Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 149-163. szám)
1976-06-12 / 160. szám
14. oldal Új lendület, munkakedv — Eddig játékos, kedvű, légies kislányokat alakítottam, Katrin szerepe egyszerre új is, szokatlan is, nehéz is — mondja Snežana BECAREVIČ, a szabadkai Népszínház szerb társulatának fiatal színésznője, aki Zrenjaninban a vajdasági hivatásos színházak szemléjén díjat kapott Katrin alakításáért Brecht Kurázsi mama című drámájában. — Nehéz volt, mert szavak nélkül kellett beszélnem, némán, csak mozdulatokkal szólnom a közönséghez. Ez a szerep jó mozgástechnikát és nem utolsósorban fizikai erőt, kitűnő kondíciót követel. — Hogy mennyire sikerül átélnem a szerepet, mennyi Ге sikerült megértetnem magam a közönséggel, ez a közlés milyen értékű, nem tudom, mindenesetre az elismerés új lendületet, munkakedvet adott. Úgy érzem általa a felelősségérzetem is megnőtt, súlyosbodott. — Katrin szerepét a tőlem telhető maximális munkával sajátítottam el. Mielőtt hozzákezdtem volna a szerep tanuláshoz, ellátogattam a süketnémák intézetébe. A gyerekek őszinte örömmel fogadtak körükbe, még egy kis színdarabot iseljátszottak előttem. Igyekeztem mindent a megfigyelésre alapozni, lassan eltanultam a jellegzetes mozdulatokat, beleilleszkedtem ebbe a különös világba és megbarátkoztam a szerepemmel. — Az elismerés bizonyíték arra, hogy jól választottam, hogy ez az a hivatás, amely igazán az enyém. Mert kétkedésekkel jöttem a színházhoz. A színiakadémiára nem deltek fel, de mást nem akartam tanulni. A belgrádi RTV drámai stúdiójában barátkoztam meg a színművészettel, majd a Hobart társulathoz kerültem, ahol egy évet dolgoztam. Szabadkán harmadik éve játszom. ■ — A munkámhoz szükségem van a rendezőre. Túl kevés a gyakorlatom, tapasztalatom még ahhoz, hogy önerőmre támaszkodjak csupán. Hogy ilyen elismerésben részesültem, abban jórészt hozzájárult és segített a rendező, Ljubiša Ristić is. Snežana Bečarević a 3 év alatt megbarátkozott Szabadkával, a várossal, az emberekkel. A társulatnál megbecsülik a munkáját, mégis hazavágyik. Állandó nosztalgiával gondol Belgrádra, a nyüzsgő nagyvárosi életre, élettempóra. REFFLE Gyöngyi Snežana Bečarević Minden gyerekkel érdemes dolgozni Aulik Gizella, kanizsai tanárnő hitvallása A Jó Pajtás idei nyelvművelő versenyén Aulik Gizella, kanizsai magyar szakos tanárnő érdemelte ki a szerkesztőség pedagógusoknak szánt első díját. A legjobban és legeredményesebben szervezte meg iskolájában a nyelvművelő versenyt, természetesen nem először, és nem véletlenül; kezdettől fogva, eredményesen és lelkesen vettek részt ebben a jelentőségében felmérhetetlen mozgalomban. — Huszonnégy évvel ezelőtt kezdtem tanítani Telecskán, mondhatom eléggé mostoha körülmények között. No, de hamarosan, 1955-ben Kanizsára kerültem, ami egyfajta előrelépést jelentett, de korántsem a kezdő pedagógusokra jellemző álmok és vágyak megvalósulását. Az Ady Endre Általános Iskola ugyan jó iskola volt húsz-egynéhány évvel ezelőtt is, ma is, de felszereltsége, ellátottsága mindig alegrosszabbak közé tartozott. Az én feladatom azonban a tanítás és nevelés volt mindig, negyed évszázaddal később is az maradt. Nyugodtan, minden látható-észlelhető izgalom nélkül foglalja össze néhány rövid és közvetlennek ható mortdrotban pályafutását Aulik Gizella, látszik, hogy tudja, mit akar, és érzem, amit akar, azt meg is valósítja. A legtöbb és leglátványosabb sikert éppen a Jó Pajtás nyelvművelő versenyein érte el, de mégsem ezeket a sikereket tekinti a legfontosabbaknak. A Jó Pajtás szerkesztőségében beszélgettünk, tehát a szívélyes vendéglátók társaságában, de nem