Magyar Szó, 1975. január (32. évfolyam, 16-29. szám)

1975-01-18 / 16. szám

2. oldal Portugál politikai színtér Válságban a demokratikus pártok kapcsolatai Kormányválság a szakszervezetek felépítése miatt?­­ Vita a szocialisták és a kommunisták között - Soares beszéde Mario Soares portugál külügyminiszter, a Portugál Szocialista Párt főtitkára pénteken kijelentette, hogy a portugál demokratikus pártok kapcsolatai a véle­ménykülönbségek miatt válságba kerültek, de ennek ellenére szó sincs szakadásról. A Szocialista Párt lisza­­boni nagygyűlésén mondott beszédében Soares támad­ta a párt vezetőségét, amely ellenzi azt az álláspontot, hogy Portugáliában a szak­­szervezeteknek egységesek­nek kell lenniük. Az egységes szakszerveze­tek megalakítása mellett hosszas vita után síkraszállt a Fegyveres Erők Mozgal­ma és a Portugál Kommu­nista Párt is,­ a Portugál Szocialista Párt és a Népi Demokratikus Párt viszont ellene foglalt állást. Az említett pártok képvi­selői részt vesznek a kor­mánykoalícióban, s tekin­tettel a szakszervezetek fel­építése körüli nézeteltérés­re, esetleg kormányválság is bekövetkezhet. A kor­mány egyébként a minap el­halasztotta az egységes szak­szervezetekre vonatkozó tör­vénytervezet megvitatását. — A Szocialista Párt min­dent meg fog tenni annak érdekében, hogy ne történ­jen szakadás a pártok kö­zött — mondta Soares, és nyíltan vitába szállt a Kom­munista Párttal, amely mint ismeretes, új szemléletet vitt a portugál politikai életbe. Véleménye szerint Portu­gália számára tragédia len­ne, ha a Kommunista Párt visszautasítaná a demokra­tikus „játékszabályokat”. A portugál nép szabadságával nem lehet büntetlenül ját­szani.­­ A Szocialista Párt mindig védelmezni fogja a szabadságot, függetlenül at­tól, milyen álláspontra he­lyezkedik a Kommunista Párt — mondta Soares.­­ — Ha reális feltételek vannak az autentikus szo­cializmus és az osztály nél­küli társadalom felé vezető út követésére, abban az eset­ben a szocialisták ezen az úton a polgárháború koc­kázata nélkül szeretne jár­ni — tette hozzá a portu­gál külügyminiszter. A Szocialista Párt nagy­gyűlésén részt vett néhány szélső­baloldali csoportosu­lás is, amelyek erélyesen támadják a Kommunista Pártot, noha ugyanakkor a Szocialista Pártot szociál­demokrata beállítottságúnak nevezik. A Szocialista Pártból egyébként nemrég kivált a balszárny. Erre alig egy hó­nappal­­a párt kongresszusa után került sor. A Szocia­lista Pártból már korábban is kivált egy baloldali cso­portosulás, és tagjai meg­alakították a Szocialista Baloldal Mozgalmát. A portugál szocialisták és kommunisták közötti nyílt vita a baloldal polarizálódá­sához­­vezet, s ez az elkü­lönülés általában jellemző a politikai életre, mivel két hónap múlva — a fél év­százados fasiszta uralom után először — parlamenti választásokat tartanak. Gyorsaság Merényletek — egy perccel a tűzszünet lejárta után Belfastból jelenti a Reu­ter. Alig egy perccel azután, hogy megszűnt az illegális Ír Köztársasági Hadsereg tűz­szüneti­endeletének érvénye, Belfastban és Észak-Írország más városaiban több inci­dens történt. Az IRA hatá­rozata huszonöt nappal ez­előtt lépett érvénybe, és pén­teken éjfélkor járt le. Hír szerint Armagh gróf­ságban egy angol katona megsebesült. Kémkedési botrány Colby a szenátus előtt Kihallgatás zárt ajtók mögött Washingtonból jelenti az AFP. William Colby, a CIA fő­nöke, csütörtökön este meg­jelent a szenátus hadsereg­ügyi bizottsága előtt, hogy vallomást tegyen az ameri­kai hírszerző szolgálatnak a pacifista csoportok tagjai és más amerikai állampolgá­rok elleni titkos kémkedé­se ügyében. A zárt ajtók mögött,a ki­hallgatáson a CIA főnöke válaszolt a feltett kérdések­re. Colbyval együtt a sze­nátusi bizottság előtt meg­jelent Richard Helms, a­ CIA volt főnöke is, aki most az USA iráni nagykövete. Helms 1966-tól 