Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 329-345. szám)

1971-12-01 / 329. szám

4. oldal MAGYAR SZÓ Stabilizációs programunk és a külföld­i támogatás közös érdek Az utóbbi időben gyakori jelenség, hogy egyes országok, sőt államcsopo­rtok elszánják magukat gaz­daságunk megszilárdítására, ez alól még a nagy és iparilag erősen fejlett országok sem kivételek. Az ef­fajta vállalkozás lényege az, hogy időnként szabá­lyozzák egy-egy ország gazdasági folyamatait, továb­bá a külfölddel való viszonyát, kiigazítják az orszá­gok pénzének paritását. A szorosan egymásba fűző­dő világban, amelyben — főleg a gazdasági életben — az országok érdekei összefonódnak, egymástól függ­nek, nemcsak megszokott, hanem természetes jelenség is, hogy a stabilizációs programokhoz nemzetközi in­tézmények, továbbá más országok, gazdasági part­nerek anyagi támogatását kérik. Ez történt az elmúlt években Nagy-Britanniában és Franciaországban is, amikor a fontot, illetve a frankot leértékelték. Ilyenformáin tehát egyál­talán nem szokatlan, hogy hazánk is — amely gyor­san fejlődik, és amelynek gazdasági struktúrája nagy változásokon megy keresztül — stabilizációs programot dolgozott ki, és ehhez leg­főbb gazdasági partnereinek támogatását kérte. A keres­kedelmi és a fizetési mérleg hiánya, továbbá az a körül­mény, hogy a gazdasági fo­lyamatok nincsenek össz­hangban, a gazdaságpolitika objektív, de szubjektív fel­tételei is,­­ mindezek az adott körülmények között és a stabilizációs program út­ján egybehangolást igényel­nek. Nyilvánvaló azonban, hogy gazdasági életünkre, amely megnyílik a külföld előtt, egyre inkább hatnak a külső tényezők. Ezekkel számot kell vetnünk. Néhány olyan tényező van, amely befolyásolja gaz­dasági folyamatainkat és a stabilizációs program meg­valósításának feltételeit. E tényező mindenekelőtt a hi­telek és kölcsönök határ­idejének lejárta. Jugoszlá­via mint fejlődő ország kénytelen igénybe venni külföldi hitelt, hogy kiegé­szítse az akkumuláció for­rásait. Annál is inkább, mert a nemzetközi árucse­reforgalomban szokás, hogy a fölszereléseket hitelre ad­ják és veszik. A fölhasznált hitelek azonban olyanok, hogy kifizetésük a most kö­vetkező néhány évre össz­pontosul, s ez nyilvánvalóan megnehezíti fizetési mérle­günk amúgy is nehéz hely­zetét. Ezenkívül a különben is erős inflációs folyamatot fokozta a pénzhígulás „im­portja”. Tudjuk, hogy az infláció más országokban, legfőbb kereskedelmi part­nereinknél is érezteti hatá­sát, és az egyre fokozódó árucsere-forgalom és az árak növekedése útján részben hatott a mi gazdasági éle­tünkre is. A nemzetközi pénzügyi folyamatok is ked­vezőtlen hatással vannak gazdasági helyzetünkre, rész­ben a lebegő árfolyamok, részben pedig a fölértékelés következtében, mert meg­drágítják a behozatali árut, és fölértékelik tartozásain­kat is, továbbá erősen hat a piacok bezárkózása is. Az Egyesült Államok kormá­nyának döntése, amellyel fölemelte a beviteli illeté­keket, s amelyet egyelőre csak Dánia követett, nem­csak azzal érinti közvetlenül kivitelünket, hogy megne­hezíti az USA-ba irányuló áruszállítást, hanem azzal is fenyeget, hogy több ország gazdasági tevékenysége le­lassul, és fokozódik a nem­­­zetközi verseny. A jugoszláv stabilizációs programnak — okainál és azon körülményeinél fogva, amelyek között megvalósít­juk — néhány olyan sajá­tossága