röstellte kimondani: — A legnagyobb élmény sikerélmény is egyben, mindig az, amikor sikerül egyegy irodalmat, nyelvet és szép szót nem kedvelő diákommal megkedveltetnem, megszerettetnem a tantárgyat. Még nyaraláskor is igyekszem belopni a mindennapok történéseibe a nyelvművelést, s legnagyobbörömömre ma már igénylik is a diákjaim ezt a játékos továbbképzést. Természetesen a Jó Pajtás nyelvművelő versenyei sokban hozzájárulnak erőfeszítéseim kiteljesedéséhez, mert a csak szakmaitantárgyi követelmények megvalósításán kívül a közösségi szellem kialakítását és elmélyítését — ennél fontosabb dolog talán nincs is a világon — is elősegítik. Éppen ezért hittel vallom: minden gyermekkel érdemes foglalkozni, a pedagógus számára nem létezhet különbség, amikor nevelni kell. FEHÉR István A művelődési élet színhelye a helyi közösség és a társult munka A Tartományi Közművelődési Közösség Elnökségének üléséről Az újonnan átszervezett Vajdasági Közművelődési Közösség Elnöksége tegnapi második ülésén Deák Ferenc elnökletével közzétette és megvitatta a község idei munkatervét. Minthogy a terv igen részletes, az elnökség tagjainak az volt a feladatuk, hogy felülvizsgálják és kiszűrjék belőle a lényegeset, azokat a feladatokat, amelyek hozzájárulnak a kultúra társadalmasításához. A közművelődési közösségek átszervezése után természetes, hogy a programban felszólító módban szerepel az új közösségek megalakítása azokban a községekben, ahol eddig nem volt ilyen intézmény. A tervezett munkarérv túl ambiciózus ugyan, de lényeges, hogy egyenrangú helyet kapott benne mind a művelődés, mind az oktatás. A felszólalók javaslata alapján a terv végleges megállapításakor három mozzanatot kell kidomborítani. El kel érni, hogy a helyi közösségekké sorvasztott falvakban és a társult munka szervezeteiben fellendüljön a művelődés léle. Ebbe a feladatkörbe tartozik a helyi közösségekben levő művelődési otthonok átszervezése. A középtávú művelődési terv szerint 1980-ig rendezni kell a művelődési otthonok életét, elsősorban a meglevőket kell átépíteni, alkalmassá tenni, ott kell újakat építteni, ahol eddig nem volt ilyen létesítmény. A közművelődési közösség munkatervének a kitételeit tehát a művelődési otthonok és a társult munkaszervezetek felé kell összpontosítani. Lényeges mozzanatként említették meg továbbá külföldön dolgozó munkásaink közművelődési lehetőségének az állandósítását. Az eddigi gyakorlat helyett évenként egyszerkétszer szórakoztató műsort rendeztek számukra, feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy egy sajátságos művelődési élet alakuljon ki körükben. Magyarán, az évenkénti gálarendezvények helyett hazai sajtóval, különféle kiadványokkal, kottákkal, jelmezekkel kell ellátni őket, a lehetőségekhez mérten pedig szakembereinknek rendezőknek, dramaturgoknak kell segíteni őket ebben a munkában. V. d. j. FILM Rendező: Jacques Deray. Szereplők: Alain Delon, Ricardo Cucciolia, Catherine Rouvel és még sokan mások. A Keresztapa II. divatossá tette a sikerfilmek, folytatását, úgyhogy elkészült már a Francia kapcsolat II. is, Jacques Deray pedig az 1970-ben forgótést Borshlind második részével, a Borsalino és társaival igyekszik meghódítani a közönséget. A hat évvel ezelőtti „Borsalino-kaland", amelyben a legveszélyesebb az volt, hogy két közönségkedvenc, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo mérte össze népszerűségét, rendkívüli pénzügyi eredménnyel zárult, s mindkét sztár győztesen került ki ebből a vállalkozásból. Jacques Deray a Borsalinóban Arthur Penn Bonnie és Clyde című filmjéhez hasonló felfogást juttatott kifejezésre: rokonszenves