Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 163-177. szám)
1974-06-16 / 163. szám
UC lots. Млсш Szó Paffia ■ ававвааввапааеоааввчБзвваававвааааааввааавввваваапаааввапааавпааБввавааааааааввваакв K / -V* Šfiaiii XXXI. évf., 163. (9714.) sz. SSSSSS Vasárnap, 1974. június 16. gyártja: / "'VvD 1 V* V I v \ Ara 1,50 DINAR "■ ——----------------------------------~ . ' , • (" 0 __________________________________________________________________________________________________________ Egybehangolt akció •Ezekben a napokban, amikor annyi szó hangzik el a kongresszusi határozatok végrehajtásáról, a figyelem érthetően a társult munka alapszervezeteiben működő KSZ-szervezetekre irányul. A Vajdasági Kommunista Szövetség Elnöksége múlt heti ülésének is ez volt az egyik fő témája. Mi sem természetesebb ennél, hiszen társadalmunk alapsejtje a társult munka alapszervezete. Itt kell valóra váltani a munkásosztály uralkodó szerepéről szóló alkotmányos elveket, itt kell küzdeni a jövedelemeltulajdonítás minden eddig ismert vagy esetleg új formái ellen, itt kell további erőfeszítéseket tenni az önigazgatáson alapuló szocialista termelési viszonyok fejlesztésére, itt kell kibontakoznia a dolgozók öntevékenységének, alkotó szellemű kezdeményezésének. Nemegyszer hangzott már el, hogy ezek a folyamatok nem fognak önmaguktól elindulni és kiteljesedni, s hogy nem lehet őket rábízni az ösztönösségre. Ma már a napnál is világosabb, hogy tudatos, egybehangolt — s tegyük hozzá: irányított — politikai akció nélkül nem sokra megyünk. Ilyen értelemben a Kommunista Szövetség alapszervezeteire, minden egyes párttagra igen nagy feladatok várnak. Ez már igen széles körben tudatosodott, a cselekvési készség is magas fokú. Kevés azoknak a száma, akik nem ismerték fel, hogy fejlődésünk egy új szakaszába léptünk, amely még több munkát, tudást, fegyelmet, még nagyobb eszmei és akcióegységet igényel. Mindez azonban — bármennyire fontos is — mégis csupán egy nélkülözhetetlen alapfeltétele a kongresszusi határozatok végrehajtásának. A legfontosabb tennivaló csak ezután következik: az akarást, a készséget még jobban be kell építeni a konkrét akcióba, a szervezeteknek, a KSZ-tagoknak még jobban képesíteniük kell magukat, hogy tervszerűen és hatékonyan dolgozzanak a helyzet megváltozásán. Ennek érdekében tudniuk kell, hogy hányadán is áll az önigazgatás a társult munkának abban az alapszervezetben, amelyben dolgoznak, hogyan funkcionál a küldöttrendszer, a dolgozóknak van-e betekintésük a jövedelem alakulásába és elosztásába. Ezeknek és sok minden másnak az ismeretében lehet csak az akcióterveket elkészíteni és mindenkit a kongresszusi határozatok megvalósítására mozgósítani. A KSZ-alapszervezeteknek, a titkárságoknak a kongresszusi határozatok teljesítéséért indított küzdelem élén kell állniuk, összetett, sok körültekintést, még több forradalmi elszántságot követelő munka ez, hiszen nem süllyedhetnek a parancsolás, a szektás magatartás szintjére, de nem is folytathatnak vég nélküli vitákat. Vezető szerepüket, egységüket csakis az eszmei-politikai harcban és a gyakorlati akciókban juttathatják kifejezésre, természetesen a demokratikus centralizmus elveinek tiszteletben tartásával. KALAPOS Zoltán A parasztfelkelések forradalmi mozgalmak voltak• Fél évezred eseményeit idézték fel és emlékművet lepleztek le Ljubljanában • Edvard Kardelj mondott beszédet az ünnepségen A szlovén parasztfelkelések 500. évfordulójának köztársasági záróünnepségei tegnap délelőtt zajlottak le a ljubljanai várban. A nagyszabású ünnepségen részt vettek Szlovénia dolgozói, fiataljai, a vidék lakossága, valamint a szomszédos Horvátország képviselői, az Olaszországban és Ausztriában élő szlovénok küldöttségei. Az ünnepségen jelen volttak Szlovénia és Horvátország társadalmi-politikai életének legkimagaslóbb vezetői, köztük Edvard KARDELJ, Stane DOLANC, Sergej KRAIGHER, Jakov BLAŽEVIC, Milka PLANINC, France POPIT, Marijan BRECELJ, Mitja RIBICIC és Ivo MARGAN. Edvard Kardelj, aki leleplezte a parasztfelkelések jubileuma alkalmából állított emlékművet, beszédet mondott az egybegyűlteknek a parasztfelkelések történelmi jelentőségéről. — Ma leleplezzük azt az emlékművet, amelyet a Szlovéniában folytatott osztályösszetűzések és forradalmi harcok emlékére állítottunk. E felkelések ugyan sok évszázaddal ezelőtt játszódtak le, de hatásuk mélyen bevésődött a szlovén történelembe, hagyományaik pedig a mai napig minden emberi, demokratikus