Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 163-177. szám)

1974-06-16 / 163. szám

UC lots. Млсш Szó P­a­ffia ■ ававвааввапааеоааввчБзвваававвааааааввааавввваваапаааввапааавпааБввавааааааааввваакв K / -V* Šfiaiii XXXI. évf., 163. (9714.) sz. SSSSSS Vasárnap, 1974. június 16.­­ gyártja: / "'VvD 1 V* V I v \ Ara 1,50 DINAR "■ ——----------------------------------­~ . ' , • (" 0 __________________________________________________________________________________________________________ Egybehangolt akció •­E­zekben a napokban, amikor annyi szó hangzik el a kong­resszusi határozatok végre­hajtásáról, a figyelem ért­hetően a társult munka alapszervezeteiben működő KSZ-szervezetekre irányul. A Vajdasági Kommunista Szövetség Elnöksége múlt heti ülésének is ez volt az egyik fő témája. Mi sem természetesebb en­nél, hiszen társadalmunk alapsejtje a társult munka alapszervezete. Itt kell való­ra váltani a munkásosztály uralkodó szerepéről szóló al­kotmányos elveket, itt kell küzdeni a jövedelemeltulaj­donítás minden eddig ismert vagy esetleg új formái ellen, itt kell további erőfeszítése­ket tenni az önigazgatáson alapuló szocialista termelési viszonyok fejlesztésére, itt kell kibontakoznia a dolgo­zók öntevékenységének, al­kotó szellemű kezdeménye­zésének. Nemegyszer hangzott már el, hogy ezek a folyamatok nem fognak önmaguktól el­indulni és kiteljesedni, s hogy nem lehet őket rábízni az ösztönösségre. Ma már a napnál is világosabb, hogy tudatos, egybehangolt — s tegyük hozzá: irányított — politikai akció nélkül nem sokra megyünk. Ilyen értelemben a Kom­munista Szövetség alapszer­vezeteire, minden egyes párt­tagra igen nagy feladatok várnak. Ez már igen széles körben tudatosodott, a cse­lekvési készség is magas fo­kú. Kevés azoknak a száma, akik nem ismerték fel, hogy fejlődésünk egy új szakaszá­ba léptünk, amely még több munkát, tudást, fegyelmet, még nagyobb eszmei és ak­cióegységet igényel. Mindez azonban — bár­mennyire fontos is — mégis csupán egy nélkülözhetetlen alapfeltétele a kongresszusi határozatok végrehajtásá­nak. A legfontosabb tenni­való csak ezután következik: az akarást, a készséget még jobban be kell építeni a konkrét akcióba, a szerveze­teknek, a KSZ-tagoknak még jobban­ képesíteniük kell magukat, hogy tervszerűen és hatékonyan dolgozzanak a helyzet megváltozásán. Ennek érdekében tudniuk kell, hogy hányadán is áll az önigazgatás a társult mun­kának abban az alapszerve­zetben, amelyben dolgoznak, hogyan funkcionál a kül­döttrendszer, a dolgozóknak van-e betekintésük a jöve­delem alakulásába és elosz­tásába. Ezeknek és sok min­den másnak az ismeretében lehet csak az akcióterveket elkészíteni és mindenkit a kongresszusi határozatok megvalósítására mozgósítani. A KSZ-alapszervezetek­­nek, a titkárságoknak a kongresszusi határozatok tel­jesítéséért indított küzde­lem élén kell állniuk, össze­tett, sok körültekintést, még több forradalmi elszántságot követelő munka ez, hiszen nem süllyedhetnek a paran­csolás, a szektás magatartás szintjére, de nem is folytat­hatnak vég nélküli vitákat. Vezető szerepüket, egysé­güket csakis az eszmei-poli­tikai harcban és a gyakor­lati akciókban juttathatják kifejezésre, természetesen a demokratikus centralizmus elveinek tiszteletben tartá­sával. KALAPOS Zoltán A parasztfelkelések forra­dalmi mozgalmak voltak• Fél évezred eseményeit idézték fel és emlékművet lepleztek