Magyar Szó, 1974. december (31. évfolyam, 344-359. szám)
1974-12-16 / 344. szám
1 ^ 1- S kölcsön Jugoszláviának Nemrég a japán bankok egy csoportja 40 millió dolláros kölcsönt hagyott jóvá az Egyesült Szerbiai Villanygazdasági Vállalatnak, amely ezeket a pénzeszközök a régóta tervezett új vízerőmű építésére fordítja. A kölcsönt tíz év alatt kell visszafizetni 7 százalékos kamattal. A kölcsön 70 százalékát a vízerőmű felszereléséhez szükséges japán gyártmányú gépi berendezésekre kell költeni, 30 százalékát pedig más országokban lehet vásárlásra fordítani. A tervek szerint ez az új vízerőmű Bajina Baátánál fog megépülni, ahol már működik egy közepes nagyságú erőmű, s megvan a gyűjtőmedence is. Ebben a medencében 150 millió köbméter vizet lehet tárolni, s ilyenformán 600 megawatt erősségű erőművet lehet építeni, amelynek évi áramtermelése 1,1 milliárd kilowattóra lesz. Az építkezés kétmilliárd dinárba fog kerülni. Japán ezzel a kölcsönnel most vesz részt először a jugoszláv energetikai rendszer fejlesztésében. Kiviteli zárlat a cukorra Franciaországban Franciaországban meglehetősen nagy hiány van cukorban, s ezért megtörténhet, hogy az illetékes szervek elrendelik minden kivitel leállítását. Ezzel egyidejűleg a francia kormány Varsóban elég erélyesen tiltakozott a lengyel kormánynál, mert a lengyelek is sorompót állítottak a cukor kivitelének. A Párizsból érkező jegyzék rámutatott, milyen káros következményei lesznek a lengyel kormány intézkedéseinek, tekintettel arra, hogy egyébként is nagy cukorhiány uralkodik Európában, különösképpen Franciaországban. Egyébként Franciaország cukorfogyasztásának jelentős részét éppen a lengyelországi behozatal útján fedezi, évente körülbelül 150 000 tonnát importál ebből az országból. Lengyelország viszont igen erős cukortermelő, kivitele ugyanis csaknem 400 000 tonna, ami annyit jelent, hogy ennyit tud termelni saját szükségletein felül. drágább az élelem, olcsóbb a nyersanyag A világpiacon a helyzet már hosszabb idő óta igen bizonytalan. Újabban erősen csökken a fémek ára, az élelemé pedig tovább növekszik. Az ásványi eredetű nyersanyagok árának csökkenését a párizsi Le Monde című lap azzal magyarázza, hogy a fejlett országokban most csökkenta termelési tevékenység, kisebb a kereslet a nyersanyagok iránt, s a szükségletek fedezésére a feldolgozók már korábban bizonyos tartalékokat halmoztak fel. Az élelemmel más a helyzet. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági termékek ára állandóan bizonyos nyomás alatt állt, 1972-ben azonban — miután a Szovjetunió 20 millió tonna búzát vásárolt a nemzetközi piacon , s az élelem ára emelkedésnek indult, s ez a tendencia még ma is tart. Épben a búzának az ára például a négyszeresére emelkedett azóta, ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy a világ legnagyobb termelőjénél, az USA- ban elég gyenge volt az idén a termés, s most nincsenek nagyobb tartalékok. Egyben a szükségletek is megnövekedtek, mindenekelőtt Afrikában és Ázsiában. A másik roppant keresett cikk a cukor. Három évvel ezelőtt a londoni tőzsdén 45 fontért lehetett venni egy tonnát belőle, most viszont egy tonnának 425 font az ára. A gazdasági szakértők szerint ez az árfolyam tartós lesz, tekintettel az állandóan növekedő keresletre és a stagnáló termelésre. A statisztika szerint a nemzetközi áruforgalom értéke most körülbelül 15,6 milliárd dollár, hat hónappal ezelőtt még csupán 8 milliárd dollár volt. Ez azonban nem az áruforgalom növekedését jelenti, hanem az árak növekedésének a következménye. Lengyelországnak erős a nyersanyagbázisa A legújabb statisztikai adatok szerint Lengyelország az idén először fog barna- és kőszénből 200 millió tonnánál többet termelni. Ezen a téren