Magyar Szó, 1973. július (30. évfolyam, 193-208. szám)
1973-07-16 / 193. szám
2. oldal KOMMUNISTA A forradalmi áttörés tovább tart (Folytatás az 1. oldalról) Tito elvtárs álláspontjaiért folyó harcban. A Tartományi Bizottság 52. ülésén világos értékelést adtunk a „tanácsadókról” és a csoport- és frakciós tevékenységről. Az értékelés annak eredménye, hogy eszmeileg és politikailag behatóan elemeztük az anarcholiberalizmus és az opportunizmus térhódítását. Sem akkor, sem később nem törekedtünk likvidálásra és diszkvalifikálásra. Tevékenységre szólítottunk fel mindenkit, s azt követeltük, hogy mindenki adjon tanúságot magatartásáról, mindenki mutassa meg konkrét állásfoglalását. Lehetőséget adtunk tehát erre is. Az elvtársak egy része azonban nem kapcsolódott be a tevékenységbe, a VKSZ TB 52. ülésén nem gyakorolt bírálatot és önbírálatot, habár ezt — tekintettel a róluk KÉRDÉS: — A Vajdasági Kommunista Szövetségben és a tartomány társadalmi-politikai szervezeteiben a liberalista erők az újvidéki belgrádi autópálya építése körül ügyködve arra törekedtek, hogy megszilárdítsák önnön helyzetüket, és az egész tartományra rákényszerítsék politikai irányvételüket. Miért éppen az autópálya építése körül tevékenykedtek annyira a liberalista erők, s hogyan lehet végül is rendezni a miatta felgyülemlett politikai problémákat, s kiegyenlíteni az eddigi építkezés folyamán keletkezett anyagi kárt? VÁLASZ: — Az autópálya építésének kezdeményezése és az események menete már megmutatta a tipikus liberalizmus igazi természetét. A legkirívóbb példa ennek illusztrálására az E-5-ös autópálya építéséről való döntés alkalmával tanúsított magatartás. A tartományi bizottság, amikor foglalkozott is a bizonyos kérdésekkel az autópályával kapcsolatban, meg sem próbálta leleplezni annak a technokratikus-bürokratikus és liberalista tömbnek a lényegét, amely mindjobban felülkerekedett, és igyekezett nyomást gyakorolni, a politikai viszonyokra mind a Kommunista Szövetségben, mind tágabb tartományi vonatkozásban. A csoportosulás és a frakciózás ennek folytán mind szilárdabb anyagi és politikai távlatot talált, az eszmei-politikai egység pedig egyre gyengült és forgácsolódott. Ez aztán roppant károsan hatott a Tartományi Bizottság cselekvőkészségére. Az autópályára vonatkozó politikai döntést meghozták, anélkül, hogy az okvetlenül szükséges szakszerű intézkedéseket az optimális megoldások felkutatása érdekében megtették volna. Nem alakították ki önigazgatási alapon az érdekelt tényezők és felhasználók együttműködését, holott éppen ez a kiindulópontja minden hosszú távú politikának, főként ha egy ilyen jellegű létesítményről van szó. Kezdettől fogva koncepcióbeli különbségekről volt szó. Minden más indítványt, észrevételt és tevékenységet nem úgy értelmeztek, mint jobb megoldást kutató építő jellegű kezdeményezést, hanem az egység „megbontását” látták benne, s ennek folytán elmarasztalták és visszautasították. A véleményeket hiányos dokumentációra alapozták, egyes intézményeket és szakembereket észrevételeik miatt, kirekesztettek a táncskozásból és a további munkából. Demokratikus s decesses volt adott értékelésekre — okvetlenül meg kellett volna tenniük. Így csoport- és frakciós pozíciójuk konkrétan is megmutatkozott, s ez új helyzetet alakított ki a Vajdasági Kommunista Szövetségben és a VKSZ Tartományi Bizottságában. Ez az állásfoglalás súlyos teherként nehezedett a forradalmi folyamatra, és hátráltatta az egység megszilárdulását harcunk új irányvonalán. El kell mondanunk azt is, hogy a frakciózás kemény ellenállást tanúsított a