van, amely megha­tározza a külföldi támogatás arányait és irányát. A fize­tési mérleg nehézségei és a lejáró törlesztések összege okozta nehézségek ellenére hazánk rendszeresen teljesí­ti kötelezettségeit, és jó fi­zető hírében áll világszerte. Az igényelt hiteleknek nem csak azt a célt kell szolgál­niuk, hogy megkönnyítsék a fizetési mérlegbeli problé­mák áthidalását, hanem ar­ra is, hogy az árucsere-for­galom zavartalan legyen to­vábbra is, ne legyen szükség behozatali megszorításokra, mert ez nem áll kereskedel­mi partnereink érdekében sem. A pénzügyi támogatás min­denképpen fontos alkotó ele­me a stabilizációs program megvalósításának, a gazda­sági élet számára azonban nem kevésbé fontos, hogy megfelelő feltételeket teremt­senek, lehetőleg újabb kivi­teli lehetőségeket is, hogy tarthassák magukat a folya­matban levő árucsere ren­des feltételeihez, és ne aka­dályozzák az ipari kooperá­ció terveinek pénzelését és megvalósítását. Egészében vé­ve gazdasági életünknek ér­deke, hogy a stabilizációs programot az árucsere-forga­lom és a külfölddel folyta­tott gazdasági együttműkö­dés liberális folyamata mel­lett folytassuk le. Az is két­ségtelen, hogy ez külföldi partnereink gazdasági , de nemcsak gazdasági érdeke, ami mindenképpen befolyá­solja stabilizációs progra­munk iránti álláspontjukat. A nemzetközi körülmé­nyek ennek a nagy vállalko­zásnak kisebb, de mégis igen fontos részét képezik. (Mel­lesleg: noha igen gyakran a hitelekre helyezik a hang­súlyt, más országok együtt­működése és támogatása a jugoszláv gazdasági stabili­zációs szervekkel kapcsolat­ban semmiképpen sem kor­látozódhat kizárólag a hite­lekre.) Ezzel kapcsolatban föltehetjük a kérdést: nem késő-e számunkra, hogy ki­használjuk a kedvező nem­zetközi konjunktúrát, hogy erélyes intézkedéseket te­gyünk külkereskedelmi mér­legünk javítására. A másik kérdés: mekkora lesz a kül­földi támogatás, és milyen lesz a hatása? Ezt csak a fizetési mérleg és a külföl­di tartozások teljes fölméré­sével kapcsolatban állapíthat­juk meg. A tartós hatás azon­ban kizárólag attól függ, mi­lyen célra fordítjuk a kül­földről kapott hiteleket­­ a gazdasági élet továbbfej­lesztésére, vagy pedig arra, hogy lehetőségeinken felül költekezzünk. G. S. Kiss László, a VISZ elnöke: Meg kell teremteni fiataljaink politikai egységét Kiss László Feketicsen szü­letett, 26 éves, közgazdasági technikus. Immár tíz éve foglalkozik társadalmi-politi­kai munkával. Néhány évvel korábban a topolyai községi ifjúsági szervezet elnöke volt. Jó munkája elismeréseként tavalyelőtt az Ifjúsági Szö­vetség tartományi választmá­nyának titkára lett. És még egy adat róla: a korszellem ellenére is halmozza a funk­ciókat. De nehogy bárki is téves következtetésre jusson, mindjárt közöljük, hogy ezt nem jószántából teszi.­ ­ Arról van szó — ma­gyarázza —, hogy a választ­mány november 16-i ülésén megválasztott elnöknek. Ugyanakkor azonban nem sikerült az új titkárt is meg­választani. Így adódott a fura helyzet: míg titkár vol­tam, több hónapig az elnöki tisztséget is betöltöttem, mert Vladimir Maksimović az Ifjúsági Szövetségi szö­vetségi választmányába tá­vozott. Most viszont hivata­losan én vagyok az elnök, de a titkári teendőket is kénytelen vagyok ellátni, mert nincs titkárunk. — Hogyan tud ennek ele­get tenni? — Elég nehezen, de vala­hogy csak sikerül, mert az elnökség