Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 285-300. szám)

1973-10-16 / 285. szám

t 2. oldal A thaiföldi diákok folytatják a harcot Az új kormány parlamenti választásokat és új alkotmányt ígér, de az egyetemisták nem hiszik, hogy a katonai kormány megbuktatása után helyreáll a demokrácia az országban Bangkokból jelenti az UPI. Thammasakdi thaiföldi miniszterelnök megígérte, hogy rövidesen kiírják a parlamenti választásokat és fél éven belül meghozzák az ország új alkotmá­nyát. Noha a katonai kormány lemondott, a thaiföldi egye­temisták ezrei még mindig megszállva tartják a főváros utcáit. Nem bíznak benne, hogy a véres víkend után helyreáll a demokrácia az országban. A tüntető diákok folytat­ják a csatát a hadsereg pán­célos alakulataival. A fő­város minden negyedében to­vább tart a lövöldözés. A hadseregparancsnokság egy tengerészezredet vezényelt a fővárosba. A thaiföldi lapok becslése szerint a kétnapos véres za­vargásokban legalább 400 ember vesztette életét. , A kormány erélyes intéz­kedésekkel fenyegetőzik, de eddig még nem sikerült le­csillapítani a kedélyeket. Az elégedetlenkedők megnyugta­tása végett Kittikacsorn ed­digi miniszterelönk és he­lyettese elhagyta az orszá­got. A hivatalos közlemény szerint az „ország békéje” érdekében távoztak. Mexikó szembeszáll a reakcióval Echeverria: Sohasem fog lankadni függetlenségi harcunk • Egymillió ember a szolidaritási nagygyűlésen Méxicóból jelenti a Tan­­jug. Körülbelül egymillió em­ber vett részt vasárnap este a méxicói szolidaritási nagy­gyűlésen, amelyet a munkás­szakszervezetek és a paraszt­szövetség hívott össze. Luis Echeverria köztársasági el­nök, a gyűlés szónoka, kije­lentette, hogy a kormány a nép akaratára és az ország hagyományos elveire támasz­kodva szembeszegül a hazai és külföldi reakcióval. — Sohasem fog lankadni harcunk a nemzeti függet­lenségért, a gazdasági önál­lóságért és a népek arra va­ló jogáért, hogy külső be­avatkozástól mentesen, ön­állóan döntsenek a kormány­zati formáról — mondta. A munkásszakszervezetek és a parasztszövetség képviselői indítványozták, hogy a kor­mány körül alakítsanak új népi szövetséget, amely le­­küzdhet minden ellenállást és előmozdíthatja a néptömegek javát szolgáló általános fej­lődést. Az utóbbi hetekben — fő­képp a chilei puccsot köve­tően — Mexikóban pattanásig feszült a helyzet. Itt is érez­hető az úgynevezett üzleti jobboldal nyomása, amely jobbrafordulást követel. A fővárosi nagygyűlésen megjelentek a hadsereg kép­viselői is. A kormányhoz és az alkotmányhoz való ragasz­kodásukról minden szónok elismeréssel szólt. A szakszervezeti képvise­lők köszönetet mondtak a kormánynak a támogatásért, amelyet a bértárgyalásokon nyújtott nekik. Lan Nol nem fogadta el kormánya lemondását Phnom Penhből jelenti a Reuter: Lan Nol kambodzsai állam­fő nem fogadta el In­gham miniszterelnök öt nappal ez­előtt benyújtott lemondását. Az elnök ugyanis nem szeret­né, ha Kissinger amerikai külügyminiszter pekingi láto­gatása előtt kormányválság állna elő. In­gham eleget tesz Lan Nol kérelmének, de Kissin­ger kínai látogatása után véglegesen lemond. * GYERMEK­KÖTÖTTÁRU Bratteli megalakította az új norvég kormányt A megfigyelők szerint nem változik Norvégia viszonya a NATO-hoz Oslóból jelenti az AFP. Trygve Bratteli, a Norvég Munkáspárt vezetője, vasár­nap új, kisebbségi kormányt alakított. Minisztereinek egy része támogatja, másik része ellenzi Norvégia belépését az Európai Gazdasági Közösség­be. Megfigyelők szerint, a Bratteli-kormány nyugat­párti, s nem fogja kezdemé­nyezni a NATO-ból való ki­lépést. Bratteli a baloldaliak múlt heti választási győzelmének köszönheti visszatérését. A miniszterelnöki tisztséget 1971-ben és 1972-ben töltötte be. MAGYAR SZÓ Kedd, 1973. október 16. A szakszervezetek jobban bekapcsolódnak a társadalmi