szerzők (dr. Jovan Djordjević akadémikus irányítása alatt egy sereg tudományos dolgozó munkálkodott előkészítésén) ezt írták a kódex tervezetének indoklásában: „Már az önigazgatás bevezetése óta nyilvánvaló, hogy a munka felszabadítása az anyagi jóléten és az új demokratikus viszonyokon túl, magában foglalja, sőt feltételezi az ember és ember, az önigazgató és a társadalom, valamint a társadalom és az önigazgató közötti viszony erkölcsi tartalmának új meghatározását”. Magyarán mondva az önigazgató dolgozók szükségesnek és kötelezőnek tartják a társadalmi érintkezés területén (és természetesen, sőt talán mindenekfelett egymás között a cselekvés, a magatartás erkölcsi szabályainak kialakítását. Itt talán álljunk meg egy pillanatra. Azt kérdezhetné az ember, sokan meg is kérdezték, vajon mi újat jelent ez? Hiszen az emberi magatartást, a jogokat és kötelességeket megannyi törvényes rendelkezés, előírás szabályozza. Az önigazgatói kódex hívei erre ezt válaszolták: Ez igaz, az ember és minden emberi közösség, a legkisebbtől a legtágabbig egyaránt, szinte körül van bástyázva törvénnyel, rendszabállyal, paranccsal, tilalommal. A jogi rendszabály azonban az állami akarat megnyilatkozása. Olyan felső (és külső) akaratkijelentés, amelynek megszegése hatóságilag előírt megtorlást von maga után. A szocializmus, különösképpen pedig ennek önigazgatói formája ember- és társadalomformáló szerepével lehetővé teszi, elősegíti, sőt feltételezi a hatósági rendelkezéseknek, a jogszabályoknak erkölcsiekké való fokozatos átalakítását. Az önigazgatási kódex hivatása lenne serkenteni ezt a folyamatot, az előírt jogok és kötelességek rendszerét fokozatosan felváltani az emberi együttélés, a társadalmi érintkezés megbeszélt, tehát belülről fakadó magatartási elveivel. Annál is inkább, mert a túlméretezett törvényes rendszabályozás ellenére a farkaserkölcs rengeteg maradványa dívik körünkben. Vagy talán éppen azért. Kifogások, megjegyzések Ezen a ponton azután már megnyílt a lehetséges véleménykülönbségek és nézeteltérések egész sorozata. Felvetődött az elvi kérdés: kívülálló tényezőként viszonyulnak-e az önigazgatók a politikai hatalom szervezetéhez (amely előírja a magatartási szabályokat), avagy az önigazgatás kiterjesztésével társadalmasítják azt. Felrótták a tervezet készítőinek, hogy az egész szöveg, a meghirdetett szándéktól eltérően erősen paragrafus ízű, jogszabályok gyűjteményére emlékeztet. Kifogásolták, hogy a javasolt magatartási irányelvek, elsősorban a gazdálkodás és a munka területének szűkebb, üzemi önigazgatására vonatkoznak, s ebből egyesek arra következtettek, hogy a kódex összeállítói, az eddigi rossz szokásoknak engedve, megrekesztik az önigazgatókat a társadalmi élet legalsó szintjén. Avagy, ahogyan mások megfogalmazták: a gyárfalak között. Lehetne még folytatni az észrevételek, kifogások, megjegyzések sorozatát, hiszen rengeteg van belőlük. Már ezek alapján is meg lehet azonban állapítani, hogy a kódex számos tétele még tisztázásra vár. Eltették jobb napokra Ha már ez a helyzet, akkor nem tűnik értelmetlennek, hogy folytassuk a véleménycserét, fokozatosan tisztázzuk a nézeteltéréseket Végső fokon törvényt lehet oktrojálni, az önigazgatók magatartási szabályait azonban csak közös megállapodással lehet meghozni. Erre pedig már nem maradt idő. Így azután nem maradt más hátra, mint visszavonni a kódex szövegének tervezetét, és megelégedni azzal, hogy az önigazgatási kongresszus csupán támogassa az elképzelést VARGA László Ummihstr Јшвтк-Јћашв Nagyobb előleg az vállalatok volt államosított magántulajdonosainak . Az 1946. évi államosítási 11 törvény szerint társadalmi tulajdonba kerültek a nagyobb magánvállalatok. 