Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 270-284. szám)

1974-10-01 / 270. szám

2. oldal Semmi sem akadályozhatja meg az új nemzetközi gazdasági rendszer megteremtését Latin-Amerika tiltakozik az USA fenyegetőzése miatt Számos latin-amerikai or­szág — közöttük elsősorban Venezuela és Ecuador — til­takozott Ford amerikai el­nök olajárral kapcsolatos fe­nyegető kijelentései miatt. Figyelemre méltó nyilat­kozatot ad­ott Gustavo Jar­­rin, a kőolaj-kitermelő or­szágok tanácsának elnöke, aki Quitóban rámutatott ar­ra, hogy Ford álláspontja „veszélyes, s hogy a figyel­meztetés lényegében egy tör­ténelmi szempontból túlha­ladott neokolonialista kiro­hanás megnyilvánulása”. — Semmilyen imperialista fenyegetőzés nem akadá­lyozhatja meg az új gazda­sági rendszer létrejöttét — mondta Jarrin. Majd így folytatta: a kőolaj-kitermelő országok egységes frontot ké­peznek az előttük álló gaz­dasági kizsákmányolás meg­szüntetéséért vívott harcban. Az egyébként ecuadori Jar­rin javasolta Fordnak és a többi iparilag fejlett ország vezetőinek, hogy vegyék el­lenőrzésük alá a multinacio­nális nagyvállalatokat, ame­lyek mesés jövedelmet vág­nak zsebre.­­ A kőolaj je­lenlegi világpiaci ára csak 1 százalékkal növelte az inflá­ció százalékát — mondta Jár­min. Egyébként Fidel Castro kubai miniszterelnök hatá­rozott támogatásáról bizto­sította Venezuelát, amely szembeszegült az USA nyo­másával a kőolaj világpiaci árával kapcsolatban. Kedvező feltételek az amerikai—kubai kapcsolatok rendezésére A Tanjug mexikói jelenté­se szerint Jacob Javíts és Clairborn Pell amerikai kongresszusi képviselők va­sárnap találkoztak Fidel Castro kubai miniszterelnök­kel. Ezt megelőzően Raul Rea külügyminiszterrel is ta­nácskoztak. Háromnapos ha­­vannia látogatásuk befejez­tével a két kongresszusi kép­viselő kijelentette, hogy nem közvetítőként látogattak Ha­vannába, hanem „a kapcso­latok rendezése reális lehe­tőségeinek tanulmányozása végett”. Az USA, mint ismeretes, 1961 végén szakította meg diplomáciai kapcsolatait Ku­bával, s példáját — nyilván­valóan washingtoni nyomás­ra — később számos latin­amerikai ország követte. Az új körülmények közepette va­lószínűnek tartják, hogy az Amerikai Államok Szerve­zetének november 8-án sor­ra kerülő quitói miniszteri értekezletén megszüntetik a Kuba elleni zárlatot. Megfi­gyelők szerint a két ameri­kai kongresszusi képviselő havannai látogatása a zár­lat végének kezdetét jelzi. Katonai puccsot szerveznek Argentínában? Argentínában újabb kato­nai puccsra készülődnek, és semmi meglepő sincs abban, hogy a puccs szervezői mö­gött észak-amerikaiak áll­nak — jelentette ki Mexikó­ban Rodolfo Puiggios, a Bu­enos Aires-i egyetem volt rektora, aki a minap mene­dékjogot kapott Mexikóban. Nem hivatalos adatok sze­rint körülbelül száz neves argentínai baloldali értelmi­ségi kért eddig menedékjo­got Mexikóban, hogy elke­rüljék az argentínai jobbol­dal terroristáinak dühöngé­seit. A szélsőjobboldali terroris­ták Argentínában eddig tíz­egynéhány személyt gyilkol­tak meg. A terroristák által összeállított „halálraítéltek listáján” számos argentin közéleti személyiség, vala­mint üzletember foglal he­lyet. Megölték Prats tábornokot és feleségét Az argentin rendőrség köz­leménye szerint hétfőn reg­gel bombarobbanás áldozata lett Carlos Prats volt chilei