Magyar Szó, 1973. június (30. évfolyam, 148-160. szám)

1973-06-13 / 160. szám

— ■ ■ —...........--■■ .................................■•■ -- —-------- - — ....­­ ..................... ^ Drága a piac Nem véletlenül mondják, hogy a piac a gazdasági hely­zet fokmérője. Az érzékeli legjobban az áringadozást, főként­ pedig a drágulást s szinte csodával határos az az érték, amellyel a termelő, legfőképp pedig a viszont­eladó megérzi, hogy mikor kell többet kérnie az áruért. Ha csak a hírét hallja an­nak, hogy esetleg megdrágul a hús, a cukor vagy éppen­séggel a hűtőszekrény, az már elegendő számára, hogy a kétségbeesett fogyasztónak azt mondja: hja, kérem, drá­gul ám minden! Ha esik az eső, vagy szárazság van, ne­tán jégverés volt valahol, az is annak a jele, hogy emel­jük­ csak az árakat minél előbb. Ilyen állapotok között kó­válygott a fogyasztó a vasár­napi zombori piacon, s nem tudta, hová is forduljon az árak hallatára. Az újkrumpli 6—8 dinár, a zöldborsó 8, a zöldség csomója másfél dinár, a gyümölcsről meg jobb, ha nem is beszélünk. A cse­resznye 10 dinár, a földieper 10—12 dinár, az alma­­héj, mekkora üzletet csinált, aki elraktározta!) és a meggy 10 —15 dinár. Na, tessék vásá­rolni az emberi szervezetnek olyan szükséges vitamindús zöldségfélét, a gyerekek által immár hatványozottan "áhí­tott gyümölcsöt! S hiába is említené a szerencsétlen fo­gyasztó, hogy hát itt van Ku­­puszina, a kerti vetemé­­nyek mokkája, miért olyan drága mégis a főzelékféle, a termelő szinte azonnal meg­kontrázza: nehéz ám a föld­művelő emberek sorsa! A gyümölcs­ miatt talán még panaszkodni sem szabad, hi­szen a zombori fogyasztó örülhet annak, hogy a sza­badkai kofák ellátják a pia­cot, mert róluk más nem gondoskodik. Nincs verseny­társ, szervezetlen a felhoza­tal, senki sem áll ki a fo­gyasztóért. Most tehát, hogy ismétel­ten hangsúlyozzuk az ország legmagasabb képviseleti tes­tületeiben: tehermentesí­teni kell a gazdaságot, sze­rényen megkockáztatom a kérdést: tehermentesíti-e va­laki a fogyasztót? Azt, aki hetente egyre kevesebbszer rójja már a zombori meg a többi piacot, azt, aki fejbe kólintva dülöngél el a gyü­mölcsárusok, a mészárszékek és a kirakatok előtt. Azt, aki már évek óta áhítja a zöld­­tervet meg a sok többi intéz­kedést, ideértve a gazdaság tehermentesítését is, s aki legközvetlenebbül megérzi rendkívül rapszodikus gaz­dasági helyzetünk minden változását. Nos, a fogyasztót mikor tehermentesítik már? P-s A Szakszervezeti Szövetség zombori községi választmá­nyának tisztújító értekezletén részt vettek a község politi­kai vezetői, a községi képvi­selő-testület elnöke és a vál­lalati igazgatók, ezenkívül Djordje Cvetkovic, a Tarto­mányi Szakszervezeti Tanács titkára is. Varga István, a községi szakszervezeti tanács elnöke beszámolt a pártlevél­ből és a Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsa ha­tározataiból eredő feladatok­ról. Elsőrendű feladatnak az alkotmányfüggelékek követ­kezetes alkalmazását és a gazdaságszilárdítást tüntette fel. A munkaszervezeteknek június végéig meg kell alakí­taniuk az önigazgatási ellen­őrző bizottságokat. A szak­­szervezeteknek foglalkozniuk kell az érdekközösségek ön­igazgatásával is. Újakat is kell alakítani, hogy a társa­dalmi alapok felhasználásá­ban kifejezésre jusson a munkások hatása. A tájékoztatás