demokratikus centralizmussal szemben, semmibe vette a JKSZ testületeinek álláspontjait és határozatait. Hasonló okokból mi a szóban forgó kérdések tisztázásában is a demokratikus centralizmus elvéből indulunk ki, és annak fundamentális magatartási szabályaiból. Ez a feltétele, hogy egységesen és szervezetten harcoljunk a különféle elferdülés és ellenállás ellen, tapasztalható az előkészületi szakaszban, regionális alapon kiélezték a politikai viszonyokat, a Tartományi Képviselőházban, a törvény megszavazásakor a többség hatalmát vették igénybe, és ezzel károsan befolyásolták az egész autóút-ügyet Mindemiatt a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak és a Tartományi Képviselőháznak megfelelő intézkedéseket kellett tennie a Vajdasági Kommunista Szövetség Tartományi Bizottságának 52. ülése után. A forradalmi akció állandósulása lehetővé teszi, hogy ezt a kérdést is a lehető legjobban tisztázzuk, és a maga után vont káros következményeket elhárítsuk. Gyakorlati, gazdasági és társadalmi álláspont alakult ki e kérdéssel kapcsolatban, mindenesetre úgy gondolom, még sok erőfeszítést kell kifejtenünk ahhoz, hogy minden fogyatékosságot kiküszöböljünk, és a súlyos gazdasági és társadalmi nehézségekből kilábaljunk. A redemokratizmusbürokratizmus ellenzi a stabilizációs KÉRDÉS: — A Kommunista Szövetségnek minden környezetben az az egyik legfontosabb feladata, hogy harcoljon a gazdaságszilárdítási politika következetes alkalmazásáért. Milyen eredményeket értek el eddig Vajdaságban ezen a téren, s melyek a soron következő feladatok? VÁLASZ: — A Vajdasági Kommunista Szövetség Tito elvtárs és a Végrehajtó Iroda levele s kiváltképp a VKSZ TB 52. ülése után, átfogó tevékenységet indított a társadalmi és a gazdasági megszilárdítás politikájának alkalmazása érdekében. A Vajdasági Kommunista Szövetség — kezdve az alapszervezetektől egészen a tartományi bizottságig — arra összpontosítja igyekezetét, hogy rendezze a gazdaságszilárdítás és az önigazgatásfejlesztés kulcsfontosságú és legidőszerűbb kérdéseit. Az önigazgatási politikai rendszer és a társadalmi-politikai szervezetek intézményeinek minden tényezőjében számottevően fokozódott a felelősségtudat és a hatékonyság. Megmutatkozott a dolgozók és a társult munkaszervezetek kezdeményezőkészsége. Közben a Kommunista Szövetség is sokkal hatékonyabb és mozgékonyabb lett. A kommunisták konkrét tevékenységben felkészülnek rá, hogy eredményesebben harcoljanak a még meglevő nehézségek ellen is, amelyek a gazdaságszilárdítás politikájával és az önigazgatás továbbfejlesztésével szemben megnyilvánulnak. Eközben szorgalmazzák az alkotmányfüggelékek következetes alkalmazását, valamint a munkásosztály és a társult munka társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdítását. Az ellenállást a technokratikus-bürokratikus erők tanúsítják. Ellenzik, hogy a jövedelemképzést és -elosztást a társult munka szervezeteinek szintjére helyezzük. Méghozzá igen egyszerű okból: fel kell mutatniuk a könyveket. Akkor pedig ki fog derülni, hogy a vállalatban mindent néhány ember tartott a kezében. Uralták a termelést és a termelőeszközöket, és döntő befolyást gyakoroltak a politika kialakítására. Erről semmi áron sem akarnak lemondani. A KSZ- szervezetek, bizottságok egyes titkárai, egyes képviselő-testületi elnökök valósággal tehetetlenek. Ezek az erők — ha akcióba lendülnek, s ha a Kommunista Szövetség nem fogja fel a lényeget — képesek rá, hogy zavart keltsenek, s akadályokat gördítsenek elénk. Szövetkeznek egymással, és minthogy nagy pénzeszközöket tartanak kezükben, eztazt