tábornok és felesége. A me­rénylők a robbanószerkezetet Allende volt elnök véderő­miniszterének gépkocsijába helyezték. Prats a chilei fa­siszták hatalomra jutása után menekült Argentínába. Cedenbol hazaérkezett A JSZSZK-ban tett hiva­talos baráti látogatás befe­jeztével hétfőn hazaérkezett Ulánbátorba Jumzsagij­ Ce­­denbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnöksé­gének elnöke és felesége, va­lamint a mongol küldöttség többi tagja. Az ulánbátori repülőtéren Cedenbalt és a küldöttség tagjait Zs. Batmans, a Mon­gol Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke, Sz. Juvszav, a Nagy Népi Hurál Elnökségének első elnökhe­lyettese és más magas rangú állami és pártvezetők fo­gadták. A repülőtéri fogadáson megjelentek a Mongol Nép­­köztársaságban­­ akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői, közöttük Obrad Kop­­rivica jugoszláv ügyvivő. Még mindig fogságban a túszok A jelek szerint zsákutcába jutottak a tárgyalások Bar­bara Hutchison amerikai diplomata és további öt túsz szabadon bocsátására vonatkozóan. A túszokat a gerillák egy csoportja Ve­nezuela Santo Domingo-i nagy­követségén tartja fogva. Mindeddig sem a gerillák, sem a hatóságok nem folya­modtak megtorló intézkedé­sekhez. Hugo Polanco püspök az egyetlen személy, aki vasár­nap a nagykövetségre láto­gatott. Ezt követően kijelen­tette, hogy a hat gerilla kész tárgyalni,, „de a dominikai kormány mind ez ideig nem volt hajlandó eleget tenni követeléseiknek”. A túszok szabadlábra he­lyezése ellenében az ember­­rablók egymillió dollárt kö­vetelnek, s harminchét po­litikai bebörtönzött szabadon engedését, valamint szabad kiutazását Kubába vagy Me­xikóba. Elosztogatta pénzét Egy 37 éves jugoszláv származású ausztrál ál­lampolgár, Stipe Lopić a római repülőtér várócsar­nokában vasárnap 48 000 dollár készpénzt osztoga­tott szét ismeretlen embe­rek között — jelentette az AP hírügynökség. Vállveregetés közepette nyújtotta át ajándékát a megrökönyödött emberek­nek. Az olasz rendfenn­tartó közegek közbelépé­séig kerek 48 000 dolláron sikerült túladnia. A rend­őrök csak erőszakkal tud­ták megakadályozni, hogy szét ne ossza egész vagyo­nát. A rendőrorvoshoz vitték lélekelemzésre. Stipe Lopić Ausztráliá­ból érkezett Rómába 26 órás repülőút után. Hogy mi az oka furcsa viselke­désének, egyelőre nem tudják. MAGYAR SZÓ IDŐGÉP Huszonöt éves a Kínai Népköztársaság Ezen a napon 25 évvel ez­előtt — 1949. október 1-én — Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a világ legnépesebb or­szágában végérvényesen fel­számolták a hazai reakciót és győzött a szocialista for­radalom. Előzmények: A Szovjetunió az 1945. feb­ruári jaltai értekezleten kö­telezte magát, hogy a német fasizmus szétzúzása után részt vesz a Japán elleni há­borúban. Ennek megfelelően 1945. augusztus 9-én hadat üzent Japánnak, s a 4000 ki­lométer hosszúságú fronton indított támadással megsem­misítette a Mandzsúriáiban állomásozó Kvantung-hadse­­reget. A szovjet hadsereggel együtt a kínai VIII. és IV. hadsereg megtámadta és ki­űzte Kínából a japán csapa­tok maradványait. Alig ért véget a háború, a Kínai KP felszólította a Csang Kaj­­sek-féle burzsoá kormányt, hogy alakítson koalíciós kor­mányt és haladjon közösen Kína békés fejlődésének út­ján. A néptömegek nyomásá­ra Csang Kaj-sek kormánya tárgyalásokat kezdett