és forradalmi mozgalom és minden haladó gondolat, a szldván kultúra kiapadhatatlan forrásai maradtak — állapította meg beszédében Edvard Kardell. — Ez a forradalmi mozgalom már a XV. század második felében kezdődött, s két évszázad során vereségeket is szenvedett, de mindig megújult, nem tudta megsemmisíteni sem a feudális urak terrorja, sem a reformáció ellenes erőszak. E forradalmi mozgalomból állandóan fegyveres lázadások és felkelések lobbantak fel. Kardelj ezután leszögezte, hogy mai fogalmaink és tapasztalataink szerint a régi igazságért történelmi jelszóval folytatott ezen harcnak hasonló társadalmi és történelmi szerepe van, mint annak, amely a proletárforradalom korában folyt, vagyis amikor a munkásosztály állandó harcot vívott gazdasági és szociális helyzetének javításáért, s egyúttal módja és eszköze is annak, hogy a munkásosztály tömegei bekapcsolódjanak az egész tőkésrendszer megszüntetésére, az új szocialista társadalmi viszonyok megteremtésére irányuló forradalmi akcióba. Miután hangsúlyozta, hogy ez a forradalmi mozgalom, amely Kmečka zveza néven is ismert, kiterjedt minden szlovén tartományra, és hogy kapcsolatba került a szomszédos országok hasonló mozgalmaival és szervezeteivel is, politikai vagy katonai szövetségre lépett velük, Kardelj a következőket mondta: — Ebből a mozgalomból a XVI. század végétől a XVIII. század elejéig a szlovén tartományokban több száz parasztlázadás és lázadáskísérlet született, köztük az öt nagy parasztfelkelés is. Az 1478-as évi koruškai felkelésre, az 1915-ös évi legnagyobb szlovén parasztfelkelésre, Marija Gubec 1573-as évi parasztlázadására, az 1635. évi felkelésre és az 1713. évi tolmini felkelésre gondolok. Miután megállapította, hogy ezek a felkelések elsősorban a feudalizmus elleni forradalom első lépései voltak. Kardelj rámutatott, hogy a forradalmi harc e fenséges időszakának rendkívül nagy jelentősége volt a szlovén nemzet további történelmére. Ez különösképpen az 151405. évi legnagyobb szlovén parasztfelkelésre vonatkozik, amely a nagy német parasztháborút 10 esztendővel megelőzte, s ez azt bizonyítja, hogy igazán kifejezte a szlovén jobbágyok törekvéseit és akaratát, nem volt bizonyos külföldi események visszhangja. Azért rendkívül fontos, mert sok évszázad után első ízben egyesítette az összes szlovén tartományt a közös harcban, maga köré gyűjtötte a harcra képes szlovén jobbágyság óriási többségét, és több hónapon át fenntartotta hatalmát a szlovén terület legnagyobb részén. Az ilyen eszmei és politikai forrongás Kardelj megítélése (Folytatása az 5. oldalon) Elutazott hazánkból az iraki alelnök Hatnapos hivatalos látogatás után tegnap reggel 10 órakor elutazott Jugoszláviából Szadam Husszein iraki alelnök. — Gyümölcsözőmegbeszéléseket folytattam a jugoszláv államférfiakkal — jelentette ki Szadam Husszein az indulás előtt. Hangot adott meggyőződésének, hogy a megbeszélések nyomán tovább fejlődnek Irak és Jugoszlávia kapcsolatai. A tekintélyes vendégtől többek között Džemal Bnedic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke vett búcsút a belgrádi repülőtéren. Miután a zenekar eljátszotta a két ország himnuszát. Husszein alelnök a repülőgép bejáratánál szívélyes búcsút vett vendéglátójától, Džemal Bijedictől, és köszönetet mondott a figyelmességért és a vendéglátásért. ' ■■■•(■■ Heinemann: Örömmel vákul! Tilít A nyugatnémet köztársasági elnök nyilatkozata a Viesniknek Dr. Gustav Heinemann, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke kijelentette: örömmel tölti el, hogy Josip Broz Tito köztársasági elnök rövidesen ellátogat Nyugat-Németországba. Dr. Heinemann a Vjesmik bonni tudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a Német Szövetségi Köztársaság és Jugoszlávia kapcsolatai beleilleszkednek az NSZK enyhülési politikájába. Mint mondta, e kapcsolatok igen jól fejlődnek. Erről tanúskodik az is, hogy sok jugoszláv munkás dolgozik Nyugat-Németországban, valamint az, hogy évről évre sok nyugatnémet turista látogat el Jugoszláviába. — A jugoszláv vendégmunkások hozzájárulnak a két nép jobb kölcsönös megértéséhez — mondta Heinemann. A továbbiakban kijelentette, hogy minden országnak magának kell eldöntenie, tömbhöz csatlakozik-e vagy el nem kötelezett marad, majd megállapította: — Rokonszenvezünk Jugoszlávia törekvésével, hogy el nem kötelezett ország maradjon. A nyugatnémet köztársasági elnök hangot adott meggyőződésének, hogy Tito elnök küszöbönálló