Magyar Szó, 1972. november (29. évfolyam, 302-316. szám)
1972-11-01 / 302. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Gazdaságszilárdítás önigazgatási megegyezés alapján Kiro Gligorov beszámolója a JKSZ Elnökségének ülésén Csak annyit fogyaszthatnak, amennyit termelünk Vita a JKSZ Elnökségének ülésén a gazdasági kérdésekről A JKSZ Elnöksége — miután hétfőn délelőtt a pártlevéllel,, és Tito elvtárs beszédesel kapcsolatos tevékenyégről tárgyalt hétfőn, délután Kiró GLIGOH/OV beszámolója alapján Elmérte, hogyan halad a JKSZ második értekezletén elfogadott, a gazdasági helyzet megszilárdítására és a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésére vonatkozó akcióprogram végrehajt hító Gligorov mindenekelőtt a főbb eredményeket, az általános mulasztásokat és hibákat ismertette. Közölte, hogy a társadalmi termék a terv szerint fog alakulni, még ha a termelékenység nem is növekedett olyan ütemben, ahogy tervezték. A dolgozók száma az eltelt időszakban 160 000 fővel gyarapodott, ez pedig — tekintettel a foglalkoztatás problémájának súlyára— igen fontos az országra nézve. A külföldi munkavállalás a tavalyihoz képest a felére csökkent, az ország fizetési mérlege pedig az utóbbi három év folyton növekvő hiánya helyett az idén már többletet mutat, ez pedig arra utal, hogy javul az ország világgazdasági helyzete. Ennek ellenére gazdasági helyzetünkrészletes elemzése mégis azt mutatja, hogy nem teljesítettük a JKSZ másodértekezletén elfogadott akcióprogram néhány fontos kitételét A fogyasztás továbbra is nagyobb lehetőségeinknél, tudniillik meghaladja a jövedelmet, ennek következtében pedig növekszenek az árak, csökkennek a tartalékok, illetve a reális személyi jövedelem gyorsabban nő, mint a munkatermelékenység, a közös és a költségvetési fogyasztás túllépte a megszabott keretet, sok beruházás pedig kellő fedezet nélkül kezdődött. Az illetékes szervek adataiszerint a jelenlegi kereslet kielégítésére mintegy 13 milliárd dinár értékű áru hiányzik, ezenkívül néhánygazdasági ágat nem számítva, még mindig nem állítható, hogy a fejlődés, a gazdaság struktúrája összhangban van az ötéves tervvel. Sok jelentős energetikai és alapanyagipari beruházás kellő anyagiak híján késik, ugyanakkor olyan építkezések kezdődtek meg, amelyek még inkább növelik a jelenleg is fennálló aránytalanságokat. Végül továbbra is nő a fizetésképtelenség, a fedezet nélküli beruházás, a gazdaság vesztesége. A többletmunka helytelen elosztási arányai miatt akadozik az önigazgatás fejlődése és a rendszer működése. A felhalmozásból a gazdaság csak 30 százalékban részesült, a maradék 70 százalékból pedig 45 a bankokban, különféle alapokban és társadalmi-politikai közösségekben összpontosul, mintegy 25 százalék pedig magánkézben. (Ez utóbbi magjába foglalja a mezőgazdaság magánszektorának bruttó akkumulációját, a polgárok takarékoskodását és a magánerőkből való beruházást is.) A fenti arányok közt pedig már évek óta szinte semmi sem változik, legfeljebb annyiban, hogy annak a pénznek egy része, amely eddig az államé volt, most a bankok és az alapok kezében folyik össze. Erről ugyan az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy ez a gazdaság pénze, s a gazdaság is rendelkezik vele, valójában azonban nem így van. Márpedig mivel óriási összegről — csaknem 6 milliárd dinárról — van szó, ez roppant fontos kérdés, hiszen a társadalmi tőke igen sokat lendítene a gazdaság fejlődésén, a társadalmi viszonyokon. Az együttvéve csaknem 6200 különféle társadalmi alapban levő 6 milliárd dinár a társadalmi-politikai közösségek különféle szükségleteire, beruházásokra, tartalékolásra, oktatásra, szociális célokra szolgál. Felhasználása tekintetében azonban még mindig nincs biztosítva a dolgozók érdekének érvényesülése, a társult munka közvetlen ellenőrzési joga. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy az alapok nem megfelelő módjai a társadalmi szükségletekre való társadalmi eszközök összpontosításának, hanem azt, hogy a velük kapcsolatos viszonyok megváltoztatásáért nagyon keveset tettünk, úgyhogy az alapok túlnyomó többsége kívül maradt az önigazgatás látókörén. E viszonyok gyökeres megváltoztatása nélkül az sem várható, hogy új, lényegesen megváltozott viszonyok alakuljanak ki a termelés, a forgalmazás és a pénzintézmények között. A jelenlegi körülmények között a kereskedelemnek nem érdeke, hogy társuljon az akkumulációra képtelen termeléssel, s a bankoknak sincs érdekükben szélesebb kapcsolatokat teremteni a termeléssel, noha az a bankok hitelképességétől és pénzügyi támogatásától függ. A termelésnek alig van befolyása a bankokra. A jelenlegi felhalmozási rendszeren kívül a távlati fejlesztési stratégia hiánya is eleve bezárkózásra, saját gazdaságának és saját piacának megteremtésére kényszeríti az ország vidékeit. A bővített újratermelés jelenlegi rendszere pedig csak tápot ad az ilyen magatartásnak, mert a jelenlegi körülmények között elképzelhetetlen, hogy az akkumuláció túljusson bizonyos határokon, ha csak közvetlen szükségletek és érdekek nem diktálják, egyben pedig az is lehetetlen, hogy maga a gazdaság társítsa eszközeit, közös vállalkozások céljából, bármilyen fajta elidegenítés veszélye nélkül. Körülményeink között a piac mindinkább elengedhetetlen feltételévé válik annak, hogy a megegyezés és a megállapodás objektív gazdasági szükségszerűségekre épüljön, s ne szubjektív konstrukciókból, hanem ebből induljon ki. A piac alapján a megegyezés reális talajon és alapon mehet végbe, az önigazgatás mégsem válik a piac rabjává. Az önigazgatási megegyezés nagyobb tervszerűséget és fokozottabb gazdasági magatartást követel meg tőlünk, tehát valamenynyi társadalmi intézménynek felül kell vizsgálnia működését, helyzetfelismerését, nem engedve meg, hogy az ellentmondások felhalmozódjanak, s ez mély nyomokat hagyó császármetszést tegyen szükségessé. Ez kiváltképp vonatkozik az állami szervekre és gazdasági vonatkozású határozataikra. Gazdasági rendszerünk nyílt kérdései tekintetében — elsősorban azokra gondolok, amelyek az alkotmányfüggelékekből erednek, és gyors gyakorlati megoldást sürgetnek — szeretném felhívni az Elnökség tagjainak figyelmét Kardely elvtárs kezdeményezésére, szerinte okvetlenül valamilyen fajta koordinációs testületet kell létrehozni, hogy elősegítse a megállapodás folyamatának meggyorsítását azokban a kérdésekben, amelyek egyelőre nagyrészt a föderáció határozatától függnek. Gligorov ezután részletesen szólt a szociális egyenlőtlenségről is. Egyebek közt a következőket mondta: — E tekintetben két adatot tartok kiváltképp fontosnak. Az első az, hogy ha a fizetési alapok egyötödét felosztanák az összes dolgozók között, Jugoszláviában mindenkinek egyforma személyi jövedelme lenne, a másik pedig az, hogy a gazdaságban a legjobban menő gazdasági ág és a legkisebb személyi jövedelmet kifizető gazdasági ág között az egy főre eső személyi jövedelem tekintetében 1971- ben az arány 1:1,47 volt, az idén pedig 1:1,39. Eszerint a szociális különbségek keletkezésében egyre kevésbé az a körülmény játszik közre, hogy ki milyen gazdasági ágban dolgozik, tehát az elfogadhatatlan különbségek okát nem ebben kell keresni. Nyilvánvaló, hogy a kirívó különbségek nagy része ingó- és ingatlankereskedelem, adóeltitkolás, járadékélvezés vagy különféle visszaélések következménye, ez pedig csak még súlyosabbá teszi a problémát. Roppant fontos tehát, hogy az új adórendszer és adópolitika alapelveiben minél előbb, még az idén