1973-ig volt a CIA vezetője. Amíg Colby és Helms val­lomása tartott, Paul Frind­­ley Illinois állambeli repub­likánus képviselő azzal a kö­veteléssel állt elő, hogy Helms mindaddig ne térjen vissza állomásheyére, Tehe­ránba, amíg nem bizonyítja be ártatlanságát a CIA tör­­v-'"v+een cselekedetei ügyé­ben. Gyilkosság izgalomból SVÉDORSZÁGBAN és Dániában általános vita tárgya, hogy eleget sza­­bad-e tenni a súlyos és gyógyíthatatlan betegek óhajának, ha haláluk meg­gyorsítását kérik. A két or­szág parlamentje indítvá­nyozta, hogy a lakosság vé­leménynyilvánítása­ után az egészségügyi és szociá­lis intézmények nyújtsák be törvénytervezetüket. A svéd emberbaráti in­tézmények szerint a fejlett ipari országokban a halál tabu, ugyanakkor azonban a halálos betegeknek nem mindig szentelnek kellő figyelmet, és sokan telje­sen magukra hagyva hal­nak meg. Egy külön bizott­ság megalakítását javasol­ják orvosok, jogászok, pszi­chológusok bevonásával. Ez a bizottság döntene a beteg kérelmének indokolt­ságáról, hogy halállal rö­vidítsék meg szenvedéseit. Hozzátartozóival is elbe­szélgetne, s kivizsgálná, hogy az örökösök nem gya­koroltak-e nyomást a be­tegre. Dániában felélénkült a vita, amikor napvilágra került, hogy az egyik tar­tományi kórházban egy ápolónő „irgalomból meg­gyilkolta” súlyosan megbe­tegedett barátját, aki tel­jesen mozgásképtelen volt, s már két évtizede kezel­ték. A két említett skandináv országban az utóbbi évek­ben több esetben megtör­tént, hogy az orvos a beteg kérelmére meggyorsította a halált. Az emiatt perbe fogott orvosok vagy eny­he büntetést kaptak, vagy pedig fölmentették őket. A svéd szociális intézet véleménye­ szerint a bete­geket a legnagyobb oda­adással kell ápolni, mind­addig amíg remény van életben tartásukra. Az or­vosoknak és az ápolóknak felrója, hogy nem gondoz­zák eléggé lelkiismerete­sen a súlyos betegeket. MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. jan. 18. A mesterként mesterfogása újabb részletek sorge és Yukek­ó tevékenységéről (1.) Egyre újabb adalékok egészítik ki a második vi­­lágháború izgalmas kémtörténeteit. Tokióban nemrégi­ben gyászünnepség keretében emlékeztek meg ko­runk egyik legnagyobb hírszerzőjéről, Richard Sorgé­­ról, akit 49 éves korában, 1944 végén kivégeztek a ja­pánok. Robert Guillain újságíró, a hajdani Havas francia hír­­ügynöség tudósítója ebből az alkalomból a Le Monde cí­mű párizsi napilap hasábja­in eddig ismeretlen részlete­ket közölt Sorge és Branko Vukelic munkásságáról, a két meggyőződéses kommu­nistáról, akik az akkor egyet­len szocialista állam, a Szov­jetunió felderítőiként felbe­csülhetetlen szolgálatokat tet­tek nemcsak a Szovjetunió­nak, hanem az egész haladó emberiségnek. Guillain visz­­szaemlékezését az alábbiak­ban ismertetjük olvasóink­kal­. „Sorge oroszlánarcából kék szem sugárzott. Gyak­ran találkoztam vele sajtó­­értekezleten — írja Guillain —, de sohasem elegyedtem vele szóba. Német volt és ná­ci, ezért ellenfélnek, a há­ború kitörése után pedig el­lenségnek tekintettem. Min­den kapcsolatot­­kerültem ve­le. A sors vagy az újságíró jó szerencséje azonban fu­ra helyzeteket teremt.” . A francia hírügynökség ve­zetője ezután elmondta, hogy Sorgén­ak és neki egyazon munkatársa volt: Branko Vukelié. Vukelic a Politika című belgrádi napilap tokiói tudósítója volt, ugyanakkor a Havas hírügynökségnek is dolgozott (Guillain elődje al­kalmazta), s egyben, mint kommunista, Sorge felderítő szolgálatában is működött. Guillain 1938-ban vette át a Havas iroda tokiói szerkesz­tőségének a vezetését, Írásai­ban Vukeliéról mint csillogó szemű, nagyszerű humorú emberről emlékezik meg, aki kiválóan ismerte Japánt, mert már évek óta ott dol­gozott". „Hamar összebarátkoztam, vele” — folytatta Guillain. „Hogy ő és Sorge kommu­nista hírszerzők, hogy Moszk­vának dolgoznak, azt álmod­ni sem mertem. Tudtam, hogy Vukelic gyakran elláto­gat Sorgéhoz, aki Tokióban a legjobban értesült embe­rek közé tartozott, mivel meghitt barátságban volt ott tábornokkal, a német nagykövettel. Felhatalmaz­tam hát Vukelicot a háború kitörése után is, hogy óvato­san és körültekintően tartsa fenn továbbra is kapcsolatát Sorgéval. Ily módon közve­tett hírcsatorna létesült köz­tem és Sorge között.”