Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)
1973-09-28 / 267. szám
6. oldal Betöltetlen munkahelyek Az utóbbi öt évben mintegy 18 000-rel növekedett az újvidéki munkaközvetítő közösség területén — tehát Dél-Bácskában — a foglalkoztatottak száma. A legújabb adatok szerint minden szabad munkahelyre két állást kereső jelentkezik, az idén, az év első felében hat és fél ezer szabad munkahely várt betöltésre és majd 13 000 ember várt megfelelő munkalehetőségre. Éppen ezért meglepő, hogy a hat és fél ezer szabad munkahelyből megközelítőleg másfél ezer betöltetlen maradt, mert a munkaközvetítő nyilvántartásában nem szerepelt elég olyan szakember, amilyenre gazdasági vállalatainkban szükség volna. Ismét bebizonyosodott, hogy nincs megfelelő összhang iskolarendszerünk és gazdasági életünk követelményei között, hisz már évek óta munkaerőhiány mutatkozik bizonyos szakmákban, s van több olyan középiskolánk, amelyeknek végzős diákjai hiába kilincselnek állásért. Az idén kőművesekben, gépjárművezetőkben, kereskedőkben mutatkozik legnagyobb hiány, az egyetemi végzettségűek közül pedig a jogászok, közgazdászok, építészeti szakemberek válogathatnak a munkahelyek között. Egyébként a múlt évhez viszonyítva növekedett Dél- Bácskába a munkanélküliek száma, különösen Szenttamáson, ahol kétszer annyian várnak állásra, mint tavaly ilyenkor. Hasonló a helyzet Becsén, Beocsinban, Petrőcön is. Néhány községben viszont az ellenkezőjéről számolhatnak be. A bácsi munkanélküliek nagy részének sikerült elhelyezkednie az újonnan megnyitott huzalgyári részlegben. Mivel a munkanélkülieknek majdnem a fele szakképzetlen munkás, elhelyezésük nagy gond. Sokuknak nincs általános iskolai végzettségük sem, számukra a munkaközvetítő biztosítja a tanulási lehetőségeket. Mintegy 1200 középiskolai végzettségű munkanélküli pedig egyetemi tanulmányokat folytat, az ő problémájuk, ha előbb nem, az egyetem elvégzése után fog megoldódni. Az elhelyezés bevált formája az is, hogy a munkaközvetítő pénzeli a gazdasági vállalatokban esedékes munkahelyek megnyitását, részben fedezi a szakképzetlen dolgozók betanítási, szakképesítési költségeit. Az év első felében Dél- Bácskából 828 dolgozó jutott a munkaközvetítő révén külföldön álláshoz. A munkaközvetítő adatai egyébként arra figyelmeztetnek, hogy nagyobb gondot kell fordítani a gyakornokok felvételéről szóló rendelkezések megtartására. Az idén mintegy 500 dél-bácskai fiatal tudott gyakornokként elhelyezkedni a szakképzett munkások, középiskolai, egyetemi végzettségű fiatalok.. K. E. Riport a vásárról Nálunk is terjed a tőzegcserép Ismertető a tőzegcserép és a tőzegtápkocka előnyeiről Az újvidéki vásáron a norvég Jiffy-cég az újvidéki Agrocoop export-import vállalattal együtt vetítéssel egy bekötött ismertetőt tartott a Jiffy cserépről és tápkockáról. A tőzegcserép és tápkocka forradalmat jelent a növénytermesztésben — mondta Kareszek Károly mérnök. — Nálunk is kapható volt az utóbbi két évben, de a behozatal nem volt rendszeres, most már van belőle elegendő. Az idén már nagyfogyasztók is akadtak. A kikindai Városi Kertészet például már többek között tápcserépben nevelt paradicsompalántákat árusított. De lássuk, mi is az a tápcserép és tápkocka, vagy a gyártó cég neve után, a Jiffy-cserép. A