Magyar Szó, 1971. szeptember (28. évfolyam, 240-269. szám)
1971-09-01 / 240. szám
2. oldal A gyerekek fele nem éli meg az iskoláskort Az Egészségügyi Világszervezet szakértőjének megrázó adatai a fejlődő országokban uralkodó állapotokról Genfből jelenti az UPI. A fejlődőben levő országokban az iskoláskor előtti gyermekek fele meghal, s akik életben is maradnak, ritkán tudják kihasználni természetadta fizikai és szellemi képességeiket. Ennek legfőbb oka az elégtelen táplálkozás — kevés az élelem, s ha van is, nem megfelelő. Dr. Kenneth W. Beiley, az Egészségügyi Világszervezet élelmezésügyi tanácsosa ezzel kapcsolatban megállapította: sok egészségügyi szakértő, akit ezekbe az országokba küldenek, nem látja el feladatát megfelelő módon, mert nem ismeri az illető országokban uralkodó állapotokat. Egyébként is a fehérjeszegény táplálék sajátos betegségeket idéz elő ezekben az országokban: lassul a gyermekek fejlődése, gyengül a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, s így az olyan viszonylag veszélytelen betegségekbe is, mint például a bárányhimlő, belehalnak. A rosszul tápláltság már a magzatokat is sújtja: a helytelenül, rosszul táplált anyák olyan csecsemőket szülnek, akik már a méhben „éheztek”. Az évszázados hagyományok is sok kárt okoznak. Egyes országokban egészségügyi szempontból érthetetlen korlátokat szabnak az állapotos nők számára. Délkelet-Ázsiában például a tengerből származó táplálék, a tojás és a gyümölcs tabu a terhes asszonyok számára, pedig éppen ennek az élelemnek a legnagyobb a tápértéke. Az áldatlan állapotokért némileg a kórházak is hibáztathatók: az újszülötteket elválasztják az anyáktól, és gyárilag előállított élelemmel táplálják őket. Dr. Beiley a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a helyzet tovább rosszabbodik, s mindaddig nem javul, amíg a felelős személyiségek az illetékesek megfelelő intézkedéseket nem tesznek. Hangsúlyozta, hogy a fejlett országok kötelesek támogatni a fejlődőben levő országokat, s megfelelő egészségügyi irodalmat kell rendelkezésükre bocsátaniuk az illető országok nyelvén. Csökken az írástudatlanok száma Párizsból jelenti az AFP és az AP. Az írástudatlanság ellen világszerte folyó harcban már megszülettek az első eredmények, noha tovább növekszik az írástudatlan felnőttek száma. Az UNESCO legújabb adatai szerint,a világ lakosságának körülbelül 30 százaléka írástudatlan. 1960-ban az emberiségnek még 40 százaléka nem tudott írni és olvasni, 1950-ben pedig a világ lakosságának fele volt írástudatlan. Két évtized alatt tehát mintegy 600 millió felnőtt tanulta meg az ábécét. Afrikában a lakosság 74, Ázsiában pedig 47 százaléka nem tud írni—olvasni. Latin-Amerikában számottevő sikert értek el az írástudatlanság elleni harcban — az analfabéták száma ugyanis 32-ről 23 százalékra csökkent. Az UNESCO statisztikai hivatala szerint, az írástudatlanság problémáját az évszázad vége előtt nem lehet megoldani. A szakértők úgy vélik, hogy a XX. század végén a világ lakosságának már „csak” 15 százaléka lesz írástudatlan. A statisztikai adatok közlésével egyidejűleg az UNESCO felhívta a fejlődőben levő országok kormányait, hogy fejlesztési terveikben adjanak elsőbbséget az írástudatlanság felszámolásának. MAGYAR SZÓ Szerda, 1971- szept. ) Az ifjúság vádolja az imperializmust Nemzetközi értekezlet a chilei fővárosban Santiago de Chiléből jelenti a Reuter. A chilei fővárosban 300 külföldi küldött és mintegy 10 000 egyetemi hallgató vonult fel, s ezzel jelezte az antiimperialista értekezlet kezdetét. A hétfőn megkezdődött hétnapos értekezleten — amelyet „Az ifjúság vádolja az imperializmust” mottóval tartanak — számos küldött vesz részt az