­­ Guillain ezután elmondta, hogy voltak ugyan más hír­forrásai is, a Japánban, To­kióban élő külföldiek köré­ben, de megállapítja, hogy munkatársa, Branko Vukelic rendkívül jelentős értesülé­seivel sokban gazdagította is­mereteit. Tőle értesült a ja­pán csapatok vereségéről Mongólia határvidékén, a Vörös Hadsereg sikereiről, amikor 1938-ban és 1939-ben visszaverte a japánok betöré­si kísérleteit. Ugyancsak Vu kek­é tudatta vele a hétpe­csétes titokként őrzött hírt a japán vezérkar és haditen­gerészet távlati célkitűzései­ről a Csendes-óceán térségé­ben, valamint a hirtelen for­dulatokban gazdag japán— német szövetségi tárgyalások­ról. „Hitler 1939 augusztusá­nak végén azzal döbbentette meg a világot, hogy megnem támadási szerződést kötött Sztálinnal” — írja Guillain, majd így folytatja: — „Tu­domásom szerint tíz­ nappal a szerződés aláírása előtt csak a tokiói Havas-kiren­deltség küldött sürgönyjelen­tést erről a várható ese­ményről, é­s azt Göbbels nyomban dühödten cáfolta Berlinből.” A francia újságíró ezután mérlegeli, milyen szándékkal közölte vele Vukelié a Sor­­gétól származó nagy fontos­ságú híreket. Vukelié ezt oly­képpen magyarázta meg Guillainnak, hogy Sorge sú­lyosan megsebesült az első világháborúban, és habár ná­ci-fasiszta beállítottságú, mégis szenvedélyes híve a békének. „Később értettem meg — írja Guillain —, hogy ezek a bátor emberek, Sor­ge­ Vukelié és néhány tár­suk, köztük Szaki japán új­ságíró, szükségesnek vélték harcukban, hogy bizonyos ér­tesüléseket ne csak Moszk­vának jelentsenek, hanem más Hitler-ellenes erőknek (Folytatjuk) S. T. A világsajtó válsága (14) Svájcnak az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 6 296 7­83 lakosa van. En­nek 17 százaléka letelepült külföldi. 17 500 lakosra jut tehát egy lap, és ezer fel­nőtt lakos 370 lappéldányt vásárol. A lapok aránylag kis példányszántban jelennek meg, ami az állam szövetségi berendezésének, a községek nagyfokú ön­állóságának s annak tudható be, hogy há­rom nyelv él egymás mellett az ország­ban. A már említett 497 kiadványból 356 (79,6 százalék) német, 113 (22,7) francia, 24 (4,8) olasz, 3 (0,6) vatoromán és 1 (0,2) spanyol nyelven jelenik meg. A lapok 86 százaléka kevesebb mint 15 000 példányszámban jelenik meg, és csak 3 százalékának van 50 000-nél na­gyobb példányszáma. Nem egy helyi lap — amely mindössze néhány tiszteletdíjas újságírót foglalkoztat — ezernél kisebb példányszámban jelenik meg. Jellemző, hogy Ticino kantonban (245 458 lakosa van) 23 lap jelenik meg, közülük hat napilap. Legnagyobb példányszámban a német nyelvű lapok jelennek meg. A legnépsze­rűbb a Zürichben megjelenő Blick, 267 400 példányszámban. A szintén zürichi Ta­­gesahzeigernak 235 500 példányszáma van, a bázeli National-Zeitungnak 88 200, a berni Anzeigernak 77 600 , a luzerni Tan­­pemnek 78 500. A francia nyelvű napilapok nem érik el a százezres példányszámot. A „24 Heu­­res — Feulle d’avis de Lausanne” 94 500­­példányban jelenik meg, a Tribune de Génévé 70 000-ben, a La Suisse 67 000- ben (vasárnap 110 000-ben). Az olasz nyelvű Corrierre del Ticino 23 000, a Giornale de Popolo pedig 18 000 példányban lát napvilágot. Jellemző azon­ban, hogy néhány Svájci lapnak nemzet­közi tekintélye van. A Journal de Génévé 17 400, a Gazette de Lausanne pedig 26 000 példányban kel el az ország határain túl. Az olvasókért vívott harcban sok napi­lap engedményeket tesz a hagyományok és a „komolyabb” cikkek rovására. Nyolc­van lap „semlegesnek”­­vallja magát. K­i­­lenc a parasztok és a kisiparosok, ötven a konzervatív katolikusok és a keresz­tényszocialisták nézeteit tükrözi vissza, kettő pedig a kommunistákét. Öt év alatt 74 lap szűnt meg Ami a szocialistákat illeti, napilap­jaik elfogytak, mint hó a napon. 