Magyar Szó, 1977. január (34. évfolyam, 14-29. szám)

1977-01-16 / 14. szám

WC —--■ f . p V/ ' ... ' V 1 — ffi ___ köhögés elleni tea, Magyar Sió ifo35! ■■aiiciiiniiiiiiiiiiiaiiiiiiiiniiaBfiaaimiiimiiiiiimiimiiimiimfiiiiifmi \ur- лзд* V |7 //// вн*1авг1авнв<"'<'*--.г“'гг»Ј7гпе:"-1вг!чавипвв«итпввввввпвив1ввг««ввваинвапивв10ввав*вававввввшв8вв Vir АШ * I Sšiisfš XXXIV- évf., 14. (10 643.) sz. \l\\l Vasárnap, 1977. jan. 16. \[ f ј/, (Л ■ ■шаааааааааааааааааваававааааавааавааааааааааввавввввваааавввввввваааавааваавааваава . ... ^ w “ ‘ЈЛ ARA t DINAR Telelés Egy század eleji német illemtan szerint „a jól nevelt társaságbeli úriember nyáron fürdőzni, télen pedig sietni megyen; a rátarti sznob ennek ellenke­zőjét teszi: nyáron siet, télen meg fürdözik”. Mai meglátásunk szemszögéből bizonyára nem ti­tulálhatjuk „társaságbeli úriembereknek” azokat a kisdiákokat, dolgozókat, nyugdíjasokat, akik ezekben a napokban a hó fedte hegyek felé veszik útjukat, még kevésbé nevezhetjük „rátarti sznoboknak” azo­kat a traktorosokat, cukorgyári munkásokat, agro­­nómusokat, akik éppen most, félidőben utaznak a tengerre, hogy megmártsák magukat a meleg vizű medencékben is. Változnak az idők, egyúttal a bontanok is, éspe­dig olyképpen, hogy a társadalmi elismerést is, meg a cselekvési lehetőséget is mindinkább a munka ha­tározza meg. Mindenesetre a régi előkelő divat, a kis­számú módosok telelése — a hajdani fitogtatás he­lyett — a szorgosak sokaságának célszerű életmódjá­vá kezd válni. Nem véletlenül kínálják a napilapok­ban a hirdetések garmadával a hazai természeti szépségeket, mi több, a lengyel fennsíkot, a szlovák hegyeket, a görög tengerpartot, a Riviérát. Többnyi­re azonban még véletlen műve, az egyéni lehetőségek függvénye, hogy ki és miért választja a felelést. Köz­tudomású ugyanis, hogy a dolgozóknak csak el­enyésző hányada veszi ki évi szabadságát a téli hó­napokban. Pedig közérdek, hogy fokozatosan meg­történjen ez is. Ismeretes, hogy a megnövekedett szabad idő ko­moly tudományos elemzés tárgyává vált. Kiderült, hogy minél több ráérő idővel rendelkezünk, annál kevésbé tudunk vele ésszerűek gazdálkodni. Baj van az időháztartással, főleg az egyre növekvő fizetett szabadság hasznosításával. Egy ötletes szociológus az évi szabadságot hatalmas szabadidő-tömbnek nevez­te el, amelyet ki-ki a maga módján fogyaszt el. Egy­szerre, mohón habzsolva, hogy szinte megfekszi a gyomrot, vagy apránként, módszeresen, élvezettel. Mondhatná valaki, hogy a szabad idő afféle magán­­tulajdon, tehát mindenki tetszése szerint rendelkezik vele, ha akarja, hát el is herdálja. Látszólag úgy van, az igazság azonban az, hogy aki könnyelműen elvesztegeti szabad idejét, előbb önmagának árt, az­tán meg a közösségnek lesz terhére. Minden további magyarázkodás helyett álljon itt az a megfontolt megállapítás, hogy a szabadságidőnek mindenképpen kétszakaszosnak és aktívnak kell lennie. Azt, amit a sokéves orvosi-egészségvédelmi kutatás, munkaszer­vezeti-termelési tapasztalat, gazdasági-idegenforgal­mi felmérés kimutatott, a szakszervezet is magáévá tett, a mi tartományunkban is. Az alapvető célkitű­zés: huzamos és kitartó társadalmi munkával elérni azt, hogy a szabadságot valahányan, elsősorban a termelő munkások, munkaszervezeti dolgozók két részben használják ki, tehát nyáron és télen egy­aránt. Jóllehet a holtpontról már elmozdultunk, de még sok előítéletet, megrögzött szokást, ellenkezést kell leküzdeni. Még az olyan formaságot is, hogy például nyaralási pótlékról, nyaralókról beszélünk, üdülési pótlék, üdülőtelepek helyett. Ennél nyilván fonto­sabb a tartalmi változás, az, hogy a nyaralás,telelés valójában üdülés, aktív pihenés