le Ljubljanában • Edvard Kardelj mondott beszédet az ünnepségen A szlovén parasztfelkelések 500. évfordulójának köz­­társasági záróünnepségei tegnap délelőtt zajlottak le a ljubljanai várban. A nagyszabású ünnepségen részt vettek Szlovénia dolgozói, fiataljai, a vidék lakossága, valamint a szomszé­dos Horvátország képviselői, az Olaszországban és Auszt­riában élő szlovénok küldöttségei. Az ünnepségen jelen volttak Szlovénia és Horvátor­szág társadalmi-politikai életének legkimagaslóbb veze­tői, köztük Edvard KARDELJ, Stane DOLANC, Sergej KRAIGHER, Jakov BLAŽEVIC, Milka PLANINC, France POPIT, Marijan BRECELJ, Mitja RIBICIC és Ivo MARGAN. Edvard Kardelj, aki lelep­lezte a parasztfelkelések ju­bileuma alkalmából állított emlékművet, beszédet mon­dott az egybegyűlteknek a parasztfelkelések történelmi jelentőségéről. — Ma leleplezzük azt az emlékművet, amelyet a Szlo­véniában folytatott osztály­összetűzések és forradalmi harcok emlékére állítottunk. E felkelések ugyan sok év­századdal ezelőtt játszódtak le, de hatásuk mélyen bevé­sődött a szlovén történelem­be, hagyományaik pedig a mai napig minden emberi, demokratikus és forradalmi mozgalom és minden haladó gondolat, a szldván kultúra kiapadhatatlan forrásai ma­radtak — állapította meg be­szédében Edvard Kardell. — Ez a forradalmi mozgalom már a XV. század második felében kezdődött, s két év­század során vereségeket is szenvedett, de mindig meg­újult, nem tudta megsemmi­síteni sem a feudális urak terrorja, sem a reformáció ellenes erőszak. E forradal­mi mozgalomból állandóan fegyveres lázadások és fel­kelések lobbantak fel. Kardelj ezután leszögezte, hogy mai fogalmaink és ta­pasztalataink szerint a régi igazságért történelmi jelszó­val folytatott ezen harcnak hasonló társadalmi és törté­nelmi szerepe van, mint an­nak, amely a proletárforra­dalom korában folyt, vagyis amikor a munkásosztály ál­landó harcot vívott gazdasá­gi és szociális helyzetének javításáért, s egyúttal módja és eszköze is annak, hogy a munkásosztály tömegei be­kapcsolódjanak az egész tő­késrendszer megszüntetésére, az új szocialista társadalmi viszonyok megteremtésére irányuló forradalmi akcióba. Miután hangsúlyozta, hogy ez a forradalmi mozgalom, amely Kmečka zveza néven is ismert, kiterjedt minden szlo­vén tartományra, és hogy kapcsolatba került a szom­szédos országok hasonló moz­galmaival és szervezeteivel is, politikai vagy katonai szövetségre lépett velük, Kardelj a következőket mondta: — Ebből a mozgalomból a XVI. század végétől a XVIII. század elejéig a szlovén tar­tományokban több száz pa­rasztlázadás és lázadáskísér­­let született, köztük az öt nagy parasztfelkelés is. Az 1478-as évi koruškai felke­lésre, az 1915-ös évi legna­­gyobb szlovén parasztfelke­lésre, Marija Gubec 1573-as évi parasztlázadására, az 1635. évi felkelésre és az 1713. évi tolmini­­ felkelésre gondolok. Miután megállapította, hogy ezek a felkelések első­sorban a feudalizmus elleni forradalom első lépései vol­tak. Kardelj rámutatott, hogy a forradalmi harc e fenséges időszakának rendkívül nagy jelentősége volt a szlovén nemzet további történelmére. Ez különösképpen az 151405. évi legnagyobb szlovén pa­rasztfelkelésre vonatkozik, amely a nagy német paraszt­­háborút 10 esztendővel meg­előzte, s ez azt bizonyítja, hogy igazán kifejezte a szlo­vén jobbágyok törekvéseit és akaratát, nem volt bizo­nyos külföldi események