Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)
1973-01-24 / 22. szám
Kisvonat alagútjal NEVESSÜNK A kis Dezső nem valami jó tanuló. .Mikor a tanév végén megkapta a bizonyítványát, halkan nyitott be a szobába, és így szólt: — Anyám, kérek tőled valamit. — Mit, fiam? — Légy férfi. Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: KERESZTREJTVÉNY: Rodostó, Rákóczi, Mányoki Ádám. A HÁROMSZOR TÍZ feladatot mindnyájan jól fejtettétek meg. Rejtvényünk helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül MÉSZÁROS Évi, Szabadka, Heroja Pinkija 1/b, és GILICE Nelly, Szabadka, Hanibala Lucica 5. . Január 30-áig a KERESZTREJTVÉNY megfejtéseit küldjétek be levelezőlapon címünkre: Magyar Szó, Napsugár, 21 000 Novi Sad, Voj- Vode Mišića 1. Cicák A képen látható cicák mindegyike valójában Peti kedvence, Miau. De ha figyelmesebben megnézitek a képeket, rá fogtok jönni, hogy csak két macska teljesen egyforma. Állapítsátok meg, melyik? Keresztrejtvény Vízszintes sorok: 1. Alföldi város, Petőfi itt töltötte az 1843—1844-es telet, 8. Régi főnemesi cím, 12. A mákfej mafint tartalmazó fehér nedve, 13. A szájából a gyomrába juttatja a falatot, 15. Ház körüli megművelt terület, 17. Valamit egyenként, részletekben megszerez, 18. Az angolok kedvelt itala, 20. Mesterségesen létesített erga, 33. Fölösleges holmi, 34. Ilona, 35. P. C., 36. Szag páratlan betűi, 37. Betű kimondva.Beküldendő a vízszintes 1., 24., 39., és a függőleges 21., valamint a külön álló sor: annak a német költőnek a neve, akinek verseit Petőfi szívesen olvasta, és közülük néhányat magyarra is fordított. (A külön álló sorba a A titokzatos Winnettou deltisztás, 22. Óvóhely, 24. keresztrejtvény azonos szó- Annak a konzervatív újság- mű kockáinak betűit kell bénák a címe, melyben a meg-írni.) jelent kritikára Petőfi „A tér _______ mészet vadvirága” című versével válaszolt, 26. Ételízesítő, 29. Svájci kanton, 31. Van fogalmad róla, megtanultad, 33. Folyó Franciaországban 35. Nagy hasú, tréfásan, 37. A sörgyártás egyik alapanyaga, 38. Henger alakú mocsári hal, 39. Az első, Petőfi Sándor név alatt megjelent vers címe. Függőleges sorok: 1. Orvos, 2. A máj által termelt váladék, 3. Játékvezető, 4. Nagyon csúnya, 5. Betű kimondva, 6. Igekötő, 7. Negyed egyik fele, 8. Ujjon viselt ékszer, 9. Takargat, dugdos, 10. Kisebb-nagyobb hajtásrész átültetése más növényre, 11. Fiúgyermek, régiesen, 14 ... István, Ybl-díjas építész volt (1902—1955), 16. Mázol, zsíroz, 18. A szájüreg és a garat közötti átvezető rész, 19. Ütőszín egyes kártyajátékokban, 21. Dunántúli város, 1839-ben Petőfi itt katonáskodott, 23. Az egyet hatszor magában foglaló szám, 24. Seregek, 25. Munkára való képesség hatásfoka, 28. Dundi, kövérkés, kedveskedve, 30. Zöldellő fakorona, 32. Penészes tárgy kellemetlen szó-Itt láthatjátok Winnettout fantasztikusan kifestve. Az összekuszált vonal a rajz bal alsó sarkából az indián szeméhez vezet (feltéve, ha nem haladtok a keresztezéseken téves irányban). Próbáljátok megtalálni a helyes utat. rr 5,~T~8r 10ff ir~ gNo Sup_ ■ ‘i fiШfiШfi -■ ■ ‘« Mm20 li 11a m 25% . ГГГ ГГФ23í30 w □ X w33 Vt-E 16ШИ STmw L ___■ ....... ’ ■ 1 EZr ELГe 3*EIS2*EELLU Kedves Barátaim! A héten érkezett sok levélből