a né­pi demokratikus erők kép­viselőivel, ugyanakkor azon­ban az Egyesült Államok képviselőivel a demokrati­kus erők kikapcsolásáról és megsemmisítéséről­­tanácsko­zott. Marshall tábornok Tru­man elnök külön megbízott­jaként 1945 novemberében részt vett a Kuomintang és a KKP­­tárgyalásain, s ami­kor nyilvánvalóvá vált, hogy a KKP-t legális úton nem lehet kikapcsolni, sürgős előkészületeket tettek a ka­tonai leszámolásra. A csangkajsekista kor­mány egyre nagyobb kato­nai, politikai és anyagi tá­mogatást kapott az USA ag­resszív köreitől. Már 1945 de­cemberében 113 000 amerikai katona, matróz és tengerész gyalogos állomásozott Kíná­ban, s a Kuomintang kor­mány amerikai repülőgépe­ket, hadihajókat, harckocsi­kat és más felszerelést ka­pott az Egyesült Államoktól. Amikor Csang Kaj-sek elég erősnek érezte magát, 1946 júniusában támadást indí­tott a népi demokratikus erők ellen. A polgárháborút azzal az ürüggyel robbantot­ta ki, hogy „felszabadítja” a KKP külön körzeteit, és hogy ,,egysége, demokrati­kus és békés Kínát” hoz lét­re. A nagy számbeli és anya­gi fölény kezdeti sikerekhez juttatta Csang Kaj-sek had­seregét, de Kína demokrati­kus erői, Kommunista Párt­juk vezetésével, általános tá­madásba lendültek. 1947 jú­liusában elkezdődött a két­millió főre megnövekedett és jobb felszereléssel ellátott népi felszabadító hadsereg offenzívája. Október 10-én a KKP a Kuomintang elen­­for­adalmi uralmának­­meg­döntésére­­szólította fel a kínai népet. A népi felszaba­dító hadsereg a pártközpont útmutatása alapján közzé­tett kiáltványában­­felhívta „a különféle elnyomott osz­tályokat, a munkásságot és a parasztságot, továbbá a katonákat, a diákokat, a ke­reskedőket, a különböző tár­sadalmi szervezeteket, a de­mokratikus pártokat és cso­portokat, a nemzeti kisebb­séget, a kínai emigránsokat, a hazafias politikusokat, hogy tömörüljenek nemzeti egységfrontba, döntsék meg Csang Kaj-sek diktatórikus kormányát, és hozzanak lét­re demokratikus koalíciós kormányt”. A nemzeti egy­ségfront megteremtésénél fontos szerepet játszottak az 1947. október 10-én Az agrártörvény fő rendelkezé­sei címmel közzétett útmu­tatások, amelyek hivatalosan kikiáltották a nagybirtok maradéktalan felszámolását, a feudális és félfeudális ki­zsákmányolási rendszer meg­szüntetését, s a földtulajdon új, „a föld azé, aki megmű­veli” elven alapuló rendsze­rének megvalósítását. 1948 első felében a népi felszabadító hadsereg foko­zott erővel folytatta offenzí­­váját, s az év novemberé­ben Mukden elfoglalásával egész Észak-Kína felszaba­dult, mígnem 1949 végéig a Csang Kaj-sek-féle csapatok maradványai Tajvan szige­tére menekültek. Tajvanon, az Egyesült Államok segít­ségével, Csang Kaj-seknek sikerült bábkormányt alakí­tania. A KKP javaslatára 1949. szeptember 21-e és 30-a kö­zött tartotta első ülésszakát a Népi Politikai Tanácskozó Testület (NPTT) — több mint 46 pártot és tömegszer­vezetet, a nemzetiségeket, a hadsereget stb. képviselő 682 küldött részvételével. Az ülésszak egyhangúlag jóváhagyta a Népi Politikai Tanácskozó Testület általá­nos programját, amelynek bevezető része az új állam­hatalom lényegét a követ­kezősképpen határozza meg: „Kínában a népi demokra­tikus diktatúra tartalma a munkásosztály, a parasztság, a kispolgárság, a nemzeti burzsoázia és valamennyi demokratikus erő