visszhangja. Azért rendkívül fontos, mert sok évszázad után első ízben egyesítette az összes szlovén tartományt a közös harcban, maga köré gyűjtötte a harcra képes szlo­vén jobbágyság óriási több­ségét, és több hónapon át fenntartotta hatalmát a szlo­vén terület legnagyobb ré­szén. Az ilyen eszmei és politikai forrongás Kardelj megítélése (Folytatása az 5. oldalon) Elutazott hazánkból az iraki alelnök Hatnapos hivatalos látoga­tás után tegnap reggel 10 órakor elutazott Jugoszlá­viából Szadam Husszein ira­ki alelnök. — Gyümölcsöző­­megbe­széléseket folytattam a ju­goszláv államférfiakkal — jelentette ki Szadam Hus­­­szein az indulás előtt. Han­got adott meggyőződésének, hogy a megbeszélések nyo­mán tovább fejlődnek Irak és Jugoszlávia kapcsolatai. A tekintélyes vendégtől többek között Džemal Bn­e­­dic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke vett búcsút a belgrádi repülőtéren. Miután a zenekar elját­szotta a két ország himnu­szát. Husszein alelnök a re­pülőgép bejáratánál szívé­lyes búcsút vett vendéglátó­jától, Džemal Bijedictől, és köszönetet mondott a figyel­mességért és a vendéglátá­sért. ' ■■■­•(■■ Heinemann: Örömmel vák­ul! Tilít A nyugatnémet köztársasági elnök nyilatkozata a Viesniknek Dr. Gustav Heinemann, a Német Szövetségi Köztársa­ság elnöke kijelentette: örömmel tölti el, hogy Josip Broz Tito köztársasági el­nök rövidesen ellátogat Nyu­gat-Németországba. Dr. Heinemann a Vjesmik bonni tudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyoz­ta: a Német Szövetségi Köz­társaság és Jugoszlávia kap­csolatai beleilleszkednek az NSZK enyhülési politikájába. Mint mondta, e kapcsolatok igen jól fejlődnek. Erről ta­núskodik az is, hogy sok jugoszláv munkás dolgozik Nyugat-Németországban, va­lamint az, hogy évről évre sok nyugatnémet turista lá­togat el Jugoszláviába. — A jugoszláv vendégmunkások hozzájárulnak a két nép jobb kölcsönös megértéséhez — mondta Heinemann. A továbbiakban kijelen­tette, hogy minden ország­nak magának kell eldönte­nie, tömbhöz csatlakozik-e vagy el nem kötelezett ma­rad, majd megállapította: — Rokonszenvezünk Jugoszlá­via törekvésével, hogy el nem kötelezett ország marad­jon. A nyugatnémet köztársasá­gi elnök hangot adott meg­győződésének, hogy Tito elnök küszöbönálló látoga­tása során érdemben fognak tárgyalni a közös érdekű kér­désekről. Az állami látoga­tások az egyetértés fejlesz­tésének a legmagasabb foka. Heineman további sikeres fejlődést, kívánt­ Jugoszláviá­nak. Véleménye szerint a vi­lág ma hatalmas problémák előtt áll, s miattuk közös uta­kat kell keresni a jövő felé. Sok kérdést immár nem le­het nemzeti keretekben ren­dezni, hanem nemzetközi együttműködéssel kell meg­oldani őket, fejezte be nyi­latkozatát dr. Gustav Meiner­mann. Szabó Ida elnökletével ülésezik a Híd 40. évfordulójának ünnepi bizottsága. A bi­zottság, amelyben helyet kaptak tartományunk legkiemelkedőbb közéleti és művelő­dési dolgozói, elfogadta a jubileumi esztendő programtervét. Ugyanakkor döntést ho­zott, hogy a Hidat a Testvériség és Egység Arany Koszorús Érdemrendjére terjeszti elő. Az ünnepi bizottság ülése után átadták a Híd Irodalmi Díjat és a Fórum Kép­zőművészeti Díjat. Az idei Híd-díjat Gion Nándor, a képzőművészeti díjat pedig Faragó Endre kapta Dolgozóink tőljes akciókat várnak a kongresszus után Stane Dolanc titkárnak a JKSZ Végrehajtó Bi­zottsága legutóbbi ülésén mondott beszédéből