Magyar Szó, 1975. december (32. évfolyam, 344-356. szám)
1975-12-16 / 344. szám
2. oldal Ausztrália a választások utáni hetedik hatalom hősei mellé állt Az ausztráliai választások után sokkal találóbb azt mondani, hogy a „laburisták vesztettek”, mintsem túlzottan hangsúlyozni a liberálisoké győzelmét. Az újságok ugyanis mindenekelőtt Gough Whitlam korszakának végéről, s nem Malcolm Fraser kormányzásának kezdetéről cikkeznek. A figyelem középpontjában az a hír van, amely szerint Whitlam már a jövő év kezdetén a saját —a vasárnap bejelentett — kezdeményezésére átadja valakinek pártja, az Ausztráliai Munkáspárt vezetését. A liberálisok győzelmének hangsúlyozása és a laburisták iránti sajnálkozás közepette azonban sokan megfeledkeznek arról, hogy noha az Ausztráliai Munkáspárt körülbelül harminc képviselői mandátumot vesztett, mégis a szavazatok 43 százaléka az övé. Természetesen ez még nem elegendő ahhoz, hogy a laburisták felülkerekedjenek a parlamentben. Egyébként érdemes szem előtt tartani a választók hangulatát. A választópolgárok nagy része aggódik az életszínvonal miatt, s éppen ezért a munkáspártiakat tulajdonképpen a Sydney és Melbourne zöld övezetében élő választók váltották le a farmerek segítségével. Az 1972. évi decemberi választásokon Wikidamékat az úgynevezett középosztály tagjai segítették hatalomra. Mivel ez a középosztály a gazdag és kontinens nagyságú országban túlságosan is hozzászokott a jóléthez, mostanában nagyon aggasztónak vélte a körülbelül 15 százalékos inflációt, ami — tegyük hozzá — egészen elenyésző a más országokban tapasztalt, inflációhoz képest — egyszóval ugyanez a középosztály szombaton hátat fordított a laburistáknak, és a párt egyik legsúlyosabb vereségét okozta. Noha az infláció a legfontosatott, mégsem egyedüli oka a laburisták vereségének. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül a „hetedik hatalom” szerepe. Az újságokról van szó. Ausztráliában a lapokat három nagyvállalat ellenőrzi, pontosabban egy szűk körű csoport, amelynek tagjait az ember egyik kezén is megszámolhatja. Három évvel ezelőtt a szóban forgó három nagyvállalat egyike Whitlamet támogatta, de a másik kettő sem volt kifejezetten ellene. Az idén azonban, a jelek szerint, e nagyvállalatok azt az utasítást kapták, hogy minél jobban feketít-sék be a laburistákat. A The Australian című tekintélyes újság körülbelül negyven munkatársa ezért tiltakozásul petíciót küldött a lap tulajdonosához, és a választások előtt néhány napig sztrájkba is léptek, hogy „megőrizzék az újságírás méltóságát". Ha figyelembe vesszük, hogy a liberálisok- nak jóval több tájékoztatási és propagandaügynökség állt a rendelkezésükre világossá válik az is, hogy az újság- bírók és folyóiratok napokig tulajdonképpen a konzervatív koalíció tribünjéül szolgáltak, ahonnan éles kirohanásokat intézhettek a laburisták ellen. Az általában „hetedik hatalomnak” nevezett újságírás tehát szerepének teljes fényében tündökölhetett. Frasernak, a nagy tőke képviselőjének rendkívül kedvezett a kiadóházak részéről megnyilvánult támogatás. Megfigyelők tudni vélik azonban, hogy néhány befolyásos baloldali szervezet csak az alkalmas pillanatra vár, hogy sztrájkokkal álljon bosszút a laburisták vereségéért. Az ötödik kontinensre tehát viharosnak ígérkező új esztendő vár, Fraser kormányára pedig sorozatos megpróbáltatás. Magyarország Az