Magyar Szó, 1972. május (29. évfolyam, 120-132. szám)
1972-05-11 / 128. szám
10. oldal Ljubica Sokié-Cuca zrenjanini tárlata A szonáták finom hangulata tölti ki Cucai Sokié képeit és az egész kiállítási termet. Úgyszólván a végsőkig redukált festői eszközök, a forma és a színfelületek társításával elért kifejezési módot senki sem műveli oly tökéletesen, mint Cuca Sokié. A transzponálás tisztán, a látásunkhoz szól, a kifinomult színviszonyok és a felületek mértamiáns vagy mondhatjuk lírai-kubisztikus komponálása a tér élményeit fedezik fel. A tér az „elsőnek érzékelt” jelenség a világban, melyben minden történik. Cuca Sokié tere az intérieureknek intim világához kapcsolódik, melyben az atmoszféra és a szigorúan egzakt gondolat együttesen jár. Ez a művészet a tárgyi valóságot a színviszonyokra és az egyes felületek arányainak viszonyára vezeti vissza, melyen át mintegy „hallucinálva” visszaidézhetjük az intérieurök tárgyait. Cuca Lokia abban a szerrencsés helyzetbe hozott bennünket, nézőket, hogy a tárgyaktól, azok minden funkciójától felszabadítja látásunkat, és így képei egy állandó, ideális, tisztán esztétikai élményt nyújtanak. Csodálatos szép, meghitt „hamuszürke szerénységű” poézis tárul elénk, melynek fő erényei — (és ez az erkölcsi komponense fontos) — a világ nagy látványosságairól való lemondás, a nagy áldozathozatal. Tudjuk, hogy enélkül nem lehet ilyen egyszerű, derűt megszerezni az életben. Cuca Lokió művészete szerint finom ízlés egyik fontos öszszetevője a sztoikus érzésvilág még ma is, amikor modern életet élünk és kell élnünk, mely komplikált, tele zűrzavarral és lármával. Saskác a modern szerb képzőművészetben kiválóan képviseli a tisztán esztétikai irányt, melynek az egyszerűség és a tisztaság, mély erkölcsiség a fő pillérei. Valamilyen módon Isidora Sekulic művészetével rokonít- ható. A neves belgrádi művésznőnek ez volt az első vajdasági önálló tárlata. Á. J. Száraz fába merevötök... Jó néhányszor elhangzott már bíráló szó a Belgrádi Televízió magyar szerkesztőségének Kultúra és művészet című műsoráról. Valljuk be, nemegyszer valóban okkal háborogtunk vagy mosolyogtunk a kétes értékű magyar nóta- és slágerparádék, a mű magyar képi és egyéb megoldások láttán-hallatán. Csakhogy szerencsére e műsor szerkesztősége hellyelközzel rangos produkciókkal is előáll. Ezek — egyelőre kurta — sorába tartozik a május 7-én, vasárnap sugárzott irodalmi adás. Gál Lászlót, a vajdasági magyar poétika nagy öregjét láthattuk végre. Hogy őt jelenítette és szólaltatta meg, az már önmagában véve színvonalat kölcsönzött a műsornak. A kameramanok jóvoltából és Geller Tibor rendező diszkréciójának köszönhetően a megszólalásig hű Gál László-portré rajzolódott ki előttünk, Laci bácsi megnyerő okos arca, keserű-ironikus mosolya. S amilyen örömmel láttuk őt, oly szívesen hallgattuk is keresetlen szavakba foglalt önvallomását. Az alkotói műhely ismertetésében, a költői hitvallás megfogalmazásában jellegzetes Gál László-i eszköztelenséggel a hivő hitetlenségről tett tanúságot. Ezt a személyes hangot Gerold László — mintegy az önvallomás szerves folytatásaként— a Gál László-i költészet húrjainak szinte minden rezdülését érzékelő műértékelés higgadt hangjára váltotta át. Miniatűr esszéjében felvázolta azt az utat, amelyet e líra a hurrá optimizmustól a kiábrándultság völgyein át a hitevesztettség pereméig megtett, s a hegy ormán — ha az csak Fruska gorai is, mondaná sajátos iróniájával a költő — eljut a „száraz fába merevülök” gondolatáig. Rokonszenves ez az életbölcselettel és a számvetés szándékával átitatott költészet, mert bejárta az emberi lélek ösvényeit, és mert ittmaradt közöttünk. Gerold szavainak igazolásaul — avagy fordítva, provokálva az értő megközelítést, az Újvidéki Rádió művészeinek előadásában felhangzottak a versek. De róluk most ne szóljunk, inkább olvassuk őket. Köszönjük ezt a műsort mindenekelőtt