Magyar Szó, 1972. szeptember (29. évfolyam, 256-270. szám)

1972-09-16 / 256. szám

4. oldal Bizonytalanság a m­ényforgalm­ttlan Terménytőzsdei helyzetkép Kétségkívül a mezőgazda­ság érzi meg legjobban az adott pénzügyi nehézségeket, s ez a terménytőzsde forgal­mán is látszik. A jószágféle kivételével a terményfélék kínálata kiadós, a kereslet számottevő, de szórványos az üzletkötés, amit a fizetési feltételek összeegyeztethetet­­lensége idéz elő. Tény, hogy az a vevő, aki készpénzzel azonnal fizethet, kedvezőbb feltételekkel vásárolhat bár­milyen terményt. A kukorica kínálata az utóbbi hetekben jóval na­gyobb a keresletnél, ami ter­mészetesen árlemorzsolódást idézett elő. Ennek egyik oka, még, hogy eddig hatvanezer vagon kukoricát hoztunk be. A szállítmány jó részét el­sősorban a takarmányhiá­ny­­nyal küszködő birtokok kap- ,­ták. A kukorica idei hozama ugyan jónak ígérkezik, de megeshet, hogy az utóbbi kedvezőtlen, esős és hideg időjárás csökkenti a hoza­mot. Tény, hogy a kukoricatar­­talékokból nagy tételek je­lentek meg a piacon, de ne­hezen akad rájuk vevő. Még a felvásárlással megbízott szövetkezetek sem vásárol­nak, mert a vevő készpénzt követel. Az Élelmiszertar­talékok Igazgatósága már foglalkozik a termények új szavatolt árszintjével, s le­hetséges, hogy a kukorica új szavatolt felvásárlási ára az eddigi egy dinárnál 5, esetleg 10 párával is ma­gasabb lehet. De várható, hogy új kukoricából nagy lesz a kínálat. Ugyanekkor az állathizla­lás ellenkező irányzatot mu­tat, noha indokolt lenne, hogy az alacsonyabb kuko­ricaár serkentse a hizlalást. De lássuk, miként alakult a szárított kukorica, hússer­tés és hízott üsző idei ter­ménytőzsdei ára. A takarmánykeverők sem tudnak megfelelő és elegen­dő jó minőségű nyersanya­got biztosítani, részben a hiánya, részben pedig szin­tén a fizetési feltételek miatt. Így a kevert takarmányfé­lék drágák, s ez természete­sen kihatással van az állat­hizlalás és az árak alaku­lására is. A hússertés kereslete már hetek óta felülmúlja a kíná­latot, az árak igen szilár­dak, sőt további emelkedés is lehetséges. Szeptemberben már 1020 dináros árat fizet­tek a tőzsdén a későbbi tőzs­dei­­összejöveteleken 1030 di­nárt is elkértek. Érdemes megemlíteni, hogy a hizlal­dák ismét keresik a drága malacot, amiből gyenge a kínálat, mivel a számítások azt mutatják, hogy a hizla­lás ismét kezd kifizetődő len­ni, csakhogy erre — mint már annyiszor — későn jöt­tünk rá. A hússertés hiánya leg­alább decemberig el fog tar­tani, csak akkor várható je­lentősebb felhozatal. S ami jellegzetes, a magántenyész­tők továbbra is tartózkod­nak a nagyobb mérvű hizla­lástól. Ami a hízott üszőt illeti, a helyzet itt sem kedvező, az árak magasak, a keres­let felülmúlja a kínálatot, s legalábbis Vajdaságban, a hízásra fogott növendék­marha száma elégtelen. Az árak az utóbbi időben ismét jelentősen emelkedtek, és szilárdan tartják magukat.­ Végül, az idényre való te­kintettel, meg kell emlékez­nünk a magbúza jelentős kí­nálatáról is. A terménytőzs­dén igen nagy a fajta és a minőség választéka, de mivel az árak magasak, az érdeklődés kitartóan tartóz­kodó. A jelek szerint majd a vetés közeledtével lesz élénkebb a kereslet, főleg a bevált fajtákból. Búzából a helyzet válto­zatlan, a kereslet és kínálat nagyjából kiegyensúlyozott, az árak már hosszabb ideje változatlanok, de ebből a terményből is alig van el­adás, a már említett oknál fogva. Eddig hetvenezer va­gon közepes minőségű búzát exportáltunk. —ez . .