Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)

1971-05-04 / 120. szám

4. oldal A Halle, április mikor március végén vonatra ültem, hogy elinduljak négyhónapos NDK-beli tanulmányutamra, még véletlenül sem gondoltam, hogy ott-tartózkodásom alatt magyar szót is fogok hallani. Az újvidéki Bölcsészeti Kar negyedéves német szakos hallgatójaként érkeztem Halléba. Az otthoni napsütéses, szép, meleg idővel ellentétben, ködös, hideg, esős idő fogadott. Egy tízemeletes diákotthonban helyeztek el, ahol a világ minden tájáról összesereglett egyetemi hallgatók kaptak helyet. És jött az első meglepetés: szobatársul egy mali fiút és egy debreceni egyetemistát kaptam. Ő az egyedüli magyarországi diák, aki Halléban tanul. Mindkettőnk meglepetése és öröme nagy volt, hogy magyarul szólhattunk egymáshoz. Ekkor még csak ketten voltunk magyarok a hallei egyetemen. Azóta jött egy csehszlovákiai és egy jugoszláviai (újvidéki) lány, akik szintén germanisztikát tanulnak. Sokszor összeülünk beszélgetni. Halle, a híres egyetemi város, akkora, mint Újvidék. A Martin Luther Tudományegyetemet 1694-ben alapították, és azóta sok híres tudós, forradalmár és művész tanult itt. Az alapítók között volt Christian Thomasius, a XVII. század nagy pietista bölcselője, valamint Christian Wolf, aki szintén jelentős szerepet játszott az akkori német szellemi életben. A XVIII. században itt tanultak a német romantika kiemelkedő képviselői: Eichendorff, Brentano, Schelling. 1806-ban Napóleon is járt a városban, és elrendelte az egyetem bezárását, mert a diákok magatartását „lázítónak” minősítette. 1808-ban azonban újra megnyílt az egyetem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal (az első és a második világháború ideje alatt) a mai napig folytatja munkáját. Halléban született G. F. Händel (1684—1759), a nagy német zeneszerző is. A város központjában, a Marktplätzen állították fel szobrát, amelyet minden év júniusában, a Händel-ünnepségek keretében megkoszorúznak. Ilyenkor több hetes ünnepségeket rendeznek, amelyeken Händel műveit adják elő. Érdekes, hogy az angolok Händelt a magukénak mondják, ugyanis sokáig élt Londonban, és ott is halt meg. A város a második világháborúban nagy károkat szenvedett, körülbelül 1700 lakóházat tönkre tettek a bombázások, sok műemlék is elpusztult. Miután Halléba érkezik az ember, és először sétál a városban, arra a megállapításra jut, hogy kihalt a város. Pedig nem így van: egy nagyon helyes intézkedés folytán a járművek nem közlekedhetnek a város központjában — kivéve a villamosokat. Az emberek az utca közepén járnak. Ha Újvidéken így volna!... Mégis valami dinamikussá, pezsgővé varázsolja ezt a „forgalommentes” hallei utcákat: a sokszínű és nyelvű, idegen egyetemisták. Most már elmondhatom, hogy a világ minden tájáról van ismerősöm, hiszen Afrikától Dél-Amerikáig minden nép fia megtalálható itt. A leghangosabbak az afrikaiak, a legcsöndesebbek a vietnamiak, a legtöbb ismerősünk pedig nekünk van a magyaroknak ... Sokan vagyunk, és sokfelől, mindegyikünk mást és mást tanul, más célokkal érkezett ide, de itt mindnyájan egyformák vagyunk: összeköt bennünket a barátság, a közös nyelv használata és álmodozásaink távoli otthonunkról... KIS IMRE Ferenc Néhány magyar szó Halléban Levél a Magyar Szónak Halle új negyede MAGYAR SZÓ Kedd, 1971. május 4. Nyugdíjas háziasszonyok A nyugatnémet nők a munkában sem maradnak el az „erősebb nem” mögött Ha szerencséjük lesz, és a