úgy látom, valamennyien élvezitek már a szünidő örömeit. További jó szórakozást, és vidám élményeket kívánok valamennyieteknek. Hogy nincs hó? Üsse kő. Tudom biztosan, vagytok ti olyan találékonyak, hogy számos más jó időtöltést eszettek ki magatoknak. Írjátok meg, mivel szórakoztok, mit csináltok. Most pedig hadd válaszoljak leveleitekre. BÖRCSÖK Aranka, SZIVEI, Attila, PÉTER Ágota, FABIAN Edit (a bácsföldvári Svetozar Markovic iskola irodalmi csoportjának tagjai): köszönöm a tudósításokat, fogalmazásokat. SÁNDOR Marloin, zenta, jó a fogalmazásod, a faliálós kérdéseid úgyszintén. Kívánom, hogy bizonyítványon valóban kitűnő legyen. GAJLICS Erika, Ada, kedves a versed. GULYÁS Ottilia, Csóka, örömmel üdvözöllek körünkben. Ezután tussal rajzolj a Napsugár számára. GALIK Erzsi, Ada, keresztrejtvényedet átadtam a rejtvényfelelősnek. Az a gyanúm, hogy egy kicsit nagyra sikerült. BERTA Judit, Törökbecse, gratulálok a Gyermekrádió elismeréséhez. Kívánságod teljesítem. SZEMÁJER Hilda, Versec, kitűnő a rajzod. KAZINCZY Ilona, Zenta, verseid kissé modorosak csak részletekben tetszenek. Próbáld meg átírni őket. HORVÁTH Regina, Becse, örömmel vettem fogalmazásod. NAGY Julika, Kula, mindkét beküldött munkád tetszik, nemsokára napvilágot látnak a Napsugárban. SÁNDOR László, Zenta, rajzaidat megkaptam. ZAVARKO Matild, Bácsföldvár, gratulálok a kitűnő bizonyítványodhoz. Sejtettem, hogy színötös tanuló vagy. PÉTER Ágota, Bácsföldvár. Az az egy négyes ne keserítsen, év végére — biztos vagyok benne — ki fogod javítani. GILICE Nelly, Szabadka, versed ritmusa és rímelése nem a legjobb, próbáld meg kijavítani, s küld el újra. BENKŐ Imre, Palics, tanácsodat megfontolom, rajzaid kedvesek. SZŰCS Marika, Oroszlámos, verseid eléggé hevenyészettek, fogalmazásod már jobb. PATÓ Szerénke, Csóka, Az én cicám és Az én babám című versed elfogadható, egy kis javítással majd viszontláthatod őket a Napsugárban. MAKOVICS Judit, Szabadka, örülök, hogy szívesen olvasod a Napsugarat, verseidről, sajnos, semmi jót nem mondhatok. De ez ne keserítsen el, hisz minden kezdet nehéz. Olvass sok költeményt, s egy idő múlva jelentkezzél újra. Kérem jelentkezzen az a Napsugár-barát, aki a Megérdemli, hogy írjak róla. .. című riportot beküldte. Írja meg pontos címét és hogy hányadikba jár. VALAMENNYIETEKNEK ÜZENEM: a Napsugár színes borítólapja még nem készült el, legyetek egy kis türelemmel, előbb-utóbb meg fog érkezni címetekre. És most szervusztok, srácok. Megyek, iszom egy forró teát, hátha segít kigyógyítani a náthámat. Kívánok nektek minden jót és szépet, a náthaláz pedig messze kerüljön el benneteket, mert mégiscsak nagy pech volna, ha épp a szünidőben kajánkodna veletek. Baráti üdvözlettel: ZSUZSA 47. szám A MAGYAR SZÓ MELLÉKLETE 1973. I. 24* Binki az én saját titkom, és ami a 15, sosem vagyok egymagam, mert mindig itt van 6. Szobámban vagy lépcsőházban játszom, itt vagy ott, Binki ott van biztosan, ha bárhol is vagyok. O, apu nagyon okos, mert 5 okosféle ám, és mióta a világ világ, legjobb a mamám. A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”De ők nem láthatják Binkit. Binki mindig beszél, mert én tanítom őt, s néha szeret visitozni, vékonyan, mint a nők. Néha