egymilliomodik lakás Győrött adták át Budapestről jelenti a Tanjug: Győrött a minap átadták az egymilliomodik lakást, amely Magyarországon a 15 évre előirányzott lakásépítési program keretében épült föl. A program eredményes valóra váltásának köszönhetően tizenöt év alatt Magyarország lakosságának körülbelül egyharmada költözhetett új otthonokba. A most véget érő ötéves tervidőszakban körülbelül 430 000 új lakás épült, évente tehát több mint 80 000. A lakásépítkezés jelenlegi ütemét az elkövetkező öt év alatt fokozni kívánják. Az állam serkenti a magán- és szövetkezeti lakásépítést, s ennek célszerűségét bizonyítja, hogy az elkészült egymillió lakás közül körülbelül 650 000 egyéni és szövetkezeti hozzájárulásból épült. MAGYAR SZÓ Herljevic az NSZK-ban Dr. Maihofernek, a Német Szövetségi Köztársaság belügyminiszterének meghívására Fanijo Herljevic szövetségi belügyi titkár tegnap hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazott. A jugoszláv küldöttség az NSZK- ban a két ország közbiztonsági együttműködésének kérdéseiről fog tárgyalni. Kereskedelmi megállapodás Bulgáriával Tegnap Szófiában öt évre szóló kereskedelmi megállapodást írtak alá Jugoszlávia és Bulgária 1976-tól 1980-ig terjedő árucsere-forgalmáról. A két ország az említett időszakban 1280 millió dollár értékben cserél árut, ami az elmúlt ötéves időszak forgalmának a háromszorosa. A megállapodást Emil Ludviger, az SZVT tagja és Ivan Nedev bolgár külkereskedelmi miniszter írta alá. Emil Ludviger tegnap látogatást tett Sztanko Todorov bolgár miniszterelnöknél. Kedd, 1975. dec. 16. Két világ határán Az országút itt két világot választ el egymástól. Mindkettő panamai terület. Csak az egyik több mint 70 éve az Egyesült Államok fennhatósága alatt áll, a bíráskodás, a posta, a szolgáltatás, vagyis az egész életmód — amerikai. Az úgynevezet Csatorna-zóna ez. Az innenső övezetet hivatalosan San Miguel városrésznek nevezik. A fővároshoz tartozik. Lakosainak száma meghaladja a százezret. Főleg gyári és hivatali alkalmazottak lakják. A pálmaligetekkel tarkított, dombos területen emeletes ház alig található. Ez a városrész az előző kormányok idején mindig sok gondot okozott a hatóságoknak. Ez volt akkor az illegalitásban dolgozó kommunista párt egyik fellegvára, tömegbázisa. Erre a városrészre 1972 óta még inkább odafigyel a máfél milliós ország. A be- kölcsönvett riportunk nyi népképviseleti választá csokon az öttagú végrehajtói tanácsba négy kommunista került. Nem a pártok indították a jelölteket, hanem a lakosok, a körzeti, kerületi tanácstagok révén válasz- tották meg a városrész leg- f felsőbb hatalmi szervét. — Panamában legálisan s egyetlenegy párt sem műkö-dik — magyarázza Luther Tamás, a kommunista párt központi bizottságának egyik titkára. — Mi is félhivatalosan dolgozunk. Támogat- juk Torrijos tábornok kor- mányának haladó intézkedé-seit. A többi között a katonai kormányzat új politikája tette lehetővé, hogy a tanács különféle szervei itt is vala- :mi újat érjenek el. Vasárnap van. Bulldoze- rek tolják a köves földet. Katonák irányítják a gépeinket. A helyi lakosok csákányokkal, lapáttal egyengetik az épülő utat, hordják a meszet, az anyagot az új , családi otthonokhoz. Latin- Amerikában — Kuba kivételével— ma még szokatlan jelenség, hogy a katonák és a lakosok együtt dolgoznak. Évtizedeken át — magyarázzák —, a hadsereg a monopoltőkések