hőssé, a harmincas évek elején uralkodó társadalmi viszonyok jelképévé emelte a két marseille-i gengsztert. A Borsalino és társaiban pedig azt próbálja bemutatni, hogy a harmincas évek közepére az egyéni kezdeményezés, a magánvállalkozás romantikus" korszaka elmúlt, a gengszterizmus hatalmas mechanizmussá vált, ideológiai alapot nyert és politikai célokat szolgál. A fasizmus előfutára és Szövetségeseként lép fel, mđjd pedig szerves részeként fejti ki földalatti tevékenységét. Mindez azonban csupán a rossz viszonylagosságára egyszerűsödik le, a történetnek csak az alapja, közvetlen utalásokban az egész filmben kifejezésre jut ugyan, mégis a hangsúly, a „maszek” gengszterfőnök és a politikai gengszterizmus balralétére kötött feléhámoláson Irán. Mivel az előbbi győz, bűnöző létére is igazi hőssé válik, mert az ellenállást képviseli, noha indítékai magánjellegűek, tetteit saját érdekei és a bosszú vezérli. Emiatt vitatható ez a film még akkor is, ha elsősorban csak szórakoztatni akar. A társadalmi és a politikai vonatkozások ezúttal konkrétabban vannak jelen, de mégis kevésbé érzékelteti Marseille légkörét, mint a film hat évvel ezelőtt készült első része. A sikerhez szükséges elemeket mindenesetre ez a produkció is tartalmazza: eléggé érdekes, izgalmas és mozgalmas. A népszerű Alain Delon is vonzó a közönség számára még akkor is, ha játéka csupán a megszokott színvonalú, hiányzik viszont a filmből az a bizonyos charme, az a „játékosság”, amely az első részt oly jellegzetessé tette. Ennek ellenére a rendező magabiztosan azzal „fejezte be" produkcióját: folytatása következik. Számíthatunk tehát a marseille-i gengszterfőnök, alias Alain Delon amerikai kalandjaira is. (I) Borsolmo és társa MAGYAR SZÓ Szombat, 1976. június 12. Sokrétűbb műkedvelő tevékenységre van szükség A művelődési élet kérdéseiről tárgyaltak Topolyán A topolyai község művelődési élete, ezzel kapcsolatban „pedig az amatőrizmus egyes időszerű kérdései álltak az érdeklődés középpontjában azon a széles körű tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak meg Topolyán, a Szocialista Szövetség községi választmánya oktatási és művelődési szakosztályának szervezésében. A mostani tanácskozás tulajdonképpen folytatása volt annak a megbeszélésnek, amelyet még áprilisban tartottak Pacséron. Az ott megkezdett eszmecseresorán nyilvánvalóvá vált, hogy a művelődési élet kérdéseinek feltérképezése alapos és beható munkát kíván, s nem elegendő egy értekezlet erre a célra. Annak idején azért is döntöttek úgy, hogy egy későbbi, megfelelő időpontban folytatják a helyzetfelmérést. Több évvel ezelőtt már végeztek hasonló elemzést, időközben azonban lényeges változások történtek. Több új művelődési egyesület alakult a községben, létrejött az önigazgatási érdekközösség, új alapokra fektették az egyesületek munkáját stb. Az utóbbi időben észlelhető pozitív eredményeknek köszönhető, hogy a község kisebb településein megnövekedtek az igények a művelődés iránt és a művelődési élet érdekében szerteágazó tevékenységet fejtenek ki. . Gymarason, Zentagmnaroson, Bajsán, Pacsérán, Moravicán és Topolyán elsősorban a népitánc hagyományainak ápolására és megőrzésére helyezik a hangsúlyt. Ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy szorgalmazni kell a sokoldalúbb műkedvelő tevékenységet. Az egész községben nincs dalárda, a műkedvelő színjátszást — amely valamikor rendkívül magas fokon állt — a többszöri kísérletek ellenére sem tudták újraszervezni. Az a visszaesés, amely az utóbbi öt—tíz évben volt tapasztalható, több okkal magyarázható. Érdekes, hogy az anyagi eszközök hiánya az okok láncolatában nem említhető az első helyen. A közösség mindig igyekezett legalább annyi pénzt kiválasztani a művelődési élet céljaira, hogy az alapvető feladatokat maradéktalanul elláthassa. A tevékenység csökkenése és leszűkítése arra vezethető viszsza, hogy az általános és középiskolákban kevés figyelmet szentelnek a tanulók művelődési életének a megszervezésére, bekapcsolásukra ebbe a tevékenységbe. Ahol erről gondot viselnek — mint például Pacséron és Moravicán — nincsenek problémák a folyamatos munkát illetően, a műkedvelő tevékenység is sokoldalú és szerteágazó. Ezzel kapcsolatban felvetődött a gondolat, hogy a község társult általános iskoláinak a szintjén egységes megoldást kellene szorgalmazni az iskolákon belüli művelődési élet és tevékenység megszervezésére és összehangolására. Ugyancsak esseze kellene hangolni községi szinten a művelődési egyesületek munkáját is, különös tekintettel a felszereltségre, annak kihasználására, valamint a szakemberek alkalmazására. Sz. J. KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐISKOLA Ador Szabolcs nagy tehetségű fiatal topolyai grafikus a középiskolák vetélkedőin grafikáival és rajzaival tűnt fel. Több ízben első díjjal tüntették ki. A grafikát választotta érettségi témájául. ЈА celgrádi akadémiára készült. Sajnos, tetve és a rpi reményeink nem valósultak meg. A sors nem így akarta. Halálával kivételes tehetségű fiatalt veszítettünk el. Gocsár Katalin, Moravica, múárcius 8. utca 28. — Az erhuer és az állatvilágközötti kapcsolatok lélektanilag és jellembelileg is megvannak. Nagyon mulatságos, izgalmas rádöbbentő fölismerések villantjak meg Godár Katalin kollázsaiban. Kitűnő intuíció javai és megfigyeléseivel mélyen behatol az ilyenfajta lelki struktúrába. Németh Ferenc, Zrenjanin — Rajzával kapcsolatban ezt ember kivetkőzik minden morális jellemvonásából, ez által átlátszó, gerinctelen, csigaszerű lénnyé válik, amely fölfelé igyekezne, hisz a csúcs, a cél, a hírnév oly elérhetőnek látszik... de nincs miben megkapaszkodni, nincs kire támaszkodni. A foltszerű lények, újra meg újra visszahullanak, s az egész kezdődik elölről. Sziehüfoszi munka az egész. Hogy miért hullanak vissza ■ a karrieristák? Mert a mai társadalom mind kevésbé ensedi meg, hogy megkapaszkodjanak benne. Gondolatai érdekesek, és szeretnénk hallani írások véleményét is a rajziéis kapcsolatban. Fejes Zoltán, Újvidék — Világosság és sötétség a szintízen című rajzában elölről kezd mindent. A benyomások és az emlékek rétegei nyugtalan összevisszaságban mozognak. Ha saját könnye írja: „Karrierizmus: fölfelé szetét kívánja „fölfedezni”,ak törés, előrejutás, amikor akkor folytassa ezt a gyakorta csúcs elérése rögeszmévé vétát. lik. és amikor minden a cél elérésének van alávetve. Az I A. J. Ador Szabolcs: TÁJKÉP Fejes Zoltán: VILÁGOSSÁG ÉS SÖTÉTSÉG A SZIGETEN A világ p«í»||oi sóiáisgl( áiÉiÉ&||||e!mi feladat Džemol Bijedić тВшЈУз a Ll Monde-nak ) 7 cm ill Kijeilić, az. ШрјШВЈ elnöke franciaországi látogatása kapcsán vitt!ffig|||Bott a Le Monde cimű tekintélyes párizsi lap ütőjének. Az interjút alább némileg röguntva X* iuk. KÉRDÉS: Az utóbbi hW&ffl megosztott, mint .a teg- ‘ napokban Ön látogatást t‘ .'.Lütt ugot Washingtonban, Moszkvab ^ &Ш& ' .éuttuk át. • és Pekingben. Küszöbön é ^ féltek Int ^ C és ^C5 folytatására, másrészt jelentőségei betűnöek az erőszak, g Mévrc Ki/. ^t J)4rt|Wtközi más politikájának, a M TMKCS,SAT 5 Altarországok belügyibe Ш8» toff párizsi koil fuMiWanak, beavatkozás 'nak tiltó , amely Giseartjjr Estaing példái, ,a fegyverkezés JOo francia államfő kezdeménye net*ly v»,cmGM i ZCsérGdíf. Díj7.IV Godár Katalin: KÍVÁNCSISÁG