Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 270-284. szám)
1974-10-01 / 270. szám
2. oldal Semmi sem akadályozhatja meg az új nemzetközi gazdasági rendszer megteremtését Latin-Amerika tiltakozik az USA fenyegetőzése miatt Számos latin-amerikai ország — közöttük elsősorban Venezuela és Ecuador — tiltakozott Ford amerikai elnök olajárral kapcsolatos fenyegető kijelentései miatt. Figyelemre méltó nyilatkozatot adott Gustavo Jarrin, a kőolaj-kitermelő országok tanácsának elnöke, aki Quitóban rámutatott arra, hogy Ford álláspontja „veszélyes, s hogy a figyelmeztetés lényegében egy történelmi szempontból túlhaladott neokolonialista kirohanás megnyilvánulása”. — Semmilyen imperialista fenyegetőzés nem akadályozhatja meg az új gazdasági rendszer létrejöttét — mondta Jarrin. Majd így folytatta: a kőolaj-kitermelő országok egységes frontot képeznek az előttük álló gazdasági kizsákmányolás megszüntetéséért vívott harcban. Az egyébként ecuadori Jarrin javasolta Fordnak és a többi iparilag fejlett ország vezetőinek, hogy vegyék ellenőrzésük alá a multinacionális nagyvállalatokat, amelyek mesés jövedelmet vágnak zsebre. A kőolaj jelenlegi világpiaci ára csak 1 százalékkal növelte az infláció százalékát — mondta Jármin. Egyébként Fidel Castro kubai miniszterelnök határozott támogatásáról biztosította Venezuelát, amely szembeszegült az USA nyomásával a kőolaj világpiaci árával kapcsolatban. Kedvező feltételek az amerikai—kubai kapcsolatok rendezésére A Tanjug mexikói jelentése szerint Jacob Javíts és Clairborn Pell amerikai kongresszusi képviselők vasárnap találkoztak Fidel Castro kubai miniszterelnökkel. Ezt megelőzően Raul Rea külügyminiszterrel is tanácskoztak. Háromnapos havannia látogatásuk befejeztével a két kongresszusi képviselő kijelentette, hogy nem közvetítőként látogattak Havannába, hanem „a kapcsolatok rendezése reális lehetőségeinek tanulmányozása végett”. Az USA, mint ismeretes, 1961 végén szakította meg diplomáciai kapcsolatait Kubával, s példáját — nyilvánvalóan washingtoni nyomásra — később számos latinamerikai ország követte. Az új körülmények közepette valószínűnek tartják, hogy az Amerikai Államok Szervezetének november 8-án sorra kerülő quitói miniszteri értekezletén megszüntetik a Kuba elleni zárlatot. Megfigyelők szerint a két amerikai kongresszusi képviselő havannai látogatása a zárlat végének kezdetét jelzi. Katonai puccsot szerveznek Argentínában? Argentínában újabb katonai puccsra készülődnek, és semmi meglepő sincs abban, hogy a puccs szervezői mögött észak-amerikaiak állnak — jelentette ki Mexikóban Rodolfo Puiggios, a Buenos Aires-i egyetem volt rektora, aki a minap menedékjogot kapott Mexikóban. Nem hivatalos adatok szerint körülbelül száz neves argentínai baloldali értelmiségi kért eddig menedékjogot Mexikóban, hogy elkerüljék az argentínai jobboldal terroristáinak dühöngéseit. A szélsőjobboldali terroristák Argentínában eddig tízegynéhány személyt gyilkoltak meg. A terroristák által összeállított „halálraítéltek listáján” számos argentin közéleti személyiség, valamint üzletember foglal helyet. Megölték Prats tábornokot és feleségét Az argentin rendőrség közleménye szerint hétfőn reggel bombarobbanás áldozata lett Carlos Prats volt chilei tábornok és felesége. A merénylők a robbanószerkezetet Allende volt elnök véderőminiszterének gépkocsijába helyezték. Prats a chilei fasiszták hatalomra jutása után menekült Argentínába. Cedenbol hazaérkezett A JSZSZK-ban tett hivatalos baráti látogatás befejeztével hétfőn hazaérkezett Ulánbátorba Jumzsagij Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke és felesége, valamint a mongol küldöttség többi tagja. Az ulánbátori repülőtéren Cedenbalt és a küldöttség tagjait Zs. Batmans, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, Sz. Juvszav, a Nagy Népi Hurál Elnökségének első elnökhelyettese és más magas rangú állami és pártvezetők fogadták. A repülőtéri fogadáson megjelentek a Mongol Népköztársaságban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, közöttük Obrad Koprivica jugoszláv