Magyar Szó, 1975. december (32. évfolyam, 344-356. szám)

1975-12-16 / 344. szám

2. oldal Ausztrália a választások után­i hetedik hatalom hősei mellé állt Az ausztráliai választások után sokkal találóbb azt mondani, hogy a „laburisták vesztettek”, mintsem túlzot­tan hangsúlyozni a liberáli­soké győzelmét. Az újságok ugyanis min­denekelőtt Gough Whitlam korszakának végéről, s nem Malcolm Fraser kormányzá­sának kezdetéről cikkeznek. A figyelem középpontjában az a hír van, am­ely szerint Whitlam már a jövő év kez­detén a saját —a vasárnap be­jelentett — kezdeményezésé­re átadja valakinek pártja, az Ausztráliai Munkáspárt vezetését. A liberálisok győzelmének hangsúlyozása és a laburis­ták iránti sajnálkozás kö­zepette azonban sokan meg­feledkeznek arról, hogy no­ha az Ausztráliai Munkás­párt körülbelül harminc kép­viselői mandátumot vesztett, mégis a szavazatok 43 szá­zaléka az övé. Természete­sen ez még nem elegendő ahhoz, hogy a laburisták fe­lülkerekedjenek a­­ parla­mentben. Egyébként érde­mes szem előtt tartani a vá­lasztók hangulatát. A vá­lasztópolgárok nagy része aggódik az életszínvonal miatt, s éppen ezért a mun­káspártiakat tulajdonképpen a Sydney és Melbourne zöld övezetében élő választók vál­tották le a farmerek segít­ségével. Az 1972. évi decem­beri választásokon Wikid­a­­mékat az úgynevezett közép­osztály tagjai segítették ha­talomra. Mivel ez a közép­osztály a gazdag és konti­nens nagyságú országban túlságosan is hozzászokott a jóléthez, mostanában na­gyon aggasztónak vélte a körülbelül 15 százalékos inf­lációt, ami — tegyük hozzá — egészen elenyésző a más országokban tapasztalt, inflá­cióhoz képest — egyszóval ugyanez a középosztály szombaton hátat fordított a laburistáknak, és a párt egyik legsúlyosabb veresé­gét okozta. Noha az infláció a legfon­tosatott, mégsem egyedüli oka a laburisták vereségé­nek. Nem hagyható ugyanis fi­gyelmen kívül a „hetedik hatalom” szerepe. Az újsá­gokról van szó. Ausztráliá­ban a lapokat három nagy­­vállalat ellenőrzi, pontosab­ban egy szűk körű csoport, amelynek tagjait az ember egyik kezén is megszámol­hatja. Három évvel ezelőtt a szóban forgó három nagy­vállalat egyike Whitlamet támogatta, de a másik ket­tő sem­­ volt kifejezetten el­lene. Az idén azonban, a je­lek szerint, e nagyvállalatok azt az utasítást kapták, hogy minél jobban feketít-­­­sék be a labur­istákat. A­­ The Australian című tekin­télyes újság körülbelül negy­ven munkatársa ezért tilta­kozásul petíciót küldött a lap tulajdonosához, és a vá­lasztások előtt néhány na­­pig­ sztrájkba is léptek, hogy „megőrizzék az újságírás­­ méltóságát". Ha figyelembe­­ vesszük, hogy a liberálisok-­­ nak jóval több tájékoztatási­­ és propagandaügynökség állt a rendelkezésükre világossá válik az is, hogy az újság- b­írók és folyóiratok napokig tulajdonképpen a konzerva­tív koalíció tribünjéül szol­gáltak, ahonnan éles kiroha­násokat intézhettek a labu­risták ellen. Az általában „hetedik hatalomnak” neve­zett újságírás tehát szerepé­nek teljes fényében tündö­kölhetett. Frasern­ak, a nagy tőke képviselőjének rendkí­vül kedvezett a kiadóházak részéről megnyilvánult tá­­­mogatás. Megfigyelők tudni vélik azonban, hogy néhány befolyásos baloldali szerve­zet csak az alkalmas pilla­natra vár, hogy sztrájkokkal álljon bosszút a laburisták vereségéért. Az ötödik­ kon­tinensre tehát viharosnak ígérkező új esztendő vár, Fraser kormányára pedig sorozatos megpróbáltatás.