érdekeit képviselte. Itt, ebben a városrészben is, nemegyszer nyitottak tüzet a tüntetőkre. Érthető tehát, hogy nem könnyű leküzdeni a lakosság ellenszenvét a hadsereg tagjai iránt. Az első időkben nem is akartak együtt dolgozni a katonákkal. Csaknem három éve a hadsereg adja a gépeket, a felszereléseket. És a San Miguel-i kezdeményezés — ha lassan is —, de kezd országos mozgalommá válni, elsősorban, ott, ahol erre lehetőség van. Az utóbbi három évben 800 lakóház épült fel, illetve épül. A főutakat, a bekötő utakat főként szintén a katonákkal közösen építik. Közben új típusú kapcsolat alakul ki a lakosság és a hadsereg között. Új kereskedelmi formát alakítanak ki, a szövetkezeti boltok rendszerét, amelyek közvetlenül a termelőktől vásárolnak árut, s azt a lakók szállítják el önkéntes munkában. De a visszahúzó ellenőrök is működnek. E városrészből például naponta ötezren— hatezren járnak át dolgozni az amerikai zónába, órabérük több mint kétszerese a zónán kívül dolgozókénál, de felényi, mint az ugyanazt a munkát végző amerikaiaké. Anyagilag kiváltságot jelent a „gringóknál” dolgozni, ugyanakkor megalázást, megkülönböztetést is. A legkisebb vétség, szabálytalanság esetén az Egyesült Államok törvényei szerint ítélkeznek felettük. S az amerikai oldalról áramlik az ellenséges propaganda és a rágalmazás a vívmányok ellen. Járjuk a dombos vidéket. Megállunk egy hatalmas hirdetőtáblánál. A kézzel festett felirat gerillaharcra szólít fel. — Ez egy másik gond és veszély — folytatódik a beszélgetés. A fiatalok egy csoportja, különféle szélsőséges behatások révén, elégedetlen a kormánynak az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásaival. Ők a fegyveres gerillaharcot tartják az egyetlen módnak a csatorna megszerzésére. Nehéz meggyőzni őket, hogy ez esztelen véráldozat volna. Innen néhány száz méterre 14 korszerű amerikai katonai bázis van. Hat óra alatt az egész országot meg tudják szállni. — Egyidejűleg kell agitálnunk — mondja a központi bizottság titkára — ügyünkért, az ellenség ellen, és a megtévesztett barátainkért. Segíti munkánkat, hogy a párt lapja ma már rendszeresen megjelenik. Sőt, az amerikai zónába bevinni egyet jelent az elbocsátással. Két világ határán beszélgetünk. Az egyik oldalon az amerikai zóna viharos múltjával. Itt, ezen az oldalon San Miguel próbálkozásaival, útkereséseivel, de mindenképpen reményekrejogosító jövőjével. A japán atomellenes mozgalom 1 képviselőt küld Colombóba Látogatás Jugoszlávia ENSZ-küldöttségénél atomfegyverkezést és általában a fegyverkezést ellenőrző japán mozgalom küldöttsége, amelynek tagjai közöl számos szakosított szakszervezet képviselői is vannak, továbbá tudósok, közéleti dolgozók és Hirosima, valamint Nagaszaki képviselői. A japán küldöttség azért utazott az USA-ba, hogy ellátogasson néhány szervezetbe, amely síkraszáll a leszerelésért, de mindenekelőtt az atomfegyver betiltásáért. A küldöttség ezenkívül járt az ENSZ székházába és Kurt Waldheim főtitkárnál. Jakša Petrictyel, a JSZSZK ENSZ-nagykövetével és hazánk ENSZ-küldöttségének tagjával folytatott megbeszélés során a japán aktivisták elmondták, hogy azért látogattak el Jugoszlávia ENSZ-küldöttségéhez, mert hazánk befolyásos el nem kötelezett ország, és a fejlődő országok úgynevezett hetvenhetes csoportjának egyik legtevékenyebb tagállama. New Yorkból jelenti a Tanjug: Jugoszlávia