ügyvivő. Még mindig fogságban a túszok A jelek szerint zsákutcába jutottak a tárgyalások Barbara Hutchison amerikai diplomata és további öt túsz szabadon bocsátására vonatkozóan. A túszokat a gerillák egy csoportja Venezuela Santo Domingo-i nagykövetségén tartja fogva. Mindeddig sem a gerillák, sem a hatóságok nem folyamodtak megtorló intézkedésekhez. Hugo Polanco püspök az egyetlen személy, aki vasárnap a nagykövetségre látogatott. Ezt követően kijelentette, hogy a hat gerilla kész tárgyalni,, „de a dominikai kormány mind ez ideig nem volt hajlandó eleget tenni követeléseiknek”. A túszok szabadlábra helyezése ellenében az emberrablók egymillió dollárt követelnek, s harminchét politikai bebörtönzött szabadon engedését, valamint szabad kiutazását Kubába vagy Mexikóba. Elosztogatta pénzét Egy 37 éves jugoszláv származású ausztrál állampolgár, Stipe Lopić a római repülőtér várócsarnokában vasárnap 48 000 dollár készpénzt osztogatott szét ismeretlen emberek között — jelentette az AP hírügynökség. Vállveregetés közepette nyújtotta át ajándékát a megrökönyödött embereknek. Az olasz rendfenntartó közegek közbelépéséig kerek 48 000 dolláron sikerült túladnia. A rendőrök csak erőszakkal tudták megakadályozni, hogy szét ne ossza egész vagyonát. A rendőrorvoshoz vitték lélekelemzésre. Stipe Lopić Ausztráliából érkezett Rómába 26 órás repülőút után. Hogy mi az oka furcsa viselkedésének, egyelőre nem tudják. MAGYAR SZÓ IDŐGÉP Huszonöt éves a Kínai Népköztársaság Ezen a napon 25 évvel ezelőtt — 1949. október 1-én — Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a világ legnépesebb országában végérvényesen felszámolták a hazai reakciót és győzött a szocialista forradalom. Előzmények: A Szovjetunió az 1945. februári jaltai értekezleten kötelezte magát, hogy a német fasizmus szétzúzása után részt vesz a Japán elleni háborúban. Ennek megfelelően 1945. augusztus 9-én hadat üzent Japánnak, s a 4000 kilométer hosszúságú fronton indított támadással megsemmisítette a Mandzsúriáiban állomásozó Kvantung-hadsereget. A szovjet hadsereggel együtt a kínai VIII. és IV. hadsereg megtámadta és kiűzte Kínából a japán csapatok maradványait. Alig ért véget a háború, a Kínai KP felszólította a Csang Kajsek-féle burzsoá kormányt, hogy alakítson koalíciós kormányt és haladjon közösen Kína békés fejlődésének útján. A néptömegek nyomására Csang Kaj-sek kormánya tárgyalásokat kezdett a népi demokratikus erők képviselőivel, ugyanakkor azonban az Egyesült Államok képviselőivel a demokratikus erők kikapcsolásáról és megsemmisítésérőltanácskozott. Marshall tábornok Truman elnök külön megbízottjaként 1945 novemberében részt vett a Kuomintang és a KKPtárgyalásain, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a KKP-t legális úton nem lehet kikapcsolni, sürgős előkészületeket tettek a katonai leszámolásra. A csangkajsekista kormány egyre nagyobb katonai, politikai és anyagi támogatást kapott az USA agresszív köreitől. Már 1945 decemberében 113 000 amerikai katona, matróz és tengerész gyalogos állomásozott Kínában, s a Kuomintang kormány amerikai repülőgépeket, hadihajókat, harckocsikat és más felszerelést kapott az Egyesült Államoktól. Amikor Csang Kaj-sek elég erősnek érezte magát, 1946 júniusában támadást indított a népi demokratikus erők ellen. A polgárháborút azzal az ürüggyel robbantotta ki, hogy „felszabadítja” a KKP külön körzeteit, és hogy ,,egysége, demokratikus és békés Kínát” hoz létre. A nagy számbeli és anyagi fölény kezdeti sikerekhez juttatta Csang Kaj-sek hadseregét, de Kína demokratikus erői, Kommunista Pártjuk vezetésével, általános támadásba lendültek. 