Magyar Szó, 1974. november (31. évfolyam, 316-328. szám)

1974-11-30 / 328. szám

18. oldal N­éhány elvétett perc elég a lebukás­hoz, a pillanat felismert töredéke megmenthet a kínvallatástól. Felismerted akkor a helyzetet? Ponto­sabban: Kelemen András bácsi, az öreg kommunista ébresztett tudatára annak, hogy az ember magatartásán, viselkedésén múlik embertársainak élete. Akit lehetett, kegyetlenül és kíméletle­nül megfélemlítettek. Néhány hónapja múlott annak, hogy Kálmánt és Jóskát ki­végezték. Akkor azt tanácsolták az idő­sebbek, hogy aki teheti, egy időre tűnjön el. Hova? Kihez? Ahova te indultál buj­­dosva, legalább egynapi gyaloglás. Menni kellett, mert maradásoddal még mások vesztét okozhattad. Azon a napon, amikor a ködös alko­nyati szürkületben András bácsi meglát­ta a visszahozott könyveket, igen, akkor mondta: „Néhány elvétett perc...” A könyveket azért átvette. Mit is tehe­tett volna mást. Annak idején ő adta, meg Varga Jani, hogy a fiatalok is olvassanak, okuljanak, tanuljanak, lássák a szegény ember sorsát, értsék és vállalják a harcot. Adták az olvasnivalót, hogy add tovább, olvassanak, tájékozódjanak az inastársaid, jó barátaid, a munkástársak. Miért is mászkál az ember a királyi ha­talom által megbélyegzett könyvekkel az utcán? Ha rajtakapják, ott a kézellfogha­tó bizonyíték. Gondoltál ilyesmire? Igen. Óvatos, körültekintő voltál, és mindenre felkészültek. Vigyáztál a könyvekre, mert a könyveknek szívük, életük van, és nem árulják el azokat, akik szeretnek olvasni. Azok a könyvek tanítottak arra, hogy mi­kor tegyél. Menned kellett, nehogy jelenléteddel a baj még nagyobb legyen. A könyveket pe­dig visszaadni, akitől kaptad. A könyvet nem lehet halálra ítélni és megölni. Mág­lyára hordhatták, de a könyv tovább él. A feladat: továbbadni, hogy minden vélt és valóságos veszély ellenére mindig és min­denütt olvassák. Múltak a háborús napok és az évek. A futóárkok ásása, a romok­ eltakarítá­sa, a szökések, a­ rettegés árán is szembe­nézés, az önvédelmi harc után kényszer­­helyzetedben belülről is láttad a vészes kőhidai fegyintézetet. A pillanat felismert töredéke megmen­tett. Hazakerültél. Megtisztálkodni a háború piszkától, le­mosni a koszt, kiirtani a szőrzetekbe fész­kelt férgeket, vízzel, szappannal, gyökér­kefével megteheti az ember. Az emberte­lenség visszatérő emlékeinek kitarításá­­hoz nem elég a lúgkő, és talán majd a ha­lál takarítja el, de addig felajzanak az em­lékek, és csak emberi mivoltod igazolja, hogy épeszűen vizsgálod a valóságot, és nem ragad el a megtorlás vak ösztöne. Túl a halottvirrasztások fájdalmain, a megálmodott világ tudatos formálásával voltál akkor már elfoglalva, amikor apád egy nyaláb poros, rongyos papírhalmazt rakott elébed. Meglepetés ... felismerés? Szemed felvillant. Egyszerre látni kezd­ték Akkor nem tudtad, de most, hogy azok­ra a percekre emlékezel, pontosan tudod, hogy úgy viselkedtél, mint azok a kato­nák, akiket az a bizonyos ógörög hadve­zér nem sorolt be a hadseregébe, mert a hosszú menetelés után fegyelmezetlenül a folyóvízhez rohantak, hogy szomjukat olt­sák. Nem tudtál magadnak parancsolni az új­ságok, folyóiratok, könyvek láttán. Meg­feledkeztél mindenről, átny­aláboltad a pa­pírhalmazt, beletúrtál, gyorsan