Magyar Szó, 1976. augusztus (33. évfolyam, 210-240. szám)

1976-08-01 / 210. szám

Vasárnap, 1976. aug. 1. MAGYAR SZÓ 1­3. oldal Colombo új szakaszt nyit a fejlődésért vívott harcban Az el nem kötelezettek mozgalma az államok közötti viszonyok új típusát tükrözi TITO ELNÖK NYILATKOZATA A TANJUGNAK (Folytatás a 2. oldalról) menyekkel járt. Természete­sen az állhatatosságnak azon a mély meggyőződésen kell alapulnia, hogy ezek az egyedüli helyes elvek, ame­lyeknek ma a világon érvé­nyesülniük kell. — Nézzék csa­k meg, hány részvevő lesz most Colombó­­ban, és mit jelent majd ez a további nemzetközi fejlemé­nyekre nézve. Természete­sen, meg kell őriznünk egy­KÉRDÉS: Az el nem köte­lezett országok szüntelenül rámutatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének szükségességére. Körükben azonban bizonyos kiábrán­dulás tapasztalható az­ eny­hülés eredményeivel kap­csolatban. Mik ennek az okai? VÁLASZ: Az el nem kö­telezett országok nagy re­ményeket fűztek az enyhü­lési politikához. Ez ugyanis nagy jelentőségű a bizton­ság és a béke szempontjá­ból, és már meghatározott eredményekkel járt a hideg­­háborús időszakból öröklött kérdések megoldásában. Az országok legnagyobb része azonban eddig nem érezte a hasznát. Az enyhülés sajnos az egyes nagyhatalmak kö­zötti kapcsolatokra korláto­zódott, valamint a világ egyes részeire. Egyes hatal­mak most is arra töreksze­nek, hogy az enyhülést spa­nyolfalként használják fel érdekövezetek megteremté­sére, a mások belügyeibe való beavatkozás legalizálá­sára, sőt a közvetlen be­avatkozásokra és agresszi­ókra is. Tehát az enyhülés szám­lájára több oldalról elhang­zó bírálat jogosult és az elégedetlenség indokolt. De itt illúziókról is szó van ar­ra vonatkozólag, hogy egyes nagyhatalmak valóban ké­szek szem előtt tartani má­sok és az egész világ érde­keit. Ők azonban a világra túlnyomórészt saját érdeke­ik szemszögéből tekintenek, azzal a törekvéssel, hogy megtartsák és megszilárdít­sák kiváltságos helyzetüket. Mi sem kívánjuk, hogy megbomoljon a jelenlegi nukleáris egyensúly, amely mégis valamiféle biztosíték az általános háborús ve­széllyel szemben. De azt sem fogadjuk el, hogy ezzel a veszéllyel állandóan ré­misztgessenek bennünket, azzal a céllal, hogy eláll­­junk a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok megváltoztatására irányuló követelésünktől. Mi helye­seljük a nagyok és erősek közötti tárgyalásokat, de nem mások kárára. A nagy és gazdag országoknak nagy­ságukat és az emberiség sorsáról való gondoskodásu­kat tettekkel kell bebizo­nyítaniuk, elsősorban pedig a nagyobb azon problémák iránti megértéssel, amelyek­kel az el nem kötelezett or­szágok és a fejlődő országok állnak szemben. Mindazt, amit elértünk, elveink erejével vívtuk ki Mindaz, amit az el nem kötelezett országok eddig a nemzetközi problémák meg­oldásában való egyenrangú részvételért vívott harcban és a zavartalan fejlődésük­höz szükséges feltételek megteremtésében elértek, elveik erejével és közös te­vékenységükkel vívták ki. Ezáltal erősítik a világ, köz­véleményére gyakorolt be­folyásokat és fokozzák a nemzetközi színtéren betöl­tött szerepüket is. Az el nem kötelezett országok egyenként és együttesen­ségünket mint harcunk si­kerének feltételét. Én tu­dom, hogy meg fogjuk őriz­ni, és ez igen nagy jelentő­ségű lesz. Úgyszintén hi­szem, hogy a jövőben még szerteágazóbb