ENSZ-küldött-ségénél látogatást tett az Az áruszállítás nehézségei ellenére Zambia nem nyitja meg határátjáróit Rhodesia felé A Daily News című tanzániai kormánylap híre szerint Zambiára nagy nyomás nehezedik, hogy ismét nyissa meg határait Rhodesia felé. A vezércikk egyébként felhívja a kikötői munkásokat és tisztviselőket, tegyenek meg mindent a zambiai áru elszállításáért. Mivel az angolai vasútvonalakat és kikötőket a belháború miatt nem lehet igénybe venni, Dar es Salaamban több mint 50 000 tonna gyors elszállításra váró zambiai áru torlódott fel. A kormánylap szerint a zambiai áru elszállításának problémája egy- iggy nagyon érzékeny politikai kérdés is. A fentieket megmagyarázva a Daily News azt írja, hogy Zambiára az utóbbi héten nagy nyomás nehezedett, hogy vizsgálja felül a rhodesiai határ kérdését. Meggyőződésünk — írja a lap —, hogy Zambia , nem fogja újra megnyitni a határt. " Afrika ellenségei a kontinens elért eredményeit kudarcnak akarják feltüntetni, s örömmel vennék tudomásul, ha Afrika harca a raszszizmus ellen visszakozásra kényszerülne, ezért a lap felhívja a kirakodó munkásokat, hogy a zambiai áru elszállítását létfontosságú kérdésként fogják fel, majd befejezésül megállapítja, hogy Tanzánia nem hátrál meg az ellenség elől. DAGMAR BEĆKOVA JAN BEČKA RANGOON A rangooni egyetem (15) A divattal járó túlságos angolutánzás és sznobizmus a jogos bírálat céltáblája, sőt az irodalomban és a színpadon szatirikus csipkelődés tárgya lett. A germán nyelv nem ismer ilyen megszólítást: kisasszony, úr, úrnő és a többi. Ehelyett a személynév elé udvariassági címeket tesznek, amelyek eredetileg rokoni viszonyt jelöltek: bátyám, öcsém, nagybátyám, néném. A fiatal fiút szülei, tanítói és általában az idősebbek Maimnak, a leányt Mának szólítják. Mikor a fiú felnőtt, elért egy bizonyos kort, és szert tett bizonyos társadalmi pozícióra, akkor megszólítása Kon. Az U címet fiatal emberek adják felettesüknek és olyan személyeknek, akiket különösképpen tisztelnek. Az idősebb vagy egyébként köztiszteletben álló nő címe Do. A megnevezést kor, nem és társadalmi állás szerint választják. A beszélő maga, amikor bemutatkozik, szerénységből nem használ címet, legföljebb Maunnak vagy Mának nevezi magát. A megtisztelő címeken kívül a nevek előtt akadémiai, politikai, katonai vagy vallási címeket is használnak. A Thakcin szó jelöli a háború előtti hazafias szervezet tagját, a Boul cím a hadsereg tisztjét, a Missza, Daukta az angol Mister, Doctor szó elbirnámosított formája. A családban, ahol a gyermekektől szigorúan megkövetelik az engedelmességet és tiszteletet, a gyermekek szüleiket most is bhuyának (úr, uralkodó) szólítják. De egyre általánosabbá válik az egyszerű apa, anya, apuka, anyuka megszólítás. A házastársak otthon bizalmasan nem szólítják egymást nevükön, hanem kou, maun, hnama, hyjtma köztük a szokásos megszólítás (bátyám, öcsém, húgom). ... A rangooni egyetem kívül esik a város forgalmas központján, autóbusszal mintegy harminc percnyire van a Sule-pagoda sugárúttól. A nagy kiterjedésű egyetemi negyed zárt egészet alkot. Itt vannak a diákotthonok, az egyetemi karok épületei, és itt van a könyvtár. Van ebben a negyedben külön postahivatal, kórház, úszómedence, több sportpálya, teniszpálya. Az egyetem sajátos jelleget kölcsönöz egész környezetének. A fő sugárutat, amelynek két oldalán sorakoznak az egyetemi