lapozgat­tad, felvetted, letetted, simogattad a visz­­szakapott kincset. Egérrágta, féregjárta, penészemésztette Híg, Világkép, Korunk, a folyóiratok, a Szabad Szó és más újságok, kézirataid, könyveid... Mit is írtak a háború előtt? „... Huszonkét faluban ... a megvizs­gált 888 gyermek közül 293 egész héten nem jutott húshoz... Egyszer sem evett fő­zeléket 224 ... Tejet 250 gyermek nem ivott. A Híd lapján: „Mozgókönyvtár.... Az elolvasott köny­veket az illető falu olvasói által megbízott személy ... köteles az általunk megjelölt helyre küldeni....” Igen, a Híd folyóirat szerkesztősége ál­tal megjelölt helyre... Ugrottál, hogy viszed, megmutatod, itt van, valami megmaradt ... a munkásmoz­galom néhány ereklyéje. Előkerültek. Míg rejtve éltél, apránként feledkeztél meg arról, amit éveken át tettél és hitted, hogy lesz idő, amikor az életmentő, mesz­­szebbre mutató forradalom előkészületei­ ,­ről tárgyi bizonyítékokat adhatsz. Alit apád előtted, és nézte szokatlan vi­selkedésed, s ekkor tört le­­ belőled a kér­dés. Hol is voltak elrejtve? Választ sem várva, te magad folytattad. Ott a szalma­­tető alatt, a disznóól falán... Ki találta meg? Szaggatott szavakkal mondta el apád, hogy kidőlt a fal, és ... előkerült. Anyád­dal vitték fel a padlásra ... őrizték, mert a tied. Talán azt is tudták, hogy baj érhette volna őket, ha a hatóság kezébe kerül. Az elszántságuk szavai visszhangzanak most benned arról, hogy mit ért volna a szülök élete gyermekeik nélkül. URBAN János Ereklyék MAGYAR SZÓ 1974. nov. 28., 29., 30. A Híd negyven éve Részletek Szabó Ida ünnepi beszámolójából A Híd-jubileum jegyében november 27-én este díszülést tartottak az Újvidéki Rádió M-stúdiójában. Szabó Ida, az ünnepi bizottság elnöke olvasott fel beszámolót. Ebből ragadtunk ki részleteket a jelentős ese­mény alkalmából. A Híd című folyóirat 40­­ évvel ezelőtt indult útjára, abban az időben, amikor Jugoszláviában a monarcho­­fassiszta uralom minden ha­ladó gondolatot üldözött és börtönnel büntetett. Abban az időben, amikor a szo­ciális és nemzeti ellentétek­ mindinkább kiéleződtek, és a kizsákmányolás, a nemzeti elnyomatás mind elviselhe­tetlenebbé vált. A folyóiratot 1934-ben egy magyar egyetemistákból és középiskolásokból álló ifjú­sági csoport indította el, kez­detben nem is világos céllal, csupán attól az érzéstől in­díttatva, hogy valamit tenni kel, hogy nem lehet tovább a régi, kitaposott utakon haladni. A Híd indulásakor még nem volt osztályelkö­telezett, a folyóirat köré cso­portosulók szemlélete és lá­tóköre a polgári, kisebbségi érzés és gondolkodás korlá­tozta, de az új lap, már in­dulásakor, első megjelent számától a haladó gondola­tot szolgálta, demokratikus, antirevizionista, antifasiszta szellemet hirdetett... A haladó baloldali erők mind erősebb befolyást gya­koroltak a Híd köré csopor­tosuló fiatalokra is, az elkö­telezett cikkek, a társadalmi problémákkal foglalkozó írá­sok mind több helyet kap­tak a Híd oldalain. A folyó­irat egyhamar túllépte kez­deti polgári beállítottságát, cikkeivel hónapról hónapra közelebb került az elnyo­mott proletárokhoz, a sze­gényparasztokhoz, követve a magyar forradalmi hagyo­mányt, Petőfi, Ady, József Attila, Dózsa eszméit... 