USA-ból, Indiából, Dél-Afrikából, Ceylonból, Franciaországból, Szudánból és több latin-amerikai országból. A nemzetközi összejövetelt a chilei ifjúsági mozgalom szervezte a Nemzetközi Egyetemista Szövetséggel és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséggel együtt. Az ENSZ nem hajlandó elköltözni New Yorkból Az Egyesült Nemzetek Szervezete ismét felvetette átköltöztetésének kérdését. A 127 tagország képviselőihez körkérdést intéztek: Helyezzék-e át más városba a világszervezet székházát? A válaszok meglepő eredményt hoztak, ugyanis az átköltöztetést a világszervezet műszaki szervező bizottsága már kész tényként könyvelte el. Harminckilenc tagország nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre, 53 küldöttség mindenképpen New Yorkban akar maradni, 24 ország képviselői — elsősorban az arab és a szocialista országok képviselői pedig kijelentették, hogy támogatják a székhely megváltoztatására irányuló törekvéseket. A 28 afrikai és ázsiai állam képviselői közül, húszan megfelelőnek tartják New Yorkot; a 16 közép- és dél-amerikai állam közül csupán egy szavazott az elköltözködésre. Azok a képviselők, akik állást foglaltak az átköltöztetés mellett, a következő városokat javasolták az ENSZ székhelyéül (szavazati sorrendben): Genf, San Francisco, Róma és Nyugat-Berlin. A világszervezetnek szeptember végéig kell döntenie arról, hogy a Közgyűlés a jövő évi ülésszakát is New Yorkban tartják-e, vagy pedig a felsorolt városok egyikében. Kínai antikváriumokban A régiségek visszanyerték értéküket Hogyan vészelte át a kulturális forradalmat a Liu Li Cseng PEKINGBEN VALÓSZÍNŰLEG egyetlen olyan kínai, de külföldi polgár sincs, aki ne tudna a Liu Li Csangról. Pár száz évvel ezelőtt, a Ming császári dinasztia korában, ez volt a zománcozott fazekasáru kereskedelmi központja. Később Pekingnek ez a része, amely a főtéren a Menynyei Béke kapujától alig kőhajításnyira van, kereskedelmi negyeddé vált. Egész a felszabadulásig itt cseréltek gazdát a különféle régiségek, használt könyvek, rajzok, festmények, bronz- és porcelán tárgyak. Ott voltak azok a műhelyek is, ahol a régiségek karbantartását végezték, valamint ott éltek azok a kézművesek, akik az értékes régiségekről pontos másolatokat tudtak készíteni. A kulturális forradalom idején az ilyen és hasonló helyeket érte a legtöbb támadás. Voltak olyan szélsőséges kultúrforradalmisták, akik úgy tartották, hogy a múlttal minden téren le kell számolni. Később kiderült, hogy nem ez a kultúrforradalom elsődleges célja, és ezek a nézetek nem helytállóak. Amikor veszélybe kerültek az ország értékes műkincsei, a kérdés a legmagasabb fórumokon is napirendre került, azzal a céllal, hogy megőrizzék a hagyományokat, így élte túl a Liu Li Csang is a kultúrforradalom viharát, és a kereskedelem újból virágzásnak indult. A kínai nagyvárosokban, így Pekingben is, sok régiségkereskedés van. Nagyobb részük ruhákat, cipőket, rádió- és tévékészülékeket vagy éppen használt kerékpárokat árusít. Jó néhány antikvárium is van, de a választék majdnem kizárólag a marxista irodalom forrásműveire, műszaki könyvekre és Mao Cetung műveire korlátozódik. A kereskedelem, úgy látszik, virágzik, mert különösen vasárnaponként vagy hétköznap, munkaidő után, az üzletek tömve vannak vásárlókkal. A régiségkereskedésekben és antikváriumokban gyakran nevetséges összegért értékes közszükségleti cikkek is beszerezhetők. A külföldiek osztálya Sanghajban olyan régiségkereskedések is vannak, amelyekben kizárólag válogatott hazai és külföldi áru kapható. Az ilyen üzletekbe leginkább külföldiek térnek be. Hasonló üzletek Pekingben is vannak. Kapható itt arany óra, perzsaszőnyeg, japán dísztárgy, pompás kivitelezésű fali és