­­ Magyarország Az egymilliomodik lakás Győrött adták át Budapestről jelenti a Tan­­jug: Győrött a minap átadták az egymilliomodik lakást, amely Magyarorszá­gon a 15 évre előirányzott lakásépí­tési program keretében épült föl. A program eredményes valóra váltásának köszönhe­tően tizenöt év alatt Magyar­ország lakosságának körülbe­lül egyharmada költözhetett új otthonokba. A most véget érő ötéves tervidőszakban körülbelül 430 000 új lakás épült, éven­te tehát több mint 80 000. A lakásépítkezés jelenlegi üte­mét az elkövetkező öt év alatt fokozni kívánják. Az állam serkenti a magán- és szövetkezeti lakásépítést, s ennek célszerűségét bizonyít­ja, hogy az elkészült egy­millió lakás közül körülbelül 650 000 egyéni és szövetke­zeti hozzájárulásból épült. MAGYAR SZÓ Herljevic az NSZK-ban Dr. Maihofernek, a Német Szövetségi Köztársaság bel­ügyminiszterének meghívá­sára Fanijo Herljevic szö­vetségi belügyi titkár teg­nap hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazott. A jugo­szláv küldöttség az NSZK- ban a két ország közbizton­sági együttműködésének kér­déseiről fog tárgyalni. Kereskedelmi megálla­podás Bulgáriával Tegnap Szófiában öt évre szóló kereskedelmi megálla­podást írtak alá Jugoszlávia és Bulgária 1976-tól 1980-ig terjedő árucsere-forgalmá­ról. A két ország az említett időszakban 1280 millió dol­lár értékben cserél árut, ami az elmúlt ötéves időszak for­galmának a háromszorosa. A megállapodást Emil Ludviger, az SZVT tagja és Ivan Nedev bolgár külkeres­kedelmi miniszter írta alá. Emil Ludviger tegnap lá­togatást tett Sztanko Todo­­rov bolgár miniszterelnök­nél. Kedd, 1975. dec. 16. Két világ határán A­z országút itt két vilá­got választ el egy­mástól. Mindkettő panamai terület. Csak az egyik több mint 70 éve az Egyesült Államok fennható­sága alatt áll, a bíráskodás, a posta, a szolgáltatás, vagy­is az egész életmód — ame­rikai. Az úgynevezet Csa­torna-zóna ez. Az innenső övezetet hiva­talosan San Miguel város­résznek nevezik. A főváros­hoz tartozik. Lakosainak száma meghaladja a százez­ret. Főleg gyári és hivatali alkalmazottak lakják. A pál­maligetekkel tarkított, dom­bos területen emeletes ház alig található. Ez a város­rész az előző kormányok ide­jén mindig sok gondot oko­zott a hatóságoknak. Ez volt akkor az illegalitásban dol­gozó kommunista párt egyik fellegvára, tömegbázisa. Erre a városrészre 1972 óta még inkább odafigyel a máfél milliós ország. A be- kölcsönvett riportunk­ nyi népképviseleti választá­ c­sokon az öttagú végrehajtó­i tanácsba négy kommunista­­ került. Nem a pártok indí­­t­­ották a jelölteket, hanem a­­ lakosok, a körzeti, kerületi­­ tanácstagok révén válasz-­­ tották meg a városrész leg- f felsőbb hatalmi szervét.­­ — Panamában legálisan s egyetlenegy párt sem műkö-­­­dik — magyarázza Luther­­ Tamás, a kommunista párt­­ központi bizottságának egyik­­ titkára. — Mi is félhivata­losan dolgozunk. Támogat-­­ juk Torrijos tábornok kor-­­ mányának haladó intézkedé-­­­seit. A többi között a katonai­­ kormányzat új politikája tet­te lehetővé, hogy a tanács különféle szervei itt is vala- :­mi újat érjenek el.­­ Vasárnap van. Bulldoze-­­ rek tolják a köves földet.