Magyar Szó, 1974. november (31. évfolyam, 316-328. szám)
1974-11-30 / 328. szám
18. oldal Néhány elvétett perc elég a lebukáshoz, a pillanat felismert töredéke megmenthet a kínvallatástól. Felismerted akkor a helyzetet? Pontosabban: Kelemen András bácsi, az öreg kommunista ébresztett tudatára annak, hogy az ember magatartásán, viselkedésén múlik embertársainak élete. Akit lehetett, kegyetlenül és kíméletlenül megfélemlítettek. Néhány hónapja múlott annak, hogy Kálmánt és Jóskát kivégezték. Akkor azt tanácsolták az idősebbek, hogy aki teheti, egy időre tűnjön el. Hova? Kihez? Ahova te indultál bujdosva, legalább egynapi gyaloglás. Menni kellett, mert maradásoddal még mások vesztét okozhattad. Azon a napon, amikor a ködös alkonyati szürkületben András bácsi meglátta a visszahozott könyveket, igen, akkor mondta: „Néhány elvétett perc...” A könyveket azért átvette. Mit is tehetett volna mást. Annak idején ő adta, meg Varga Jani, hogy a fiatalok is olvassanak, okuljanak, tanuljanak, lássák a szegény ember sorsát, értsék és vállalják a harcot. Adták az olvasnivalót, hogy add tovább, olvassanak, tájékozódjanak az inastársaid, jó barátaid, a munkástársak. Miért is mászkál az ember a királyi hatalom által megbélyegzett könyvekkel az utcán? Ha rajtakapják, ott a kézellfogható bizonyíték. Gondoltál ilyesmire? Igen. Óvatos, körültekintő voltál, és mindenre felkészültek. Vigyáztál a könyvekre, mert a könyveknek szívük, életük van, és nem árulják el azokat, akik szeretnek olvasni. Azok a könyvek tanítottak arra, hogy mikor tegyél. Menned kellett, nehogy jelenléteddel a baj még nagyobb legyen. A könyveket pedig visszaadni, akitől kaptad. A könyvet nem lehet halálra ítélni és megölni. Máglyára hordhatták, de a könyv tovább él. A feladat: továbbadni, hogy minden vélt és valóságos veszély ellenére mindig és mindenütt olvassák. Múltak a háborús napok és az évek. A futóárkok ásása, a romok eltakarítása, a szökések, a rettegés árán is szembenézés, az önvédelmi harc után kényszerhelyzetedben belülről is láttad a vészes kőhidai fegyintézetet. A pillanat felismert töredéke megmentett. Hazakerültél. Megtisztálkodni a háború piszkától, lemosni a koszt, kiirtani a szőrzetekbe fészkelt férgeket, vízzel, szappannal, gyökérkefével megteheti az ember. Az embertelenség visszatérő emlékeinek kitarításához nem elég a lúgkő, és talán majd a halál takarítja el, de addig felajzanak az emlékek, és csak emberi mivoltod igazolja, hogy épeszűen vizsgálod a valóságot, és nem ragad el a megtorlás vak ösztöne. Túl a halottvirrasztások fájdalmain, a megálmodott világ tudatos formálásával voltál akkor már elfoglalva, amikor apád egy nyaláb poros, rongyos papírhalmazt rakott elébed. Meglepetés ... felismerés? Szemed felvillant. Egyszerre látni kezdték Akkor nem tudtad, de most, hogy azokra a percekre emlékezel, pontosan tudod, hogy úgy viselkedtél, mint azok a katonák, akiket az a bizonyos ógörög hadvezér nem sorolt be a hadseregébe, mert a hosszú menetelés után fegyelmezetlenül a folyóvízhez rohantak, hogy szomjukat oltsák. Nem tudtál magadnak parancsolni az újságok, folyóiratok, könyvek láttán. Megfeledkeztél mindenről, átnyaláboltad a papírhalmazt, beletúrtál, gyorsan lapozgattad, felvetted, letetted, simogattad a viszszakapott kincset. Egérrágta, féregjárta, penészemésztette Híg, Világkép, Korunk, a folyóiratok, a Szabad Szó és más újságok, kézirataid, könyveid... Mit is írtak a háború előtt? „... Huszonkét faluban ... a megvizsgált 888 gyermek közül 293 egész héten nem jutott húshoz... Egyszer sem evett főzeléket 224 ... Tejet 250 gyermek nem ivott. A Híd lapján: „Mozgókönyvtár.... Az elolvasott könyveket az illető falu olvasói által megbízott személy ... köteles az általunk megjelölt helyre küldeni....” Igen, a Híd folyóirat szerkesztősége által megjelölt helyre... Ugrottál, hogy viszed, megmutatod, itt van, valami megmaradt ... a munkásmozgalom néhány ereklyéje. Előkerültek. Míg rejtve éltél, apránként feledkeztél meg arról, amit