asztali óra faragott aranydobozban, méregdrága kristályváza stb. Korábban, de különösen a kultúrforradalom idején, ezt az árut jelentéktelen összegekért vesztegették. Ma a régiségek újból visszanyerték valódi értéküket. Pekingben sok külföldi sorra járja azt a húsz-egynéhány régiségkereskedést, amelyben időnként a külföldiek érdeklődését is felkeltő tárgyak kaphatók. Pár évvel ezelőtt egy Pekingben tartózkodó hazánkfia egy Ming dinasztia korabeli jól megőrzött, fél méter magas csuporra akadt. Mindössze 4 jüant (2400 régi dinárt) fizetett érte, vagyis valódi értékénél jóval kevesebbe került. A baj az volt, hogy a csuprot a régiségügyi állami bizottság engedélye nélkül nem volt szabad kivinni az országból. Kivételesen ritka régiségek esetében a csalódott vásárlónak visszaadják az érte fizetett pénzt, és a szenvedélyes régiséggyűjtő azzal a szép emlékkel térhet haza, hogy Kínában olcsón vehetett értékes műtrágyákat. A régiségügyi állami bizottság a rózsafából készült műtárgyakat sem engedi kivinni az országból. A nagykövetségeken és a külföldiek magánlakásain gyakran található ilyen dísztárgy, amelyhez tulajdonosa rendkívül csekély összegért jutott hozzá. Az állami bizottság pecsétje A Liu Li Csangón kívül, olyan üzletek is vannak, amelyek csak egyfajta árut kínálnak. Az árát az állami bizottság határozza meg, és a tárgyat vörös pecséttel látja el. A határon túlra csak a vásárláskor kapott számla felmutatásával vihető. Mondani sem kell, hogy ezek a tárgyak mesés összegekbe kerülnek. Pár nappal ezelőtt a Liu Li Csangban olyan vázát láttam, amely 40 évvel ezelőtt készült, és kínai népi motívumokkal volt díszítve. Az ára igazán nem mondható hozzáférhetőnek : 5000 jüanba, 3 millió régi dinárba került, ami még a külföldieknek is túl nagy összeg. Ha éppen 200 éves vázáról van szó, semmi áron sem lehetett volna kivinni az országból, kivéve talán akkor, ha súlyosan meg van sérülve, vagy ha az állami bizottság előzetesen engedélyt adott rá. A kínai régiségkereskedésekben rendkívül nagy a választék, legalábbis azokban, amelyek nemcsak egyfajta árut kínálnak. Ezekben a nem specializált régiségkereskedésekben olyan „burzsoá” árucikkek is kaphatók, mint drága szőrméből készült bundák, faragott teakfa bútorok, zongorák vagy művészi értékű dísztárgyak. Ami a legérdekesebb, ezek az árucikkek azokban a régiségkereskedésekben is kaphatók, amelyeket még nem „fedeztek fel” a külföldiek, tehát a kínaiak vásárolnak meg. S. P. CIKKEK fiz IDŐSZERŰ (GAZDASÁGI) PROBLÉMÁKRÓL (3) A versenyképesség viharai Teljesen más képet nyújt azonban a japán állami tervezési hivatal júliusban kiadott jelentése, amely nem a perspektívákat, hanem a jelenlegi helyzetet tárgyalja . Ez a jelentés nem független az előbbi távlatoktól. Megállapítja ugyanis, hogy már a jelenlegi helyzetben is nagyszabású konfliktus van kialakulóban az Egyesült Államok és Japán gazdasága között. A japán ipari export versenyképessége ugyanis olyan erős, hogy Japán külkereskedelmi mérlege csak az Egyesült Államok viszonylatában 1970-ben egymilliárd dollárnyi fölösleget mutatott, 1971-ben ez az irányzat tovább erősödött, és az idén már kétmilliárd dolláros fölösleget várnak. Ez a folyamat magától értetődően a devizatartalékok növekedését is eredményezi. 