Magyar Szó, 1972. november (29. évfolyam, 302-316. szám)
1972-11-01 / 302. szám
2. oldal Fegyveres rendőrök cirkálnak Karachi iparnegyedében, ahol a munkások sztrájkja miatt 300 gyár már két hete nem dolgozik. Az összecsapásokban három ember életét vesztette. A sztrájk napi 363000 dollár kárt okoz. Csak négy százalékkal emelkedeznek a közös piaci árak A gazdasági és pénzügyminiszterek luxembourgi értekezletén megállapodtak az infláció elleni intézkedésekben A Közös Piac hat tagállamának gazdasági és pénzügyminiszterei hétfőn este megállapodtak az infláció elleni küzdelem három legfontosabb közös intézkedésében. Elhatározták, hogy jövőre nem engedélyezik az árak 4 százaléknál nagyobb emelkedését, nem engedik meg, hogy a pénz- és hitelkibocsátás növekedési arányszáma a bruttó nemzeti jövedelem növekedésénél nagyobb legyen, és azon lesznek, hogy a tagállamok kirmányainak költségvetése megmaradjon a bruttó nemzeti jövedelem növekedésének a keretében. Nagy-Britannia, Dánia és Írország tartózkodó álláspontra helyezkedett. A vitában kifejtették: nem felel meg nekik a gazdasági tevékenység fokozódásának a korlátozása, mert csökkenteni kívánja a munkanélküliséget. E három országnak egyébként még nincs szavazati joga, mert csak január elsején válnak teljes jogú tagjaivá a gazdasági közösségnek. A miniszterek kedden folytatták a vitát a végrehajtó bizottság tízpontos programtervezetéről. Ebben többek között előirányozzák, a vámilletékek 15 százalékos csökkentését minden ipari termék bevitelére és a marhahús beviteli vámjának ideiglenes megszüntetését. A Kelet és a Nyugat közti kereskedelem A Kelet és a Nyugat közötti árucsere-forgalom az•lágkereskedelemnek mindössze 2 százalékát teszi ki, de eléggé dinamikusan fejlődik — állapította meg a pécsi Gazdaságkutatási Intézet. A Kelet—Nyugat kereskedelemnek mindkét partner — az OECD és a KGST országai — számára más-más jelentősége van: Nyugaton a kereskedelem 3 százaléka jut Kelettel folytatott árucsere-forgalomra, miközben Ke eten a kereskedelemnek csaknem egynegyedét teszi ki a Nyugattal folytatott árucsere-forgalom. Mindeddig a Seret—Nyugat kereskedelem lágy részének kiegészítő jellege volt: a nyugati késztermékeket (elsősorban ipari felszereléseket) Kelet-Európa mezőgazdasági termékekkel és nyersanyagokkal viszonozta. Ami például Ausztriát illeti, összkivitelének 13—15 százalékát Kelet-Európába irányítja, miközben a világ részéből származó bevitele az összbevételének 10 százalékát teszi ki. Betiltották a nairobi diákszövetséget A kenyai kormány megtiltotta a nairobi egyetem diákszövetségének munkáját A közelmúltban az egyetemisták többször is megütköztek a rendőrökkel, s a hatóságok több diákot őrizetbe vettek. Az egyetemnek mintegy 2500 hallgatója van. A kenyai egyetemisták szövetségének vezetősége nemrég határozatban kimondta: az egyetemi hallgatók társadalmi küldetése abban van, hogy megtörjék a neokolonialista és más elnyomó erőket az országban, és hogy emberséges és igazságos utat keressenek a szocializmus felé. __________ - MAGYAR SZÓ Válságban az amerikai államok közti viszony Lemondott a Szövetség a Haladásért elnöke Mexicóból jelenti a Tanjug. Carlos de Santamaria, az ismert kolumbiai politikus lemondott a Szövetség a Haladásért nevű interamerikai bizottság elnöke tisztségéről, mert — mint mondja — az amerikai országok kapcsolatainak mostani rendszere nem felel meg sem a való helyzetnek, sem a latin-amerikai országok érdekeinek. Santamaria lemondása is arról tanúskodik, hogy az amerikai államok egymás közti viszonya súlyos válságban van. Ennek elsősorban az az oka, hogy az Egyesült Államok mindenáron túlsúlyban akar lenni mindazokban a szervezetekben, amelyek a kapcsolatokat vannak hivatva előmozdítani. A