éveken át tettél és hitted, hogy lesz idő, amikor az életmentő, meszszebbre mutató forradalom előkészületei ,ről tárgyi bizonyítékokat adhatsz. Alit apád előtted, és nézte szokatlan viselkedésed, s ekkor tört le belőled a kérdés. Hol is voltak elrejtve? Választ sem várva, te magad folytattad. Ott a szalmatető alatt, a disznóól falán... Ki találta meg? Szaggatott szavakkal mondta el apád, hogy kidőlt a fal, és ... előkerült. Anyáddal vitték fel a padlásra ... őrizték, mert a tied. Talán azt is tudták, hogy baj érhette volna őket, ha a hatóság kezébe kerül. Az elszántságuk szavai visszhangzanak most benned arról, hogy mit ért volna a szülök élete gyermekeik nélkül. URBAN János Ereklyék MAGYAR SZÓ 1974. nov. 28., 29., 30. A Híd negyven éve Részletek Szabó Ida ünnepi beszámolójából A Híd-jubileum jegyében november 27-én este díszülést tartottak az Újvidéki Rádió M-stúdiójában. Szabó Ida, az ünnepi bizottság elnöke olvasott fel beszámolót. Ebből ragadtunk ki részleteket a jelentős esemény alkalmából. A Híd című folyóirat 40 évvel ezelőtt indult útjára, abban az időben, amikor Jugoszláviában a monarchofassiszta uralom minden haladó gondolatot üldözött és börtönnel büntetett. Abban az időben, amikor a szociális és nemzeti ellentétek mindinkább kiéleződtek, és a kizsákmányolás, a nemzeti elnyomatás mind elviselhetetlenebbé vált. A folyóiratot 1934-ben egy magyar egyetemistákból és középiskolásokból álló ifjúsági csoport indította el, kezdetben nem is világos céllal, csupán attól az érzéstől indíttatva, hogy valamit tenni kel, hogy nem lehet tovább a régi, kitaposott utakon haladni. A Híd indulásakor még nem volt osztályelkötelezett, a folyóirat köré csoportosulók szemlélete és látóköre a polgári, kisebbségi érzés és gondolkodás korlátozta, de az új lap, már indulásakor, első megjelent számától a haladó gondolatot szolgálta, demokratikus, antirevizionista, antifasiszta szellemet hirdetett... A haladó baloldali erők mind erősebb befolyást gyakoroltak a Híd köré csoportosuló fiatalokra is, az elkötelezett cikkek, a társadalmi problémákkal foglalkozó írások mind több helyet kaptak a Híd oldalain. A folyóirat egyhamar túllépte kezdeti polgári beállítottságát, cikkeivel hónapról hónapra közelebb került az elnyomott proletárokhoz, a szegényparasztokhoz, követve a magyar forradalmi hagyományt, Petőfi, Ady, József Attila, Dózsa eszméit... 1936-ban Simokovich Rókus pártmunkás, majd Mayer Ottmár, az ismert publicista, a Jugoszláv Kommunista Párt tagja, később pedig a KP szabadkai körzeti bizottságának titkára vette át munkatársaival a lap szerkesztését, és azóta a folyóirat története szorosan egybefűződik Vajdaság és Jugoszlávia forradalmi munkásmozgalmának történetével, fejlődésével és harcaival, de ugyanakkor egész haladó, baloldali publicisztikánk, irodalmunk és művészetünk osztályelkötelezett, humanista és internacionalista törekvéseivel is, s így éppoly elválaszthatatlan része valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk történelmének, mint a jugoszláviai magyarság irodalimta és művelődése történetének... A Híd a városi munkások, a falusi proletárok és szegényparasztok ezreihez szólt, tehát elsősorban mozgalmi lap volt, de ápolta a szépirodalmat és a képzőművészetet is, s így kulturális és szellemi hatása széles sugárban kiterjedt az intelelktuális dolgozók körére is. A Hídban megjelent népszerűen megírt tudományos cikkek, riportok, külpolitikai hírmagyarázatok, a bér- és munkaviszonyról szóló beszámólók és szépirodalmi művek osztályöntudatra, összefogásra és egységre neveltek. A Híd a demokráciáért, a népi igazságért harcolt, a faji- és nemzeti gyűlölet ellen, s a testvériséget hirdető szellem zászlóvivője volt, valóságos hidat vert a munkások, parasztok és haladó értelmiség között, összekötő testvéri hidat magyarok, szerbek, horvátok, románok, macedónok, szlovákok és minden más nemzet között. A Híd már abban a korszakban nagymértékben hozzájárult nemzeteink és nemzetiségeink