Magyar Szó, 1972. február (29. évfolyam, 30-58. szám)
1972-02-01 / 30. szám
2. oldal Meghalt a nepáli király Nepálnak meg kell mutatnia, hogy megőrizheti függetlenségét a két tömb között — ez volt a politikai hitvallása Katmanduból jelenti az AP. Tegnap kora reggel, 51 éves korában szívroham következtében elhunyt Mahendra nepáli király. A kormány közleménye szerint az új király Mahendra legidősebb fia, a 26 éves Birendra Bir Bikram Shah Déva herceg lesz. A hindu szokások szerint az elhunyt király holttestét elégetik. Ennek időpontját még nem tűzték ki. Mahendra Bir Bikram Shah Déva 1955-ben lépett trónra, apja, Tribhuvan király halála után, ő volt a mai világ egyetlen hindu királyságának kilencedik uralkodója. A Shah Déva uralkodóház egyébként 1743-ban jött létre. A nepáli király igen tevékeny uralkodó volt: közvetlenül részt vett az országvezetésben, kialakította az állami önigazgatás sajátos rendszerét, amellyel a parlamentarizmust váltotta fel Nepálban. Mahendra király végrehajtotta a földreformot. Fiatalkorában földalatti mozgalmat szervezett a mindenható Rana család ellen. Születésétől kezdve egészen 1950- ig ennek a családnak a foglya volt. A család bukásáig nem hagyhatta el a királyi palotát. Mahendra király elismert lírai költő volt. A külpolitikában abból indult ki, hogy a kis himalájai ország politikai, földrajzi és stratégiai szempontból is igen kényes helyzetben van. Éppen ezért úgy tartotta, hogy Nepál csak az el nem kötelezettség révén maradhat fenn, és nagy erőfeszítések árán, valamint külföldi segély útján fejlődhet. — Nepálnak meg kell mutatnia, hogy egy kis, demokratikus ország, amely két erős tömb közé szorult, megőrizheti-e függetlenségét, szabadságát és szuverenitását — mondta egy alkalommal a nepáli uralkodó. Az utóbbi években Mahendra király sokat betegeskedett. Az első szívroham 1968-ban érte. Két hónappal ezelőttig Londonban volt gyógykezelésen, de vasárnapújabb szívrohamot kapott, s az orvosok erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Fosztogatnak és erőszakoskodnak az osztrák vonatokon Nehéz feladat előtt áll a rendőrség , Bécsből jelenti a Tanjug. Szinte megoldhatatlan problémával birkóznak Ausztria közbiztonsági szervei. A személyvonatok biztonságáról van szó. A vonatok ellen ugyanis a bűnözők egyre gyakrabban követnek el támadásokat. Az utóbbi tizenkét nap alatt három ízben is megtámadták az utasokat. A rendőrség intézkedéseket tett, hogy megakadályozza a bűncselekményeket az Ausztrián át közlekedő gyors- és expresszvonatokon. A hétpróbás gonosztevők a Tainem-expresz szerelvényein működnek, a Salzburg és az osztrák—jugoszláv határon levő Villach közötti szakaszon. Egyelőre a fokozott ellenőrzés sem jár sikerrel: ismeretlen tettesek továbbra is fosztogatják és bántalmazzák az utasokat, kiváltképpen a Nyugat-Németországból haza vagy Jugoszláviából az NSZK-ba utazó jugoszláv munkásokat. Az osztrák vasútigazgatóság nagy dilemma előtt áll. Ha ugyanis túlságosan megszigorítják az ellenőrzést, számottevően csökkenhet az utasok száma, tehát megtörténhet, hogy a vasút ráfizet. Ha viszont nem tartanak állandó szigorú ellenőrzést, az utasokat veszélynek teszik ki. Nyilvánvaló, hogy szavatolni kell az utasok biztonságát, de ez természetesen újabb kiadásokat von maga után, s azokat a kifizetődőség határán levő vagy éppen veszteséggel dolgozó vasúti vállalatnak kell megtérítenie. Edgar Snow megbetegedett A kínai kormány orvost küldött Svájcba, hogy segítsen gyógyításában Pekingből jelenti a Reuter. A kínai kormány Svájcba küldött egy orvost, hogy kezelje Edgar Snow-t, a neves amerikai újságírót és publicistát, a Vörös csillag Kína fölött című könyv szerzőjét, a kínai forradalom krónikását. A hírt Csou En-laj kínai miniszterelnök közölte egy csoport amerikaival, az új kínai politika bizottsága