tápcserép tőzeg, műtrágya és cellulóz keverékéből készült virágcserép. Különféle formában és különböző nagyságban gyártják. A tőzegcserép elsősorban palánta nevelésére szolgál, virágoknak, veteményeknek, sőt még fáknak is. Előnye, hogy benne kikelt növényeket, palántákat nem kell a cserépből kivenni átültetéskor, mert a cseréppel együtt lehet és kell végleges helyükre a kertbe vagy nagyobb agyagcserepekbe átültetni. Ezáltal a növény nem sínyli meg az átültetést. A cserepek tulajdonképpen önmagukban is tápanyagok, idővel teljesen elporladnak, és már a palánta gyökerei is keresztülnőnek a cserép falán. A másik fajta gyártmány a tőzegtáp. A cég elnevezése szerint a Jiffy—7. Úgy is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen préselt tápcserép, ugyanis 1 centiméter vastag, 5 centiméteres átmérőjű korong formájában kerül forgalomba. Amint ez a korong vizet kap, pár percen belül 5—7 centiméter magas test virágcseréppé duzzad, és a belehelyezett mag kikel, benne, illetve a hajtvány gyökereket ereszt. Palántázáskor és átültetéskor szintén az egész tőzegláppal együtt kell végleges helyére tenni a gyökereztetett vagy magról nőtt növényt. — Mindannyiunk előtt ismeretes — mondta Kareszek mérnök —, hogy a palánták árusítása milyen primitív körlmények között történik jelenleg, és mennyire megsínyli a növény. A kiffycserépben sem az átültetés, de még a piacra hordás során nem károsodnak a növények. És olcsó is, hiszen alig 15—30 párával növeli a palánta árát, sőt még anynyival sem, mert alkalmazásával leegyszerűsödik és meggyorsul a munka. A palánták és cserepes Virágok árusításának ez a jövője, illetve sok helyen már a jelene is. Körülményeink között legalább 10—15 nappal előbb lehet érett paradicsomhoz, uborkához, paprikához jutni, ha tőzegcserépben nevelődik a palánta. — Nyugaton már milliószámra használják a fiffycserepet, és egy újabb kedvező jelenség — mondta a norvég cég képviselője —, hogy az iskolás gyermekek körében is hobby lett a tőzegcserépben vagy a tápkockában való növénytermesztés. — A közeljövőben, terveink szerint ajándékcsomagokat küldenek szét az iskoláknak, hogy a fiatalok megkedveljék és megtanulják a tőzegcserépben való palántanevelést. Sajnos, üzleteinkben egyelőre csak 1000 darabos csomagolásban kapható, de úgy tervezzük, hogy kis csoma- golásban, úgynevezett hob-1 bycsomagolásban is áruba bocsátunk a kistermesztőknek, a városi virágkedvelőknek és gyermekeknek. Mez A Hvar-szigeti Stari grad több bátor harcost adott a népfelszabadító háborúnak. Egy közülük Ante Pavišić-Toni, háborús elbeszélésünk hőse. Mielőtt a második világháborúban véghezvitt egyedülálló haditettéről szólnánk, kötelességünknek tartjuk, hogy mondjunk néhány szót magáról Pavisicről. Ezt megköveteli háború előtti forradalmi munkája, a Jugoszláv Kommunista Szövetség és a nép iránt tanúsított határtalan odaadása. Ante Pavišić a Jugoszláv Kommunista Párt és a munkásmozgalom azon úttörői közé tartozik, akik az első naptól kezdve magukévá tették és terjesztették az októberi forradalom eszméit. Triesztből hazatérve, ahol katonai szolgálatát teljesítette, az első világháborúban, fáradhatatlanul terjesztette Hvar-szigeten a szocialista eszméket. Amikor 1919-ben megalakult a Jugoszláv Kommunista Párt és Hvaron az első szervezetei, Ante Pavišić azonnal belépett a pártba. Sem a január hatodiki diktatúra, sem a sok csendőri bántalmazás nem riasztotta vissza az emberi jogok e következetes harcosát. Ante Pavišić érdeme, hogy a Hvar-szigeti kis Vrbanj falu már a háború előtt a JKP fellegvára volt, a népfelszabadító háborúban pedig a legkiemelkedőbb helyek közé tartozott szigeteink között.’ Pavišić becsületes, dolgos és közvetlen volt, s így könnyen megnyerte a helybeliek és a Hvar-szigetiek rokonszenvét. Hogy milyen népszerű és kedvelt volt a környezetében, mutatja az is, hogy egész háború előtti forradalmi munkáját titkon végezhette, s egyszer sem fedezték fel. A csendőrök tudták, hogy Hvaron valaki lázit, de sem barátaiktól, sem az érdekeltektől sohasem tudták meg, hogy Ante Pavišić-Toni az. A Kommunista Párt a Munkásnép Pártjának jelölőlistáján Hvar-szigeten, Vrbovska községben 1940-ben képviselőnek jelölte Pavišićot. A párt erejének és Pavišić népszerűségének köszönhetőleg a Munkásnép Pártja győzött a választáson, s Ante Pavišić lett Hvar-sziget első munkás-paraszt községi elnöke. A Kommunista Párt és Ante Pavišić e győzelme ijedelmet és zavart keltett a hatalmon levők körében, s végül is azzal az indoklással, hogy a szavazás szabálytalan, a szavazatok megszámlálása pedig pontatlan volt, megsemmisítették a választást Vrbovska községben. Kitört a második világháború. Ante Pavišić Horvátországban az elsők között kezdett dolgozni a népfelszabadító mozgalomban. Lahor hajócskájával, amellyel időnként Hvarról Splitbe szállított különféle terhet, kezdetben utasításokat, majd később anyagot és fegyvert továbbított a népfelszabadító mozgalomnak. Hajószemélyzete gyakran változott, és számuk sem volt állandó. Tengerésznek álcázva a Laborom gyakran utazott partizánharcos, sebesült és vezető. A Matija Ivanic hvari partizánosztag nagymértékben Pavišićnak, a népszerű barba Toninak, és a Lahor bátor személyzetének köszönhette, hogy a legválságosabb napokban is rendszeresen érkezett az élelem, az anyag, a fegyver és a lőszer. A Lahor hajó Hvar—Split—Hvar között bort is szállított, a hordók azonban nem voltak mind sajtolig borral teli, némelyiknek kettős feneke is volt. A bor alatti részben rendszerint a Hvar-szigeti partizánosztagnak szánt anyagot helyezte el a hajó kapitánya. Az olasz fasiszták tudták, hogy valamilyen csatornán át érkezik az élelem és a fegyver Splitből a partizánoknak, de képtelenek voltak ezt a csatornát felfedezni. Nagyobb pénzösszeget kínáltak fel annak, aki felfedi a partizánok segélyszállítóját, de nem volt vele sikerük, mert Hvar-sziget, pontosabban a lakossága egy szálig a párt és Tito mellett és a partizánharcosok mellett állt. Az olaszok ezután figyelni kezdték Ante Pavišić minden mozdulatát, hajóját állandó megfigyelés alatt tartották. Ez sem segített azonban, mert Splitből a segítség mégis érkezett, igaz, valamivel ritkábban, mint azelőtt. Ekkor az olaszok meghagyták Pavišićnak, hogy azon túl csak a Jelsa-kikötőből indulhat el, és oda futhat be. Ezenfelül a Lahor csak fegyveres olasz katonák kíséretében hajózhat, így szólt a megszálló spliti hatóság parancsa a Lahor hajó számára, személyzete és parancsnoka számára. Ante Pavišić és a hajó személyzete azonban ezzel nem értett