1947 júliusában elkezdődött a kétmillió főre megnövekedett és jobb felszereléssel ellátott népi felszabadító hadsereg offenzívája. Október 10-én a KKP a Kuomintang elenforadalmi uralmánakmegdöntéséreszólította fel a kínai népet. A népi felszabadító hadsereg a pártközpont útmutatása alapján közzétett kiáltványábanfelhívta „a különféle elnyomott osztályokat, a munkásságot és a parasztságot, továbbá a katonákat, a diákokat, a kereskedőket, a különböző társadalmi szervezeteket, a demokratikus pártokat és csoportokat, a nemzeti kisebbséget, a kínai emigránsokat, a hazafias politikusokat, hogy tömörüljenek nemzeti egységfrontba, döntsék meg Csang Kaj-sek diktatórikus kormányát, és hozzanak létre demokratikus koalíciós kormányt”. A nemzeti egységfront megteremtésénél fontos szerepet játszottak az 1947. október 10-én Az agrártörvény fő rendelkezései címmel közzétett útmutatások, amelyek hivatalosan kikiáltották a nagybirtok maradéktalan felszámolását, a feudális és félfeudális kizsákmányolási rendszer megszüntetését, s a földtulajdon új, „a föld azé, aki megműveli” elven alapuló rendszerének megvalósítását. 1948 első felében a népi felszabadító hadsereg fokozott erővel folytatta offenzíváját, s az év novemberében Mukden elfoglalásával egész Észak-Kína felszabadult, mígnem 1949 végéig a Csang Kaj-sek-féle csapatok maradványai Tajvan szigetére menekültek. Tajvanon, az Egyesült Államok segítségével, Csang Kaj-seknek sikerült bábkormányt alakítania. A KKP javaslatára 1949. szeptember 21-e és 30-a között tartotta első ülésszakát a Népi Politikai Tanácskozó Testület (NPTT) — több mint 46 pártot és tömegszervezetet, a nemzetiségeket, a hadsereget stb. képviselő 682 küldött részvételével. Az ülésszak egyhangúlag jóváhagyta a Népi Politikai Tanácskozó Testület általános programját, amelynek bevezető része az új államhatalom lényegét a következősképpen határozza meg: „Kínában a népi demokratikus diktatúra tartalma a munkásosztály, a parasztság, a kispolgárság, a nemzeti burzsoázia és valamennyi demokratikus erő népi demokratikus egységfrontja, a munkás-paraszt szövetség alapján, a munkásosztály vezetésével”. Ilyenformán a forradalom fő kérdése — a hatalom kérdése — a forradalmi erőik javára dőlt el. A kinai nép felszabadító harcának győzelme és a Kínai Népköztársaság kikiáltása a külföldi imperialisták és a belső reakció elnyomása és kizsákmányolása alóli végleges felszabadulást jelentette. Sz. Jugoszláv egyetemista küldöttség utazott a Szovjetunióba Belgrádiból jelenti a Tanjug. Hétfőn a Jugoszláv Egyetemi Hallgatók Szövetségének küldöttsége a Szovjetunióba utazott, hogy viszonozza a Szovjet Egyetemi Hallgatók Tanácsa elnökének és munkatársainak ez év elején tett jugoszláviai látogatását. Küldöttségünket Drágán Kalinné, az Egyetemi Hallgatók Szövetségének elnöke vezeti. Ott-tartózkodásuk alatt ellátogatnak egyes nagyobb egyetemi városokba: Moszkvába, Irkutszkba és Bratszkba, s megismerkednek a szovjet egyetemi hallgatók tevékenységével. Beszélgetést folytatnak , a Szovjet EgyetemiHallgatók Tanácsának, a Művelődésügyi Minisztérium és más szervezetek képviselőivel. Szó lesz a két ország tanulóinak együttműködéséről és a nemzetközi egyetemista mozgalom helyzetéről. Agnes Al Kuraishy:——,---------—-------------------------------------------л ишл-ова, шдогаши (8) Omán keleti részében, a Perzsa-öböl partján vannak az olajkutak és -finomítók, ezért az imperializmus befolyása is itt a legerősebb. Itt van a tengerszoros, a Perzsa-öböl déli kapuja, amely stratégiailag rendkívül fontos. Ománban az olajkitermelés 20—30-szor olcsóbb, mint Amerikában, ezért az amerikai olajtársaságok mintegy 500 millió, az angol monopolisták pedig 2 milliárd dollárt fektettek be az ománi olajtelepekbe. Nem csoda hát, hogy Kabusz kormánya merev kapitalista gazdasági rendszert tart fenn, nem tervez államosítást, és nem engedélyez semmilyen nemzeti ipari kezdeményezést. A valamikor híres ománi kézműipar és kereskedelem megbénult a brit gyarmatosítás alatt. A régi földműveskultuszt megfojtották a primitív feudális körülmények, megszűntek az emberi jogok. Szolgák és rabszolgák, a kizsákmányoltak, beláthatatlan távolságban állnak a hercegek és kapitalista barátaik, azaz a kizsákmányolók osztályától. A lakosság 60 százaléka nyomorban élő alkalmi munkás vagy szolga. 