a második helyet foglalja el Európában és az ötödiket a világon. Termelése kőszénből ezen belül 170 millió tonna, s ebből 40 millió tonnát külföldre szállít, pontosabban 15 millió tonnát a KGST országaiba, a többit pedig más országokba. Ezért vált immár szállóigévé az, hogy Lengyelország számára a szén éppen olyan fontos, mint a kenyér. Igen jelentős továbbá rézérckitermelése is, az idén 14,5 millió tonnát hoztak felszínre, kénből pedig 4 millió tonnát. Egyiptomnak kedvezőtlen a fizetési mérlege Nemrég Ismail Sabri Abdallah tervügyi miniszter az egyiptomi parlament előtt kijelentette, hogy 1975-ben 1344 millió egyiptomi font lesz az ország deviza-deficitje. Szerinte ez azért fog bekövetkezni, mert megdrágultak a nyersanyagok a nemzetközi piacon, sokat kell fizetni a kőolajért, miközben a kormány arra törekszik, hogy a lakosságot, a termelést ellássa megfelelő nyersanyagokkal. Bizonyos nemzetközi egyezmények megkötésével enyhíteni fogják ugyan a deficitet, de ezek az enyhülések rövidebb lélegzetűek lesznek. Így például egyezmény jött létreEgyiptom és Kuvait között arról, hogy a kuvaiti bankok 1,3 milliárd dollár kölcsönt folyósítanak gazdasági beruházásokhoz. N'emzetközi körlin a jugoszláv mezőgazdaságnak Az NSZK-ban megjelenő Handelsblatt című közgazdasági szaklap fontosabb hírei között közölte, hogy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank minden bizonnyal az elkövetkező évben 66,5 millió dollár kölcsönt folyósít Jugoszláviának. A pénzt kizárólag a mezőgazdasági termelés fejlesztésére adják, 38 millió dollárt a társadalmi szektorban, 28,5 millió dollárt pedig a magánszektorban kell elhelyezni. Az összeg elosztása Jugoszláviában nyilván a most közösen kialakított gazdaságpolitikai határozat szerint fog történni. 3. oldal MAGYAR SZÓ Négy tanács az egészségmunmi értekiszességbei !Kilencvenhárom választói egységben szavaznak az újvidéki biztosítottak Az újvidéki egészségvédelmi és társadalombiztosítási érdekközösség megalakulását előkészítő bizottság a tmaszoktól beérkezett jegyzőkönyvek alapján megállapította, hogy az újvidéki kommunához tartozó biztosítottak zöme elfogadta a társulásról szóló önigazgatási megegyezést, az érdekközösség tehát létrehozható. Ennélfogva javasolta a községi koordinációs bizottságnak a megalakításról szóló önigazgatási megegyezés kihirdetését. A megegyezést megelőzően megvitatták az újvidéki munkaszervezetekben, és több mint 50 000 biztosított munkás, 25 000 nyugdíjas, 1000 magániparos, vendéglős és egyéb szabad foglalkozású egyén és ugyanilyen számú földművesbiztosított rászavazott. Helyenként a biztosítottak gyűléseit később tartották meg, de a kitűzött határidőig beérkezett jelentések is elegendő anyagot nyújtottak ahhoz, hogy létrejöjjön az érdekközösség. A kezdeményező bizottság ezután az újvidéki egészségvédelmi érdekközösség alapszabály-tervezetét készítette elő, és a napokban nyilvános vitára bocsátotta. Az alapszabály a biztosított munkások, földművesek, magániparosok és vendéglősök tanácsainak hatáskörét foglalja magában, megállapítja a szolgáltatást nyújtók munkacseréjének módját és formáját, és szabályozza a biztosítottak jogait és kötelezettségeit. Mint már korábban közöltük, Újvidék területén egy egészségvédelmi és társadalombiztosítási érdekközösség alakul, amely a kommuna valamennyi biztosítottját felöleli. Ebben a biztosítottak minden kategóriájának külön tanácsa lesz. Három tanácsot a biztosítottak, egyet pedig a szolgáltatást nyújtó egészségügyi dolgozók alakítanak. Az újvidéki kommuna területén a biztosítottak 93 választási egységben választják meg az egészségvédelmi érdekközösség küldötteit. Kilencvenben a munkásbiztosítottak szavaznak, egyben a nyugdíjasok és egyben az