Magyar Szó, 1973. december (30. évfolyam, 329-343. szám)
1973-12-01 / 329. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ I Szombat. 1973. dec. 1. Forradalmiságon ma az önigazgatású szocialista viszonyokért folytatott következetes harcot értjük Tito elnök beszéde a jajcei díszülésen (Folytatás az 1. oldalról) volt ez, amely, akárcsak a nagy forradalmaik történetéből ismert forradalmi gyűlések, eltökélte, hogy mindenáron megőrzi népeink győzelmeinek gyümölcsét, és magára vállalta, hogy a világ tudomására hozza egy új igazságosabb társadalom megszületését. Az AVNOJ tanácstagjait, akik közül "sokan vérrel áztatott utat tettek meg a negyedik és, az ötödik offenzíva idején Bihactól a Sandraig és vissza, amikor erre a történelmi ülésszakra eljöttek, ama tett nagyságának a tudata vezérelte, amelyben részt fognak venni, valamint a büszkeség, hogy nekik jutott osztályrészül az a felelősség, hogy képviselői legyenek a népüiknek és valamennyi dolgozónknak abban a pillanatban, amikor maguk veszik kezükbe sorsukat, és lefektetik az új testvéri közösség , a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia alapját. Tudtában voltak annak, hogy az ő nemzedéküknek szánta a történelem azt a szerepet, hogy valóra váltsák népeink régi szabadságszerető törekvéseit, melyek kifejezésre jutottak az idegen uralom elleni évszázados küzdelemben, legjobb fiaiknak egy szabad és egyesült nemzetközösségben való boldogabb jövőjéről szőtt álmaiban. Az AVNOJ tanácstagjai annak is tudatában voltak, hogy ők annak a foradalomnak a képviselői, amely a Jugoszláv Kommunista Párt vezetése alatt érett és fejlődött ki a királyi Jugoszlávia reakciós népellenes uralma elleni harcban. A Jugoszláv Kommunista Párt a gyűlölt rezsim és a dolgozó nép kizsákmányolása elleni forradalmi antifasiszta harc során kialakította a szociális és politikai jogfosztottságból és a mély nem A néptömegek tudták, hogy a harc, amelybe a Jugoszláv Kommunista Párt hívta és vette őket, nem korlátozódik az országnak a megszállók alól való felszabadítására. Tudták, hogy mélyreható szociális változásokat is hoz majd, s nem engedi meg a nép soraiban gyűlölt régi helyzetre való visszatérést, s hogy ez a harc egyúttal minden népnek az önrendelkezési jogáért, nemzeti szabadságért és egyenjogúságáért is folyik. S éppen ez tette lehetővé azt a korábban nem tapasztalt kezdeményező és alkotókészséget a nép legszélesebb köreiben, amely annyira jellemző volt népfelszabadító harcunkra, az egész idő alatt. A forradalom fegyveres erőinek és az új néphatalmi szerveknek a megalakításával megszületett egy új államtípus, a néphatóságok állama, a párizsi kommün és a lenini tanácsok államtpusa. A mi új néphatalmunk magában hordozta az igazi szocialista hatalom minden lényeges ismertető jelét. A legdemokratikusabb alapokon felépülve már magában hordozta azokat a döntő mozzanatokat, melyekre később tovább épül önigazgatású szocialista társadalmunk. Felszabadító háborúnk és forradalmunk sikeres fejlődése tette lehetővé, hogy már 1942 végén megtartsuk az AVNOJ I. ülésszakát Bihacon. Már akkor lefektettük az alapját annak, amit egy évvel később Itt Jajcéban sikerre vittünk. Az AVNOJ megalakításával országnak és világnak feleletet adtunk arra a kérdésre, melyek a mezeti válságból való kiút platformáját, amely válságban a jugoszláv társadalom már a közös állam létrejötte óta benne volt. Pártunk ezen a forradalmi úton a jugoszláv népek felkelésének és felszabadító harcának szervezőjévé nőtte ki magát. Mozgalmunk a valamennyi megszálló elleni, a testvériségért és egységért, a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi átalakulásért vívott harc platformja alapján a háború folyamán tömörítette és aktivizálta a legszélesebb néptömegeket — a munkásosztály, a parasztság, az ifjúság és a népi intelligencia milliós tömegét, a társadalom minden dolgozó és hazafias érzelmű rétegét. A JKP vezetőségének világos irányvétele, amely már kezdettől fogva az össznépi