Magyar Szó, 1972. október (29. évfolyam, 271-285. szám)
1972-10-01 / 271. szám
2. oldal Brandt: A tömbön kívüli országoknak is ott kell lenniük a biztonsági értekezleten Új szakasza kezdődik 1973. január elsején országunk és Magyarország gazdasági kapcsolatainak. A két kormány ugyanis megállapodott, hogy az eddigi klíringelszámolás helyett a jövőben konvertibilis valutában bonyolítja le az egymás közti fizetéseket, s ez az árulista kötöttségeivel szemben tág teret nyit a két ország gazdaságának az eddiginél rugalmasabb és előnyösebb együttműködésre. A napokban szerkesztőségünkben járt Lantos Dezső, a belgrádi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa, s megkértük, értékelje a gazdasági kapcsolatok alakulását, különös tekintettel a jövő évben kialakuló, minőségileg új körülményekre. Időgép: A nürnbergi ítélet mai szemmel Bonnból jelenti a Tanjug. Willy Brandt nyugatnémet kancellár szombaton kedvezően nyilatkozott az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő tanácskozásának összehívásáról, amelyre a tervek szerint november végén Helsinkiben kerül sor. Az NSZK most első alkalommal fejezte ki készségét, hogy részt vesz egy ilyen konferencián, amelynek —Brandt kancellár szavai szerint — hozzá kell járulnia az európai béke megszilárdításához, a feszültség enyhítéséhez, az általános európai biztonsághoz, az európai országok közötti kereskedelmi, kooperáció és együttműködés fellendítéséhez, távlatban pedig a fegyverkezés csökkentéséhez. Willy Brandt, a svájci Szociáldemokrata Párt évi konferenciáján szólalt fel, beszédének szövegét pedig Bonnban eljuttatták az újságírókhoz. A nyugatnémet kormány elnöke hangsúlyozta, hogy a biztonsági és együttműködési konferencián nemcsak a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak kell részt venniük, hanem a tömbökön kívül álló, semleges országoknak is. Brandt véleménye szerint az európai biztonságról és együttműködésről folyó tárgyalásokkal párhuzamosan meg kell kezdeni a tanácskozásokat az Európában állomásozó csapatok kölcsönös csökkentéséről is. Szerinte reális lehetőségek vannak az európai béke megteremtésére, függetlenül az eszmei különbségektől. Az utóbbi négy-öt évben, tükrözve a két ország között állandóan bővülő politikai és társadalmi kapcsolatokat, jelentősen megnövekedett az áruforgalom, amely különösen a kétoldalú kormánybizottság keretében működő szakbizottság munkája nyomán új vonással , ipari kooperációval és szerteágazó tudományos és műszaki együttműködéssel gazdagodott. Ennek eredményeiként négy év alatt — 1971 végéig — az áruforgalom is megkétszereződött, és elérte a 135 millió dolláros szintet, s ez már mindkét fél külkereskedelmében jelentékeny összegnek számít. Kielégítően alakult az árustruktúra is: alapanyagok, nyersanyagok, gépek és fogyasztási cikkek cserélődtek mind nagyobb mennyiségben. Ez érthető is, hiszen a két ország termelési struktúrája és piaca jól kiegészíti egymást és abban mind gyakoribb a közvetlen kapcsolat az ipari vezetők, mérnökök között is, ami azzal biztat, hogy egymás lehetőségeit, fejlesztési terveit megismerve még inkább kibontakoztatja a kooperációt. Egyébként ezen a téren már jó eredményeink is vannak. Hogy csak néhányat említsek: a szabadkai Sever motorokat, alkatrészeket gyárt magyar partnere részére, az Obod és a Hajdúsági Művek mosógépet gyártanak kooperációban, a Djuro Djakovic és a GANZ MÁVAG pedig vasúti mozdonyokat, de felélénkült az együttműködés a festékek, növényvédőszerek s a mezőgazdasági gépek, főként a kukoricakombájn gyártásában is. Az idén azonban bizonyos stagnálás következett be, mert néhány bizonytalansági tényező fékezte az együttműködést. A jugoszláv partnerek fizetési nehézségei nemegyszer megakasztották a létrejött üzletek realizálását, s bár a