1936-ban Simokovich Ró­kus pártmunkás, majd May­er Ottmár, az ismert publi­cista, a Jugoszláv Kom­munista Párt tagja, később pedig a KP szabadkai kör­zeti bizottságának titkára vette át munkatársaival a lap szerkesztését, és azóta a folyóirat története szorosan egybefűződik Vajdaság és Jugoszlávia forradalmi mun­kásmozgalmának történeté­vel, fejlődésével és harcai­val, de ugyanakkor egész haladó, baloldali publiciszti­kánk, irodalmunk és művé­szetünk osztályelkötelezett, humanista és internacionalis­ta törekvéseivel is, s így éppoly elválaszthatatlan ré­sze valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk történel­mének, mint a jugoszláviai magyarság irodalimta és mű­velődése történetének... A Híd a városi munkások, a falusi proletárok és sze­gényparasztok ezreihez szólt, tehát elsősorban mozgalmi lap volt, de ápolta a szép­­irodalmat és a képzőművé­szetet is, s így kulturális és szellemi hatása széles sugár­ban kiterjedt az intelelktu­­ális dolgozók körére is. A Hídban megjelent népszerű­en megírt tudományos cik­kek, riportok, külpolitikai hírmagyarázatok, a bér- és munkaviszonyról szóló beszá­mólók és szépirodalmi mű­vek osztályöntudatra, össze­fogásra és egységre nevel­tek. A Híd a demokráciáért, a népi igazságért harcolt, a faji- és nemzeti gyűlölet el­len, s a testvériséget hirde­tő szellem zászlóvivője volt, valóságos hidat vert a mun­kások, parasztok és haladó értelmiség között, összekötő testvéri hidat magyarok, szerbek, horvátok, románok, macedónok, szlovákok és minden más nemzet között. A Híd már abban a kor­szakban nagymértékben hoz­zájárult nemzeteink és nem­zetiségeink közeledéséhez és kölcsönös megismerkedésé­hez tartományunkban és Vajdaság határain túl is... A Híd a magyar ajkú ol­vasónál a pártsajtó szerepét töltötte be, oldalain ismert marxista teoretikusok, ma­gyar, szerb, horvát, szlovén és más jugoszláv, valamint külföldi írók munkái jelen­tek meg. De nemcsak értel­miségiek, hanem marxista ismeretekkel felvértezett munkások, forradalmárok is, köztük nem egy olyan, aki marxista ideológ­iai képzettségét a Egyházak­ban, a mitrovicai és lepog­­lavai „egyetemeken” sze­rezte. A Híd már a kezdet kez­detén a becsületes társadal­mi kiállás, a szociális igaz­ság mellett szállt síkra, a népelnyomó Jugoszlávia bo­nyolult ellentmondásaiból nem a nacionalista, fasiszta illúziókban keresett kiutat, hanem a Jugoszlávia többi népével és nemzetiségével és haladó erőikkel való szövet­ségben és együttműködésben. Ezért a profasiszta elemek élesen támadták a Hidat, minden eszközzel próbálták gyöngíteni befolyását a ju­goszláviai magyarság köré­ben. De a támadásokra, nemcsak a magyar nyelvű lapok, a Népszava s még a polgári Napló is, hanem a szerbhorvát lapok és folyó­iratok is válaszoltak, a Híd védelmére keltek, és elítél­ték a magyar soviniszták tá­madásait, , akár Zágrábból, akár Újvidékről irányultak a folyóirat felé ... Abban az ellentmondásos világban, amely tele volt za­varos eszmékkel, s a Szent István-i gondolattól és a re­­vizionizmustól kezdve, a kis­polgári liberalizmuson át a nyílt jobboldali, nemzeti­szocialista és nyilas máko­­nyig, a Híd, a Jugoszláv Kommunista Párt irányvo­nalát követve, bátran és forradalmian kiállt, tisztán­látásra tanított, a kis népek összefogását sürgette, a mun­kás-paraszt