Magyar Szó, 1975. december (32. évfolyam, 329-343. szám)
1975-12-01 / 329. szám
2. oldal ödvözetek a köztársaság napja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról)mokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke, Abdel Szalem Ahmed Dzsalud őrnagy, a Líbiai Arab Köztársaság kormányfője, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja, Pedro Pires, a Zöldfoki-szigetek Köztársaságának miniszterelnöke, Amir Abbasz Hoveida, Irán kormányfője, Lázár György, a Magyar Népköztársaság kormányfője, Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság kormányfője, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, Tun Hadzsi Abdul Rajah, Malaysia, kormányának elnöke, Francois Ortoli, az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint néhány nagykövet, Bhumibol Aduljadezs, Tihaarold királya, Tafari Benti tábornok, az Etióp Ideiglenes Katonai Tanács elnöke, Baudouin, Belgium királya, Hiroihito japán császár, Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke, Tuanku Jaháia Putra Ibnl al-Marhum Szaed Ibrahim, Malaysia uralkodója, Gustaf Svédország királya,, Ernesto Geisel, a Brazíliai Egyesült Államok elnöke, Konsztantin Cacosz, Görögország köztársasági elnöke, VI. Pál pápa, Habib Buraiba, Tunézia elnöke, Zajad Ben Sultan al Nahajan, az Egyesült Arab Emirátusok elnöke, Moamer el Kadhafi, a Líbiai Arab Köztársaság elnöke, Alfonso Lopez Michelsen, a Kolumbiai Köztársaság elnöke, Dodher Batjos Herrera brigádtábornok, a Panamai Forradalmi Kormány vezetője, Carlos Andres Perez, a Venezuelai Köztársaság elnöke, Ricier Ratsiraka, a Malgas Köztársaság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának elnöke, Ahmed Abidjo, Kamerun Köztársaság elnöke, Ahmed Hasszán al Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke, Habyarimana Juvenel vezérőrnagy, Ruanda köztársasági elnöke, Morales Bermudes Cerutti tábornok, a Perui Köztársaság elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1975. december 1. „ Anyai véleménycsere valamennyiünkérdese (Folytatás az 1. oldalról) Mégek már a kezdet kezdetén kiütköztek és nem lehetett megkerülni őket. Vannak közöttük elvi és lényegbevágó kérdések is — mondta Alakszandar Grlicskov, majd hozzátette: — Ám jelentős eredmények is születtek a vélemények egybehangolásában. Véleményem szerint az előkészületekben néhány kedvező irány is kifejezésre jutott. Noha az előkészületek még folyamatban vannak és még sok nehézséget nem sikerült leküzdeni, ha továbbra is ragaszkodunk az eddigi munkamódszerhez, akkor ennek az eseménynek sajátos jelentősége lesz a kommunista mozgalom történetében. A továbbiakban Alekszandar Grlicskov a JKSZ-nek az értekezlet záróokmányával kapcsolatos álláspontjáról beszélt. Ezzel összefüggésben elmondta: mi már a varsói konzultatív tanácskozáson hangsúlyoztuk, hogy az értekezletre elsősorban mint szabad politikai véleménycserére tekintünk, s javasoltuk, hogy az értekezlet bármilyen dokumentum elfogadása nélkül érjen véget. Mi ugyanis a dialógusoknak, a véleménycseréknek tulajdonítunk elsőrangú jelentőséget. Később figyelembe véve más pártok törekvéseit, de anélkül, hogy megváltoztattuk volna álláspontunkat, indítványoztuk, hogy az értekezlet végén fogadjanak el — mint ahogy megfogalmaztuk — egy „tartalmas politikai közleményt”. Olyan közleményért szálltunk síkra, amely tükrözné az egyetértés reális fokát. Egy ilyen közleménynek a koncenzus elvére kellene épülnie. A közlemény csak azt tartalmazná, amely közös és mindenki számára elfogadható — mondta Grlicskov. Alekszandar Grlicskov szerint a záróközleménnyel kapcsolatos októberi tervezet „először képezett minden részvevő számára elfogadható kiindulópontot”. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem hangzottak el észrevételek és javaslatok. A JKSZ-nek szintén voltak olyan észrevételei, amelyek számunkra rendkívüli fontosságúak. A záróközlemény előzetes tervezetét a további munka lehetséges kiindulópontjaként fogadtuk el, miután kiküszöbölték a legtöbb nézeteltérésre okot adó kérdéseket, amelynek többé kevésbé, mint vitás kérdések ismeretesek. Az a tény, hogy az előkészületek kissé elhúzódtak, arra vall: erőfeszítések történtek, hogy minden párt érdeke, nézete és politikája is kifejezésre jusson — tette hozzá Alakszandar Grlicskov. Grlicskov véleménye szerint különböző feltételek között folyó osztályharc és a pártok autonómiára való kifejezett törekvése miatt a kommunista pártok egységes stratégiája és taktikája, de a pártok külpolitikája egybehangolásának puszta gondolata is napjainkban ellentmondásos, éppen ezért a kommunista pártok szabad véleménycseréjében rejlik a lehetősége annak, hogy meghatározzák mi az, ami közös nézeteikben és érdekeikben — mondta Grlicskov. Ezt követően dr. Alekszandar Grlicskov a JKSZ javaslatáról beszélt, arról, hogy a záróközleményt az utolsó előkészületi tanácskozáson kell elfogadni, amikor márfeltételek lesznek arra is, hogy meghatározzák az értekezlet időpontját, napirendjét és ügyrendi szabályzatát. Az értekezletről Yal° tájékoztatásról Grlicskov elmondta, hogy a nyilvános munka a JKSZ-ben a statutumtól eredő kötelezettség, s ehhez mi következetesen tartjuk magunkat. Véleménye szerint a kommunistapártok álláspontjaival, törekvéseivel és a vitákkal kapcsolatos nem teljes tájékoztatás végső soron az értekezlet tulajdonképpeni céljainak rovására történne. Grlicskov szerint minden pártnak és haladó erőnek szükségleteiknek, lehetőségeiknek, az együttműködés, a béke és a haladás általános érdekeinek figyelembe vételével hozzá kell járulnia az értekezlet sikeréhez. Grlicskov rámutatott arra, hogy az értekezlet előkészületei iránt azért nyilvánul meg olyan széles körű nemzetközi érdeklődés, mert nagy remények fűződnek az értekezlethez és sokat várnak tőle. Ford Kínában a tárgyalások homlokterében: Korea és Tajvan Az amerikai elnököt Mao Cetung is fogadja Gerald Ford amerikai elnök szombaton tíznapos körútra indult, amely során látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken. Kínai tárgyalásai december elsejétől 5-éig tartanak. Elutazása előtt Ford elnök többek között kijelentette, hogy kínai látogatása meg fogja szilárdítani e két nagy ország kapcsolatait, amelyek negyed évszázadon át a kölcsönös bizalmatlanság miatt rosszak voltak. Kína és az USA újabb kapcsolatai Ázsia és a világbéke javait szolgálják. Kitérve Peking politikájára, az amerikai—szovjet enyhülést illetően, Ford kijelentette: mi mint a múltban is, saját álláspontunkat fogjuk képviselni, összhangban az amerikai hagyományokkal kutatni fogjuk a kölcsönös megértéshez vezető utat. Washingtonban egyébként Ford elnököt azzal a meggyőződéssel kísérték útjára, hogy nem fog valamilyen látványos eredményt elérni, de kétségkívül a látogatás hozzájárul az amerikai—kínai kapcsolatok megszilárdulásához. A hírmagyarázók véleménye szerint Ford megbeszélései a kínai tisztségviselőkkel sokkal fontosabb Washingtonnak és az elnöknek, mint Pekingnek, jóllehet, megítélésük szerint Kína e látogatással újra megszilárdítja helyét a nemzetközi politikai életben, különösen Peking—Washington— Moszkva háromszögben. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy a kínai vezetők — mint Kissinger külügyminiszter nemrégi látogatásakor is — igyekezni fognak meggyőzni az amerikai elnököt: az USA túl sokat vár a szovjet szövetségtől és az enyhülési politikától. Jóllehet, az USA és a Kínai Népköztársaság álláspontjai számos problémában teljesen különböznek, ennek ellenére több olyan kérdés van, amely az ellentétes megközelítés ellenére is közös érdekű lehet. Rámutatnak arra, hogy mindkét ország igyekszik elkerülni az újabb koreai összeütközést. Így lehetőség kínálkozik, hogy összehangolják erőfeszítéseiket a koreai probléma megoldásában. A washingtoni hírmagyarázók szerint a tárgyalásokon fontos helyet kap Tajvan kérdése is, amelynek megoldásától függ a két ország kapcsolatainak normalizálása. Valószínű az is, hogy Ford elnök a közelgő választások miatt lényegesebben nem változtatja meg a Tajvannal való viszonyt. Az amerikai körökből szerzett értesülések szerint Ford elnök találkozni fog Teng Hsziao-pinggel, a kormány alelnökével, s valószínűleg Mao Cetung elnök is fogadni fogja. Kelet-Timor függetlenségének kikiáltása után Perusétig az ENSZ segítségét kéri Végleges szakadás a fimori felszabadítási mozgalmak között Andrew Peacock, Ausztrália ügyvezető külügyminisztere kijelentette, hogy