Magyar Szó, 1975. november (32. évfolyam, 301-315. szám)

1975-11-01 / 301. szám

Szombat, 1975. nov. 1. D Mai KoMM&K­ívunk A közös célokért v. alekszandar GRLICSKOV, a JKSZ Központi Bizottsága Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának reszorttitkára a Horvát KSZ šibeniki közsé­gi választmánya politikai ak­tívájának tagjaival folyta­tott beszélgetése során meg­jegyzéseket fűzött az euró­pai kommunista és munkás­pártok értekezletére készülő záródokumentum-javaslat kidolgozásával megbízott munkacsoport október 9-én és 10-én Berlinben megtar­tott ülésének eredményeihez és általában az értekezlet előkészületeihez. Dr. Alekszandar Grlicskov hangsúlyozta, hogy az ülé­sen megvitatásra került záró­dokumentum-javaslat lehet­séges és elfogadható alapul szolgálhat a további munká­hoz és hozzá lehet fogni an­nak a politikai közlemény­nek a megfogalmazásához, amely az értekezlet záróak­tusát fogja jelenteni, s amely tükrözi majd az ösz­­szes részvevő pártok számá­ra elfogadható állásponto­kat. Az értekezlet előkészü­leteiben ezáltal jelentős lé­pés történt előre. Az európai kommunista és munkáspártok értekezle­tét egy a közösen megállapí­tott témáról való szabad és egyenrangú véleménycseré­nek tekintjük, és a témaként napirendre kerülő „Harc az európai békéért, együttműkö­désért, biztonságért és társa­dalmi haladásért” problema­tika megvitatása által az eu­rópai kommunista és mun­káspártok rámutathatnak majd a nemzetközi feszült­ség további enyhülésének folyamatát elősegíteni hiva­tott utakra, s a feszültség enyhüléséért kifejtett erőfe­szítéseket új tartalommal egészíthetik ki. Az értekezlet dokumentu­ma körüli viszálykodás he­lyett az európai kommunis­ta és munkáspártoknak erő­feszítéseiket az értekezlet egy olyan dokumentumának kidolgozására kell összpon­tosítaniuk, amely a közös vonásokat domborítja ki az említett célokért folyta­tott harcban. A részt vevő pártok, to­vábbá Európa minden olyan demokratikus és haladó moz­galma, amelyhez az értekez­let üzenettel fordul, a béké­ért, a biztonságért, az együttműködésért és a társa­dalmi haladásért folytatott harcokhoz azokból a beszé­dekből meríthetnek ihletet, amelyeket az európai kom­munista és munkáspártok vezető személyiségei monda­nak majd el. Véleményünk szerint az értekezletnek ép­pen ebben rejlik alapvető értelme és jelentősége. Szerintünk a másféle hoz­záállás eleve csökkentheti azoknak az eredményeknek a jelentőségét, amelyek a kommunista és munkáspár­tok rendelkezésére állnak majd a békés koegzisztenciá­ra és szociális haladásra, to­vábbá az országaik és álta­lában az európai, valamint a világpolitikai, gazdasági és szociális helyzetének ön­álló felmérésére vonatkozó stratégia és taktika kidolgo­zásakor. Az e témakör megvitatásá­ra irányuló értekezlet törté­nelmi jelentőségű alkalom a kommunista és munkáspár­tok számára, hogy egymás közötti, valamint a többi ha­ladó és szocialista irányvéte­lű erővel való együttműkö­désben megszabaduljanak a múlt kísérteteitől. (Komunist) (Folytatás az 1. oldalról) Munkapárt küldöttsége meg­beszéléseket folytatott, és a jugoszláv küldöttség tagjait fogadta Kim Il Szung, a Ko­reai Munkapárt KB főtitká­ra. A közös közlemény meg­állapítja, hogy a JKSZ és a Koreai