Magyar Szó, 1975. november (32. évfolyam, 301-315. szám)

1975-11-01 / 301. szám

Ш I ГАЧ, I SZAVATOLJA 9 Ш , l I ..." '•.. • I НДИИРДЈД kívánságának! ■ Tito: Molanak egyik legnagyobb vívmánya az egységes Jugoszlávia Tito a népfelszabadító háború történelmi eseményeinek színhelyén Köztársasági elnökünk pénteken Valjevo, Stolice, Krupanj és Loznica vendége volt Különtudósítónk telefonjelentése VALJEVO rendkívül szívélyes fogadtatásban ré­szesítette Josip Broz Tito köztársasági elnököt és feleségét, Jovanka Brozt. Tito elvtárs a Zlatiboron eltöltött rövid pihenője után érkezett ebbe a harcos múltú és szabad­ságszerető nyugat-szer­biai városba. Köztársasági elnökünk különvonata tegnap dél­előtt néhány perccel 10 óra után gyönyörű nap­sütéses időben futott be a zászló- és virágdíszbe öltözött valjevói vasút­állomásra. Tito elvtárs és felesége kíséretében ott voltak: dr. Vladimir Bakarić, Pe­tar Stambolic, Dragoslav Markovic, Mirko Popo­vic, Zivan Vasiljevic, Spa­senija Babovic, Dusan Ckrebic, Momcilo Dugalié és mások. Valjevo dolgozóinak ne­vében Sreten Jankovic, a községi képviselő-testület elnöke üdvözölte a magas rangú vendéget, a helyi Mi­­lovan Mižić Általános Isko­la kórusa pedig forradalmi dalok eléne­klésével köszön­tötte őket. Eközben Slavica Stojanovic és Zoran Sava­­stic pionírok virágcsokrot adtak át Tito elvtársnak és Jovanka Broznak. Tito elvtárs és kísérete ezután Valjevo központjába hajtatott. A város utcáin és a Tito téren mintegy 50 000 ember gyűlt össze. Valje­­vóban leálltak a gyárak, az üzemek, becsuktak az üzle­tek, mindenki ott akart len­ni a nagy eseményen, Ti­to elnök fogadásán. Dragojlo Dudic, a hősi halált halt valjevói néphős Tito téri szobránál felállí­tott emelvényen Sreten Jan­ković, a községi képviselő­testület elnöke mondott üd­vözlő beszédet. — Kedves Tito elvtárs, Jovanka elvtársnő és ked­ves vendégeink! A községi képviselő-testü­let, a Kommunista Szövet­ség, a társadalmi-politikai szervezetek dolgozóinak és egész lakosságunknak ne­vében a legszívélyesebben üdvözlöm önöket a szabad­ságszerető Valjevóban. Tito elvtárs, örülünk, hogy eljött közénk, ide, ahol szinte érintésnyire van­nak tőlünk azok a hegyek, amelyekben a jugoszláv nép­forradalom vezetőjeként először találkozott harcos­társaival. Valjevónak és kör­nyékének a lakossága büsz­kén emlékezik dicsőséges történelmi múltjának erre az időszakára. Nagyon büsz­kék vagyunk azért is, hogy vörös szocialista forradal­munk tüze az ön vezetésé­vel a mi vidékünkön lob­bant lángra — mondta elöl­járóban Sreten Jankovic. Az elmúlt három évti­zedben munkásosztályunk erőssé növekedett, és társa­dalmunk további szocialista építésében önigazgatási vi­­szonyaink megteremtésében a KSZ vezetésével kivívta magának községünkben az őt megillető vezető szere­pét. Tito elvtárs, mi itt egyik legfontosabb felada­tunknak tartjuk nemzeteink és nemzetiségeink testvéri­ségének és egységének ápó­lását. Prileppel, Nikalétvel, Jajoéval, Zadarral, Koper­­ral, Plocéval, Metkovictval, és Jesenicével testvérvárosi kapcsolatokat ápolunk. E városok lakosaival való ta­lálkozásainkra mindenek­előtt ifjúságunkat küldjük, mert fiataljainkat arra ta­nítjuk, hogy mint a szemük fényére, úgy vigyázzanak forradalmunk vívmányaira, becsüljék alkotmányunkat, a nemzeteink és nemzeti­ségeink közötti egyenjogú­ságot — mondta befejezé­sül Sreten Jankovic. Ezután Tito elnök lépett a szónoki emelvényhez. Elvtársnők és elvtársak! Engedjétek meg mindenek­előtt, hogy szívélyesen üdvö­zöljelek benneteket, és meg­köszönjem azt a fenséges­­fo­gadtatást, amelyben ma itt részesítettetek bennünket­. Arról a vidékről érkeztünk vissza, amelyhez a népfelsza­badító háború során megtett utunk egy része kapcsolódik. Sok új dolgot láttunk. Ez a vidék ma egészen másként fest, mint ahogyan másként festenek Jugoszlávia-szerte a városok és falvak. Jugoszlá­via óriási előrehaladást ért el az idő óta, amikor mi er­ről a vidékről