el is néznek nekik. Köztudomású, hogy különféle formában (szabadságolás, külföldi utazás stb.) megvesztegetik az embereket. El kell mondani egyet s mást a gazdasági és gazdaságon kívüli alapokról is. Amint úgy döntöttünk, hogy a munkásosztály fog dönteni a többletmunkáról, összeütközésbe kerültünk mindazokkal a kommunistákkal is, akik meg akarják tartani pozícióikat, s akik továbbra is rendelkezni akarnak a munkásosztálytól elidegenített jövedelemmel. Vannak ilyen összecsapásaink. Abból azonban semmi hasznunk, ha összeveszünk velük, és közben a helyzet egy csöppet sem változik. Előbb az 52. ülésen, majd az 53.-on is, amelyen a gazdaságszilárdítási akciónkat megindítottuk, továbbá a Vajdasági Kommunista Szövetség értekezletén ezeket a viszonyokat kiéleztük, de a helyzet rmégsem változik. Ezután tanácskozást tartottunk a szóban forgó struktúrák képviselőivel, hogy felelős emberektől halljuk meg végre, miről is van szó. Beszélnek így is, úgy is, de tulajdonképpen valamenynyien arra hivatkoznak, hogy nincs pénz. Nyilvánvaló, hogy ezt a csatát nem nyerhetjük meg, ha pusztán a Kommunista Szövetségben folytatjuk. Foglalkozni kell a kérdéssel a Képviselőházban, a Végrehajtó Tanácsban, a Szakszervezetben és a Kamarában, s valamennyi szervben a kommunistáknak kell kezdeményezniük. Végre pontos betekintést kell nyernünk a dologba, ez azonban nehezen megy. Sehogyan sem tudunk adatokat kapni a valódi tényállásról, enélkül pedig nem érdemes elvi vitákat folytatnunk. A beszéd nem segít, bármennyire hangos is. Ezen túl nemcsak beszélnünk kell, mert ha nem fordítunk a helyzetein, bármennyit beszélünk is a munkásosztályról, demagógiát fog látni benne. Eddigi tevékenységünk során sikerült eltömnünk a bizonytalanság néhány forrását, és sikerült csökkentenünk a különféle aránytalanságok és ellentmondások fokozódásának lehetőségeit. További tevékenységünknek messzebbre kell hatolnia: meg kell hiúsítania a régi viszonyok, a régóta húzódó problémák reprodukálását. Csökkent azonban a gazdaság újratermelési képessége, gyengült az önigazgatási társult munka anyagi alapja. A pénzeszközök legnagyobb része a mai nap is a gazdaságon kívül a bankokban, a társadalmi-politikai közösségek alapjaiban és a lakosságnál van. A gazdaság és a közvetlen termelők gyakorlatilag még mindig nem döntenek az elkülönített eszközök sorsáról. Tartományi KÉRDÉS: Közvéleményünk örömmel köszöntötte a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó köztársaságközi megállapodást. Hogyan értékeli Vajdaság mint kifejezetten mezőgazdasági terület ezt a megállapodást, kivált a mezőgazdasági termelés továbbfejlődése és korszerűsítése szempontjából? VÁLASZ: — A köztársaságok és a tartományok megállapodásába foglalt megoldások alapján ki lehet alakítani szilárdabb gazdálkodási feltételek konkrét és egész rendszerét és hosszabb távra szóló gazdaságpolitikát, amely majd lehetővé teszi, hogy megszüntessük gazdaságunknak ezt a nagy szerkezetbeli aránytalanságát. Noha ezek a megoldások csak hároméves időszakra vonatkoznak, szerintem megvan rá a lehetőség, hogy felgyorsuljon a tevékenység a mezőgazdasági-ipari termelés átcsoportosításával és továbbfejlesztésével kapcsolatban, s hogy az alkotmányfüggelékek szellemében kialakítsuk a bővített újratermelés előnyös feltételeit s a magántermelőket önigazgatási alapon bevonjuk a társadalmi újratermelés folyamataiba. szintén a társadalmi-politikai és érdekközösségek alapjaiban 570 milliárd régi dinár van, a gazdaság pedig mindössze 190 milliárd dinárral rendelkezik. Ebből is kitűnik, milyen a munkásosztály tényleges