a szerkesztő Fehér Gyulának és természetesen mindazon közreműködőknek, akik e szép élményben részesítettek bennünket. KOVÁCS T. Ilona 106. KISKERESZTREJTVÉNY Vízszintes sorok: 1. Lelki meghajlás, 6. Verselem, 7. Sír, 8. Azonos magánhangzók, 9. Létezik, 10. Kerti vetemény, 11. Jugoszláviai folyó, 13. Határozói igenévképző, 14. Az argon vegyjele, 15. Helyhatározórag, 16. Egy betű híján baj, 17. Ravasz állat, 19. A hajók javítására szolgáló építmény, 20. O, szerbhorvátul, 21. V.A., 22. Miért, népiesen, 23. Méhlakás, 24. Postai küldeményt elfogad. Függőleges sorok: 1. Aradról való, 2. Becézett női név 3. Kötőszó, 4. Afrikai nemzet, 5. Kék színű folyadék 9. Pörk, 10. Éjjeli mulató 12. A puskavégébe illeszthető szúrófegyver, 13. Világtalan, 15. Kedveskedő kijelentés, 16. Rövid tréfás történet (ékezetfölösleg), 17 Rak betűt keverve, 18. Rég hosszmenték, 21. Fém, 23. K csinyítő képző, MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1972. május 11. A beilleszkedés konfliktusa Gábor Pál alkotása a belgrádi magyar filmhéten Jancsó Miklós Fényes szelek, Sára Sándor Feldobott kő és Böszörményi Géza Madárkák című műve után (az első kettőről magyarországi bemutatójuk idején írtunk már) kedden este Gábor Pál Horizont-ját mutatták be a belgrádi magyar filmhéten . A Marosi Gyula és a rendező Gábor Pál forgatókönyve alapján készült film egy tizenhét év körüli fiatalember (Karesz) útkereséséről, a közösségi életbe való beilleszkedési kísérletéről és a korosodó anyja és a közte feszülő ellentétekről szól. A konfliktusokat az váltja ki, hogy a hivatali munkát — küldöncszerepet — megunt fiú kamaszos elhatározással szakmunkás, gyári munkás szeretne lenni, az anyja viszont, aki „embert” akar faragni belőle mindenáron az értelmiségi pálya felé terelgetné. Ha tudjuk, hogy Gábor Pál éveken át pedagógusként tevékenykedett, akkor a film tételességét, kompozíciós beállításait többé-kevésbé természetesnek vehetjük — de a mű egészét figyelve egyre inkább arra a meggyőzodésre jutunk, hogy a neveioszanderí: muomaod cruezellai von steppen törékeny üvegiapa'Kxa nenezecug a suiy. Persze, a leiejes tes szocreatista penlésektől sem mieimes párlaphelyzet kivonlatkOztatasaban korántsem azt kifogasoljuk, hogy a xiu végül is gyári munkás lesz, hanem azt, hogy elhatarozása megvallositasimak közoccso allomasai, szakaszai nem elfégye meggyőzőek. Ha a lumpen, egy-két jelenettől eltekintve, valamivel többször is utalás történik a fiú munkaszeretetére, alkotókedvére (és nyugtalanságra), akkor ez a kifogás eleve érvényét veszti. De a kétkezi munka iránt érzett vonzódását csupán azzal alátámasztani, hogy egyszer szívességből gyümölcs- és zöldségfélét cipel Karesz (a szövetkezetet dézsmáló fuvarozónak), egyszer meg a házfelügyelő lányának segítő kerésnek bizonyul. Annál inkább, mert az első esetben szándéka ellenére is pénzt fogad el, a második esetben meg egy kis pálinkázgatás után összefekszik a lánnyal. Más szóval, ha végiggondoljuk a dolgokat, arra is következtethetünk, hogy tetteiben esetleg a számítás vezette Kareszt. Kár, hogy a film zárójelenetében, a gyár gépcsarnokában is olyan munkát végez fiatal hősünk (hulladékot szállít), ami unalmasságában semmivel sem különb a hivatali idézések, végzések, felszólítások és körlevelek kézbesítésénél. Hogy a Horizont ilyen lényegbevágó kifogások ellenére is elég jó film, azt sikerültebb részleteinek (szökési kísérlet a hivatalból, iratok megsemmisítése, párbeszédek az anyjával, tesztezési és társadalmi vonatkozásainak köszönheti, mindenekelőtt pedig Zsobolyai János asszociációs jelentéstartalmat hordozó operatőri munkájának, aki a tolató mozdonyok, a váltókon más-más irányba gördülő vagonok, az ablakszárnyak között „jégbehűtött” tejesüvegek és más életből ellesett mozzanatok filmezésével képszerűen és igen kifejezően szólt Karesz útkereséséről, magányérzetéről, az anya és fiú szociális helyzetéről