1970 végén ezek 5,5 milliárd dollárt tettek ki , és fél esztendő alatt 7 milliárd fölé nőttek. Ennek következtében az Egyesült Államok részéről óriási és egyre kevesebb nyomás nehezedik Japánra. Az amerikaiak a jen felértékelését akarják kikényszeríteni, hogy ezzel drágábbá váljék a japán export, és gyengüljön a versenyképessége a világpiacon. Ez azonban Japán esetében a fentebb vázolt nagyvonalú távlati tervek összeomlásához vezethet. Japán számára ugyanis éppen az export jelentette a konjunktúra legnagyobb hajtóerejét. Ez tette lehetővé, hogy immár tíz éve évenként 20—30 százalékkal növekedjék az állóeszköz-beruházás, és Japán a tőkésvilág egyik legmodernebb iparát építse ki! Nem csoda, hogy a japán gazdaság vezető erői mindmáig ellenálltak az amerikai követeléseknek, és a jen felértékelése helyett egy kompromisszumos, nyolc pontból álló gazdasági programot dolgoztak ki. Ennek lényege az, hogy némileg liberalizálnák a viszonylag szigorú importrendelkezéseket, csökkentenék a vámokat, és megkönnyítenék a külföldi beruházók megjelenését az eddig meglehetősen zárt japán piacon. Az állami tervezési intézet jelentésének ez a része jelzi, hogy a távlati fejlődést fenyegető veszély elsősorban az Egyesült Államok és Japán szinte törvényszerűen kibontakozó gazdasági konfliktusa. A jelen árnyéka Ennek az árnyéka már ma is ráborul a japán gazdasági életre, és hozzájárult a japán gazdaságban jelenleg észlelhető „szélcsend” kibontakozásához. A konjunkturális jelentések szerint az ipari termelés indexe április folyamán 1,6 százalékkal, májusban újabb 1,2 százalékkal csökkent. Ez a stagnáló periódus , amely egyedülálló a japán gazdaság utóbbi évtizedének történetében — immár 1970 októbere óta tart. Különösen figyelemreméltónak tartják, hogy a beruházások növekedésének üteme lényegesen lassúbb, mint az elmúlt években bármikor, és az előrejelzések szerint egészen 1972 márciusáig a jelenlegi szinten marad! A Japan Times című, angol nyelven megjelenő és a kormányhoz közel álló lap egyik kommentárjában nyíltan megírja, hogy a „beruházási klíma bizonytalanságait” az amerikaiakkal való konfliktus okozza, mert ingataggá teszi az Amerikába irányuló japán export jövőjét. Ez a bizonytalanság tükröződik abban, hogy egyes iparágakban továbbra is óriási beruházási ütemnövekedéssel számolnak, más ágazatokban viszont hasonló arányú zuhanással. Arra számítanak például, hogy 1972 márciusáig az olaj- és szénfeldolgozó ipar 36, a közlekedés 29, a villamossági és gázipar 27, az építőipar 13 százalékkal növeli beruházásait a jelenlegi szinthez képest. Ugyanakkor a precíziós gépiek vonalán ez a növekedés már csak 6 százalék lesz, a gépipar egészében pedig 19 százalékos csökkenést várnak, 26 százalékos esésre számítanak az elektromos gépek gyártása, ugyancsak 26 százalékosra a fémfeldolgozás és a papíripar területén. Távlatok és valóság 1971 nyári hónapjainak gazdasági valósága tehát egészen más képet mutat, mint az amerikai gazdasági színvonal utolérését tízéves perspektívában ígérő távlati elgondolás! (Folytatjuk) ! Perón jelölteti magát az argentin elnökválasztásokon Juan Domingo Perón személyes megbízottja hétfőn este kijelentette: meg van győződve róla, hogy Argentínában jövőre elnökválasztásokat tartanak, s hozzátette, hogy ebben az esetben Perón is jelölteti magát. Az újvidéki Kereskedelmi Káderképző Iskolaközpont az 1971—72. tanévre megismétel PÁLYÁZAT útján FÖLVESZ: — szerbhorvát nyelv szakos tanárt, heti 4 órával — magyar nyelv szakos tanárt, heti 6 órával — tanárt a történelmi ismeretek és alkotmánytan oktatására, heti 4 órával — tanárt gazdasági földrajz oktatására, heti 2 órával — mennyiségtan szakos tanárt, heti 6 órával — fizika szakos tanárt, heti 2 órával — biológia szakos tanárt, heti 2 órával — képzőművészet szakos tanárt, heti 2 órával — tanárt a honvédelmi ismeretek oktatására, heti 2 órával. FÖLTÉTELEK: — megfelelő szakképesítés — tökéletes magyar nyelvtudás. A pályázat a munkahelyek betöltéséig érvényes. Bővebb felvilágosítást az alábbi címen adunk: Skolski center za kadrove u robnom prometu, Novi Sad, Trg Svetozara Markovšća 1. Telefon: 43-139. 900-I.