épületek, s amely összeköti a negyedet a várossal, Tekscathoul Yeiptha Lamnak — Egyetem sugárútnak — nevezik. A sugárút kis térben végződik, ott van a városi autóbusz végállomása. A teret körös-körül apró árusbódék és boltok övezik, ahol a diák ceruzát, tollat, toalettszereket, egyetemi jegyzeteket, tankönyveket és újságokat vásárolhat. Meg is nyilatkozhatik, elnézhet a közeli piacra, élvezheti a kínai, indiai vagy a burmai konyha ínyencfalatjait. A boltok, műhelyek elsősorban a diákokból élnek. Azonkívül ott sürög egy sereg utcai árus, akik kis vándorpultokra rakják ki portékájukat, s maguk mennek vevőik, a diákok után. Egyesek bent a diákotthon árkádjai alatt, mások a diákotthon előtt tanyáznak. Cigarettát, burmai szivart, édességeket és főként gyümölcsöt, banánt, narancsot, ananászt, mangót és mindenféle italokat árulnak. Rendszerint a szünidőig kitartanak a helyükön, akkor aztán másutt kell szerény megélhetésükről gondoskodniuk. (Folytatjuk) A jugoszláv—belga vegyes bizottság ülése Tegnap összeült a jugoszláv—belga gazdasági együttműködési vegyes bizottság. Megvitatják a két ország árucsere-forgalmát és felülvizsgálják az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Néhány évvel ezelőtt némileg lelassult a jugoszláv kivitel üteme, az elmúlt háromnegyed évben Belgiumba irányuló exportunk 13 százalékkal csökkent, importunk viszont 15 százalékkal nőtt. Új kambodzsai alkotmány „Gazdagok és szegények nélkül” Bangkokból jelenti az AFP. A Phnom Penh-i Rádió jelentése szerint a kambodzsai nemzetgyűlés elfogadta az ország felszabadulása utáni első alkotmányt. Az új alkotmány független, békeszerető, semleges, el nem kötelezett, demokratikus, igazságos és egyenrangú szerepet szab meg Kambodzsa számára, olyan ország létrehozását tűzi ki célul, amelyben „nem lesznek gadzagok és szegények”. A Phnom Penh-i Rádió közvetítette Khieu Sampannak, a kambodzsai kormány alelnökének beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy az alkotmány a nép — a dolgozók, parasztok és a forradalmi harcosok — óhajait tükrözi, akik egyesülnek, hogy felszabadítsák az országot az amerikai imperializmus alól. Laosz az el nem kötelezettség útján Az el nem kötelezett politika az egyetlenegy olyan irányvonal, amely lehetőséget nyújt az ázsiai helyzet stabilizálódására, a külföldi befolyás elhárítására, és az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozás megakadályozására. ч Colombói körökben méltatják az nem kötelezettségnek mint nemzetközi politikának a jelentőségét. A megfigyelők rendkívül kedvezően fogadták azt a hírt, hogy a laoszi új kormány egyértelműen az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal mellett foglalt állást. A kormány laoszi rezsimek, különösen a vietnami háború idején hatalomra került laoszi kormányok az el nem kötelezett politikát hirdették ugyan, de gyakorlati külpolitikai lépéseikben a semlegességre helyezték a hangsúlyt. „Ez a kettősség összeegyeztethetetlen Laosz lényegbevágó törekvéseivel, amely az el nem kötelezett politika affirmálódására irányul” — állapítja meg az új laoszi kormány egyik minapi nyilatkozata. Egyébként az ázsiai el nem kötelezett országok tábora a limai értekezleten hozott határozattal két új taggal, éspedig a koreai NDK-val és a Vietnami Népi Demokratikus Köztársasággal bővült. Mindkettőt felvették az el nem kötelezett a tagok teljes jogú tagjai közé.