szövetségért har­colt, a népfront-eszmét hir­dette. A folyóirat szerkesztő­sége széles körű tevékenysé­get fejtett ki, és lehetőséget nyújtott az együttműködésre a haladó polgári értelmiség­nek is a népfront-politika és a párt által hirdetett anti­fasiszta harcvonalán. Ekkor­­iban a Híd hasábjain tekin­télyes polgári lapok újság­írói, szerkesztői is jelent­keztek, és támogatták a nép­front politikáját... Amikor 1941-ben a régi Ju­goszlávia összeomlott a fa­siszta hordák csapásai alatt, s a magyar megszállók, Horthy csendőrsége és rend­őrsége, a terror minden esz­közével a forradalmi mun­kásmozgalom megsemmisíté­sére tört, letartóztatás, kín­zás, akasztófa, börtön, bün­tetőtábor volt a Híd szer­kesztőinek, terjesztőinek, olvasóinak sorsa. Terror, akasztófa, börtön vetett vé­get a Híd útjának 1941 áp­rilisában. De szerkesztőinek mártírhalála, a folyóirat be­tiltása sem oltotta el a fák­lyát, amelyet a Híd nevelő­munkája gyújtott, s habár sok hidas személy szerint már nem indulhatott a harc­ba, de a Híd mozgósító ereje ott élt mindazoknak a tuda­­tában, akik a­ jugoszláviai magyarok soraiból, vállvetve Jugoszlávia más nemzetei­nek és nemzetiségeinek fiai­val, a népfelszabadító hábo­rúban harcoltak, a Kommu­nista Párt vezetésével test­véri egységben küzdöttek ha­zánk felszabadulásáért, az új, igazságosabb, szocialista társadalom felépítéséért. A Híd közvetlenül a fel­­szabadulás után, 1945 őszén indult újra. Az új, szabad, szocialista Jugoszláviában újra megszólalt szabadon, magyarul, és hirdette azt a győzelmet, azt a szabadsá­got, amelyért sok régi hidas is az életét áldozta. Mi más programja lehetett az új Hídnak az új, Jugoszláviá­ban, mint hogy minden lehe­tőségével és tudásával hoz­zájáruljon szocialista hazánk építéséhez. A Híd fokozatosan főleg szépirodalmi folyóirattá ala­kult át, változott a jellege és tartalma. Ma már csak egyik részese a jugoszláviai ma­gyarok gazdag kulturális éle­tének, sokrétű marxista, tu­dományos és tájékoztató te­vékenységének. A Híd ma egy sajátságos munkameg­osztásban keresi a helyét, de megváltozott jellege és sze­repe ellenére alapjaiban ma is őrzi és ápolja azokat az alapvető eszméket és hagyo­mányokat, amelyek szocia­lista önigazgatású társadal­munk eszmei alapjait is al­kotják: az egységet és test­vériséget, az osztályjelleget, a humanista és internacio­nalista elkötelezettséget. Ezt bizonyítja a Híd évfolyamai­nak egész tartalma. A Híd­ban helyet kapott valameny­­nyi jelentős magyar író, azon kívül száz és száz jugoszláv és külföldi író, művész, gon­dolkodó nevével találkozunk oldalain ... A Jugoszláv Kommunista Szövetség 21.­ ülése, Tito elv­társ és a Végrehajtó Iroda pártlevele új forradalmi kor­szakot nyitott szocialista ön­igazgatású társadalmunk fej­lődésében. Az új alkotmány, a Kommunista Szövetség X. kongresszusának határozatai forradalmi változásokat je­lentenek. A Jugoszláv Kom­munista Szövetség Tito elv­­társ vezetésével forradalmi harcot indított az önigazga­tású szocialista társadalom gyorsabb ütemű átalakulá­sáért, erélyes akció kez­dődött, hogy megtörjön min­den ellenállás, amely gátol­ja a szocialista önigazgatás továbbfejlődését. Forradalmi harc folyik azért, hogy a munkásosztálynak legyen döntő szerepe a