kötésekben sikerült feltölteni a tervezett volument, az első hét hónap áruforgalma mégis mintegy 15 százalékkal kisebb volt a tavalyi azonos időszak megvalósításánál. Megtörtént például, hogy jugoszláv megrendelésre gyártott tehergépkocsik, kétfázisú árammérők,textiláru több millió dolláros tételben várt átvételre, ami a jugoszláv partner fizetési nehézségei miatt sokáig késett. Ezen azonban kölcsönös erőfeszítéssel javítani lehet, úgyhogy az év végi eredmény minden bizonnyal jobb lesz. Ez annál is fontosabb, mert a jövő évben már konvertibilis valutában történik a kölcsönös fizetések elszámolása, s az idei év ehhez bázisnak számít. Az új fizetési módra való áttérés kiküszöböli a klíringelszámolás korlátozó tényezőit, s az árszínvonalnak a világpiaci szinthez való igazításával olyan áruféleségek cserélődhetnek, amelyeket korábban mindkét fél a konvertibilis valutájú országok piacára szállított. Így azután a két ország közelségéből adódó előnyök különösen kifejezésre juthatnak. Az átmeneti időszakban, tehát amíg az vállalatok megismerkednek az új külkereskedelmi szabályozókkal, alighanem számolni kell némi kieséssel. Ez azonban gyorsan áthidalható, hiszen a jugoszláv vállalatok jelenleg is mintegy 220 millió dolláros magyar gépberendezési vásárlásra tartanak igényt, ami azt bizonyítja, hogy a kölcsönös szükséglet és az érdekeltség megvan. A magyar ipar képes arra, hogy megfelelő műszaki feltételeket kielégítő és versenyképes ajánlatokat tegyen. Megjegyzem, vállalataink gépajánlataik zöménél számítottak a jugoszláv ipar kooperációjára, azaz csaknem minden esetben felajánlották a hasonló termékeket gyártó jugoszláv vállalatoknak a gyártási együttműködést. A magyar és a vajdasági vállalatok együttműködéséről szólva Lantos Dezső különösen a következőkre hívta fel a figyelmet: — A magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokban a vajdasági vállalatok természetesen különösen jelentős szerepet játszanak, s eddig nagyobb szállításokkal főként a bútor-, a textil-, a vegyipar és a gépipar képviseltette magát. A magyar partner Vajdaság gazdaságához fűződő érdekeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg is tárgyalásokat folytatunk a DTD-vel hosszú lejáratú beruházásában való bekapcsolódásra. Mintegy 35 millió dollár értékű szállításokról lenne szó, vagyis a magyar fél mezőgazdasági gépeket, hűtőházi h ezen a napon, huszonhat esztendővel ezelőtt — 1946. október elsején — a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék ítéletet hirdetett a náci háborús főbűnösök bűnügyében. Tekintettel az egyre terjedő nemzetközi terrorizmusra, a nürnbergi nemzetközi bíróság által alkalmazott büntetőjogi elvek némelyike ma ismét érdeklődésre tarthat számot. Mint ismeretes, a szövetségesek a háború folyamán megállapodtak egymással, hogy a Németországban megalakuló bármely kormánnyal megkötendő fegyverszüneti egyezmény aláírása után azokat a német tiszteket, legénységi állománybeli személyeket, valamint a náci párt azon tagjait, akik a kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért, tehát terrorcselekményekért felelősek, vagy azokban részt vettek, visszaviszik azokba az országokba, amelyekben bűntetteiket elkövették, hogy az illető országok saját törvényeik szerint vonhassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük. A fenti általános politikai jellegű rendelkezések értelmében születtek meg azok a büntetőjogi elvek is, amelyek mérvadók voltak a nürnbergi ítélet meghozatalában. Figyelemreméltó az ítéletnek az a rendelkezése, amelylyel bűnösnek nyilvánította a német náci párt vezetőinek testületét, a politikai rendőrséget (Gestapo), a pártvédő osztagok (SS) biztonsági szolgálatát és tagjainak egyéb csoportjait. Ennek a határozatnak az volt az elvi jelentősége, hogy az