közeledéséhez és kölcsönös megismerkedéséhez tartományunkban és Vajdaság határain túl is... A Híd a magyar ajkú olvasónál a pártsajtó szerepét töltötte be, oldalain ismert marxista teoretikusok, magyar, szerb, horvát, szlovén és más jugoszláv, valamint külföldi írók munkái jelentek meg. De nemcsak értelmiségiek, hanem marxista ismeretekkel felvértezett munkások, forradalmárok is, köztük nem egy olyan, aki marxista ideológiai képzettségét a Egyházakban, a mitrovicai és lepoglavai „egyetemeken” szerezte. A Híd már a kezdet kezdetén a becsületes társadalmi kiállás, a szociális igazság mellett szállt síkra, a népelnyomó Jugoszlávia bonyolult ellentmondásaiból nem a nacionalista, fasiszta illúziókban keresett kiutat, hanem a Jugoszlávia többi népével és nemzetiségével és haladó erőikkel való szövetségben és együttműködésben. Ezért a profasiszta elemek élesen támadták a Hidat, minden eszközzel próbálták gyöngíteni befolyását a jugoszláviai magyarság körében. De a támadásokra, nemcsak a magyar nyelvű lapok, a Népszava s még a polgári Napló is, hanem a szerbhorvát lapok és folyóiratok is válaszoltak, a Híd védelmére keltek, és elítélték a magyar soviniszták támadásait, , akár Zágrábból, akár Újvidékről irányultak a folyóirat felé ... Abban az ellentmondásos világban, amely tele volt zavaros eszmékkel, s a Szent István-i gondolattól és a revizionizmustól kezdve, a kispolgári liberalizmuson át a nyílt jobboldali, nemzetiszocialista és nyilas mákonyig, a Híd, a Jugoszláv Kommunista Párt irányvonalát követve, bátran és forradalmian kiállt, tisztánlátásra tanított, a kis népek összefogását sürgette, a munkás-paraszt szövetségért harcolt, a népfront-eszmét hirdette. A folyóirat szerkesztősége széles körű tevékenységet fejtett ki, és lehetőséget nyújtott az együttműködésre a haladó polgári értelmiségnek is a népfront-politika és a párt által hirdetett antifasiszta harcvonalán. Ekkoriban a Híd hasábjain tekintélyes polgári lapok újságírói, szerkesztői is jelentkeztek, és támogatták a népfront politikáját... Amikor 1941-ben a régi Jugoszlávia összeomlott a fasiszta hordák csapásai alatt, s a magyar megszállók, Horthy csendőrsége és rendőrsége, a terror minden eszközével a forradalmi munkásmozgalom megsemmisítésére tört, letartóztatás, kínzás, akasztófa, börtön, büntetőtábor volt a Híd szerkesztőinek, terjesztőinek, olvasóinak sorsa. Terror, akasztófa, börtön vetett véget a Híd útjának 1941 áprilisában. De szerkesztőinek mártírhalála, a folyóirat betiltása sem oltotta el a fáklyát, amelyet a Híd nevelőmunkája gyújtott, s habár sok hidas személy szerint már nem indulhatott a harcba, de a Híd mozgósító ereje ott élt mindazoknak a tudatában, akik a jugoszláviai magyarok soraiból, vállvetve Jugoszlávia más nemzeteinek és nemzetiségeinek fiaival, a népfelszabadító háborúban harcoltak, a Kommunista Párt vezetésével testvéri egységben küzdöttek hazánk felszabadulásáért, az új, igazságosabb, szocialista társadalom felépítéséért. A Híd közvetlenül a felszabadulás után, 1945 őszén indult újra. Az új, szabad, szocialista Jugoszláviában újra megszólalt szabadon, magyarul, és hirdette azt a győzelmet, azt a szabadságot, amelyért sok régi hidas is az életét áldozta. Mi más programja lehetett az új Hídnak az új, Jugoszláviában, mint hogy minden lehetőségével és tudásával hozzájáruljon szocialista hazánk építéséhez. A Híd fokozatosan főleg szépirodalmi folyóirattá alakult át, változott a jellege és tartalma. Ma már csak egyik részese a jugoszláviai magyarok gazdag kulturális életének, sokrétű marxista, tudományos és tájékoztató tevékenységének. A Híd ma egy sajátságos munkamegosztásban keresi a helyét, de megváltozott jellege és szerepe ellenére alapjaiban ma is őrzi és ápolja azokat az alapvető eszméket és hagyományokat, amelyek szocialista önigazgatású társadalmunk eszmei alapjait is alkotják: az egységet és testvériséget, az osztályjelleget, a humanista és internacionalista elkötelezettséget. Ezt bizonyítja a Híd évfolyamainak