stb. A Horizont életszerűségén ■ sokat javított Fried Péter (Karesz), Orosz Lujza (az anyja) és Marossy Szilvia (Agnes) eszköztelen, de erőteljes játéka és Gonda János találóan megválasztott filmzenéje. Mint ennyiből is látszik, a film könnyűszerrel lehetett volna: jobb. SZŰCS Imre Negyedszázados a Vajdasági Múzeum Eredmények és problémák együttes jubileuma Milan Vranić, a Vajdasági Múzeum új igazgatója szerény ünnepség keretében megemlékezett a nagynevű intézményről. Beszédében az intézmény jelenlegi helyzetét, több irányú tevékenységét és a többi múzeummal való együttműködését ismertette. Majd Rajkó Nikolic, a nemrég nyugalomba vonult igazgató a Vajdasági Múzeum történetéről és problémáiról szólt. Beszédét azzal kezdte, hogy a jubileumi kiállítás kitűnő, mély benyomást keltő, de nem feledteti azt a tényt, hogy máig több megoldatlan kérdés vet árnyékot az intézmény 25. évfordulójának ünnepére. A múzeum végleges elhelyezése, a nagy értékű gyűjte- mény további őrzése és jö-vője, és nem utolsósorban az intézmény szakemberei számának gyarapítása, to- vábbá a teljes gyűjtemény kiállítása vár megoldásra. Tehát a megoldatlan problémák is 25. évfordulójukat ünnepüik. Kitért a vajdasági múzeum rövid történetére. A múzeum fejlődésének feltételeit magalapítása óta az elhelyezés gondja korlátozza. Mint ismeretes, a múzeum a péterváradi várban csak ideiglenesen kapott helyet, és a legjobb kilátások szerint is legfeljebb 1975-ben vagy 1976-ban költözhet át a Duna utcai volt bíróság nagyobb átalakítást kívánó épületébe. A másik megoldásra váró kérdés a Vajdasági Múzeum néprajzosokkal való kiegészítése. Ugyanis hiányoznak a különböző nemzetek és nemzetiségek néprajzával foglalkozó szakemberek. Részben emiatt is hiányos a múzeum néprajzi anyaga, és ha még nem késő, a legrövidebb idő alatt be kell gyűjteni a néprajzi tárgyakat, méghozzá megfelelő képesítésű szakemberek irányításával. A IV. dél-bánáti szemle műsora A szemlét szervező egyeztető bizottság kidolgozta és közzétette a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek IV. szemléjének műsorát. A szemlét Kovinban tartják meg, május 12-étől 14- éig a helyi magyar Rákóczi Művelődési Egyesület szervezésében, a művelődési központ színháztermében. Május 12-én este 8 órakor író-olvasó találkozót tartanak, jelen lesz a jugoszláviai magyar irodalom néhány kiemelkedő személyisége. Május 13-án, délelőtt 9 órakor megnyílik Dusan Stefanovic képkiállítása és a kovini ideggyógyintézet ápoltjainak tárlata. Május 13-án este a következő műsor lesz: a kovini művelődési egyesület a Sállal szép Kata című népballadáit adja elő, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület részletet mutat be Petőfi Sándor Apostolából, a sándoregyháziak pedig lakodalmi nótákkal lépnek fel. Vendégként a műsorban részt vesz még a petrovaci vlah, és a gombosi magyar népitánc-együttes is. Május 14-én délután 3 órakor Énekeljünk-táncoljunk címmel megtartják a délbánáti magyar általános iskolások gyermekjátékokból összeállított műsort. Este 8 órakor fellép a bertelendi Tamási Áron Művelődési Egyesület székelykórusa, a verses Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szavalókórusa, a debelyacsai művelődési otthon népdalcsokorral, a székelykevei Petőfi Sándor egyesület lakodalmi jelenettel és az ürményházi Petőfi Sándor egyesület egy dalcsokorral. K. I. Tanácskozás Vajdaság művelődési és oktatási közösségében MI A PONYVA... A művelődési kongresszus sugallta, s a ponyva-megadóztatás vajdasági törvényének meghozására vonatkozó javaslat tette szükségessé azt a mai újvidéki tanácskozást, amelyen a Vajdasági Művelődési Közösség elnökségének tagjai, kultúrmunkások, a társadalmi-politikai szervezetek, a Tartomány Képviselőház, a Végrehajtó Tanács és a kiadóházak képviselői gyűlnek egybe. A Munkásegyetem kistermében 11 órakor kezdődő tanácskozáson e törvénytervezetet vitatják meg. (1)