Magyar Szó, 1972. május (29. évfolyam, 133-148. szám)

1972-05-16 / 133. szám

2. oldal Mégis Conakryban temették el Nkrumahot A gyászünnepségen Sékou Touré beszélt , Accrában már gyülekeztek a temetésre érkező külföldi küldöttségek Accrából jelenti a Reuter. Ghánában még mindig vár­ják, hogy hazaszállítják Gui­neából Nkramah egykori ghanai köztársasági elnök holttestét. Ghana fővárosá­ba még egyre érkeznek a külföldi küldöttségek, hogy részt vegyenek a temetésen, a conakryi rádió azonban — a Reuter abidjani híre sze­rint — bejelentette, hogy Kkrumahot már vasárnap eltemették Guinea fővárosá­ban. E hír szerint a teme­tésen 25 ország küldöttsége vett részt, köztük a mostani ghánai rendszer delegációja is. A gyászszertartás után Nkrumah holttestét a Ca­­mayenne mauzóleumba vit­ték. Az Associated Press híre szerint vasárnap a conakryi stadionban több tízezer em­ber részvételével gyászün­nepséget tartottak Kwame Nkrumah egykori ghánai el­nök emlékére. Az ágyútalp előtt, amelyen Nkrumah holttestét felravatalozták, el­vonult mintegy­ 40 ország küldöttsége, több katonai ala­kulat, sportolóegyüttes és törzsi küldöttség. A gyászünnepségen Sékou Touré guineai elnök elítélte az imperializmust, a kolonia­­lizmust és a neokolonializ­­must. Méltatta továbbá a 25. évfordulóját ünneplő forra­dalmi Guineai Demokrata Párt eddigi eredményeit, és felszólította az ország népét, hogy segítse elő a guineai forradalom végső győzelmét. Szombat óta tart a lövöldözés Belfastban Egy tizenegy éves fiú és egy tizenhárom éves lány is életét vesztette tűzharcban egy civil életét vesztette, egy pedig megse­besült. Ugyanebben a ne­gyedben szombaton pokol­gép-robbanás két ember ha­lálát okozta, és hetvenet megsebesített. Belfast másik negyedében vasárnap délután ugyancsak bombarobbanás következté­ben súlyos sebesülést szen­vedett egy tizenegy éves fiú. Észak-Írország fővárosá­ban továbbra is robbané­kony a helyzet, szombat óta nem szűnik a lövöldözés. A brit katonai parancsnokság parancsot adott csapatainak, hogy lépjen közbe, és vessen véget a lövöldözésnek. Mint­egy 300 brit katona vasár­nap a késő esti órákban meg­szállta a katolikus és a pro­testáns negyed közötti utcá­kat. Az AFP hírügynökség je­lentése szerint vasárnap es­te egy eltévedt golyó meg­ölt egy tizenhárom éves lányt a Ballymurphy negyed­ben. Belfastból jelenti az AFP. Vasárnap este ismét meg­ütköztek a katolikusok és a protestánsok Belfastban, a Ballymurphy negyedben. A Ürgüplü visszaadta a kormányalakítási megbízatást Freit Melen alakítja meg az új török kor­mányt . Edzevit lett Inönü utóda Ürgüplü szenátor vissza­adta a kormányalakítási meg­bízatást, miután Cevdet Su­­nay köztársasági elnök va­sárnap visszautasította kor­mánytervezetét. Ankarai hírek szerint Su­­nay elnök Ferit Melen volt hadügyminisztert bízta meg a kormányalakítással. Han­goztatják, hogy az alkot­mány értelmében az elnök ismét megbízhatta volna Ürgüplüt, mégsem őrá esett a választása. A török Republikánus Nép­párt új vezetőjévé Bilent Edzevitet választották meg, s ezzel súlyos politikai csa­pást mértek ismét Inönüre, a republikánusok régi vezé­rére. A párt új elnökét rendkí­vüli kongresszuson válasz­tották meg. A 175 republi­kánus képviselő közül azon­ban mintegy 70 távol ma­radt, ami arról tanúskodik, hogy a pártot szakadás ve­szélye fenyegeti. Inönü, aki 33 évig állt a Néppárt élén, a múlt hétfőn visszavonult, miután bebi­zonyosodott, hogy többé nem tudja ellenőrzése alatt tar­tani a végrehajtó bizottsá­got. Omán is beavatkozott a két Jemen viszályába