Magyar Szó, 1973. május (30. évfolyam, 132-147. szám)

1973-05-29 / 145. szám

2. oldal Hailé Szelasszié etióp császár beszédet mond az Afrikai Egységszervezet csúcsérte­kezletén •Még mindig nem tisztázódtak a nézeteltérések Öttagú bizottság közvetít az etióp—Szomáliai viszályban — Szomália elnöke váratlanul Addisz-Abebába érkezett Az afrikai állam- és kor­mányfők addisz-abebai érte­kezletének utolsó napja sem volt mentes az izgalmaktól. Dr. Egzi etióp tájékoztatás­ügyi miniszter kora reggel váratlanul sajtókonferenciát hívott össze, és ezen többek között kijelentette: — Az etióp kormány határozottan ellenzi, hogy a csúcsértekez­leten tűzzék napirendre Szo­mália követelését.. — Mint mondta, Szomália igényt tart Etiópia egyharmadára, s ez Etiópia számára elfogad­hatatlan. A miniszter megerősítette Aklilu Habte-Wold minisz­terelnök korábbi nyilatkoza­tát, hogy Etiópia nem kül­dött csapatokat a Szomáliai határra. Ellenkezőleg: Szo­mália végez csapatösszevoná­sokat a határ mentén. Az etióp miniszter arra is hivatkozott, hogy az Afrikai Egységszervezet miniszterta­nácsa nem volt hajlandó megvitatni a Szomáliai kö­vetelést.­­ Etiópia nem fo­gad el semmiféle közvetítést, és nem hajlandó tárgyalni a Szomáliai igényekről. Vasárnap közölték, hogy egy öttagú bizottság fog közbenjárni az etióp—szom­á­liai viszály elsimítása érde­kében. E bizottság meghívá­sára tegnap Addisz-Abebába érkezett Mohammed Sziad Bare, a Szomáliai forradalmi tanács elnöke. A repülőtéren maga Szelasszié császár kö­szöntötte nagy tiszteletadás­sal. Minthogy a helyzet még mindig tisztázatlan, nem tud­ni, hogy az értekezlet a ter­vezett időpontig befejezi-e munkáját. Rendőrök és lázadó földművesek össze­csapása Guatemalában Tizenheten életüket vesz­tették a katonai rendőrség és mintegy ezer paraszt fegy­veres összecsapásában Gua­temala keleti vidékén. A pa­rasztok több magánbirtokot megszálltak. Az összeütközésre az adott okot, hogy a rendőrök le akarták tartóztatni a lázadó parasztokat. Heath látogatása az NSZK-ban Edward Heath brit minisz­­­terelnök tegnap kétnapos magánlátogatásra Nyugat- Németorszá­gba utazott, hogy nem hivatalos megbeszélé­seket folytasson Willy Brandt kancellárral. Megvi­tatják a Közös Piac, az eu­rópai biztonság, az Atlanti Szövetség és a Kelet—Nyu­gat viszony kérdéseit. Guinea-bissao-i szabadságharcosok sikeres akciója Dakarból jelenti az AFP. Guinea-Bissao független­­ül mozgalmának harcosai : ország déli részében el­haltak egy katonai tá­­­rt, a portugálok egyik leg­­ntosabb tratégiai tornasz­­intját. A szabadságharcosok gye­­dmérői Luis Cabral, a moz­­ilom vezetőségi tagja táv­­áiban számolt be az Afri­­n­ Egységszervezet csúcsér­­keztetének. Hafez Iszmail fogadta kairói nagykövetünket Hafez Iszmail, Szadat egyiptomi elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója, szomba­ton Kairóban fogadta Mihail Javorskit, hazánk egyiptomi nagykövetét — jelenti a Tan­­jug Kairóból. , A rövid, de szívélyes meg­beszélésen véleményt cserél­tek a két ország érdeklődésé­re számot tartó kérdésekről, a közel-keleti helyzetről és a Biztonsági Tanács küszö­bönálló közel-keleti vitája­ MAGYAR SZÓ Munkásaink Franciaországban (2.) Itthonról is keveset törődünk velük VASÁRNAPI írásunkban az ideiglenesen Franciaor­szágban dolgozó jugoszláviai munkások helyzetéről szólva elmondtuk, hogy az utóbbi időben tapasztalható némi javulás ellenére is harmad­rangú embereknek tekintik őket, noha