Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)

1973-01-24 / 22. szám

Kisvonat alagútjal NEVESSÜNK A kis Dezső nem valami jó tanuló. .Mikor a tanév végén megkapta a bizonyítványát, halkan nyitott be a szobába, és így szólt: — Anyám, kérek tőled va­lamit. — Mit, fiam? — Légy férfi. Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: KERESZT­REJTVÉNY: Rodostó, Rákó­czi, Mányoki Ádám. A HÁ­ROMSZOR TÍZ feladatot mindnyájan jól fejtettétek meg. Rejtvényünk helyes meg­fejtéséért könyvjutalomban részesül MÉSZÁROS Évi, Szabadka, Hero­ja Pinkija 1/b, és GILICE Nelly, Sza­badka, Hanibala Lucica 5. . Január 30-áig a KERESZT­­REJTVÉNY megfejtéseit küldjétek be levelezőlapon címünkre: Magyar Szó, Nap­sugár, 21 000 Novi Sad, Voj- Vode Mišića 1. Cicák A képen látható cicák mindegyike valójában Peti kedvence, Miau. De ha fi­gyelmesebben megnézitek a képeket, rá fogtok jönni, hogy csak két macska telje­sen egyforma. Állapítsátok meg, melyik? Keresztrej­tvé­ny Vízszintes sorok: 1. Alföl­di város, Petőfi itt töltötte az 1843—1844-es telet, 8. Ré­gi főnemesi cím, 12. A mák­fej mafint tartalmazó fehér nedve, 13. A szájából a gyom­rába juttatja a falatot, 15. Ház körüli megművelt terü­let, 17. Valamit egyenként, részletekben megszerez, 18. Az angolok kedvelt itala, 20. Mesterségesen létesített er­ga, 33. Fölösleges holmi, 34. Ilona, 35. P. C., 36. Szag pá­ratlan betűi, 37. Betű kimond­va.­­Beküldendő a vízszintes 1., 24., 39., és a függőleges 21., valamint a külön álló sor: annak a német költőnek a neve, akinek verseit Petőfi szívesen olvasta, és közülük néhányat magyarra is fordí­tott. (A külön álló sorba a A titokzatos Winnettou deltisztás, 22. Óvóhely, 24. keresztrejtvény azonos szó- Annak a konzervatív újság- mű kockáinak betűit kell bé­nák a címe, melyben a meg-­írni.) jelent kritikára Petőfi „A tér _______ mészet vadvirága” című ver­sével válaszolt, 26. Ételízesí­tő, 29. Svájci kanton, 31. Van fogalmad róla, megtanultad, 33. Folyó Franciaországban 35. Nagy hasú, tréfásan, 37. A sörgyártás egyik alapanya­ga, 38. Henger alakú mocsá­ri hal, 39. Az első, Petőfi Sán­dor név alatt megjelent vers címe. Függőleges sorok: 1. Orvos, 2. A máj által termelt vála­dék, 3. Játékvezető, 4. Na­gyon csúnya, 5. Betű kimond­va, 6. Igekötő, 7. Negyed egyik fele, 8. Ujjon viselt ék­szer, 9. Takargat, dugdos, 10. Kisebb-nagyobb hajtásrész átültetése más növényre, 11. Fiúgyermek, régiesen, 14 ... István, Ybl-díjas építész volt (1902—1955), 16. Mázol, zsí­roz, 18. A szájüreg és a ga­rat közötti átvezető rész, 19. Ütőszín egyes kártyajátékok­ban, 21. Dunántúli város, 1839-ben Petőfi itt katonás­kodott, 23. Az egyet hatszor magában foglaló szám, 24. Seregek, 25. Munkára való képesség hatásfoka, 28. Dun­­di, kövérkés, kedveskedve, 30. Zöldellő fakorona, 32. Pe­nészes tárgy kellemetlen szó-Itt láthatjátok Winnettout fantasztikusan kifestve. Az összekuszált vonal a rajz bal alsó sarkából az indián sze­méhez vezet (feltéve, ha nem haladtok a keresztezéseken téves irányban). Próbáljátok megtalálni a helyes utat. rr­ 5,~T~8r 10ff ir~ gNo Sup_ ■ ‘i fiШfiШfi -■ ■ ‘« Mm20 li 11a m 25% . ГГГ ГГФ23í30 w □ X w33 Vt-E 16ШИ STmw L ___■ .......