Magyar Szó, 1976. október (33. évfolyam, 271-285. szám)
1976-10-14 / 284. szám
2. oldal ENSZ-közgyűlés fiz enyhülés és fogyatékosságai Igazi béke csak világméretű feszültségenyhítéssel valósítható meg — A nagyhatalmak a fejlődő országokba helyezik át a konfliktusokat — Vége felé közeledik az általános vita Az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakának általános politikai vitája megkérdőjelezte az enyhülési politikát. A vita egyébként holnap fejeződik be. A felszólalók nem hagyták figyelmen kívül azt, hogy az amerikai—szovjet megegyezés jelentősen csökkentette a nagyobb összetűzés veszélyét, megnyugváshoz és a kapcsolatok rendeződéséhez vezetett Európában, s a megegyezés más kedvező eredményt is adhat. Szem előtt tartva azonban más térségek adott helyzetét is, az enyhülési politikát bírálat is érte. Mind gyakrabban hangzik el az a vélemény, hogy a hetente területileg túlságosan is korlátozott. A vitában igazolódott, hogy mennyire kényes az érdekövezetekre való felosztás politikája. Ezzel több kormány is foglalkozott. Szenegál szerint az enyhülés gyakran azt jelenti, hogy a nagyhatalmak szót értettek az érdekövezetekben, s a konfliktusokat áttették a fejlődő országokba, s ily módon vevőket találtak fegyvereikre. Irak képviselője támogatta az enyhülést, de nem az olyant, amely a kis és fejletlen országok kárára tartja fenn az érdekövezeteket. Általánosan szólva az enyhülési politikát többnyire kedvezően értékelték, olyan értelemben, ha az nem válik a tömbökre való felosztás, az igazságtalan kapcsolatok fenntartójává a társadalmi és gazdasági haladás meggátolójává. Ghana küldötte hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak közötti enyhülési politikát érvényesíteni kell a nemzetközi gazdasági viszonyokban, a fejlődő országok érdekében. A latin-amerikai országok közül néhány azért bírálta az enyhülési politikát, amiért e térség néhány kisebb állama nyomásnak van kitéve, amelynek az a célja, hogy továbbra is függőségben tartsák a kis népeket. Sirimavo Bandaranaike, Srí Lanka miniszterelnöke a 145 ország e nagy gyülekezetén ismertette az el nem kötelezett országok közös álláspontját az enyhülést illetően. Mindaddig — mondta —, amíg az enyhülés Európára korlátozódik, joggal tesszük fel a kérdést, ez nem a nagyhatalmak kölcsönös alkalmazkodása-e. Ha e feltevés igaznak bizonyul, folytatta, akkor ez azt jelenti, hogy a vetélkedéseiket és konfliktusaikat áthelyezték más területekre, ezzel veszélyeztetve az abban a térségben levő országok biztonságát és békés fejlődését. Rámutatott, hogy" Európa biztonságát nem lehet különválasztani a világ más részeinek a biztonságától, s míg ezt nem fogadják el, az igazi béke nem teremthető meg. Szerinte a békét legmegfelelőbben úgy lehet szavatolni, ha a valamennyi ország tevékeny részvételén alapuló enyhülés általánossá válik. Bizonyos mértékben az általános vitán megmutatkozott, hogy a kormányok,milyen álláspontra helyezkednek azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyeket a colombói csúcsértekezlet is megvitatott és javasolta is megoldásukat. Több fejlett ország kormánya támogatta a fejlődő országok elképzeléseit. Hollandia például követelte, hogy az enyhülési politika vegye figyelembe a fejlődő országok érdekeit is. A holland külügyminiszter kijelentette, hogy a Kelet és a Nyugat között nem lehet megszilárdítani a kapcsolatokat és bővíteni az együttműködést, ha hátat fordítanak a Délnek. Megítélése szerint a Kelet és a Nyugat kötelezzettsége, hogy biztosítsa az Észak és a Dél közötti igazságosabb gazdasági kapcsolatokat. Furcsa, de igaz egy egyetemista atombombája Négy hónap alatt készültek el a gyilkos fegyver tervei . Szakértői utasítás telefonon JOHN PHILLIPS, a New Jersey amerikai szövetségi állambeli princetoni egyetem 21 éves fizika szakos hallgatója közölte, hogy a közismert adatok alapján mindössze négy hónapra volt szüksége, hogy kidolgozza az atombomba előállításának tervét. Elképzelése szerint bombája hozávetőlegesen 50 kilogrammot nyom, és egy nagy vízilabdára hasonlítana. Azt állítja, hogy