országa nem ismeri el a volt Portugál Timor függetlenségét, amelyet a FRETILIN felszabadítási mozgalom kiáltott ki egyoldalúan. A Canberrai kormány továbbra is Portugália szuverenitását ismeri el Timoron és síkraszáll a viszály békés rendezéséért. Ausztrália ismételten javasolja, hogy tartsanak értekezletet, amelyen valamennyi érdekelt fél képviseltetné magát. A FRETILIN egyébként pénteken délelőtt kiáltotta ki Kelet-Timor függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozatot a főváros, Dili belterén olvasták fel. Az ünnepségen kitűzték Kelet-Timor zászlóját és levonták a portugál zászlót. Ezt követően Francisco Xavier do Amaril a FRETILIN elnöke felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot, majd Lobato, a FRETILIN egységeinek parancsnoka mondott beszédet, s hangsúlyozta, hogy a FRETILIN azért döntött a függetlenség kihirdetése mellett, mert Portugália „állandóan gátolta” a béketárgyalásokat és nyugtalanító volt Indonézia „katonai tevékenysége”. Másrészt a négy indonézbarát timori párt szombaton úgy döntött, hogy Kelet-Timor területét Indonéziához csatolja. A hírt a djakartai külügyminisztérium közölte. Most már véglegesnek lehet tekinteni a kelet-timori partok közötti szakadást. Indonézia egyébként a FRETILIN függetlenségi nyilatkozata után közölte, hogy nem fog beavatkozni Kelet- Timor belügyeibe, feltéve, ha Portugália nem kéri azt. Kelet-Timor függetlenségének kikiáltása után a Portugália dekolonizációs bizottságának képviselője kijelentette, hogy ez a testület sürgősen tanulmányozni fogja a FRETILIN döntése után előállt helyzetet. A portugál kormány felhívást intézett az ENSZ- hez, hogy legyen segítsége kérdésre a kelet-timori megoldásában. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében a portugál kormány hangsúlyozta, hogy nincs lehetősége rendezni a timori helyzetet. Portugália ENSZ küldötte kérte, hogy a lisszaboni kormány levelét továbbítsák a közgyűlés minden tagállamához, mivel feltétlenül szükség van az ENSZ közreműködésére. Portugália dekolonizációs bizottságának ülése után szombaton este Lisszabonban hivatalos közleményt adtak ki, amelyben elvetik a szemben álló felek igyekezetét, éspedig azt, hogy Kelet-Timort függetlenné nyilvánítsák, vagy Indonéziához csatolják. Miután a FRETILIN kihirdette Kelet-Timor függetlenségét azt is közölte, hogy az új ország népi demokratikus köztársaság lesz. Lapzártáig nem érkeztek részletesebb és megbízható jelentések a kelet-timori helyzetről. Annyi viszont kétségtelennek tűnik, hogy a sziget keleti területein harcok dúlnak. Egyes djakartai hírek szerint indonézbarát egységek haladnak Kelet-Timor fővárosa, Dili felé. A FRETILIN képviselői viszont közölték, hogy a mozgalom egységei szinte az egész Kelet-Timor területét ellenőrzésük alatt tartják. A Vatikán és a jezsuiták A Világosság című folyóirat cikke (6) A személyes szegénységi fogalom is különböző. A társaság ugyanakkor sok ingatlannal és értékpapírral rendelkezik. Ha az apostolkodás formái ennyire különbözőek, hogyan lehet irányítani az egyes tagokat? A funkciók sokfélesége önmagában veszélyt jelent a társaság egységére. Arrupe rendfőnök ezt már 1966-ban felismerte. Nagyszabású vizsgálatot indított minden egyes jezsuita életmódjáról, problémáiról és kívánságairól. „Az eredmény nyugtalanító”, közölte Francois Russo atya, a vizsgálódás franciaországi felelőse. (A párizsi L’Express híradása.) Az atyák közül sokan hagyják, hogy „megeméssze” őket a környezet, amelyben dolgoznak, majd szembefordítja őket egymással is. A múlt évben egy lelkigyakorlat végén például politikai nézeteltérések miatt a társaság tagjai nem voltak hajlandók együtt részt venni a közös istentiszteleten. „Ott kell lenni, ahol a holnap világa születik”, mondotta Costes atya. Ezért a társaság legtehetségesebb tagjait nyolc évig tartó tanulmányaik után a gondolkodás legújabb területei felé irányítják. Van, aki a teológia és a humán tudományok közötti szintézis lehetőségeit tanulmányozza. Franciaországban a marxizmus tanulmányozására képezik ki őket. Mások az űrkutatással foglalkoznak. A jelszót Karl Rahner fogalmazta meg: „Meg kellett várni a mi korunkat, hogy az ember olyannak lássa a világot, amilyen.” E