helyzete. A dolgon tehát gyökeresen kell változtatnunk. Az önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok továbbfejlesztése a falun és a mezőgazdaságban nem csupán gazdasági, hanem politikai feladat is. A Kommunista Szövetségnek átfogóan és konkrétan kell kezelnie ezt a kérdést, mert csak ily módon tudjuk kialakítani a feltételeket ahhoz, hogy a falun végbemenjen az önigazgatású szocialista átalakulás. A mezőgazdaságfejlesztés, valamint a falun és a mezőgazdaságban az önigazgatási szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésének ilyen elképzeléséből kiindulta máris kijelöltünk néhány konkrét feladatot, s a soron következő időszakban politikai tevékenységünk nagy részét ezekre összpontosítjuk. Az a célunk, hogy maximálisan kiaknázzuk a köztársaságközi megállapodással kiialakított feltételeket. A feladatok konkretizálása és megfelelő intézkedések révén gyorsabb ütemben fogjuk majd rendezni a mezőgazdaság és a falu problémáit, egyszersmind az egész társadalmi és gazdasági stabilizációs program megvalósítását is meggyorsítjuk. Szakavatatlan döntés az autópályáról önigazgatási viszonyok falun is Hétfő, 1973. július 1I. A JKSZ Elnöksége Végrehajtó Ir ajánl. ülése Meg kell gyorsítani a munkáslakások építését A JKSZ Elnöksége Végrehajtó Irodájának kibővített ülésén, július 6-án, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsa képviselőinek részvételével értékelték a munkáslakások építése céljából indított társadalmi akció menetét. Megállapították, hogy kezdeti eredmények születtek. Kiemelték azonban, hogy a jelenleg a lakásépítés céljaira, rendelkezésére álló pénzeszközökből több munkáslakás építhető, ha a lakásépítési politikában és az egész rendszerben gyorsabban változtatásokat eszközölnek. A Végrehajtó Iroda ezért úgy véli, hogy a megfelelő önigazgatási és állami szervekben dolgozó kommunisták felelősséggel tartoznak az álláspontok gyorsabb egyeztetéséért, úgyszintén azon törvényes és egyéb intézkedések meghozataláért, amelyek megteremtik a legnagyobb méretű és gyorsabb lakásépítés anyagi és társadalmi előfeltételeit. Ebben az értelemben döntő fontosságú, hogy gazdasági és más intézkedésekkel serkentsék az építőanyag termelését, a lakásépítés ésszerűsítését és a termelékenység növelését, olyan urbanisztikai és más feltételek megteremtését, amelyekkel a lakásépítés mértékének növelésére és a lakásárak megnyugvására lehet hatni. Elmaradhatatlan a községek fokozott közreműködése. Az ülésen rámutattak annak szükségességére, hogy a társadalmi tulajdonban levő lakások építésének fokozásával egyidejűleg nagyobb figyelmet kell szentelni az egyéni lakásépítés és az egyéni pénzeszközök felhasználása általános serkentésének is. Az ülésen megvitatták a JKSZ Elnöksége mellett működő Társadalomtudományi Kutató Intézet további fejlődésével és feladataival kapcsolatos tennivalókat is. A biztonság mai értelmezése (Folytatás az 1. oldalról) nem lehet őket gyorsan áthidalni. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ezek a különbségek tovább táplálják a gazdasági, politikai, katonai és egyéb alárendeltséget. Az utóbbi időben mintha különösen fokozódna a gazdasági elnyomás, minden ebből eredő következményeivel. Úgy látszik, hogy abba a szakaszba jutottunk, amikor világméretekben a gazdasági leigázás mindjobban és mind élesebben kifejezésre jut, és megnehezíti a nemzetközi viszonyok további demokratizálását. Azt hiszem, hogy különös jelentőségű az, amit Papié elvtárs mondott a latin-amerikai országok szerepéről az el nem kötelezett politikában. A gazdasági alárendeltség elleni harcban