Magyar Szó, 1975. december (32. évfolyam, 329-343. szám)

1975-12-01 / 329. szám

2. oldal ödvöz­etek a köztársaság napja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról)­mokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának­­ elnöke, Abdel Szalem Ahmed Dzsa­­lud őrnagy, a Líbiai Arab Köztársaság kormányfője, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja,­­ Pedro Pires, a Zöldfoki-szigetek Köztársaságának miniszter­­elnöke, Amir Abbasz Ho­­veida, Irán kormányfője, Lázár György, a Magyar Népköztársaság kormányfő­je, Manea Manescu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság kormányfője, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke, Tun Hadzsi Abdul Rajah, Ma­laysia, kormányának elnöke, Francois­ Ortoli, az Európai Gazdasági Közösség Végre­hajtó Bizottságának elnöke, valamint néhány nagykövet, Bhumibol Aduljad­ezs, Tihaarold királya, Tafari Benti tábornok, az Etióp Ideiglenes Katonai Tanács elnöke, Baudouin, Belgium királya, Hiroihito japán csá­szár, Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnö­ke, Tuanku Jaháia Putra Ibnl al-Marhum Szaed Ib­rahim, Malaysia uralkodója, Gustaf Svédország királya,, Ernesto Geisel, a Brazíliai Egyesült Államok elnöke, Konsztantin Cacosz, Görög­ország köztársasági elnöke, VI. Pál pápa, Habib Burai­ba, Tunézia elnöke, Zajad Ben Sultan al Nahajan, az Egyesült Arab Emirátusok elnöke, Moamer el Kadhafi, a Líbiai Arab Köztársaság elnöke, Alfonso Lopez Mi­­chelsen, a Kolumbiai Köz­társaság elnöke, Dodh­er Bat­­jos Herrera brigádtábornok, a Panamai Forradalmi Kor­mány vezetője, Carlos­ And­res Perez, a Venezuelai Köz­társaság elnöke, Ricier Rat­­siraka, a Malgas Köztársa­ság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának elnöke, Ahmed Abidjo, Kamerun Köztársa­ság elnöke, Ahmed Hasszán al Bakr, az Iraki Köztársa­ság elnöke, Habyarimana Juvenel vezérőrnagy, Ruan­da köztársasági elnöke, Mo­rales Bermudes Cerutti tá­bornok, a Perui Köztársaság elnöke, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1975. december 1. „ A­nyai véleménycsere valamennyiünk­érdese (Folytatás az 1. oldalról) Mégek már a kezdet kezde­tén kiütköztek és nem lehe­tett megkerülni őket. Van­nak közöttük elvi és lényeg­bevágó kérdések is — mondta Alakszandar Grlics­kov, majd hozzátette: — Ám jelentős eredmények is szü­lettek a vélemények egybe­hangolásában. Véleményem szerint­ az előkészületekben néhány kedvező irány is ki­­fejezésre jutott. Noha az elő­készületek még folyamatban vannak és még sok nehézsé­get nem sikerült leküzdeni, ha továbbra is ragaszkodunk az eddigi munkamódszerhez, akkor ennek az eseménynek sajátos jelentősége lesz a kommunista mozgalom tör­ténetében. A továbbiakban Alekszan­­dar Grlicskov a JKSZ-nek az értekezlet záróokmányá­val kapcsolatos álláspontjá­ról beszélt. Ezzel összefüg­gésben elmondta: mi már a varsói konzultatív tanácsko­záson hangsúlyoztuk, hogy az értekezletre elsősorban mint szabad politikai véle­ménycserére tekintünk, s ja­vasoltuk, hogy az értekezlet bármilyen dokumentum el­fogadása nélkül érjen véget. Mi ugyanis a dialógusoknak, a véleménycseréknek tulaj­donítunk elsőrangú jelentő­séget. Később figyelembe vé­ve más pártok törekvéseit, de anélkül, hogy megvál­toztattuk volna álláspon­tunkat, indítványoztuk, hogy az értekezlet végén fogadja­nak el — mint ahogy meg­fogalmaztuk — egy „tartal­mas politikai közleményt”. Olyan közleményért száll­tunk síkra, amely tükrözné az egyetértés reális fokát. Egy ilyen közleménynek a koncenzus­ elvére kellene épülnie. A közlemény csak azt tartalmazná, amely közös és mindenki számára elfo­gadható — mondta Grlics­kov. Alekszandar Grlicskov sze­rint a záróközleménnyel kapcsolatos októberi terve­zet „először képezett minden részvevő számára elfogad­ható kiindulópontot”.