Magyar Szó, 1975. november (32. évfolyam, 316-328. szám)
1975-11-16 / 316. szám
2. oldal Ausztrál politikai válság • Fraser-kormány két nagy gondja A lakosság a laburisták pártján • Nagy tüntetések több városban Malcolm Fraser kormánya a december 13-i általános választások előtt két nagy problémával néz szembe. Az egyik az, hogy Ausztrália lakossága a leváltott laburista kormányt támogatja, a másik pedig, hogy az állami hivatalnokok nagy része nem hajlandó kellő mértékben együttműködni az új kormánnyal. A pénzügyminisztérium tisztségviselői pénteken üzenetet intéztek John Kerr ausztrál főkormányzóhoz, amelyben értesítik, hogy a kormány gazdasági vonatkozású tanácsokat kért tőlük, s ezzel Fraser liberális vezető túllépi hatáskörét. A levélben — amelyet 68 magas rangú minisztériumi tisztségviselő írt alá — az áll, hogy a tanácsok, amelyeket a minisztériumtól kérnek, csak a választási győzelemhez szükségesek. Fraser, akit a főkormányzó nevezett ki az ideiglenes kormány elnökévé, a parlament feloszlatása után kijelentette, hogy a választásokon gazdasági tervekkel indul. Azt állítja, hogy Whitlam laburista kormánya eltitkolta a lakosság előtt az ország súlyos gazdasági problémáit. Az ország több nagyobb városában tüntetések voltak. Mintegy 50 000 ember vonult ki az utcára és támogatásáról biztosította Whitlam leváltott miniszterelnököt. A rendőrség közölte, hogy ehhez hasonló tömeges tüntetések nem voltak Ausztráliában a vietnami háború ellen tiltakozó felvonulások óta. Lázár György elutazott Olaszországból Lázár György magyar miniszterelnök befejezte olaszországi látogatását, és meghívta Leone elnököt és Aldo Moro kormányfőt, hogy látogassanak el Magyarországra. A péntek este kiadott közös közlemény szerint az olasz vezetők a meghívást örömmel elfogadták. Lázár György és Aldo Moro véleményt cserélt a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekről és a két ország kapcsolatairól. A közös közlemény megállapítja, hogy a tárgyalások a hagyományos barátság légkörében folytak. összehívják az AESZ értekezletét? Burundi is a javaslat mellett A burundi kormány hivatalosan közölte: támogatja Tanzánia kezdeményezését, hogy hívják össze az Afrikai Egységszervezet külügyminiszteri értekezését. A konferenciára csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Afrikai Egységszervezet tagállamainak kétharmada elfogadja a javaslatot. A szervezet főtitkára kijelentette, hogy a miniszteri szintű találkozót Addis Abebában tartanák meg, azt azonban nem ismertette, hogy milyen kérdések kerülnek napirendre. A palesztinok nenfi részvételéről Arafat Moszkvába látogat Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke a napokban látogatást tesz Moszkvában — írja az Al Szafir című libanoni újság. Az újság szerint tegnap délután Bejrútban Arafat tárgyalt Szoldatovval, a Szovjetunió libanoni nagykövetével, pénteken este pedig Damaszkuszban találkozott Nerudin Mehiledinovval, a Szovjetunió damaszkuszi nagykövetével. Ismertette a PLO elnökével a szovjet vezetőknek és az amerikai kormányhoz intézett hivatalos üzenetét, amelyben javasolják, hogy a Palesztina Felszabadnási Szervezet is vegyen részt a genfi békekonferencián. Kezdődik a párizsi csúcsértekezlet Ford elindult Washingtonból Wasingtonból jelenti az AFP: Gerald Ford amerikai elnök szombaton hajnalban elindult Párizsba a hat legfejlettebb tőkésország állam- és kormányfőinek értekezletére. Kíséretében van többek között Henry Kissinger külügyminiszter és William Simon pénzügyminiszter. A párizsi csúcsértekezleten megtárgyalják a nemzetközi gazdasági helyzetet. MAGYAR SZÓ Hogyan elmozdítani a holtpontról a SALT- tárgyalásokat? Kissinger bírálja a szovjet magatartást Washingtonból jelenti az OJPI. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter pénteken közölte Antalij Dobrinyin szovjet nagykövettel: az Egyesült Államok helyteleníti, hogy a Szovjetunió visszautasította a stratégiai atomfegyverek korlátozására tett amerikai javaslatot. Kissinger ugyanazt mondta el a szovjet nagykövetnek, amit korábban már sajtóértekezletén is közölt. Szerinte a SALT-megbeszélések holtpontra jutottak, s az Egyesült Álllamok kész megszakítani a tárgyalásokat, hogy újabb kompromisszum után kutasson, de a Szovjetuniónak is keresnie kell a megoldást. Finnországi benyomások (1) Kezdetben volt a mocsár AZ EMBER CSAK LAKVA ismeri meg embertársát — tartja a szólásmondás. Ez érvényes nagyobb körben is. Csak lakva ismerhetjük meg egy ország lakóit, szokásaikat, életmódjukat, mindennapjaikat. Az autóval vagy autóbusszal átrobogó turista csak a felszínt látja, ami a felszín alatt van, az rejtve marad számára. Aki pedig csak az olvasottakra, esetleg a hallottakra van utalva, az nagyon sokszor téves képet alakít ki magának egy-egy országról, így sokunkban egészen másképpen él Finnország, mint amilyen a valóságban. Többnyire ismerjük azt a tényt, hogy a finnek nagyon távolról nyelvrokonaink. Azt is tudjuk, hogy e „halszagú atyafiság” ellen nagyon sokáig tiltakoztak mind a tudósok, mind az egyszerű emberek. Sokan a finnek sportszeretetéről és sportteljesítményeiről is tudnak. Még azt is emlegetik, hogy Finnország, a saját nyelvén: Suomi, az ezer tó országa, kis ország. Ez azonban már nem felel meg a valóságnak. Ha rápillantunk a térképre, utánanézünk a hivatalos adatoknak, akkor éppen az ellenkezője derül ki: tudniillik az ország területe 337 100 négyzetkilométer. Az azonban tény, hogy ezen az óriási területen aránylag kevés ember él, mindössze 4,7 millió. A népsűrűség aránylag kicsi: 15,2 négyzetkilométerenként. Hőmérséklete és ocivak rtorfilmen arak mi ott a déli rész sűrűn lakott, a legészakibb és legmagasabb rész, a Télapó lakóhelye, a csodálatosan szép Lappföld viszont igen gyér lakosságú. Északon olyan részek is vannak még, ahol a madár sem jár, ahol senki sem lakik. A világban szétszórtan még körülbelül 500 ezer finn él. Svédországban, Kanadában, Amerikában találunk még finneket. Ami földrajzi helyzetét illeti, kevesen tudják, hogy — Izlandot kivéve — Finnország a világ legészakibb állama. Területének egyharmada ugyanis az északi sarkkörön túl fekszik. A térképet nézegetve az is kiderül, hogy igen hosszú és mintegy 30 ezer apró szigettel kísért, 1100 km-nyi part vidékét apály és dagály nélküli tengerek, a Balti-tenger, a Finn-öböl és a Botteni-öböl hullámai verdesik. A part fövényes, kavicsos, néhol meredek sziklafallal szegett. A parton nem mindenütt találunk településeket. A tenger sok hasznot hajt az országnak. Akárcsak a folyók, tavak, feok hallal és más tengeri állattal látja el az ország lakóit. Csak ki kell menni akármelyik tengerparti város színekben és szagokban gazdag piacára, s ámulattal vesszük tudomásul, mi mindennel ajándékozza meg a tenger az embert. Apró rákocskáktól, csigáktól, az otthonról ismerős szardíniától kezdve a hatalmas nem tudom nevű halakig mindenféle fajtájú, nagyságú és színű, egészben vagy feltrancsírozva, megtalálható a