Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)

1973-09-28 / 267. szám

6. oldal Betöltetlen munkahelyek Az utóbbi öt évben mint­egy 18 000-rel növekedett az újvidéki munkaközvetítő kö­zösség területén — tehát Dél-Bácskában — a foglal­koztatottak száma. A leg­újabb adatok szerint minden szabad munkahelyre két ál­lást kereső jelentkezik, az idén, az év első felében hat és fél ezer szabad munka­hely várt betöltésre és majd 13 000 ember várt megfele­lő munkalehetőségre. Éppen ezért meglepő, hogy a hat és fél ezer szabad munka­helyből megközelítőleg más­fél ezer betöltetlen maradt, mert a munkaközvetítő nyil­ván­tartásában nem szere­pelt elég olyan szakember, amilyenre gazdasági vállala­tainkban szükség volna. Ismét bebizonyosodott, hogy nincs megfelelő össz­hang iskolarendszerünk és gazdasági életünk követel­ményei között, hisz már évek óta munkaerőhiány mutat­kozik bizonyos szakmákban, s van több olyan középis­kolánk, amelyeknek végzős diákjai hiába kilincselnek állásért. Az idén kőműve­sekben,­­ gépjárművezetőkben, kereskedőkben mutatkozik legnagyobb hiány, az egye­temi végzettségűek közül pe­dig a jogászok, közgazdá­szok, építészeti szakemberek válogathatnak a munkahe­lyek között. Egyébként a múlt évhez viszonyítva növekedett Dél- Bácskába­­ a munkanélküli­ek száma, különösen Szentta­máson, ahol kétszer annyi­an várnak állásra, mint tavaly ilyenkor. Hasonló a helyzet Becsén, Beocsinban, Petrőcön is. Néhány község­ben viszont az ellenkezőjé­ről számolhatnak be. A bá­csi munkanélküliek nagy ré­szének sikerült elhelyezked­nie az újonnan megnyitott huzalgyári részlegben. Mivel a munkanélküliek­nek majdnem a fele szak­képzetlen munkás, elhelye­zésük nagy gond. Sokuknak nincs általános iskolai vég­zettségük sem, számukra a munkaközvetítő biztosítja a tanulási lehetőségeket. Mint­egy 1200 középiskolai vég­zettségű munkanélküli pe­dig egyetemi tanulmányo­kat folytat, az ő problémá­juk, ha előbb nem, az egye­tem elvégzése után fog meg­­oldódni. Az elhelyezés bevált for­mája az is, hogy a munka­­közvetítő pénzeli a gazda­sági vállalatokban esedékes munkahelyek megnyitását, részben fedezi a szakkép­zetlen dolgozók betanítási, szakképesítési költségeit. Az év első felében Dél- Bácskából 828 dolgozó jutott a munkaközvetítő révén kül­földön álláshoz. A munkaközvetítő adatai egyébként arra figyelmeztet­nek, hogy nagyobb gondot kell fordítani a gyakorno­kok felvételéről szóló ren­delkezések megtartására. Az idén mintegy 500 dél-bács­kai fiatal tudott gyakornok­ként elhelyezkedni a szak­képzett munkások, középis­kolai, egyetemi végzettségű fiatalok.. K. E. Riport a vásárról Nálunk is terjed a tőzegcserép Ismertető a tőzegcserép és a tőzegtápkocka előnyeiről Az újvidéki vásáron a nor­vég Jiffy-cég az újvidéki Agrocoop export-import vál­lalattal együtt vetítéssel egy bekötött ismertetőt tartott a Jiffy cserépről és tápkoc­káról.