1948-ban a kisebb üzemek és a kereskedések is köztulajdonba kerültek. Mindkét törvény kártérítést irányoz elő a volt tulajdonosoknak. Rendeletet is hoztak az államosított vagyon felbecsüléséről. Ez a bíróságok hatáskörébe tartozott, ezek azonban a legtöbb esetben nem fejezték be a felértékelési eljárást, és anyagiak hiányában a kártérítést sem fizették ki. A legtöbb magánvállalkozó állást vállalt új társadalmi-gazdasági rendszerünkben, és így jutott megélhetéshez, egyesek azonban vagy korukra való tekintettel, vagy szakképesítés hiányában, ezt nem tehették meg. Miután vagyonuk maradványait vagy ennek nagyobb részét felélték, nehéz anyagi viszonyok közé jutottak. Ezért a Szövetségi Végrehajtó Tanács még 1957-ben határozatot hozott, hogy a volt tulajdonosok bizonyos rétegének joga van előlegre és rendkívüli segélyre. Ezt a határozatot 1963- ban úgy módosították, hogy a kellő megélhetés nélkül maradt és munkaképtelen személy államosított vagyona fejében előleget kap, ez azonban nem haladhatja meg a havi 15 000 régi dinárt, vagy kivételesen 25 000 régi dinárt, azok esetében, akik rokkantak, súlyos betegek és akiknek betegápolóra van szükségük. A gyógykezelés" költségeinek a megtérítése is jár, nemcsak a volt tulajdonosnak, hanem házastársának és gyermekeinek is. Az eltartó halála után az előlegre igényt tarthat a házastárs és a szülök, ha nincs miből megélniük, valamint az iskolás gyermekek. A fentieken kívül temetési költség is jár nekik. Előlegre a volt tulajdonosnak, illetve családtagjainak csak akkor van joguk, ha az államosított vagyon értéke több volt, mint az esetleges adósság. Ha a vagyon felbecsülése az előleg kifizetése iránti igénybejelentés előtt nem történt meg, akkor ezt a bíróság utólag köteles megtenni. A volt tulajdonos részt vehet az eljárásban. Az is lényeges feltétel, hogy előleg csak annak a jugoszláv állampolgárnak fizethető ki, aki hazánkban él. Külföldi állampolgárok vagy azok a jugoszlávok, akik külföldön élnek, nem kaphatnak előleget. A volt tulajdonosoknak, illetve családtagjaiknak kérvényükkel a községi képviselőtestület szociális ügyosztályához kell folyamodniuk. Ez véleményezés után a kérvényt eljuttatja az illetékes szövetségi titkársághoz határozathozatalra. Az előleg kifizetésére a pénzt a szövetségi költségvetésben biztosítják. A Szövetségi Végrehajtó Tanács a múlt hónapban ismét módosította határozatát. Az új előírások szerint az eddigi 15 000 régi dinár helyett a volt tulajdonosok előlege 300 új dinár lett, a kivételes összeg pedig 500 új dinár. A módosított határozat március 25-én lépett érvénybe. SZÉKELY Imre Mit jelent számomra a forradalom? Tovább a megkezdett úton Én a szüleimtől hallottam a háború előtti és alatti, valamint közvetlen a háború befejezés utáni nyomorúságos időszakról. Temerin lakosságának nagyobb hányada földműveléssel foglalkozott és még foglalkozik ma is. A sáros bácskai község rohamosan fejlődik. Lassan eltűnnek a parasztházakból a bányakemencék, és a földműves nélkülözhetetlen segítőtársát, a lovat felváltotta a traktor, mind több a televízió, rádió és egyéb gépesített közhasználati cikk. Most nem a tyúkot lesik, hogy mikor szánja rá magát a kotrásra, hanem decemberben vagy januárban bekapcsolják a keltetőgépet. Kevés utca van már betonjárda nélkül, és egyre tovább építik az utakat. Korszerű új iskola van a központban, és a kastélyt is iskolává alakították át Azt az urasági kastélyt, amelyben a letűnt úri világ dölyfös urai pöffeszkedtek és zsarnokoskodtak a nyomorúságos életkörülmények között élő munkásosztály felett. Új posta, áruház, lakóház, üzlet, bank, szálloda létesült s úgyszólván egyik napról a másikra megváltoztatta Temerin arculatát. A ma emberének szépérzéke és igényei is fejlettebbek. 1969- ben 3102 rádió és 2014 televízió volt a községben, számuk azóta is nő. Jól működő könyvtár áll az olvadék rendelkezésére. Amit az emberibb ma, az új rendszer nyújt, azt a vérrel és könnyel áztatott és sok ember életét követelő forradalomnak köszönhetjük. De van még tennivaló nekünk is. Legelső feladatként említeném a munkanélküliség megszüntetését. Fiataljainknak helyet kell kapniuk a társadalmi életben és a kommunista szervezetekben. A mintegy 20000 lakosú kommunában Temerinben, Járeken, Szőregen 1221 tagja van a kommunista szervezetnek, ennek 45 százaléka fiatal, de nem mind aktív tag. Tehát sok még a tennivaló, összefogásra és kitartásra van szükség, és nem utolsósorban a társadalomnak nagyobb megértést kell tanúsítania az egyetemisták iránt, s erkölcsi és anyagi támogatást kell nyújtania. Végezetül meg kell még jegyeznem, hogy az új társadalmi rendszer sok újat és szépet, valaha el sem képzelhető emberibb életet adott, de nem állhatunk egy helyben, tovább kell építenünk a megkezdett utat, hogy eltávolítsunk minden rögöt, és zökkenőmentes, sima életút várjon ránk. JAKUBEC József elsőéves joghallgató, (Temerin) 7. oldal