halaskofák asztalán vagy a part mentén horgonyzó csónakok fenekén. De a tenger mellett a 60 ezernél is több tó, a folyók, zuhatagok is gazdag zsákmánnyal kecsegtetik a szenvedélyes pecázókat. A finnek pedig szeretnek halászni, horgászni. Még az államelnök is, Urho Kekkonen is lelkes sporthorgász , HOGY ILYEN CSIPKÉS partvidékű, halkan gazdag ország lett Finnország, azt még a Kalevala, a finnek nagy nemzeti eposza is megénekelte. A hagyomány szerint Ilmatar, a vízanya tette ilyenné: ...... Ilmatar... A vízanya, egek leánya... Akkor teremteni kezdett, Hova kezét fordította, Ott a partot fodroztatta, Hova lábával tapodott, Halak helyét horpasztotta; De ahol megmerítőzött, jött a medret mélyítette. Oldalával földnek fordult, Egyengetett enyhe partot; Lábával is földnek fordult, Helyében lazacos támadt, Fejét földnek támasztotta, Helyén tengeröböl támadt.” Kalevala I. 260—280 (Nagy Kálmán fordítása) Finnország sajátos szépségét, hangulatát az elmúlt jégkorszakban a jég által vájt mélyedésekben összegyűlt tiszta, kék vizű tavak (se szeri, se száma a sok tónak), a tavakban meghúzódó szigetecskék, akár kopárak, akár néhány szál fenyővel,nyírfával, sűrű bozóttal, vadvirágokkal, ízes bogyókat termő cserjékkel, bokrokkal, esetleg gyümölcsfákkal fedettek, a hajdani gleccserektől simára csiszolt kopasz gránitsziklák, a sziklákból kinövő fenyők, a kérgét tarisznyának, cipőnek, háztartási eszközöknek adó nyírek, a tölgyek, az élénkpiros termést hozó berkenyefa, a dombokon a lucfenyők, boróka a sziklán, a piros színű faházikó, szuana a vízparton, a szirtek, homokvidék, a mocsár adják.1 ’ * Valamikor sok volt a láfa, a mocsár, de a legendás hírű finn paraszt, a mocsarat lecsapoló Jussi ásóval a kezében győzedelmeskedett a mocsáron. Ma már csak 31 százaléknyi területet borít északon mocsár. „Kezdetben volt a mocsár, az ásó és Jussi”, azt, ami utána következett, a Kalevala II. éneke mondja el. AZ ERDŐK, BOKROS LIGETEK is sok és sokféle ízes bogyóval, szamócával, eperrel, áfonyával, málnával, szederrel, legalább 500 féle gombával várják a csendet, nyugalmat, tiszta levegőt kereső kirándulókat. Minden évszaknak megvan a maga erdei gyümölcse, gombafajtája. Hogy mennyire megbecsüli mindezt az igazi finn, aki a természet nélkül élni sem tud, az abból is látszik, hogy ha nincs saját szaunája egy kis erdőben, tóparton, akkor legalább a nyári hónapokra bérel egyet a család számára. Ezt a természetszeretetet, az erdőben való gyűjtögetés örömét így fejezi ki közmondással: „A saját föld eper, az idegen föld fekete áfonya” — mindenhol jó, de legjobb otthon. Egyébként áfonyából, mocsári szederből, málnából még kivitelre is jut. Szamócából, eperből pedig kitűnő likőrt készítenek, ez azonban, az igazat megvallva, újabban, amióta szabad az italvásárlás, nem nagyon kelendő. Az állomás épület mögött, az Alko nevű italboltok táján ácsorgó kis csoportokban nem a likőrös üveg jár kézről kézre, hanem a drága bort, vagy vodkát tartalmazó üveg. PENAVIN Olga Finn táj MEGRÁZÓ VALLOMÁSOK RÉSZLETEK A BEBÖRTÖNZÖTT SPANYOL ANTIFASISZTÁK LEVELEIBŐL 5-Noha mindent elkövettem, hogy ismét beiratkozhassak az egyetemre, keserűséggel kellett megállapítanom, hogy fáradozásom hiábavaló. Elhatároztam hát, hogy munka után nézek. Külföldön szerettem volna dolgozni, de a munkaközvetítő hivatalban — noha minden követ megmozgattam — elutasítottak.” ...... A munkások, barátai és tanárai tisztelték és szerették. Esti tagozaton mérnöknek készült. Négy nappal