*5 S И P 1* . Cl, 'оз £ o св­­­a ‘3 s S *1-9 aa szárított kukorica 122 130—132 137 123—125 hússertés 860—870 880—900 840—890 1010—1020 hízott üsző 1150—1200 1400 1400 1600—1700 MAGYAR SZÓ Szombat, 1972. szept. 16. Szükségtelen a sertésbehozatal A tenyésztők szerint a vágóhidak ily módon akarják letörni az árakat Egy belgrádi külkereske­­delmmi cég közvetítésével a vajdasági húsgyárak és a bellyei vágóhíd 5000 tonna, azaz mintegy 50 000 darab élő sertés behozatalára kért engedélyt. Bérmunkáról len­ne szó, a vágóhidak levág­ják a hízókat, a húst fa­gyasztják, vagy a külföldi üz­lettér­ek visszaszállítják. Az üzlet lebonyolításához a hazai sertéstenyésztők be­leegyezésére van szükség. A hizlalók azonban ellenzik a behozatalt, mi több, tegnapi belgrádi ülésükön a Jugo­szláv Gazdasági Kamarában élesen tiltakoztak ellene. Arra hivatkoztak, hogy bérmunka ürügyén a feldolgozók ré­gebben is importáltak húst vagy élőjószágot, s a vége az lett, hogy kapacitásaikat el­látván a hazai tenyésztőket zsarolták, és leszorították az árakat.­­ A sertéskínálat nem ki­elégítő — ismerték el a nagyhizlalók képviselői —, de ha a kért behozatalra sor kerül, akkor még rosszabb lesz a helyzet. Az 50 000 hízó ugyan nem sok, ahhoz azon­ban elegendő, hogy zavart keltsen a piacon. Ha netán például egy vágóhíd 300 hí­zó helyett csak 200-at vesz át naponta (mert gépi erejét Drágább az építkezés, kevesebb a munka A jugoszláv építőipari vál­lalatok az év első­­ hét hó­napjában 14 milliárd 297 mil­lió dinár értékű munkálatot végeztek, illetve 17 százalék­kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ezzel egyidejűleg azonban egy százalékkal csökkent a fog­lalkoztatott munkások és a munkaórák száma, az építő­anyag viszont 11 százalékkal drágult. Az év elejétől július vé­géig minden köztársaságban növekedett a munkálatok ér­téke, bár az egyes köztársa­ságok között nagy a különb­ség. Így például Horvátor­szágban a növekedés 8 szá­zalék, Crna Gorában 51, Bosznia-Hercegovinában 22, Macedóniában 20, Szlovéniá­ban 12 és Szerbiában 21 szá­zalék. Az elmondottak ellenére, az építőipari dolgozók borús hangulatban várják az év végét, de különösen a jövő év elejét. Az idei esztendőre szerződésbe foglalt munká­latok értéke 24 milliárd 294 millió dinár (körülbelül 4 milliárddal több, mint a ta­valyi év azonos időszakában), de megállapították, hogy a munkálatok száma hónapról hónapra csökkent. Emiatt számos építővállalat külföl­dön igyekszik munkát sze­rezni, mert a beruházások megszigorítása bizonyára ha­tással lesz a belföldön vég­zendő építkezések méreteire, a behozatalt jószág feldolgo­zásával köti le­, akkor már­is torlódás támad a kapuk előtt, és az árak rohamosan fognak emelkedni. A tenyésztők megjegyez­ték, hogy a szövetségi kor­mány által engedélyezett 5000 tonna fagyasztott disz­nóhús importját is ellenez­ték. Ez a hús egyébként még meg sem érkezett az ország­ba. s. z. VERS AZ ADÓ­KÖNYVBEN Adókönyv ma már nincs. A hatvanas években szün­tették meg — azóta adó­cédula járja. — Mostaná­ban a kezembe került Gomboson egy a régi adó­nyilvántartó könyvek kö­zül. Kálóczi Imre gombosi kubikosköltő verseit tar­talmazta az agyongyűrt, megviselt könyvecske. Kálóczi Imrének írás­kényszere volt. Ha meg­szállta az ihlet, akkor ver­set