parlamentben akad néhány befolyásos képviselőjük, akkor a nyugatnémet háziasszonyok is nyugdíjhoz jutnak. A nemek egyenlőtlensége miatt a Német Szövetségi Köztársaságban megalakult a „nőpárt”. Egy biztos: így, ahogy eddig ment, nem mehet tovább — hangoztatják a háziasszonyok. A német férfiak, ha ezt hallják, csak bólogatnak. A Német Szövetségi Köztársaság elsősorban a férfiaké. A nő csak a konyhában, a tűzhely mellett érvényesülhet. Igaz, szavazati joga is van, s ezt alkalomadtán ki is használja. A nők leginkább a Kereszténydemokrata Pártra adják szavazatukat. Politikai tevékenységük azonban ezzel ki is merül. Az egyenjogúság csak papíron létezik, a mindennapi életben nemigen jut kifejezésre. A BEOSZTÁSOK A német nők csak számuk szerint vannak fölényben a férfiakhoz viszonyítva, bár munkájuk minősége egész biztos, hogy semmiben sem marad le a férfiakétól. Kimutatás szerint Nyugat-Németországban 31,7 millió nő és 28,7 millió férfi él, vagyis ezer férfira 1106 nő jut. Különösen sok a negyven éven felüli nő. A fiatalok körében a nők és a férfiak aránya nagyjából megegyezik, sőt valamivel kevesebb a nő, mint a férfi. Minthogy a nők még ma is „nem politizáló háziasszonyok”, nem meglepő az a tény, hogy a bonni kormányt tizenhét minisztere között csak egyetlenegy nő van. Ez a „fehér holló” Käthe Strobel egészségügyi miniszter. Magas beosztású hivatalnoknő jóformán nincs is. A jobboldali CDU párttól a baloldali DKP-ig valamennyiben a férfiak „uralkodnak”. Az olyan kivételek, mint Annemarie Renger-Loncarevié, aki az SPD párt elnökségének tagja, valamint Marion Dönhoff grófnő, aki a Die Zeit lap „főnöke”, csak megerősítik ezt a szabályt. A német nő még az ifjúsági szervezetekben sem jutott az őt megillető helyre. A PÉNZ különösen nehéz a férjezetten nők helyzete, ők vannak a legtöbben: számuk hétmillió (ugyanakkor „csak” kétmillió nőtlen férfit tartanak nyilván). A harmincötvenkilenc éves férjezetten nők közül 2,4 millió van munkaviszonyban. Az allensbachi közvéleménykutató intézet adatai szerint ezeknek a nőknek az anyagi helyzete semmivel sem roszszabb, mint a többi nőé, de sokkal többet szenvednek az előítéletek miatt. Azt, hogy a férjezetten nők negyedrésze nem főz magának ebédet, hanem étteremben étkezik, a férfinépség egyharmada ferde szemmel nézi. Ha egy magános nő beül egy sörre, valamelyik kávéházba, ez eleve erkölcstelen dolognak számít. A korszerű életmódnak és az ápolószereknek köszönhetőleg ma már eltűntek a „csúnya vénaszszonyok”. A munkában és a közéletben a férfiaknak mégis csupán egy kisebb része tartja egyenrangú félnek a nőt. Ezt társadalmi, gazdasági és történelmi tényezőkkel magyarázhatjuk. Legkönnyebben érvényesülhet az a nő, akinek befolyása és „pénze van”. Gazdag nő viszont kevés akad. A több mint tíz embert foglalkoztató vállalatoknak csak 12 százaléka van nők tulajdonában, öszszesen 24 000 ilyen tulajdonos van Nyugat-Németországban. Négy százalékuk 500 embert foglalkoztató üzem tulajdonosa. Tizenhat százaléka jelent be évente tízmllió márka értékű forgalmat. Az „üzemtulajdonos nők” létrehozták saját szövetségüket is, s ez nemrég tartotta meg XVI. évi értekezletét Nyugat-Berlinben. Sajnos, ez az egyesület csak saját tagjaival törődik. A PÁRT Más nők viszont tagjai lehetnek a mannheimei Gisella Gawlik által létrehozott „első német nőpártnak” (EFPD). A párt célja tömöríteni a nem politizáló nők millióit, hogy kiharcolják a nők társadalmi helyzetének