Munkapárt küldött­sége közti tárgyalások a szí­vélyesség és nyíltság légkö­rében folytak, és a megvita­tott kérdésekben nézetazo­nosság nyilvánult meg. A közlemény külön hang­súlyozza, hogy az a megbe­szélés, amelyet Tito és Kim Ir Szung elnök folytatott a Koreai NDK elnökének jú­niusban Jugoszláviában tett látogatása alkalmával, törté­nelmi jelentőségű esemény, amely a két párt és nép test­vérbarátságát és együttmű­ködését magasabb szintre emelte. Ez alkalommal a­ két elnök megállapította, hogy nagy lehetőségek vannak a két ország sokoldalú kapcso­latainak további bővítésére és fejlesztésére. A JKSZ küldöttsége ismé­telten teljes támogatásáról biztosította a Koreai Mun­kapárt és a koreai nép har­cát az ország külső beavat­kozás nélküli, demokratikus elveken alapuló és békés egyesítéséért. Másrészt a Ko­reai Munkapárt megbecsülé­sét fejezte ki Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségei­nek sikerei iránt, amelyeket a JKSZ és Tito elvtárs veze­tésével értek el az önigazga­táson és a Jugoszlávia nem­zetközi tekintélyének megszi­lárdításán alapuló szocializ­mus építésében. Mindkét fél hangsúlyozta ragaszkodását az el nem kö­telezettség politikájához, és meggyőződését fejezte ki, hogy az a világbéke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának erőteljes ténye­zője. A tárgyalások során véle­ménycserét folytattak a nemzetközi gazdasági viszo­nyokról is és rámutattak, hogy harcot kell folytatni az egyenlőtlenségen alapuló gazdasági rendszer ellen, s az új távlatok megteremté­séért a fejlődő országok szá­mára, hogy ezek gazdasági­lag teljesen függetlenné vál­janak és gyorsabb ütemben fejlődjenek. Mindkét fél úgy véli, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetben okvetlenül erősíteni kell az imperializmus és az elnyomás összes formái el­len harcoló erők együttmű­ködésének különféle formá­it. Ezeket kapcsolatokat a teljes bel- és külpolitikai függetlenség és önállóság el­vei alapján kell fejleszteni, minden egyes párt és mozga­lom érdekeinek és nézetei­nek teljes méltánylásával. A munkásosztály és az orszá­gok népeinek harca, amely a társadalmi és történelmi fejlődés, valamint a nemze­ti sajátosságok különböző fel­tételei között folyik, megkö­veteli, hogy megtaláljuk a szocialista és más forradal­mi erők közötti együttműkö­dés, kölcsönös támogatás, se­gítségnyújtás és szolidaritás új formáit. A két küldött­ség véleménye szerint min­den egyes párt tiszteletben tartása, valamint a munkás­osztály nemzeti és nemzet­közi kötelezettségeinek mél­tánylása a sikeres együttmű­ködés és szolidaritás feltéte­le és a munkásosztály törté­nelmi céljai megvalósításá­nak érdekében áll. Végül a közös közlemény hangsúlyozza, hogy mindkét fél egyöntetűen megállapítot­ta: a JKSZ küldöttségének a Koreai NDK-ban tett lá­togatása nagy hozzájárulás a két párt és a két ország népe testvérbarátságának és együttműködésének megszi­lárdításához és elmélyítésé­hez. Közös közlemény a jugoszláv-koreai tárgyalásokról Dokumentumok Hitelesen Jugoszláviáról A Francia Televízió másfél órás műsorban tájékoztatta nézőit hazánk történelméről, harcáról, fejlődéséről Párizsból jelenti a Tanjug. Csütörtökön este a Francia Televízió másfél órás műsor­ban ismertette