latin-amerikai országok már régóta követelik, hogy az amerikai országok szervezetei egyaránt szolgálják minden egyes ország érdekeit, az egyenjogúság és a kölcsönös tiszteletben tartás elvei szerint. Washington eddig csak puszta ígéreteket adott. Szerda, 1972. nov. 1. Elnökválasztási hadjárat az USA-ban (8.) Kiállás McGovern mellen A New York Times szerint Nixonnak nincs különösebb elképzelése, csupán egyetlen dolgot akar: megmaradni az elnöki hivatalban Néhány napon belül az amerikaiak megválasztják az Egyesült Államok elnökét és alelnökét a következő négy évre. Lényegében ennél is többet tesznek majd: eldöntik, hogy az ország ugyanazon az úton haladjon-e, amelyen az utóbbi négy év alatt járt, vagy pedig visszaállítják az amerikai politikai életben a demokratikus liberalizmus és a társadalmi gondoskodás hagyományait. A New York Times című befolyásos napilap George McGovern elnökké választása mellett száll síkra. Meggyőződésünk — írja a lap —, hogy az a mód, ahogyan McGovern megközelíti a közös problémákat, humánus filozófiája és humánus értékrendje, bátorsága és nyíltsága újfajta vezetést kínál az amerikai politikai életben. Úgy látszik, hogy ezekben a vonatkozásokban Richard M. Nixon elnök nagyrészt kudarcot vallott. Nixon kétségtelenül sikereket is elkönyvelhetett: ez a lap sohasem habozott elismerni az elnök és kormányzata teljesítményeit, ha úgy ítélte meg, hogy az amerikaiak legfőbb érdekeit szolgálja. Ez így volt még akkor is, amikor az elnök olyan politikát tett magáévá, amelyet egész életében ellenzett. Legbiztatóbb erőfeszítései ellenére — Kínára, a Szovjetunióra, a gazdasági élet ellenőrzésére gondolunk —, Nixon mind elméleti, mind gyakorlati szinten kudarcot vallott a politika más területein, amelyek pedig még fontosabbak voltak, mint azok, ahol sikereket ért el. Nixon nemcsak kudarcot vallott abban, hogy végrehajtsa határozott ígéretét a vietnami konfliktus befejezésére, holott négy évvel ezelőtt ezzel győzött a választásokon, hanem ezen túlmenően, olyan politikát folytat, amely látszatra az egyik irányba mutat, de gyakorlatilag a másik felé halad. Amellett, hogy állandóan hangsúlyozza a háború deeszkalálását és az amerikai csapatok kivonását, Nixon növelte az ellenségeskedés arányait, beindította a történelem legnagyobb bombázási hadjáratát, és elkötelezte Amerika tekintélyét a mind önkényesebbé váló saigoni rendszer mellett. A vietnami háború csak az egyik terület, amelyen Nixon elnöknek nem sikerült teljesítenie ígéretét, és nem tudta megadni a nemzetnek azt a morális és politikai vezetést, amely valóban egyesítené a népet — mint ahogy azt négy évvel ezelőtt ígérte. Úgy látszik, hogy ennek a kormánynak nincs alapvető filozófiája, nem ismer igazi értékeket, és eltökéltsége csupán arra mint amilyen az igazságügyminisztérium és a legfelsőbb bíróság. A Nixon-kormányzat kudarcot vallott társadalmi, gazdasági és pénzügyi politikája számos területén azért is, mert bizonyos különleges érdekeket favorizált, túlzott titokzatossággal övezte intézkedéseit, és nem sokat törődött a polgárjogok és az alkotmányos jogok követelményeivel. Nixon elnök késznek mutatkozott Amerika faji megosztottsága kiaknázására pusztán politikai célokból; eltűrte és ösztönözte az egyéni jogok és az általános szabadságjogok aláásását, és az e téren mutatkozó veszélyek iránti közönyről tett tanúságot, amikor Spiro Agnew-t választotta lehetséges utódjává az elnöki tisztségre. A Fehér Ház függönyei védik, amikor a politikai küzdelem fölé igyekszik emelkedni, miközben a korrupció és a viszszás választási hadjárat bűze terjeng a washingtoni küzdőtér fölött. N ■ MŰSZAKI FEJLŐDÉS ÉS POLITIKA ■ (4) Nyilvánvalóan az az elsődleges cél, hogy a dolgozókat szakmailag továbbképezzék, mert a