felkelésre és a felszabadító háborúra irányult, lehetővé tette, hogy a legkülönfélébb formákban kifejezésre jusson népeink felkelő erőinek forradalmi alkotókészsége, szervezettsége és kezdeményezése. Ez kifejezésre jutott a partizánalakulatok és más fegyveres katonai erők létrehozásában, valamint a népfelszabadító bizottságoknak mint az új forradalmi hatalom demokratikus szerveinek megalakításában. Ifjúsági, női, művelődési és más antifasiszta szervezetek jöttek létre azzal az egységes céllal, hogy hozzájáruljanak a népfelszabadító harc kiterjesztéséhez és sikeréhez. Ehelyütt is külön ki kell emelnem, hogy a nők nagy számban vettek részt nemcsak a hátvédalakulatokban, hanem az első sorokban is, puskával a kezükben vállalták a közös sorsot a többi harcossal. Az általános népi harc kibontakozása szempontjából döntő szerepük volt a kommunistáknak , a párt- és a SKOJ-tagoknak egyaránt. .. felszabadító harcunk alap- vető politikai céljai, és milyen Jugoszláviáért küzdünk. Népfelszabadító hadseregünk győzelmei és a népfelszabadító harc általános eredményei, melyek megteremtették a feltételeket az AVNOJ II. ülésszakához, a Hitler-ellenes koalíció eredményeivel egyidejűleg valósultak meg. A Vörös Hadsereg győzelmei, melyek fordulópontot jelentettek a második világháborúban és a nyugati szövetségesek győzelmei is a fasizmus közeli bukását sejttették. Ilyen körülmények között az AVNOJ a maga határozataival az a döntő tényező volt, amely az új államnak már születése folyamatában biztosította az egyenjogú partner sajátosságait ebben a koalícióban. S ez egyben szavatosság is volt ahhoz, hogy Jugoszlávia népei a még előttük álló nehézségek és akadályok ellenére a jövőben is önmaguk döntsenek sorsukról. És ebben is kifejezésre jut egy forradalom igazi lényege : a forradalom annyira erős és anynyira elismert, amennyire képes arra, hogy megszervezze és tettekben kimutassa igazi erejét, méghozzá a kellő pillanatban. Azon eltökéltségünk mögött, hogy a felszabadító háborút győzelemre vigyük, s egyúttal teljesítsük szövetséges voltunkból eredő kötelezettségeinket, egy erős és egységes népfelszabadító hadsereg állt mintegy háromszázezer edzett harcossal, továbbá a néphatósági szerveknek és a politikai valamint más nemzeti szervezeteknek a népfelszabadító frontban egyesült rendszere. A népfelszabadító háború vívmányain fejlődött ki és még ma is fejlődik az új jugoszláv szocialista hazafiság, az önigazgatású szocialista jugoszlávság osztálytartalmának tudata, melyet a népek közötti viszonyok internacionalista szolidaritásának szelleme hat át. Ez teszi lehetővé a nemzeti individualitás legszélesebb körű felvirágzását, és azt az alkotókészséget is, amellyel szocial. Amikor ma forradalmi szocialista fejlődésünk harmincéves útjára visszatekintünk, amikor felidézzük az AVNOJ II. ülésszakával kapcsolatos emlékeinket, jogosan mondhatjuk, hogy következetesen valóra váltottuk és szocialista rendszerünkbe is beépítettük történelmi határozatait. Joggal beszélhetünk tehát forradalmunk folytonosságáról, mert a túlhaladott dolgok állandóan változnak a szocialista fejlődés folyamatában. Forradalmunk, valamenynyi osztályjegyével együtt, az állandó progresszív változás révén, a már megvalósított eredmények bíráló- és alkotó felülmúlása által folytatódik. Érthető, hogy társadalmunknak, mint minden más társadalomnak is, át kellett élnie a vajúdás fájdalmait és a különféle válságos helyzeteket. Ám társadalmunk sohasem mondott le azokról a lényegi jegyekről, amelyek szocialistává teszik. Az önigazgatás elve, amely még a forradalom fegyveres szakaszában keletkezett, egész mai társadalmi fejlődésünk alapját képezte. A szocialista önigazgatás még a fejletlenebb formáinak időszakában is lehetővé tette, hogy könnyebben leküzdjük a különféle nehézségeket, melyek fejlődésünk során jelentkeztek, és hogy irigylésre méltó sikereket érjünk el. A társadalmunk sok területén megvalósított eredmények valóban