Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 285-299. szám)

1974-10-16 / 285. szám

2. oldal Érdeklődés az önigazgatási szocializmus iránt Eredményesen zárult az amerikai—jugoszláv kerekasztal-értekezlet . A következő összejövetelt hazánkban tartják New Yorkból jelenti a Tanjug. Egyöntetű a vélemény, hogy Jugoszlávia és az USA közéleti, politikai és kultúrmunkásainak, valamint neves közgazdászainak és tudósainak kerekasztal-értekezlete — amelyet október 9-étől 12-éig tartottak meg a New York állambeli Mount Ciscóban — rendkívül hasznos volt. A jugoszláv személyiségek között jelen volt Dimcse Belovszki, Beno Zupančić, Najdan Pasic, Bogdan Crnobrnja, Faik Dizdarevic, Milan Sahović, Momir Cečer, Aksin Hoti, Joža Hujs, Sveta Starčević és Toma Granjil. Ez volt az első alkalom, hogy a két ország képviselői véleményt cseréltek a nemzetközi fejlődés lényegbevágó kérdéseiről és a két ország gazdasági, politikai, kulturális és más jellegű együttműködéséről. A kerekasztal-értekezlet amerikai részvevői ismertették az USA legújabb politikai eseményeit, hazánk képviselői pedig Jugoszlávia jelenlegi politikai helyzetéről tájékoztatták a jelenlevőket, egyebek között a szocialista önigazgatási rendszer fejlődéséről, a föderatív államberendezés sajátságairól, Jugoszlávia nemzetközi tevékenységéről, elsősorban az el nem kötelezett és fejlődő országokkal együtt tett lépésekről. Az értekezlet részvevői megállapították: természetes dolog, hogy egyes nemzetközi problémák tekintetében nem teljes a nézetazonosság, de kifejezésre jutott az az óhaj, hogy a két ország, tovább fejlessze kapcsolatait és magasabb szintre emelje együttműködését. Az értekezlet amerikai részvevői nagyra becsülik a független és elnem kötelezett Jugoszlávia szerepét a nemzetközi fejleményekben. Rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak önigazgatási társadalmi rendszerünk és föderációnk sajátosságai iránt. Jugoszláv részről elsősorban az USA belpolitikai helyzete és annak nemzetközi vonatkozásai iránt nyilvánult meg érdeklődés. Az amerikai—jugoszláv kerekasztal-értekezleten a nemzetközi gazdasági problémák kerültek előtérbe, de eszmecserét folytattak az európai, a földközi-tengeri, a közelkeleti, a ciprusi és a balkáni helyzetről is, továbbá Jugoszlávia külpolitikai szerepéről szőkebb és tágabb értelemben egyaránt. A részvevők egybehangzó véleménye szerint a rendkívül kedvező légkörben lezajlott véleménycsere hozzájárult a két ország kölcsönös tájékoztatásához, megismeréséhez és az együttműködés bővüléséhez. A részvevők úgy vélik, hogy ezentúl is kell tartani hasonló tapasztalatcseréket. Valószínű, hogy a legközelebbi amerikai—jugoszláv kerekasztal-értekezletet jövőre Jugoszláviában tartják meg. A mostani értekezletet a belgrádi Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézet és a New York-i Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa szervezte. Végre kiköthetett a Mucu Átalakítják az első japán atomhajtású hajót Az első japán atomüzemű hajó, a Mucu, kedden másfél hónapos csendes-óceáni cirkálás után visszaérkezett kikötőjébe — jelentette a Reuter hírügynökség. A Mucu körül már jóval kihajózása előtt problémák merültek föl. A helybeli halászok ugyanis tiltakozó felvonulást rendeztek, mert szerintük az ilyenfajta hajók beszennyezik a parti vizeket, s elpusztítják a tenger élővilágát. A halászok félelme nem is volt alaptalan. A 8000 tonnás hajó reaktora veszélyes mennyiségű radioaktív sugárzást bocsátott ki, s ezért jó ideig egyetlen kikötő sem volt hajlandó befogadni. Valószínű, hogy e műszaki fogyatékosságokat már kiküszöbölték, még mindig nem tudni azonban, hogy mi lesz a Mucu sorsa. Egyesek követelik, hogy alakítsák át egyszerű teherhajóvá. Hajózható lesz, de... Megnyitják-e a