megindultunk, hogy egész országunkban megvalósítsuk a forradalmat. Sok elvtárs és elvtársnő, akik abban az időben velünk indultak, nem erről a vidék­ről, nem Szerbiából valók. Sokan közülük életüket vesz­tették. Nem tértek többé visz­sza. Áldozataik és harcosaink hősiessége azonban lehetővé tette, hogy birtokunkban le­gyen mindaz, amink ma van — az új és fejlett Jugoszlá­via, a nép magas fokú öntu­datával együtt. Amikor ma visszapillan­tunk a háború után megtett útra, amelyen óriási nehézsé­geket küzdöttünk le, láthat­juk, dolgozóinknak milyen igyekezetére és alkotói erőfe­szítésére volt szükség, hogy kiépítsük azt, amellyel ma Jugoszláviában rendelke­zünk. Az ország mai képe telje-­­sen megváltozott nemcsak azért, mert sok gyárat épített­­ünk, kialakítottuk az infra­struktúrát, magasabb szintre emeltük az életszínvonalat, hanem sok egyéb olyan dolog eredményeként is, melyet dolgozóink alkotótevékenysé­gükkel értek el. Forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma egysé­ges, testvéri országunk van, hogy a testvériség és egység érvényesül, amelynek alapja­it a háború folyamán kezd­tük építeni, mert összes köz­társaságunk és autonóm tar­tományunk nemzetei és nem­zetiségei közösen harcoltak azért, amit a mai napig együttesen megteremtettünk. Mélységes hálámat akarom kifejezni azokért az óriási áldozatokért, amelyeket ti, ez a vidék hozott a háború folyamán. Tudom, hogy ezek milyen nagy áldozatok vol­tak, mert köztetek voltam. Mi akkor szinte az eget ost­romoltuk. Óriási ellenség állt előttünk: a megszállók és quislingek mind Szerbiában, mind pedig Horvátországban, Szlovéniában, Macedóniában, Crna Gorában. A nép azon­ban eltökélte, hogy inkább életét veszti, mint hogy meg­engedje, hogy gyönyörű or­szágunkban az ellenség, az idegen vagy pedig azon csat­lósai uralkodjanak, akik ve­lük együtt haladtak. Ez nem volt könnyű harc. Ti jómaga­tok is tudjátok. Különösen régi harcostársaim, akik sok vidéket bejártak, csaknem az egész országot, tudják, hogy milyen súlyos harc volt az. Abban az időben nem voltak gyáraink sem. Csak Uzicéban volt egy lőszer- és fegyver­gyárunk, máshol sehol sem­mi. Fegyvereinket az ellen­ségtől zsákmányoltuk. Saját fegyvereivel har­coltunk ellene. 1941-ben egész Jugoszláviában mind­össze körülbelül 80 000 par­tizán volt, a háborút pe­dig 800 000 harcossal fejez­tük be, ezenkívül egyes más helységekben is voltak még partizánalakulataink. Mint mondtam, főleg a ma­gunk erejéből sikerült fel­fegyvereznünk egy ilyen nagy hadsereget. 1944-ig senki semmiben sem támo­gatott bennünket. Egyesek nem is segíthettek, mert földrajzilag annyira távol álltak tőlünk, hogy erre nem volt módjuk. Ellenfe­leink, a quislingek, csetni­ (Folytatása az 5. oldalon) Bijedic jelentése ázsiai körútjáról Belgrádb­ól jelenti a Tan­­jug. Džemal Bljedić, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap délelőtt is­mertette a Jugoszláv Kép­viselőház Szövetségi Taná­csának külügyi bizottságával a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, a Kínai Népköztársaságban, Szri Lan­kában és Indiában tett lá­togatásának eredményeit,­­ s beszámolt a tárgyalásokról, amelyeket a szingapúri és a teheráni kormányfővel folytatott. A bizottság megállapítot­ta­, hogy a látogatások és a megbeszélések igen haszno­sak voltak, és hozzájárultak a Jugoszlávia és az említett országok közötti kapcsolatok­­további fejlődéséhez. • A r '' Tito elnök Valjevóban 40 000 ember előtt mondott beszédet A Japán KP meghívására Pártküldöttségü­nk Tokióban Stone Dolane, a KB Elnöksége Végrehajtó Bizott­ságának titkára vezeti ■— A hivatalos megbeszé­lések ma délelőtt kezdődnek — A JKSZ küldött­ségével utazott a Szakszervezeti Szövetség delegációja is A Jugoszláv Kommunista Szövetség küldöttsége, amelyet Stane Dolanc, a Központi Bizottság Elnöksé­ge Végrehajtó Bizottságának titkára vezet, tegnap egyhetes látogatásra Tokióba érkezett. A jugoszláv pártküldöttséget