Az Arab-félsziget déli ré­szén a helyzet mindinkább kiéleződik, és fennáll a ve­szély, hogy a helyi összecsa­pások nagyobb méretű hábo­rúvá fajulnak. Az Észak- és Dél-Jemen közötti viszályba ugyanis Oman is beavatkozott, még­pedig bérenc csapatokkal. A megfigyelők szerint különö­sen az veszélyes, hogy tu­lajdonképpen az Ománban állomásozó brit csapatok lép­­­nek közbe, amelyek koráb­ban a gyarmati hadsereg kö­telékében állomásoztak Ománban, most pedig az omá­­ni szultán és a brit kormány között létrejött szerződés alapján tartózkodnak az or­szágban. A szóban forgó brit csapa­tok támadásokat hajtottak végre Dél-Jemen határmen­ti vidékein és megöltek né­hány jemeni katonát, továb­bá számottevő anyagi kárt okoztak. A dél-jemeni kor­mány közleménye szerint a brit csapatok 1970 óta Oman területétől több mint száz esetben sértették meg a ha­tárt. —~ MAGYAR SZÓ Kedd, 1972. május 16. új külügyminiszter­helyettesek Kínában Sokan arra következtet­nek, hogy Peking bővíteni kívánja nemzetközi kapcsolatait Pekingből jelenti a Reuter. A kínai kormány öt új kül­ügyminiszter-helyettest ka­pott. Pekingi megfigyelők szerint ez arra enged kö­vetkeztetni, hogy a Kínai Népköztársaság javítani kí­vánja nemzetközi kapcsola­tait, nemkülönben arra, hogy tavaly számottevően nőtt Kí­na szerepe a nemzetközi ügyek intézésében. A kínai kormány jegyzék­ben értesítette a pekingi dip­lomáciai képviseleteket a ki­nevezésekről. A kormánynak eddig két kül­ügyminiszter-helyettese volt: Csiao Kuan-hua és Han Nien-lung. Az új helyette­sek: Csang Hszi-tung, Ma Ven-po. Po Jing, Fu Hao és Ju Csan. A Kínai Népköztársaság­nak mintegy hetven ország­gal van diplomáciai kapcso­lata. Az utóbbi két évben húsz-egynéhány országgal vette föl a kapcsolatokat. Okinawa visszaadását örömmel vették az egész or­szágban, de sokan kifogásol­ják, hogy az amerikai csapa­tok nem vonulnak ki telje­sen a szigetről. Emiatt teg­nap több tüntetést rendeztek a japán egyetemi hallgatók, a baloldali csoportok és a szakszervezetek. A második világháborúban az amerikai haditengerészet súlyos véráldozattal foglalta el a szinte utolsó emberükig védekező japánoktól a szige­tet. Ötvenezer amerikai ka­tona esett itt el. Szato mi­niszterelnök, aki ma már egyre inkább a militarizmus­­sal kacérkodó, újrafelfegy­­verkezésre törekvő ,­felkelő nap országát” képviseli, nyolcévi miniszterelnöki te­vékenységének koronájaként kívánta megünnepelni Oki­nawa visszaszerzését. Tavaly nyáron született meg a döntés, hogy Okina­wa, amely az utóbbi évek­ben rendkívüli fontosságú amerikai haditengerészeti bázissá nőtt, visszakerül Ja­pán birtokába. Szato mi­niszterelnök és Hirohito csá­­­szár a szerződés ratifikálása után, ez év május 15-ét je­lölte ki a sziget ünnepélyes átadásának napjává. Az okinawai pártok és szakszervezetek a titkos oki­nawai dokumentumok kite­regetése után ezt a napot a „megalázás napjának” ki­áltották ki. A Japán Szocia­lista Párt képviselői ugyan­is a parlament márciusi ülé­sén cáfolhatatlan dokumen­tumokkal bizonyították, hogy a titkos záradékok a japán népre nézve szégyenletes al­kut jelentenek. A sziget to­vábbra is amerikai támasz­pont marad, ennek ellenére azonban az okinawai parasz­tok földjén az amerikaiak ál­tal okozott károkért a japán kormányt terheli az anyagi felelősség. A közvélemény felhördü­lése után, a kormány meg­lehetősen egyoldalúan rea­gált a történtekre. A külügy­minisztérium titkárnőjét, aki a dokumentumokat és a tit­kos táviratokat kiszolgáltat­ta, valamint a Mainicsi Sim­­bun napilap munkatársát, Nasijana