Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)

1975-03-15 / 72. szám

14. oldal A nagy nap Stockholm 1961. december 10-én A Sully Prudhommal kez­dett listára Saint-John Per­se után ötvenhatodiknak egy jugoszláv nevet írnak fel. Stockholmban 1961. de­cember 10-én 17 óra 40 perckor, ahogy A. Österling doktor, a Svéd Akadémia elnöke befejezte a méltató­­beszédet, a travniki születé­sű, 69 éves jugoszláv Ivó Andric emelkedik fel a he­lyéről, lassú, méltóságteljes léptekkel lejön a Hangver­senypalota nagy előadóter­mének a pódiumáról, ott áll már VI. Gustav Adolf svéd király előtt, s ő ebben a pil­­lanatban kézszorítással ép­p néhány kísérő ,szóval átadja az 1991. évi­ irodalmi Nobel-­­ díjat, a legkimagaslóbb írói­­ teljesítményért járó, arany-­ érmet és a Nobel-díj törté-­­ netében , addigi legna-­­­gyobb összegre, a 250 200­­ svéd koronára szóló pénz­utalványt. A taps és a har-­­ sonák ennek a pillanatnak adják meg újra az évről, év­­re megismétlődő, felejthe­­­tetlenül szép, fennséges min­­i népi színt a Hangverseny­palota svéd zászlókkal,­­virá­­­gokkal, szobrokkal díszített,­ reflektorfényben tündöklő, lenyűgözően ünnepélyes nagy előadótermében. A taps egyaránt elismerés Ivó Andrié írói munkásságának és a jugoszláv irodalomnak is. Az oklevélről a következő­ket olvashatjuk le: „Azért az epikai erőért, amellyel témáit és a hazája sorsával összenőtt emberi sorsokat áb­rázolja.” Osterling dr. ép­pen az imént fejtegette, hogy Ivo Andrić pszicholó­giai éleslátása az 1001 éj­szaka meséinek a fatalizmu­sával fonódik egybe, az ün­nepelt azonban önmagáról népére tereli a szót, az el­ismerés őt illeti, mondja. Ivó Andrié mellett még négyen ülnek, de még ha még annyira is a legnagyobő tudományos sikereket ünne­peljük ezen a helyen, az ün­nepség 2150 fonyi frakkos, eszelyi runas közönségének legnagyobb része, Huropa­­szerte is majdnem minden­ki, aki az Eurovisio közve­títését nézi es vilagszerte is, akikben a jamhiraugk vagy csupán az ujsagvikkeji gon­­dolatfüzerei formalják majd a képet, legnagyobb részt a laikusok csodálatával adóz­hatnak csak a gamma-su­­gárzás­­ abszorbciója terén elért felfedezéseknek. Ezen a helyen Faulkner, Camus, Hemingway és a többiek is mindig közelebb álltak azok­hoz, akik­­tapsoltak nekik, mint Königen, Mme Curie, Koch vagy akár Einstein is és ezúttal is, bármilyen nyel­ven is, bármilyen fordítás­ban is olvassuk a drinai ind regényét vagy a Travni­ki krónikából enkénk táru­ló konzuli időket és a töb­bi Andric-alkotást, sokkal könnyebben repít bennün­ket a gondolat a Drina-ka­­nyarokba, Boszniába, Trav­­nikba, Višegradba a csázsik és a kaszabák népének éle­téből és gondolatvilágából előtűnő mélységes életigaz­ságok színhelyére, mint az atomfizika, a vegytan vagy az élettan és orvostudomány axiómáinak és képleteinek a tömkelegébe. Az ünnepelt a maga mód­ján, egyszerűen, de a leg­­őszintébben és legmeggyő­zőbben, az átérzés mind­annyiunkban meglevő húrjái­nak a hangján beszél lét­problémákról: „ ... Embernek lenni. Szíj lenni — tudtunk és akara­tunk nélkül. Belecsöppenni a lét óceánjába. Úszni kény­szerülni. Létezni. Viselni személyazonosságunkat. Ki­bírni mindannak az atom­­szférikus nyomását, ami