titkársága hatha­tós támogatást nyújt a mun­kában. A „funkcióhalmozás” nem tart sokáig. Várható ugyan­is, hogy a választmány kö­vetkező ülésén végre kijelöli a titkárt is. Ez megtörtén­hetett volna november 16- án, de az Ifjúsági Szövet­ség községi szervezetének képviselői nem tudtak meg­egyezni a megfelelő ember személyében. — Mi a véleménye a né­zetkülönbségről? — Természetesnek tartom, mert a mai önigazgatási vi­szonyok között nem lehet mesterségesen kierőszakolni egységes álláspontot. Meg kell próbálkozni az Ifjúsági Szövetség községi szerveze­tei érdekeinek összeegyezte­tésével. — Hogyan lehetséges ez? — A legszélesebb körű tagságot kell bevonni a vi­tába, nem pedig a községi választmányra bízni a kér­dések megvitatását és az ál­láspontok kialakítását. Sok esetben ugyanis a tagság kimaradt egyes fontos kér­dések taglalásában, mert csak a községi választmá­nyok foglalkoztak velük. Valójában pedig a tagság­nak kell képviselnie a po­litikát, és ezáltal rá kell bír­nia a vezetőségeket, hogy egybehangzóbb, egységesebb álláspontot alakítsanak ki.­­ Számos kérdésről szó esett. Mégis melyik az, amelynek megoldása elsőbb­séget követel?­­ Az Ifjúsági Szövetség a Vajdaságban mintegy 300 000 tagot számlál. A fiatalokat egybefogó községi szerveze­tek között meg kell terem­teni a politikai egységet. Ez annál inkább fontos, mivel olyan feladatok előtt állunk, mint társadalmi rendszerünk továbbfejlődése és az alkot­mánymódosítás. Ha mint if­júsági szervezet részt aka­runk venni az ezzel kapcso­latos vitában (márpedig részt kell vennünk), akkor azt nem tehetjük meg az előzőleg megteremtett szer­vezési és politikai egység, nélkül — mondta befejezé­sül Kiss László, H. K. Négyszázmillió dollárt hozott az idegenforgalom A Jugoszláv Idegenforgal­mi Szövetség tájékoztatója szerint várható, hogy az idegenforgalomból származó jövedelem az év végéig eléri a négyszázmillió dollárt, nem számítva a külföldről behozott dinárt és a magán­kézbe került valutát, amely­nek az összege az idén jó­val nagyobb, mint az előző években. A szövetség véle­ménye szerint turizmusból származó bevételünk várako­záson felüli. Az idén kilenc hónap alatt 26 százalékkal több valutát hozott, mint ta­valy az azonos időszakban. Egyébként szeptemberrel bezárólag véget ért az idei idegenforgalmi idény. Az év utolsó három hónapjának jövedelme legfeljebb 5,5 százaléka az egész évi bevé­telnek, a kisebb-nagyobb el­térések nem fognak lénye­gesen hatni a végeredmény­re. Az illetékesek elégedet­tek azzal, hogy külföldiek 26 millió vendégnapot töltöttek hazánkban, annak ellenére, hogy Csehszlovákiából, Len­gyelországból és a Szovjet­unióból jóval kevesebb tu­rista járt hazánkban, mint az előző években. Az idegen­­forgalomnak csupán 8 száza­léka jut a keleti országokra. Hollandiából 42 százalék­kal több turista járt ha­zánkban az idén, a második helyen Dánia áll 37 százalék­kal, utána Svájc következik 35 százalékkal, Franciaor­szág 27 százalékkal, Nagy- Britannia 26 százalékkal. Ezek az országok különös­képpen kiválnak. Ausztriá­­ból csupán 6 százalékkal, Svédországból mindössze há­rom százalékkal több ven­dég érkezett, mint tavaly. Mit várhatunk 1972-től? Eredményeink jóval jobbak lehetnének, mondják az Ide­genforgalmi Szövetségben, ha növelhetnénk a férőhe­lyek számát. A külföldi ven­dégek érdeklődése ugyanis nagy, hely azonban nem jut