szervezeti te­vékenységet folytatunk. Mert nem minden el nem kötelezett ország volt min­dig eléggé tevékeny. Való­színűleg ezzel kapcsolatban némi önbírál­atot is kell gya­korolnunk, függetlenségük és erejük erősítésével ki tudják majd harcolni, hogy a többiek is mindannyian elfogadják az enyhülés egyetemes alkal­mazását. Egyébként­­ a világon a mai társadalmi és gazdasági folyamatok alapvető mozga­tóereje a népeknek az a fel­­tarthatatlan törekvése, hogy szabadok legyenek és za­vartalanul építsék jobb és boldogabb életüket. És mindaddig, amíg az enyhü­lés ezeket a folyamatokat megkönnyítheti, a vele való visszaélés, illetve az enyhü­lés egyoldalú alkalmazása e folyamatokat nem akadá­lyozhatja meg. A fejles országok fokozzák ellenállásukon a változásokkal szemben KÉRDÉS: A nemzetközi gazdasági viszonyok megvál­toztatása és az új gazdasági rendszer kiépítése mindin­kább a nemzetközi viszo­nyok kulcs jellegű kérdésévé és valamennyi ország, nem pedig csupán az el nem kö­telezett országok létfontos­ságú érdekévé válik. Ön nemrégen aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tárgyalásokban nem tapasz­talható előrehaladás, és bi­zonytalanok e problémák megoldásának távlatai. Vé­leménye szerint mit kelle­ne tenni a jelenlegi állapot túlhaladása céljából? VASASZ: Én több ízben rámutattam az algíri érte­kezlet jelentőségére. Ez a tanácskozásunk erélyesen követelte a nemzetközi gaz­dasági viszonyok gyökeres megváltoztatását, és kidol­gozta az erre irányuló ak­cióprogramot. Az el nem kötelezett or­szágok kezdeményezésére az ENSZ-közgyűlés két rend­kívüli ülésszakot hívott egy­be és dokumentumokat fo­gadott el az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend­­szer meg­teremtéséről. Emel­lett számos értekezletet tar­tottak, amelyeknek munká­ját áthatották az el nem kö­telezett országok arra irá­nyuló törekvései, hogy ezek a határozatok konkre­tizálódjanak, és megkezdőd­jön érvényesítésük. Ám a fejlett országok többségének a tarthatatlan nemzetközi gazdasági viszo­nyok megváltoztatására irá­nyuló tényleges készsége jó­val csekélyebb a szóbeli nyilatkozatokban kifejezett készségénél. Ez megmutat­kozott az UNCTAD nemrégi nairobi ülésszakán is. Kü­lön emellett tanúskodik a nyersanyagproblémák meg­oldásáról szóló úgynevezett integrális program elfoga­dásával szemben — e prog­ram egyébként magában foglalja a közös alap létesí­tését is —, valamint a fej­lődő országok nagy adóssá­gaival kapcsolatos könnyíté­sek megteremtésével szem­ben­­ megnyilvánuló ellen­állás. Annak a jelei is mu­tatkoznak, hogy egyes fej­lett országok még fo­kozzák is az ellenállást a változásokkal és a nemzet­közi gazdasági viszonyok jobb és igazságosabb rend­szerének megteremtésével szemben. Mindez megköveteli, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyünk az algíri akcióprog­ram és a limai szolidaritási program végrehajtására. E határozatok végrehajtása — közöttük az olyan jelentő­seké is, mint például a szo­lidaritási alap létrehozása és a nyersanyagtermelők tár­sulása tanácsának megalakí­tása — bővítené az el nem kötelezett országok és a fej­lődő országok együttműkö­dését. Ez egyszersmind meg­szilárdítaná egységüket, és fokozná egészében vett ere­jüket a fejlett országokkal való tárgyalásokban. Ám az általam említett KÉRDÉS: Természetes, hogy az el nem kötelezettek közös platformjának