tagjainak. Ez a küldöttség már néhány napja a Kínai Népköztársaságban tartózkodik. Csou En-laj nagyon aggódik Edgar Snow egészségi állapota miatt. A 66 éves publicista annak idején, 1936- ban Jenamban találkozott Mao Cetunggal, Csou Enlajjal és a kínai forradalom több más vezetőjével. Onnan küldte a világnak az első hiteles információkat a kínai partizánokról. Edgar Snow legutóbb 1970 végén találkozott Mao Cetung elnökkel. Tavaly egy írásában be is számolt erről a beszélgetésükről, s abban helyezte kilátásba első ízben, hogy Mao Cetung hajlandó fogadni Nixon elnököt, akár mint turistát, akár mint az Egyesült Államiak elnökét. MAGYAR SZÓ Kedd, 1972. február 1. Minden ötödik csecsemő meghal a fejlődő országokban A fejlődőben levő országokban az idén meghal az egyéves kort be nem töltött csecsemők 20 százaléka. A túlélők nagy része viszont a rossz táplálkozás, a lepra és a trachoma áldozata lesz. Afrikában a gyermekhalandóság húszszor, sőt negyvenszer is nagyobb, mint Európában és az Egyesült Államokban. Ez a szomorú tény is arról tanúskodik, hogy milyen nagy különbség van a fejlődőben levő országok (tehát egész Afrika) és a fejlett iparú országok között. A fejlett iparú országokban 500—1000 lakosra jut egy orvos, Afrikában 20 000—30 000 emberre jut egy. Vannak olyan afrikai országok is, amelyekben egyetlen orvosnak 70 000 lakost kell ellátnia. A miniszterek és rajongóik Böngészgetés a politikusok magánpostájában „Két gyertyát gyújtottam a templomban Szent Damján oltárán, hogy minél előbb elmúljon az ön náthája. Mindennap gondolok önre, miniszter úr, és esténként ájtatos imámba foglalom” írta egy jámbor kölni hölgy a nyugatnémet ellenzéki politikusnak, Rainer Barzelnak. Kriemünde Barzel, a politikus felesége, joggal lehet féltékeny, mert férje magánpostájában rajongói nemcsak receptekkel és egészségügyi tanácsokkal látják el. Minden tévészereplése után a politikus virágcsokrot kap egy eddig még ismeretlen hölgytől. Ruth Brandtnak, Willy Brandt kancellár feleségének nincs oka aggodalomra ismeretlen konkurrensek miatt. A szövetségi kancellárnak ugyanis rendszerint híres személyiségek írnak a világ minden részéről. Marlene Dietrich, a Hollywoodban élő „kék angyal” ezt írta neki: „Évekig kerestem Németország jelképét, egy olyan szimbólumot, amelyben bizalmam lehet. Most önben, Brandt úr, megtaláltam. Az én szememben ön képviseli az igazi Németországot!” Katja Ebstein slágerénekesnő szerényebben fogalmazta meg gondolatait: „Rajongok önért, kancellár úr!’ ’Ugyanígy vélekedik Sena Berger világhírű színésznő is: „Nagyra becsülöm önt, kancellár úr, úgy is mint politikust, úgy is mint férfit!” Egy egyetemista lány a következő szövegű táviratban gratulált Willy Brandtnak a Nobel-díjhoz: „A mai napon ismét rend és igazság van a világon!” Willy Brandt előde, Georg Kurt Kiesinger kereszténydemokrata politikus sem panaszkodhat arra, hogy szegényes a magánpostája. A szerelmes levelek számát és tartalmát illetően ő minden más politikus előtt utolérhetetlenül vezet. Ismerősei azt állítják, hogy magánpostáját minden világhírű színész megirigyelheti. Egy kölni hölgy így lelkesedik: „A múlt héten először volt alkalmam önt személyesen is látni, ön a valóságban sokkal szebb, mint a tévé képernyőjén!” Egy bizonyos Ursula, aki mindennap ír neki Essenből, közelmúltban küldött az ex-kancellárnak egy nyakkendőt, mert — ahogy a kísérőlevélben írta: „A tévéfellépései alkalmával hordott nyakkendői ódivatúak”. Legközelebbi tévéfellépésekor Kurt Kiesinger az ajándékba kapott nyakkendőt kötötte nyakába. Ursula közvetlen az adás után telefonon felhívta a tévé szerkesztőségét, hogy közölje a politikussal, milyen jól áll neki a nyakkendő. Sajnos, nem volt szerencséje, mert az interjú nem volt egyenes adás, hanem előző napon vették filmszalagra. Egy