mindenki számára. A legna­gyobb baj az, hogy a szállo­dák építése éppen most akadt el, amikor a külföldi turisták érdeklődése növeke­dőben van. Az idén csupán a megkezdett szállodák építé­sét fejezik be, újaknak épí­tésébe nem kezdenek. Félő tehát, hogy egyes külföldi utazási irodák elállnak a hazánkkal való együttműkö­déstől. Végül mondjuk még el, hogy a hazai turizmus is na­gyobb néhány százalékkal az év elején tervezettnél. A hazai turisták főként idény előtt vagy után, leginkább a téli hónapokban keresik föl az üdülőhelyeket. Sajnos, a szálodák nem mérték föl kellőképpen a téli turizmus­ból származó hasznot, és ma­gas áraikkal elriasztják a ha­zai vendégeket. -----­ Szerda, 1971. dec. 1. 1972: a minőség éve Jugoszláviában Képviselőházi határozat készül a termékek és szolgáltatások minőségének és megbízhatóságának javításáról Vállalataink ádáz versen­gésében, mind a hazai, mind a világpiacon, a mi­nőség és a megbízhatóság egyre fontosabb, bízvást mondhatjuk, döntő ténye­zővé válik, s ez megköve­teli, hogy gyökeresen meg­változzanak a felfogások a termékek és szolgáltatá­sok minőségének és meg­bízhatóságának jelentősé­géről, s egyben fordulat következzen be az e téren követett politikában is. E változást és fordulatot szándékozik serkenteni a Szövetségi Képviselőház ha­tározatával, amelyben ki­mondja, hogy a minőség és a megbízhatóság nem lehet kizárólag a gazdasági szer­vezetek gondja, hanem javí­tásuk az egész társadalomra tartozik. Annál is inkább, mert — habár a legutóbbi években kimagasló eredmé­nyeket értek el vállalataink a minőség és a megbízható­ság javításában, az ország­ban elért minőségi szint és javításának üteme még min­dig elmarad a nemzetközi mércék mögött, s ez megne­hezíti a világgazdaságba va­ló gyorsabb bekapcsolódá­sunkat. A Szövetségi Képviselőház készülő határozata egyben a Jugoszláv Minőség Évének nyilvánítja az 1972. eszten­dőt, azzal a célzattal, hogy a következő évben általáno­san megváltozzanak e felfo­gások a minőség és a meg­bízhatóság nemzetgazdasági jelentőségéről. E cél elérésé­re a Szövetségi Végrehajtó Tanács meggyorsítja a mi­nőség és megbízhatóság el­lenőrzését szabályozó törvé­nyek módosítását és kiegészí­tését, gondoskodik korszerű minőségfejlesztési szolgálat létesítéséről, és általános tár­sadalmi testületet alakít a Minőség Évének Tanácsa né­ven. E tanács fogja kezdemé­nyezni és irányítani a Jugo­szláv Minőség Éve akcióit, s gondoskodik róla, hogy ne maradjanak ideiglenes jelle­gűek. Gondot fordít rá, hogy minden gazdasági és tudo­mányos kutatószervezet ki­dolgozza és végrehajtsa mi­nőségfejlesztési programját, s közbenjár, hogy e minőség­re és e megbízhatóságra vo­natkozó ismeretek helyet kapjanak a szakiskolai és szakfőiskolai tantervekben. A Szövetségi Képviselőház a határozat végrehajtásához hathatós segítséget vár a gaz­dasági, szakmai és társadal­mi szervezetektől. A minőség évének kihir­detését nyilván a más orszá­gokban elindított hasonló cé­lú mozgalmak sikere sugal­mazta. Legutóbb 1968-ban Csehszlovákiában rendezték meg a minőség évét, Angliá­ban 1966-ban és 1967-ben. Nyolcezer cég, vagyis az ot­tani termelővállalatok 40 szá­zaléka vett részt a minőség éve néven rendezett mozga­lomban. Az eredmények min­den várakozást felülmúltak, mert még a legmegbízhatób­baknak ismert vállalatok is javítottak termékeik minő­ségén. Japánban 