a közvetlen önigazgatás fejlesztésének az alapfeltétele. Az üzemi szak­­szervezetek erre kevés gon­dot fordítottak eddig. A mun­kaszervezeteknek szeptember végéig létre kell hozniuk a tájékoztatási szolgálatot. Eb­ben a községi szakszervezeti tanács is segít. Az életszín­vonallal kapcsolatos kérdé­sek álltak az üzemi szakszer­vezetek tisztújító értekezletei érdeklődésének központjá­ban. A stabilizáció nem hat­hat ki az életszínvonalra, leg­alább a mostani szintet meg kell őrizni. A társult munka alapszervezeteinek felül kell vizsgálniuk szociálpolitikáju­kat. A dolgozó lakáskérdését legkésőbb 15 éven belül kell megoldani, a foglalkoztatás növelésével pedig kiküszö­bölni a szociális különbsége­ket. Dušan Vidović csonoplyai, és Rajko Bezbradica regöcei küldött a szociális különbsé­gek keletkezésének okairól beszélt. A munkaszervezet jövedelme a termelési felté­telektől is függ, ki kell egyen­líteni őket, mert a monopo­­lisztikus helyzetben levő munkaszervezetek, azonos munkával nagyobb személyi jövedelemre és közfogyasztá­si alapra tesznek szert, mint a fejletlen munkaszervezetek. Vinka Ljubojev, a Zefir kötöttárugyár delegátusa hangsúlyozta, hogy a munka­­szervezeteknek több pénzt kell fordítaniuk a dolgozók eszmei nevelésére, hogy tu­datosan gyakorolhassák ön­­igazgatási jogaikat. A vá­lasztmány elfogadta javasla­tát, hogy Tito elvtárs a JKSZ örökös elnöke legyen. Mile Mihajlovic, a vas­utasok küldötte a munkaszer­vezettel kapcsolatban meg­jegyezte, hogy a szakszerve­zeteknek meg kell nevezniük azokat a személyeket, akik felelősek a kitűzött feladatok végrehaj­tásáért. Radislav Koljenšić, a KSZ községi bizottságának titká­ra a szakszervezetek alapve­tő feladatának tartotta a munkaszervezetek idei mun­kájának felmérését. Zombor gazdasági helyzete nem rosz­­szabb a vajdasági átlagnál. Egyes gazdasági szervezetek — köztük kereskedelmi vál­lalatok is (a bezdáni Kotex és a zombori Zitocoop) —, azonban veszteséggel kezdték az évet. Slavko Vujic, a Sombor Mezőgazdasági-Ipari Kombi­nát küldötte síkraszállt a kommuna mezőgazdasági szervezeteinek társulásáért. A munkásokat még nem kap­csolták be a társulásról szóló vitába, és elítélte az eddigi vezetőségi szinten folytatott tárgyalásokat, amelyek nem vezettek eredményhez. Djordje Cvetkovic, a Tar­tományi Szakszervezeti Ta­nács titkára szükségesnek tartotta a szakszervezetek elő­­­készítését a feladatok elvég­­­zésére. Az eddigi akciók ugyanis nem voltak kellően előkészítve. A szakszervezet jól meglátta a problémákat, de nem volt ereje a megoldás­ra. A pártlevél megjelenése és a tartományi pártvezető­ség 52. ülése óta javult a po­litikai helyzet. Az ellenséges elemek azonban azt állítják, hogy minden a régiben ma­radt, és az erőfeszítések hiá­bavalók. . Ezzel a dolgozókat akarják félrevezetni. Az ered­ményekkel kell megcáfolni az ilyen híreszteléseket. Bora Dakic, a zombori sző­vőgyár küldötte elmondta, hogy a gyár szakszervezeti alapszervezete a pártlevél ha­tására fokozott működésbe kezdett. Az alacsony kerese­ti lehetőség miatt (vannak munkások, akiknek havi sze­mélyi jövedelme 800 dinár­nál kevesebb) azonban a dol­gozóknak nincs kedvük részt venni a társadalmi-politikai munkában. Követelte, hogy vonják politikai felelősségre azokat, akik ellenszegülnek a pártlevélből eredő felada­tok