1969- ben még 19 lapjuk volt, 1974-ben pedig már csak hat. Általában Svájcban 1940 és 1967 között 48 német, 15 francia és 5 olasz nyelvű lap szűnt meg. Azóta ez a folyamat csak meggyorsult: 74 lap szűnt meg teljesen vagy olvadt össze másik lap­pal az utóbbi években. Az is megtörtént például, hogy a szocialisták Le Sentinelle című lapja egyesült a másik szocialista lappal, a Peuple-lel, mégsem tudtak fenn­maradni, két hónap múlva megszűntek létezni. (Folytatjuk­) *­ Csúcsértekezlet Norvég kőolaj Skandináviának Gazdag lelőhelyek az Északi-tenger fenekén Oslóból jelenti a Tanjug, Svédország, Dánia és Iz­­land már a közeljövőben gazdaságát jelentős mérték­ben a norvég kőolajra ala­pozza, Norvégiában ugyanis már megkezdték a tenger­parti olajlelőhelyek kiakná­zásai. Az olajipari együttműkö­dés és­ az egyes országok energiaenál­ásának egybe­­hangolása lesz a legfonto­­sa­bb téma az öt skandináv ország 31-én kezdődő csúcs­ért­ekezletén, Norvégia fő­városában. Az oslói tanács­kozáson jelen, lesznek Nor­végia, Svédország, Dánia, Finnország és Izland mi­niszterelnökei, valamint a skandináv országok együtt­működésének ügyeivel fog­lalkozó miniszterek. Számítások szerint Nor­végiái 1977-ban 35 millió tonna kőolajat és 30 milli­árd köbméter földgázt ter­mel ki, az 1980-as évek ele­jén pedig már ötvenmillió tonna kőolajat és ötvenmil­­liárd köbméter gázt. Az Északi-tenger Norvég fenn­hatóság alatt levő részének medrében becslések szerint kétmilliárd tonna kőolaj és kétbillió köbméter földgáz rejlik. Svédország, Dánia és Iz­land, kisebb mértékben pe­dig Finnország gazdasága is számít a norvég kőolajra, és közgazdászok szerint Nor­végia képes lesz folyamato­san kielégíteni szükségletei­ket. Tekintettel, Norvégiá­nak az említett országokhoz való közelségére, valamint a­ fejlett hajózásra és közúti forgalomra, számítások sze­rint a szállítási költségek nem lesznek nagyok. Svéd­országban a kőola­j a leg­fontosabb energiaforrás. Ez az észak-európai ország kö­rülbelül 35 millió tonna ola­jat importál évente Kuvait­­ból és Szaúd-Arábiából. Dá­nia és Izland sem bővelke­dik saját energiaforrások­ban, ezért nagy reményeket fűz a norvég kőolajhoz. ­ Gierek Lisszabonban Szívélyes búcsú Havannában ! Havannából jelenti az AFP. Edward Gierek, a LEMP első titkára, pénteken hét­napos kubai látogatása be­fejeztével elutazott Havan­nából. A havannai nemzet­közi repülőtéren Gierektől Oswaldo Dorticos államfő és Fidel Castro miniszterelnök vett búcsút. Hazafelé utaztában Ed­ward Gierek rövid látoga­tásra Lisszabonba érkezett. Találkozni fog Gomes por­tugál köztársasági elnökkel. Rabat szellemében Szaúd­-arábiai pénzsegély Egyiptomnak Kairóból jelenti az AFP: Szaúd-Arábia átutalta Egyiptomnak azt a pénzösz­­szeget, amelyet a Rabatban megtartott hetedik arab csúcsértekezleten támoga­tásként megígért neki. Egyiptomnak már Kuvait is nyújtott anyagi segítséget. A határviszályról a semleges területen Isztambulban ül tárgyalóasztalhoz Irak és Irán külügyminisztere A­nkarából jelenti a Reu­ters . A török fővárosból érkező hírek szerint Irán és Irak külügyminisztere a napok­ban találkozik Isztambulban, hogy tárgyaljon a két­­or­szág közötti határviszályról. Szadum Hamadi iráni kül­ügyminiszter már Törökor­szágba érkezett, Abbasz Ali Kalatbari iraki külügy­miniszter érkezését pedig pénteken délutánra várták. Értesülések szerint a két ország képviselői tavaly nyá­ron már tanácskoztak Isz­tambulban, s megtették az előkészületeket­ a külügymi­niszteri szintű találkozóra.

Next