1964 óta a minő­ségfejlesztés, a jobb minő­ségért folytatott harc nem­zeti üggyé vált. A minőség és a megbízhatóság jelentő­sége annyira tudatosodott az egész népben, hogy Japán, amely egykor csak silány dömpingáruval árasztotta el a világot, ma termékeinek minőségénél és megbízható­ságánál fogva is nagyhata­lom a világpiacon. Bíznunk kell benne, hogy a Jugoszláv Minőség Éve is megtermi gyümölcsét. (kJ) Kelendő a bútor Egy éve nem csökken a kereslet A bútor iránti­­ kereslet egy percre sem lanyhul. Elégedetten dörzsölik kezü­ket a gyártók és a kereske­dők is. A bútorgyártás és ke­reskedelem történetében ugyanis még sohasem jegyez­tek föl ehhez hasonlót: ta­valy február óta úgy el­kel a bútor, mint a cukor. Bogdan Petrovic mérnök, a Jugodrvo Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója sem emlékszik vissza, hogy vala­ha is ilyen jó keletje lett volna a bútornak, mint az utóbbi egy évben. De — te­szi hozzá — pénze sem volt kevesebb a vállalatnak. A jövedelem ugyanis nagyob­­bára csak papíron van meg. Az idén először történt meg, hogy a bútor iránti kereslet nem függött az év­szakoktól, télen-nyáron egy­aránt tolongtak a vevők. Az újvidéki Jugodrvo Áruház kitűnően üzletel, egyes belg­rádi áruházakban pedig a bútor iránti kereslet több­szöröse a tavalyinak. Hogy meddig tart a kon­junktúra, az természetesen a hitelfeltételektől is függ. Hitel nélkül ugyanis elkép­zelhetetlen a bútorvásárlás. Egyes kereskedelmi vállala­tok képviselői azonban úgy vélik, hogy a minőségi, jó áru is kelendőbb volna, ha egyesítenék a hitelnyújtást. A jelenlegi helyzetben ugyanis a bankok java ré­sze előnyben részesíti üzlet­feleit, még ha azok gyen­gébb minőségű bútort árusí­tanak is. A bútor még mindig drá­gább, mint amilyen jó. Fény­űző kivitelével azonban el­kápráztatta a IX. belgrádi nemzetközi bútorkiállítás lá­togatóit. Egyes bútorok ára már vetélkedik a gépkocsi­kéval. A bútorgyárak képvi­selői azonban nem győzik hangoztatni, hogy a legdrá­gább bútorokból sincs sok hasznuk. A gyári ár ugyanis éppen a fele a kereskedel­minek. Magas a szövetségi forgalmi adó, a köztársasági és a községi is. S minderre még rájön a kereskedelmi haszonkulcs, a különféle en­gedmények s ki tudja még mi. Egyszóval: elviszik az ár felét, a tiszta jövedelem felét! A gyári árban pedig benne van a munka, a ter­melési költségek, az újrater­melési anyag, a személyi jövedelmek stb. A termelők azonban — mint a gyen­gébb fél — legfeljebb csak suttogva merik szidni a ke­reskedelmi hálózatot.­­Kétségtelen, hogy a gyá­rak többsége meg van elé­gedve a konjunktúrával, a raktárak üresek, nincs el­fekvő áru, s ha a pénznem is folyik be, valahogy el­tengődnek. Egészen bizo­nyos, hogy ha a zárszám­adás elkészül, kiderül: a bú­tortermelés értéke jóval meghaladta a tavalyit. Más azonban a helyzet a kivi­tellel. Még elégedettek lehe­tünk, ha külföldi üzletfe­leinknek legalább annyi bú­tort szállítunk, mint tavaly, azaz mintegy ötszázmillió di­nár értékben. Vitathatatlan, hogy ez igen kevés, tekin­tettel a bútorgyártás expan­ziójára. Ugyanakkor viszont a gyártók is, a kereskedők nagyobb retenciós kvótát kö­vetelnek, kivitel esetében kedvezményes kamatokat stb. Az új valuta- és kül­kereskedelmi rendszer hi­vatott a faipart nagyobb ki­vitelre ösztönözni. Ez a gaz­dasági ág ugyanis eddig is szilárd devizamérlegéről volt ismeretes.

Next