­­ ’ ■ 1 EZr ELГe 3*EIS2*EELLU Kedves Barátaim! A héten érkezett sok levélből úgy látom, valamennyien élve­zitek már a szünidő örömeit. További jó szórakozást, és vi­dám élményeket kívánok vala­mennyieteknek. Hogy nincs hó? Üsse kő. Tudom biztosan, vagy­tok ti olyan találékonyak, hogy számos más jó időtöltést eszet­tek ki magatoknak. Írjátok meg, mivel szórakoztok, mit csinál­tok. Most pedig hadd válaszol­jak leveleitekre. BÖRCSÖK Aranka, SZIVEI, Attila, PÉTER Ágota, FABIAN Edit (a bácsföldvári Svetozar Markovic iskola irodalmi cso­portjának tagjai): köszönöm a tudósításokat, fogalmazásokat­. SÁNDOR Marloin, zenta, jó a fogalmazásod, a faliálós kérdé­seid úgyszintén. Kívánom, hogy bizonyítványon valóban kitűnő legyen. GAJLICS Erika, Ada, ked­ves a versed. GULYÁS Ottilia, Csóka, örömmel üdvözöllek kö­rünkben. Ezután tussal rajzolj a Napsugár számára. GALIK Er­zsi, Ada, keresztrejtvényedet át­adtam a rejtvényfelelősnek. Az a gyanúm, hogy egy kicsit nagy­ra sikerült. BERTA Judit, Tö­rökbecse, gratulálok a Gyermek­rádió elismeréséhez. Kívánságod teljesítem. SZEMÁJER Hilda, Versec, kitűnő a rajzod. KA­ZINCZY Ilona, Zenta, verseid kissé modorosak csak részletek­ben tetszenek. Próbáld meg át­írni őket. HORVÁTH Regina, Becse, örömmel vettem fogalma­zásod. NAGY Julika, Kula, mind­két beküldött munkád tetszik, nemsokára napvilágot látnak a Napsugárban. SÁNDOR László, Zenta, rajzaidat megkaptam. ZAVARKO Matild, Bácsföldvár, gratulálok a kitűnő bizonyítvá­nyodhoz. Sejtettem, hogy szín­ötös tanuló vagy. PÉTER Ágota, Bácsföldvár. Az az egy négyes ne keserítsen, év végére — biz­tos vagyok benne — ki fogod ja­vítani. GILICE Nelly, Szabadka, versed ritmusa és rímelése nem a legjobb, próbáld meg kijaví­tani, s küld el újra. BENKŐ Imre, Palics, tanácsodat meg­fontolom, rajzaid kedvesek. SZŰCS Marika, Oroszlámos, verseid eléggé hevenyészettek, fogalmazásod már jobb. PATÓ Szerénke, Csóka, Az én cicám és Az én babám című versed el­fogadható, egy kis javítással majd viszontláthatod őket a Nap­sugárban. MAKOVICS Judit, Szabadka, örülök, hogy szíve­sen olvasod a Napsugarat, ver­seidről, sajnos, semmi jót nem mondhatok. De ez ne keserítsen el, hisz minden kezdet nehéz. Olvass sok költeményt, s egy idő múlva jelentkezzél újra. Kérem jelentkezzen az a Nap­sugár-barát, aki a Megérdemli, hogy írjak róla. .. című ripor­tot beküldte. Írja meg pontos címét és hogy hányadikba jár. VALAMENNYIETEKNEK ÜZE­NEM: a Napsugár színes borító­lapja még nem készült el, le­gyetek egy kis türelemmel, előbb-utóbb meg fog érkezni cí­metekre. És most szervusztok, srácok. Megyek, iszom egy forró teát, hátha segít kigyógyítani a nát­hámat. Kívánok nektek minden jót és szépet, a náthaláz pedig messze kerüljön el benneteket, mert mégiscsak nagy pech vol­na, ha épp a szünidőben kaján­­kodna veletek. Baráti üdvözlet­tel: ZSUZSA 47. szám A MAGYAR SZÓ MELLÉKLETE 1973. I. 24* Binki az én saját titkom, és ami a 15, sosem vagyok egymagam, mert mindig itt van 6. Szobámban vagy lépcsőházban játszom, itt vagy ott, Binki ott van biztosan, ha bárhol is vagyok. O, apu nagyon okos, mert 5 okosféle ám, és mióta a világ világ, legjobb a mamám. A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”­De ők nem láthatják Binkit. Binki mindig beszél, mert én tanítom őt, s néha szeret visitozni, vékonyan, mint