munkájukkal vi­tathatatlanul hozzájárulnak az ottani munkaadók vagyo­nának gyarapításához, köz­vetve pedig az­ egész francia­­társadalom jólétének meg­teremtéséhez. Nyilvánvaló, hogy ezek a megállapítások vádolnak. Nem lennénk azonban tár­gyilagosak, ha minden fe­lelősséget egyoldalúan a franciákra hárítanánk. Embereink ügyével-sorsá­­val itthonról sem törődünk eleget. A hazai illetékesek tétlensége, közömbössége (esetleg kampányszerű meg­mozdulása) még inkább elíté­lendő. Vonatkozik ez rész­ben az államközi szerződé­sek alkalmazásának elha­nyagolására. A bilaterális egyezmények egymagukban ugyanis nem szavatolják a vendégmunká­sok jogainak érvényesítését. Végrehajtásukról folyamato­san gondot kell viselni. Másrészt nagyon fontos, hogy az ideiglenesen tőlünk távol élő munkásainkkal mi­lyen közvetlen kapcsolatot tartunk fenn. Ez a feladat elsősorban a tömegtájékoztatási eszközök­re hárul, de a honi társadal­mi int­itúciók támogatása és áldozatvállalása nélkül megoldhatatlan. A Franciaországban élő mintegy 100 000—110 000 ju­goszláviai honpolgár a ro­koni szálaik kivételével szin­te alig tart kapcsolatot ha­zájával. Egy szakszervezeti felmé­rés három okkal magyaráz­za ezt a fonákságot: nagyon kevés hazai sajtóterméket küldünk számukra; annak a kevésnek az árusítása is megoldatlan probléma, van­nak vidékek, ahol egyálta­lán nem lehet jugoszláviai újsághoz jutni, és harmad­­sorban — diplomáciai kép­viseleteink tapasztalata sze­rint — honfitársaink nem mutatnak különösebb érdek­lődést a hazai sajtóra való előfizetés iránt. EGY ALKALOMMAL, ami­kor idegenbe szakadt jugo­szláviai munkásokról írtunk, azt mondtuk: „A tájékozat­lan ember elveszett ember”. A Franciaországban élő polgártársaink esetében két­szeresen érvényes megálla­pítás ez. Ha itthonról nem törődünk velük, el fogjuk veszíteni őket, mert a fran­cia ..társadalom „beolvasztá­si” érdekeltsége nem titok, az ilyen irányú törekvések mind kifejezettebbek, kivált­képpen a kiskorúak felé. Franciaországban, más nyugati államoktól eltérően, az illetékesek nem mutat­nak érdeklődést és támoga­tást sem nyújtanak a ven­dégmunkások nemzetiség szerinti közösségi életének megszervezésére. Emiatt munkásainknak sehol sincs alkalmuk a társas együttélés­re. Pedig körülményeikre va­ló tekintettel nagy szüksé­gük van rá. Diplomáciai, konzuláris képviseleteink és a hazai il­letékes intézmények közre­működésével a különféle (művelődési, szórakozási, sport stb.) egyesületekben olyan tevékenységet fejthet­nének ki, amely szorosabbra fűzné a hazával való kap­csolataikat. Különösen kényes a kül­földön tartózkodó, iskolás ko­rú gyerekek ügye. Az előbb már említettük, hogy a fran­cia társadalomba való be­olvasztásuk szinte akadály­talanul folyik. A francia ha­tóságok azonban újabban nem zárkóznak el ennek a problémának a rendezésétől, a teendők tehát miránk vár­nak. Ha idehaza előteremtjük végre az anyagiakat, ha egyetértésre jutunk az okta­tási programot illetően, és ha pedagógusokat tudunk toborozni és küldeni, akkor úgyszólván semmi akadálya a gyerekek anyanyelvű pót­­oktatásának. Állampolgáraink francia­­országi helyzetével nemré­gen foglalkozott az országos szakszervezeti tanács külföl­di foglalkoztatásügyi bizott­sága is. Megoldást keresve ezekre a problémákra, az ed­diginél szorosabb együttmű­ködést fog szorgalmazni a Francia és­­ Demokratikus Munkásszövetséggel (CFDT) és az Általános Munkásszö­vetséggel (CGT), főképpen azért, hogy