­­ A tőzegcserép és táp­kocka forradalmat jelent a növénytermesztésben — mondta Kareszek Károly mérnök. — Nálunk is kap­ható volt az utóbbi két év­ben, de a behozatal nem volt rendszeres, most már van belőle elegendő. Az idén már nagyfogyasztók is akadtak. A kikindai Városi Kertészet például már töb­bek között tápcserépben nevelt paradicsompalántá­kat árusított. De lássuk, mi is az a táp­cserép és tápkocka, vagy a gyártó cég neve után, a Jiffy-cserép. A tápcserép tőzeg, mű­trágya és cellulóz keveréké­ből készült virágcserép. Kü­lönféle formában és külön­böző nagyságban gyártják. A tőzegcserép elsősorban palánta nevelésére szolgál, virágoknak, veteményeknek, sőt még fáknak is. Előnye, hogy benne kikelt növényeket, palántákat nem kell a cserépből kivenni át­ültetéskor, mert a cseréppel együtt lehet és kell végle­ges helyükre a kertbe vagy nagyobb agyagcserepekbe át­ültetni. Ezáltal a növény nem sínyli meg az átültetést. A cserepek tulajdonképpen önmagukban is tápanyagok, idővel teljesen elporladnak, és már a palánta gyökerei is keresztülnőnek a cserép falán. A másik fajta gyártmány a tőzegtáp. A cég elnevezé­se szerint a Jiffy—7. Úgy is mondhatnánk, hogy tulajdon­képpen préselt tápcserép, ugyanis 1 centiméter vastag, 5 centiméteres átmérőjű ko­rong formájában kerül for­galomba. Amint ez a korong vizet kap, pár percen belül 5—7 centiméter magas test virágcseréppé duzzad, és a belehelyezett mag kikel, ben­ne, illetve a hajtvány gyö­kereket ereszt. Palántázás­kor és átültetéskor szintén az egész tőzegláppal együtt kell végleges helyére tenni a gyökereztetett vagy mag­ról nőtt növényt. — Mindannyiunk előtt is­meretes — mondta Kare­szek mérnök —, hogy a pa­lánták árusítása milyen pri­mitív körlmények között tör­ténik jelenleg, és mennyire megsínyli a növény. A kiffy­­cserépben sem az átültetés, de még a piacra hordás so­rán nem károsodnak a növé­nyek. És olcsó is, hiszen alig 15—30 párával növeli a palánta árát, sőt még any­­nyival sem, mert alkalmazá­sával leegyszerűsödik és meg­gyorsul a munka. A palán­ták és cserepes Virágok áru­sításának ez a jövője, illet­ve sok helyen már a jelene is. Körülményeink között leg­alább 10—15 nappal előbb lehet érett paradicsomhoz, uborkához, paprikához jut­ni, ha tőzegcserépben neve­lődik a palánta. — Nyugaton már millió­­számra használják a fiffy­­cserepet, és egy újabb ked­vező jelenség — mondta a norvég cég képviselője —, hogy az­ iskolás gyermekek körében is hobby lett a tő­zegcserépben vagy a táp­kockában való növényter­mesztés. — A közeljövőben, ter­veink szerint ajándékcsoma­gokat küldenek szét az isko­láknak, hogy a fiatalok meg­kedveljék és megtanulják a tőzegcserépben való palánta­nevelést. Sajnos, üzleteinkben egye­lőre csak 1000 darabos cso­magolásban kapható, de úgy tervezzük, hogy kis csom­a-­ golásban, úgynevezett hob-1 bycsomagolásban is áruba bocsátunk a kistermesztők­­nek, a városi virágkedvelők­nek és gyermekeknek. Mez A Hvar-szigeti Stari grad több bátor harcost adott a népfelszabadító háború­nak. Egy közülük Ante Pavišić-Toni, há­borús elbeszélésünk hőse. Mielőtt a máso­dik világháborúban véghezvitt egyedülálló haditettéről szólnánk, kötelességünknek tartjuk, hogy mondjunk néhány szót ma­gáról Pavisicről. Ezt megköveteli háború előtti forradalmi munkája, a Jugoszláv Kommunista Szövetség és a nép iránt ta­núsított határtalan odaadása. Ante Pavišić a Jugoszláv Kommunista Párt és a munkásmozgalom azon úttörői közé tartozik, akik az első naptól kezdve magukévá tették és terjesztették az ok­tóberi forradalom eszméit. Triesztből ha­zatérve, ahol katonai szolgálatát teljesí­tette, az első világháborúban, fáradhatat­lanul terjesztette Hvar-szigeten a szocia­lista eszméket. Amikor 1919-ben megala­kult a Jugoszláv Kommunista Párt és Hva­ron az első szervezetei, Ante Pavišić azon­nal belépett a pártba. Sem a január hato­­diki diktatúra, sem a sok csendőri bántal­mazás nem riasztotta vissza az emberi jo­gok e következetes harcosát. Ante Pavišić érdeme, hogy a Hvar-szige­ti kis Vrbanj falu már a háború előtt a JKP fellegvára volt, a népfelszabadító há­borúban pedig a legkiemelkedőbb helyek közé tartozott szigeteink között.’ Pavišić becsületes, dolgos és közvetlen volt, s így könnyen megnyerte a helybe­liek és a Hvar-szigetiek rokonszenvét. Hogy milyen népszerű és kedvelt volt a környezetében, mutatja az is, hogy egész háború előtti forradalmi munkáját titkon végezhette, s egyszer sem fedezték fel. A csendőrök tudták, hogy Hvaron valaki lá­zit, de sem barátaiktól, sem az érdekeltek­től sohasem tudták meg, hogy Ante Pavi­­šić-Toni az. A Kommunista Párt a Mun­kásnép Pártjának jelölőlistáján Hvar-szi­geten, Vrbovska községben 1940-ben kép­viselőnek jelölte Pavišićot. A párt erejének és Pavišić népszerűségének köszönhetőleg a Munkásnép Pártja győzött a választáson, s Ante Pavišić lett Hvar-sziget első mun­kás-paraszt községi elnöke. A Kommunista Párt és Ante Pavišić e győzelme ijedel­met és zavart keltett a hatalmon levők körében, s végül is azzal az indoklással, hogy a szavazás szabálytalan, a szavazatok megszámlálása pedig pontatlan volt, meg­semmisítették a választást Vrbovska köz­ségben. Kitört a második világháború. Ante Pa­­višić Horvátországban az elsők között kez­dett dolgozni a népfelszabadító mozgalom­ban. Lahor haj­ócskájával, amellyel időn­ként Hvarról Splitbe szállított különféle terhet, kezdetben utasításokat, majd ké­sőbb anyagot és fegyvert továbbított a népfelszabadító mozgalomnak. Hajósze­mélyzete gyakran változott, és számuk sem volt állandó. Tengerésznek álcázva a Laborom gyakran utazott partizánharcos, sebesült és vezető. A Matija Ivanic hva­­ri partizánosztag nagymértékben Pavišić­­nak, a népszerű barba Toninak, és a Lahor bátor személyzetének köszönhette, hogy a legválságosabb napokban is rend­szeresen érkezett az élelem, az anyag, a fegyver és a lőszer. A Lahor hajó Hvar—Split—Hvar között bort is szállított, a hordók azonban nem voltak mind sajtol­ig borral teli, néme­lyiknek kettős feneke is volt. A bor alatti részben rendszerint a Hvar-szigeti parti­zánosztagnak szánt anyagot helyezte el a hajó kapitánya. Az olasz fasiszták tudták, hogy valami­lyen csatornán át érkezik az élelem és a fegyver Splitből a partizánoknak, de kép­telenek voltak ezt a csatornát felfedezni. Nagyobb pénzösszeget kínáltak fel annak, aki felfedi a partizánok segélyszállítóját, de nem volt vele sikerük, mert Hvar-szi­get, pontosabban a lakossága egy szálig a párt és Tito mellett és a partizánharco­­sok mellett állt. Az olaszok ezután figyel­ni kezdték Ante Pavišić minden mozdu­latát, hajóját állandó megfigyelés alatt tar­tották. Ez sem segített azonban, mert Split­ből a segítség mégis érkezett, igaz, vala­mivel ritkábban, mint azelőtt. Ekkor az olaszok meghagyták Pavišićnak, hogy azon túl csak a Jelsa-kikötőből indulhat el, és oda futhat be. Ezenfelül a Lahor csak fegyveres olasz katonák kíséretében ha­józhat, így szólt a megszálló spliti hatóság parancsa a Lahor hajó számára, személy­zete és parancsnoka számára. Ante Pavi­­šić és a hajó személyzete azonban ezzel nem értett egyet. Pavišić és a hajó