nagyobb tudás a gazdaságnak és az egyénnek egyaránt hasznosabb. Gondot okoz az iparilag fejlett országokban, hogy egy szakképzetlen öntőmunkás például kevesebbet keres, mint egy takarítónő valamelyik kormányhivatalban. A szociális problémákat pedig sokkal gyorsabban meg lehet szüntetni, ha a műszaki forradalom eredményeinek alkalmazásával könnyítünk az emberek életén, s hozzálátunk a dolgozók szakmai képzéséhez. A politika rendeltetése a társadalmi élet megszervezése. Ennek ellenére azonban a politikai szervezkedés jócskán lemarad a műszaki fejlődés mögött. Ez a mindennapi életben mindenütt a világon tapasztalható. A technika fejlődését s ugyanakkor a politika lemaradását, a műszaki előrehaladást gátló jellegét példák bizonyítják. Elsősorban azokban az országokban találhatók, amelyek már a gőzgép feltalálása előtt fejlődésük érett szakaszába léptek. Franciaországban például 1960-ban 5 500 000 gépkocsi volt forgalomban és 300 kilométer hosszú nemzetközi szabványú autóút, a gépkocsik száma 1970-ben elérte a 13 800 000-et, az első osztályú autóutak összhossza pedig 1500 kilométer volt. A gépkocsiipar szédületes iramú fejlődése következtében akkora már a forgalom, hogy egyes városokban szigorú intézkedéseket kellene hozni az utak tehermentesítésére, a városok — elsősorban a régiek —a belterén pedig meg kellene tiltani az autóforgalmat, de a hatóságok még nemigen mernek ilyen rendeletet kiadni. Noha keskeny utcák tehermentesítése társadalmi érdek is, ütközik az egyéni érdekekkel, az emberek ugyanis elsősorban azzal törődnek, hogy ne szorítsák őket adminisztratív korlátok közé. Meglepő, hogy egy iparilag annyira fejlett ország, mint amilyen Franciaország, késve lát hozzá e problémák megoldásához, s csak akkor igyekszik rendezni az előállott nehézségeket, amikor azok már fölhalmozódtak. Lehet, hogy egy demokratikus társadalomban ez szükségszerű jelenség, merta közvélemény, a változásokat csak azután fogadja el, miután már általános gyakorlattá váltak. A műszaki fejlődés és a politika, azaz a társadalmi élet megszervezése közötti különbség elsősorban szellemi téren nyilvánul meg. A reklám kétségtelenül a közvélemény tájékoztatásának egyik módja, fölötte szükséges a termelő és a fogyasztó viszonyában. Hogy azonban a vetélkedés szabadon alakulhasson, hogy a fogyasztók nyugodtan és tájékozottan dönthessenek, mely termékeket, árucikkeket fogadják el a hatalmas kínálatból, ahhoz egy magasabb kulturális színvonalra van szükségük, különben nem választhatják ki azt, amire valóban szükségük van. Ezek szerint elsősorban a közoktatást, az iskolarendszert kell fejleszteni, hogy az ifjúságot fölkészíthesse az életre a mai bonyolult föltételek között. Szükséges, hogy mindenki megtanuljon írni, olvasni, számolni, elmaradhatatlan azonban egyes idegen nyelvek, az előírások, a törvények, de mindenekelőtt a műszaki vívmányok ismerete. Az élet és a technika megszervezése közötti legnagyobb különbség az idő beosztásában mutatkozik meg. Az emberek évezredeken át a nap állásához igazodtak, szükségleteik kielégítése a természet rendjétől függött. Az iparosodás érdeme, hogy az ember megszabadult ettől a függőségtől, az élet ritmusa teljesen megváltozott. Igaz azonban, hogy az emberek nagyon lassan idomulnak hozzá e változáshoz. Egyes országok, beleértve a szocialista államokat is, új rendszert állítottak föl, amely szerint a munkaap reggel 7-kor kezdődik, és délután 2-kor vagy 3-kor ér véget. Több idő jut tehát pihenésre, kulturális és sporttevékenységre stb. Másutt azonban, ahol ez a beosztás még nem jutott érvényre, elsősorban a közigazgatási gépezettől, tehát a politikai elképzelések megváltozásától függ, hogy a korszerű élet diktálta követelmények teljesülnek-e, vagy pedig a dolgozók