lenyűgözőek. Közösségünk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jellege teljesen megváltozott. Mélyreható változások mentek végbe a termelési viszonyokban, a termelőerők fejlődésében, a lakosság szociális struktúrájában, életszínvonalában, a művelődésben, a tudományban és a kultúrában az élet minden területén. Óriási átalakuláson mentek át szocialista köztársaságaink és tartományaink is, az ország minden része, többé-kevésbé minden helység, város és falu, lista közösségünk gazdagodik. A küszöbönálló alkotmánymódosítással forradalmunknak ezek a vívmányai tovább fejlődnek és szilárdulnak. Ezeken az alapokon sarjad ki és fejlődik országunk erőteljes egységes védelmi rendszere, amely az általános honvédelem és a társadalmi önvédelem koncepcióján alapszik, ami viszont önigazgatású szocialista közösségünk társadalmi lényegének megnyilvánul.A második világháborút követő időszakban országunk többszörösen gyorsabb ütemben fejlődött, mint korábban a kapitalista Jugoszlávia idején. Nem szabad elfelejtenünk, hogy országunkat a háború során teljesen feldúlták és kifosztották, hogy az újjáépítést úgyszólván a semmiből kezdtük, nagyon kis anyagi alappal, súlyos szociális problémákkal küzdve, gyakran mostoha nemzetközi és más körülmények közepette. Jugoszlávia gyorsan fejlődött iparilag fejlett országgá. Gazdaságunk ma ötször annyit termel — ipara tízszer, mezőgazdasága pedig kétszer annyit — mint 1947-ben. És habár lakosságunk száma időközben ötmillióval gyarapodott, vagyis csaknem egyharmadával, a lakosonkénti társadalmi termék reális értéke több mint három és félszeresére növekedett. A társadalmi összterméknek csaknem negyven százalékát ma már a gyáripar adja. Nemcsak nagy gazdasági, hanem óriási szociális változások is történtek társadalmunkban Óriási változások mentek végbe a lakosság szociális struktúrájában is. Amíg a háború előtt csak minden tizenhetedik lakos volt alkalmazásban, ma minden ötödik. A nem mezőgazdasági lakosság ma az összlakosságnak több mint háromötödét képezi, s a lakosok csaknem negyven százaléka városokban él. Gyökeresen módosult a lakosság szakmai és képzettségi struktúrája is. Minden hatodik polgárnak közép- és főiskolája vagy egyetemi képzettsége van. Az egyetemeken és főiskolákon csak az elmúlt esztendőben harmincegyezer hallgató fejezte be tanulmányait, vagyis ötször annyi, mint két évtizeddel ezelőtt. Jelentős eredményeket értünk el a lakosság szociális és egészségügyi védelmében is, a művelődési életben stb., de ezek az eredmények még nincsenek olyan szinten, amilyenre szocialista társadalmunkban szükség volna. ? A szocialista önigazgatás fejlődésével egyidejűleg embereink arcéle is megváltozott. Tömegével emekedtek ki a szocializmus harcosai, az önigazgatók, akik tudatában vannak erejüknek és társadalmi szerepüknek. A munkástanács és más társadalmi önigazgatási szervek választásainak csak egy mandátuma során a szocializmus gyakorlati iskoláját több ezer dolgozó járja ki. Ezekben a társadalmi folyamatokban formálódik az új egyéniség, amely egyre újabb és szélesebb körű ismeret szerzésére, egyre kiválóbb emberi kvalitásokra törekszik, egy olyan egyéniség, amelyet a humanizmus, a szolidaritás érzete és a mély szocialista hazafiság hat át. Szocialista önigazgatásunk megszilárdította szocialista közösségünk egységének alapjait, ami döntő jelentőségű sok nemzetiségű államunk fejlődése szempontjából. A jelenlegi alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy az önigazgatás egy egységes társadalmi rendszerré fejlődjön, egységes termelési társadalmi viszonyon alapulva, valamennyi társadalmi tényező egybehangolt működésével, a társult munka alapszervezeteitől és más önigazgatási alapegységektől egészen a föderációig. Ezért az a harc, amelyet ma vívunk a társult munka döntő szerepéért, azt a célt szolgálja, hogy a dolgozók részesei legyenek a társadalmi haladás egészének, továbbá azt, hogy a munkásosztály valóban uralkodó gazdasági és politikai erővé váljon. És éppen ez az a