Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 329-345. szám)
1971-12-04 / 332. szám
2. oldal Chilét nem lehet letéríteni útjáról Allende és Castro beszéde a chilei tüntetésekkel kapcsolatban • Peru és Ecuador várja Castrot Salvador Allende chilei elnök csütörtökön este kijelentette: továbbra is erélyesen azon lesz, hogy végrehajtsák az ország szocialista átalakítását célzó programját és egy tapodtat sem hátrál meg a kormányellenes tüntetések miatt. Allende Chile fővárosában Fidel Castro kubai miniszterelnök búcsúztatására megrendezett nagygyűlésen mondott beszédet, amelyen mintegy 80 000 ember vett részt. A chilei elnök elítélte a csütörtöki tüntetéseket, amelyeket a burzsoázia és a reakció művének minősített. — Be kell ismernünk, hogy a fasizmus csírái megfertőzték ifjúságunk egy részét, különösen pedig az egyetemi hallgatók egy hányadát — mondta. Fidel Castro két és fél órás beszédében a csütörtöki tüntetéseket fasiszta megmozdulásnak minősítette. Elismeréssel adózott a chilei egységes forradalmi folyamatnak, felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a reakció jobban fel van készülve a forradalommal szembeni ellenállásra, mint annak idején a kubai reakció volt. Hozzátette, hogy látogatása valószínűleg indítékot ad a kormány hívei és ellenfelei közötti feszültség kiéleződésének. Santiago de Chilében egyébként még érvényben van a rendkívüli állapot, amelyet a tüntetések után rendeltek el. A tüntetések után 73 embert letartóztattak. Míg a nagygyűlés tartott, a város másik részén, mintegy tízezres tömeg előtt az ellenzéki politikusok mondottak beszédeket, amelyekben támadták Allende baloldali kormányát. Más hír szerint a limai és a guayaquillei repülőteret erős őrizet alá vették a perui, ecuadori és kubai biztonsági szolgálat tagjai, mivel Fidel Castro több hetes chilei látogatásáról hazatérőben rövid időt tölt ezeken a repülőtereken. Limában Peru, Guayaquilleben pedig Ecuador elnökével tárgyal. A kubai miniszterelnök diplomáciai kirándulásait nagy érdeklődésselfogadták a latin-amerikai országokban. Az az általános meggyőződés, hogy chilei útja valóban hozzájárult Kuba elszigeteltségének gyengítéséhez. A latin-amerikai lapok Fidel Castro két látogatását a kubai miniszterelnök első latin-amerikai körútja nagy sikerének minősítik. Véleményük szerint ugyanis a két találkozó azt jelenti, hogy Fidel Castrónak nem a marxista Allende az egyedüli barátja Latin-Amerikában. Castro körútja egyébként bebizonyította, hogy a dél-amerikai országok Kubával kapcsolatos álláspontjai módosulnak, másrészt pedig Fidel Castro magatartása sem olyan, mint néhány évvel ezelőtt volt: a körútján mondott beszédei mérsékeltebb hangneműek voltak. Castro néhány nyilatkozata nagy visszhangot keltett. Ezek közé tartozik például következő kijelentése: — A kubai forradalom nem kivitelre szánt modell. Nem kisebb tetszést keltett az a mondása is, hogy csak akkor kell fegyveres forradalomhoz folyamodni, amikor már minden út lezárul. A forradalomnak, úgymond, nincsenek receptjei, minden forradalomnak meg kell írja a maga receptjét. Végül hangsúlyozta: reméli, hogy Kuba és az USA kapcsolatai a közeljövőben javulnak, mert Kuba egyébként is szeretne békében élni északi szomszédjával. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök dániai tartózkodásának első napján ellátogatott a parlamentbe. A képen: Koszigin és Jens Otto Krag dán miniszterelnök Tizennégy sebesült Belfastban Belfast belvárosában egy étteremben és egy vállalat irodahelyiségében csütörtökön bomba robbant, s ennek következtében 12 ember megsebesült — jelenti az AP. A kikötőnegyedben is lövöldözés volt: a rendőrök megsebesítettek két fegyveres civilt. . ...... (4) — Dalmácia túlságosan messze van ahhoz, hogy az ember ott töltse a hét végét, így aztán hozzánk jönnek, és ez sok horvát büszkeségét sérti. Azt mondják, hogy a mi nőink szebbek, kedvesebbek és szabadabbak. — Mint annyi sok más, végtére is nem gazdasági kérdés ez? Egyszerűen azért haragszanak, mert sok pénzt hagynak itt maguknál. A jó horvát dinár így vándorol át Szlovéniába. Nem így gondolja? — Lehet, hogy így van — mondta a tanár. — De hát mégsem lehet bennünket hibáztatni azért, hogy szebb az országunk és vonzóbbak az asszonyok. — Mindez rendben van — kezdtem, s az járt az eszemben, hogy nem okvetlenül kell mindennek úgy lennie, ahogy a profeszszor úr gondolja.— Hát az igaz-e, hogy Zágrábban 92 000 szlovén él, viszont igen kevés horvát telepszik le Szlovéniában? Igen, ide járnak víkendezni, de nem telepszenek meg. És az sem igaz, hogy évente 10 000 szlovén költözik Zágrábba, és hogy Horvátország szlovén nemzetiségű lakosainak száma nagyobb arányban gyarapodik, mint Szlovénia összlakosságának száma? — De igaz. — És igaz-e, hogy semmi jel sem mutat arra, hogy a Horvátországot és az ausztriai Stájerországot összekötő mintegy 10 kilométeres útszakasz sohasem épül meg? Azt mondják, hogy a szlovének nem akarják befejezni, mert akkor csökkenne a Szlovénián át vezető főútvonal jelentősége, önök nyilvánvalóan azt akarják, hogy az Ausztriából érkező utasok Ljubljanán keresztül utazzanak, s menjenek egyenesen Horvátországba, így van? — így. — Hát az igaz-e, hogy a horvátoknak maguknak kell megépíteniük ezt az utat, mert a szlovén kormány nagy mestere a halogatásnak? Mit szól ehhez, tanár úr? — Mondom, hogy egyáltalán nem értett meg —,sóhajtott a professzor. — Nem azt akartam bebizonyítani, hogy a szlovének jobbak, mint a többiek. Éppen olyan roszszak vagyunk__Az egész beszélgetés azért folyt szlovén—horvát viszonylatban, mert véletlenül valamivel többet tudok erről a kérdésről. Az egészről azonban más szemszögből is beszélgethetünk — a bosnyákok és a macedónok ugyanilyen rosszak, a crnagorácok és az albánok még rosszabbak, a szerbek meg a horvátok — természetesen — a legrosszabbak. De kérdem én öntől, hallott-e már egy olyan országról, egy másik államról, amely több nemzetből áll, s ezek kölcsönösen nem bírják egymást? — Hallott-e ön, professzor úr, arról az országról, amelyet Egyesült Királyságnak neveznek? Hallotta-e bárkitől is, hogy a skótok rajonganak az angolokért? Vagy azt, hogy a walesiek imádják az angolokat? Hát arról hallott-e már, mit éreznek az írek az angolok iránt? — Egyesült Királyság? — dünnyögte a tanár. — De hiszen ez Nagy-Britannia. — Így is lehet mondani — egyeztem bele némi tétovázás után, mert hát világéletemben szőrszálhasogató voltam. — És úgy véli, hogy a britek nevetségesebbek, mint mi? — összehasonlíthatatlanul nevetségesebbek. Cigarettát vett elő, rágyújtott — ez volt az első cigarettája ezen a délutánon. — Tudom, kis nemzet vagyunk... — mondta a tanár elgondolkozva. — És nem is vagyunk valami nagyon fontos nemzet. Lehet, hogy nincsenek is nagyon nagy hőseink. Lehet, hogy nincsenek ragyogó tulajdonságaink. Szegények vagyunk, tudom. De... nevetségesek is vagyunk. Határozottan megcsóváltam a fejemet. — Sok tekintetben mégis nagy nemzet az önök népe. A háború utáni fejlődés nagyon fontossá tette országukat. Elnökük az utóbbi évtizedek egyik hőse. Sok, nagy erényük van: bátrak, van képzelőerejük, hevesen függetlenek és mégis türelmesek. És gyarapodnak... De nem nevetségesek. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szombat, 1971. dec. 4. Köznapi kémhistória Folytatódik a hírszerzők harca Jacques Blaret utász őrmestert, a prágai francia katonai képviselet tagját, egy hónappal ezelőtt Franciaországban hazaárulás miatt letartóztatták, erről azonban csak csütörtökön adtak ki közleményt, amelyben az áll, hogy a tiszthelyettes együttműködött egy idegen hatalom ügynökeivel. A csehszlovák titkos ügynökök figyelemmel kísérték Blazet őrmester tevékenységét, és megállapították, hogy viszonya van egy prágai ápolónővel. A nyáron le is fényképezték a nő társaságában, azután ellátogattak hozzá, és ráijesztettek, hogy ha nem hajlandó együttműködni velük, a fényképet átadják feleségének. S mint ahogyan az történni szokott, Blazet úgy döntött, hogy kevésbé veszélyes elfogadni az ajánlatot, mint szerelmi botrányt robbantani ki. Letartóztatása óta az őrmester már mindent beismert. A csehszlovák rendőrség állítólag főként a francia hírszerző szolgálat (SDEGE) szervezete prágai működése iránt érdeklődött. Az őrmester titkos tevékenysége valószínűleg senkinek sem szúrt volna szemet, ha a felesége nem figyelt volna fel arra, hogy férje egyre később jár haza. Egy napon, amikor kivételesen sokáig maradt el — az ápolónővel vagy a rendőrséggel volt találkozója — az aszszony riadóztatta a nagykövetséget. Arra gyanakodott, hogy férje kapcsolatot tart fenn valamilyen nővel, a nagykövetség alkalmazottjai viszont a másik eshetőségre gondoltak, s az őrmestert hazaküldték Párizsba. Blaret azóta is a Santé börtönben ül. Az utóbbi napokban világszerte kirobbant nagyszabású kémbotrányok árnyékában Blaret őrmester letartóztatása valószínűleg föl se tűnt volna, ha a francia kémelhárító szolgálat ügyei nem kerültek volna éppen most terítékre az USA-t érintő ópiumaffér miatt. Minthogy ez a botrány a francia kémelhárítás egyik volt ügynöke (44 kilogramm heroint csempészett az USA-ba) egyeseknek ürügyül szolgált arra, hogy a szolgálat teljes átszervezését, sőt felszámolását követeljék, az őrmester árulásának azt kellene bizonyítania, hogy a francia kémelhárítás más irányban is folytat tevékenységet. Sok újság és beavatott személyiség ugyanis azzal vádolta meg az SDECE-t, hogy az utóbbi időben csak az USA iránt mutat érdeklődést, és elhanyagolja a szocialista országokat ... Egyébként nyílt titok, hogy a francia kémelhárítás Párizsban szinte naponta leplez le kelet-európai ügynököket, ezeket az ügyeket azonban nem szellőztetik. Blaret őrmesternek „szerencséje volt”, hogy éppen akkor tartóztatták le, amikor a publicitás nagyon is kívánatos. Hogy ez javára szolgál-e majd az államvédelmi bíróság előtt indítandó perében, az már más kérdés. Ha minden a szokványos kémhistóriák szabályai szerint folytatódik, akkor most a másik félnek is megfelelő intézkedéseket kellene tennie a francia ügynökökkel szemben. 2. 1. Adatok a dohányzás ellen A tüdőrák okozta elhalálozásokról közzétett adatok meglehetős riadalmat keltettek az osztrák dohányzók körében. A rákellenes harc országos egyesületének Linzben tartott évi közgyűlésén a szakorvosok bejelentették, hogy Ausztriában 1969-ben mintegy 2600 férfi és 500 nő halt meg tüdőrákban — 98 százalékuk dohányzó volt. Különösen nagy a tüdőrák okozta elhalálozások száma azok körében, akik korábban tüdőbajban vagy bronchitisben szenvedtek. A szakemberek szerint, be kellene vezetni a kötelező tüdővizsgálatot. A rendszeres vizsgálat szükségessége mellett szól az a tény is, hogy a kimutatások szerint, az esetek 90 százalékában csak későn állapították meg a rákos megbetegedést. A A