­­ Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem hangzottak el észrevételek és javaslatok. A JKSZ-nek szintén voltak olyan észrevételei, amelyek számunkra rendkívüli fon­tosságúak. A záróközlemény előzetes tervezetét a további munka lehetséges kiinduló­pontjaként fogadtuk el, mi­után kiküszöbölték a legtöbb nézeteltérésre okot adó kér­déseket, amelynek többé ke­vésbé, mint vitás kérdések ismeretesek. Az a tény, hogy az előké­születek kissé elhúzódtak, arra vall: erőfeszítések tör­téntek, hogy minden párt érdeke, nézete és politikája is kifejezésre jusson — tette hozzá Alakszandar Grlics­kov. Grlicskov véleménye sze­rint különböző feltételek kö­zött folyó osztályharc és a pártok autonómiára való ki­fejezett törekvése miatt a kommunista pártok egységes stratégiája és taktikája, de a pártok külpolitikája egy­behangolásának puszta gon­dolata is napjainkban ellent­­­­mondásos, éppen ezért a­ kommunista pártok szabad véleménycseréjében rejlik a lehetősége annak, hogy meg­határozzák mi az, ami közös nézeteikben és érdekeikben — mondta Grlicskov. Ezt követően dr. Alekszan­dar Grlicskov a JKSZ ja­vaslatáról beszélt, arról, hogy a záróközleményt az utolsó előkészületi tanácskozáson kell elfogadni, amikor már­­feltételek lesznek arra is, hogy meghatározzák az érte­kezlet időpontját, napirend­jét és ügyrendi szabályza­tát. Az értekezletről Yal° tá­jékoztatásról Grlicskov el­mondta, hogy a nyilvános munka a JKSZ-ben a sta­tutumtól eredő kötelezettség, s ehhez mi következetesen tartjuk magunkat. Vélemé­nye szerint a kommunista­pártok álláspontjaival, tö­rekvéseivel és a vitákkal kapcsolatos nem teljes tájé­koztatás végső soron az ér­tekezlet tulajdonképpeni cél­jainak rovására történne. Grlicskov szerint minden pártnak és haladó erőnek szükségleteiknek, lehetősé­geiknek, az együttműködés, a béke és a haladás általános érdekeinek figyelembe véte­lével hozzá kell járulnia az értekezlet sikeréhez. Grlics­kov rámutatott arra, hogy az értekezlet előkészületei iránt azért nyilvánul meg olyan széles körű nemzetközi érdeklődés, mert nagy re­mények fűződnek az érte­kezlethez és sokat várnak tőle. Ford Kínában a tárgyalások homlokterében: Korea és Tajvan Az amerikai elnököt Mao Cetung is fogadja Gerald Ford amerikai el­nök szombaton tíznapos kör­útra indult, amely során lá­togatást tesz a Kínai Nép­­köztársaságban, Indonéziá­ban és a Fülöp-szigeteken. Kínai tárgyalásai december elsejétől 5-éig tartanak. Elutazása előtt Ford elnök többek között kijelentette, hogy kínai látogatása meg fogja szilárdítani e két nagy ország kapcsolatait, amelyek negyed évszázadon át a kölcsönös bizalmatlanság miatt rosszak voltak. Kína és az USA újabb kapcsola­tai Ázsia és a világbéke ja­vait szolgálják. Kitérve Peking politikájá­ra, az amerikai—szovjet eny­hülést illetően, Ford kije­lentette: mi mint a múltban is, saját álláspontunkat fog­juk képviselni, összhangban az amerikai hagyományok­kal kutatni fogjuk a kölcsö­nös megértéshez vezető utat. Washingtonban egyébként Ford elnököt azzal a meg­győződéssel kísérték útjára, hogy nem fog valamilyen