karlsruhei hölgy konkrét javaslatot tett a politikusnak: „Nagyon kérem, váljon el a feleségétől, én várok önre!” Scheel külügyminiszter udvarias levél formájában viszszaküldi rajongóinak a fényképeket, amelyeket küldenek neki: „Visszaküldöm önnek, asszonyom, a képét, s biztosíthatom, hogy ön valóban bájos, de félek, hogy ez a kép hiányozna a képesalbumából!” Scheel a Szabad Demokrata Párt elnöke, minden rajongó levelére udvariasan válaszol. Castoro Rauxelból írta neki egy nő: „Éjjelenként arról álmodozom, hogy világkörüli úton vagyok önnel!” Scheel udvarias válasza: „Kérem, maradjon ez az ábránd valóban csak álom. A valóságban nagyon fárasztó, unalmas és idegfeszítő egy külügyminiszter társaságában világkörüli utat tenni. Nincs benne semmi romantika!” Egy diáklány ezt írta: „Ön, miniszter úr, álmaim csúcspontja!” Scheel válaszlevele: „Kérem, kedves kislány, vigyázzon, udvarlója meg ne tudja, hogy nem őt helyezi álmai csúcsára!” Dunja Rajter jugoszláv származású énekesnő elragadtatással beszél Scheel énekhangjáról (a külügyminiszter egyébként egy bonni férfikar állandó tagja): „ Ezzel a hanggal nem is csoda, ha elbájolja a női szíveket! — mondja Dunja Rafter. Scheel egy csokor rózsával köszönte meg neki a bókot. Énekesnőnk pedig egy üveg jugoszláv Ilipovicával viszonozta a miniszter figyelmességét. /ТУУТ77ДА MINDENHATÓ (2) S végül, Nixon elnök Hoovernak nemcsak azokból a napokból való barátja, amikor a képviselőház Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága a kommunisták üldözésével foglalkozott. Nixon, a ravasz politikai vezető, jól tudja, hogy Hoover — akár bírálják, akár nem — a mai nap is a legtekintélyesebb amerikaiak sorába tartozik, s hogy az akarata ellen történő esetleges leváltása minden bizonnyal súlyos megrázkódtatásokat okozna a közéletben. Nixon pontosan tudja azt is, hogy egy ilyen képességű ember utódjának a megválasztása kivételesen nehéz és kényes feladat, s a választás kétségkívül legalább annyi embert elkeseríthet, amennyit kielégíthet. Ez az állapot persze már sok éve fennáll. Kennedy elnök 1960-ban, Nixon elnök 1968-ban, a megválasztásukat követően legelőbb arról döntöttek, hogy újra Edgar Hoovert nevezik ki az FBI igazgatójává. Lyndon Johnson elnök 1964-ben külön határozatot hozott, amelyben kimondta, hogy állami érdekből Hooverra nem érvényes az az előírás, hogy 70 éves korában köteles nyugdíjba vonulni. Mindennek ellenére egy dolog egyre nyilvánvalóbb. Edgar Hoover, a legenda, a bürokrata, a törvény hűséges alkalmazottja és őre, pályafutásának a vége felé jár. Nem pusztán azért merészeljük ezt kimondani, mert visszavonulásával kapcsolatban egyre több mendemonda kering a közvéleményben, hanem azért is, mert az idő kérlelhetetlenül megteszi a magáét, s az idő „aknamunkáját” még az FBI mindenható igazgatója sem tudja semlegesíteni. De bárki legyen is az Egyesült Államok elnöke, akkor, amikor elérkezik az igazgató leváltásának ideje, nem hozhatja majd meg a mindenkori amerikai elnök legfontosabb döntését anélkül, hogy föl ne tenné magában a kérdést: kicsoda Hoover és mi az FBI manapság, s miért és mi módon lettek azzá, amik? A felülmúlhatatlan bürokrata Edgar Hoover, egy kormányhivatalnok két gyermeke közül a fiatalabbik, 1895. január 1-én született a Seward Park nevű washingtoni negyedben. A George Washington jogtudományi egyetemet végezte el, s először a kongresszusi könyvtárban, majd az igazságügy-minisztériumban kapott alkalmazást. Több munkahelye nem is volt. Sohasem házasodott meg, s az FBI-ben betöltött munkakörén kívül úgyszólván nem élt nyilvános életet, ha csak nem számítjuk a lóversenyek iránti rajongását. Joggal el lehet róla mondani, hogy egyedüli életcélja az FBI érdekeinek és hírnevének a védelme volt. Hoover — ahogy egy alkalommal Joseph Kraft mondta róla — kétségkívül