gépé­sze megkezdte külön tervének megvalósí­tását. A motorba, amíg működött, fémfor­gácsot szórtak nyomban, amint a kikötőbe hajóztak. A Lahor motorja természetesen leállt. A megszálló, akinek szüksége volt a legkisebb motoros hajóra is, amelynek üzemeltetéséről tulajdonosa gondoskodik, nem nyugodott bele ebbe. Splitből az olasz hatóságok gépellenőrző szakértőt küldtek ki, hogy megállapítsa a Lahor motorsérü­lésének okát. Amikor megérkezett, a hajón találta a gépkezelőt és barba Tónit, a hajó parancsnokát, amint „teljes erővel dol­goznak” a géphiba kijavításán. Az ellen­őr meggyőződött arról, hogy a géphiba kiküszöbölésén dolgoznak, de arra a kér­désre, hogy mikor hajózik ki a Lahor, nem kapott választ a parancsnoktól A géphiba javítása aztán elhúzódott egészen Olasz­ország fegyverletételéig. Amint megérke­zett erről az első, örömteli hír, a Lahor csakhamar rendbe jött, és másnap már a partizánflotta listáján szerepelt. Ante Pa­­višić-Toni boldog és büszke volt, hogy ha­jóján, a kis Lahoron végül a győzelem lo­bogója leng, partizánzászló, ötágú piros csillaggal. Ennek a zászlónak szabad len­­gedezésében Ante Pavišić-Toni eszméinek és törekvéseinek megvalósulását látta, ez a zászló neki jelezte a legőszintébben és legmeggyőzőbben a szabadság­ hajnalát, Ti­to Jugoszláviájának hajnalát. Érthető volt tehát Pavišić öröme és boldogsága. A dol­gozó nép jogainak megedződött és őszinte harcosa a végső győzelem kezdetét ünne­pelte, amely több évtized után érkezett­­meg. Dragutin ČOBRIC Holnapi számunkban: A Lahor első há­borús naplói. Élő torpedót zsákmányolt Ante Pavišić partizánten­gerész egyedülálló hadit­ette (Folytatjuk) [Barangolások A termelőkkel Szerémségben Sumadijában és a Duna mentén (Folytatás tegnapi számunk­ból) Megmutatták a királyok hor­dóit is, meg egy olyan hor­dót, melyen ez a felirat állt: Koji ne zna da treba rujno vinca piti, ni je čovek vcc je izrod, tog će zemlja kleti. Tehát elnyeli a föld azt, aki nem issza a bort, és lám a szakember csak beszél, be­szél, elmondja, hogy az op­­lenka bor négyfajta minő­ségi szőlőből készül, de hogy milyen az íze, azt csak az üzletben vásárolt borból tud­hátta meg, akit érdekelt, mert a pincében még pén­zért sem lehetett inni. Ilyen aszályos napot még nem értek a szabadkai bor­termelők. A 150 hektáros szőlőt még megnézték, aztán siettek tovább, hogy megte­kintsék Topolán Karadj­or­­dje házát, az oplenaci mú­zeumot és a mauzóleumot. Arandjelovaci élmények A szomjúságot csillapítot­ta a PINUS által Arandje­­lovácon a Sumadija hotel­ban rendezett társasest. Az utazás harmadik napján reg­gel Sumadija népszerű gyógy- és üdülőhelyén min­­denki megnézte a 24 hektá­ros parkot, az ott kiállított képzőművészeti alkotásokat és a hőforrás vizét, melyet­­ Knjaz Miloš néven isme­rünk. Ivott is belőle leg­több borivó, bár senki sem panaszkodott gyomorbántal­­makra, mivel az utazás utol­só napján a szállodai koszt­ra fogott emberek némi hen­teszáruval és meleg lepény­nyel csillapították étvágyu­kat. Megtekintették a zaran­­djelováci Staro Zdanje ho­telban a fejedelmek termét is, majd búcsút intettek a vidéknek és irányt vettek a Duna felé. Ahol éjszaka permeteznek Gyümölcsösök, szőlők ren­getege között érkeztek Sme­­derevóra. Megcsodálták a 200 éves eperfát, ahol Ka­­radjordje 1805-ben Muha­­med Dizdar pasától átvette