egészségügyi dolgozók tanácsát választják. Ugyanakkor sor kerül a 15 tagú önigazgatási ellenőrző bizottság tagjainak megválasztására is. Ebbe a bizottságba a munkásbiztosítottak 6, a földművesek 3, az önálló tevékenységet folytató személyek 3 és az egészségügyi dolgozók 3 tagot választanak. A kommunában élő mintegy 16 500 földművesbiztosított 25 tagú tanácsot választ. Begecs 1, Budiszarva 1, Bukovac 1, Veremik 1, Káty 2, Kiszács 4, Kovils 4, Ledinci 1, Újvidék 2, Karlóca 1, Kamenica 1, Stepanovićevo 1, Pétervárad 1, Piros 1, Futak 2 és Csenej 1 tagot, jelöléskor és választáskor mindenütt figyelembe veszik a lakosság nemzetiségi megoszlását. Az egészségügyi dolgozók tanácsát a társult munka egészségügyi alapszervezeteinek alábbi közösségeiben választják: a tartományi klinikán 9, a tartományi anya- és gyermekvédelmi intézetben 2, a kamenicai tüdőgyógyintézetben 4-et, a Tartományi Rehabilitációs Intézetben 1-et, az újvidéki egészségház (a gyorssegélyszolgálattal és a fogászati intézettel) 6-ot, a Tartományi Egészségvédelmi Intézet 1-et, az újvidéki gyógyszertáraik 1-et, a Pasteur-intézet (az egyetemisták rendelőjével együtt) 1 küldöttet választ. Az egészségvédelmi érdekközösség négy tanácsának közgyűlése előreláthatólag december 20-án tartja meg első ülését, ezen megválasztják a közösség végrehajtó bizottságát, valamint a testület segédszerveit. Újévtől már alkotmányos alapon kezdi meg munkáját az egészségvédelmi érdekközösség. Sz. G. A laboratóriumi munka sokban hozzájárul az egészségvédelem fejlesztéséhez Hétfő, 1974. dec. 16. Nagygyűlés a bvírt parasztfelkelés évfordulóján Jure Bilié mondott beszédet Tegnap Hvaron nagy népgyűlésen emlékeztek meg Hvar és Vis parasztfelkelésének 460. és Hvar-sziget felszabadulásának 30. évfordulójáról. A nagygyűlésen Jure Bilié, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja beszélt. A nagygyűlésen a sziget lakosságán és az élve maradt harcosokon kívül egyebek között részt vett Zvone Jurišić, a Horvát Szocialista Köztársaság Elnökségének tagja, Jovo Ugrido, a HKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának szaktitkára, Dr. Grga Novak, a Jugoszláv Tudományos Akadémia elnöke, Fero Car, a Harcos Szövetség Köztársasági Bizottságának elnöke, Avdo Campar, Bosznia-Hercegovina képviselője, Bogdan Pecotić ellentengernagy és mások. A nagygyűlés előtt két emléktáblát lepleztek le. Egyikét Vrbanjban Matija Ivanié szülőházán, a másikat Vrbovskában, az Ivanié család egykori házán. A nagygyűlésen Jure Bilic a sziget évszázados hősi harcáról, valamint a népfelszabadító háborúban való részvételéről és a győzelemhez való hozzájárulásról emlékezett meg. Az utolsó aranymosó — Vasilije az utolsó aranymosó mifelénk — mondta Jóska sofőr, aki tíztonnás tehergépkocsijával arra várt, hogy a majdanpeki úton elakadt társa abroncsot cseréljen. Ott ültünk a Pék homokzátonyai fölött ágaskodó szirtek egyikén. Jóska, kihasználva a kényszerpihenőt, hazai módra kolbászt, hagymát és kenyeret vett elő, s falás közben mesélte, hogy ilyenkor, kiadós esőzések után, ő is a helybeliektől hallotta: a megduzzadt Pék folyócska aranyhomokot sodor. Valamikor lejjebb, a folyó alsó sodrában, kotrógéppel dolgoztak, mosták az aranyat, de sovány sikerrel. Abba is hagyták. Most csak Vasilije ereszkedik le időnként az aranymedrű Pekhez kezdetleges szerszámaival. Lábunk alatt vígan zsuborogva, locsogva, csevegve fut tova a folyócska. Vasilije, az utolsó aranymosó, a túlsó homokzátony szélén kuporgott. Hóna alatt kis teknőt szorongatott, a vállán pedig egy megviselt tarka kecskebőr lötyögött. Feje búbján öreg, kikopott sajkácsa billegett, jobb füle mögött egy cigaretta. Leereszkedtem egészen a partig, a zátony pereméig, egészen közel hozzá. — jó