egész tartalma. A Hídban helyet kapott valamenynyi jelentős magyar író, azon kívül száz és száz jugoszláv és külföldi író, művész, gondolkodó nevével találkozunk oldalain ... A Jugoszláv Kommunista Szövetség 21. ülése, Tito elvtárs és a Végrehajtó Iroda pártlevele új forradalmi korszakot nyitott szocialista önigazgatású társadalmunk fejlődésében. Az új alkotmány, a Kommunista Szövetség X. kongresszusának határozatai forradalmi változásokat jelentenek. A Jugoszláv Kommunista Szövetség Tito elvtárs vezetésével forradalmi harcot indított az önigazgatású szocialista társadalom gyorsabb ütemű átalakulásáért, erélyes akció kezdődött, hogy megtörjön minden ellenállás, amely gátolja a szocialista önigazgatás továbbfejlődését. Forradalmi harc folyik azért, hogy a munkásosztálynak legyen döntő szerepe a társadalomban, hogy a dolgozók uralkodjanak és határozzanak az összjövedelemről. Ebben a történelmi, forradalmi korszakban a kultúrának jelentős szerepe van, a kultúra sem lehet passzív és semleges. Az általános társadalmi akció keretében folyik a harc a kultúra osztályjellegének biztosításáért is, ami egyet jelent a munka és az emberi egyéniség felszabadításával, a szellemi és fizikai munka közötti megoszlás megszüntetésével. A Híd amely partokat kötött öszsze és hidat vert munkások, parasztok és haladó értelmiségiek között, híven forradalmi hagyományaikhoz, most is tevékenyen részt kell hogy vegyen e forradalmi harcban, hogy irodalmi, művészeti és táradalomtudományi folyóiratként tovább ápolja a marxista gondolatot, és bíráló értékeléssel szembeszegüljön minden idegen, polgári, antiszocialista, nacionalista ideológiával és azokkal is, akik dogmatikus, tájékoztatóirodás pozíciókból kiindulva tevékenykednek szocialista önigazgatású társadalmunk ellen... A Híd ma egyike csupán a gazdag magyar nyelvű kiadótevékenység termékeinek, de irodalmi folyóiratként is részt kell vállalnia azokból a feladatokból, amelyeket ez a forradalmi korszak s a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusa állított a kommunisták és társadalmunk szervezett erői elé. A negyvenedik jubileumát ünneplő Híd, amely a háború előtt a forradalmi munkásmozgalom szócsöve volt, és az üldözések, betiltások ellenére merészen terjesztette a haladó marxista gondolatot, a forradalom győzelme után pedig fáradhatatlanul működött a kultúra terjesztésén, de különösképpen hozzájárult nemzeteink és nemzetiségeink testvériségének és egységének erősítéséhez, azon munkálkodott, hogy a kultúrát, az irodalmat, a művészetet közelebb hozza a dolgozó emberhez, biztosan megtalálja helyét és szerepét, és teljesíti feladatait ma is, ebben a forradalmi korszakban, amikor az új alkotmányos rendelkezések, a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongreszszusának, valamint a VKSZ 15. tartományi értekezletének a határozatai alapján a munka és az alkotás szabad cseréjének egészen új távlatai nyílnak meg a szocialista önigazgatási társadalmi viszonyokban. A felszabadult munka szabad és elkötelezett alkotást vár el az íróktól, művészektől, gondolkodóktól, hogy mindenkor hozzájáruljanak a szocialista tudat fejlesztéséhez, a szocialista önigazgatási viszonyok gyorsabb ütemű fejlődéséhez, a Kommunista Szövetség és Tito elvtárs forradalmi irányvonalának valóra váltásához. V. ÉVFOLYAM ■ SUBOTICA ■ 1938 NOVEMBER ■ ti. SZÁM з: џ sr* J Vx'-líSr.! =' 'SrsS'i ÍV ‘ .;77-7л;:;• .> 'iiSi' **»' * » *• '«* *. • V', «• ■ t I őt. '• ' .V;/-. •' ' - v« ~ ft, ' • UUk Mata i A of* M»i Д» .■» iiT-ijHi^i -Ufr 1,-*&-Ј<1\мЦтт vitai *No» ммм мммшммде» : iMu *2ЕГ.£". £ мрм... -• Л■ Ort*ey Отак: *» a ngSk 6* • 4 ;" BfUinaai Mat a . ■ ■ • V ,_ V m *. it\'i'. тетиЛ: i -A aiH■ Hpro*" <Ba#a liter* tata«(Titanattar), i . ... Mu-Cgrr rafewatak (MM Uirtal. ■ / ‘ ' - *' .. • • • . 4 . ' аамнлЉпги: •.Otaarratan *иадо* Ј1к*п4 tat aa amt“ ,МЏЛ» Me“ „A r,*vaaitt*te tatom: trilajre”. иЛмка Az ár ellen... Papp Pál cikkének bejelentése a Híd 1938 novemberi számának címoldalán.