bombája mindössze háromszor lenne gyengébb annál az atombombánál, amelyet Hirosima japán városra dobtak. Elmondta, hogy a szemeszter befejezése után fogott hozzá tervének elkészítéséhez. Azt szerette volna bebizonyítani, hogy mindenki, a terroristák is, atombombához juthatnak, ha sikerül plutóniumot szerezniük. Ennek eladását az USA kormánya tartja ellenőrzés alatt. Az atombomba gyártásának a tervével foglalkozott tavaly a massachusettsi intézet egyik hallgatója is. Phillips ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy kollégája nem tudta megoldani az atomenergia felszabadítását. Elmesélte, hogy a robbanóanyag elnevezését — amelyet az amerikai hadsereg próbaatomrobbantásokra használ — telefonon keresztül szerezte meg a Delaware amerikai szövetségi állambeli wilmingtoni Dupont cégtől. Nem volt azonban hajlandó megnevezni a robbanóanyagot. A diák harmincnégy oldalon át leírta, miként fog az általa elkészített bomba aktivizálódni. Frank Chilton, az atomrobbantás elismert kaliforniai szakértője kijelentette, hogy az egyetemistának valóban lehetősége van az atombomba elkészítésére. Hozzáfűzte, hogy a fizikusjelölt által felhasznált technológiát 20 évvel ezelőtt alkalmazták. Phillips az újságírók előtt hangsúlyozta, hogy csak a kísérlet mutathatja meg, vajon felrobbanhat-e bombája. Még abban az esetben is, ha nem keletkezne atomrobbanás, a bomba robbanóanyaga olyan nagy erejű, hogy a kísérlet színhelyén Plutónium—236 szóródna szét, ami elegendő lenne a terroristáknak, hogy megkíséreljék az atombomba előállítását — mondta. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1976. okt. 14. Amerikai választási hadjárat A külpolitikáról egyéni hangnemben Ford dicséri, Carter bírálja a republikánus kormányzatot . Miként cselekszik majd az USA a kölcsönös függőségben álló világban? A Tanjug tudósítójának levele Washington, október sítette, hogy az USA nap-A két amerikai elnök- jainkban sehol sem folytat jelöltnek az ország háborút, béke van és vákffilpotlifolfcáját érintő zolta a jobb kilátásokat, heves vitája többé-kevésbé amelyek a Szovjetunióval, lehetővé teszi, hogy ered továbbá a közel-keleti és azményesebben körvonalazhas afrikai tárgyaló felekkel sok ennek a vitának a lefolytatott megbeszélések elelentőségét és mindazt, amit ráhaladására épülnek. Carl Ford és Carter a vita soter, akinek megvolt az aztán elmondott. Az egyik előnye, hogy bírálja mindalapvető és legfontosabb ér azt, amit az amerikai kértékelés, amely mostanában a mány eddig elért, támadása mindjobban elterjed, nem is, főleg a republikus párti más, mint hogy sem Ford, politika erkölcsi vonatkozáde Carter sem adott magyas,aira, a kormány politiikájárálatot az amerikai külponak titokzatosságára, a kalitika két kulcskérdésére, lissza mögötti masterkedő Pont OsSiabbam, válasz nélküliekre és más egyebekre épp maradt, hogy az USA egy tette, miközben a legélesebbölcsönürös függőségben álló Ken Kissinger amerikai alvilágban milyen magatarlamtitkárt bírálta, azt mondást fog a jövőben tanúsítanta róla, hogy úgy viselkeni a nemzetközi közösség kadik, mintha amerikai elenféle csoportosulásai iránt, nők lenne, és hogy lényegében milyenek is a tulajdonképpeni A nagy problémákról amerikai érdekek. Mindaz, a hallgatás amit Forrd és Carter külpo- Ettől eltekintve sem Ford fizikai vitája során elmen- sem pedig Carter — bár na dott, inkább válaszokt arra, gyan is konkrét kérdésekhogy miként cselekednek ről vitatkoztak, s nem Jólvagy éppen miként cseleked mélték, egymást a szeménynek az egyes nemzetközi éyes támadásoktól sem a problémák megoldásában, nem mondott semmit arról. Lényegében arról van szó, hogy tulajdonképpen hogyan hogy a két elnökjelölt kül is oldanák meg a jövőben a politikai vitájától jóval töb nagy horderejű nemzetköziket vártak, mint az előző, problémákat, mint például az ország belpolitikáját érin a közel-keleti, továbbá a fő kérdésekről rendezett dél-afrikai kérdést, a nempárharctól.zetközi gazdasági kapcsola-Ford a kormány alapvető fokát feszítő ellentéteket -az ő pozitív eredményének minő el nem