megegyezzünk. Felfoghatatlan, hogy a törvénytelen jövedelemszerzés és az adóeltitkolás állandóan megismétlődő jelenségei ellenére még mindig nincsenek megfelelő adószerveink. Mind sürgetőbben hangzik el az a követelés is, hogy a köztársaságok és tartományok megegyezésre jussanak a társadalmilag elfogadhatatlan szociális különbségek elbírálásának mércéiben is. Ezenkívül teljes ellenőrzésünk alá kell helyeznünk külföldi vagyonunkat is, alaposan felülvizsgálva, hogy milyen szervezési és gazdálkodási formák révén kapcsolódjunk be a nemzetközi árucsere-forgalomba, mert nyilvánvaló, hogy e területen sok a fogyatékosság. Az árualap és a pénzalap egyensúlyát is meg kell teremteni, mert mindaddig, amíg a kereslet és a fogyasztás meghaladja a lehetőségeket, nem szűnik meg a fizetésképtelenség. Gligorov végül leszögezte: az egész JKSZ-nek latba kell vetnie minden erejét azért, hogy felelősségének megfelelően ki-ki minden szükséges dolgot megtegyen. Kollektív erőfeszítésre, de világosan körülhatárolt kötelezettségekre és egyéni felelősségre van szükség. Ha ez elmarad, a kormány újabb nyomásnak lesz kitéve, hogy halassza el intézkedéseinek alkalmazását, vagy pedig újból olyan vádak fogják érni, hogy irreális intézkedéseket javasol. Ezért mindebben, valamint az említettekből eredő politikai felelősségben világosan meg kell egyeznünk — fejezte be Gligorov. Az ország gazdaságszilárdítási intézkedései a számos nehézség és hiányosság ellenére is helyesnek bizonyultak — szögezte le felszólalásában Džemal BIJEDIC. Minden tényező nagy erőfeszítésének eredményeként sikerült lelassítanunk az infláció folyamatait. A termelés és a fogyasztás öszszes formája fokozatosan kezd a nemzeti jövedelem rendelkezésünkre álló keretei közé korlátozódni. S ami a legfontosabb, mindaz, ami történt, nem volt káros hatással a gazdaság fejlődésére és a lakosság életszínvonalának növekedésére. Ellenkezőleg, az ipari termelés a tervezettnél nagyobb százalékarányban növekedett. Az életszínvonal növekedése szintén nagyobb, mint előirányoztuk, jóllehet a létfenntartási költségek is gyorsabban emelkedtek, mint ahogyan vártuk és kívántuk, s ugyanúgy növekedett a gazdaságnak a társadalmi össztermékben való részvétele. A gazdaságpolitika mulasztásait Bijedic abban látja, hogy nem készültünk fel kellőképpen az egyes változásokra, úgyhogy ezek sokak számára meglepetést okoztak. Így például a külföldről érkező devizaküldemények, az idegenforgalmi bevétel és a kivitel váratlan növekedése, továbbá az idegen fizetési eszközök nagyobb beáramlása folytán az országban a tervezettnél jóval több pénz összpontosult. Hasonló a helyzet a föderáció pénzelésével is, mondta Bijedié, s felhívta a figyelmet arra, hogy a vámilletékek és egyéb behozatali illetékek a föderáció egyik alapvető jövedelemforrása és az egyik legnagyobb kiadási tétel, amellyel a szövetségi költségvetésből serkentik a gazdaság kivitelének fejlesztését. S ezzel kapcsolatban mi történt? Az idén a tervezettnél jóval nagyobb volt a kivitel. Emiatt növekedtek a föderáció költségvetésének kiadásai, s ezzel egyidejűleg a tavalyinál alacsonyabb behozatal miatt csökkent a szövetségi költségvetés jövedelme. A továbbiakban Bijedic annak a véleményének adott kifejezést, hogy a piac és az árak tekintetében nem voltunk eléggé szervezettek és hatékonyak. Noha az egységes jugoszláv piacról való gondoskodás a föderáció legfontosabb funkciói közé tartozik, nincs egyetlenegy olyan szövetségi közigazgatási szervünk sem, amely átfogóan gondoskodna a föderáció politikájának érvényesítéséről. A kiadások csökkentéséért vívott küzdelem szoros öszszefüggésben áll a fogyasztás csökkentéséért folytatott harccal, és e két dolgot nem lehet egymástól elválasztani. Az idei év