napot — köszönök rá. Rám néz, bólint egyet, s mint akit megszakítottak munkájában, felegyenesedik, megropogtatja derekát, majd leteszi a teknőt, a közeli sziklára pedig ráteríti a nyűtt kecskebőrt. Előhúzza a füle mellől a cigarettát, hogy rágyújtson, de megelőzöm, s én kínálom meg. Jóska, a sofőr is lehúzódik mellénk. — No, Vasilije — kérdezi —, rég láttalak már, akadt-e közben aranypor? Vasilije megdörzsöli vöröslő, bütykös kezét, legyűri nadrágszárát, majd fázós ujjaival lassan pergeti a rátapadt homokot. Azután leül mellém egy kisodort fa törzsre. Lábánál hever a megbámult kicsiny teknő, fenekén kúp alakú apró lyukakkal. — Vasárnap van, szabad időmet mulasztom azzal, hogy lejövök megnézni, akad-e új sodrás, érdemes-e bolygatni az új zátonyokat —, s lábával odábbdöfi a kivénhedt teknőt. Jóska már évek óta sofőr a majdanpeki rézüzemnél, tíztonnás tehergépkocsijával ércet szállít. Ismer már erre mindenkit, ő mondta, hogy Vasilije az aranymedrű Pék utolsó aranymosója. — Kifizetődik-e még az aranymosás? — Fenét! Már csak megszokásból csinálom, pár éve még többen voltunk, de elcsalta őket a rézbánya, a biztos kenyér. Magam is tavaly óta munkaviszonyban vagyok, de azért csak csábít a Pék. Amikor szabad napom van, veszem az öreg teknőt, a nyűves bőrt, s járom a medret, bökdösöm az új zátonyokat, hallgatom, mit mesél a Pék. — Felhasználom a sokesztendős tapasztalatom, engedélyem is van még, de bizony sovány a hozam. Évente alig adhatok be öt-hatszáz grammot, amit itt mosok ki a folyócska felső medrében. Már inkább csak kedvtelésből, megszokásból, mert bizony az aranymosás körülményes, aprólékos munka, és sovány haszonnal jár. Feláll, s odamutat a friss sodrásban keletkezett új zátony felé: — Amikor lejött, láthatta, hogyan tapogatom a finom homokréteget. Megértem, melyik a lazább, melyiket érdemesebb megbontani. Tapasztalat kell hozzá, annak hiányában bizony sok munka és idő vész kárba. Arra lejjebb mutat a kanyar után, ahol a Pék kiszélesedik — már nem is érdemes keresgélni, kaparászni, meddő munka lenne. Csak erre, a felső folyásán akadhat aranypor, ott, amerre a víz sodrása hordja s leülepszik. Vasilije odalépked egy zátonyhoz, előbb lábával, majd csontos kezével alaposan kitapogatja, morzsolgatja a homokot. A kis teknőt beereszti a mederbe, azután lekaparja a zátony felső rétegét, s az aljából homokot dobál a teknő belsejébe. Majd bemeríti a víz sodrába, s ütemesen zötykölni kezdi. Mi ott ülünk a parti sziklákon, s némán, türelmesen figyeljük a sodrás fölé hajlongó aranymosót. Az utolsó aranymosót. Sokáig rázza a megviselt teknőt, amíg a víz lassan kimossa belőle a homokot, majd odajön mellénk, s a teknőt ráállítja egy korhadt fatörzsre. Ujjával az egyik lyukra mutat. Nézem a lyukat, de semmit sem látok, csak amikor egészen közelre hajolok, veszem észre a farostok kusza szálai között a homokszemnél is parányibb sárga szemecskéket. Az aranyhomokot, Vasilije benyúl a zsebébe, kiveszi vörös nyelű bicskáját, s óvatosan kiszedi a szinte láthatatlan, a napfényben meg-megcsillanó aranyport. A másik zsebéből egy kis dobozt emel ki s abba hullajtja a szemcséket. A kecskebőr pedig mind ez ideig érintetlenül hevert a szírt tetején. — És ez minek? mutatok a kopott szőrmére. — Ezzel mosom ki az aranyat, ha gyorsabb a víz sodrása. Ahol aranysövényt sejtek, felkavarom a homokot, s eléje fektetem a kecskebőrt, de szőrével visszájára. A víz tovább sodorja a finom homokot, s a nehezebb aranypor megakad a szőrszálak között. Fenn az útról szirénáznak, kész a szerelés, Jóska mehet tovább. Megbillentjük sapkánkat, Vasilije is valami köszönésfélét mormol a fogai közül, ismét felgyűri a nadrágszárát, s újra elindul egy másik zátony felé. OSZTROGONÁCZ Iván