társadalom­ban, hogy a dolgozók ural­kodjanak és határozzanak az összjövedelemről. Ebben a történelmi, forradalmi kor­szakban a kultúrának jelen­tős szerepe van, a kultúra sem lehet passzív és semle­ges. Az általános társadalmi akció keretében folyik a harc a kultúra osztályjel­legének biztosításáért is, ami egyet jelent a munka és az emberi egyéniség felszabadí­tásával, a szellemi és fizikai munka közötti megoszlás megszüntetésével. A Híd amely partokat kötött ösz­­sze és hidat vert munkások, parasztok és haladó értelmi­ségiek között, híven forra­dalmi hagyományaikhoz, most is tevékenyen részt kell hogy vegyen e forradalmi harcban, hogy irodalmi, mű­vészeti és táradalomtudomá­­nyi folyóiratként tovább ápolja a marxista gondola­tot, és bíráló értékeléssel szembeszegüljön minden ide­gen, polgári, antiszocialista, nacionalista ideológiával és azokkal is, akik dogmatikus, tájékoztatóirodás pozíciókból kiindulva tevékenykednek szocialista önigazgatású tár­sadalmunk ellen... A Híd ma egyike csupán a gazdag magyar nyelvű ki­adótevékenység termékeinek, de irodalmi folyóiratként is részt kell vállalnia azokból a feladatokból, amelyeket ez a forradalmi korszak s a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség X. kongresszusa ál­lított a kommunisták és tár­sadalmunk szervezett erői elé. A negyvenedik jubileumát ünneplő Híd, amely a hábo­rú előtt a forradalmi mun­kásmozgalom szócsöve volt, és az üldözések, betiltások ellenére merészen terjesztet­­­te a haladó marxista gondo­latot, a forradalom győzel­me után pedig fáradhatatla­nul működött a kultúra ter­jesztésén, de különösképpen hozzájárult nemzeteink és nemzetiségeink testvériségé­nek és egységének erősítésé­hez, azon munkálkodott, hogy a kultúrát, az irodal­­­­mat, a művészetet közelebb hozza a dolgozó emberhez, biztosan megtalálja helyét és szerepét, és teljesíti fel­adatait ma is, ebben a for­radalmi korszakban, amikor az új alkotmányos rendelke­zések, a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség X. kongresz­­szusának, valamint a VKSZ 15. tartományi értekezleté­nek a határozatai alapján a munka és az alkotás szabad cseréjének egészen új távla­tai nyílnak meg a szocialista önigazgatási társadalmi vi­szonyokban. A felszabadult munka szabad és elkötele­zett alkotást vár el az írók­tól, művészektől, gondolko­dóktól, hogy mindenkor hoz­zájáruljanak a szocialista tudat fejlesztéséhez, a szo­­cialista önigazgatási viszo­nyok gyorsabb ütemű fejlő­­déséhez, a Kommunista Szö­vetség és Tito elvtárs for­radalmi irányvonalának va­lóra váltásához. V. ÉVFOLYAM ■ SUBOTICA ■ 1938 NOVEMBER ■ ti. SZÁM з: џ sr* J Vx'-líSr.! =' 'SrsS'i ÍV ‘ .;77-7л;:;• .> 'iiSi' **»' * » *• '«* *. • V', «• ■ t I őt. '• ' .V;/-. •' ' - v« ~ ft, ' • UUk Mata i A of* M»i Д» .■» iiT-ijHi^i -Ufr 1,-*&-Ј<1\мЦтт vitai *No» ммм мммшммде» : iMu *2ЕГ.£". £ мрм... -• Л■ Ort*ey Отак: *» a ngSk 6* • 4 ;" BfUinaai Mat a . ■ ■ • V ,_ V m *. it\'i'. тетиЛ: i -A aiH■ Hpro*" <Ba#a liter* tata«(Titanattar), i . ... Mu-Cgrr rafewatak (MM Uirtal. ■ / ‘ ' - *' .. • • • . 4 . ' аамнлЉпги: •.Otaarratan *иадо* Ј1к*п4 tat aa amt“ ,МЏЛ» Me“ „A r,*vaaitt*te tatom: trilajre”. иЛмка Az ár ellen... Papp Pál cik­kének bejelentése a Híd 1938 novemberi számának címold­­alán.

Next