végrehajtásának. VLAH János Legalább a mostani életszínvonalat fenn kell tartani . A Szakszervezeti Szövetség zombori községi választmányának tisztújító értekezletéről Csak 35 baranyainak sikerült elhelyezkednie külföldön Az eszéki munkaközvetítő intézet pélmonostori kiren­deltségében megtudtuk, hogy márciustól június hete­dikéig mindössze 35-en ta­láltak munkát az NSZK-beli cégeknél. Tavaly havonta átlag 45-en kaptak idegenben munkát, az idén ez a szám 13-ra csök­kent. Főleg azért,, mert a külföldi munkaadóiknak nincs szükségük jugoszláviai mun­kaerőre. Májusban és június első felében mindössze 15 munkást igényeltek. Ha a külföldi cégek to­vábbra is ilyen érdektelenek lesznek, akkor a baranyaiak­nak — akik külföldön sze­rettek volna munkát vállal­ni — nem marad más hátra, mint itthon, az ország más vidékein munka után nézni. -óc- Kadarra­ a jégverés ellen A baranyai választók gyű­lésén ,­­gyakran napirenden szerepel a jégverés, a jégve­rés elleni harc. A Pélimonos­­tori Községi Képviselő-Tes­tület ülésén is tárgyaltak ró­la. Lazar Bertié képviselő ja­vasolta, hogy a Horvát Szá­­bor is tűzze napirendre. A Horvát Szábor Végre­hajtó Tanácsa elemzést ké­szített a kérdésről. Rámuta­tott arra, hogy a jégverés el­leni küzdelem pénzelését leg­sikeresebben társadalmi meg­állapodással oldhatják meg, a kezdeményezés pedig a Köztársasági Hidrometeoro­­lógiai Intézet feladata. Hor­vátország területén mind­össze 700 000 hektárt biztosí­tottak jégverés ellen (Szer­biában 2­­millió hektárt). Horvátországban jelenleg három jégelhárító radarállo­más működik, éspedig Zág­ráb, Nova Gradiška és Zupa­­nja környékén. A szakembe­rek véleménye szerint azon­ban még legalább négyre volna szükség, hogy teljesen megvédjék a vetést a Dráva és a Száva között. Mivel egy radarállomás felépítése több mint 5,5 millió dinárba ke­rül, várható, hogy a Horvát Szábor Köztársasági Tanácsa is hamarosan napirendre tű­zi a kérdést. B. SJ. tr­á­n­i 0­ 7. L­­ Vasárnap és hétfőn tartották meg Poroszlón a Petőfi Sándor és a Petőfi-brigád nevét viselő Általános Isk­o­lák első találkozóját. A kórógyi Petőfi Zászlóalj, a kulai Petőfi-brigád, az újvidéki Petőfi Sándor és a hajdújá­rási Petőfi-brigád iskolák és más iskolák tanulói, pedagógusai vettek részt. A szervezőknek sikerült az egy­kori hős Petőfi-brigád több volt harcosát is a rendezvényre meghívni, s így ott volt Jantovits Rudolf (képün­kön balról az első) dr. Máriás József, Baki Ferenc és Mila, Balázs József, Takács István és Imre, Fehér Ist­ván, Szatócsán Mihály, Farkas István, Banya József és Hengel Lajos. Részletes beszámolónk a 7. ol­?''on ­ A baranyai szőlőtermelők panaszait tolmácsoltuk Mi­lan Bobora mérnöknek, a Belje ■ birtok hercegszőlősi borászati-szőlészeti részlege igazgatójának. Közöltük ve­le azt is, hogy Baranyában igen elterjedt vélemény: ■ a birtok csak akkor vásárolja , fel a magántermelők szőlő­jét, amikor neki nincs ele­gendő termése, hogy csak ke­reskedik a szőlővel, és hasz­not húz ebből. Az igazgató cáfolja, hogy a birtok a szőlőt csak akkor vásárolja fel, ha neki nem termett elég. Borászati rész­legük évi kapacitása 400 va­gon bor, de már több éve kénytelen fél kapacitással dolgozni. Tavaly pl. a 274 hektár szőlőjükön mindössze 150 vagon szőlő termett (140 hektárt teljesen elvert a jég).