Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)
1973-09-16 / 255. szám
rg. oldal Letartóztatások, kivégzések Chilében — Allende két miniszterét agyonlőtték, hármat is bebörtönöztek — jobboldali tüntetők megtámadták a mexikói követséget — Prats tábornok Argentínától kért menedékjogot — Az amerikai hadihajók támogatták a puccsistákat _ — Tovább tartanak a tiltakozások . ■ Santiagóban szombaton megszüntették a kijárási tilalmat — jelenti az AFP, noha a helyzet még mindig zavaros. Valparaisoban agyonlőttek egy baloldali forradalmárt, mert robbanóanyagot helyezett el egy kaszárnyában. Egy másik városban, Santiagótól 50 kilométerre délkeletre, a „szélsőséges elemek” szabotázs cselekményt készült elkövetni, a katonai rögtönítélő bíróság ítélete alapján főbe lőtték. Hírek szerint hasonló sors vár azokra is, akiket a santiagói labdarúgó-stadion öltözőjében tartanak fogva. Gustavo Leigh tábornok, a légierők parancsnoka, megerősítette hogy a gerillák falun és városon egyaránt tevékenyek, de — szerinte — eredménytelenül. Mexikó santiagói követségén 300 ember — köztük Allende elnök özvegye — kért menedékjogot. A követségre menekült Lisandro Cruz volt igazságügyminiszter és még néhány Ailende-párti politikus. Szombatra virradó éjszaka egy csoport jobboldali tüntető megpróbált behatolni a mexikói követség épületébe, a rendőrség azonban idejében közbelépett. Gonzalo Martinez Corbala, Mexikó chilei nagykövete, s fokozottabb védelmet kért a hatóságoktól, még meg nem érkezik az a mexikói repülőgép, amelyen a s követség személyzete és a menedékjogot kért személyek elhagyják Chilét. A menekültek zöme chilei, de van köztük argentínai, kolumbiai, bolíviai, brazíliai, ecuadori, uruguayi, kubai, svéd, sőt egy mozambiki állampolgár is. Santiagóban megerősítették azt a hírt, hogy Allende kormányának két volt tagját, Pedro Buscovich gazdaságügyi és M. A. Millas pénzügyminisztert agyonlőtték. Letartóztatták Jaime Toba volt földművelésügyi minisztert és még két minisztert, az utóbbiak nevét nem közölték. A letartóztatottakat más politikai foglyokkal együtt a santiagói katonai akadémia börtönében tartják fogva. A katonai junta 26 újságot betiltott. Csak a santiagói El Mercurio és a La Tercera de la Hera újságok jelennek meg. Három tévéállomást is bezártak, csak a katolikus egyetem tévéállomása működik. Az ország hat legnagyobb rádióállomását a katonai junta ellenőrzi, 20 kisebb állomás ezek műsorát veszi át. Carlos Prats chilei tábornok a santiagói argentínai nagykövetségen beutazási engedélyt kért. A hírt a Telam argentin hírügynökség közölte. Carlos Prats, a chilei fegyveres erők volt parancsnoka, a chilei tévében cáfolta, hogy fegyveres ellenállást szervezett a katonai junta ellen. A chilei államcsínyben a hírek szerint részt vett az amerikai haditengerészet négy egysége is — írják a mexikói lapok. Az újságok megbízható hírforrásokra hivatkozva azt írják, hogy négy amerikai hadihajó, köztük egy tengeralattjáró, szeptember 9-én Chile felségvizeire érkezett, hogy részt vegyen egy állítólagos közös chilei—amerikai flottagyakorlaton. Feladatuk valószínűleg az államcsínytevők valparaisói főhadiszállásának tengeri védelme volt. A vezető mexikói politikusok azt követelik Louis Echeverria köztársasági elnöktől, hogy szakítsa meg a diplomáciai viszonyt Chilével és ne ismerje el a santiagói katonai kormányt. Hasonló követeléssel álltak elő a többi latin-amerikai ország haladó és demokrata szellemű pártjai is. Caracasban már két napja tüntetnek, Buenos Airesban 50 000 munkás és egyetemista vonult fel az utcákon. Az új chilei rendszert eddig csak Brazília, Uruguay és Guatemala kormánya ismerte el. Szeptember 14-én, pénteken délután, Mexicóváros utcáin a munkások, egyetemi hallgatók és tanulók tízezrei négy órán át tüntettek. A város központjában, Benito Juarez szobra előtt, a baloldali pártok és szervezetek felhívására százezer ember vonult fel vörös zászlókkal és a meggyilkolt Allende elnök képével, követelve a kormánytól, hogy ne ismerje el a chilei katonai juntát. Echpeverria köztársasági