első nyolc hónapjában például a társadalmi-politikai közösségek költségvetési eszközei 18 százalékkal növekedtek, a köztársaságok, tartományok és községek költségvetési eszközei, továbbá alapjaik eszközei és az érdekközösségek alapjainak eszközei körülbelül 30 százalékkal gyarapodtak. Különösen aggasztó a fedezet nélküli beruházás méreteinek növekedése. Ezzel kapcsolatban Bijedic rámutatott, hogy a köztársaságközi egyezmények és megállapodások fontos eredményeket hoztak, rövid idő alatt a gazdasági rendszernek szinte összes intézményére vonatkozólag számos megoldás született. Azokon a helyeken azonban, ahol a meghatározott politika érvényesítése a lemondásokat, az ambiciózus programoktól való eltérést és a költségek csökkentése általi megoldások felkutatását, a munkával és az eszközökkel való takarékoskodást követeli meg, hiányzik a következetes tevékenység. Ugyanígy megállapodtunk abban is, hogy a kommunális szolgáltatások díja 8 százalékkal növekedhet, tíz hónap alattazonban a községek e szolgáltatások díjának 20 százalékos emelését hagyták jóvá. A létfenntartási költségek növekedését az élelmezési költségek befolyásolták legnagyobb mértékben, érezhetően drágultak az élelmiszercikkek és kiváltképpen a mezőgazdasági termények. Számos községi képviselő-testület, sajnos, túlnyomórészt a közművekkel kapcsolatos beruházásokat szorgalmazza, a városoknak élelmiszercikkekkel való ellátását viszont a kereskedelmi vállalatokra és a magánfelvásárlókra bízza. Bijedic ezután a gazdasági rendszer további kiépítéséről beszélt, és közölte, hogy a jövő év elején előkészítik a devizapiac létrehozását, a behozatal nagyobb arányú liberalizálását, a társadalmi árellenőrzés decentralizációját, és lényegesen növelik azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak számát, amelyeknek ára, illetve díja, a piac feltételei szerint alakul majd ki. A jövő év elején fokozatosan alkalmazni kezdjük az új adórendszer egyes elemeit, amelyek a jövedelempolitikával együtt lehetővé teszik, hogy a gazdaságszilárdítással járó teher nagyobb részét, a gazdaság és a lakosság azon részei vállalják, amelyek gazdaságilag erősebbek. Különösen fontos Bijedié véleménye szerint, hogy az adóellenőrző szerveket kiképezzük a hatékony munkára, mert ma a községek túlnyomó többségében nincsenek jól megszervezett adószervek. Tevékenységünk ezenkívül a gazdasági ingadozások és a fizetésképtelenség tűzfészkeinek megszüntetésére irányul, továbbá a fedezet nélküli fogyasztás összes formáival kapcsolatos pénzelési problémák megoldására. Hozzá fogunk látni azoknak a vállalatoknak a felszámolásához és szanálásához, amelyek ráfizetéssel dolgoznak vagy pedig fizetésképtelenek, mert jövő év január 1-étől hatályba lépnek a fizetésképtelenség elhárításáról szóló előírások. A jövő évi gazdaságpolitika érvényesítésére kitérve Džemal Bijedic hangsúlyozta, hogyha ismét a szükségletek és óhajok ragadnak el bennünket, és szem elől tévesztjük, hogy a fogyasztás növekedése nem lehet nagyobb a termelés növekedésénél, hogy a beruházások struktúrájának meg kell felelnie a fejlesztési politika feltételeinek, hogy a behozatalnak alacsonyabbnak kell lennie a kivitel növekedésénél, hogy gyorsabban kell erősítenünk az önigazgatás anyagi alapját, és létre kell hoznunk az összes egyéb feltételt és mindenekelőtt a gazdaság szanálásához nélkülözhetetlen jelentős tartalékokat, akkor nem számíthatunk arra sem, hogy kellőképpen érvényesül a gazdaságszilárdítási politika. Enyhíteni kell a szociális ellentéteket Dr. Tihomir VLASKALIC kitért a határozati javaslatokra, s ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a határozatokat mindenekelőtt azon feladatok konkretizálásának tekinti, amelyek a pártlevélből, Tito elvtárs és a JKSZ minden többi kezdeményezéséből ered, továbbá az e területre vonatkozó legidőszerűbb kérdések összességének, a társadalmi viszonyainkban jelentkező deformációk tisztázásának serkentéseként, valamint a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésének feltételeként. Tökéletesen egyetértek a határozatok azon részével — hangsúlyozta Vlaškalić —, amely arra a követelésre vonatkozik, hogy a Kommunista Szövetség központi és tartományi bizottságainak meg kell határozniuk azokat a konkrét tevékenységi programokat és intézkedéseket, amelyek gyökeresen megváltoztatják a bankok és más pénzintézmények fizionómiáját. Ehhez még hozzátenném: a központi bizottságoknak arra kell kötelezniük az említett munkaszervezetek kommunistáit, hogy elvégezzék ezeket a módosításokat. Szerbiában csupán az elmúlt esztendőben több ízben megpróbáltuk megindítani az említett területek társadalmi-gazdasági viszonyainak megváltoztatására irányuló folyamatokat, de mindez nem járt kellő sikerrel. A gazdaságszilárdításról beszélve Vlaškalić kijelentette, hogy sok olyan helyen, ahol létrejönnek a gazdaságról, a fogyasztásról, beruházásokról stb. szóló határozatok, a stabilizációra valamiféle szűk értelmezésű gazdasági vagy gazdaságiműszaki kérdésként tekintenek, amelyet másvalakinek kellmegoldania. Ezért mindenekelőtt a Kommunista Szövetségben és a kommunisták körében ki kell alakítani azt a felfogást, hogy a stabilizáció mindenkitől egyforma magatartást követel. A szociálpolitikáról és a deformációk elleni harcról szóló véleményét ismertetve Vlaškalić kijelentette, tökéletesen egyetért azzal, amit ezekről a kérdésekről a határozattervezetbe foglaltak. E téren hiányzik valami, amit Vlaškalić a szociálpolitika pozitív programjának nevezett. Természetesen harcolni fogunk a deformációk ellen, ezt mindenképpen meg kell tennünk, de rendkívül pontosan meg kell határoznunk hazánk szociálpolitikájának azon alapvető területeit, amelyek elő fogják segíteni, hogy a társadalomban kevesebb szociális ellentét keletkezzen. Vlaškalić végül hangsúlyozta, határozatainkban és dokumentumainkban arra kell törekednünk, hogy világosan kifejezésre jussanak a társadalmi törekvések, az alapvető társadalmi megoldások, mert különben a gyakorlatban félreértések keletkeznek, és elodázódik a megoldások végrehajtása. A joggal, felelősség is jár Stanko TOMIC feszólalásában megállapította, hogy a Kommunista Szövetségnek a második értekezlet határozatainak érvényesítésében kifejtett tevékenysége számos kedvező változást hozott gazdasági életünkben. Bosznia-Hercegovina gazdasági helyzetében is kedvező törekvések jutottak kifejezésre, amelyek a termelés és a megfelelő pénzügyi effektusok növekedésén kívül a beruházási fogyasztás megváltozásában, a takarékoskodás növekedésében, a személyi jövedelem reálisabb kialakításában és egészében véve a Kommunista Szövetség és a többi szubjektív erő hatékonyabb munkájában nyilvánultak meg. A továbbiakban Tomic kijelentette, hogy a Kommunista Szövetségben egyre inkább követelik a fogyasztói mentalitás elleni nyílt harcot, illetve a tagság mindenáron meg akarja akadályozni a dolgozók eszközeinek eltulajdonítási formáit. Miután felszólalásának végén Stansko Tomic rámutatott arra, hogy a munkaszervezetekben és a területi-politikai közösségekben olyan légkör keletkezik, hogy egyesek csak a jogokkal akarnak élni, a felelősséget pedig másokra hárítják, hangsúlyozta, hogy az átfogó gazdaságszilárdítás feladatainak sikeres megvalósítása nem szavatolható csupán folyó évi gazdaságpolitikai intézkedésekkel. Ezért hozzá kell látni a hosszú távú rendszerbeli megoldások kiépítéséhez, mert nélküle nem érhetjük el a gazdasági folyamatok kiegyensúlyozottságát sem. " Szerda, 1972. nov. 1.