munkásainkat minél nagyobb számban be­kapcsolhassák a francia szakszervezetek tagságába. A francia szakszervezetek funkcionáriusai ugyanis már több ízben elmondták, hogy a jugoszláviai munkások tá­vol tartják magukat tőlük, és passzivitásukkal nem ritkán megalkuvásukkal­­ majdnem lehetetlenné te­szik az érdekeikért folyta­tott harcot. B. F. Magyar szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba Ma újvidékre látogat Belgrádból jelenti a Tan­jug. A Jugoszláv Szakszerve­zeti Szövetség Tanácsának meghívására Nemeslaki Ti­vadar vezetésével tegnap Belgrádba érkezett a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége. A két ország szakszerve­zeti képviselői tárgyaltak a személyi jövedelmek képzé­séről és elosztásáról és ezzel kapcsolatban a szakszerve­zetek szerepéről. Ma a magyarországi ven­dégek Újvidékre látogatnak, és megbeszéléseket folytat­nak a Vajdasági Szakszer­vezeti Szövetség Tartományi Tanácsában és a Jagoslat­­ban. I OLYANOK VOLTUNK MINT AZ ÁLLATOK ! Amerikai katonák vallomása Vietnamról (18) Egy alkalommal egy vietnami nővel be­szélgettem. Ő mondta el, hogy amikor az emberek megpillantják az amerikai heli­koptereket, azonnal futásnak erednek, at­tól félnek, hogy megölik őket... Hogy ezt a kétféle magyarázatot figyelembe vesz­­szük... nyilvánvaló, hogy a civilek egyál­talán nincsenek irigylésre méltó helyzet­ben ... Ha utunkba került valaki, akiről feltételeztük, hogy Vietkong-harcos ... máris halott volt. Láttam azokat a kuny­hókat, amelyeket CS mérges gázzal árasz­tottak el... Az embereket kiűzték a kuny­hókból ... és természetes, hogy igyekeztek szertefutni, mivel ki lesz bolond, a gázban állni és órákon át belélegezni... Az em­berek kimenekültek a kunyhókból, mi pe­dig lelövöldöztük őket... Volt ott egy nagy folyó Saigontól északra... De arra sem emlékszem pontosan, hogy északra-e vagy pedig délre volt, a nevére sem em­lékszem ... pedig a folyón túl... az ég­világon semmi sincs... A térképen száz meg száz helységnév volt bejegyezve ... mindenféle nevek, de amikor elrepültünk a térség fölött, megbizonyosodhattunk ró­la, hogy ott már semmi sincs... Mindent eltöröltek a föld színéről. — Az első hadművelet alkalmával..., amelyben magam is részt vettem... be­törtünk egy faluba, amelyet „öt Ujjnak” neveztek... Tipikus „zártkörű” művelet volt. Ezt a következőképpen hajtják vég­re: körülzárják a falut és átfésülik... Ha valaki menekülést kísérel meg ... minde­nütt katonákba ütközik, akik körülzárják a falut és lelövik ... Amikor betörtünk a faluba, ránk lőttek... de nem volt veszte­ségünk. A végén azonban sok agyonlőtt vietnamit számoltunk össze. A faluban nem találtunk fegyvert... Másnap reggel ismét körülkerítettük a falut... mindent összeszedtünk, mindenkit összetereltünk ... a civileket és a hadifoglyokat... minden­kit, nőket, gyermekeket, férfiakat, váloga­tás nélkül... Körülbelül ötvenen lehet­tek ... és egyszerűen kitelepítették őket... egy egészen más helyre. — Magukkal vihették holmijukat? — Amikor összetereltük őket, ott kellett maradniuk, ahol voltak, nem térhettek vissza a motyójukért, mert hát sohasem lehet tudni, hogy mit hoznak magukkal... legalábbis így gondolkodtam én abban az időben ... Tehát, amikor elindultak, csak azt vitték magukkal, ami rajtuk volt. — Más szóval, minden vagyonuk a fa­luban maradt? — Így volt... Keresztül vonultunk a fa­lun és mindent elpusztítottunk... Lerom­boltuk a kunyhókat, a falakat... egysze­rűen