kiépí­tésében és végrehajtásában, sőt a konkrét akciókban is különbségek merülnek fel, időről időre pedig bizonyos nézeteltérések is. Tény azonban, hogy az el nem kötelezett országokna­k min­denkor, különösen pedig az­­állam-, illetve kormányfők értekezletein sikerül megál­lapodniuk az akcióprogra­mokban és az akció straté­giai irányvételében. Hogyan tekint az egyes el nem kötelezett országok kö­zött felmerülő nehézségek­re, és milyen ezeknek a be­folyása az el nem kötelezet­tek mozgalmának egységére és cselekvőképességére? VÁLASZ: A különböző társadalmi-politikai beren­dezésű, különböző kultúrájú és hagyományú, főleg pedig fejlettségi szintű szuverén államok között az egyes problémákkal kapcsolatos különbség természetes és el­kerülhetetlen jelenség. Természetesen ilyen kü­lönbségek, sőt nézeteltéré­sek egyes el nem kötelezett országok között is fennáll­nak. Ezeket a nehézségeket és nézeteltéréseket nem mindig könnyű túlhaladni, különösen azért, mert jó részük a súlyos gyarmati örökség következménye, egyeseiket pedig kívülről mesterségesen idéznek elő és fokoznak. Akik kudarcokat kíván­nak az el nem kötelezettség politikájának, és kishitűsé­get akarnak sorainkba lopni, ezeket a különbségeket az el nem kötelezettek sajátságai-­­ként tüntetik fel, mint so­rainkban állítólag uralkodó jellegű és fokozódó jelensé­get. Ezzel támasztják alá ál­lításaikat, azaz óhajukat, hogy a mozgalom egészében véve kudarcra van ítélve. Nem kell külön rámutatni arra, hogy az effajta „jó­sok” hányszor tévedtek már. Akkor is, amikor az el nehézségek ellenére is a nairobi ülésszakon is bebi­zonyosodott, hogy a fejlődő országok irányvétele és erő­feszítései indokoltak. Min­den tárgyalás ugyanis az el nem kötelezett és más fej­lődő országok javaslatai alapján folyt. Természete­sen jelentős volt a fejlett országok egy részének pozi­tív állásfoglalása is. Hang­súlyozni kell azonban, hogy az el nem kötelezett orszá­gok által kezdeményezett tárgyalások is hiábavalóak lennének, ha nem kísérné őket az összes határozatok következetes életbeléptetése, nem kötelezett országoknak különböző, sőt ellentétes né­zeteik voltak egyes kérdések­ről, a demokratikus konszen­zus sajátos gyakorlata és az álláspontok kölcsönös tiszte­letben tartása révén mindig sikerült közös nyelvet talál­niuk a közös platformmal és az alapvető stratégiai kér­déssel kapcsolatban. Ez pe­dig: a békéért és biztonsá­gért, a függetlenségért a sok­oldalú társadalmi és gazda­sági fejlődésért, a nemzetkö­z viszonyok demokratizáló­dásáért, az új nemzetközi gazdasági rendszer kiépíté­séért stb. folyó harc. Az el nem kötelezett orszá­gok­­éppen ilyen módon erő­sítették egységüket és szoli­daritásukat, amely közös ak­ciók sikeréne­k előfeltétele. Az el nem kötelezettség ere­je nem a­ minden kérdéssel kapcsolatos nézetek monolit egységében rejlik. Egyéb­ként jól tudjuk, hogy az effajta „egységet” a leggyak­rabban erőszakkal kénysze­rítették ki és tartották fenn. Az el nem kötelezett orszá­gok mozgalma magában vé­ve és demokratikus jellege szerint az államok közötti vi­szonyok új típusát tükrözi, amely nem az erőszakon, sem pedig az erőviszonyo­kon alapult. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy azok az erők, ame­lyek érdekeltek a meglevő nemzetközi viszonyok meg­őrzésében, éppen Colombo előtt igyekeznek kihasználni az egyes el nem kötelezett országok közötti különbsége­ket. Mi több, fokozzák is ezeket, arra törekedve, hogy az el nem kötelezettek sorai­ban elkülönülést idézzenek elő, gyengítsék az el nem kötelezettek akcióegységét és szerepét. Ezért nem vélet­len, hogy éppen az V. érte­kezlet előtt előtérbe helye­zik az egyes el nem kötele­zett országok közötti nézet­­eltéréseket. Meg vagyok győződve ró­la, hogy az el nem kötele­zett országok tudatában van­nak az effajta próbálkozá­sok veszélyének, és maximá­lis erőfeszítéseket tesznek az egység megőrzésére és továb­bi erősítésére. Az el nem kö­telezettek eddigi értekezletei számos pozitív példát mu­tattak e tekintetben. Nem kell kételkedni abban, hogy az egység és a szolidaritás szelleme még inkább kifeje­zésre jut majd a küszöbönál­ló colomból értekezleten. Mi reméljük, hogy Colom­KÉRDÉS: Jugoszlávia sem mentes az említett nyomá­soktól ... VÁLASZ: Ige­n, úgyszól­ván, valamennyi el nem kö­telezett ország igen nagy nyomásnak van kitéve. Önök figyelemmel kísérik, milyen nyomást gyakorol­nak most Jugoszláviára. Pél­dául ez az amerikai nagy­követ Belgrádban, ez a Sil­­berman kampányt indított Amerikában ellenünk. Néz­zék, hogyan viselkedik. Azt mondja, hogy érdemes nyo­mást gyakorolni Jugoszlá­viára, és bírálja azokat, akik másként vélekednek. Leckéket osztogat bel- és külpolitikánkról, beavatko­zik belügyeinkbe. Ez is része azoknak a pró­bálkozásoknak, amelyek cél­ja hazánkat valamiképpen kompromittálni az el nem kötelezettek szemében a co­lombói értekezlet előtt. Ez azonban nem sikerülhet, en­nek nem lehet semmiféle visszhangja. Egyébként az effajta nyomás nem a népek részéről érkezik, hanem csak egyes körök részéről. Ami pedig Jugoszláviát illeti, Ju­goszlávia politikáját tovább­ra is úgy folytatja, mint ed­dig. KÉRDÉS: Hazánk nagy nemzetközi tekintélynek ör­vend, s ez úgy látszik, egye­seket zavar. VÁLASZ: Jugoszláviának sok barátja van külföldön. Segítőkészségei és önzetlen­sége révén annyira ismert a világon, hogy nem egy­szerű dolog támadni. Nagy tekintélynek örven­dünk világszerte, mégpedig következetességünk eredmé­nyeként. Ha más népeknek is megfelelő irányvonal és elvek mellett foglalunk ál­lást, akkor többé nem této­vázunk, kitartóak mara­dunk. Bőkezűségünk és má­soknak nyújtott segítségünk miatt — jóllehet kis ország vagyunk, elég sokat adtunk és adunk a felszabadítási mozgalmaknak és mások­nak, akiknek erre nélkü­lözhetetlen szükségük van — gyakran következménye­ket kellett elviselnünk, nem csak anyagiak, hanem politi­kai jellegűeket is. Mi azon­ban példát akarunk mutat­ni, hogy miként­­kell segíte­ni az országokat és az em­bereket, anélkül hogy előtér­be helyeznénk politikai és más érdekeinket. Számunk­ra ez fontosabb. És nagyobb távlatban ez mindig hasz­nosabbnak is bizonyult. A célomból értekezlet újabb ösztönzést ad a mozgalom bővülésének KÉRDÉS: A világ nagy érdeklődéssel várja a colom­bói értekezletet. Véleménye szerint mit ad majd ez az értekezlet a világnak és az el nem kötelezettek mozgal­mának? VÁLASZ: Minden értekez­let sajátosan hozzájárult az el nem kötelezettek mozgal­mának erősödéséhez és fejlő­déséhez és a nemzetközi vi­szonyok megváltozásához. Meg vagyok győződve róla, hogy a küszöbönálló colom­bói értekezlet is új szakaszt jelöl majd meg a nemzet­közi politikai és gazdasági fejlődésért vívott harcban. Rendkívüli jelentősége lesz annak, hogy ismét szi­lárdan