népi de­mokratikus egységfrontja, a munkás-paraszt szövetség alapján, a munkásosztály ve­zetésével”. Ilyenformán a for­radalom fő kérdése — a ha­talom kérdése — a forradal­mi erőik javára dőlt el. A k­i­nai nép felszabadító harcá­nak győzelme és a Kínai Népköztársaság kikiáltása a külföldi imperialisták és a belső reakció elnyomása és kizsákmányolása alóli végle­ges felszabadulást jelentette. Sz. Jugoszláv egyetemista küldöttség utazott a Szovjetunióba Belgrádiból jelenti a Tan­jug. Hétfőn a Jugoszláv Egye­temi Hallgatók Szövetségé­nek küldöttsége a Szovjet­unióba utazott, hogy viszo­nozza a Szovjet Egyetemi Hallgatók Tanácsa elnöké­nek és munkatársainak ez év elején tett jugoszláviai lá­togatását. Küldöttségünket Drágán Kalinné, az Egyete­mi Hallgatók Szövetségének elnöke vezeti. Ott-tartózkodásuk alatt el­látogatnak egyes nagyobb egyetemi városokba: Moszk­vába, Irkutszkba és Bratszk­­ba, s megismerkednek a szovjet egyetemi hallgatók tevékenységével. Beszélge­tést folytatnak , a Szovjet Egyetemi­­Hallgatók Taná­csának, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és más szerveze­tek képviselőivel. Szó lesz a két ország tanulóinak együttműködéséről és a nem­zetközi egyetemista mozga­lom helyzetéről. Agnes Al Kuraishy:——,---------—-------------------------------------------­л ишл-ова, шдогаши (8) Omán keleti részében, a Perzsa-öböl partján vannak az olajkutak és -finomí­tók, ezért az imperializmus befolyása is itt a legerősebb. Itt van a tengerszoros, a Perzsa-öböl déli kapuja, amely straté­giailag rendkívül fontos. Ománban az olajki­termelés 20—30-szor olcsóbb, mint Ameri­kában, ezért az amerikai olajtársaságok mintegy 500 millió, az angol monopolisták pedig 2 milliárd dollárt fektettek be az ománi olajtelepekbe. Nem csoda hát, hogy Kabusz kormánya merev kapitalista gaz­dasági rendszert tart fenn, nem tervez államosítást, és nem engedélyez semmi­lyen nemzeti ipari kezdeményezést. A va­lamikor híres ománi kézműipar és keres­kedelem megbénult a brit gyarmatosítás alatt. A régi földműveskultuszt megfojtot­ták a primitív feudális körülmények, meg­szűntek az emberi jogok. Szolgák és rab­szolgák, a kizsákmányoltak, beláthatatlan távolságban állnak a hercegek és kapi­talista barátaik, azaz a kizsákmányolók osztályától. A lakosság 60 százaléka nyo­morban élő alkalmi munkás vagy szolga. 15 százaléka földmunkás. A burzsoázia létszáma kicsi: arab, perzsa és pakisztáni kereskedők tőkés vállalkozók, valamint az ománi hercegek, a földbirtokosok képezik, de kapcsolatuk az imperialistákkal rendkí­vül erős. Omán keleti részében, az olajtelepek környékén van a belső-ománi felszabadí­­tási és munkásmozgalmi harc központja is. A felszabadító harc kezdetben csak ománi nemzeti mozgalom volt, de ma már kiterjed a Perzsa-öböl többi államaira is — Perzsa-öböli Nemzeti Felszabadító Front néven. E partizánmozgalomra az érintett országok kommunista pártjai kétkedve te­kintenek, főleg azért, mert az imperialis­­taellenesség mellett elsikkadnak benne az osztályproblémák. A Nemzeti Frontban különböző álláspontot képviselő forradal­mi áramlatok egyesültek, amelyek csupán az imperialistaellenességben egyeznek meg. A felszabadító harc sikere nem cél, hanem csak feltétele a nép jobb jövőjé­nek, általános fejlődésének, s ez az osz­tályproblémák felszámolása nélkül