Magyar Szó, 1976. február (33. évfolyam, 31-44. szám)
1976-02-02 / 31. szám
2.odal Nom ország vegyen részt a világproblémát megoldásában Indiai lapvélemény a colomból csúcsértekezlet előtt álló feladatokról Delhiből jelent a Tanjug: »Az el nem, kötelezett országok ötödik colombói csúcsértekezlete meghatározza majd a konkrét intézkedéseket a nemzetközi viszonyok új rendszerének megteremtésére” — írja a National Herald című indiai lap. Megállapítja, hogy a csúcsértekezlet akciótervet dolgoz fel olyan új, viszonyok létrehozására, amelyek révén valamennyi ország részt vehet a kulcs /''jellegű világproblémák/megoldásában. A csúcsértekezletet abban az időben tartják meg, amikor a nemzetközi viszonyok terén bonyolult a helyzet és a gyülekezet bizonyára új kérítésekkelkerül majd szembe. A porombói csúcsértekezlet jubileumi jellegű is, egyszersmind, mert tizenöt évvel az első csúcsértekezlet után kerül rá sor. Munkájára nagy mértékben kihatnak majd az algíri csúcsértekezleten, a limai miniszteri értekezleten és még néhány más nemzetközi értekezleten hozott döntések. Az indiai kormányhoz közel álló lap szerint a csúcsértekezlet kiértékeli majd a nemzetközi helyzetet, hogy programját az időszerű problémák megoldásához idomítsa. A fő hangsúly az agreszszió, a beavatkozás összes formáival szembeni hatékony intézkedések feltárásán lesz. Az el nem kötelezett országok igen nagy figyelmetszentelnek majd a közel-keleti, a ciprusi válságnak, a mediterrán övezetben uralkodó helyzetnek, a dél-afrikai problémának, az Indiai-óceán térségének. Úgyszintén nagy figyelmet szentelnek majd a leszerelés problémáinak. A nemzetközi gazdasági viszonyokkal kapcsolatban az el nem kötelezettek csúcsértekezlete elsősorban a kizsákmányolás és az egyenlőtlenség rendszerének kiküszöbölésére összpontosítja a figyelmét, ami a nemzetközi viszonyok általános demokratizálását követeli meg. Ezzel kapcsolatban a National Herald hangsúlyozza, hogy ennek az új rendszernek az országok saját természeti kincsei feletti szuverenitásán, az új , nemzetközi munkamegosztáson kell alapulnia. Az egyik fő feladat továbbá, hogy a csúcsértekezlet szabatosabban határozza meg az el nem kötelezettek mozgalmának szerepét. „Elnöki Igazgatás” Tamil Naduban Az ellenzéki kormány szabotálta a központi kormány utasításait Delhiből jelenti a Tanjug. Tamil Naduban, a legdélibb fekvésű indiai szövetségi államban — amelynek több mint 40 millió lakosa van — szombat este óta úgynevezett elnöki igazgatást vezettek be, ami a parlament és a kormány tevékenységének felfüggesztését jelenti. A köztársasági elnök nevében az államot ideiglenesen K. K. Sah kormányzó igazgatja. Fakhruddin Ali Ahmed indiai elnök az indiai alkotmány 356. szakasza alapján a kormányzó tanácsára döntött így, aki értesítette őt arról, hogy a szóban forgó állam kormánya nem képes többé tisztségét ellátni. Az elnök döntése nem keltett meglepetést a közvéleményben, mert az utóbbi időben egyre több hír érkezett arról, hogy rosszabbodik a helyzet ebben az államban. A kongresszushoz közel álló körök szerint az ellenzéki kormány nem hajtotta végre a központ utasításait és nem tartotta magát a rendkívüli állapot által előírt feltételekhez. Ehelyett a kormány mindent elkövetett, hogy szabotálja a központban elfogadott új társadalmi-gazdasági programot, amely egész India területére kötelező. Mindez heves politikai elégedetlenséget szült Tamil Naduban, ami azoknak az erőknek kedvezett, amelyek Tamil Nadut el akarják szakítani az indiai államközösségtől. Az első jelentések szerint az elnöki igazgatás bevezetését Tamil Naduban számos ellenzéki politikus is üdvözölte. Terrorista támadások baloldali libanoni lapszerkesztőségek ellen Bejrútból jelenti az AFP. Az Al Moharer és a Bejrút című baloldali lapok szerkesztősége elleni támadások alkalmával öt ember életét vesztette, négy pedig megsebesült. A terroristák megölték az Al Moharer című lap főszerkesztőjét is, a Bejrút című lap három munkatársát elhurcolták magukkal. Lapzártáig újabb hír nem érkezett. MAGTAH SZfl Hétfő, 1976. február 2. Az arabok Izraelben