történelmi folyamat, amelyben a társadalmi igazgatás funkcióit az anyagi és kulturális javak közvetlen létrehozói veszik át, amelyben fokozatosan megvalósul a munka alóli felszabadulás, vagyis Marx jóslata: a munka köztársasága. A munkásosztály történelmi küldetésének lényege, hogy túlhaladja az osztály- felosztottságot a társadalomban, a termelőknek a munkaeszközöktől, munkafeltételektől és munkasikerektől való évszázados elkülönítettségét, és ez a szocialista önigazgatás legmélyrehatóbb értelme. Még erősebb Kommunista Szövetségre van szükségünk Az önigazgatás mint a proletárdiktatúra sajátságos formája a Kommunista Szövetség és a többi, szervezett szocialista erő elé forradalmunk jelenlegi szakaszában új rendkívül nagy és bonyolult feladatokat állít. Hogy végrehajthassuk őket, még szervezettebbeknek kell lennünk. Mindenekelőtt még erősebb Kommunista Szövetségre van szükségünk, amelynek a leghathatósabban arra kell törekednie, hogy tagjai még nagyobb mértékben szocialista erőink legszélesebb frontjának élharcosaivá váljanak. A Kommunista Szövetség ma egyre tettrekészebb. A kommunisták sokkal tevékenyebbek, politikailag elkötelezettebbek a társadalmi fejlődés időszerű kérdéseinek megoldását illetően. Ám a társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális életben mutatkozó időszerű problémák bonyolultsága, valamint a régi osztálytársadalom maradványainak és az önigazgatású szocializmustól idegen elemeknek a ténykedése folytonosan új erőfeszítéseket követel tőlünk, valamennyi szocialista erő egyre nagyobb eszmei-politikai és szervezési készségét igényli. Jelenlegi eltökélt irányvonalunk, hogy erősítsük a Kommunista Szövetséget, hogy megvalósítsuk annak teljes eszmei és akcióegységét, hogy megköveteljük a felelősséget, és magasabb szintre emeljük a marxista képzést, vagyis, hogy megteremtsük a Kommunista Szövetség vezető szerepét a társadalomban, valójábannem más, mint harc az önigazgatás további erősítéséért, a munkásosztálynak mint döntő forradalmi társadalmi erőnek a pozíciójáéért. Az új alkotmány kdolgozására, a gazdaság megszilárdításának megvalósítására a Kommunista Szövetség eszmei és akcióegységének keresztülvitelére, irányuló jelenlegi tevékenységünk a JKSZ X. kongresszusa előkészületeinek összetevője. Ez a kongresszus egy eszmeileg, politikai és szervezetileg megfelelő és harcos politikai szervezetnek a kongresszusa kell hogy legyen, egy olyan egységes forradalmi élcsapaté, amilyenre munkásosztályunknak, országunk dolgozóinak és népeinek szüksége van. Ahhoz, hogy eztelérjük, összpontosítanunk ■kell a figyelmünket a párt- szélből, a platformból és az új alkotmányból, valamint a JJKSZ Elnökségének 21. ülésén hozott határozatokból eredő feladatainkra. Jugoszlávia dolgozói, amikor közvetlenül részt vesznek a jelenlegi feladatok teljesítésében, a legteljesebb mértékben támogatják a Kommunista Szövetséget és annak forradalmi akcióját, mint ahogy ezt mindig is tették, akkor, amikor a kommunisták elöljártak a harcban, és amikor a szavakat tettekkel váltották fel. Éppen a szocialista önigazgatásért folyó ilyen tevékenység és elszánt küzdelem szilárdította meg a dolgozóknak a pártba, a Kommunista Szövetségbe vetett hitét. Minden nemzet saját meggyőződése és akarata alapján döntsön sorsáról III. Az új Jugoszlávia nemzetközi elismeréséért vívott harcban az AVNOJ II. ülésszakának döntéseivel harminc évvel ezelőtt megszabtuk külpolitikánk alapelveit is. Jugoszlávia népei nemcsak önmaguk felszabadulásáért küzdöttek, hanem a szövetségesekkel együtt nagy áldozatokat is hoztak. Azzal, hogy sorsuk irányítását a kezükbe vették, népeink szilárdan eltökéltek, a forradalom jellegzetességeivel, az ország érdekeivel és nem(Folytatása az 5. oldalon) A népfelszabadító háború vívmányain fejlődik az új jugoszláv hazafiság Az önigazgatás mindenkor lehetővé tette, hogy könnyebben leküzdjük a nehézségeket Tito, Xhavid Nimani, Branko Mikulié, Edvard Kardelj és Mitja Ribičič a díszülés előtt