a Japán Kommunista Párt hívta meg. Delegációnkat a repülőté­ren Tecuro Fuva, a Japán Kommunista Párt, Titkársá­gának vezetője és más ma­gas rangú pártfunkcionáriu­sok üdvözölték. Jelen volt Miroslav Krenčić, Jugoszlá­via tokiói nagykövete is. A JKSZ küldöttségének tagjai közt van dr. Tihomir Vlaš­­ikalic, Marin Cetinic és Boš­­ko Siljegovoc. A hivatalos megbeszélések valószínűleg ma délelőtt kez­dődnek meg. Marin Cetinic mint a Szocialista Szövetség Szövetségi Választmányának alelnöke tárgyalni fog a Ja­pán Szocialista Párt képvi­selőivel. . . A Jugoszláv Kommunista Szövetség küldöttségével együtt Japánba utazott a Szakszervezeti Szövetség de­legációja is, amelyet Dušan Bogdanov, a Szövetségi Ta­nács alelnöke vezet. A jugoszláv pártküldött­ség Tokióba Pjongjangból utazott, ahol öt napot töltött a Koreai Munkapárt vendé­geként. Értékeléseik szerint a jugoszláv—koreai megbe­szélések igen eredményesek voltak, küldöttségünket ott­­tartózkodása alatt igen nagy érdeklődés vette körül. A Kim Ir Szung elnökkel foly­tatott tárgyalások nagyban hozzájárulnak a két el nem kötelezett ország kapcsolatai­nak fejlődéhez. A pjongjangi repülőtéren küldöttségünk tagjaitól a Koreai Munkapárt több ma­gas rangú tisztségviselője, köztük Kim Don Gju, a Köz­ponti Bizottság titkára, köz­­tárasági elnökhelyettes vett szívélyes búcsút. Útban Japán felé a JKSZ küldöttsége rövid látogatást tett Habarovszk távol-keleti szovjet városban. Közös közlemény a jugoszláv—koreai tárgyalásokról Pjongjangban tegnap kö­zös közleményt adtak ki a JKSZ küldöttségének a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságban tett látogatásá­ról. Az ötnapos látogatás alatt a JKSZ és a Koreai (Folytatása a S. oldalon) üdvözlő táviratok Algéria nemzeti ünnepére Josip Broz Tito köztársasá­gi elnök üdvözlő táviratot küldött Huari Bumediennek,­­ az algériai Forradalmi Ta­nács és a Minisztertanács el­nökének Algéria nemzetközi ünnepe alkalmából. Džemal Bijeđić, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnö­ke is táviratot intézett Huari Bumedienhez. Minié hétfőn Bonnba utazik Miloš Minié, az SZVT al­elnöke, szövetségi külügyi titkár és felesége Hans- Dietrich Genschernek, az NSZK alkancellárjának és külügyminiszterének meghí­vására november 3-ától 5- éig hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban. Vendéglátójával széles kö­rű véleménycserét folytat a két ország bilaterális együttműködésének tovább­fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A tervek szerint külügyi titkárunkat fogadja Walter Scheel, az NSZK szövetségi elnöke is. A prágai katasztrófa után h­ál halálos áldozat Folytatja a munkát a szerencsétlenség okait vizsgáló bizottság Prágából jelenti a Tanjug. Hetvenkét halálos áldoza­ta van a prágai repülőtér közelében csütörtökön tör­tént légi katasztrófának. Az 52 életben maradt utas kö­zül négy a kórházba vezető­­ úton kiszenvedett. Az eddigi­­ jelentések­ szerint a szeren­csétlenséget 48 utas élte túl. A gépben, maj­t ismeretes, 120 ember volt. A fővárosi egyetemi kór­ház igazgatója, Augustin Horvat megerősítette a Tan­jug tudósítójának jelentését, hogy a kórházból már­ elboc­­­csátottak egy utast, aki jó­­­­formán sebesülés nélkül élte túl a borzalmas katasztrófát. A csehszlovák hírügynök­ség jelentései szerint a ju­goszláv gép öttagú személy­zetéből egy stewardess, Tat­jana Rijavec maradt élet­ben. Jelenleg az egyetemi kórházban ápolják, s viszony­lag jól érzi magát. A kór­ház igazgatója kijelentette, hogy Tatjana Rijavecet va­lószínűleg a jövő héten en­gedik ki a kórházból. Közölték, hogy a csehszlo­vák közlekedésügyi minisz­ter által kinevezett bizottság folytatja a szerencsétlenség okainak kivizsgálását. Azt is közölték, hogy tegnap kora reggel megérkezett Prágába a hattagú jugoszláv szakér­tőcsoport.­­A harmadik oldalon is­mertetjük Tatjana Rijavec­­nek, az életben maradt légi­­kisasszonynak a nyilatkoza­tát a szerencsétlenségről.

Next