és gazda­sági életbe Magyarországon Budapestről jelenti a Tan­­jug. A magyar szakszervezeti vezetőség tanácsolja a szak­­szervezeteknek, hogy na­gyobb felelősséggel kapcso­lódjanak be a társadalmi és a gazdasági életbe, és tevé­kenyen munkálkodjanak a munkásosztály életébe vágó kérdések rendezésén. A szak­­szervezeteknek fokozottabb tevékenységet kell kifejte­niük a tervezésben, az elosz­tásban és az árellenőrzésben. A vállalati szakszerveze­teknek már korábban is ta­nácsolták, hogy járuljanak hozzá az üzemi demokrácia fejlesztéséhez és önállóan tanulmányozzák vállalatuk legjelentősebb problémáit. Az üzemi demokrácia foko­zódásával nem csökken az igazgató felelőssége, ő ugyan­is — lévén az állam képvi­selője — a legfelsőbb hata­lom a vállalatban. Megnyílt az NDK tokiói nagykövetsége Tokióból jelenti a Reuter. Hétfőn a japán főváros­ban ünnepélyesen megnyi­tották a Német Demokrati­kus Köztársaság nagykövet­ségét. A külügyminisztériumban közölték, hogy pénteken Ja­pán berlini nagykövetségét is megnyitják, és ezzel ele­get tesznek a két ország er­re vonatkozó májusi megál­lapodásának. Ónody György: Választások a Boszporusz partján (6) A szélsőjobboldali és az ultrabaloldali szervezetek szinte kisajátították maguknak az utcát. Egyes politikai megfigyelők már a polgárháború veszélyéről beszéltek. Hasz­talán szegezté­k szembe ezzel a többiek azt a tényt, hogy a társadalom zöme egyálta­lán nem mozdult meg a szélsőséges vállal­kozások támogatására. A politikai csődtömeghez járult a mind súlyosabbá váló gazdasági helyzet. A költ­ségvetési deficit elérte a 4 milliárd, az államadósság pedig meghaladta a 72­ mil­liárd török fontot. Félmillióra nőtt a mun­kanélküliek s 750 ezerre a külföldön dol­gozó török munkások száma. A helyzetet tömören így­­ elemezte Ozgen Acar a Cumhuriyet című napilapban: „Minden egyes török állampolgárra 2200 líra kül- és belföldi adósság jut. Egy ma született gye­rek — jegyezte meg a szerző — a már fennálló adósságot csak 47 év múlva, 2018- ban lesz képes véglegesen kifizetni.” A hadsereg ultimátuma Ha a pártpolitikai taktizálás Demirelt át is segítette a pártjából kivált szélsőjobb­­oldal szakadatlan támadásain, a partne­rekből lett ellenfelek elszántságát nem csökkentették a baloldal működésének kor­látozását szolgáló intézkedések, viszont ma­gukkal vonták az ultrabalosok újabb és újabb akcióit. Ebben a helyzetben a had­sereg vezetői előbb rendkívül határozot­tan figyelmeztették a kormányt, majd 1971. március 12-én újabb üzenet helyett, ulti­mátumot olvastak fel az ankarai rádióban. Eszerint „a Demirel-kormány semmivé tet­te a közvélemény abbeli reményét, hogy a civilizáció azon szintjére jutunk, amelynek elérését Atatürk célul tűzte ki... A par­lament és a kormány nézeteivel, intézke­déseivel anarchiába, testvérgyilkos hábo­rúba, társadalmi és gazdasági zűrzavarba döntötte az országot...” A hadsereg érvelése tehát lényegében ugyanaz volt, mint 1960 májusában. Mint a későbbi fejlemények bebizonyították, 1973 márciusa mégis alapvetően különbö­zött a 13 évvel korábbi fejleményektől. Az alapvető különbség az, hogy a had­sereg még átmeneti időre sem ragadta ma­gához a hatalmat. A tábornokok e maga­tartását nemcsak az magyarázza, hogy óvakodtak az athéni ezredesek fellépésé­nek példáját követni. Ennél sokkal lénye­gesebb az a körülmény, hogy a hadsereget látszólagos egysége és a kötelező fegyelem ellenére sem lehet politikailag homogén testületnek tekinteni. Az a politikai polarizálódás, amely 1960 után Törökországban bekövetkezett, hatás­sal volt a tisztikarra is. A paraszti és értelmiségi családokból származó alacso­nyabb rangú tisztek körében mind több híve lett a baloldali eszméknek, de a tá­bornoki kar egy része a nemzeti burzsoá­ziához, másik csoportja a szélsőjobbhoz szegődött. (Folyta­tjun) Nyilatkoznak a menekültek: a világ még mindig nem tudja, mit művel a vunta Chilében México, október Csendes, de kemény arccal válaszolgatott Juarez Ferras de Maya huszonöt éves brazí­liai földrajztanár több mint fél órán át az újságírók kér­déseire.