Izrael régóta hadilábon áll az Egyesült Nemzetek Szervezetével, de a világszervezet több száz közel-keleti határozatából egyre sem reagált olyan ingerülten, mint arra, amelyik a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés egyik formájaként bélyegezte meg a cionizmust. A dühödt tiltakozás oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott határozat rátapintott az arabellenes izraeli politika lényegére. A Nagy-Izraelről álmodozó és az erőszakos terjeszkedés útját járó Tel-Aviv-i vezető körök valójában csak egyetlen ENSZ-határozatot fogadtak el, azt, amely szentesítette Izrael Állam megszületését; ezzel szemben elvetették és szabotálták mindazokat a határozatokat, amelyek a térség arab népeinek, az izraeli terjeszkedés áldozatainak próbáltak igazságot szolgáltatni. Az elismerés sorrendje Amikor Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke arról beszél, hogy Izrael Államot meg kell tisztítani cionista jellegétől, akkor az igazságos és tartós rendezés alapvető követelményét fogalmazza meg: a térség népei csak akkor élhetnek békében és egyetértésben, ha kölcsönösen elismerik és tiszteletben tartják egymás jogait. Rabin miniszterelnök az amerikai Newsweeknek adott legutóbbi interjújában ismét tagadta a palesztin nép közgyűlési határozattal is szavatolt önrendelkezési jogát, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy, csupán „menekült problémákról” van szó. Húszszem jordániai király így válaszolt az International He-rald Tribune hasábjain: „Nekünk úgy tetszik, hogy Izraelnek kell először elismernie a PFSZ-t, nem pedig fordítva. Hiszen hogyan is várhatnák el, egy hazájából kiüldözött néptől, melynek országát azóta is bitorolják, és amely menekülttáborokban él, hogy ismerje el azt az államot, amely ezt tette vele, és ez legyen a velük folytatott tárgyalások feltétele. Legyünk ésszerűek. Ha Izrael elismeri a PFSZ-t, akkor azt hiszem, könnyebb lesz az eredményes tárgyalásokhoz vezető út.” Bár Izrael tárgyalási alapként elfogadta a Biztonsági Tanács 244. számú rendezési határozatát, Rabin miniszterelnök újévi nyilatkozatában ismét leszögezte, hogy országa nem tér vissza az 1967-es határozathoz, azaz ragaszkodik a megszállt arab területek jelentős részének bekebelezéséhez. Ezt a törekvést mi sem bizonyítja jobban, mint a Szíriai, az egyiptomi és a ciszjordániai területen létesített és most kialakuló izraeli települések hálózata, az arab lakosság erőszakos kitelepítése, az ENSZ-alapokmány, az érvényes ENSZ-határozatok, az alapvető emberi jogok, a genfi konvenciók sokszoros és folytatólagos megsértése. Állampolgárnak lenni.. . A megszállt arab területek kiürítését és a palesztin jogok helyreállítását elutasító izraeli politika akkor válik igazán „érthetővé”, ha megvizsgáljuk az Izrael Állam nemzetközileg elismert határain belül élő arab kisebbség helyzetét. „Mivel népünk struktúrája és történelmünk mindig egyedülálló volt, saját jogokra tarthatunk igényt, olyanokra, amelyekkel más csoportok nem élhetnek” — mondta Nahum Goldmann, a zsidó világkongresszus elnöke. Nos, e „sajátos jogok” oly módon érvényesülnek a gyakorlatban, hogy Izraelnek máig sincs alkotmánya. A brit gyarmatosítóktól örökölt és az újonnan kreált rendkívüli törvények viszont csupán az izraeli hatóságok jogait rögzítik — a 450 ezer főnyi, jogfosztott arab kisebbséggel szemben. E sokféle és önkényesen alkalmazható törvény alapján tetszés szerint sajátították ki az Izraelben maradt arabok földjét, lakóhelyét. 