elnök sürgős tanácskozásra hazarendelte Mexikó santiagói nagykövetét, és haza hívta a szövetség személyzetét is. Egy 40 fiatalból áiló csoport pénteken Barcelonában benzinben töltött palackokat dobott az ITT amerikai vállalat barcelonai képviseletének épületére, a chilei katonai államcsíny elleni tiltakozás jeléül. A jelentések szerint 11 benzines palackot dobtak az épületre. A képviselet bútorzata és felszerelése megsemmisült. Gustáv Adolf haldoklik Heli Skrgoorbot jelenti a Reuter: Gusztáv Adolf svéd király péntek óta 40 fokos lázzal haláltusáját vívja. Az orvosok feladták a reményt, hogy a 30 éves uralkodó felépül, most már csak megkönnyíteni igyekeznek utolsó óráit. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1973. szept. 16. Is fejlődő országoknak saját erejükre kell támaszkodniuk Kerekasztal-értekezlet a zágrábi árumintavásáron Különtudósítónk telefonjelentése A sorrendben 101. zágrábi árumintavásár védnöksége alatt a héten nemzetközi kerekasztal-értekezletet tartottak a fejlődő országok közvetlen gazdasági együttműködéséről. Az értekezlet védnökségét nem véletlenül vállalta a zágrábi árumintavásár igazgatósága, hisz a hagyományos őszi vásáron 53 országból körülbelül 5000 külföldi illetve ezer-egynéhány hazai vállalat mutatta be termékeit. Az értekezlet és egyben a vásár jelentőségét méltatva, dr. Anton Borčilo, a zágrábi árumintavásár vezérigazgatója, csütörtökön délután a kínai csarnok üléstermében egybegyűlt részvevők előtt kijelentette: " Az idei vásáron kiállító harmincegynéhány fejlődő ország számára megvan a lehetőség, hogy az iparilag fejlett országok mellett bemutassák termékeiket, amelyek már a világpiacon is versenyképesek. A gyarmati korszak maradványai A fejlődő országok jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetét mérlegelve mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy míg 1937-ben a világ lakosságának 31 százaléka élt gyarmati uralom alatt, ma nem egészen 1 százaléka él gyarmati sorban. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a gyarmatosító hatalmak teljesen elvesztették hadállásaikat a társadalmi és gazdasági függetlenségért harcoló népek elleni küzdelemben. Az évtizedekig tartó gyarmaturalom rányomta bélyegét az országok gazdasági struktúrájára és a kizsákmányolás következményei valószínűleg nagyon sokáig érezhetőek lesznek. Erre egyébként John Omudanga kenyai képviselő is rámutatott, mondván, hogy Kenya mezőgazdasága csak nagy erőfeszítések árán tud megszabadulni azoktól a szálaktól, amelyek a brit gyarmatosítás alatt eltöltött évek során Nagy-Britanniához kötötték. Helytálló tehát, hogy a fejlődő országok gazdasága még mindig elsősorban a mezőgazdasági termékek kivitelétől függ. Ennek jellemzésére íme néhány adat: Brazília kivitelének javarészét kávé és kakaó képezi. Egyiptom exportjában is mezőgazdasági termékek (főleg gyapot és rizs) vannak az. plsn "helyen. Rurma kivitelének 80—90 százaléka mezőgazdasági termék. A fejlődő országok gazdasági szervezetének alapvető jellemvonása a termelés egyoldalúsága. Ez is a külfölditől való függés és kizsákmányolás eredményeként alakult ki. Nem elég eredményes az ENSZ-segélyprogram A fejlődő országok helyzetét súlyosbítja az a körülmény, hogy az ENSZ első fejlesztési terve nem hozta meg a várt eredményeket és megtorpanástapasztalható a folyamatban levő második fejlesztési évtized tervének valóra váltásában is. A nemzetközi gazdasági jellegű szervezetektől, a GATT-tól és az UNCTAD-tól sem várhatnak támogatást, mert ez utóbbiakban főleg az iparilag fejlett országok érvényesítik hatalmukat. Az ENSZ első tízéves fejlesztési tervidőszakában a fejlődő országok évi bruttó termelésének értéke nagyobb volt ugyan a fejlett tőkés országokénál, de — amint az egyik külföldi részvevő megjegyezte ,ha a fejlődés a gazdasági termelés növekedése ellenére sem volt kielégítő tekintettel a fejlődő országokat érintő társadalmi és gazdasági nehézségekre. Nem beszélve arról, hogy a fejlődő országok gazdasági termeléséből származó nemzeti jövedelem 50 százalékát semlegesíti