egyes érdekelt államok jogosultak voltak a bűnösnek kimondott szervezet tagjait bíróságaik elé állítani, így tehát a szervezet bűnös voltát többé nem lehetett vitatni. A tag bűnösségére vonatkozóan nem a vádhatóságra hárult a bizonyítás feladata, hanem a vádlottnak kellett igazolnia ártatlanságát. A nürnbergi nemzetközi rendezést szállítana cserébe a DTD mezőgazdasági termékeiért. Emellett jók a kapcsolataink a Naftagasszal, amelynek részére a magyar olajipar bérmunkában is végzett szolgáltatást. Meg kell még említenem, hogy a Vajdasággal való áruforgalmunkban élelmicikkek, vetőmagok, baromfi, sör szintén jelentős cserecikként szerepeltek. S ha már itt tartunk, szólnunk kell a szépen fejlődő kishatárforgalomról is, amely tavaly megközelítette az összforgalom 10 százalékát, azaz a 10—12 millió dollárt. Az idén némileg ez is visszaesett, de számítani lehet arra, hogy az új körülmények jövőre ezen a téren is serkentőleg hatnak majd. KORPA Béla törvényszék, mint ismeretes, csupán azért alakult, hogy a náci háborús főbűnösök ügyében ítélkezzen. A per befejeztével működése megszűnt. Az utóbbi időben azonban egyre többen sürgetik egy nemzetközi büntetőbíróság létrehozását, különös tekintettel az egyre gyakoribb terrorcselekményekre. A nemzetközi büntetőbíróság létrehozásának gondolata már az első világháború után is felmerült, majd különösen aktuálissá vált a harmincas évek derekán, amikor egymást követték Európában és másutt is a politikai gyilkosságok. A Népszövetség Tanácsának indítványára 1937. november 16-án Genfben egyezményt kötöttek a terrorcselekmények megelőzéséről és büntetéséről. Az egyezményt kiegészítő megállapodásban 13 tagállam hozzájárult az Állandó Nemzetközi Bíróság keretén belül szervezendő nemzetközi büntetőbíróság létesítéséhez, amelynek az államok kötelesek kiadni a terrorcselekmények elkövetésével vádolt személyeket, ha úgy döntenek, hogy a tettest nem kívánják saját bíróságuk előtt felelősségre vonni. A második világháború küszöbén a nemzetközi büntetőbíróságra vonatkozó terveket nem sikerült tető alá hozni, s érdemlegesen ezzel a kérdéssel csak a második világháború után kezdtek foglalkozni. Az ENSZ ugyanis felkérte a Nemzetközi Jogi Bizottságot annak a kérdésnek a tanulmányozására, hogy kívánatos-e és lehetséges-e olyan nemzetközi bírói szervezet felállítása, amelynek hatáskörébe a terrorcselekmények és más nemzetközi jogba ütköző bűncselekmények elkövetői feletti ítélkezés tartozna. A bizottság pozitívan döntötte el a kérdést, az ENSZ ismét foglalkozott az üggyel, az érdemi határozathozatalt azonban elhalasztotta, úgyhogy ilyen értelmű nemzetközi büntetőbíróság mindeddig még nem alakult. Sx. Új fejezet nyílik együttműködésfiniden Beszélgetés Lantos Dezsővel, a belgrádi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosával a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok fejlődéséről . Lantos Dezső munkatársunkkal beszélget Tanokat Létrejöttek az ázsiai béke feltételei (Folytatás az 1. oldalról) felé két japán utasszállító repülőgép. A két gép 217 utasa egytől egyig lemondta az utat, mert félt, hogy a Tajvannal való diplomáciai kapcsolat megszakítása miatt incidensre kerül sor. A kínai—japán megegyezés visszhangja A szovjet újságok tegnap kommentár nélkül közölték, hogy Kína és Japán diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. A Pravda részleteket közölt a japán—kínai közös nyilatkozatból. Nepál üdvözölte Kína és Japán diplomáciai kapcsolatának felvételét. Nepáli vélemény szerint ez a lépés új korszakot nyit a két ország kapcsolataiban. Fris Sivara tábornok, a thaiföldi kormánypárt főtitkára kijelentette, hogy Japán „talán túlságosan gyorsan” normalizálta kapcsolatait Kínával. Közölte, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatának felvétele megváltoztatja Ázsia politikai arculatát. Mint mondta, hazája nem siet a Kínával való kapcsolatok felvételével, és továbbra is Tajvant támogatja. Malaysia kedvezően ítélte meg a japán—kínai diplomáciai viszony megteremtését A külügyminisztérium szóvivője az intézkedést kedvezőnek mondta a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. elet. 1. imtittiittiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiumiiiiiiiiiimniiiiiiiiiiiiiimiiiiniinnitiiifTiiiiiiiinfniiimiim f MIÉRT MADRIDBA? (iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiliiiiiiiiiiiillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilljlllllillllll (12) Most érkezett el az a pillanat, amikor a könyörtelen hitelező, ahogy a történelmi haladást neveztük, a spanyol uralkodó osztályokat szembesíti reakciós mivoltuk, szűklátókörűségük és dölyfös elmaradottságuk eredményeivel. Az uralkodó osztályok most ütköznek bele azokba a következményekbe, amelyeket a polgári forradalom elfojtásával, az 1931-es Köztársaság megsemmisítésével, polgárháború szításával és a fasiszta diktatúra oly sok éven át való fenntartásával előidézte. Az elmaradottság, amelyet Spanyolország gazdasági fejlődésének e magatartás okozott, nem orvosolható borogatásokkal, sem pedig felszínes konjunkturális intézkedésekkel, „európai” frázisokkal, beszédekkel vagy csupán papíron létező tervekkel és tervezetekkel. Spanyolország nagy gazdasági problémája, hogy iparának olyan körülményeket teremtsen, amelyek versenyképessé tennék a világpiacon. Az 1959. évi nagy fellendülés tapasztalatai igazolják, hogy ez lehetetlen a társadalmi-gazdasági struktúrában és egyszersmind a politikai rendszerben történő változások nélkül. Az a társadalmi gazdasági struktúra azonban, amelyet a reakciós uralkodó osztályok az autarkia oltalma alatt tovább akartak vonszolni, ma már tarthatatlan. Nő a bizalmatlanság Ilyen körülmények között nyugtalanság, a jelennel és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság jellemzi a nagyburzsoázia lelkiállapotát. A nyugtalanság egyik tünete, hogy a nagy bankok vezetői megszervezték a tőke külföldre menekítését... A spanyol gazdaság perspektívátlansága következtében, politikai megosztottság keletkezett. Az uralkodó osztályok megosztottságát fokozza, hogy az érdekeinek megfelelő külpolitika megvalósítása különféle nehézségekbe ütközik. Ezek egyike a rendszer fasiszta mivolta, amely továbbra is nyomasztó teher. A Közös Piac tárgyalásaira szemmel láthatóan ugyanez az érzület nehezedik. Ebben az esetben a tagországok köntörfalazás nélkül állítják, hogy az egyezmény megkötésének gátlója a spanyol rendszer fasiszta jellege. A rendszer azonban inkább ragaszkodik ahhoz, hogy politikai „elégtételt” kapjon, mint ahhoz, hogy a spanyol gazdaság szempontjából kedvező egyezményt kössön. Summa summárum: nő a bizalmatlanság a hatalmon levő csoportok iránt, amelyeknek hibái és tehetetlensége egyre nyilvánvalóbbak. A Franco-diktatúra társadalmilag a finánc- és földbirtokos oligarchia, valamint a középburzsoázia teljes egyetértésére támaszkodott. Ez a teljes egyetértés felbomlóban van, s ezzel a rendszer elveszti támaszát. Ebből adódik, hogy a kormánynak esetleges elnéző magatartása a legújabb usztasa incidenssel szemben számára olyan presztízsvesztéssel járhat, amilyet az adott helyzetben aligha engedhet meg magának. (VÉGE) A chilei hadsereg nem vesz részt semmilyen összeesküvésben Carlos Prats tábornok, a chilei fegyveres erők főparancsnoka, kijelentette, hogy a hadsereg nem vesz részt semmiféle erőszakos kísérletben, amelynek célja Salvador Allende szocialista kormányának megbuktatása. A tábornok a chilei újságíró-szövetséghez küldött levelében hangsúlyozta, hogy „a chilei katonák nem követnek el bűntettet a hazával szemben”.