1943-ban még átlagosan egy hektárnyi föld volt az arabok kezén, 1964-ben ennek már csak a tizede. És a folyamat nem állt meg. A közelmúltban — mint arról a Le Monde beszámolt — heves tiltakozást váltott ki az a terv, hogy Galileában (itt él az arab lakosság fele) 150 ezer hektár földet vesznek el azoktól a beduinoktól, akik nem tudják igazolni a Negev-sivatagban termővé tett földek tulajdonjogát. Mindez a hajdani török megszállók és a brit gyarmatosítók „bűne” mert annak idején nem vezették be a telekkönyvezést. A földelkobzások és az erőszakos kitelepítések következménye, hogy az arabok 70 százaléka lakóhelyétől távol dolgozik. Az ingázó arabok nyomorúságos viszonyok között élnek. Hivatalos — tehát szépített — adatok szerint egy arab munkás átlagkeresete csupán a 62 százaléka egy zsidó munkásénak. A közoktatás állapota ugyancsak jól érzékelteti a megkülönböztetést. Az arabok 42,8 százalékának nincs elemi iskolai végzettsége, míg a zsidóknál 10,4 százalékos ez az arány. Egyetemi vagy főiskolai végzettségű a zsidók 11,9 és az arabok 11,4 százaléka. Az egyetemeken csupán egy százalékos az arab hallgatók aránya, holott az összlakosság 15 százalékát teszi ki az arab kisebbség. A zsidó családok több mint 90 százalékával szemben az arab családoknak csupán 40 százaléka jogosult egészségügyi ellátásra. Az arab falvak többségében nincs is orvosi rendelő. Az izraeli kormány költségvetési politikáját is áthatja a megkülönböztetés szelleme. A zsidó települések fejlesztéséhez — lakásépítésére, közművesítésre stb. — lakosonként 40-től 270 fontig terjedő támogatást nyújtanak, míg az arablakta településeknek csak 7—20 fontnyi összeg jut. Jellemző példa: az arab falvak 30 százalékánban még nincs villanyvilágítás, a zsidó települések villamosítását viszont már rég befejezték. Az arab lakosság politikai jogfosztottságát mutatja, hogy a legutóbbi időkig nem léphettek be a magát szocialistának nevező munkáspártba. A 120 tagú parlamentben csak öt arab képviselő foglal helyet, az államapparátusban pedig — mint az International Herald Tribune megírta — mutatóban sem akad arab. Az elkülönülés szellemei A Stern „Vendégmunkások a saját országukban” című cikke érdekes közvélemény-kutatásról számol be. Eszerinnt a megkérdezett zsidók 23 százaléka étteremben nem hajlandó arabokkal egy asztalhoz ülni, 26 százalékuk pedig arabokkal együtt dolgozni; 49 százalék ellenzi, hogy arab szomszédja legyen, 54 százalék ellenzi, hogy gyermekét arab pedagógus tanítsa; 74 százalék tiltja, hogy a gyermeke arab játszópajtással játsszék, s végül 84 százalék elviselhetetlennek tartaná, hogy valamelyik rokona arab férfival vagy nővel lépjen házasságra. Az arabok ■ tehát: Izrael négerei. Az Izraeli Kommunista Párt az egyetlen olyan politikai erő az országban, amely kezdettől fogva a zsidó— arab testvériség gondolatát hirdeti, s azt vallja, hogy Izrael ivrit ajkú és arab ajkú izraeliek állama. A párt soraiban együtt dolgoznak zsidók és arabok. Decemberben külföldön is élénk visszhangot keltett, hogy Izrael legnagyobb arab városában, Názáretben Taufik Zajjatot, az ismert palesztin költőt, az IKP Központi Bizottságának tagját választották meg polgármesterré. A jogfosztott arabok szükségszerűen a kommunista pártban látják érdekeik legkövetkezetesebb kifejezőjét és védelmezőjét. (Népszabadság) Kölcsönvett cikkünk DOLORES IBARRORI:----------------------------------------AZ EGYETLEN EST (25) A választásokon, melyek a monarchia bukásához vezettek, a párt választási kampánya során először beszéltem a nyilvánosság előtt. Ezt nem szívesen vállaltam, mert úgy éreztem, igen nehéz és nagy felelősséggel járó dolog a tömegekhez szólni. S még ma is így érzem, bár a harc azóta megkövetelte, hogy a kommunista párt nevében gyűléseken, üléseken, értekezleteken gyakran felszólaljak. Kislánykoromtól fogva nagyon szerettem népgyűléseken és nyilvános összejöveteleken részt venni. Akkoriban a bányászok igen aktív harcot folytattak, és a politikai élet is nagyon élénk volt. A különféle irányzatok követői gyakran tartottak népgyűléseket és nyilvános öszszejöveteleket, ahol mi, a falu gyerekei, bandászul vettünk részt, különösen ha a népgyűlést a téren vagy a sportpályán tartották. Egyetlenegyet sem mulasztottam volna el. S valósággal habzsoltam a szónokok szavait, akár a szocialisták, akár karlisták voltak, bár nem egészen értettem a gyűlések politikai tartalmát. Ám a nyelv zenéje, a hangzatos szavak, az éles bírálat, a szenvedélyes felhívások, a szarkasztikus vagy gúnyos megjegyzések felajzottak. Otthon azután elbeszéltem a hallotakat, azt ami a legnagyobb hatással volt rám. A szocialista Facundo Perazagua és Indalecio Prieto, a köztársasági