a növekvő népszaporulat. Másrészt a kerekasztal-értekezleten rámutattak arra is, hogy a fejlődő országok helyzete külkereskedelmi téren sem rózsás. A világkereskedelmi versengésben lemaradtak és amíg 1960-ban a világkereskedelemben 21,3 százalékkal vettek részt, részvételük 1970-ben már 17,6 százalékra csökkent. Természetesen kivételt képeznek a nyersolaj termelő országok, amelyeknek merőben más a helyzetük. A helyzet az ENSZ második fejlesztési évtizedében sem változott lényegesen, noha a világszervezet az eddiginél nagyobb figyelmet fordít a fejlődő országok növekvő népszaporulatának megakadályozására. Az ENSZ folyamatban levő második segélyprogramja előirányozta, hogy a fejlett ipari országok évi bruttó nemzeti jövedelmük 1 százalékát hitelek és kölcsönök formájában a fejlődő országoknak adják. A fejlett kapitalista országok azonban 1970-ben évi nemzeti jövedelmüknek csak 0,7 százalékát, 1973-ban pedig 0,73 százalékát juttatták a fejlődő országoknak.. Hogyan tovább? Mindezt felismerve a fejlődő országok körében, de az el nem kötelezettek csúcsértekezletein és a 77-ek csoportjának megbeszélésein is az utóbbi időben mind jobban kifejezésre jutott az a felismerés, hogy önmaguk erejére kell támaszkodniuk és nem a kapitalista országoktól kell támogatást várniuk. Ennek a tudatnak a kialakításában jelentős szerepet játszik az el nem kötelezett országok politikája, amit az eddigi csúcsértekezleteken hozott határozatok is bizonyítanak. A szerekasztal-értekezleten a fejlődő országok gazdasági együttműködésével kapcsolatban dr. Ljubiša Adamovic, a belgrádi közgazdasági egyetem tanára, figyelmeztetett arra, hogy tévedés azt hinni, miszerint a fejlődő országok közvetlen árucseréje és szoros gazdasági együttműködése azonnalés gyökeresen változtat kedvezőtlen társadalmi és gazdasági helyzetünkön. Hozzátette, hogy hosszú távon azonban kedvező eredmények várhatók a fejlődő országok külkereskedelmének összetételének megváltoztatásában, gazdasá- I guk megalapozásában, s ho- I vatovább egyenrangú tár- I gyalófelekként ülhetnek asz- I tálhoz az iparilag fejlett országokkal. VARGA István I A KURDOK ÁLMA A SZABADSÁGRÓL (10) Az a gyerek, aki a harcok kezdetén például 7 éves volt, 17 éves ifjúvá nőtt a háború végéig. de 10 év alatt sok helyütt a tanítás is szünetelt. Most 2—3 éve azonban ismét nagy fejlődésnek indult a művészetek minden ága, s újra kezdődött a gyerekek művészeti képzése — tájékoztattak a rajztanárok. Nem, ez a nép nem akar újabb háborút, minden ezt bizonyítja. Csak jogaiért harcol, de ez nem bűne, hanem dicsősége. A kurdok és kommunisták A sok-sok kedves élményből, találkozóból, beszélgetésből szeretnék kiemelni néhányat, amelyet — véleményem szerint — reális képet adhat Szulejmanije népéről, gondolkodásáról, érzéseiről és legfőbb problémáiról. A helyi nőszövetség részéről Szabrije asszony fogadott. Ő 1952 óta, amióta a Kurd Nőszövetség működik, előbb illegálisan, újabban, az 1970. március 11-i békeszerződés megkötése óta pedig legálisan tagja és eszmei-gyakorlati erőssége a kurd nőmozgalomnak. Elbeszélése szerint 6 éves korában kezdődött mozgalmi élete, amikor tanítónője lelkes beszéde hatására örökre a kurd nemzeti eszmének, a kurd nép igazságának harcosa lett. Szabrije ízig-vérig kurd, éppen ezért volt kedves a történet, amelyet, az ujján levő ezüstgyűrűről mesélt. Mintegy 15 évvel ezelőtt két évig Bagdadban élt. Akkor kapta emlékül ezt a gyűrűt egy arab aszszonytól, aki mint mondta — a legjobb volt hozzá egész életében, és Szabrije a kurd—arab háború idején is hűen viselte e kedves emlékét, amikor életveszélyes körülmények közt mentette, segítette testvéreit, a kurd partizánokat, mert akkor is tudta, hogy a bajnak valójában nem az arab nép az okozója. De felfedeztem Szabrije egy másik, kevésbé tárgyilagos arcát is. Az arabok nem zavarják, de azt már nagy bűnnek tartja, ha egy kurd nem a Kurd Demokrata Párt tagja, hanem például kommunista. Megkérdeztem tőle, hogy hány kurd miniszter van ma a kormányban. Határozottan azt válaszolta, hogy három és felsorolta