Szuezi-csatornát? A közel-keleti általános helyzet is közrejátszik . A jövő hónapban befejezik a Szuezi-csatorna tisztítását, eltávolítják az aknákat, és valószínűleg már a közeljövőben megindul rajta a hajóforgalom — jelentette ki a csatornaigazgatóság vezetője. Azt azonban nehéz lenne megmondani, hogy a csatornát mikor nyitják meg a rendes nemzetközi hajóforgalom előtt, mert ez nemcsak a tisztítási munkálatoktól függ, hanem a közel-keleti helyzettől is. Egyiptom már régebben közölte, hogy hajlandó a csatornát megnyitni, mihelyt befejezik tisztítását és a többi halaszthatatlan előkészületet. Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn este kijelentette, hogy Egyiptom kész tiszteletben tartani az úgynevezett isztambuli megállapodást, amely szerint a Szuezicsatorna nemzetközi vízi út, és minden ország egyenrangúan használhatja. Hozzátette azonban, hogy Egyiptomnak gondoskodnia kell az ország biztonságáról, ezért a közel-keleti béke megteremtése az egyik legfontosabb előfeltétele a csatorna megnyitásának. CHILE Kialakulóban az ellenállási mozgalom Pinochet sem tagadja már az ellenzék tevékenységét A kereszténydemokraták is szembefordulnak a juntával Buenos Airesból jelenti a Tanjug. Pinochet tábornok, a chilei junta elnöke kijelentette, hogy az ellenzéki егок, elsősorban a baloldaliak, fegyveres akcióra és diverziós cselekedetekre készülődnek Chilében. A rezsim vezetője először utalt hivatalosan is arra, hogy a juntának számolnia kell az ellenállási mozgalom létrejöttével. A katonai junta vezetője "Melipila városban mondott "beszédében hangsúlyozta, hogy az ellenállási mozgalom tagjai „rombolásra, erőszakos cselekedetekre és felfordulás előidézésére szervezkednek”. Hozzátette, hogy a diktatórikus hatalom ellenségei „fegyvereket gyűjtenek, nemzetellenes propagandát terjesztenek, hogy zűrzavart idézzenek elő az országban”. Pinochet elsősorban a Forradalmi Baloldali Mozgalmat (MIR) és az Egységes Nemzeti Akcióprogram (MAPU) nevű szervezetet támadta, amiért fegyveres forradalmi avantgarde-ot hoztaklétre az ellenállás és diverziós vállalkozások megkezdésére. A rezsim vezetője támadta a Kereszténydemokrata Párt vezetőit is, mert véleménye szerint „rombolásra szólítják fel az ország lakosságát”, s azzal vádolta Bernardo Leightont, a Kereszténydemokrata Párt megalakítóját, volt köztársasági alelnököt, hogy juntaellenes propagandát terjeszt. Leightonnak egyébként a múlt héten megtiltották a visszatérést Chilébe. A volt alelnök jelenleg Rómában tartózkodik, és a minap erélyesen bírálta a chilei katonai diktatúrát. Pinochet beszéde és Leighton esete ismét azt bizonyítja, hogy elmélyül a szakadék a chilei kereszténydemokraták és a katonai junta között, jóllehet annak idején a kereszténydemokraták is azok között voltak, akik Allende elnököt erőszakkal megbuktatták és hatalomra segítették a juntát. I MAGYAR SZÓ Szerda, 1974. október 16. Agnes Al Kuraishy: A ИШЛ-ÖBÖL HUILAMVECSEI (23) Bizony, ez a nép jobb sorsot is megérdemelne. A hangzatos nacionalista jelszavakkal nem tud jóllakni. A kurd földesurak persze idegenkednek a földosztás gondolatától, ehelyett fegyvereket adnak a szabadságra, de a kenyérre is éhes kurd paraszt kezébe. Mennyiben tudnak az imperialisták által töltött fegyverek nagyobb kenyérrel együttjáró igazi szabadságot hozni számukra? Ezen mamár az egyszerű, tanulatlan kurd parasztok egyre nagyobb része gondolkodik el. Pedig ez volt az a tömegbázis, amelyre a reakciós kurd vezetőség számított, s erre támaszkodva indította el újabb, háborúját. S ha Goran, a nagy kurd költő még élne, talán újabb történetről írna verset Vérző rózsák címmel. Talán megírná benne azokat a testvérharcokat, amelyekben 1973. végén a KDP egyre erősebb fasiszta csoportjai itt is, ott is kurd