kö­rülveszi az embert. Elvisel­ni minden összeütközést, amelyeket a legtöbbször nem is a mi erőnkhöz szabnak. És mindenekfelett kibírni még a magunk véleményét is minderről. Embernek lenni.” A nagy esemény megtör­tént. Állunk a stockholmi utcán mi jugoszlávok, akik először ünnepelünk jugo­szláv Nobel-díjat. A fekete­keretes szemüveget viselő írónak a könyvkereskedé­sek kirakataiban díszelgő nagy fényképét nézzük, amely előtt ott áll a Híd a Drínán és a Travniki kró­nika svéd nyelvű kiadása, A Brun Over Drina és a Konsulerna. Az ünnepély hang- és fényhatásai már elültek, de a képek itt ma­radnak bennünk, és nem i­­ csak bennünk, akik ott vol-­­ tunk a hangversenypalotá-­­ ban, hanem a világon min-­­ denkiben, aki könyvet vesz a kezébe. BENCZE Lajos­­ Ivó Andrié átveszi a Nobel-díjat 336 rendezvény Nélkülözhetetlen eseménynaptár került a kezembe a napokban: a hazai művelődési rendezvények mindeddig hiányzó jegyzéke. Igaz, a kiadvány angol nyelvű, mint­hogy a művelődésügyi, tudományos és műszaki együtt­működés nemzetközi szövetsége adta ki, de még így is igen jól eligazít, hiszen az angol nyelvű tájékoztató mel­lett a rendezvények szerbhorvát, szlovén, macedón vagy magyar nyelvű megnevezése is ott olvasható benne. A Milica Zajcev-Darla szerkesztésében és a belgrádi Morava Nyomda gondozásában megjelent művelődési ese­ménynaptár tizenkét fejezetre osztva összesen 336 kul­turális rendezvényről tájékoztat, vagyis kis híján mind­arról, amit községi, tartományi, köztársasági vagy szö­vetségi szinten szervezünk meg az országban, s ami tar­talma, jellege és színvonala alapján a szélesebb közvé­leményt is érdekli. A már-már bőségzavart sejtető eseménynaptár 36 színházi, 33 irodalmi, 71 zenei, 32 folklór, 62 képzőművé­szeti, 19 fotóművészeti, 24 filmművészeti és 39 ifjú­sági művelődési rendezvényről közli az alapvető tudni­valókat. Ezenkívül 5 könyvkiállításról, 6 emlék­talál­kozóról, 7 művelődési kérdéseknek szentelt tudományos ülésszakról és egy-egy rádió- és televíziófesztivál meg­tartásának idejéről és helyéről is tájékoztat. Az egyéni érdeklődőknek, de főképp a művelődési in­tézményeknek, egyetemeknek és lapszerkesztőségeknek érdemes fölfigyelni erre a szűkszavúságával is sokré­tű tájékoztatást nyújtó füzetre. Annál inkább, mert ed­dig — ilyen kiadvány híján — gyakran megesett, hogy még a legrangosabb országos művelődési rendezvénye­ket sem tartottuk számon. Legfeljebb a tizedrangú sport­­rendezvényeket — és a táncdalfesztiválokat. (SZI) MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. márc. 15. Eseményt az embereknek Földműves küldött a művelődésről A kovačicai községi mű­velődési érdekközösség vég­rehajtó bizottságának ülé­sén egy középkorú, boros­tás képű küldött szólalt fel a legtöbbet. Konkrét javas­latokat tett, egyszerű, köz­érthető nyelven beszélt hol szerbhorvátul, hol románul, hol szlovákul. A kovačicai községben az üléseken is gyakran van ilyesmire pél­da, hiszen itt egy községben élnek magyarok, szerbek, románok. A község román lakosság, falvát, Uzdint, a művelődési­­ érdekközösség végrehajtó bizottságában Locarde Pavel­­ földműves képviseli. A felszabadulás után szá­­­­mos társadalmi-politikai tes­tületnek