látogatása során érdemben fognak tárgyalni a közös érdekű kérdésekről. Az állami látogatások az egyetértés fejlesztésének a legmagasabb foka. Heineman további sikeres fejlődést, kívánt Jugoszláviának. Véleménye szerint a világ ma hatalmas problémák előtt áll, s miattuk közös utakat kell keresni a jövő felé. Sok kérdést immár nem lehet nemzeti keretekben rendezni, hanem nemzetközi együttműködéssel kell megoldani őket, fejezte be nyilatkozatát dr. Gustav Meinermann. Szabó Ida elnökletével ülésezik a Híd 40. évfordulójának ünnepi bizottsága. A bizottság, amelyben helyet kaptak tartományunk legkiemelkedőbb közéleti és művelődési dolgozói, elfogadta a jubileumi esztendő programtervét. Ugyanakkor döntést hozott, hogy a Hidat a Testvériség és Egység Arany Koszorús Érdemrendjére terjeszti elő. Az ünnepi bizottság ülése után átadták a Híd Irodalmi Díjat és a Fórum Képzőművészeti Díjat. Az idei Híd-díjat Gion Nándor, a képzőművészeti díjat pedig Faragó Endre kapta Dolgozóink tőljes akciókat várnak a kongresszus után Stane Dolanc titkárnak a JKSZ Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén mondott beszédéből A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága Elnöksége Végrehajtó Bizottságának első ülésén mondott megnyitó beszédében Stane Dolanc, a Végrehajtó Bizottság titkára többek között az alábbiakat mondta: A Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusának rövid előzetes értékelésén kívül az alábbiakban felvázolom a Jugoszláv Kommunista Szövetség akciójának néhány fő irányát, hogy legalább egy rövidebb időszakra kijelölhessük a Végrehajtó Bizottság legsürgősebb feladatait. Úgy vélem, elvtársak, azonnal meg kell indítanunk a tevékenységet az egész Jugoszláv Kommunista Szövetségben, hogy munkánkban ne álljon be zökkenő. A Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusa lezárult. Rendkívül nagy visszhangot keltett az országban és külföldön egyaránt. Most azonban a Kommunista Szövetségtől és társadalmunk többi társadalmi-politikai tényezőjétől is konkrét akciókat várnak a társadalmi élet minden területén. Ha ugyanis ezek az akciók elmaradnának, nagymértékben csökkenne az értéke mindennak, amit a kongresszuson elhatároztunk, a politikai hangulat mindenképpen lankadni kezdene, ez pedig semmiképpen sem lenne jó. Úgy gondolom, elvtársak, folytatta Stane Dolane, egyöntetűek vagyunk az értékelésben, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusán nagyfokú egység jutott kifejezésre minden megvitatott politikai kérdésben. A kongresszus maradéktalanul jóváhagyta a Kommunista Szövetségnek a X. kongresszust megelőző munkáját és fejlődésünk fő irányait: az önigazgatási rendszert mint a szocializmus építésének sajátos jugoszláv koncepcióját és az el nem kötelezettség politikáját. Mindkét tényezőt egyöntetűen jóváhagyta a kongresszus, és éppen ez keltette a legnagyobb visszhangot. A kongresszus ugyanis egyértelműen és egyhangúlag kimondta, hogy Jugoszlávia megmarad olyannak, amilyen; hogy sajátos feltételeinek és szükségleteinek megfelelően a neki legjobban megfelelő rendszert építi, és hogy el nem kötelezett ország marad. Ez az egység, valamint az, hogy Tito elvtársat olyan közfelkiáltással választották meg a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnökévé, amilyenre nálunk még nem volt példa, nagymértékben megerősítette Jugoszlávia fontos nemmzetközi szerepét, s e szerep egyre fokozódik. A X. kongresszuson hetven ország kilencvenöt munkás és haladó pártjának és mozgalmának küldöttsége vett részt. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy a VIII. kongresszuson negyven küldöttség vett részt huszonhét országból, a IX.-en pedig hatvanhat delegáció negyvenhét országból. Tizenhárom párt üdvözletet küldött a X. kongresszusnak. — Megítélésem szerint, elvtársak, a Kommunista Szövetség akciójának fő stratégiai feladata jelenleg a JSZSZK Alkotmányának életre hívásáért folytatott harc. Ebből származik sok más feladat a Jugoszláv Kommunista Szövetség munkájának minden területén — kezdve a kizárólag párt- és szervezeti kérdésektől egészen azokig a problémákig, amelyek a gazdasági, társadalmi-gazdasági éstársadalmi-politikai helyzetből, a tömegszervezetekkel, a Szocia Háta Szövetséggel, a szakszervezettel és a többi szervezettel folytatott munkából erednek. Kezdve a kultúra és a közoktatás problémáitól egészen fejlődésünk nemzetközi kilátásáig. (Dolanc elvtárs beszédét részletesebben a Kommunista holnapi száma közli.)