­­ Katonák irányítják a gépei­n­ket. A helyi lakosok csáká­­­­nyokkal, lapáttal egyengetik­­ az épülő utat, hordják a­­ meszet, az anyagot az új , családi otthonokhoz. Latin- Amerikában — Kuba kivéte­lével— ma még szokatlan jelenség, hogy a katonák és a lakosok együtt dolgoznak. Évtizedeken át — magya­rázzák —, a hadsereg a mono­poltőkések érdekeit képvi­selte. Itt, ebben a városrész­ben is, nemegyszer nyitottak tüzet a tüntetőkre. Érthető tehát, hogy nem könnyű le­küzdeni a lakosság ellen­szenvét a hadsereg tagjai iránt. Az első időkben nem is akartak együtt dolgozni a katonákkal. Csaknem három éve a hadsereg adja a gépeket, a felszereléseket. És a San Miguel-i kezdeményezés — ha lassan is —, de kezd or­szágos mozgalommá válni, elsősorban, ott, ahol erre le­hetőség van. Az utóbbi három évben 800 lakóház épült fel, illetve épül. A főutakat, a bekötő utakat főként szintén a ka­tonákkal közösen építik. Közben új típusú kapcsolat alakul ki a lakosság és a hadsereg között. Új keres­­­­kedelmi formát alakítanak ki, a szövetkezeti boltok rendszerét, amelyek közvet­lenül a termelőktől vásárol­nak árut, s azt a lakók szál­lítják el önkéntes munká­ban. De a visszahúzó ellenőrök is működnek. E városrészből például naponta ötezren— hatezren járnak át dolgozni az amerikai zónába, órabé­rük több mint kétszerese a zónán kívül dolgozókénál, de felényi, mint az ugyanazt a munkát végző amerikaiaké. Anyagilag kiváltságot jelent a „gringóknál” dolgozni, ugyanakkor megalázást, megkülönböztetést is. A leg­kisebb vétség, szabálytalan­ság esetén az Egyesült Álla­mok törvényei szerint ítél­keznek felettük. S az ameri­kai oldalról áramlik az el­lenséges propaganda és a rágalmazás a vívmányok el­len. Járjuk a dombos vidéket. Megállunk egy hatalmas hirdetőtáblánál. A kézzel festett felirat gerillaharcra szólít fel. — Ez egy másik gond és veszély — folytatódik a be­szélgetés. A fiatalok egy cso­portja, különféle szélsőséges behatások révén, elégedetlen a kormánynak az Egyesült Államokkal folytatott tár­gyalásaival. Ők a fegyveres gerillaharcot tartják az egyetlen módnak a csatorna megszerzésére. Nehéz meg­győzni őket, hogy ez eszte­len véráldozat volna. Innen néhány száz méterre 14 kor­szerű amerikai katonai bá­zis van. Hat óra alatt az egész országot meg tudják szállni. — Egyidejűleg kell agi­tálnunk — mondja a köz­ponti bizottság titkára — ügyünkért, az ellenség ellen, és a megtévesztett barátain­kért. Segíti munkánkat, hogy a párt lapja ma már rend­szeresen megjelenik. Sőt, az amerikai zónába bevinni egyet jelent az elbocsátással. Két világ határán beszél­getünk. Az egyik oldalon az amerikai zóna viharos múlt­jával. Itt, ezen az oldalon San Miguel próbálkozásai­val, útkereséseivel, de min­denképpen reményekre­­jo­gosító jövőjével. A japán atomellenes mozgalom 1 képviselőt küld Colombóba Látogatás Jugoszlávia ENSZ-küldöttségénél atomfegyverkezést és álta­lában a fegyverkezést ellen­őrző japán mozgalom kül­döttsége, amelynek tagjai közöl számos szakosított szak­szervezet képviselői is van­nak, továbbá tudósok, köz­életi dolgozók és Hirosima, valamint Nagaszaki képvise­lői. A japán küldöttség azért utazott az USA-ba, hogy el­látogasson néhány szervezet­be, amely síkraszáll a lesze­relésért, de mindenekelőtt az atomfegyver betiltásáért. A küldöttség ezenkívül járt az ENSZ székházába és Kurt Waldheim főtitkárnál. Jakša Petrictyel, a JSZSZK ENSZ-nagyköveté­­vel és hazánk ENSZ-kül­­döttségének tagjával folyta­tott megbeszélés során a ja­pán aktivisták elmondták, hogy azért látogattak el Ju­goszlávia ENSZ-küldöttségé­­hez, mert hazánk befolyásos el nem kötelezett ország, és a fejlődő országok úgyneve­zett hetvenhetes csoportjá­nak egyik legtevékenyebb tagállama. New Yorkból