volt a tagja, aztán iskolázottak kerültek helyé­be. Most ismét kezdenek gondoskodni a parasztem­berről, mondta Locarde Pa­vel, a faluban három föld­művest is beválasztottak a művelődési érdekközösség közgyűlésébe. — Nekem soha sincs lám­palázam, ha fel kell szólal­nom. Én még előnyben is vagyok a professzionális fel­szólalókkal szemben, mert amit én mondok, úgy mon­dom, hogy mindenki meg­s­érti. A földműves is meg az is, akinek a politika a hiva­tása. Ezen az ülésen hallot­tam, hogy a község egyes falvaiban, például Debelya­­csán, még nem ült össze az igénybevevők tanácsa. Nem tudják egybegyűjteni az em­bereket, pedig ennek a mód­ja nagyon egyszerű. Én ezt úgy csinálom, hogy beme­gyek a szövetkezeti otthon­ba, telefonon felhívom a pártalapszervezetek titká­rait, értesítem őket az ülés időpontjáról, a napirendről, ők aztán intézkednek. E rö­vid idő alat­t még nem tör­tént meg, hogy ne jöttek volna el az ülésre mindany­­nyian. — Uzdinnak gazdag a mű­velődési élete. A folklór­csoport és a naiv festők or­szágos hírnévre tettek szert. A falu műkedvelőinek a fa­luban is nagy a sikerük. A népi hagyományokat ápol­ják, ez kell a népnek. Hiva­tásos rendezők, fizetett em­berek irányítják a munká­jukat, ez sokat jelent. Ismét Debelyacsát említem. Ott pang a művelődési élet. Nincs, aki elindítsa, nincs aki megszervezze az amatő­rök munkáját. Uzdin éppen az effajta szervezettségnek köszönheti, hogy hamarosan új iskola épül, hogy kibe­tonozzák az utcákat, hogy novembertől februárig 24 fiatal kérte felvételét a párt­ba. Esemény kell az embe­reknek. Mi Uzdinban ezt tartjuk most elsődleges fel­adatnak. I V. D. J. i A munka nevelő hatása Hosszas előkészületek után az újvidéki Neoplanta válla­lat megkezdte Sremska Mit­­rovicán A munka című doku­mentumfilm forgatását. A produkció forgatókönyvíró­ja és rendezője Vicsek Ká­roly, operatőrje Dusan Nin­­kov, gyártásvezetője pedig Ilija Bašić. A Sremska Mit­­rovica-i fogházban forgatott film alkotói azt szándékoz­zák bemutatni, hogy huma­nista társadalmunk, amely a munkát szembesíti a bűnö­zéssel és az erőszakkal, mi­ként kísérli meg a társada­lom hasznos tagjává átnevel­ni az eltévelyedetteket, s mi­lyen mértékben sikerül ezt elérnie. Film a nőharcosokról A spliti Slavica Film meg­tette az előkészületeket arra, hogy filmet készítsen a nép­felszabadító háborúban részt vett nőharcosokról. A mun­kacím: Ők is bátran küz­döttek. A forgatókönyvet Pa­riša Djordjević és Milan Basta írta. A gyártási költ­ségek fedezésében, a filmvál­lalaton és a köztársasági filmalapon kívül, részt vesz több olyan vállalat is, amely­ben sok nő dolgozik. A sinji Dalmatinka kötődő már 200 000 dinárral járult hozzá az elképzelés megvalósításá­hoz. A forgatáshoz segítsé­get nyújt a Jugoszláv Nép­hadsereg is. Meghosszabbították a nyilvános vitát Március 31-éig kell véleményezni a Tarto­mányi Művelődési Érdekközösség munka­­terv-javaslatát . A Tartományi Művelő­dési Érdekközösség idei mun­katerv-javaslatának vitáját, amelyet a községekben már­cius 20-áig kellett volna le­bonyolítani, a hónap végéig meghosszabbították. Az ér­dekközösség végrehajtó bi­zottsága tegnapi ülésén azért hozott ilyen döntést, mert azt szeretnék, ha a küldött­ségek alaposan megtárgyal­nák a munkatervet.