­­ A világnak fogalma sincs róla, mit művel a fa­siszta katonai junta Chilé­ben. Mi az önök segítségét kérjük ahhoz, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete vagy az emberi jogok bizott­sága minél előbb egy tekin­télyes személyiségekből álló küldöttséget menesszen Chi­lébe, hogy a helyszínen ta­pasztalhassa a gonosztette­­ket,­­a külföldiek elleni haj­szát, az emberirtást — mondta. A fiatal földrajztanárt két évvel ezelőtt a brazíliai Re­­cifében négyévi börtönre ítélték, mert rokonszenve­zett az egyetemista mozga­lommal. A brazíliai katonai junta nem tudja megbocsá­tani a tanároknak, hogy az egyetemi hallgatókkal barát­koznak. De Maya tanár egy évig volt a riói börtönben, majd Montevideóba szökött, onnan pedig Chilébe. Al­­lende elnök kormánya me­nedékjogot adott neki. Me­xikói sajtóértekezletén je­len volt még Horacio da Silva Perreira, a brazíliai hadsereg volt hadnagya, Vla­dimir Suarez Palmeira egye­temista vezető és Antonio Alberi Maffi fémmunkás is. A santiagói mexikói nagy­­követségre menekült 46 bra­zíliai nevében nyilatkoztak. Mindannyian menedékjogot kaptak a mexikói kormány­tól, és most minden jóaka­ratos ember segítségét kérik, hogy könnyítsenek a chilei nép helyzetén, hogy meg­mentsék a Chilében levő po­litikai menekültek életét. — Nyilvánvaló, hogy va­lamennyi üldözött chilei és a 12 000 külföldi nem talál­hat menedéket a követsége­ken. Embervadászat — Hálásak vagyunk Me­xikónak a menedékjogért — mondja Juarez —, és itt nem fogunk politikával fog­lalkozni. Egyébként Chilé­ben sem folytattunk politi­kai tevékenységet. A brazí­­í­liai terror elől menekültünk külföldre. De Chiléből is tá­­­­voznunk kellett, miután haj­­j­sza indult az idegenek el­len. A chilei rendőrség röp­cédulákat osztogat, amelyen a következő szöveg áll: „A külföldiek azért jöttek Chi­lébe, hogy segítsenek a zsi­dóknak a chilei nép irtásá­ban. Chileiek, fedjétek fel az idegeneket, és azonnal je­lentsétek a hatóságoknak!” A Chilében tartózkodó 12 ezer külföldi közül a legrosz­szabb helyzetben a négyezer brazíliai van. A többi dél­amerikai emigráns ugyanis tud spanyolul, a brazíliaiak azonban csak portugálul be­szélnek. Juarez tanár szerint ha meg is tanulnak jól spa­nyolul, akkor is elárulja őket portugálos kiejtésük. Ezért a Chilében levő bra­zíliaiak hallgatnak, mert nem tudják, hogy ki árulja be őket a rendőrségnek. A katonai junta már az államcsíny első napján min­den ok és figyelmeztetés nél­kül megölt tíz venezuelait. Többségük egyetemista volt. A santiagói nagy sportpályát a hatóságok nagy gyűjtőtá­borrá változtatták át. Szep­tember 18-án ötven külföl­dit küldtek a vesztőhelyre. Minden másodikat agyonlőt­ték, az életben maradottak pedig kétségbeejtő­­ állapot­ban vannak. Életük egy haj­szálon függ. Horacio da Silva Perreira, a brazil hadsereg volt had­nagya megrendítő történetet mondott el: — Egy razzia alkalmával fogtak el az utcán. A kijá­rási tilalom még nem kez­dődött el, de a rendőrőrsök már megjelentek, és kato­nai tehergépkocsikra tuszkol­tak mindenkit: asszonyokat, gyermekeket, öregeket — chileieket és néhány külföl­dit is. Egy öregember tilta­kozott, hogy még nem kez­dődött el a kijárási tilalom. A rendőrök abban a pilla­natban szitává lőtték — Chi­lében az én órám mutatja a pontos időt — mondta az őrs vezetője, és belerúgott az öreg holttestébe. Nyomtalanul eltűnnek az emberek A katonai junta néhány nappal ezelőtt cáfolta a kül­földiek üldöztetéséről szóló híreket. Hivatalosan közöl­ték azonban, hogy kellő in­tézkedéseket foganatosítanak azon idegenek ellen, akik törvénytelen