Takacsit hivatali titok megsértése vádjával le­tartóztatta és börtönbe zár­ta. A letartóztatásokkal azonban csak olajat öntött a tűzre. Tokióban 250 tekintélyes közéleti személyiség létre­hozta „A nép tájékoztatási jogának védelmezéséért küz­dő társaságot”, hogy harcol­jon a veszélyben forgó de­mokratikus jogokért, a saj­tószabadságért, a szabad vé­leménynyilvánításért, a ka­tonai szellem, a diktatúra és a militarizmus előretöré­se ellen. A japán társadalom legjobbjai sorakoztak fel mö­göttük. A három nagy ellenzéki párt, a Japán Szocialista Párt, a Japán Kommunista Párt és a Komeito közösen emelte föl szavát a letar­tóztatott újságíró és a tit­kárnő szabadon bocsátásáért. Az újságírók és a jogászok is melléjük álltak. A Japán Szakszervezetek Főtanácsa, a Szohjo, a kormány lemondá­sát követelte. Szato minisz­terelnök Japán nemzeti érde­keinek megsértésére hivat­kozva érvelt. Végül bírósági döntés alapján, kénytelen­kelletlen, szabadon bocsátot­ták az újságírót. A kormány azonban ezek után még kí­nosabb helyzetbe került. A japán ellenzéki pártok egy­ségfrontot hoztak létre Sza­to megbuktatására. A hatal­mon levő Liberális Demok­rata Párton belül sincs meg az egység. Sokan kívánják már az elszigetelődött mi­niszterelnök távozását. Fukuda külügyminiszter, bár a kínos incidens miatt, állítólag felajánlotta lemon­dását, megúszta egy szigorú dorgálással. A bűnbak végül is Jakuszava Takesi külügyi államtitkár lett, akinek tit­kárnőjét jelenleg is börtön­ben tartják, s akit a doku­mentumok nyilvánosságra hozásáért alacsonyabb be­osztásba helyeztek. Az okinawai kérdés ezzel, természetesen, még nem zá­rult le. Igaz, Japán vissza­kapta a szigetet, de a japán nép megszégyenítőnek tartja a visszaadás feltételeit. S ami a legnyugtalanítóbb: Okina­wa továbbra is támaszpont marad! Sőt! A szigeten ha­marosan megjelenik a japán véderő is. Nem kétséges ugyanis, hogy Okinawa a jö­vőben nagy szerepet kap a japán katonai tervekben is. Előretolt védelmi vonala lesz Japán haderejének. A Ni­­xon-doktrínával összhang­ban Tajvan és Dél-Korea „biztonságát” lesz hivatott védelmezni. A japán békemozgalom érthetően valamennyi kato­nai támaszpont felszámolásá­ra törekszik. Ezért veszik fel a harcot a japán nép leg­jobbjai a katonai militariz­­mussal, ezért küzdenek a ja­pán—amerikai biztonsági szerződés felbontásáért, és ezért szándékoznak megbuk­tatni a realitásokkal még most sem számoló Szato­­kormányt. Tokió Okinawa ismét Japán fennhatóság alatt ünnepség Tokióban — Jelen volt Agnew amerikai alelnök is — A diákok tüntetnek, amiért megmaradtak az amerikai támaszpontok Tegnap véget ért Okinawa 27 éves amerikai meg­szállása, és a szigeten ismét bevezették a japán köz­­igazgatást. A sziget jelképes átadásán jelen volt Hi­rohito japán császár, Szato miniszterelnök és Spiro Agnew amerikai alelnök. A Tokióban megrendezett, mindössze 36 perces ünnepségen mintegy tízezer ven­dég is részt vett. A hatóságok nagy elővigyázatossá­gi intézkedéseket tettek, az épületet, amelyben az ün­nepséget tartották, több száz rendőr őrizte. • 111ШШ1ШШШ1ШШ1ШТ111ШШШ1111Ш11ШШ11Ш1Ш Ibit ARAB ARCKÉPCSARNOK 7. A politizáló tábornok (27) Semmiképpen sem véletlen, hogy a küz­delemben Asszad maradt felül és éppen 1970. év végén. Nyilvánvaló tény, hogy Nasszer halála messzemenő következmé­nyekkel járt az arab világban. A szövet­ségi és partneri rendszerek átrendeződése, amely összefügg a tűzszünet elfogadásával és bizonyos kapunyitási kísérletekkel a külpolitikában, a nemzeti burzsoáziát is­mét előtérbe helyezte. Ilyen