jelenti a Tan­jug: Jugoszlávia ENSZ-küldött-­­­ségénél látogatást tett az Az áruszállítás nehézségei ellenére Zambia nem nyitja meg határátjáróit Rhodesia felé A Daily News című tan­zániai kormánylap híre sze­rint Zambiára nagy nyo­más nehezedik, hogy ismét nyissa meg határait Rho­desia felé. A vezércikk egyébként felhívja a kikötői munkáso­kat és tisztviselőket, tegye­nek meg mindent a zambiai áru elszállításáért. Mivel az angolai vasútvonalakat és kikötőket a belháború miatt nem lehet igénybe venni, Dar es Salaamban több mint 50 000 tonna gyors el­szállításra váró zambiai áru torlódott fel. A kormánylap­­ szerint a zambiai áru elszál­lításának problémája egy- i­ggy nagyon érzékeny politi­­­­kai kérdés is. A fentieket megmagya­­­­rázva a Daily News azt írja, hogy Zambiára az utóbbi héten nagy nyomás neheze­dett, hogy vizsgálja felül a rhodesiai határ kérdését. Meggyőződésünk — írja a lap —, hogy Zambia , nem fogja újra megnyitni a ha­tárt. " Afrika ellenségei a konti­nens elért eredményeit ku­darcnak akarják feltüntetni, s örömmel vennék tudomá­sul, ha Afrika harca a rasz­­szizmus ellen visszakozásra kényszerülne, ezért a lap felhívja a kirakodó munká­sokat, hogy a zambiai áru elszállítását létfontosságú kérdésként fogják fel, majd befejezésül megállapítja, hogy Tanzánia nem hátrál meg az ellenség elől. DAGMAR BEĆKOVA JAN BEČKA RANGOON A rangooni egyetem (15) A divattal járó túlságos angolutánzás és sznobizmus a jogos bírálat céltáblája, sőt az irodalomban és a színpadon szatirikus csipkelődés tárgya lett. A germán nyelv nem ismer ilyen meg­szólítást: kisasszony, úr, úrnő és a többi. Ehelyett a személynév elé udvariassági cí­meket tesznek, amelyek eredetileg rokoni viszonyt jelöltek: bátyám, öcsém, nagybá­tyám, néném. A fiatal fiút szülei, tanítói és általában az idősebbek Maimnak, a leányt Mának szólítják. Mikor a fiú felnőtt, elért egy bizonyos kort, és szert tett bizonyos tár­sadalmi pozícióra, akkor megszólítása Kon. Az U címet fiatal emberek adják felette­süknek és olyan személyeknek, akiket kü­lönösképpen tisztelnek. Az idősebb vagy egyébként köztiszteletben álló nő címe Do. A megnevezést kor, nem és társadalmi ál­lás szerint választják. A beszélő maga, amikor bemutatkozik, szerénységből nem használ címet, legföljebb Maunnak vagy Mának nevezi magát. A megtisztelő címe­ken kívül a nevek előtt akadémiai, politi­kai, katonai vagy vallási címeket is hasz­nálnak. A Thakc­in szó jelöli a háború előtti hazafias szervezet tagját, a Boul cím a hadsereg tisztjét, a Missza, Daukta az angol Mister, Doctor szó elbirnámosított formája. A családban, ahol a gyermekektől szi­gorúan megkövetelik az engedelmességet és tiszteletet, a gyermekek szüleiket most is bhuyának (úr, uralkodó) szólítják. De egyre általánosabbá válik az egyszerű apa, anya, apuka, anyuka megszólítás. A házas­társak otthon bizalmasan nem szólítják egymást nevükön, hanem kou, maun, hnama, h­yjtma köztük a szokásos megszó­­­­lítás (bátyám, öcsém, húgom).