15 százaléka földmunkás. A burzsoázia létszáma kicsi: arab, perzsa és pakisztáni kereskedők tőkés vállalkozók, valamint az ománi hercegek, a földbirtokosok képezik, de kapcsolatuk az imperialistákkal rendkívül erős. Omán keleti részében, az olajtelepek környékén van a belső-ománi felszabadítási és munkásmozgalmi harc központja is. A felszabadító harc kezdetben csak ománi nemzeti mozgalom volt, de ma már kiterjed a Perzsa-öböl többi államaira is — Perzsa-öböli Nemzeti Felszabadító Front néven. E partizánmozgalomra az érintett országok kommunista pártjai kétkedve tekintenek, főleg azért, mert az imperialistaellenesség mellett elsikkadnak benne az osztályproblémák. A Nemzeti Frontban különböző álláspontot képviselő forradalmi áramlatok egyesültek, amelyek csupán az imperialistaellenességben egyeznek meg. A felszabadító harc sikere nem cél, hanem csak feltétele a nép jobb jövőjének, általános fejlődésének, s ez az osztályproblémák felszámolása nélkül bizonytalan. A kommunista pártok azért is ellenzik a felszabadító mozgalom kiterjesztését a Perzsa-öböl államaira, mert az érdekelt országok jelenlegi helyzete, körülményei, elért eredményei különböző, sőt legtöbbjükben — de különösen Irakban — a fejlődés túlhaladt az ománi szintet. A harmadik ok a kétkedésre, hogy az Ománból kiindult fegyveres partizánmozgalom nélkülözi az ideológiai alapot, így a politikai taktikát és a fokozatosság elvét is, valamint a rendszeres forradalmi munkát. Ennek ellenére egy-egy országon belül — különösen ott, ahol az imperialista befolyás és a belső reakció terrorja erős, és fasiszta színezetet ölt — megvan a jelentősége, az értéke a népi partizánharcnak. Az 1970. június 12-én kitört belső-ománi forradalom kapcsolatban állt az akkor már marxi-lenini alapon haladó dhafari forradalommal. 1972. január 29-én e két mozgalom — a kelet- és nyugat-ománi — Nemzeti Front néven egységre lépett. Az 1970-ben Dhafarban megalakult s a dhafari forradalmat eszmeileg irányító Ománi Arab Munkáspárt marxi-leniai irányultsággal az ománi kommunisták pártja lett, s később kiterjedt Belső-Ománra is. Így e párt a Nemzeti Fronton belül szintén azért harcol, hogy a felszabadítási mozgalom csak Omán területén hasson, és a tudományos politika elveit kövesse. E forradalmi viták napjainkban is folynak az ománi Nemzeti Front különböző áramlatai közt. Egy biztos: a forradalom lángja egyre magasabbra csap, és egyre jobban inog a talaj Kabusz főherceg, valamint bel- és külföldi támogatói talpa alatt, és egyre viharosabbá válik a Perzsa-öböl hullámverése. (Folytatjuk) Kedd, 1974. október 1 Parlamenti küldöttségünk elutazott Kínából Sikeres és eredményes látogatás volt Kantonból jelenti a Tanjug. Peko Dapčevićnek, a JSZSZK Képviselőháza alelnökének vezetésével hétfőn elutazott Kínából a jugoszláv parlamenti küldöttség, amely az összkínai Nemzeti Kongresszus meghívására nyolc napot töltött a Kínai Népköztársaságban. A látogatás utolsó napján parlamenti küldöttségünk a több millió lakosú Kantonba vette útját, ahol a forradalmi bizottság vasárnap este díszvacsorán fogadta őket. Parlamenti küldöttségünk négy napig Pekingben tartózkodott, ahol a küldöttség tagjait Csu Ce, a kínai parlament elnöke és más magas rangú személyiségek üdvözölték. A kínai külügyminisztérium magas rangú képviselőivel folytatott kimerítő tárgyalások után a küldöttség tagjai találkoztak Teng Hsziao-pinggel, a kínai kormány alelnökével is. Küldöttségünk tagjainak körében ez a vélemény jutott kifejezésre, hogy a látogatás sikeres és eredményes volt, a megbeszélések hasznosak, annál inkább, mivel ösztönzőleg hatnak a két ország együttműködésének elmélyítésére, amit még inkább fokoz a kínai parlamenti küldöttség tervbe vett jugoszláviai látogatása is. Küldöttségünk tagjai nagy érdeklődéssel tekintették meg a gazdasági szervezeteket és megismerkedtek a vállalatok eredményeivel. A küldöttség, amelynek tagjai között van Szinan Haszani, a JSZSZK Képviselőházának alelnöke, Bogdán Crnobrnja, és Marko Bulc, a képviselőházi bizottságok elnökei, továbbá Simeon Pobulic, az Interparlamentáris Unió jugoszláv csoportjának titkára, kínai látogatásának befejeztével Tokióba utazott, ahol tagjai részt vesznek az Interparlamentáris Unió munkájában.