kommunistákat gyilkoltak le, így akartak bosszút állni amiatt, hogy az IKP az SZABP-vel a Nemzeti Front közösségébe lépett. S írt volna bennek annak a 12 kommunistának a mai napig is felderítetlen eltűnéséről, akik — miután befejezték politikai tanulmányaikat a Szovjetunióban — Zahrónál, azaz a kurd vidéki határátkelőhelyen léptek Irak területére, hogy mihamarabb találkozhassanak szeretteikkel. Igen, ez a 12 észak-iraki kommunista — legtöbbjük kurd — nyomtalanul eltűnt a kurd vidéken, abban az időben, amikor igen megélénkült a KDP jobboldali elemeitől terjesztett náci szellem, íme, tizenkét vérző rózsa ... És utánuk az észak-iraki harcok számos újabb áldozata. A kurdi vezetőség perzsa területre költözött, ott nagyobb biztonságban van, hiszen az iraki repülők nem sérthetik meg Irán légiterét, Kurdisztán földjén azonban vér folyik, naponta halnak meg kurdok is, arabok is.. Mi ellen harcol Barzani? A tízéves kurd háborúnak volt egy rövid szünete, miután Abdul Rázzák Bezzaz reakciós imperialistabarát miniszterelnök 1966. június 19-én egyezséget kötött a kurd vezetőséggel. Azok a jogok, amelyeket az akkori iraki kormány szavatolt a kurdoknak, lényegesebben kisebbek voltak, mint amilyeneket a mostani autonómia és benne a részterületekre is kiterjedő rendelkezések nyújtanak. Ennek ellenére Musztafa Barzani az egyezmény aláírása után táviratban üdvözölte az iraki kormányt, és a kurd nép nevében megköszönte a kapott megértést és jogokat. Most viszont ugyanaz a Musztafa Barzani a haladó szellemű iraki kormánytól kapott, és sokkal nagyobb jogokat biztosító autonómiára háború kirobbantásával válaszolt. Az egyik fő kifogás, hogy a kurd autonóm terület térképére nem került be Kirkuk. Ez a város azonban korábban nem volt érdekes a kurd vezetőség számára. Miért lett hát most annyira fontos számára, hogy még az újabb vérontástól sem riadt visza miatta. A kormány az utolsó hivatalos népszámlálás (1965) adatai alapján döntött. Eszrint e város török, arab és kurd lakói közül a kurdok kisebbségben voltak. (Ma valóban többségben vannak, mert a város gyors ipari fejlődése folytán az északi falvakból sokan vállaltak munkát Kirkukban.) (Folytatjuk) Növelték a francia katonai kiallásokat Franciaország jövő évi katonai költségvetése 43 786 millió frankot tesz ki, és 23,8 százalékkal lesz nagyobb az ideinél — jelentette be Jacques Soufflet véderőminiszter. A költségvetési eszközök mintegy 20 százalékét a tra taktikai nukleáris erőkre fordítják. ’Carvalho tábornok nyilatkozatai Lisszaboni szeptembervég A szavahihető tanú — A demokratikus mozgalom erőinek egymás közti viszonya A Tenjug tudósítójának levele Lisszabon, október SPINOLA tábornok állandóan a „kommunista veszélytől” rettegett, s elnökösködésének végóráiban a hadsereg megosztására tett kísér Ietet. A többi közt ezek a megállapítások hangzottak el a három terjedelmes interjú során, amelyet három lisszaboni újság készített a portugál demokratikus mozgalom : „erős emberével*1, Othello , Sáraivá de Carvalho tábornokkal. Carvalho az áprilisi fordulat egyik szervezője volt, jelenleg pedig Costa Gomes tábornok helyetteseként egy különleges katonai szervezet élén áll, amely a csendőrséget és a hadsereget irányítja. Ugyanakkor ő az elnöke annak a különbizottságnak, amelynek feladata megtisztítani az állami és közigazgatási szerveket a megdöntött fasiszta rendszer híveitől. A vezető tisztikar egy ré-szében sajátos módon terem - s tenek a Fegyveres Erőik Mozgalma és a demokratikus erők közötti szövetségre. A baloldal csak addig támogatja fenntartás nélkül a katonák mozgalmát, amíg — az ő céljainak megfelelően — a junta a demokratikus program megvalósításán fáradozik — mondta Carvalho. Gomest nem nyugtalanítja a szocializmus Láraivá de Carvalho nem titkolja, hogy