azután, hogy a rendőrök rálőttek, belehalt sérülésébe. Utolsó napjaiban betegágya mellett voltunk. Mindössze 22 éves volt. Egyszerű életet élt, szerette a munkásokat, származásukra való tekintet nélkül. A munka volt a szenvedélye, s valami forradalmi nyugtalanság lobogott benne. A javak igazságosabb elosztását akarta mindig, ő volt a büszkeségünk. Bátyjával együtt állandóan tanult. Sok áldozatot kellett hoznunk, hogy biztosíthassuk tanulásához az anyagiakat. Rengeteget tanult s most, amikor szeretett fiúnk dolgozni kezdett, amikor már érlelődött a sok tanulás gyümölcse, durván elragadták tőlünk.” Részlet egy másik levélből! „... Jól ismerem a baszkok földjét, s tudom, hogy most — 1972 augusztusában — körülbelül 200 politikai fogoly sínylődik ott a börtönkben, összesen 2500 évre ítélték el őket. Szinte mindannyian fiatal, nőtlen emberek: munkások, hivatalnokok, diákok. Egyeseknek közülük megengedték, hogy — saját költségükön — a börtönben is folytassák tanulmányaikat, természetesen tanárok közreműködése nélkül. A tévétanfolyamokat azonban nem nézhetik. Az elítéltek másik része egyáltalán nem tanulhat tovább. G. közgazdaságtant tanult a barcelonai egyetemen, s most a börtönben folytatja — összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között. Az ütlegelés következményeként — művese ...... Az illetékes bíróság előtt egy öszszevert diák jelent meg, akit később két rendőr a Pera Camps-i klinikára szállított. Az ügyeletes orvos azonnal kijelentette, nem vállalhatja a felelősséget egy ilyen állapotban levő páciensért, így a súlyosan megkínzott diákot Marc de Deu del Mar helység kórházának különosztályára vitték. Az orvosok azonnal megállapították a beteg állapotának oka traumatikus jellegű. A beteget ezután Piguert jótékonysági alapítvány épületébe vitték. Az alapítvány igazgatóhelyettese szintén, megállapította, hogy az eset traumatikus jellegű. Amióta Miguel Josét kórházban kezelik, élete a művesétől függ. A jelek szerint, csak az utóbbi napokban — e levél 1973 májusának első napjaiban íródott — mutatkozik némi javulás, noha az orvosok már előre megmondták, hogy a beteg aligha épül fel teljesen, mert veséit az ütlegeléskor teljesen szétroncsolták. Állapota ezért még mindig válságos .. A spanyol egyház azonosította magát a politikai rendszerrel, ezért a nép eltávolodott az egyháztól. A kisebb jövedelmű rétegek, például a parasztok és a burzsoázia elszegényedett tagjai azonban gyermekeik továbbtanulásának egyetlen lehetőségét abban látják, hogy papnak adják. Sok szegény, de tehetséges fiatal ezért a papneveldékben folytatja tanulmányait,é s ez fokozatosan a papi réteg társadalmi struktúrájának módosulásához vezetett. Lényegében ezzel magyarázható, hogy napjainkban a klérus nagyobb része előtt is ismeretes a nép szenvedése. Ehhez hozzájárult az is, hogy sok fiatal pap végez szolgálatot gyárakban, építőhelyeken. Az egyház nyilvánvalóan ezért nem maradhatott kimondottan francoista színezetű. Mi több, az 1973-as püspöki értekezleten a püspökök egyszerű szavazattöbbséggel elfogadták azt a határozatot, amely szerint az egyház bocsánatot kér a néptől, amiért a polgárháború idején Franco mellé állt! (Folytatjuk) Vasárnap, 1975. nov. 16. újabb műtétet hajtottak végre Francon Franco tábornok, spanyol diktátor átvészelte a szombatra virradó éjszakát is. Orvosainak közleménye szerint egészségi állapota továbbra is válságos. Pénteken este a harmadik műtétet hajtották végre rajta az utóbbi tíz napban.