komplett bürokrata. A nagy gépezet, amely az irányítása alatt áll, jórészt azért működik, hogy önmaga számára biztosítsa a zavartalan működést. S mi más a valódi bürokrácia, mint éppen ez? Mondhatni hát, hogy Edgar Hoovernek sikerült az FBI-t a szó szoros értelmében tökéletes bürokratikus gépezetté fejlesztenie. Vagyis erre képes volt egészen a közelmúltig. Az újabb tények ugyanis arról tanúskodnak, hogy az utóbbi években képességei jócskán eltompultak, nem csupán előrehaladott kora miatt, hanem azért is, mert Hoover bürokratikus lelkületéből eredő hibát vétett: túlságosan is sokáig maradt meg tisztségében. Az idő elszállt fölötte, s ő apránként beleolvadt a szürkeségbe, mert korát és a körülötte levő világot immár alig-alig érti. A bürokrácia kérlelhetetlen törvényei A felszínes szemlélődő úgy látja, hogy Hoover birodalmában minden a legnagyobb rendben megy. Az FBI-nek megvan a maga titokzatos kartotékja, a bűnügyek felderítését szolgáló világhírű laboratóriuma, saját akadémiája, s sok millió ujjlenyomatból álló gyűjteménye. Az intézmény kiváltságos helyzetéről tanúskodik mindenekelőtt az, hogy az FBI alkalmazottainak és ügynökeinek — az állami hivatalnokok mércéjével mérve — igen nagy a fizetésük és külön nyugdíjkedvezményekben is részesülnek. Egy FBI-ügynök kezdő fizetése csaknem 12 000 dollár évente, más szolgálatokban boldog lehet a kezdő, ha megkapja az évi 7000 vagy legfeljebb 8000 dollárt. (Folytatjuk) Fegyveres afrikaiak összetűzése a dél-afrikai rendőrséggel Fokvárosból jelenti a Reuter. Négy bennszülött életét vesztette vasárnap a dél-afrikai rendőrség és az owambo törzs tagjai közötti összeütközésben — közölte hétfőn reggel a dél-afrikai rendőrség. A közlemény szerint vasárnap mintegy 100 felfegyverzett afrikai megtámadott egy rendőrjárőrt az angolai határ közelében. Négy nappal ezelőtt is történt egy összeütközés a rendőrség és az owambo törzs tagjai között. Akkor két afrikai vesztette életét. A háborúk ára Az U. S. News and World Report című hetilap nemrég elégedetlenül állapította meg, hogy 1971-ben a külföldön állomásozó amerikai csapatok létszáma több mint 220 ezerrel csökkent, s ez a legnagyobb évi létszámcsökkentés az utóbbi 16 év alatt. Az U. S. News statisztikájából azonban a sugallt optimizmus ellenére is kiderül, hogy a 2,6 millió amerikai katona egyharmada még mindig külföldön vagy idegen tengereken teljesít szolgálatot. Az amerikai hadsereg tehát a jelentősnek minősített változások ellenére sem adta fel világcsendőri szerepét. De beszéljenek a tények. A külföldön állomásozó amerikai csapatok létszáma a lap kimutatása szerint a következő: Guantanamo 3 000 Más területek 1 000 MÁS TERÜLETEK: Figyelemre méltó az U. S. News kimutatása, mibe kerültek eddig a háborúk az Egyesült Államoknak. A szépített statisztika szerint, Vietnamban 45 619 amerikai vesztette életét, 302 393 megsebesült. Koreában 33 629 halt meg, 103 284 sebesült meg, a második világháborúban pedig 291 557 volt a halottak, 670 846 pedig a sebesültek száma. Az első világháború adatai: 53 402 halott és 204 002 sebesült. Ami a háborús költségeket illeti: az első világháború 26 milliárdba, a második 341 milliárdba került az USA- nak, a koreai háború 17 milliárdba, vietnami pedig 120 milliárdba. DÉLKELET-ÁZSIA: EURÓPA: Nyugat-Németország 215 000 Nagy-Britannia 20 000 Spanyolország 9 000 Törökország 7 000 Olaszország 10 000 Görögország 3 000 Belgium 2 000 6. flotta 21 000 Kanada, Bermudaszigetek 4 000 Grönland, Izland 4 000 Déli-sark 3 000 Marokkó 1700 Irán 1000 Etiópia 1500 Más területek 34 000 Dél-Vietnam 171000 Thaiföld 32 000 Hadiflotta 13 000 CSENDES-ÓCEÁN ÉS KELET-ÁZSIA: Korea 43 000 Fülöp-szigetek 16 000 Okinawa 45 000 Tajvan 9 000 Japán 30 000 Gaum 10 000 7. flotta 52 000 LATIN-AMERIKA: Panamai csatornaövezet 11 000 Puerto Rico 6 000,