a nők. Néha pedig vastag hangon ordítozni kezd, s mert neki a torka fáj, hát én csinálom ezt. Ó, apu nagyon okos, mert ő okosféle ám,­­ és mindenkinél mindent jobban tud az én mamám,­­ A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”. De ők nem ismerik Binkit. Binki bátor oroszlán, ha vár reánk a rét. Binki bátor tigris, hogyha sötét helyre lép; bátor, mint az elefánt, és nem sír soha, sőt! Csak — mint mások — ha a szappan szemébe megy: bő-* O, apuka, az­ apuka, ő apuféle ám, és mindenkinél anyukább mama az én mamám. A dadus pedig dada, és én így hívom: „dadám”, de ők nem olyanok, mint Binki. Binki sosem falánk, csak úgy enni szeret épp. Ezért hogyha cukrot kapok, kérek egyet még. „Két szem cukrot adjatok, mert Binkinek is kell!” Csakhogy, mivel foga­dj még, én fogyasztom el. Ó, szeretem én apukát, de sosincs ideje, és szeretem én anyukát, de el kell mennie, a dadusra meg haragszom, mert fésülködni kell, de Binki mindig Binki, és ő nem hagy soha el! Fehér Ferenc: TÉLI EMLÉKEK Soha máskor, csakis disznóöléskor „tüzeskedhetünk”, a miénk volt a „kis tűz”, vagyis hát ott kotnyeleskedhet­­tünk a böllér lába körül, aki nem szűnt meg tréfálkozni, s csak akkor dörrent ránk a hangja, hogyha hagytuk ki­­húnyni a lángot... Dehogy is hagytuk, persze, hogy őriz­tük, s hát ma is csak a gyerekkor téli hajnalaiból, kora­reggeleiből világít felém az a láng, hiszen naftás masi­nával meg gázpalackos pörkölővel végzi már az ősi mű­veletet a falusi böllér is... így kell ennek lennie, épp csak eszembe jutott a közösségi örömnek az a hajdani sziporkázó lángja, amelynek táplálását reánk, kicsinyek­re bízta egy-egy téli reggelre a szülői megfontoltság. Ta­lán nem is azok a kis lángkupacok melegítettek ott, a fa­lusi udvar közepén, hanem a máskor komor felnőttekről miránk is átszálló, tréfálkozó öröm: a rokonságnak, a szomszédságnak az a segítő szándékkal egybeverődő kis közössége, a nincstelen napok végét jelentő, várva várt pillanat, amikor a derű terített asztalához ülhetett felnőtt és gyereknép ... Nem tudhatom, lobbannak-e még ilyen melegítő tüzek ezekben a malac-pörkölő, disznóvágásos téli koraregge­lekben, vagy csak a munkáját szakavatott fölénnyel végző böllér kezében kerepel a gázpalackos pörkölő-masina... Nem is ezen révedeztem el valójában, hanem annak a hajdan húszéves alföldi poétának egy versén, aki sorai­val mindezt eszembe juttatta... Mert amikor Petőfi Sán­dor 1842 karácsonyán személyesen is megismerkedett Vö­­rösmartyval, s egy csomó verset helyezett asztalára, azok között az új korszakot jelentő versek között, ott volt a fel­köszöntésnek írt, hetyke hangvételű DISZNÓTORBAN is... A korabeli, szenvelgő líra alkonyát hirdették meg ezek az eredendően népi valóságban fogant sorok, s ha Petőfi jelentkezésének hangvételben megmutatkozó saját­ságát akarjuk érzékeltetni, figyelmünket nem kerülheti el ez a vers: Nyelvek és fülek ... csend, Figyelem! Szám fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég Is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk. Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. S életünk fölé, ha A halál Romboló torát meg­ülni száll: Egy gömböc legyen a Magas ég, És mi a gömböcben Töltelék! Krábesz Gréta illusztrációi Disznótorban

Next