kötelezett országokkal való kapcsolatokat, s arról sem nyilatkoztak, milyen úton-módon szeretnék megerősíteni az USA nemzetközi szerepét, és megszilárdítani pozitív befolyását Jellemző továbbá, hogy Panama kivételével a latinamerikai országokkal való kapcsolatokról egy szó sem esett. Másrészt, ha — mint ahogy egy washingtoni hírmagyarázó mondta — a választási párharcról „lefejtjük a szépítőszereket”, kiviláglik, hogy mindkét elnökjelölt síkraszáll országa alapvető ügyeiért: az erős védelmi rendszerért, a Nyugat-Európával való szövetség szorosabbra fűzéséért, az USA afrikai jelenlétének megalapozásáért, a közel-keleti befolyásért, továbbá a Kínával való kapcsolatok normalizálásáért stb. Mindebben persze vannak bizonyos különbségek is, amelyek azonban inkább taktikai, mintsem lényegbeli jellegűek, de elegendőek ahhoz, hogy felszínre hozzák a különböző problémák megközelítésével , kapcsolatos eltérő vonásokat. Carter kissé jobbra tolódott ,Carterra például jellemző hogy egyes, kérdésekben kissé baloldali pozícióra helyezkedett. Ide sorolható mindenekelőtt a Szovjetunióval való kapcsolatok problémája és a helsinki záródokumentumok iránti állásfoglalása. Mivel Carter azt állítja hogy az USA szerepe másodrangúvá vált, s a feszültségnek olyan enyhüléséből, amilyent Ford szorgalmaz, továbbá a helsinki megállapodásokból csak a Szovjetuniónak van haszna, míg az USA-nak szinte semmi előnye sem származik belőle, egyszóval, mindennek alapján Carter lényegében Reagan már elutasított állásfoglalását vallja a magáénak, nyilván azzal a szándékkal, hogy megnyerje a republikánusoknak azt a részét, amely korábban Reagan politikáját helyeselte, nem pedig Fordét. Megfigyelhető továbbá, hogy Carter többé nem tört lándzsát a katonai költségvetésnek 5-7 százalékos csökkentése mellett, amit annak tulajdonítanak, hogy Carter véleménycserét folytatott Schlesinger volt amerikai véderőminiszterrel, aki szintén a határozott irányvonal híve. Carter egész biztosan megnyerte az Izrael-barát szavazópolgárok rokonszenvét, amikor úgy fogalmazott, hogy Izrael az egyetlen olyan jelentős tényező a Közel-Keleten, amellyel az USA-nak együtt kell működnie. Ford ballépései Másrészt, megfigyelők szerint Ford elnök nagy ballépéseket követett el a keleteurópai országokban uralkodó helyzettel és az arab országoknak Izraellel szembeni bojkottjára vonatkozó állásfoglalásának ismertetésével annál inkább, mert mindez lényegében ellentétben áll a washingtoni kormány eddigi politikájával. Egyszóval Fordnak néhány rosszul sikerült lépése és kellemetlensége is volt: elsősorban számláinak ellenőrzése, továbbá az a nem cáfolt tény, hogy pénzt fogadott el különböző nagyvállalatoktól, azután Butz mezőgazdasági miniszternek, az amerikai négerekkel kapcsolatos sértő nyilatkozata, amelyet utólag ki kellett igazítania. A választási kampány első hónapjában elért bizonyos előnyének és pozícióinak gyengüléséhez a felsoroltakon kívül végül az a be nem váltott ígérete is hozzájárult, amely szerint közzéteszi azoknak az amerikai cégeknek a listáját, amelyek ж arab bojkott feltételei közepette folytatják üzleti tevékenységüket. Az amerikai elnökválasztásokig hátralevő három hétben Ford és Carter döntő csatát vív a szavazatokért. Ahogy köztednek a választások, úgy fokozódnak az ellenfelek kölcsönös személyes vádaskodásai, amelyek más körülmények között figyelmet sem érdemelnének. Mindez persze többé-kevésbé befolyásolja a választók állásfoglalását is, és akárcsak a legutóbbi külpolitikaivitát követően, most sem maradnak el a választók körében végzett körkérdések. Az egyik és a másik fél bal lépéseit követően nyilván érdekes lesz látni e legújabb körkérdések eredményét is, hisz a választások küszöbén már nagyobb mértékben befolyásolhatják az amerikai polgárok végső ellhatározását. I1 (37) Montevideo, 1964. szeptember 10. – A zavargások tovább tartanak. A Június 18-a nevű főutcán, az egyetem épületének környékén van a zavargások gócpontja. Noha egyes tüntetők tegnap reggel Rodriguez ezredesnek, a rendőrség főnökének és Adolfo Tejero belbiztonsági