­­ Éppen a jégverés miatt lett volna óriási szükség a magántermelők szőlőjére, de mégis csak hét vagonnal vet­tünk át. Nyersanyaghiány miatt kénytelenek voltunk módosítani szőlészeti és bo­rászati részlegünk tervét, és kétmillió dinár veszteséget terveztünk. De szerencsénk­re hatályon kívül helyezték­­ a borárak befagyasztását, ez nagyot lendített rajtunk, így mindkét részlegünk 150 000 —150 000 dinár nyereséggel zárta a tavalyi évet. — Ha előbb intézkednek az illetékesek, akkor többet fizethettünk volna a terme­lőknek a szőlőért, és ők töb­bet adtak volna át, így in­kább a bornál maradtak, amit nem tudnak értékesíte­ni. — Az idén a birtok sző­lészetében 303 hektárról vár­juk a termést, és legalább 20 vagon szőlőt kívánunk felvásárolni a magángazdák­tól. A következő árat álla­pítottuk meg: a grasevináért, sauvignon­ért és a rizlingsző­lőért 3 dinárt, a traminért és a burgundiért 3,20 dinárt, a többiért 2,70 dinárt fize­tünk. . A birtok munkatársai vé­gigjárták a csúzái és vörös­­marti szőlősgazdákat, hogy megtudják ki szándékozik el­adni szőlőjét őszre, és hány hektárja van. — Elkészítettem egy koope­rációs vázlatot, amellyel több síkon is előbbre vihetjük a baranyai szőlészet ügyét. Az átvétel a kooperáció első szakasza. A jövő évtől kezd­ve a társastermelők egy-egy faluból képviselőt jelölnek a birtok szőlészeti és borá­szati részlegének önigazga­tási szerveibe. A jövedelem­ből minden kooperánsunk az általa­m megvalósított érték­nek megfelelően részesül. Például: ha mi tőle 1000 ki­ló szőlőt veszünk át, mond­juk 251­0 dinárért, feldolgoz­zuk, átfejtjük, palackozzuk és értékesítjük a 600 liter bort 4000 dinárért. Ebből le­vonjuk a feldolgozás és az értékesítés költségeit, és a fennmaradó tiszta hasznon osztozik a termelő, a borá­szati részleg és a birtok ér­tékesítési osztálya.­­ Elképzelésünk szerint a második fázisban (ami jö­vőre esedékes) biztosítanánk a termelőknek az újraterme­lési anyagot, a műtrágyát, rovarirtó szereket stb. Saj­nos, gépeink nem végezhet­nek szolgáltatást a magán­­termelőknek, mert azok sző­lői keskeny sorúak.­­ A szőlősgazdák korlát­lan számban jelentkezhet­nek. Mindenkivel szívesen kötünk szerződést, mert szá­munkra létfontosságú, hogy meglegyen a kellő szőlő­mennyiség. A szerződésben megszabott árakat később még a piaci árakhoz mérten korrigálni is fogjuk, a napi áraknak megfelelően. A gaz­dáknak nem lesz probléma a bor kezelése, értékesítése. Ezt mind mi intézzük, de nekünk se okoz fejtörést, kü­lönösen azután nem, hogy a szlavóniai és a baranyai bor­termelő vállalatok aláírták a szlavóniai és baranyai bo­rászati közösség megalakítá­sáról szóló megállapodást.­­ Ezentúl nem függnek a bortermelők a kereskedel­mi vállalatoktól, saját érté­kesítő szolgálatunk lesz. Az IPK Kutjevo vállalta a­­ pa­lackozást és az értékesítést az eszéki Gazdasági Kama­ra hathatós támogatásával. Továbbá­­ ezentúl szlavóniai­baranyai borok közös néven futnak majd. A megállapo­dás óriási előnye, hogy ezen túl egységes árakkal lépünk fel a szőlőfelvásárláskor és a bor értékesítésekor. Meg­szűnik a versengés. Ezért is szeretnénk a kooperációt fej­leszteni, hogy Baranya mi­nőségi szőlői magángazdák­nál ne kerüljenek kapu alá — mondta Milan Bobera, mérnök. SZABÓ Ferenc őszre: Húsz vagon szőlőt vásárol fel a Belre Mindenki kooperálhat a szőlőtermelésben

Next