írt. A kubikosnál per­sze nincs jegyzőfüzet, nincs íróasztala sem. Ha elérkezik az íráskényszer, akkor felfordítja a talics­kát, és annak az alja lesz az asztal, üres cigarettás­doboz a jegyzőfüzet, és bor vagy pálinka serkenti a múzsát, hogy sikerüljön a vers. Az egyik így kez­dődik: „A kubikos zsákba pakol, s hétfőn útra kel­vén útját csárda állja ...” S a vers elregéli, hogy a csárda ott van Vukovár­­ral szemben a bácskai ol­dalon; csak azért kell oda bemenni, hogy kedvet kap­jon a kubikos a hétfői munkakezdéshez. Benn azonban megreked az út­nak indult munkás, zse­bét nyomja a hazatérésre szánt útiköltség, aminek az lesz a vége, mi is lehetne más: a pénz elfogy, a ku­bikos lerészegedik. „Ez az írás nem nagyí­tás, a múltra csak egy szempillantás”, kesereg a földtúró költő. Jelenétől sincs elragadtatva, mert több évtizedes kubikosko­dás után nagyon bizonyta­lan a sorsa: „Új divatba élünk már jó pár éve, a kubikos gatyája kurtul rö­­videbbre”. A ruhafélesé­gekben szűkös esztendők miatt ugyanis a valamiko­ri három rőfös gatya más­fél rőfösre rövidült, és nem takarta el a kubiko­sok térdét sem. A bizalma azonban nem hagyja el: „Bízunk abban, hogy lesz­nek évek, hogy a kubikos­gatyák keresettel nőnek. Úgy fognak nőni, akár a kender, és rendes gatyát hord minden ember." Hiába reménykedett. A kubikosoknak sem azelőtt, sem azóta nem termett elég kender, ezt végül ő is belátta, és így énekelte meg A kubikosok élete című versében: ,,Földdel rakott fűz talicskám, ve­rejtékkel nyögök nyo­mán ...” Csikorog az is­tenadta talicska, de „sza­lonnával nem kenyhetem, hogyha volna, kéne ne­kem”, mondja költői ha­sonlattal. Majd később: „Ez a jussunk, a talicska, amíg élünk s inunk bírja. Csiga módon háton ta­nyánk, rongy pokrócunk, zsákba’ konyhánk, étkünk mindig bab és krumpli...” De legalább valami kilá­tás volna arra, hogy majd jobbra fordul a sorsuk, ám erre semmi remény, „pe­dig nagyot változott a vi­lág, mégis a „nyugdíj ke­resése oly nehéz, mint szal­mában a tű vagy a pénz.” A sok verset — amelye­ket dobozokra, cigaretta­sodrásra szánt papírra, papírzsákból szakajtóit darabra írogatott — öreg napjaiban mind átmásolta az adókönyvecskébe. Rajta is van a kiadója, persze, nem a versé, hanem az adókönyvé: Narodni odbor opštine, Bogojevo, Poreska kritikca. Adókönyv 44. Utolsó versét halálának évében, 1969-ben írta. M-n Van papír , még sincs füzet A cupri­jai Mladost Nyomdaipari Vállalat kor­szerű gépekkel felszerelt, iskolai füzeteket készítő részlegében nyersanyag­hiány miatt leállt a terme­lés. A munkaszervezetben azt állítják, hogy az ivan­­gradi és Sremska Mitrovi­­ca-i gyárakban van ele­gendő raktáron levő papír, de a szerződés ellenére nem szállítják le, mert áremelési követeléseiknek az illetékesek nem tettek eleget. A Suprijai Mladost véleménye szerint a terme­lők áremelési követelésé­nek rendezéséig engedé­lyezni kellene a papírbe­hozatalt. A rosszul gazdu­lék a rendszert okolták Sirotković az ország gazdasági helyzetéről Dr. Jakov SIROTKOVlC, a Szövetségi Végreh­ajtó Ta­nács alelnöke tegnap átfo­gó helyzetismertetést adott gazdasági életünkről a ga­­rešnicai felszabadulási ünnep­ségen mondott beszédében. Mindenekelőtt megállapítot­ta, hogy a gazdasági rendsze­rünkben végbemenő válto­zások még nem fejeződtek be, s ezért még mindig van­nak mielőbb leküzdendő el­lentmondások. Pillanatnyilag az a