A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsá­ga Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának első ülésén mon­dott megnyitó beszédében Stane Dolanc, a Végrehajtó Bizottság titkára többek kö­zött az alábbiakat mondta: A Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusá­nak rövid előzetes értékelé­­sén kívül az alábbiakban fel­vázolom a Jugoszláv Kom­munista Szövetség akciójá­nak néhány fő irányát, hogy legalább egy rövidebb idő­szakra kijelölhessük a Vég­rehajtó Bizottság legsürgő­sebb feladatait. Úgy vélem, elvtársak, azonnal meg kell indítanunk a tevékenységet az egész Jugoszláv Kommu­nista Szövetségben, hogy munkánkban ne álljon be zökkenő. A Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusa lezárult. Rendkívül nagy visszhangot keltett az ország­ban és külföldön egyaránt. Most azonban a Kommunis­ta Szövetségtől és társadal­munk többi társadalmi-poli­tikai tényezőjétől is konkrét akciókat várnak a társadal­mi élet minden területén. Ha ugyanis ezek az akciók el­maradnának, nagymértékben csökkenne az értéke minden­nak, amit a kongresszuson elhatároztunk, a politikai hangulat mindenképpen lan­kadni kezdene, ez pedig sem­miképpen sem lenne jó. Úgy gondolom, elvtársak, folytatta Stane Dolane, egy­öntetűek vagyunk az értéke­lésben, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusán nagyfokú egység jutott kifejezésre minden megvitatott politikai kérdésben. A kongresszus maradéktalanul jóváhagyta a Kommunista Szövetségnek a X. kongresszust megelőző munkáját és fejlődésünk fő irányait: az önigazgatási rendszert mint a szocializ­mus építésének sajátos jugo­szláv koncepcióját és az el nem kötelezettség politiká­ját. Mindkét tényezőt egyön­tetűen jóváhagyta a kong­resszus, és éppen ez keltet­te a legnagyobb visszhangot. A kongresszus ugyanis egyér­telműen és egyhangúlag­­ ki­mondta, hogy Jugoszlávia megmarad olyannak, ami­lyen; hogy sajátos feltételei­nek és szükségleteinek meg­felelően a neki legjobban megfelelő rendszert építi, és hogy el nem kötelezett or­szág marad. Ez az egység, valamint az, hogy Tito elv­társat olyan közfelkiáltással választották meg a Jugo­szláv Kommunista Szövetség elnökévé, amilyenre nálunk még nem volt példa, nagy­mértékben megerősítette Ju­goszlávia fontos nemmzetközi szerepét, s e szerep egyre fo­kozódik. A X. kongresszuson het­ven ország kilencvenöt mun­ká­s­ és haladó pártjának és mozgalmának küldöttsége vett részt. Összehasonlítás­képpen megemlítem, hogy a VIII. kongresszuson negyven küldöttség vett részt huszon­hét országból, a IX.-en pe­dig hatvanhat delegáció negy­venhét országból. Tizenhá­rom párt üdvözletet küldött a X. kongresszusnak. — Megítélésem szerint, elv­társak, a Kommunista Szö­vetség akciójának fő straté­giai feladata jelenleg a JSZSZK Alkotmányának életre hívásáért folytatott harc. Ebből származik sok más feladat a Jugoszláv Kommunista Szövetség mun­kájának minden területén — kezdve a kizárólag párt- és szervezeti kérdésektől egé­szen azokig a­ problémákig, amelyek a gazdasági, társa­dalmi-gazdasági és­­társadal­mi-politikai helyzetből, a tö­megszervezetekkel, a Szocia Háta Szövetséggel, a szak­­szervezettel és a többi szer­vezettel folytatott munkából erednek. Kezdve a kultúra és a közoktatás problémáitól egészen fejlődésünk nemzet­közi kilátásáig. (Dolanc elvtárs beszédét részletesebben a Kommunis­ta holnapi száma közli.)

Next