legyen. Egyszerűen azért, mert az egyhavi heverészés megközelítőleg sem hoz akkora testi-lelki felfrissülést, mint a két­heti, kirándulással, sportolással, szórakozással egy­bekötött tevőleges pihenés. Nyilván munkaszervezeti és közösségi szinten biztosítani kell ennek anyagi, helyi és szervezeti feltételeit, egyébként az egész törekvés meddővé válik. Ebben a tekintetben is el­kerülhetetlen a tudatos hozzáállás, az önigazgatási megállapodás, hisz életünknek nem pusztán az egyé­ni leleményre és lehetőségekre bízott, teljesen elszi­getelt területéről van szó. Új viszonyrendszerünkben ugyanis minden egyéni érdek találkozik a kollektív érdekkel. Az eddig sokszor a magánügy szférájába sorolt üdülés kérdésében is. Ennek jegyében alakul­tak, alakulgatnak Vajdaságban is üdültetési érdek­­közösségek, szórványosan már szép eredményeket mutatva fel a pénzeszközök társításával. Ezért indult önigazgatási megegyzést létrehozó akció a minden­féle szétszórt vállalati, községi nyaralók egységesí­tésére, üdülővé való átalakítására. Ezért szorgalmazza elsők között a szakszervezet, a korszerű, egész éven át működő új munkásüdülők létesítését Vajdaságban, a hegyvidékeken, a tenger­parton, emiatt száll síkra azért, hogy a dolgozók váltakozva, az egészségi állapotuknak, igényüknek leginkább megfelelő helyekre jussanak el — évente kétszer is, télen, nyáron egyaránt. Csakis így van távlata a telelésnek, mind a las­san de szükségszerűen kialakítandó új szokásnak. JUKOVICS Géza A líbiai út előtt igaz barátként várják Utót Líbia hatalmas változáson ment át elnökünk első látogatása óta Tripoliból jelenti a Tanjug. Líbia hivatalos köreiben elnökünk küszöbönálló látogatásai rendkívül jelentős politikai eseményként értékelik az ország és a Jugoszláviával fenntartott vi­szony szempontjából. Líbia megbízható barátot lát Jugoszláviában. Tito elnök mint a Líbia ál­tal is következetesen folyta­tott el nem kötelezett po­liti­ka egyik megteremtője olyan államférfinek kijáró tekin­télynek örvend, akinek neve a szabadságért, az igazságért és az emberi méltóságért folytatott küzdelem jelképe lett. Ezek a törekvések a lí­biaiaknál annál inkább kife­jezésre jutnak, mivel az orszá­got évszázadokon át idegen elnyomók igázták le. A jugo­szláv elnöknek olyan fogad­tatást rendeznek, amely csak az igazi barátoknak jár ki. Ez lesz Tito elnök máso­dik látogatása ebben az or­szágban. Első ízben 1970 feb­ruájában kereste fel Líbiát, alig hat hónappal a feudális monarchia megdöntése után, amikor Moamer el Kadhafi ezredes forradalmi kormá­nya az első radikális lépése­ket készítette elő, hogy meg­szabadítsák Líbiát a külső ki­zsákmányolástól és megkezd­jék az ország társadalmi át­alakítását. Líbia akkor a világ egyik legelmaradottabb országa volt. Az ország hatalmas olaj­­kincse a külföldi tőke kezé­ben volt. Líbia földjén ame­rikai és brit katonai támasz­pontok voltak. Tripoliban, Bengáziban és más líbiai vá­rosokban a külföldiek vol­tak az urak, akárcsak abban az időben, amikor Líbia még gyarmati igazgatás alatt állt. Valószínűleg egyetlen olaj­termelő országban sem állí­tották oly mértékben ezt a gazdagságot a boldogabb jö­vő és a mostani nemzedékek jólétének megteremtése szol­gálatába, mint Líbiában. Nemcsak lakások, új l­akóne­gyedek, építése jelzi ezt, ha­nem az ipar nagyütemű fej­lesztése is. Az ipar és a me­zőgazdaság azután is jólétet és további fejlődést­ biztosíta­nak majd a líbiaiaknak, mi­után kimerülnek az olajku­tak. Az elmúlt hét év alatt több mint hetven ipari léte­sítményt építettek, olajfino­mítókat, textilgyárakat, acél­művet, cementgyárakat és több közszükségleti cikket gyártó üzemet. A tavaly meg­kezdett ötéves terv