javulását. Pártprogramjukban eddig 11 paragrafus szerepelt, amelyet mielőbb meg szeretnének valósítani. Csak néhányat említünk közülük: a dolgozó nő munkájának elismerése; gyermekjátszóterek építése; társadalmi segély a rászorulóknak, szabad magzatelhajtás; az 55. életévét betöltött nő nyugdíjjogosultságának elismertetése. ■— Fő témánk — mondja a háromgyermekes Gachik asszony — a zsömle. Mannhehnban tizenkét pfennigbe, ugyanakkor Bonnban csak hét pfennigbe kerül. Ez disznóság! Nekünk is jogunk van olcsóbb zsömlére”. (A péküzletekben, főleg férfiak dolgoznak!). Gisella Gawlik az EFPD párttal együtt egyelőre nem a férfiak elleni lázadásra szólítja fel a nőket („Mi tulajdonképpen együttműködünk az urakkal”), hanem fel akarja ébreszteni a nők öntudatát. Ezt már némileg sikerült is elérnie: az öt márka belépti díj és a 12 márka évi tagdíj ellenére ma már ötvenezer nő tagja ennek a szervezetnek. Bár tavaly a bajorországi választásokon vereséget szenvedtek, jövőre Rheinland- Pfalzban újból indulnak. A NYUGDÍJ A német nők számára kevéske vigaszt csak annak a néhány önzetlen honfitársuknak a segítsége jelent, akik támogatásukról biztosították őket. A bonni munkaügyi minisztérium törvénytervezetet terjesztett a Bundestag elé, amelynek alapján lehetőség nyílna arra, hogy a háziasszonyok is nyugdíjat kapjanak. — A Bundestag — mondják a háziasszonyok — még mielőtt 1973 nyarán letelik a mostani képviselők megbízatása, megszavazhatná ezt a törvényt. Az örömbe azonban üröm is vegyül: a háziasszonyok csak abban az esetben kaphatnak nyugdíjat, ha havonta ötven márkát áldoznak erre a célra. Úgy látszik, az utolsó szó még mindig — vagy újra — férfiaké lesz. A „megtestesült giccs“ A kerti törpe szociológiája és ökonómiája Egy kerti törpének okvetlenül „szépnek” kell lennie. Legyen jó nagy feje és szakálla és főleg: viseljen hegyes sapkát. Ez a süveg alakú löveg a legfontosabb kellék, ehhez ragaszkodik a legjobban a nyugatnémet fogyasztó. Holmi turbános koboldok errefelé senkinek sem kellenek. Az erkélyre vagy a kert közepébe állítandó törpének szigorúan hagyományos külsővel kell rendelkeznie. Legföljebb nadrágja és kabátja tehet hol hosszabb, hol rövidebb, az éppen uralkodó divatnak megfelelően, de a csúcsos sapka semmi szín alatt nem hiányozhat: az úgy hozzátartozik a kerti törpéhez, mint a miatyánkhoz az ámen. Mint az Infratest közvéleménykutató intézet nemrég megállapította, a cserépből vagy műanyagból készült szakállas figurák igen széles körben élvezik a németek rokonszenvét. Az irántuk megnyilvánuló vonzalom a csöndes szimpátiától a „belebolondulásig” terjed. Az allensbachi közvélemény kutató szerint pedig a Szövetségi Köztársaság lakosságának kétharmada „pozitív” érzelmeket táplál a kerti törpék irányában. A törpék előállítóinak tehát minden okuk megvan az üzleti siker fölötti örömre: évről évre 15—20 százalékos termelésnövekedést mutathatnak ki. A törpe-boom még az 1966/67-es recessziós időszakban is töretlen maradt. Mint ahogyan a Die Zeit című hetilapban olvashattuk, az NSZK-ban észlelhető népszaporulat-csökkenés, valamint a kerti törpék feltűnő szaporodása folytán hamarosan bekövetkezik az az állapot, hogy több kerti törpe, mint ember lesz „made in Germany” Már ma is ott tartunk, hogy minden tizedik nyugatnémet háztartásban van ilyen szakállas-süveges kobold. A legnagyobb törpegyártó cég — a lauterbachi Heissner KG — szakértői szerint hat-hét millióra tehető a nyugatnémet kerti törpék