Jugoszlávia rendkívül mozgalmas törté­nelmét és Tito elnök sokol­dalú szerepét, amelyet a Kommunista Párt, a népfel­szabadító háború, a szocia­lista országépítés vezetésében és irányításában, főleg pedig az el nem kötelezettség egy­re erősödő mozgalmának fej­lesztésében betöltött. A mű­sor szerzői — Georges Bortoli ismert francia újságíró és Francois Caillaud a párizsi jugoszláv művelődési és tá­jékoztatási központ segítsé­gével részletes tájékoztatót nyújtott Jugoszlávia történel­mé­ről, az ország megalakulá­sától napjainkig, valamint Josip Broz Tito elnök élet­­útjáról. A műsor szerzői a hiteles­ség érdekében 14 európai és más ország filmtáranyagából állították össze az adást. Így a néző szemei előtt lepereg­tek a viharos események kezdve a szarajevói merény­lettől, az első világháborútól, a nagy októberi forradalmon és Tito elnöknek ,e forrada­lomban való részvételén, a háború előtti népellenes ju­goszláviai rezsimen és a Ju­goszláv Kommunista Párt il­legális harcán, a hazaárulók­kal és a fasizmussal szembe­ni népi ellenálláson át egé­szen napjainkig. A film egy külön részét Tito elnöknek a nemzetközi kommunista moz­galomban, a JKP átszervezé­sében, a népfelszabadító há­ború megszervezésében és ve­zetésében­ betöltött szerepé­nek szentelte. Mindezt doku­­mentumfilm-részletekkel il­lusztrálták , filmeket mu­tattak be a népfelszabadító háború legsúlyosabb szaka­szairól, a hazaárulókról, a kollaboránsokról, továbbá a néphatalom megteremtéséről és Tito Jugoszláviájának nemzetközi elismeréséről. A műsor úgyszintén bemu­tatta a háború sújtotta Jugo­szlávia újjáépítésének legfon­tosabb szakaszait, a Tájékoz­tató Irodával való szakítása után ellene szervezett zárla­tot, a munkásönigazgatás megteremtését és az el­­ nem kötelezettség világmozgalmá­nak létrehozását. A szerzők Tito elnök történelmi szemé­lyiségét helyezték előtérbe. A műsor Georges Bertoli és Tito elnök beszélgetésével zárult. A francia újságíró kérdései­re válaszolva, Tito elnök a legnehezebb időszaknak a háború időszakát és az 1948. évet nevezte, továbbá az or­szág újjáépítését és a szocia­lizmus építését az akkori rendkívül súlyos feltételek között. A legfontosabb vív­mánynak minősítette Jugo­szlávia egységét, a munkás- és társadalmi önigazgatás fej­lődését, valamint az el nem kötelezettség mozgalmát, amelynek egyik megalapítója Jugoszlávia. MAGYAR SZÓ Spanyolország A haldokló Francótól sem merik elvenni a hatalmat Mindaz, ami Spanyolország­ban történik, olyan drámai pillanatokat tükröz, amelye­ket az ország 35 millió lako­sa átél. Különösen jellemző ez a hatalomátruházás problema­tikájára. A csütörtök esti döntés, hogy Juan Carlos hercegre ideiglenesen ruház­zák át a hatalmat, ugyan­csak a jelenlegi spanyolor­szági drámát és bizonytalan­ságot tükrözi. Franco halálos ágyán fek­szik, de sem ő, sem a csalá­di Camarilla nem egyezett bele abba, hogy a hatalom átruházását véglegesen ren­dezzék. A Bourbon-herceg­­re csak ideiglenesen ruház­ták át a hatalmat, akárcsak egy évvel ezelőtt is. Jelen pillanatban azonban sokkal fontosabb az, hogy sem a kor­mány, sem pedig a korona­tanács nem szánta rá magát arra, hogy Francót képte­lenné nyilvánítsa a hatalom gyakorlására. Franco jóma­ga sem volt hajlandó