látványos eredményt elérni, de kétségkívül a látogatás hozzájárul az amerikai—kí­nai kapcsolatok megszilárdu­lásához. A hírmagyarázók véleménye szerint Ford meg­beszélései a kínai tisztségvi­selőkkel sokkal fontosabb Washingtonnak és az elnök­nek, mint Pekingnek, jólle­het, megítélésük szerint Kína e látogatással újra meg­szilárdítja helyét a nemzet­közi politikai életben, külö­nösen Peking—Washington— Moszkva háromszögben. Washingtonban valószínű­nek tartják, hogy a kínai vezetők — mint Kissinger külügyminiszter nemrégi lá­togatásakor is — igyekezni fognak meggyőzni az ame­rikai elnököt: az USA túl sokat vár a szovjet szövet­ségtől és az enyhülési poli­tikától. Jóllehet, az USA és a Kí­nai Népköztársaság állás­pontjai számos problémában teljesen különböznek, ennek ellenére több olyan kérdés van, amely az ellentétes megközelítés ellenére is kö­zös érdekű lehet. Rámutat­nak arra, hogy mindkét or­szág igyekszik elkerülni az újabb koreai összeütközést. Így lehetőség kínálkozik, hogy összehangolják erőfe­szítéseiket a koreai problé­ma megoldásában. A washingtoni hírmagya­rázók szerint a tárgyaláso­kon fontos helyet kap Taj­van kérdése is, amelynek megoldásától függ a két or­szág kapcsolatainak norma­lizálása. Valószínű az is, hogy Ford elnök a közelgő választások miatt lényege­sebben nem változtatja meg a Tajvannal való viszonyt. Az amerikai körökből szerzett értesülések szerint Ford elnök találkozni fog Teng Hsziao-pinggel, a kor­mány alelnökével, s valószí­nűleg Mao Cetung elnök is fogadni fogja. Kelet-Timor függetlenségének kikiáltása után Perusétig az ENSZ segítségét kéri Végleges szakadás a fim­ori felszabadítási mozgalmak között Andrew Peacock, Ausztrá­lia ügyvezető külügyminisz­tere kijelentette, hogy orszá­ga nem ismeri el a volt Portugál Timor független­ségét, amelyet a FRETILIN felszabadítási mozgalom ki­áltott ki egyoldalúan. A Canberrai kormány tovább­ra is Portugália szuvereni­tását ismeri el Timoron és síkraszáll a viszály békés rendezéséért. Ausztrália is­mételten javasolja, hogy tartsanak értekezletet, ame­lyen valamennyi érdekelt fél képviseltetné magát. A FRETILIN egyébként pénteken délelőtt kiáltotta ki Kelet-Timor független­ségét. A függetlenségi nyi­latkozatot a főváros, Dili belterén olvasták fel. Az ün­nepségen kitűzték Kelet-Ti­­mor zászlóját és levonták a portugál zászlót. Ezt köve­tően Francisco Xavier do Amaril a FRETILIN elnöke felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot, majd Lobato, a FRETILIN egységeinek parancsnoka mondott be­szédet, s hangsúlyozta, hogy a FRETILIN azért döntött a függetlenség kihirdetése mellett, mert Portugália „állandóan gátolta” a béke­tárgyalásokat és nyugtala­nító volt Indonézia „kato­nai tevékenysége”. Másrészt a négy indonézba­rát timori párt szombaton úgy döntött, hogy Kelet-Ti­mor területét Indonéziához csatolja. A hírt a djakartai külügyminisztérium közölte. Most már véglegesnek le­het tekinteni a kelet-timo­­ri partok közötti szakadást. Indonézia egyébként a FRETILIN függetlenségi nyi­latkozata után közölte, hogy nem fog beavatkozni Kelet- Timor belügyeibe, feltéve, ha Portugália nem kéri azt. Kelet-Timor függetlenségé­nek kikiáltása után a Por­tugália dekolonizációs bi­zottságának képviselője ki­jelentette, hogy ez a testü­let sürgősen tanulmányozni fogja a FRETILIN döntése után előállt helyzetet. A portugál kormány fel­hívást intézett az ENSZ- hez, hogy legyen segítsége­ kérdés­re a kelet-timori megoldásában. Kurt Waldheim ENSZ-fő­­titkárhoz intézett levelében a portugál kormány hang­súlyozta, hogy nincs lehető­sége rendezni a timori hely­zetet. Portugália ENSZ kül­dötte kérte, hogy a lissza­boni kormány levelét to­vábbítsák a közgyűlés­ min­den tagállamához, mivel fel­tétlenül szükség van az ENSZ közreműködésére. Portugália dekolonizációs bizottságának ülése után szombaton este Lisszabon­ban hivatalos közleményt adtak ki, amelyben elvetik a szemben álló felek igyeke­zetét, éspedig azt, hogy Ke­­let-Timort függetlenné nyil­vánítsák, vagy Indonéziához csatolják. Miután a FRETILIN ki­hirdette K­elet-Timor füg­getlenségét azt is közölte, hogy az új ország népi de­mokratikus köztársaság lesz. Lapzártáig nem érkeztek részletesebb és megbízható jelentések a kelet-timori helyzetről. Annyi viszont kétségtelennek tűnik, hogy a sziget keleti területein harcok dúlnak. Egyes dja­­kartai hírek szerint indonéz­barát egységek haladnak Kelet-Timor fővárosa, Dili felé. A FRETILIN képvise­lői viszont közölték, hogy a­ mozgalom egységei szinte az egész Kelet-Timor te­rületét ellenőrzésük alatt tartják. A Vatikán és a jezsuiták A Világosság című folyóirat cikke (6) A személyes szegénységi fogalom is kü­lönböző. A társaság ugyanakkor sok in­gatlannal és értékpapírral rendelkezik. Ha az apostolkodás formái ennyire különbö­zőek, hogyan lehet irányítani az egyes ta­gokat? A funkciók sokfélesége önmagá­ban veszélyt jelent a társaság egységére. Arrupe rendfőnök ezt már 1966-ban fel­ismerte. Nagyszabású vizsgálatot indított minden egyes jezsuita életmódjáról, prob­lémáiról és kívánságairól. „Az eredmény nyugtalanító”, közölte Francois Russo atya, a vizsgálódás franciaországi felelő­se. (A párizsi L’Express híradása.) Az atyák közül sokan hagyják, hogy „meg­eméssze” őket a környezet, amelyben dolgoznak, majd szembefordítja őket egy­mással is. A múlt évben egy lelkigyakor­lat végén például politikai nézeteltérések miatt a társaság tagjai nem voltak haj­landók együtt részt venni a közös isten­tiszteleten. „Ott kell lenni, ahol a holnap világa születik”, mondotta Costes atya. Ezért a társaság legtehetségesebb tagjait nyolc évig tartó tanulmányaik után a gondolko­dás legújabb területei felé irányítják. Van, aki a teológia és a humán tudomá­nyok közötti szintézis lehetőségeit tanul­mányozza. Franciaországban a marxizmus tanulmányozására képezik ki őket. Mások az űrkutatással foglalkoznak. A jelszót Karl Rahner fogalmazta meg: „Meg kel­lett várni a mi korunkat, hogy az em­ber olyannak lássa a világot, amilyen.” E szellemben, az ellentétek és ellent­mondások, ugyanakkor a megújhodás ki­­kívánsága jegyében tanácskozott több mint három hónapon keresztül a világ­­kongregáció. Szóba került természetesen a rend létszámának állandó csökkenése is. 1965-ben még 36 ezer tagja volt a rendnek, ma 29 500. E jelenséget a rend­főnök igyekezett megmagyarázni: „Nem az a legfontosabb, hogy a jezsuiták so­kan legyenek, hanem az, hogy igazi je­zsuiták legyenek.” Ez talán igaz, jól ki­egészíthetné XIII. Kelemen pápa idézett mondását. De nem változtat azon a té­nyen, amit David Tracy chicagói teoló­gus így fejezett ki: „A jezsuiták valaha válaszokat adtak. Most ők teszik fel a kérdéseket.” Válaszokat már csak azért sem adhat­nak,­­mert határozataikat a pápa enge­délye nélkül nem hozhatják nyilvános­ságra. A Vatikán bekérte a titkos ülések és a döntések összes dokumentumait. VI. Pál