párti Belén Sárraga, s ellenfeleik, a karlista Victor Pradera és Vázquez Mella által mondottak, első, még öntudatlan gyermekkori politikai benyomásaimban összefonódnak. Idővel másokat is volt alkalmam meghallgatni, akik nagy szónokok hírében állottak, de ripacskodó, keresett, üres beszédeik nyomasztóan hatottak rám. És most nekem, a kommunistának kellett beszélnem a szónoki emelvényről. Minden fellépés felizgatott örültem, ha nem nekem, hanem más elvtársnak kellett felszólalnia, akiket szívesen hallgattam, de akik baráti bírálatomtól sem menekülhettek, mint ahogy én sem az övéktől. A monarchia megdöntése 1931. április 12-én községi választások voltak. A spanyolok többsége a monarchia ellen foglalt állást. 14-én a királynak és a királyi családnak el kellett hagynia az országot. Kikiáltották a köztársaságot. A monarchia megdöntésével az ország politikai vezetéséből kiszorult a latifundiumos arisztokrácia és a finánctőke oligarchikus tömbje, amely az 1874-es monarchista restauráció óta vezette az ország ügyeit. Helyébe köztársasági szocialista kormány került. Úgy látszott, Spanyolország életében új, haladó szakasz, széles körű demokratikus fejlődés időszaka kezdődik. De az országot vezető új erők konzervatívak voltak, s intézkedéseik rövidesen eloszlatták a köztársasági-szocialista kormány megalakulásakor keletkezett illúziókat. Különösen mi, kommunisták győződhettünk meg arról, mily kevéssé különbözik az új kormányzat a régitől. 1931. május 1-én, a dolgozók nemzetközi ünnepén, nagygyűlést tartottunk Bilbaóban a Campos Eliseos színházban. A gyűlés után fel akartunk vonulni, de szembe találtuk magunkat az állambiztonsági rendőrséggel, amely lezárta a színházhoz vezető utcákat. Amikor megkíséreltük a felvonulást, a lovas rendőrök ránk vetették magukat: kardlappal vertek, belénk gázoltak lovaikkal. A tömeg azonnal válaszolt: kövekkel, tégladarabokkal verte vissza a támadást. A rendőrök visszavonulása után több tucat dolgozó sebesülten, sérülten feküdt a kövezeten. Felemeltem egy zászlót, s egy népes kommunista csoporttal bejártuk a főváros utcáit. Tüntettünk az aljas jogtiprás és erőszak ellen, amivel a köztársasági-szocialista kormány „demokratikus” politikáját felavatta. Kis helyi esemény volt ez csupán, de világosan mutatta, mit várhat a nép, s különösen a munkásosztály, az új kormánytól. Ennek ellenére, a köztársaság kikiáltása új utat nyitott a demokrácia fejlődésének. S lehetséges, hogyha a szocialisták nem vesznek részt a köztársaságiak kormányaiban, megvalósul a széles körű demokratikus átalakulás. (Folytatjuk) Maldonado Peru új miniszterelnöke Limából jelenti a Reuter. Szombaton este Jorge Fernandes Maldonado tábornokot nevezték ki a perui kormány új elnökévé. Egyidejűleg ő lett a véderőminiszter és a perui hadsereg főparancsnoka is. Mannheimban megnyílt a jugoszláv vendégmunkások új művelődési központja Több száz jugoszláv vendégmunkás jelenlétében szombaton este Mannheimban ünnepélyesen megnyitották vendégmunkásaink új művelődési és tájékoztatási központját. Az új központot a manheimi polgármester és Budimir Lončar jugoszláv nagykövet nyitotta meg. Arab kiküldöttek Algírban Algírból jelenti a MENA: Huari Rumedien algériai elnök tegnap fogadta Huszni Mubarak egyiptomi alelnököt, aki a nyugat-szaharai viszállyal kapcsolatban békeküldetésben érkezett Algériába. Tegnap egyébként Algírba érkezett Halid szaúd-arábiai király küldötte is, aki az algériai vezetőkkel tár■gyal a nyugat-szaharai viszályról. Algéria kétszáz katonát vesztett a nyugatszaharai harcokban Rabatból jelenti az AFP. Dlimi marokkói ezredes kijelentette, hogy a nyugatszaharai harcokban Algéria kétszáz katonát veszített és több mint száz algériai katonát a marokkói csapatok foglyul ejtettek. ;i g fabrifea étakla-jaietar ;! Ji Használja ki az alkalmat; egészítse ki kristály- '‹¡ I» készletét a zajetari üveggyár termékeiből! V \ Rendkívül méltányos áron \ — a vizes- és likőröspoharakon kívül a jövő- iben borospoharak is! I ,i A hat pohárból álló borosszervíz mindössze Ф |[ 199,60 dinárba kerül a Belgrádi Áruházban. ? itI