úton érkeztek Chilébe. Juarez tanár szerint azon­ban voltaképpen minden kül­földi menekült törvénytelen úton érkezett Chilébe. Ho­gyan is lehetne például le­gálisan kijutni Brazíliából? A katonai junta közleménye csupán a hatóságok önké­nyes erőszakoskodását lep­lezi. A külföldieket fenyegető veszély nagyságát mutatja az a tény is, hogy a santiagói katonai kormányzat külön­leges brazíliai rendőregysé­geket hívott segítségül. Ezek az egységek rendkívül gyor­san dolgoznak. A letartóz­tatott brazíliaiak első cso­portjait máris Rióba szállí­tották, egyes esetekben azon­ban az emberek nyomtala­nul eltűntek... A külföldiek üldözése azon­ban az új rendszer ember­telenségének csak egyik meg­nyilvánulása. A brutális erő­szaknak mindenki ki van téve. Chilében nemcsak azok gyanúsak, akik együttműköd­tek a népi egység kormá­nyával, hanem mindenki, akinek kérges a tenyere — főleg, ha fiatal. — Mi bujdosók — magya­rázta Juarez tanár — meg­szoktuk már a parancsural­mat és az erőszakot, de az, ami most Chilében történik, példátlan eset Latin-Ameri­­ka történetében. — Egyazon napon és egy­azon helyen az államcsíny végrehajtói megöltek hatszáz diákot. Ez a szörnyű gaztett szeptember 13-án, két nap­pal az államcsíny után tör­tént. Santiago egyik külvá­rosa szakmunkásképző isko­lájának tanulói az iskolaud­varban gyülekeztek. A ta­nításra jöttek. A katonaság harckocsikkal bekerítette az iskolát, és a bejáratok elé géppuskát állított. Azután megkezdődött a mészárlás. Félórás eszeveszett lövöldö­zés után a katonák vissza­vonultak, de az iskola fölött helikopterek jelentek meg, s az épületet földig rombol­ták. Hatszáz tanuló életét oltották ki. B. RAFAJLOVIĆ Új járművek: a PPV és a Pedicar Leleményes amerikaiak az üzemanyag-ellátás vál­sága és a környezetvédel­mi intézkedések miatt „ke­nyérgőzzel’’ működő jár­műveket terveznek és gyártanak. Ezeket a kis járműveket, a gyermek­autókhoz hasonlóan, pe­dállal kell mozgásba hoz­ni. A vállalkozás komoly­ságára vall, hogy eddig már két cég mutatta be a nyilvánosságnak e különös közlekedési eszköz modell­jeit. Az egyiket PPV-nek (az emberi erővel működő jármű angol nevének rö­vidítése), a másikat pedig Pedicamnak nevezik. A PPV-t Michiganben gyártják és 379 dollárba (mintegy 6500 dinárba) ke­rül. Egy újságíró — aki kipróbálta — azt mondja, hogy ez a játékszer a fel­nőttek szórakozására szol­­gál csupán, és nem tekint­hető közlekedési eszköz­nek. A különös járműnek nincs fedele, de vásárol­ható hozzá egy nagy eser­nyő. Fűtése nincs. Fogas­kerékrendszere három se­besség váltogatását teszi lehetővé. A szerkezet any­­nyira kezdetleges, hogy nagyobb emelkedőket nem küzdhet le vele az ember. Sík területen legnagyobb sebessége 16 kilométer óránként. A pedálokat az első ülések alá építették be. Az említett újságíró szerint elképzelhetetlen, hogy a PPV helyettesítse a gépkocsit. Mégis már ta­valy több mint 330 000 amerikai rendelte meg ezt a járművet, valószínűleg mutatós külseje miatt és feltűnéskeltés céljából. E furcsa jármű másik modellje, a Pedicar, sokkal nagyobb reményeket kelt, habár még mindig csak kísérleti szakaszban van. Egyelőre nem tudni, mikor jelenik meg a piacon. Ter­vezője szerint az új típu­sú, a kerékpárétól eltérő pedálok alkalmazásával 50 százalékkal nagyobb telje­sítmény érhető el. Az új­fajta pedálok nem körben, hanem vízszintesen előre­­hátra mozgathatók. A per­cenkénti 60 mozdulat adja a legjobb teljesítményt. E jármű segítségével lassan ugyan, de 20 százalékos emelkedő is leküzdhető. A Pedicar is tetszetős külse­jű és eléggé tágas. A ve­zető mellett három kosár­nak vagy egy gyermeknek van hely. Mint a személy­­­gépkocsikat a Pedicart is ellátják fényszórókkal, visszapillantó tükörrel, biztonsági övvel és fékkel. Becslés szerint körülbelül 550 dollár (9350 dinár) lesz az ára.

Next