életritmusa — az idő beosztása stb. — a régi marad, mert a bürokráciának ez jobban megfelel. (Folytatjuk) Kísért a mccarthyzmus Washington állam legfelsőbb bírósága olyan döntést hozott, amely megköveteli, hogy a helyi törvényhatósági választások előtt a kommunista jelöltek is tegyenek „hűségesküt”. A legfelsőbb bíróság a mccarthyzmus tombolása idején a „felforgató tevékenységről hozott kommunistaellenes törvényre hivatkozva hozta meg döntését, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a kommunisták is jelölteket állítsanak a helyi törvényhatósági választásokon. Minthogy a kommunisták megtagadták a hűségesküt, amely sérti alkotmányos jogaikat. Washington állam legfelsőbb bíróságának döntése alapján a hatóságok nem veszik fel a Kommunista Párt jelöltjeit a helyi törvényhozó gyűlés képviselőjelöltjeinek jegyzékébe. Jellemző, hogy a bíróság csupán néhány órával a képviselőjelöltek jegyzékének elkészítése előtt hozta meg döntését, így megfosztotta a kommunistákat attól a lehetőségtől, hogy magasabb bírói szervek előtt megfellebbezzék ezt a határozatot. irányul, hogy továbbra is hivatalban maradjon. A nagy teljesítményekre irányuló törekvést alárendelték az új választásoknak, aminek nyilvánvaló bizonyítékai a Nixon által eszközölt kinevezések is az olyan rendkívül fontos ügykörökben, Kínában nem lesz többé füstköd A napokban Kína iparilag fejlett északkeleti vidékéről úgyszólván szenzációt keltő hír érkezett. Az ottani mintegy 500 gyár és 800 más létesítmény kéményeiből többé nem kerül szenynyező anyag a légkörbe. Az erről szóló hírt egyes műszaki részletek leírásával a Renmin Ribao című napilap tette közzé, s elmondta, hogy a levegőszennyeződés elleni harc általában véve a következőkből áll: egyes gyárkéményekbe különleges elvezető csöveket szereltek be, amelyek a füstöt kondenzátorokba juttatják, azokból műanyag zsákokba gyűjtik a kormot, majd az égési termékeket feldolgozásra küldik. em tagadható, hogy jelölése óta McGovern szenátor defenzívába szorult részben az Eagletonepizód miatt, részben pedig azért, mert nem eléggé megfontolt kijelentéseket tett egyes kérdésekben, ezeket azonban a későbbiekben módosította, vagy helyreigazította. Nehézségeinek részben az is oka, hogy választási hadjáratának irányításában is hibákat követett el. Múltja alapján és tekintetbe véve mindazt, amiért közéleti tevékenységének évei alatt következetesen síőraszállt — ez a következetesség feltűnő ellentétben áll ellenfele magatartásával —, világos, hogy McGovern valóban harcolna a hatékony és szükségszerű reformokért az amerikai társadalmi, politikai és gazdasági intézményekben. Ez a választás lényegében azt dönti el, hogy merrefelé halad majd az Egyesült Államok a következő négy évben. Megítélésünk szerint McGovern lényegében minden fontos kérdésben —, kezdve az adóktól, a közoktatástól a környezetvédelem kérdéséig, a polgárjogoktól a nemzetvédelemig —, a helyes prioritásokat veszi számításba, bízik az átlagemberben, és meg akar maradni a demokratikus keretek között, bár nyilatkozataiban néha hibázott. Bár lapunk nem szükségszerűen fogadja el programjának minden részletét, meggyőződésünk, hogy az amerikai politika irányítása biztosabb lenne a következő négy év alatt egy McGovern —Shriver-kormányzat kezében, mint a mostani kormányzatéban. (The New York Times) Érvényben marad az áremelés korlátozása Lengyelországban Varsóból jelenti a Tanjug. A LEMP KB politikai irodája és a lengyel kormány elnöksége úgy döntött, hogy az országban jövőre sem emelik a legfontosabb élelmiszercikkek kiskereskedelmi árát. Az árakat 1971 elején, az előző évi decemberi politikai válságot követően fagyasztották be. Az új vezetőség akkor úgy tervezte, hogy az intézkedés 1972 végéig lesz érvényben.