őket név szerint. Nem lehet csak három, hisz Mukarram Al Talabani is miniszter, és ő is kurd — vetettem közbe. Ő nem közülünk való — válaszolta ridegen. Hogyhogy? Talabani becsületes ember, s ha kommunista is, de a kurd nép szebb, boldogabb jövőjét akarja. E szavak szemlátomást nem tetszettek Szabrijének. (Folytatjuk) Megy, megyeget Szokatlan nyarat hagytak maguk mögött az olaszok A Die Welt című nyugatnémet újság római tudósítója az új olasz kormány hivatalba lépése utáni olaszországi helyzetet elemzi. Italo az idén nyáron csak két napra zárta be üzletét. Az üzlet kirakatában egy táblára ezt írta: „Augusztus 15-én és 16-án nyári szabadságon vagyok”. Italo fodrászmester Castelli Romaniban , a városka 25 kilométerre délre fekszik Rómától. Tavaly még egy hétre zárta be üzletét, az idén azonban nem engedheti meg magának a hosszú pihenőt, noha szolgáltatásainak árát 50 százalékkal növelhette. A másik érv, hogy a forró augusztusi napokban nagyon sok római kirándult Castelliba, jóval több, mint egy évvel ezelőtt, mert az idén kevesebb családi költségvetésből futja a hosszabb utazásokra. Éppen ezért a nagyvárosok nem a megszokott nyári látványt nyújtották. A közlekedés majdnem olyan volt, mint a többi évszakban. Azoknak a helyét, akik még megengedhetik maguknak, hogy vidéken, a hegyekben vagy a tengeren töltsék szabadságukat, a külföldiek foglalták el. Ezek számára — különösen ha erős valutájú országból érkeznek — Olaszország még mindig olcsó. Ha manapság az ember megkérdez egy olaszt, hogy van, a legritkább esetben válaszolja, hogy „jól”, vagy „kitűnően”. A leggyakrabban azt mondják, hogy „megy, megyeget”. De mind többen jelentik ki határozottan és kompromisszum nélkül: „rosszul”. Ez lényeges változás a „valahogy csak éldegélek” felelethez viszonyítva, ami korábban volt divatban. A valóságban azonban ez a pesszimizmus nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. Az utóbbi hetekben sok minden megváltozott, kedvezőbb lett. Az új kormány — legalábbis eddig — jó benyomást tett, jobbat, mint az előzőek. Az ipari termelés újra emelkedik. A legfontosabb közfogyasztási cikkek árát befagyasztották. A „lebegő” líra árfolyama, amely július 14-én mélypontjára csökkent, ismét emelkedik. A június 16-i árbefagyasztás előtt azonban annyira felszöktek az árak, hogy semmissé tették az összes béremelések eredményét, amelyeket a szakszervezetek harcoltak ki. Tulajdonképpen az olasz dolgozóknak most újra kellene, sztrájkolniuk. A szakszervezetek azonban jelenleg nem terveznek ilyesmit. Ők is, akárcsak a kormány, attól tartanak, hogy túlzott követeléseikkel belpolitikai zavart idéznek elő. Az árbefagyasztás azzal a következménnyel járt, hogy megnövekedett a hiánycikkek száma és az a veszély, hogy ismét feléled a feketepiac. Sok benzinkútnál nem lehet benzint kapni. A pékek arra figyelmeztetnek, hogy nem tudják teljesíteni kötelességüket, mivel a búza világpiaci ára kereken 100 százalékkal emelkedett, a kukoricáé pedig 111 százalékkal. A húskínálat is kicsi és az önkiszolgáló boltokban mind több külföldi árucikk tűnik el a pultokról. Az olasz fogyasztók számára sovány vigasz, amikor Amintore Fanfani, a Kereszténydemokrata Párt főtitkára, arra hivatkozik, hogy az egész világon ellátási gondokkal küszködnek. Véleménye szerint a 70-es évek végén vagy a 80-as évek elején a válság még súlyosabb formákat ölt. Annak szükségességére figyelmeztet, hogy meg kell változtatni az étkezési szokásokat, ezzel azonban korántsem csökkenti a helyzet súlyosságát, azokat a problémákat, amelyek az Európai Közös Piac más országaiban még nem bukkantak föl vagy legalábbis nem ilyen mértékben. Nagy kérdés, hogy a kormány ki tud-e tartani kemény gazdasági és pénzügyi politikája mellett. Erős kételyek merültek föl az olasz közvéleményben a kormány eltökéltsége iránt amiatt, hogy a nyári szünet előtti utolsó ülésén a minisztertanács jóváhagyta az állami tisztviselők fizetésemelését , aminek következtében az év végéig mintegy 12 milliárd dinárnak megfelelő öszszeggel növekszenek az államháztartás költségei.