március elején magához rendelte Ar­rupe generális főnököt, majd levelet in­tézett a kongregációhoz, s hivatkozva a negyedik fogadalomra, változatlanul szi­gorú „alávetést”, engedelmességet köve­telt a rend tagjaitól. Mindez arra vall, hogy egyre mélyül a konfliktus a Vatikán és a jezsuita rend között, s a kongregáció ezt nemcsak, hogy nem oldotta fel, de — ami a légkörre jellemző volt — a küldöttek nagy része még a színhelyet is kifogásolta. Igazolva látták félelmüket: néhány száz méterre a Vatikántól túlságosan beárnyékolta mun­kájukat a pápai tekintély, s amit még ennél is károsabbnak tartottak, a Kúria hatalma. „Hűtlenek lettek a leghűségesebbek?” — kérdezte cikkében a hamburgi Die Zeit tudósítója. Ez talán nincs így, min­denesetre azonban ismét legalább öt-hat évig, a­­következő kongregációig várniuk kell mindazoknak, akik ettől a gyüleke­zettől változást reméltek. És akik abban reménykednek, hogy ez idő alatt az egy­házban is bizonyos változások történnek. (VEGE) Áremelkedés Magyarországon A magyar fővárosiban tegnap közölték, hogy emel­kedni fog több közfogasztási cikk ára és szolgáltatás dí­ja. Mától kezdve 50 száza­lékkal drágább a cukor, a hús ára pedig a jövő év jú­liusában növekedik. Az áremelkedésről szom­baton döntött a magyar kor­mány. Az MSZMP Központi Bi­zottságának döntése szerint jövőre a közfogyasztási cik­kek ára 4,5 százalékkal, a jövedelem 7,8 százalékkal emelkedik. A moszkvai Pravda cikke A JKSZ X. kongresszusának irányvonala mellett A Pravda, a Szovjet KP Központi Bizottságának lap­ja a múlt héten a JKSZ X. kongresszusát bírálókkal szembeni ellenállás és a szovjet—jugoszláv barátság címmel cikket közölt, amely­ben kedvezően vélekedik a JKSZ X. kongresszusának irányvonaláról, méltatja a szovjet—jugoszláv barátsá­got és figyelmeztet arra, hogy egyes nyugati körök szeretnék kihasználni célja­ikra a különböző színezetű emigráns csoportosulásokat és a Jugoszlávián belül és az­­ország határain kívül tevékenykedő elrugaszkodott elemeket. Egyes nyugati körök spe­kulációit bírálva a Szovjet KP Központi Bizottságának lapja rámutat a Szovjetunió az emigráns csoportosulá­sokkal és elrugaszkodott ele­mekkel kapcsolatos állás­pontjára is. Az újság szerint ezek az elemek demagóg módon a szocializmus legil­letékesebb védelmezőinek köntösében tetszelegnek, gyakorlatilag azonban ellen­zik a JKSZ politikáját, Ju­goszlávia népeinek egységét a szocializmusért vívott harcban.­­•­ A Pravda a továbbiakban, tájékoztatja olvasóit, hogy a JKSZ ellenállást tanúsít a nacionalistákkal, szepara­­tisztákkal, a burzsoá liberá­lis, dogma­tikus és baloldali szektás nézetekkel szemben, leleplezi a szocializmus épí­tésének akadályozóit a JSZSZK-ban mint olyan elemeket, amelyek végső so­ron az imperializmus érde­keit szolgálják, tehát legke­vésbé Jugoszlávia dolgozói­nak érdekeit. A Pravda emlékeztet ar­ra, hogy a reakciós burzsoá propaganda ismét olyasva­lamit szeretne bebizonyíta­ni, ami nem létezik, éspe­dig­ azt, hogy ,,a szocialista országok támogatják azokat az összeesküvő és szektás csoportosulásokat, amelyek önmagukon kívüli senki mást sem képviselnek”. „A szovjet—jugoszláv ba­rátság fejlődését és erősödé­sét, a kölcsönös bizalomnak, mint a két ország pártja és a két szuverén állam köl­csönös kapcsolatainak meg­bízható alapjait mindig jó­váhagyással fogadták el és fogadják el országaink dol­gozói” —­ állapítja meg cik­kének végén a Pravda.

Next