legfontosabb, hogy meggyorsuljon az új adó­rendszer és az általános fo­­­­gyasztás finanszírozási rend­szere kidolgozásának mun­­­kája, vagyis megszűnjön a gazdaság kárára történő új­raelosztás. Mivel az utóbbi évek inf­lációja veszéllyel fenyegette egész fejlődésünket, a múlt év végén és az ideinek az elején erélyes intézkedéseket kellett foganatosítani a ne­hézségek elhárítására. Sike­rült is mérsékelni az árak emelkedését, az intézkedések pedig egyben más rendelke­zések foganatosítását is le­hetővé tették, elsősorban a belföldi piac, a nemzetközi árucsere-forgalom és a gaz­dasági helyzet rendezésében. A belföldi piacon az ered­mények azért nem olyan ki­magaslók, mert a közvetlen árellenőrzés egymagában nem képes leküzdeni a be­következett zavarok okait. A zavarokat elsősorban az idéz­te elő, hogy az anyagi ter­melés nagyságában és struk­túrájában is még mindig je­lentős aránytalanságok van­nak, főként pedig az, hogy a fogyasztás minden válfaja gyorsabb ütemben növek­szik, mint a termelés. Az idén azonban az utób­bi hónapokban minden té­ren mérséklődött a kereslet, jóllehet még mindig meg­haladja az anyagi lehetősé­geket. Lehetőségeink pedig nem lebecsülendők. Ezzel kapcsolatban növekszik a beruházási építkezés, az ál­talános fogyasztás és a köz­­fogyasztás. Ezzel összefüg­gésben nagy a foglalkoztatá­si arányszám is (8 hónap alatt 4 százalék), és csök­ken a külföldi munkaválla­lás (6 hónap alatt 45 száza­lékkal). Kevesebb a munka­­nélküli. Sirotkovic szerint igen kedvező eredmények szület­tek az ország nemzetközi árucsereforgalmában is. Az elmúlt 8 hónap alatt a tava­lyi azonos időszakhoz képest több mint 20 százalékkal nö­vekedett a kivitel és 15 szá­zalékkal csökkent a behoza­tal. Minden kilátás megvan rá, hogy a kedvező jelenség, noha talán nem ilyen nagy mértékben, tovább folytató­dik. Hasonlóképpen nagy de­vizabevételre számítunk mind az idegenforgalomból, mind a külföldön dolgozók hazautalt pénzéből. Sirotkovic kiváltképp azt hangsúlyozta, hogy az or­szág nemzetközi árucserefor­galmában örvendetes fordu­lat állt be. Két és félszere­sére sikerült növelni a ta­valy még megengedhetetle­nül alacsony színvonalon álló devizatartalékunkat. Tartalékunk augusztus vé­gén csak szilárd valutában több mint 640 millió dollár volt már. Javultak gazdasá­gi kapcsolataink a klíring­­országokkal is, azután pedig, hogy hitelképességünkhöz igazítottuk a külföldi eladó­sodást, a múlt év végétől napjainkig 90 millió dollár­ral sikerült csökkenteni rö­vid lejáratú adósságainkat. Ez a helyzet, noha még mindig nem egészen kielé­gítő, mégis megkönnyebbü­lést eredményezett. Könnyeb­ben interveniálhatunk a belföldi piacon, és kevésbé okoz gondot a szükséges új­ratermelési anyag és beren­dezés beszerzése. Többé nem vagyunk kénytelenek előny­telen nemzetközi szerződése­ket kötni csak azért, hogy pótolj­uk de­vizaeszközeinke­t. Alapjában véve ezen a te­­rületen úrrá lettünk a hely­zeten, s mindent a megen­gedett gazdasági határok kö­zé szorítottunk, kritériuma­ink megfelelnek fejlesztési politikánk és gazdaságunk érdekeinek. A gazdaság általános hely­zete azonban még a tavalyi és idei javulás ellenére sem ítélhető meg pozitívnak, ki­váltképp azoké a gazdasá­gi ágaké nem, amelyek in­dokolatlan okokból aláren­delt helyzetben maradtak. Jóllehet a beruházási épít­kezés túlméretezett,­­struktú­rája nincs arányban fejlesz­tési