a város kulcsát. A Godomin birtokon Mil­ora­d Petrovic mérnök, majd Miroslav Krajšnik mérnök mutatta meg az Orsóskörtést, két-há­rom körte egy kiló. Létra nélkül szedik a törpefákról a termést. A félkilós és egy kilós szőlőfürtöknek szilva nagyságú bogyóik vannak és édes, mint a méz az ízük. Érdekességként elmondható, hogy a birtokon a per­metezést megfelelő hő­mérsékletekben, éjszaka vég­zik. A traktor lámpá­jának fényében a lepkék is felröppennek, és a növényi ellenségekkel együtt a ro­varokat is megöli a permet­­e­lé. Az 1200 hektár gyümölcs és szőlőtermés tárolására 600 vagonos hűtőházuk van. Belg­rád, Split, Rijeka, Zágráb, Szarajevó, Banja Luka vá­sárol tőlük. A dolgozók át­lagkeresete havi 1700 dinár. A Szendrői vár is nagy élmény volt. Voltak, akik tudni vélték, hogy a várat Brankovics György építtette 1430-ban és 1440-ben Hu­nyadi János itt verte meg Iszak bég török seregét. Va­lamikor 25 tornya volt, és égési bástyaerdő, de a há­borúskodások­ és az idő vas­foga mindezt alaposan tönk­retette már. A Zivkovic testvéreknél Smederevo és Belgrád kö­zött Jugovón élnek a Ziv­­kovic testvérek. Magánter­melők. Milorad három hek­táron gazdálkodik, főleg al­mát termeszt és facsemetét nevel. Elmondta, hogy az idén kilenc és fél vagon al­mája termett. Az almáskert egy része sövénytermesztés­re van beállítva, vagyis any­nyira vannak az almaiak egymástól, mint a kukorica távolsága. A Duna fölött 80 méterre fekvő gyümölcsös­be a folyóból nyomják föl a vizet locsolásra. Szabad­kán is locsolni kellene, ál­lítják Zivkovicék. Állandó elárusítóhelyük van a belg­rádi piacon. Júniustól szep­tember végéig kilencfajta körtét, őszibarackot, almát és más gyümölcsöt vásárol­nak tőlük a vevők. Nagy meglepetés volt a ventillá­torokkal ellátott, állandóan egyforma hőmérsékletű hű­tőház. A három hektárra az egyenes adó 4000 dinár, s minden más ilyen jellegű évi kötelezettség nem haladja meg a 10 000 dinárt. A fa­csemetéket a szövetkezet út­ján értékesítik. A ház körül rengeteg a virág, ez Béla asszony szorgalmát dicséri. Szép fürdőmedencéjük van. Ezt a magángazdaságot ta­valy Tito elnök is megláto­gatta. A szabadkai termelők számos tapasztalaton kívül megfigyelhették, miként vé­gezték el a fák úgynevezett nyári metszését vagyis a nagy hozamra való metszés­ből Zivkovic gazda nem csi­nált titkot. Minden jó, ha a vége jó A grockai Vinograd étte­rem terasszáról a grockai sziget és az őszbe fordu­ló Duna mente szépségében gyönyörködhettek a szabad­kaiak. Amikor azonban az ételt kihozták, volt aki meg­kérdezte a pincért, hogy ta­lán gyermekétterembe téved­tek, mert olyan kicsi volt az adag. A két deci bor árán Szabadkán másfél litert le­hetett volna venni. Majd­nem búsulásnak adta már a nép a fejét, amikor néhány belgrádi színész, köztük Cka­rja is megérkezett. Aláírá­sokat osztogatott, és így el­feledték a hatalmas árakat. Hazafelé menet még fel­mentek az Avalára, az isme­retlen katona emlékművé­hez, majd a tévétoronyba. Rengeteg tapasztalatot sze­rezve tértek haza a kelebiai, szabadkai, palicsi, hajdújá­rási, bácsszőlősi termelők. A tanulmányúton elhang­zott tájékoztatókat hangsza­lagra vették, és vasárnapon­ként a Szocialista Szövetség Crnojevic utcai otthonában tárgyalják meg a hallotta­kat és a tennivalókat. URBÁN János / MKCfTftR szó .. ’ Péntek, 1973. szept. 28.

Next