a Spinola elnökkel való nézeteltérése állt a szeptember végi és október eleji feszültség középpontjában. — Országunknak egy európai típusú szocializmus felé kell haladnia — mondta Carvalho. — Csakis így maradhatunk meg a demokratikus mozgalom megkezdett útján. Spinola tábornok aligha tudott volna kitartani ezen az úton, tekintettel jobboldali beállítottságára, baráti körére és felemás ígéreteire. Carvalho megítélése szerint a Spinola helyébe lépő Gomes tábornokot, az ideiglenes elnököt egyáltalán nem nyugtalanítják a szocialista elképzelések. Ugyanez mondható arról a kétezer tisztről is, aki a Fegyveres Erők Mozgalmának derékhadát képezi. Az április 25-i államcsíny idején Carvalho még csupán századosi rangot viselt. Brigádtábornokká júliusban léptették elő, miután véget ért a koalíciós kormány válsága, és sikerült meghiúsítania Spinola egyeduralmi törekvéseit. A brigádtábornokról mind gyakrabban lehet hallani, és sokszor ő maga is tájékoztatja a nyilvánosságot az események menetéről. Tőle származik az április 25-i akció előkészítésére vonatkozó legtöbb adat, s az említett interjúkban részletesen beszámolt a szeptember végi eseményekről. Felvonul a katonaság — Spinola és pénzemberek még azt bizonyítja, hogy elkommunista veszélyt szimatolt, emiatt a tábornok-elnök olyan pszichózisba került, hogy szinte egyensúlyát vesztette, mint arról legutóbbi nyilatkozatai is tanúskodnak. . — Sorra járta a katonai egységeket, hogy a maga oldalára állítsa őket, és bizalmatlanságot keltsen a Fegyveres Erők Mozgalmával szemben. Ennek eredményeként a válságos napokban néhány lisszaboni lovassági és ejtőernyős egység valóban nem tudta, hogy kire is hallgasson. Spinola szeptember 28-án hajnalban az elnöki palotába kérette Carvalho tábornokot, s anélkül, hogy formálisan letartóztatta volna, elrendelte fogva tartását. Az elnök közölte a lefogott tábornokkal, hogy megfosztja a neki alárendelt szervek fölötti hatalomtól. Amikor a Carvalhóhoz hű tisztek megsejtették, hogy főnökük biztonsága veszélyben forog, egységeiket az utcára s az elnöki palota elé vezényelték. Spinola belátta, hogy elmaradt a várt támogatás, és kénytelen volt szabadon engedni foglyát. Carvalho azonnal parancsnokságára sietett. Nincs szövetség a hadsereg és a baloldal között Ezek után villámgyorsan követték egymást az események az előre elkészített tervek szerint: az őrjáratok a reakciós és fasiszta elemek százait vették őrizetbe, a katonaság pedig csatlakozott a baloldal és kommunisták vezette tömeghez, amely Liszszabon körül barikádokat emelt, hogy feltartóztassa az állig felfegyverzett jobboldali „békés tüntetők” autókaravánját. A reakció a tüntetés ürügyén polgárháborút akart kirobbantani, s ez Spinolának lehetővé tette volna, hogy rendkívüli állapot kihirdetésével magához ragadjon minden hatalmat, s utána félreállítsa a baloldali pártokat. Spinola számára nem maradt más hátra, mint hogy benyújtsa lemondását, s az események menetele azt bizonyítja, hogy a fegyveres erők és a baloldali demokratikus szervezetek szövetkezése hozta meg a győzelmet. Sáraivá de Carvalho tábornok nem egészen így ítéli meg a dolgokat: — Úgy tűnhet, mintha szabályosan kötött szövetség állna fenn a baloldal és a Fegyveres Erők Mozgalma között, holott a baloldal csak annyiban szövetségesünk, amennyiben ő is a miénkhez , hasonló célokért, a demokratikus szabadságjogokért küzd. Ezért helytelen azt állítani, hogy a KommunistaPárt együttműködik velünk, a vagy hogy mi működünk együtt a kommunistákkal. A fegyveres erők kizárólag a saját határozataikhoz tartják magukat. Carvalho a szélsőjobbot és a nagytőkéseket tartja a Fegyveres Erők Mozgalma legfőbb ellenségeinek, s mindazokat, akik elvesztették április 25-e előtti kiváltságaikat. ^ Aleksandar ANTONIC íny !