városok közös problémái , Ljubljana és az amerikai Grand Rapids együttes kutatómunkája nagy különbségek mellett, amelyek Amerika és Jugoszlávia városai között tapasztalhatók, vannak bizonyos hasonlóságok is, amelyek kapcsolatot teremtenek közöttük, elsősorban az egyre növekvő urbanisztikai és közművesítési problémák tekintetében. A Michigan állambeli Grand Rapids és Ljubljana városok szakemberei közös kutatómunka tervét dolgozták ki, külön-külön mindkét város számára, és egy közöset. A munkát amerikai részről a Wayne Állami Egyetem várostervező intézete, jugoszláv részről pedig a ljubljanai urbanisztikai intézet végzi. Az együttes kutatómunkának választ kell adnia azokra a gazdasági, szervezési és politikai problémákra, amelyekkel a két város fejlődésének mostani szakaszában találja magát szemben, hogy később azután más sajátos kérdésekkel is foglalkozhassanak. A munka első évében, mint ahogyan az amerikai fél hangsúlyozza, elsősorban azt fogják tanulmányozni, hogy a két város milyen módon fedezi a közszolgálatok költségeit. A másik esztendőben azután — jórészt az első évi munka tapasztalatai alapján — áttérnek a városi közigazgatás rendszerének, működésének, esetleges átszervezésének tanulmányozására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy Ljubljana és Grand Rapids külsejében nem sok közös vonása van, igen nagy azonban a hasonlóság a lakosok száma, a foglalkoztatottság és az urbanisztikai problémák tekintetében. A Wayne Egyetem által kiadott jelentés szerint a tudományos kutatómunkában közösen vesznek részt amerikai és jugoszláv szakemberek Grand Rapidsból, Detroititól és Ljubljanából. Megemlíti továbbá azt is, hogy az egyetemi funkcionáriusoknak ülésén, amelyen jóváhagyták a szóban forgó tervezet pénzelését, részt vett Gerald Ford, Grand Rapids ismert politikusa is, aki egyébkét a képviselőház republikánus kisebbségének vezetője és a tervezet következetes támogatója. Az első évi munka amerikai részről történő pénzeléséről szóló határozat meghozatala előtt megbeszélést tartottak Grand Rapids és Ljubljana illetékes képviselői is, s megállapodás született, miszerint a két város legfontosabb közös problémái jelenleg a szállítás kérdése, a környezet szennyeződése és a közszolgálatok megszervezése, továbbá — az egyik számára nagyobb, a másik számára kisebb mértékben — az útépítés, a lakásépítés, a vízellátás, a tűzvédelem és más kérdések. Négyszáz évig kell dolgozniuk egy nagybirtokos jövedelméért A latin-amerikai földművesek évi jövedelme 60 dollár, de a legkedvezőbb esetben sem éri el a 100 dollárt. Mint ahogyan az IPS latin-amerikai hírügynökség jelenti, az adatokat Alejandro Bernal ismert kolumbiai szociológus tette közzé tanulmányában, amelyet a kereszténydemokraták befolyása alatt álló szakszervezetnek, a latinamerikai földművesek szövetségének negyedik értekezletére készített. A legkisebb a guatemalai kisbirtokosok átlagos jövedelme, 10-től legföljebb 60 dollárig terjed. A tanulmány adatai szerint, a földdel rendelkező parasztok viszonylag jó helyzetben vannak, minthogy a csaknem 35 millió föld nélküli paraszt évi keresete még kisebb, mégpedig a nagybirtokosok nyerészkedése miatt, akik a megművelhető területek 80 százalékát tartják a kezükben. Hogy megkeressék egy átlagos nagybirtokos évi jövedelmét, az argentin földműveseknek teljes 66 évig kellene dolgozniuk, a braziloknak 62 évig, a chileieknek 72 évig, az ecuadoriaknak 165 és a guatemalai parasztoknak 399 évig! A nagybirtokokat eddig csak Mexikóban és Kubában osztották szét, s most készülnek hasonló intézkedésekre Peruban és Chilében.