mindent tönkretettünk. Fegyver után kutattunk, de semmit sem találtunk. Ez­után mindent felgyújtottunk, ami éghető volt... — Egy másik alkalommal foglyul ejtet­tünk néhány embert, akikről úgy gondol­tuk, hogy Vietkong-harcosok... és a fő­hadnagy, aki összeszedette őket, rádión megkérdezte a századost, hogy mi történ­jen velük. A százados egyszerűen megismé­telte a parancsot, amit az ezredes adott ki azon a reggelen: Lőj le mindent és min­denkit, ami csak mozog... A főhadnagy leejtette a fülhallgatót... A Vietkong-har­­cosokra pillantottam... az állítólagos Viet­­kong-harcosokra és ... Két ember egy ti­­zilenkilenc év körüli lányt­ vezetett ki egy kunyhóból... nagyon csinos volt... Nem volt rajta semmi ruha, emiatt feltételez­tem, hogy megerőszakolták, ami egyéb­ként a nőkkel szemben megszokott dolog volt. A lányt odavezették a csoporthoz... a többi asszonyhoz, a gyerekhez, és öt katona több géppisztolysorozatot lőtt be­léjük ... így történt... Amikor egy másik tiszt odaérkezett, szinte magán kívül volt... Úgy látszik, hogy naiv volt, vagy valami hasonló... hitt a hősi amerikai ideálok­ban ... és ... majdnem beleőrült. Azzal fenyegetőzött, hogy jelentést tesz a legma­gasabb fórumoknak__ Később, amikor megnyugodott, másnap már semmit sem beszélt erről. Másnap ismét bevetettek bennünket, és mindez elmosódott a há­ború zűrzavarában ... (Folytatjuk) Kedd, 1973. május 29. Eredményesen zárultak a rawalpindi tárgyalások Pakisztán és Bangladesh körülbelül 10—10 ezer menekültet cserél ki Delhiből jelenti a Tanjug. Az ENSZ menekültügyi főbiztosához közel álló kö­rökben úgy tudják, hogy eredményesen zárultak a ra­­walpindi tárgyalások a pa­kisztáni és a bangladeshi civilek kicseréléséről. Sad­­rudin ENSZ-főbiztos ma a bangladeshi kormány meg­bízottjaival folytatja megbe­széléseit. Pakisztán és Bangladesh Waldheim ENSZ-főtitkár közbenjárását kérte kisebb számú polgári személy ki­cseréléséhez. Pakisztánnak mintegy 11 000 bengáli, Bang­ladeshnek 10 000 pakisztáni állampolgár hazatelepülését kell lehetővé tennie. Mint­hogy a két ország között nincsenek diplomáciai kap­csolatok, a hazatelepítést az ENSZ közreműködésével fog­ják végezni. A két országnak tízszer annyi civilt kell kicserélnie, mint amennyiről most tár­gyalások folynak. Szakszervezeti küldött­ségünk Ankarába utazott Belgrádból jelenti a Tan­jug. Milan Vukašinovićnak, a JSZSZ Tanácsa­­titkárának vezetésével tegnap Ankará­ba utazott a Szakszervezeti Szövetség Tanácsának kül­döttsége. Részt vesz a török szakszervezetek kilencedik kongresszusán. Rogers Jamaicában Az argentin parlament is jóváhagyta a közkegyelemről szóló törvényt Buenos Airesból jelenti az AFP. Héctor Campora, az új ar­gentin köztársasági elnök tegnap aláírta a közkegye­lemről szóló törvényt, ame­lyet reggel a parlament mind­két háza megszavazott. Most történt meg először, hogy az argentin parlament egyhangúlag, közfelkiáltással fogadott el egy törvényter­vezetet — közölték hivatalos helyen Buenos Airesban. Az Associated Press jelen­tette Kingstonból, hogy Wil­liam Rogers amerikai kül­ügyminiszter vasárnap p esti Jamaicába érkezett, majd megbeszéléseket folytatott Michael Manley miniszter­­elnökkel és más felelős tiszt­ségviselőkkel. Rogers a kingstoni repülő­téren kijelentette: bízik ben­ne, hogy Jamaica fontos sze­repet fog betölteni az ame­rikai államok új szervezeté­ben. Az amerikai külügymi­niszter hétfőn este vissza­utazott Washingtonba.

Next