létszáma. Az évi termelés pedig 1,0—1,1 millió darab. Az össztermelésnek kétharmada Heissner műhelyéből kerül ki, más szóval: ebben a gyárban évente mintegy 800 000 kerti törpe lát napvilágot. Nagyságuk hét cm és egy méter közt váltakozik. A német polgári erények külföldi hirdetői Heissner mellett még négy további cég gondoskodik a piac kertitörpe-igényének kielégítéséről. Az ásóval, kapával, talyigával stb., fölszerelt, szorgalmas és barátságos figurák külföldön is mindinkább hódítanak. Ott a német polgári erények megtestesítőjét látják bennük. Főleg az angolszász országok lakói vásárolnak szívesen német kerti törpéket. Heissner tíz törpe közül négyet külföldön ad el. A „kertitörpe-fogyasztóknak” rendszerint van kertjük, kertecskéjük vagy legalábbis apró veteményeskertjük valamelyik külvárosi víkendnegyedben, vagyis jórészt a kispolgári középosztályhoz tartoznak. A közvéleménykutatók kiderítették, hogy a kerti törpék iránti lelkesedés a jövedelem és az iskolázottság fokának növekedése arányában csökken. Mihelyt kinőttek az emberek az „esztétikai óvodából” (Die Zeit) hűtlenné válnak a kis koboldokhoz. Az allensbachi közvéleménykutatók szerint az érettségiző diákok 19 százaléka kertitörpe-párti, míg az általános iskolások 66 százalékáról mondható el ugyanez. A kerti törpét, „a giccs megtestesítőjét”, egy márka hússzal kezdődő összegért vásárolhatja meg magának a rajongó. Heissner nagy méretű figurái ezzel szemben 100 ibárkába kerülnek. A legnagyobb kereslet a 20—30 márkás, közepes nagyságú törpék iránt nyilvánul meg. Előállításukban még ma is a kézi munka az uralkodó. Két hétig tart, míg egy ilyen kerámiateremtménybefestve és megszárítva az üzletbe kerülhet. Heissner 125 állandó munkással dolgozik, ezenkívül 50 bedolgozója is van. A műanyag törpék előállítása természetesen jóval gyorsabban megy, ezeket már gépek formálják. Heissner termelésének 65 százaléka már műanyag törpékből áll. A gyerekek kívánsága a vásárlás alibije A Második Német Televízió vidám reklámfigurái, a „Heinzelmännchen”, minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárultak a kerti törpék népszerűségének növekedéséhez. Mint a televízió szakértői megállapították, a parányi figurák immár elválaszthatatlanul hozzátartoznak a gyerekek képzeletvilágához. A gyerekek nyilvánítják ki első ízben a kerti törpe iránti vágyukat is, alibit szolgáltatva ezzel a felnőtteknek a vásárlásra. (HANDELSBLATT) Hamisan tanúskodott a volt államtitkár... A Friedrich Karl Vision, az NSZK gazdaságügyi minisztériumának volt államtitkára ellen indított hamis tanúzási per tárgyalásán újabb részletek váltak ismeretessé az SS-eknek a második világháborúban elkövetett bűncselekményeiről, szovjetunióbeli zsidók tömeges legyilkolásáról. A tanúk megerősítették, hogy az akkori rigai „birodalmi bizottság”, amelynek Vialon pénzügyi osztályvezetője volt, „igen hosszú és részletes jelentéseket” kapott az SS-ek tömegmészárlásairól. Az egyik tanú, Kari Steffens, aki az egykori birodalmi bizottság titkos irattárának volt a vezetője, a bíróság előtt kijelentette: hivatala 1941 novemberében-decemberében jelentést kapott arról, hogy Riga közelében lelőttek 27—30 ezer zsidót. A birodalmi bizottság illetékes vezetőinek arról is tudomásuk volt, hogy az SS mikor és milyen körülmények között „fésülte át” a zsidó gettókat, amelyeknek lakóit, többnyire utolsó ruhadarabjuktól is megfosztva, az előre elkészített tömegsírok mellett lőtték agyon.