miniszternek a felszólítására elhagyták az egyetemet, újabb zavargások robbantak ki délelőtt 10 óra tájban, s még mindig tartanak. A tüntetők taktizálnak, s azonkívül, hogy az egyetemi épületekről köveket dobálnak le, az utcákon kisebb-nagyobb öszszecsapásokat rendeznek, hogy rést üssenek a rendőregység kordonján. A nagykövetségünk közelében levő éttermek és a gépkocsik ablakait a tüntetők bezúzták. Ma reggel a tüntetők megtámadtak néhány amerikai üzleti intézményt. Nagy erejű bomba robbant az amerikai bank épülete előtt. Betörtek az épület hatalmas ablakai, és leszakadt a földszint mennyezete. Pokolgép robbant a Western Telegraph Company épülete előtt is. Pokolgépes merényletet követtek el a Moore— McCormick Lines hivatalai ellen is. A General Electric nagyvállalat külképviseletét szintén be kellett csukni. A kubaiak értesítették az uruguayi külügyminisztériumot, hogy szombaton Madridba távoznak. Az elmúlt éjszaka Roberto Mussoval együtt — ő az AVENIN fedőnevű művelet főnöke — telefonon kapcsolatba akartam lépni a kubai követségre érkezett új rejtjelszakértővel. Musso a rejtjelszakértő egyik ismerőseként mutatkozott be, majd a telefonkagylót átadta nekem. Én azt mondtam, hogy Roberto Hernendeznek, tehát elődjének régi barátja vagyok, és neki is szeretnék hasonló együttműködést felajánlani. Ő erre azt felelte, hogy csókoljam meg a fenekét, majd lecsapta a kagylót Ismét megpróbálkozom vele, ha lesz rá időm, és ha kudarcot vall a másik három kubainak a beszervezése, közülük ketten a Hernandezeset után érkeztek Montevideóba. Lehet, hogy a kubaiak tegnap nagy hibát követtek el abban az igyekezetükben, hogy távozásuk után is fenntartsák hálózatukat Montevideóban. A kubai követség gépkocsivezetőjét —, aki tulajdonképpen az én ügynököm — azzal bízták meg, hogy adjon fel egy táviratot az argentínai Tucuman városba szóló címre.. A távirat szövege a következő volt: „Jöjj vissza, unokaöcséd házasodik.” Ez csakis egy rejtjelezett üzenet lehet, s abból, hogy a gépkocsivezető szívére kötötték, siessen a távirat feladásával, arra lehet következtetni, hogy a címzettnek még szombat előtt ide kell érkeznie megbeszélésre. Minden rendelkezésemre álló adatot elküldtem Buenos Aires-i hálózatunknak, hogy megkezdődhessen a nyomozás. Figyelmesen ellenőrizni fogom a repülőgépeken és hajókon érkező utasokat, hogy felfedhessem a címzett tulajdonképpeni nevét és az esetleges többi kubai ügynök kilétét. Semmit sem tudunk arról, kinek küldték a táviratot, de valószínű, hogy olyan személyről van szó, akinek köze van a Tucuman térségében folyó gerillatevékenységhez. Montevideo, 1964. szeptember 11. A tüntetők továbbra is megszállva tartják az egyetem épületét. Pokolgépeket dobtak az AÁSZ épületére, a Coca-Cola vállalat külképviseletére, a Kubával való kapcsolatok megszakítását szorgalmazó újságok szerkesztőségének épületeire (az El Dia, az El Pais és az El Plata lapok szerkesztőségéről van szó), továbbá a Nemzeti Kormányzótanács négy tagjának lakására, akik a kapcsolatok megszakítására szavaztak, és támadásokat intéztek néhány olyan frakció székhelye ellen is, amelyek a kapcsolatok megszakítása felé hajlottak. A rendőrség által körülzárt egyetem épületéből szabadon távozhatnak a 21 évnél fiatalabb diákok. A Vöröskereszt tagjai és néhány orvos az egyetemre ment, hogy takarókat osszon szét a diákok között, továbbá elsősegélyben részesítették a rászorulókat. Azoknak a diákoknak, akik el akarják hagyni a tüntetések színhelyét, tehát az egyetem épületeit, előbb igazolniuk kell magukat, a letartóztatást azonban ők sem kerülhetik el. (Folytatjuk) Részlet Philip Agee: CIA című könyvéből Waldheim még egy mandátumot vállal? New Yorkból jelenti л Reuter, AP: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedd este kijelentette, hogy az elkövetkező öt évben is hajlandó betölteni e tisztséget, ha a Biztonsági Tanács is ezt javasolja. Waldheim megbízatása egyébként december 31- én jár le. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy újra betölthetem az ENSZ főtitkárának munkakörét — mondta Waldheim.