meg­válni a hatalmától. A hatalom átruházásának kérdése két módon oldható meg. Éspedig: vagy elhatá­rozza magát Franco, hogy teljesen visszavonul, vagy pedig a kormány és a koro­natanács áthelyezi a hatal­mat a herceg kezébe, mivel Franco már képtelen az ál­lamfői teendőket ellátni. Válságos libanoni napok Sorsdöntő hétvége előtt Állandósul-e a tizedik tűzszünet? — Koromé három napja tanácskozik ne és Hadat negyedekben to­vább dúl az ellenségeskedés. A helyzet feszültsége ellené­re nem érkezett jelentés ar­ról, hogy az utcákon súlyos harcok folynak. Az utóbbi hét hét alatt a tizedik, a szerda esti tűzszüneti megál­lapodás továbbra is nagyon bizonytalan. Karame minisz­terelnök már három napja a kormánypalotában tartózko­dik, ahol a politikai vezető­ket fogadja s a harcok meg­szüntetésére szólít fel min­denkit. E pillanatban senki sem hajlandó jóslatokba bocsát­kozni a legújabb tűzszüneti egyezmény sorsát illetően. Nem kell csodát várni — mondta Gasan Tueni ipar­ügyi miniszter. A külföldiek és a libano­niak egy része is elhagyja a fővárost, s ez közvetlenül arra utal, hogy kevesen bíz­nak a helyzet javulásában. Hasonló véleményen van né­hány libanoni vezető is, akik nem leplezik kételyüket hogy a közeljövőben a bej­rúti utcákra visszaköltözik a tartós béke. A kormányhoz közel álló körök véleménye szerint a következő 48 óra döntő fon­tosságú Karame tűzszüneti egyezményét illetően. A mi­niszterelnököt egyébként tá­mogatják az ország baloldali és nacionalista erői, akiket Kamal Dzsumblatt vezet Ezek az erők készségüket fe­jezték ki, hogy következete­sen tiszteletben tartják a tűz­szüneti egyezményt, de egy­idejűleg azt is bejelentették, hogy készek harcolni a liba­noni társadalom politikai, szociális és gazdasági reform­jának megvalósulásáért. Ka­­ramét Jasszer Arafat, a pa­lesztinok vezére is fenntartás nélkül támogatja, aki a bal­oldali erőkre gyakorolt rend­kívüli befolyását arra hasz­nálja fel, hogy szigorúan tart­sák tiszteletben a fegyverszü­neti megállapodást. A hét vége, úgy tűnik, sors­döntő lesz, mert megtörtén­het, hogy Libanon jövőjét végre tárgyalóasztalnál hatá­rozzák meg, de ugyanakkor nem lehet kizárni az ellensé­geskedés kiújulásának veszé­lyét sem. Maguk a libanoni­ak is tisztában vannak vele, hogy mindkettő lehetséges. A bejrúti rádió tegnap dél­előtt némi reményt keltő hírt közölt, amely szerint a fővá­rosban többé nem folynak olyan súlyos harcok, mint az előző napokban, jóllehet hoz­záfűzte, hogy több negyed­ben és utcán veszélyes tartóz­kodni, s a Sia, Ari­el Roma­ Portugál helyzet A tengerészek forradalmárokat követelnek a kormányba A portugál haditengeré­szet kétnapos közgyűlése el­vetette a Fabino tábornok­nak, a szárazföldi erők ve­zérkari főnökének és De Car­valho tábornoknak, a COPCON főparancsnokának leváltását szorgalmazó tö­rekvéseket, amelyekről a forradalmi tanács legutóbbi ülésén volt szó. A tengerészek közgyűlé­se követelte, hogy a kor­mányból távolítsák el a re­akciós elemeket, s helyettük forradalmárokat válasszanak be. Támogatták az MPLA-t, mint az egyetlen angolai mozgalmat, amelynek a por­tugál kormánynak november 11-én átadhatja a hatalmat. A közgyűlés záróülésén Figueiras Soares tenger­nagy, a tengerészet főpa­rancsnoka