egyet. Pavišić és a hajó gépésze megkezdte külön tervének megvalósítását. A motorba, amíg működött, fémforgácsot szórtak nyomban, amint a kikötőbe hajóztak. A Lahor motorja természetesen leállt. A megszálló, akinek szüksége volt a legkisebb motoros hajóra is, amelynek üzemeltetéséről tulajdonosa gondoskodik, nem nyugodott bele ebbe. Splitből az olasz hatóságok gépellenőrző szakértőt küldtek ki, hogy megállapítsa a Lahor motorsérülésének okát. Amikor megérkezett, a hajón találta a gépkezelőt és barba Tónit, a hajó parancsnokát, amint „teljes erővel dolgoznak” a géphiba kijavításán. Az ellenőr meggyőződött arról, hogy a géphiba kiküszöbölésén dolgoznak, de arra a kérdésre, hogy mikor hajózik ki a Lahor, nem kapott választ a parancsnoktól A géphiba javítása aztán elhúzódott egészen Olaszország fegyverletételéig. Amint megérkezett erről az első, örömteli hír, a Lahor csakhamar rendbe jött, és másnap már a partizánflotta listáján szerepelt. Ante Pavišić-Toni boldog és büszke volt, hogy hajóján, a kis Lahoron végül a győzelem lobogója leng, partizánzászló, ötágú piros csillaggal. Ennek a zászlónak szabad lengedezésében Ante Pavišić-Toni eszméinek és törekvéseinek megvalósulását látta, ez a zászló neki jelezte a legőszintébben és legmeggyőzőbben a szabadság hajnalát, Tito Jugoszláviájának hajnalát. Érthető volt tehát Pavišić öröme és boldogsága. A dolgozó nép jogainak megedződött és őszinte harcosa a végső győzelem kezdetét ünnepelte, amely több évtized után érkezettmeg. Dragutin ČOBRIC Holnapi számunkban: A Lahor első háborús naplói. Élő torpedót zsákmányolt Ante Pavišić partizántengerész egyedülálló haditette (Folytatjuk) [Barangolások A termelőkkel Szerémségben Sumadijában és a Duna mentén (Folytatás tegnapi számunkból) Megmutatták a királyok hordóit is, meg egy olyan hordót, melyen ez a felirat állt: Koji ne zna da treba rujno vinca piti, ni je čovek vcc je izrod, tog će zemlja kleti. Tehát elnyeli a föld azt, aki nem issza a bort, és lám a szakember csak beszél, beszél, elmondja, hogy az oplenka bor négyfajta minőségi szőlőből készül, de hogy milyen az íze, azt csak az üzletben vásárolt borból tudhátta meg, akit érdekelt, mert a pincében még pénzért sem lehetett inni. Ilyen aszályos napot még nem értek a szabadkai bortermelők. A 150 hektáros szőlőt még megnézték, aztán siettek tovább, hogy megtekintsék Topolán Karadjordje házát, az oplenaci múzeumot és a mauzóleumot. Arandjelovaci élmények A szomjúságot csillapította a PINUS által Arandjelovácon a Sumadija hotelban rendezett társasest. Az utazás harmadik napján reggel Sumadija népszerű gyógy- és üdülőhelyén mindenki megnézte a 24 hektáros parkot, az ott kiállított képzőművészeti alkotásokat és a hőforrás vizét, melyet Knjaz Miloš néven ismerünk. Ivott is belőle legtöbb borivó, bár senki sem panaszkodott gyomorbántalmakra, mivel az utazás utolsó napján a szállodai kosztra fogott emberek némi henteszáruval és meleg lepénynyel csillapították étvágyukat. Megtekintették a zarandjelováci Staro Zdanje hotelban a fejedelmek termét is, majd búcsút intettek a vidéknek és irányt vettek a Duna felé. Ahol éjszaka permeteznek Gyümölcsösök, szőlők rengetege között érkeztek Smederevóra. Megcsodálták a 200 éves eperfát, ahol Karadjordje 1805-ben Muhamed Dizdar