pedig vastag hangon ordítozni kezd, s mert neki a torka fáj, hát én csinálom ezt. Ó, apu nagyon okos, mert ő okosféle ám, és mindenkinél mindent jobban tud az én mamám, A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”. De ők nem ismerik Binkit. Binki bátor oroszlán, ha vár reánk a rét. Binki bátor tigris, hogyha sötét helyre lép; bátor, mint az elefánt, és nem sír soha, sőt! Csak — mint mások — ha a szappan szemébe megy: bő-* O, apuka, az apuka, ő apuféle ám, és mindenkinél anyukább mama az én mamám. A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”, de ők nem olyanok, mint Binki. Binki sosem falánk, csak úgy enni szeret épp. Ezért hogyha cukrot kapok, kérek egyet még. „Két szem cukrot adjatok, mert Binkinek is kell!” Csakhogy, mivel fogadj még, én fogyasztom el. Ó, szeretem én apukát, de sosincs ideje, és szeretem én anyukát, de el kell mennie, a dadusra meg haragszom, mert fésülködni kell, de Binki mindig Binki, és ő nem hagy soha el! Fehér Ferenc: TÉLI EMLÉKEK Soha máskor, csakis disznóöléskor „tüzeskedhetünk”, a miénk volt a „kis tűz”, vagyis hát ott kotnyeleskedhettünk a böllér lába körül, aki nem szűnt meg tréfálkozni, s csak akkor dörrent ránk a hangja, hogyha hagytuk kihúnyni a lángot... Dehogy is hagytuk, persze, hogy őriztük, s hát ma is csak a gyerekkor téli hajnalaiból, korareggeleiből világít felém az a láng, hiszen naftás masinával meg gázpalackos pörkölővel végzi már az ősi műveletet a falusi böllér is... így kell ennek lennie, épp csak eszembe jutott a közösségi örömnek az a hajdani sziporkázó lángja, amelynek táplálását reánk, kicsinyekre bízta egy-egy téli reggelre a szülői megfontoltság. Talán nem is azok a kis lángkupacok melegítettek ott, a falusi udvar közepén, hanem a máskor komor felnőttekről miránk is átszálló, tréfálkozó öröm: a rokonságnak, a szomszédságnak az a segítő szándékkal egybeverődő kis közössége, a nincstelen napok végét jelentő, várva várt pillanat, amikor a derű terített asztalához ülhetett felnőtt és gyereknép ... Nem tudhatom, lobbannak-e még ilyen melegítő tüzek ezekben a malac-pörkölő, disznóvágásos téli korareggelekben, vagy csak a munkáját szakavatott fölénnyel végző böllér kezében kerepel a gázpalackos pörkölő-masina... Nem is ezen révedeztem el valójában, hanem annak a hajdan húszéves alföldi poétának egy versén, aki soraival mindezt eszembe juttatta... Mert amikor Petőfi Sándor 1842 karácsonyán személyesen is megismerkedett Vörösmartyval, s egy csomó verset helyezett asztalára, azok között az új korszakot jelentő versek között, ott volt a felköszöntésnek írt, hetyke hangvételű DISZNÓTORBAN is... A korabeli, szenvelgő líra alkonyát hirdették meg ezek az eredendően népi valóságban fogant sorok, s ha Petőfi jelentkezésének hangvételben megmutatkozó sajátságát akarjuk érzékeltetni, figyelmünket nem kerülheti el ez a vers: Nyelvek és fülek ... csend, Figyelem! Szám fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég Is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk. Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. S életünk fölé, ha A halál Romboló torát megülni száll: Egy gömböc legyen a Magas ég, És mi a gömböcben Töltelék! Krábesz Gréta illusztrációi Disznótorban