érvényre juttatja az­­óban, mint ahogyan az ed­digi értekezleteken is, vala­mennyien arra összpontosít­juk figyelmünket, ami lé­nyeges és ami közös érde­künk. Biztos vagyok benne, hogy az értekezlet a legna­gyobb mértékben támogatja majd mindazt, ami elvsze­rű, különösen ha valamely el nem kötelezett ország, il­letve népfelszabadító mozga­lom területi épsége, szuvere­nitása vagy puszta fennma­radása forog veszélyben, el nem kötelezettségnek mint egy igazságosabb és jobb világ kiépítésében ön­álló és pótolhatatlan ténye­zőnek az alapelveit, és to­vább fokozza az el nem kö­telezettség szerepét. Az ér­tekezlet ezzel újabb ösztön­zést ad majd a mozgalom további bővülésének és szá­mos ország politikája el nem kötelezettséghez való köze­ledésének. Ez utóbbi egyéb­ként egyik alapvető­ célja is. És mindaz, amit eddig e teki­ntetben elértünk, az el nem kötelezettek mozgalmá­nak egyik legnagyobb sike­re, egyszersmind pedig e mozgalom életképességének és történelmi távlatának iga­zolása. Az V. értekezletnek eré­lyesen figyelmeztetnie kell a világot, elsősorban pedig a legfelsőbb tényezőket mindazokra a veszélyekre, amelyek az égető és felgyü­lemlett politikai és gazdasá­gi problémák és a válságok megoldásában bekövetkezett jelenlegi pangás részéről fe­nyegetnek. Középpontba he­lyezi majd az igazságtalan nemzetközi gazdasági viszo­nyok megváltoztatásának nélkülözhetetlenségét és azt a nélkülözhetetlen­­szü­kség­­letet, hogy valamennyi or­szág konkrétan részt ve­gyen e sorsdöntő erőfeszítés­ben. Az értekezletnek világo­san rá kell mutatnia arra, hogy az el nem kötelezett or­szágok és más fejlődő or­szágok készek a fejlett or­szágokkal való dialógusra és tárgyalásokra. Végső ideje, hogy a fejlettek viszonozzák ezt a készséget, és elállja­­nak a meglevő állapot meg­őrzésére irányuló törekvé­süktől. Az V. értekezletnek döntő lépést kell tennie az elnem , kötelezett országok összejö­vetelein az Egyesült Nemze­tek Szervezetében elfoga­dott határozatok végrehajtá­sa érdekében. Úgyszintén nélkülözhetetlenül szüksé­ges, hogy az V. értekezlet rámutasson az el nem kötele­zett országok eddig elfoga­dott együttműködési prog­ramjának és szolidaritásá­nak megvalósítási útjaira és módjaira, valamint további fejlődésünk útjaira. A colombói értekezlettől elvárjuk, hogy előmozdítsa az el nem kötelezett orszá­gok tevékenysége összehango­lásának gyakorlatát és rend­szerét. Ez mind az el nem kötelezett országok létszámá­nak állandó növekedése, mind pedig közös tevékeny­ségük sokoldalú bővülése folytán nélkülözhetetlen. Végül ismételten­ meggyő­ződésemet szeretném kifejez­ni, hogy az értekezleten az el nem kötelezett országok teljes egysége fog­­megnyilvá­nulni. Csupán azt nem sza­bad megengednünk, hogy az értekezletet kétoldalú prob­lémák terheljék meg, hiszen annyi olyan nagy jelentősé­gű kérdés előtt állunk, amely valamennyiünk érde­két érinti. Az ilyen maga­tartás lesz a legjobb válasz mindazoknak, akik közvet­len vagy közvetett nyomás­sal és beavatkozással széthú­zást próbálnak előidézni az el nem kötelezettek soraiban, és megpróbálják gyengíteni szerepüket, valamint a nem­zetközi eseményekre gyako­rolt befolyásukat. Az országok zöme még nem érezte az enyhülés hasznát A különbségek elkerülhetetlenek Nem sikerülhet Jugoszlávia kompromittálása Tito elnök brioni villájának kertjében a Tanjug képviselőivel .

Next