pasától átvette a város kulcsát. A Godomin birtokon Milorad Petrovic mérnök, majd Miroslav Krajšnik mérnök mutatta meg az Orsóskörtést, két-három körte egy kiló. Létra nélkül szedik a törpefákról a termést. A félkilós és egy kilós szőlőfürtöknek szilva nagyságú bogyóik vannak és édes, mint a méz az ízük. Érdekességként elmondható, hogy a birtokon a permetezést megfelelő hőmérsékletekben, éjszaka végzik. A traktor lámpájának fényében a lepkék is felröppennek, és a növényi ellenségekkel együtt a rovarokat is megöli a permetelé. Az 1200 hektár gyümölcs és szőlőtermés tárolására 600 vagonos hűtőházuk van. Belgrád, Split, Rijeka, Zágráb, Szarajevó, Banja Luka vásárol tőlük. A dolgozók átlagkeresete havi 1700 dinár. A Szendrői vár is nagy élmény volt. Voltak, akik tudni vélték, hogy a várat Brankovics György építtette 1430-ban és 1440-ben Hunyadi János itt verte meg Iszak bég török seregét. Valamikor 25 tornya volt, és égési bástyaerdő, de a háborúskodások és az idő vasfoga mindezt alaposan tönkretette már. A Zivkovic testvéreknél Smederevo és Belgrád között Jugovón élnek a Zivkovic testvérek. Magántermelők. Milorad három hektáron gazdálkodik, főleg almát termeszt és facsemetét nevel. Elmondta, hogy az idén kilenc és fél vagon almája termett. Az almáskert egy része sövénytermesztésre van beállítva, vagyis anynyira vannak az almaiak egymástól, mint a kukorica távolsága. A Duna fölött 80 méterre fekvő gyümölcsösbe a folyóból nyomják föl a vizet locsolásra. Szabadkán is locsolni kellene, állítják Zivkovicék. Állandó elárusítóhelyük van a belgrádi piacon. Júniustól szeptember végéig kilencfajta körtét, őszibarackot, almát és más gyümölcsöt vásárolnak tőlük a vevők. Nagy meglepetés volt a ventillátorokkal ellátott, állandóan egyforma hőmérsékletű hűtőház. A három hektárra az egyenes adó 4000 dinár, s minden más ilyen jellegű évi kötelezettség nem haladja meg a 10 000 dinárt. A facsemetéket a szövetkezet útján értékesítik. A ház körül rengeteg a virág, ez Béla asszony szorgalmát dicséri. Szép fürdőmedencéjük van. Ezt a magángazdaságot tavaly Tito elnök is meglátogatta. A szabadkai termelők számos tapasztalaton kívül megfigyelhették, miként végezték el a fák úgynevezett nyári metszését vagyis a nagy hozamra való metszésből Zivkovic gazda nem csinált titkot. Minden jó, ha a vége jó A grockai Vinograd étterem terasszáról a grockai sziget és az őszbe forduló Duna mente szépségében gyönyörködhettek a szabadkaiak. Amikor azonban az ételt kihozták, volt aki megkérdezte a pincért, hogy talán gyermekétterembe tévedtek, mert olyan kicsi volt az adag. A két deci bor árán Szabadkán másfél litert lehetett volna venni. Majdnem búsulásnak adta már a nép a fejét, amikor néhány belgrádi színész, köztük Ckarja is megérkezett. Aláírásokat osztogatott, és így elfeledték a hatalmas árakat. Hazafelé menet még felmentek az Avalára, az ismeretlen katona emlékművéhez, majd a tévétoronyba. Rengeteg tapasztalatot szerezve tértek haza a kelebiai, szabadkai, palicsi, hajdújárási, bácsszőlősi termelők. A tanulmányúton elhangzott tájékoztatókat hangszalagra vették, és vasárnaponként a Szocialista Szövetség Crnojevic utcai otthonában tárgyalják meg a hallottakat és a tennivalókat. URBÁN János / MKCfTftR szó .. ’ Péntek, 1973. szept. 28.