körülmények között, tarthatatlannak bizonyult Dzsdid kurzusa. Dzsdid vezetése alatt álló Szí­riában a politizáló tábornokok a nemzeti burzsoázia háttérbe szorításával tovább léptek, mint ameddig még az arab világ progresszív szárnyához sorolt országok el­jutottak. E történelmi előreszaladás vé­delmére azonban nem tudtak olyan társa­dalmi tömegbázist kialakítani, amely a külső és belső támadások ellen biztosíté­kot nyújthatott volna. Asszad hatalomátvételét, tehát a politi­kai vezetésben bekövetkezett változás — félreértés ne essék — nem a jobbszárny törekvéseinek restaurálását jelenti. A nyu­gati reményektől eltérően, Szíria nem vál­toztatott a szocialista világhoz fűződő vi­szonyán. Elszigeteltségének feloldása érde­kében pedig, elsősorban Egyiptom felé nyitott. Ezt igazolja csatlakozása a hár­mas föderációhoz. A jobboldali arab re­­zsimekkel pedig csak rendezte, nem el­mélyítette kapcsolatait. A politikai kapunyitás programja ki­elemezhető belpolitikájából is. A korábbi garnitúra szinte kizárólag a Baath párti apparátusra támaszkodhatott. Asszad szét­húzta a frontokat. Az új vezetés megíté­lése szerint, a fejlődést a jelenlegi sza- I­kaszban csak széles alapokra helyezett­­ népfront biztosíthatja. Ebben szerepet kaphat, és kapott is, valamennyi, a kor­mány elképzeléseit helyeslő és támogató politkai erő, a nemzeti burzsoázia képvi­selőitől a nasszeristákon át a kommunis­tákig. Asszad kurzusa, a széles alapokra he­lyezett népfront-politika, a jelenlegi hely­zetben kétségtelenül garancia arra, hogy Szíriában a hagyományossá vált katonai puccsok helyett, belpolitikai stabilizálódás következzék be. A népfront vezető ere­jét az Asszad körül csoportosuló balolda­li baathisták alkotják, ezért egyben bizto­sítottnak látszik a széles alapokra helye­zett politikai kurzus progresszivitása is. 8. A rabat­ arany ketrec­ben olykor még a királyoknak is tesznek fel tapintatlan kérdéseket. A felségsértést szinte súroló vakmerőségre természetesen többnyire újságírók vállalkoznak. Az ala­­vita dinasztia sorrendben tizenhetedik uralkodójától is egy francia riporter kérdezte meg: — Miért ragaszkodik felséged a mo­narchiához? A tizenötmillió marokkói életének és ha­lálának ura ennél sokkal tapintatosabb kérdésekért is börtönbe záratta már alatt­valóit. Például azt a baloldali politikust, még 1968-ban történt az eset, aki távirat­ban érdeklődött a királyi palota lakójá­tól, hogy Marokkó miért nem tesz semmit a közel-keleti válság megoldása érdekében. Ben Szaddik sürgönye felségsértéssel volt egyenértékű, s a szakszervezeti vezetővel eszerint is jártak el... (Folytatjuk) Nyugatnémet újságírók nemkívánatosak — jelentette ki Angela Davis, a koholt vádak alapján gyilkossági rész­bűnösséggel vádolt fekete­­bőrű amerikai polgárjogi harcos. Ideológiai okokból a kommunista tanárnő, aki 1966 és 1967 között a majnafrankfurti egyete­men Kant és Marx filozó­fiáját tanulmányozta, csak az NDK-ból érkezett új­ságírókkal hajlandó beszél­getni. Ez a magatartása min­den bizonnyal arra vezet­hető vissza, hogy Frank­furtban fekete bőrszíne miatt senki sem volt haj­landó albérleti lakást ren­delkezésére bocsátani. Amikor a nyugatnémet Stern folyóirat munkatár­sa felkereste a börtöncel­lában, Angela Davis ki­jelentette: Nagy kár, uram, hogy ön nem kelet­német. Így sajnos semmi közölnivalóm sincs önnel. Az újságíró kénytelen volt dolgavégezetlenül tá­vozni a börtönből, noha csak hosszas szaladgálás és utánajárás után sike­rült megkapnia az enge­délyt, hogy bejuthasson Angela cellájába. (bb)

Next