elnökölt. Vendég­ként megjelent De Carvalho tábornok, Cootinho tenger­nagy és De Azevedo minisz­terelnök. — Őrizzétek meg egysé­geteket, ragaszkodjatok he­­lyes álláspontokhoz és a portugál szocializá­shoz — mondta De Azevedo a köz­gyűlés részvevőinek. Vitomir Gašparović Jugoszlávia új busda­­pesti nagykövete A köztársasági elnök ren­deletével dr. Vitomir Gašpa­­rovićot, a Szövetségi Külügyi Titkárság meghatalmazott miniszterét a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság rendkívüli és meghatal­mazott Magyar NK-beli nagykövetévé nevezte ki. 3. oldal Sejteni sem lehetett a Imfosztrófát Tatjana Rijavec elbeszéli a prágai repülőszerencsétlenség körülményeit . Meg tudják-e mondani, hogy életben maradt-e a gép két pilótája, Mlodrag és Jovan, s mi történt kolléganőimmel, Slavicával és Marjetával? Ez volt Tatjana Rijavec, az életben maradt légikisasszony első kérdése az őt meglátogató jugoszlávokhoz. — Keresni kezdtem őket mind­járt, amint sikerült kijutnom a gép roncsai közül. De nem találtam egyikőjüket sem. Nem is csoda, hogy annyi sebesült és halott között nem akadtam rájuk. — Annak köszönhetőleg ma­radtam életben, hogy nem ül­tem megszokott helyemen, ha­nem a gép hátsó részében, egy baloldali széken. A repülőgép hátulsó része leszakadt az első épületnek ütközésünk pillanatá­ban. Amikor elindultunk, el­lenőriztem, hogy az utasok be­kapcsolták-e a biztonsági övét. Miután végigmentem a repülő­gépen, leültem a hátsó ülésén, s én is bekapcsoltam a bizton­sági övét. Amikor Tivatból el­indultunk, gyönyörű napsütéses idő volt, Prágában pedig sürű köd várt bennünket és a ka­tasztrófa. Tatjana Rijavec szerint az utolsó pillanatig minden a leg­nagyobb rendben volt. — Arra vártunk, hogy a re­pülőgép egy-két perc múlva le­ereszkedik a kifutópályára. Mint mindig, az utasok most is hallgattak, teljes csend volt a repülőgépben. Egyszerre erős ütést éreztünk. Azt gondolom, hogy a repülőgép kereke hozzá ütődött a kifutópálya betonjá­hoz. Hallottam a motor szokat­lanu­l erős zúgását. Feltételez­tem, hogy a pilóta észrevette a gép előtti fákat, s el szerette volna kerülni az összeütközést, de már késő volt. Ebben a pil­lanatban kialudtak a lámpák, s ugyanabban a pillanatban be­következett a katasztrófa. Az volt az érzésem, hogy a gép elő­ször a jobb szárnyával ütődött neki a földnek, ezután elkezdett szakadni a repülőgép fala. . A borzalmas szerencsétlenség egyik szemtanúja mesélte ké­sőbb, hogy látta, amint egy stewardess kiugrik a repülő­gépből. Tatjana elmondta, hogy alig tudott kijutni a gép leszakadt hátsó részéből. A szétszaggatott és darabokra hullott fémszer­kezet össze-vissza karcolta.­­ Le kellett vetnem a kabá­­to­mat, hogy ki tudjak ugrani a szűk nyíláson. Az életben maradt stewar­dess nem tudja, hogy mi okoz­za a katasztrófát. Szerinte a pi­lóták a legtapasztaltabbak kö­­zül valók voltak. A repülőgép simán ereszkedett, alig érezték meg, hogy a föld felé köze­lednek. — Meg voltam győződ­ve, hogy ez az utazás is, mint a többi, szerencsésen fog befe­jeződni. Még egyszer kérte, mondják el, mi történt a repülőgép sze­mélyzetének többi négy tagjá­val. A látogatók, Tomo Len­­car konzul és a nagykövet fe­lesége hallgattak. Tatjana Rijavec a kórházi ágyon

Next