kereté­ben több mint 25 milliárd dollárt fektetnek az ország gazdaságának fejlesztésébe. Jugoszlávia számos üzeme részt vállalt a líbiai projek­tumok kivitelezésében. Azt az utat például, amely Tripo­lit és a repülőteret összeköti és amelyen Tito elnök is el­halad majd mostani látogatá­sakor, szintén jugoszláv szak­emberek építették. Kairó nagy jelentőséget tulajdonít Tito tervezett egyiptomi látogatásának Augustin Papié, hazánk kairói nagykövete tegnap megbeszélést folytatott Mo­­hamed Rijaddal, az egyipto­mi külügyminisztérium állam­titkárával. Tito elnök küszö­bönálló egyiptomi látogatásé­ról és más közös érdekű kér­désekről. Szó volt a közel­­keleti helyzetről és a két or­szág kapcsolatairól. Moha­­med Rijad kijelentette, hogy Egyiptom nagy jelentőséget tulajdonít Tito elnök látoga­tásának. Egyiptomban nagyra­ érté­kelik az el nem kötelezett or­szágok szerepét, a külön Ju­goszlávia és Tito elnök fá­radozását, hogy igazságos és tartós megoldást találjanak a közel-keleti válságra. Er­ről beszélt a múlt héten Isz­­mail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter parlamenti ex­pozéjában is. Zord tél világszerte Svájcban a hóvihar nem csendesedett, s több­felé sze­rencsétlenséget okozott. Zü­richben a magas hótakaró miatt külön elővigyázatossá­gi intézkedéseket vezettek be. Tegnapelőtt szünetelt a repülőközlekedés, hogy a ki­futópályáról eltakarítsák a havat. A hideghullám és a hava­zás az Egyesült Államokra is kiterjedt. Az alacsony hőmérséklet következtében az USA egyes tagállamaiban a gáz- és az áramfogyasztás meghaladja az összes meg­szabott keretet. A havazás Ausztriában is sok nehézségeket okoz. Inns­bruck közelében a lavina há­rom személyt betemetett, többen pedig megsérültek. A magas hótakaró több út­vonalon gátolja a forgalmat. A hidleghullám elért egé­szen India határáig. A hegy­vidékeken tegnapelőtt szün­telenül havazott. A delhi me­teorológiai intézet jelentése szerint az országban az év­nek e szakában általában meleg idő uralkodik, most azonban rendkívül alacsony a hőmérséklet. A hőmérő tegnapelőtt mindössze 1,5 C­­- fokot mutatott. 1 . Elnökönk részvéttávirata Eden halála alkalmából Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök táviratot küldött II. Erzsébetnek, Nagy-Bri­­tannia királynőjének, amely­ben részvétét fejezte ki An­thony Eden­ halála alkalmá­ból: „A jeles brit államférfi halála alkalmából mély rész­vétőnket tolmácsolom felsé­gednek és a brit népnek. Több alkalommal is talál­koztam­ Anthony Edennel, és nagyra értékeltem állam­férfiúi képességeit, s külön az arra irányuló fáradozá­sát, hogy fejlődjenek az or­szágaink közötti hagyomá­nyos baráti kapcsolatok” — olvasható elnökünk részvét­táviratában. Josip Broz Tito részvétét fejezte ki Anthony Eden öz­vegyének is. Elitazott Erich Honecker Az NDK vezetője Tito elnök meghívására látogatott el hazánkba Zágrábból jelenti a Tan­jug. Négynapos hivatalos és ba­ráti jugoszláviai látogatás után Erich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Német Demokra­tikus Köztársaság Államta­nácsának Elnöke az állami- és pártküldöttség tagjaival együtt tegnap 15 óra tájban különrepülőgépen elutazott hazánkból. Erich Honecker Josip Broz Tito köztársasá­gi elnök meghívására látoga­tott el Jugoszláviába. A zágrábi repülőtéren a magas rangú vendégektől Jakov Bl­ažević, a Horvát SZK Elnökségének­­ elnöke, Milka Planinc, a Horvát KSZ KB elnöke, Vojislav Srzentic, a JKSZ KB Elnök­sége Végrehajtó Bizottságá­nak titkára, dr. Jakov Sirot­kovic, a Horvát Szábor Vég­rehajtó Tanácsának elnöke és más személyiségek vet­tek tőle búcsút. Megdrágítják-e termé­keiket a vajdasági kőolajkitermelők is? (Cikk a 8. oldalon.)

Next