politikánkkal és társa­dalmi érdekeinkkel. Az el­engedhetetlenül szükséges strukturális változások azon­ban kizárólag azzal a fel­tétellel hajthatók végre, hogy megvalósul a munka­­szervezetek munkatöbblettel való rendelkezésének joga, egyben pedig megszűnik az állami és az egyéb mono­pólium a bővített újraterme­lésben. Sirotkovic kitért a politi­kai rendszer tökéletlenségé­ből keletkező más gazdasági nehézségekre is. A fennálló megoldások nincsenek össz­hangban az önigazgatási vi­szonyokkal, ellenállást tanú­sítanak a helyzetüket féltő vagy a rosszul gazdálkodó és túlzottan eladósodott té­nyezők. Hangsúlyozta, hogy éppen azok a munkaszerve­zetek és intézmények próbál­ják saját nehézségeiket az egész társadalom nehézségei­nek feltüntetni, amelyek sa­ját hibájukból kerültek sú­lyos helyzetbe. Emellett meg­nehezíti a rendteremtést, az is, hogy egyre több a tör­vénysértés, továbbá egyes problémákat a rendszer és a politika fogyatékosságainak következményeként mutat­nak be, el akarva téríteni az illetékeseket attól, hogy a megkezdett helyes irányban keressék a megoldást. A szőlőtermesztők elégedettek az új árral Cukorszázalék szerint fizetnek a borpincék és a borgazdálkodási vállalatok A vajdasági szőlő- és bor­termelők képviselőinek a Tartományi Gazdasági Ka­marában megtartott ülésén, az idei termésről és a meg­szabott új árakról tárgyal­tak. Az ülés részvevői az idei termésről egyebek között el­mondták, hogy közepes ho­zamok várhatók. A 21 000 hektárról 10 000 vagon ter­mést várnak, természetesen ha az időjárás nem rosszab­bodik. Az új átvételi árral, amely cukorszázalék szerint 8—12 para között alakul, az egyé­ni szőlőtermesztők meg van­nak elégedve. A nagy szőlő­­termelők azonban nem tart­ják megfelelőnek az arányo­kat, vagyis a legmagasabbat, a 12 párát is keveslik. Sze­rintük a legjobb borszőlő, amelyből a rizling készül, többet ér. Az új átvételi ár­ral szerintük a gyengébb mi­nőségű, de nagy cukortartal­mú szőlőt részesítik előny­ben, vagyis más szóval, az egyéni szőlőtermesztőket tá­mogatják. Mert azok ter­mesztik az ilyen fajta szőlőt, a nagy szőlőtelepítvények pedig legjobb borszőlőt. A Navip, a verbeci és a Slovenijavino borgazdálko­dási vállalatok képviselői be­jelentették, hogy megkezdték a szőlő felvásárlását, és a tavalyinál 30 százalékkal töb­bet fizetnek érte. Egyes vál­lalatok pedig megtérítik a szőlőtermesztők szállítási költségeit is. P. E. Készülődés a jugoszláv valutatőzsde megnyitására A Jugoszláv Kivitel és Hi­telbank befejezte az új devi­za-előírásokban előirányzott devizapiac megnyitásához szükséges előkészületeket. Az ország devizarendszerében számottevő változást hozó valutatőzsde a jövő, hónap elején kezdi meg munkáját. A tőzsdén teljesen korlát­lan lesz a dinár a devizadi­nár forgalma, s a fő bevált­ható valuták ára a kereslet és a kínálat törvénye sze­rint alakul. A Jugoszláv Nemzeti Bank azonban ál­landóan éber figyelemmel fogja kísérni a helyzet ala­kulását, s szükség esetén köz­belép, nehogy az árfolyam az intervenciós pontnak megjelölt határokat átlépje. A jugoszláv valutatőzsde a Tanjug közvetítésével óráról órára megkapja a szokásos jelentéseket a főbb külföldi tőzsdékről, s az adatokat nyomban továbbítja az Ener­goprojekt óriási komputer­telepére, hogy nyomban fel­dolgozzák őket. A valutatőzsde megnyitása fontos lépés a dinár bevált­­hatósága felé vezető úton.

Next