­­ ... A rangooni egyetem kívül esik a város forgalmas központján, autóbusszal mintegy harminc percnyire van a Sule-pagoda su­­gárúttól. A nagy kiterjedésű egyetemi ne­gyed zárt egészet alkot. Itt vannak a diák­otthonok, az egyetemi karok épületei, és itt van a könyvtár. Van ebben a negyed­ben külön postahivatal, kórház, úszóme­dence, több sportpálya, teniszpálya. Az egyetem sajátos jelleget kölcsönöz egész környezetének. A fő sugárutat, amelynek két oldalán sorakoznak az egyetemi épü­letek, s amely összeköti a negyedet a vá­rossal, Tekscathoul Yeiptha Lamnak — Egyetem sugárútnak — nevezik. A sugár­út kis térben végződik, ott van a városi autóbusz végállomása. A teret körös-körül apró árusbódék és boltok övezik, ahol a diák ceruzát, tollat, toalettszereket, egye­temi jegyzeteket, tankönyveket és újságo­kat vásárolhat. Meg is nyilatkozhatik, el­nézhet a közeli piacra, élvezheti a kínai, indiai vagy a burm­ai konyha ínyencfalat­jait. A boltok, műhelyek elsősorban a diá­kokból élnek. Azonkívül ott sürög egy sereg utcai árus, akik kis vándorpultokra rakják ki portékájukat, s maguk mennek vevőik, a diákok után. Egyesek bent a diákotthon árkádjai alatt, mások a diák­otthon előtt tanyáznak. Cigarettát, burm­ai szivart, édességeket és főként gyümölcsöt, banánt, narancsot, ananászt, mangót és mindenféle italokat árulnak. Rendszerint a szünidőig kitartanak a helyükön, akkor aztán másutt kell szerény megélhetésük­ről gondoskodniuk. (Folytatjuk) A jugoszláv—belga vegyes bizottság ülése Tegnap összeült a jugo­szláv—belga gazdasági együtt­működési vegyes bizottság. Megvitatják­ a két ország áru­csere-forgalmát és felül­vizsgálják az együttműkö­dés fejlesztésének lehetősé­geit. Néhány évvel ezelőtt némi­leg lelassult a jugoszláv ki­vitel üteme, az elmúlt há­romnegyed évben Belgiumba irányuló exportunk 13 száza­lékkal csökkent, importunk viszont 15 százalékkal nőtt. ­ Új kambodzsai alkotmány „Gazdagok és szegények nélkül” Bangkokból jelenti az AFP. A Phnom Penh-i Rádió jelentése szerint a kambod­zsai nemzetgyűlés elfogadta az ország felszabadulása utáni első alkotmányt. Az új alkotmány függet­len, békeszerető, semleges, el nem kötelezett, demok­ratikus, igazságos és egyen­rangú szerepet szab meg Kambodzsa számára, olyan ország létrehozását tűzi ki célul, amelyben „nem lesz­nek gadzagok és szegények”. A Phnom Penh-i Rádió közvetítette Khieu Sampan­­nak, a kambodzsai kormány alelnökének beszédét, amely­ben hangsúlyozta, hogy az alkotmány a nép — a dol­gozók, parasztok és a for­radalmi harcosok — óhajait tükrözi, akik egyesülnek, hogy felszabadítsák az or­szágot az amerikai imperia­lizmus alól. Laosz az el nem kötele­zettség útján Az el nem kötelezett po­litika az egyetlenegy olyan irányvonal, amely lehetősé­get nyújt az ázsiai helyzet stabilizálódására, a külföldi befolyás elhárítására, és az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozás megaka­dályozására. ч Colombói körökben méltat­ják az nem kötelezettségnek mint nemzetközi politikának a jelentőségét. A megfigye­lők rendkívül kedvezően fo­gadták azt a hírt, hogy a laoszi új kormány egyértel­műen az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal mel­lett foglalt állást. A kormány laoszi rezsi­­mek, különösen a vietnami háború idején hatalomra került laoszi kormányok az el nem kötelezett politikát hirdették ugyan, de gyakor­lati külpolitikai lépéseikben a semlegességre helyezték a hangsúlyt. „Ez a kettősség összeegyeztethetetlen Laosz lényegbevágó törekvéseivel, amely az el nem kötelezett politika affirmálódására irá­nyul” — állapítja meg az új laoszi kormány egyik mi­napi nyilatkozata. Egyébként az ázsiai el nem kötelezett országok tá­bora a limai értekezleten hozott határozattal két új taggal, éspedig a koreai NDK-val és a Vietnami Né­pi Demokratikus Köztársa­sággal bővült. Mindkettőt felvették az el nem kötele­zett a­­ tagok teljes jogú tagjai közé.

Next