szellemben, az ellentétek és ellentmondások, ugyanakkor a megújhodás kikívánsága jegyében tanácskozott több mint három hónapon keresztül a világkongregáció. Szóba került természetesen a rend létszámának állandó csökkenése is. 1965-ben még 36 ezer tagja volt a rendnek, ma 29 500. E jelenséget a rendfőnök igyekezett megmagyarázni: „Nem az a legfontosabb, hogy a jezsuiták sokan legyenek, hanem az, hogy igazi jezsuiták legyenek.” Ez talán igaz, jól kiegészíthetné XIII. Kelemen pápa idézett mondását. De nem változtat azon a tényen, amit David Tracy chicagói teológus így fejezett ki: „A jezsuiták valaha válaszokat adtak. Most ők teszik fel a kérdéseket.” Válaszokat már csak azért sem adhatnak,mert határozataikat a pápa engedélye nélkül nem hozhatják nyilvánosságra. A Vatikán bekérte a titkos ülések és a döntések összes dokumentumait. VI. Pál március elején magához rendelte Arrupe generális főnököt, majd levelet intézett a kongregációhoz, s hivatkozva a negyedik fogadalomra, változatlanul szigorú „alávetést”, engedelmességet követelt a rend tagjaitól. Mindez arra vall, hogy egyre mélyül a konfliktus a Vatikán és a jezsuita rend között, s a kongregáció ezt nemcsak, hogy nem oldotta fel, de — ami a légkörre jellemző volt — a küldöttek nagy része még a színhelyet is kifogásolta. Igazolva látták félelmüket: néhány száz méterre a Vatikántól túlságosan beárnyékolta munkájukat a pápai tekintély, s amit még ennél is károsabbnak tartottak, a Kúria hatalma. „Hűtlenek lettek a leghűségesebbek?” — kérdezte cikkében a hamburgi Die Zeit tudósítója. Ez talán nincs így, mindenesetre azonban ismét legalább öt-hat évig, akövetkező kongregációig várniuk kell mindazoknak, akik ettől a gyülekezettől változást reméltek. És akik abban reménykednek, hogy ez idő alatt az egyházban is bizonyos változások történnek. (VEGE) Áremelkedés Magyarországon A magyar fővárosiban tegnap közölték, hogy emelkedni fog több közfogasztási cikk ára és szolgáltatás díja. Mától kezdve 50 százalékkal drágább a cukor, a hús ára pedig a jövő év júliusában növekedik. Az áremelkedésről szombaton döntött a magyar kormány. Az MSZMP Központi Bizottságának döntése szerint jövőre a közfogyasztási cikkek ára 4,5 százalékkal, a jövedelem 7,8 százalékkal emelkedik. A moszkvai Pravda cikke A JKSZ X. kongresszusának irányvonala mellett A Pravda, a Szovjet KP Központi Bizottságának lapja a múlt héten a JKSZ X. kongresszusát bírálókkal szembeni ellenállás és a szovjet—jugoszláv barátság címmel cikket közölt, amelyben kedvezően vélekedik a JKSZ X. kongresszusának irányvonaláról, méltatja a szovjet—jugoszláv barátságot és figyelmeztet arra, hogy egyes nyugati körök szeretnék kihasználni céljaikra a különböző színezetű emigráns csoportosulásokat és a Jugoszlávián belül és azország határain kívül tevékenykedő elrugaszkodott elemeket. Egyes nyugati körök spekulációit bírálva a Szovjet KP Központi Bizottságának lapja rámutat a Szovjetunió az emigráns csoportosulásokkal és elrugaszkodott elemekkel kapcsolatos álláspontjára is. Az újság szerint ezek az elemek demagóg módon a szocializmus legilletékesebb védelmezőinek köntösében tetszelegnek, gyakorlatilag azonban ellenzik a JKSZ politikáját, Jugoszlávia népeinek egységét a szocializmusért vívott harcban.• A Pravda a továbbiakban, tájékoztatja olvasóit, hogy a JKSZ ellenállást tanúsít a nacionalistákkal, szeparatisztákkal, a burzsoá liberális, dogmatikus és baloldali szektás nézetekkel szemben, leleplezi a szocializmus építésének akadályozóit a JSZSZK-ban mint olyan elemeket, amelyek végső soron az imperializmus érdekeit szolgálják, tehát legkevésbé Jugoszlávia dolgozóinak érdekeit. A Pravda emlékeztet arra, hogy a reakciós burzsoá propaganda ismét olyasvalamit szeretne bebizonyítani, ami nem létezik, éspedig azt, hogy ,,a szocialista országok támogatják azokat az összeesküvő és szektás csoportosulásokat, amelyek önmagukon kívüli senki mást sem képviselnek”. „A szovjet—jugoszláv barátság fejlődését és erősödését, a kölcsönös bizalomnak, mint a két ország pártja és a két szuverén állam kölcsönös kapcsolatainak megbízható alapjait mindig jóváhagyással fogadták el és fogadják el országaink dolgozói” — állapítja meg cikkének végén a Pravda.