­­ A végrehajtó bizottság foglalkozott az általános és közfogyasztásra szánt eszkö­zök társadalmi megállapodá­sával is. A hét tartományi érdekközösség között megkö­tött megállapodás értelmé­ben a művelődési tevékeny­ségre fordított eszközök a ta­valyi összeghez képest 24,5 százalékkal növekednek, az­az erre a célra az idén 7 258 200 dinárt fordítanak. Ebből az összegből fedezik az újvidéki opera kiadásait, és ugyancsak ebből alakítják meg az újvidéki filharmóni­át is.­­ Tárgyaltak a Tartomá­nyi Művelődési Érdekközös­ség és a Tartományi Közmű­velődési Közösség kiadásá­ban megjelenő Kultúra című folyóirat sorsáról is. A bi­zottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Gondo­lat című közművelődési lap megindítása után is szükség van erre a folyóiratra, és ezért támogatja további meg­jelenését. B. Gy. Képzőművészeti Levelező Iskola Rovatvezető: Ács József SPIC MARIKA. TEME­RIN. Bosztány 3.: — Növé­nyi és állati elemekből ösz­­szeállított kompozíciója fan­tasztikumra hajló, a felületet szalagdíszszerűen kanyargó vonalak töltik ki. Ezek a „fo­natok” csendes meditációba vezetnek, mint általában a keleti díszítő rajzokon. A bio­lógiai tárgyú „sejtek”, a szin­tén kanyargó, egymáshoz bé­késen simuló „amőba-for­mák” a tűnődés és a gondo­lat csendes hangulataira irá­nyulnak. Talán ellenőrizhet­a tulatát, hanem az elmúlást is jelképezheti. Egy koldus az.­.ma című rajza a meg­szokó , tárgyi rendből kilé­pő, „formabontó”. Több ha­sonló stílusú rajz alapján mondhatunk véleményt. Tíz­húsz évvel ezelőtt ösztönsze­­rűen lelkesedtünk a „forma­bontásért” s azzal sem tö­rődtünk, ha tartalmatlan volt a formabontó rajz, mert szembeszegülést jelentett a „bűnösnek nyilvánított” klasszikus formával. Ma a formalizmus ellen kell küz­deni a művésznek, s hogy eredményes legyen, eszmék­re, új esztétikai tartalomra, új minőségre van szüksége. BALOGH ERZSÉBET, BE­CSE, Dózsa György u. 40. — Mindhárom rajza eredeti, felkelti az érdeklődést. Nagy gondolati háttérrel, s jó ér­zékkel keresi a témáit, me­lyeket a Föld és az Ég viszo­nyában mutat be. Vékony vo­nalakkal érzékenyen rajzol, ami egyébként alkalmas a bonyolult témák szimbolikus ábrázolására is. Szemem cí­mű rajza az intellektus „hal­mazokban” való kifejezése. Kissé félelmet ébresztő vagy figyelmeztető jellegű. A Ma­darak című rajzán mintha egy kupolának a záradék- Spic Marika: Kompozíció né e hangulatait, írjon ver­set, meglátjuk, vajon hason­ló lesz-e rajzainak hangula­tához. LENGYEL JÁNOS, ZEN­­TA: — Asszony és virág cí­mű rajza szomorú témájú, realista stílusú, tömören fő­pontja körül repülnének a madarak, talán ilyen módon lehet a zenitpontot díszíteni. A Nap és a Föld c. rajzán a kitörő lángnyelveket az iker női alakok allegorizálják, s Földünket melegükkel tart­ják. Mitologikus és allegori­galmazott; a drótkerítés, a vi­­kus ábrázolása ez a naprend rág és az asszony társítása szernek. Nagy tehetsége mély értelmezést nyert, ér­ Iván kitűnő rajzolóvá fejlőd­­zelmileg kiegyenlített, de a­­ hét. Ha többször küld rajzot, virág nemcsak a tavasz­ban , akkor a KLI tagja lesz. Balogh Erzsébet: Szemem Lengyel János: Asszony és virág

Next