bi­zonytalan. A kommunista pártok azért is ellenzik a felszabadító mozgalom kiterjesz­tését a Perzsa-öböl államaira, mert az ér­dekelt országok jelenlegi helyzete, körül­ményei, elért eredményei különböző, sőt legtöbbjükben — de különösen Irakban — a fejlődés túlhaladt az ománi szintet. A harmadik ok a kétkedésre, hogy az Ománból kiindult fegyveres partizánmoz­galom nélkülözi az ideológiai alapot, így a politikai taktikát és a fokozatosság elvét is, valamint a rendszeres forradalmi mun­kát. Ennek ellenére egy-egy országon be­lül — különösen ott, ahol az imperialista befolyás és a belső reakció terrorja erős, és fasiszta színezetet ölt — megvan a jel­entősége, az értéke a népi partizánharc­nak. Az 1970. június 12-én kitört belső-omá­ni forradalom kapcsolatban állt az akkor már marxi-lenini alapon haladó dhafari forradalommal. 1972. január 29-én e két mozgalom — a kelet- és nyugat-ománi — Nemzeti Front néven egységre lépett. Az 1970-ben Dhafarban megalakult s a dha­fari forradalmat eszmeileg irányító Omá­ni Arab Munkáspárt marxi-leniai irá­­nyultsággal az ománi kommunisták pártja lett, s később kiterjedt Belső-Ománra is. Így e párt a Nemzeti Fronton belül szin­tén azért harcol, hogy a felszabadítási mozgalom csak­­ Omán területén hasson, és a tudományos politika elveit kövesse. E forradalmi viták napjainkban is foly­nak az ománi Nemzeti Front különböző áramlatai közt. Egy biztos: a forradalom lángja egyre magasabbra csap, és egyre jobban inog a talaj Kabusz főherceg, va­lamint bel- és külföldi támogatói­­ talpa alatt, és egyre viharosabbá válik a Per­zsa-öböl hullámverése. (Folytatjuk) Kedd, 1974. október 1 Parlamenti küldöttségünk elutazott Kínából Sikeres és eredményes látogatás volt Kantonból jelenti a Tan­jug. Peko Dapčevićnek, a JSZSZK Képviselőháza alel­­nökének vezetésével hétfőn elutazott Kínából a jugoszláv parlamenti küldöttség, amely az összkínai Nemzeti Kong­resszus meghívására nyolc napot töltött a Kínai Nép­­köztársaságban. A látogatás utolsó napján parlamenti küldöttségünk a több millió lakosú Kantonba vette útját, ahol a forradalmi bizottság vasárnap este díszvacsorán fogadta őket. Parlamenti küldöttségünk négy napig Pekingben tar­tózkodott, ahol a küldöttség tagjait Csu Ce, a kínai par­lament elnöke és más ma­gas rangú személyiségek üd­vözölték. A kínai külügymi­nisztérium magas rangú kép­viselőivel folytatott kimerí­tő tárgyalások után a kül­döttség tagjai találkoztak Teng Hsziao-pinggel, a kí­nai kormány alelnökével is. Küldöttségünk tagjainak körében ez a vélemény ju­tott kifejezésre, hogy a lá­togatás sikeres és eredmé­nyes volt, a megbeszélések hasznosak, annál inkább, mi­vel ösztönzőleg hatnak a két ország együttműködésének el­mélyítésére, amit még in­kább fokoz a kínai parla­menti küldöttség tervbe vett jugoszláviai látogatása is. Küldöttségünk tagjai nagy érdeklődéssel tekintették meg a gazdasági szervezeteket és megismerkedtek a vállalatok eredményeivel. A küldöttség, amelynek tagjai között van Szinan Haszani, a JSZSZK Képvi­selőházának alelnöke, Bog­dán Crnobrnja, és Marko Bulc, a képviselőházi bizott­ságok elnökei, továbbá Si­meon Pobulic, az Interpar­lamentáris Unió jugoszláv csoportjának titkára, kínai látogatásának befejeztével To­kióba utazott, ahol tagjai részt vesznek az Interparla­mentáris Unió munkájában.

Next