a latinamerikai országok viselik az egyik legnagyobb terhet, egyrészt a rájuk erőszakolt rendszer miatt, másrészt tekintettel belső erőikre, amelyekkel rendelkeznek, sok afrikai országgal ellentétben, amelyek függetlenségük 10 vagy 15 éve után sem rendelkeznek elegendő eszközzel, sem káderrel, hogy energiikusabban ellenálljanak az alárendelésnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a biztonság terminusát gyakran csak a területi biztonságra, illetve a fegyveres támadástól való biztonság fogalmára vonatkoztatják. Azt hiszem, hogy az el nem kötelezett országok között mindinkább affirmálódik egy olyan álláspont, amely a biztonság fogalmát tágabban és korszerűbben értelmezi a zavartalan társadalmi és a meggyorsított gazdasági fejlődés és a saját természeti kincsek zavartalan felhasználása szempontjából. Tehát amikor biztonságról beszélünk, nemcsak a háború és a fegyveres akciók kirekesztéséről van szó, amelyek veszélyeztethetik egy ország függetlenségét, hanem minden ország azon jogáról is, hogy függetlenül és zavartalanul haladhasson társadalmi és gazdasági fejlődése útján. Ennek kapcsán szeretném még kiemelni, hogy az el nem kötelezett politika a kizsákmányolás és az alárendelés elleni harc eredeti formája. Ez közvetlen kapcsolatban van azzal, amiről Vojinovic elvtárs beszélt az el nem kötelezettség politikája és a társadalmi fejlődés öszszefüggősége tekintetében. Azt hiszem, hogy az el nem kötelezettség politikája egyre inkább a világjavak egyenletesebb elosztásáért való küzdelem formája, mert nem lehet szó a nemzetközi viszonyok demokratizálásáról, sem az országok és népek emancipációjáról, egyenletesebb gazdasági elosztás és fejlődés nélkül. Természetesen illuzórikus volna azt követelni, hogy azonnal szüntessék meg a kizsákmányolás minden nemzetközi formáját, de reális, hogy azért harcoljunk, hogy a nemzetközi kizsákmányolás és alárendelés állandóan és radikálisan csökkenjék. Nem valósulhat meg az egyenjogú európai együttműködés sem, ha ennek az együttműködésnek egyes alanyai lényegében kolonialista módon viszonyulnak a fejlődő országokhoz. Ezzel a problémával kapcsolatban gyakran bizonyos meg nem értéssel találkozunk azok részéről, akik kiváltságos helyzetben vannak. Nem gondolunk itt csak a magasan fejlett országokra vagy a nemzetközi és nemzetek feletti multinakcionális vállalatokra, hanem a munkásosztály egyes részére is az ipari országokban. Nekünk is feladatunk tehát, hogy az említett célokért oly módon küzdjünk, hogy a fejlett országok munkásosztálya is belássa, hogy a nemzetközi kizsákmányolás csökkentése és a nemzetközi munkamegosztás javítása az ő érdekeit is szolgálja. Mellékesen szólva politikánk, a JKSZ és az el nem kötelezett Jugoszlávia politikája nem mindig talált megértésre. Amikor Tito elvtárs az aktív, békés koegzisztencia szükségességét hangsúlyozta a hidegháború sötét éveiben, ez sokaknak illúziónak tűnt. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Dulles egykori amerikai külügyminiszter az el nem kötelezettséget erkölcstelennek nevezte. Az idő azonban bebizonyította ennek a politikának a mély erkölcsösségét és időszerűségét. Ma gyakran hallani, hogy harcunk az egyenjogúságért, az igazságosabb elosztásért és a nemzetközi viszonyok demokratizálásáért, olyasvalami, amit nehéz megvalósítani. Ismeretes azonban, hogy minden új nehezen tör utat magának: lényeges az, hogy rendszeresen és módszeresen együtt lépjünk fel mindazokkal, akiknek célja a béke szavatolása és a világ haladó társadalmi-politikai és kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődése.