Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-16 / 104. szám

1 2. oldal EL NÉM KÖTELEZETTEK Közelebb a szolidaritási alaphoz Májusban írják alá a csatlakozási okmányt , Jugoszláviában készítik elő a pénzügy­­miniszterek értekezletét Belgrádból jelenti a Tan­ina. A koordinációs bizottság nemrégen Delhiben véget ért miniszteri értekezletén többek között úgy döntöt­tek, hogy legkésőbb 1978. június 30-áig megszervezik a tagállamok pénzügyminiszterei és központi bankjai képviselőinek értekezletét. Ezzel megkezdődik az­­ egyik feladat megvalósítása, amelyet az el nem kötele­zettek a célomból csúcsér­tekezleten vállalta­k a gaz­dasági nyilatkozat aláírásá­val. Miközben a világgazda­ságot már évek óta megráz­kódtat­j­a a régi pénzrendszer széthullása, amely a dollár, illetve a font sterling fel­sőbbrendűségén alapul, az és nem kötelezettek megálla­pították: a legbiztosabb mód arra, hogy gazdaságunkat mentesítsük a nemzetközi pénzpiac olykor szándéko­san is előidézett megrázkód­tatásaitól, a szoros együtt­működés ezen a téren. A pénzügyi szakértők ér­tekezletének előkészítő ta­lálkozój­t az év végéig ha­zánkban szervezik meg. Ezen a találkozón többek között szó lesz a colombói gazdasági nyilatkozat vala­mennyi határozatának élet­be léptetéséről. Meghatároz­zák majd azokat a lépéseket, amelyeket haladéktalanul meg kell tenni és amelyek elsőbbséget igényelnek. A koordinációs bizottság az előkészítő találkozó rész­vevőire igen jelen­tős és konkrét feladatot szabott, amelyet a Delhiben elfoga­dott nyilatkozat 108. szaka­sza így ír le: ,A jugoszláviai találkozón­­kivizsgálják majd az utak és eszközök megha­tározásának­ mechanizmusát, amelyek segítségével meg lehet majd gyorsítani a pénz­eszközök átömlesztését a po­zitív, fizetőképes el nem kö­telezett országokból a defi­cittel rendelkező fejlődő or­szágokba, legfőképpen a legsúlyosabban érintett ál­lamokba.” Hogy a lehetőségekhez képest mielőbb megalakít­sák e szolidaritási alapot, Delhiben úgy döntöttek,­­ hogy a koordinációs bizott­ság tagállamai ez év máju­sában New Yorkban talál­kozót szerveznek, amelyen az összes el nem kötelezett országok aláírhatják a szo­lidaritási alaphoz való csat­lakozásuk okmányát A ko­ordinációs bizottság szíve­sen figyelmébe ajánlotta az összes el nem kötelezett or­szágoknak, hogy az említett jelentős kérdés megoldásá­hoz teljes mértékben járul­janak hozzá. Szimitchiev fogadta Halászt Dr. Aszem Szimitcsiev, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja a jugoszláv—ma­gyar gazdasági együttműkö­dési vegyes bizottság jugo­szláv társelnöke tegnap fo­­­­gadta Halász József belgrádi­­ magyar nagykövetet. /­­ A baráti megbeszélés során véleményt cseréltek a két or­­­szág kétoldalú együttműkö-­­ déséről. . . MAGYARSZÓ Szombat, 1977. április 16. DÖNTÖTT A BIZTONSÁGI TANÁCS Agresszió volt a Benin elleni támadás Titkos zsoldoshadsereg veszélyezteti a védtelen kis országokat . Nagy feladat a világszervezet előtt New Yorkból jelenti a Tanjug. Csütörtökön este ** ENSZ Biztonsági Tanácsa „ag­ressziós aktusnak” minősítette és egyhangúlag ,,szigo­rúan elítélte” a külföldi bérencek január derekán Benin ellen intézett támadását. Az erre vonatkozó határo­zatot konszenzussal fogad­ták el, és az afrikai, vala­mint más el nem kötelezett ország­ok konzultálásával ké­szítették elő. A Benin elleni támadást külső agresszióként leplez­ték le, amelynek célja a le­nini kormány megbuktatása volt. Panama, India és Lí­bia képviselői vizsgálták ki a történteket, és­­ lehetővé tették, hogy­ a­ Biztonsági Ta­nács a bonyodalmakból ki­kerüljön a helyes útra. A Biztonsági Tanács úgy­szintén egyhangúlag egy messzeható jelentőségű és nélkülözhetetlen, lépést tett meg. Ez azzal áll kapcsolat­ban, hogy titkos bérenchad­sereg létezik, amelyet külföl­di központokból irányíta­nak, hogy veszélybe hozza vagy megdöntse valamely or­szág­ kormányát. A Bizton­sági Tanács általában elítélt minden országot, amely le­hetővé teszi vagy megtűri a bérencek toborzását ilyen célokra, s hangsúlyozza, hogy az ENSZ-tagállamok nem engedhetik meg, hogy területükről, illetve az álta­la ellenőrzött területről pol­gáraikat szubverzió tervezé­sére használják fel, továbbá bérenceket toborozzanak, ké­pezzenek ki, és szállítsanak el bármely ENSZ-tagállam kormányának megdöntése céljából. A benini eset a Biztonsági Tanácsban valóságos köve­telés-lavinát indított el, hogy az ENSZ állja útját ennek, mert ez nemcsak a kis véd­telen államokat fenyegeti, hanem a békét is egyes te­rületeken. Az elfogadott elv az államok magatartásáról reális lehetőséget nyújt az akció továbbfejlesztésére. Már felmerült az az elgon­dolás, hogy nemzetközi kon­venciót kell hozni, amely tel­jes egészében szabályozza, a külföldi bérencek kérdései. A Biztonsági Tanács fel­hatalmazta Kurt Waldhei­­met, hogy szervezze meg a Beninnek nyújtandó műsza­ki segélyt, és felszólította az államokat, hogy Beninnek anyagi segítséget nyújtsa­nak a fegyveres támadás okozta veszteségek pótlásá­ra. (35) — Jugoszlávia népei, mint általában valamennyi haladó erő nagymértékben érdekeltek abban, hogy sikerrel járjon a függő viszonyban levő népek harca a sza­badságért és egyenrangúságért, de Viet­nam esetében még ezenfelül olyan népről is van szó, amelyhez bennünket nemcsak a közös társadalmi célok fűznek szorosan, hanem e célok eléréséért vívott harc jel­lege és formái is ... Biztosíthatom önt, El­nök elvtárs, hogy népeink őszintén­ örül­nek látogatásának ..., mint­­olyan nép képviselője látogatásának, amely nagyon közel áll hozzánk, s olyan személyiség látogatásának, akit nagyra becsülnek és szeretnek ... Örömünket csak fokozza, hogy önben, Elnök elvtárs, nemcsak országá­nak legmagasabb rangú képviselőjét üdvö­zölhetjük, hanem a vietnami nép hősi har­cának legfőbb szervezőjét is. Örülünk, hogy ez alkalommal elmondhatjuk: Jugo­szlávia népe és kormánya mindig határo­zottan támogatta a vietnami nép jogát az önrendelkezésre, a nemzeti függetlenség­re. Ho Si Minh melegen megköszönte a tá­mogatást: — A legutóbbi világháború sötét órái­ban, a gyarmaturalom ellenére, népünk nagy lelkesedéssel figyelte azt a hősi har­cot, amelyet a jugoszláv nép folytatott a fasizmus ellen. Ezért a legnagyobb öröm­mel üdvözölte a JSZNK dicső születé­sét... Köszönöm Jugoszlávia testvéri né­pének azt a rokonszenvet, amelyet népünk iránt tanúsított a nemzeti felszabadítá­sért vívott nehéz háborúban ... Köszöntöm önnek, kedves Elnök elvtárs — fordult Ho Si Minh személyesen Titóhoz — azt a fenntartás nélküli támogatást, amely­nek éppen most adott hangot a genfi egyezmények integrális alkalmazásáért ví­vott harcunkat illetőleg. Nagy támasz szá­munkra, hogy a testvéri jugoszláv nép ezt a saját ügyeként kész védelmezni. A következő nap Tito Brionira vitte ven­dégét, ahol folytatódtak a megbeszélések a két ország együttműködéséről, véle­ményt cseréltek az időszerű világhelyzet­ről, amely után mindketten hivatalos köz­leményt írtak alá. Ho Si Minh meghívta Titót, hogy tegyen hivatalos látogatást a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Tito örömmel elfogadta ezt a meghívást. Ho Si Minh augusztus 9-én utazott el Jugoszláviából. Mielőtt a repülőgépbel lé­pett, a 67 éves Ho Si Minh,, szívélyesen megölelte, majd megcsókolta Titót. A két nagy forradalmár búcsújának megható pillanata volt ez. Ho Si Minh még egy­szer Titóhoz fordult: — Búcsúzva öntől még egyszer újabb sikereket kívánok önnek a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Népünk a legnagyobb örömmel fogadja majd azt a hírt, hogy Tito elnök ellátogat országunk­ba ... És várjuk Önt, hogy ismét kezet szoríthassunk a mi fővárosunkban. Fellépve a repülőgép lépcsőjére Ho Si Minh szerbhorvát nyelven fölkiáltott: — Éljen Vietnam és Jugoszlávia barát­sága, elvtársaim köszönök mindent, a vi­szontlátásra. — Viszontlátásra Hanoiban — kiáltotta Tito. Tizenháromezer sziget archipelágusa A dubrovnikiak ezreinek lelkes ünnep­lése közepette Tito elnök a Győzelem rak­parton 1958. december 2-án a Galebra szállt, hogy nagy útra induljon, látoga­tóba az ázsiai és afrikai országokba: In­donéziába, Burmába, Indiába, Ceylonba, Etiópiába, Szudánba és az Egyesült Arab Köztársaságba. Feleségén, Jovánka Brózon kívül, vele együtt utaztak közeli munka­társai: Blažo Jovanovic, Iván Maček, Slo­bodan Penezić, Velj­ko Mićunović és Leo Mates. Huszonegy napos utazás után, decem­ber 23-án a Galeb horgonyt vetett Tand­­jungperiuk indonéz kikötőben. A jugoszláv vendéget személyesen a vendéglátó, dr. Ahmet Sukarno fogadta. Az indonéz el­nök kifejezte népének örömét és saját örö­mét afelett, hogy hozzájuk látogatott Tito, aki iránt — mint Sukarno mondotta —, igazi barátságot éreznek. (Folytatjuk) Tito, a béke építője RÉSZLET ZVONKO STAUBRINGER : ^ _ TITO, A VILÁG POLGÁRA CÍMŰ KÖNYVÉBŐL ­ A Guineai-öbölben kutat a Naftagas Az újvidéki Naftagasbak közölték, hogy a­­ Guineai­­öbölben befejezték az első próbafúrásokat. A vállalkozásban a jugo­szláv szakembereiken kívül amerikai, francia és japán szakemberek vesznek részt. A p­unkálatok eredményeit a napokban teszik közzé és ettől függ, hogy folytat­ják-e Guineában a kőolaj­­kutatást. A Naftagas néhány el nem kötelezett és fejlődő af­rikai és ázsiai országgal foly­tat tárgyalásokat a terüle­tükön levő kőolajmezők fel­tárásáról. Az együttműkö­dést a colombói el nem kö­telezettek csúcsértekezletén hozott határozatok értelmé­ben fejlesztik mindkét fél megelégedésére. MEXIKÓ Hadjárat a városi gerillák ellen Két hazad­, több sebesült a harcokban • Vallanak az elfogott terroristák A rendőrség és a városi gerillák összecsapásában Mexikó fővárosában két em­ber életét vesztette, néhány pedig megsebesült A geril­lák elleni akcióban körülbe­lül 1000 rendőr vett részt helikopterek segítségével. A főváros déli részében egyórás lövöldözés után a rendőrségnek sikerült le­győznie a gerillákat, és foglyul ejteni kilenc fegyve­res személyt. Egy rendőr és a gerillacsoport egy tagja életét vesztette, a súlyosan sebesültek között pedig jó néhány járókelő van. Alig néhány nap leforgása alatt a fővárosi rendőrség­nek ez már a második nagy akciója. Három nappal eze­­­előtt elfogtak három terro­­­­ristát, akik beismerték, hogy néhány gyilkosságot és emberrablást követtek el. Szerdán heves összecsa­pásra került sor Vera Cruz szövetségi állam hegyvidé­kén. Ebben a leszámolásban két rendőr és két­­ gerilla életét vesztette. Ernest Vasques ezredes kijelentette, hogy a gerillák nehéz ön­működő fegyverekkel vol­tak felszerelve. JAPÁN—SZOVJET VISZONY Félbeszakadtak a halászati tárgyalások Tokió továbbra is igényt tart a Kuril-szigetekre — Moszkva nem ismeri el a területi kérdést A japán kormány tegnap hivatalosan is megerősí­tette a hírt, hogy a halászatról folytatott moszkvai japán—szovjet tárgyalások félbeszakadtak, és felszó­lította Zenko Suzuki mezőgazdasági és erdészeti mi­nisztert, hogy térjen haza. A közlemény szerint a ja­pán kormány megpróbált­a megőrizni Japán hagyomá­nyos halászati jogait az észa­ki Csendes-óceánban, a­zzal a fel­tétellel, hogy elkerülje a Hokkaidótól északkeletre fek­vő négy sziget iránti terü­leti követelések negatív kö­vetkezményeit. A kormány csütörtök esti ülésén megállapították, hogy a tárgyalások félbeszakítása elkerülhetetlen volt, mert a japán közvélemény ne­m kí­vánta a kormánytól, hogy en­gedményeket tegyen a Szov­jetuniónak az északi szige­tekkel kapcsolatos területi viszályban. A Japán KP ig sajnálko­zását fejezte ki a tárgyalá­sok félbeszakadása miatt. A Szocialista­­ Párt kifejezte óhaját, hogy ezek a tárgya­lé­sok mielőbb folytatódja­nak. A kormány közölte szán­dékát, hogy intézkedéseket tesz a tárgyalások felújítá­sára. A japán,a szovjet tárgyalá­sok félbeszakadása váratlan volt, mert az utóbbi napok­ban mindkét fél reményét fe­jezte kii, hogy megtalálják a megoldást. Az első félbesza­kadás után március 31-én Fukinda japán miniszterel­nök elküldte saját személyes küldöttét Szunao Szan ódát, a kormány titkárát, hogy igye­kezzen politikai megoldást találni.­ Jól tehet , Mosz­k­va kezdetben kemény dizplamá­­ciati gesztuson­ valahait, nem adta meg a beutazási enge­délyt hizzá­l a megindokoláss­­ával, hogy hét végén nem dol­goznak. Szonodét később mégis fogadta Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök, úgyhogy eléggé derűlé­teain tért vissza Tokióba. Éppen Szonoda derűlátása miatt a japán sajtó kétségét fejezte ki az iránt, hogy a japán kormány kész­ megha­tározott engedményeket ad­ni a Szovjetuniónak a Kuril­­szig­etetekkel k kapcsollatba­n, Szonoda hazaérkeztekor ez­t nyilvánosa­n megcáfolta, majd később ugyanezt tette Hato­­jam­a külügyminiszter és sze­mélyesen Fu­kuda miniszter­­elnök is. Politikás téren e­z a kérdés olyan szintre emelkedett, hogy a japánok úgy látszik, előbb készek lemondani a halakról, nemzeti eledelük­ről, mint a Hoka­idótól észak­ra fekvő szigetekről. A Szovjetunió azt árut­ja, hogy itt nem létezik semmi­féle területi kérdés. Japán 1951-ben a San Franciscó-i békeszerződéssel lemondott a Kuri­l-Szigetiekről. Tokióban viszont az­t mondják, hogy a Szovjetunió nem aláírója en­nek a szerződésnek, és Japán nem ismer el titkos egyez­ményeket, például a jaltai egyezményt. A japán érvek szerint a két nagyobb Kuna­­siri és Etorofu mindenkor is Japánhoz tartozott, és nem is tartoznak a Kuril-szigetek ■közé. A másik két szigettel, Habomaijal és Sikotannal kapcsolatban Tokióban azt állítják: a Szovjetunió meg­ígérte, hogy visszajuttatja Japánnak, ha aláírják a bé­keszerződést. A japán parlamentben, a napokban elhangzott az az állítás, hogy Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára Tamesen volt japán miniszter­elnökkel folytatott beszélge­tése alkalmával elismerte, hogy a két ország között vi­tás területi kérdés van. A Szovjetunió viszont cáfolja ezt. A Kuril-szigetek tehát át­hidalhatatlan akadállyá vál­toztak az ideiglenes halá­szati egyezményre irányuló törekvésekben, azért, mert alapvető kérdésként merült fel a demarkációs vonal meg­vonása a 200 mérföldes ten­geri gazdasági övezetek kö­zött. A Szovjetunió már ezt elvégezte, és Japán is hama­rosan megvonja ezt a vona­lait. Míg Moszkvában e te­kintetben nincs probléma, Tokió nem akarja eleve meg­határozni a területi kérdést, és ezen a területen „különle­ges övezetet” követel. Mivel ilyen helyzet­ben, nem várható a viszály rövid időn belül való áthidalása, a japán kormány tegnap java­solta, hogy segítséget és hi­telt nyújtsanak az érintett halászoknak. Elutazott az NDK-ból a szovjet katonai küldöttség A szovjet katonai küldött­ség egyhetes NDK-beli láto­gatása annak jegyében telt el, hogy hangsúlyozták a szo­cialista közösség államai had­seregeinek­­ „megbonthatat­lan szövetségét, továbbá bí­rálták a nyugati köröket, amelyek, mint ahogyan mondták, „új világháborúra készülődnek”. A szovjet kül­döttséget Dimitrij Usztinov marsall, szovjet véderőminisz­ter vezette. Alekszej Jepisev tábornok, a szovjet hadsereg politikai főigazgatóságának vezetője egy berlini gyárban mondott beszédében felrótta „az ag­resszív imperialista körök­nek, hogy a szocialista álla­mok békekezdeményezéseire fokozott háborús előkészüle­tekkel, fegyverkezési ver­sennyel és a szocialista álla­mok belügyeibe való beavat­kozással válaszolnak. Jepisev bírálta azokat a próbálkozásokat, amelyek ar­ra irányulnak, hogy elodáz­zák a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló új szov­jet—amerikai egyezmény alá­írását, és revízió alá vegyék a korábban kötött szerződé­seket. Ilyen helyzetben Jepi­sev szerint „nem szabad, hogy lanyhuljon­­az a gondos­kodás, amely a szocialista ál­lamok közössége védelmének megerősítésére irányul”. Heinz Hoffmann hadsereg­tábornok, az NDK véderőmi­­nisztere a látogatás ideje alatt megtartott beszédei so­rán elítélte azokat a próbál­kozásokat, amelyek célja „az NDK gazdasági és katonai zsarolása”, valamint azokat a próbálkozásokat, hogy a pszichológiai háború és az ideológiai diverzió módszerei­vel gyakoroljanak hatást. A Bundeswehr szüntelen erősí­tésével „a Rajna menti poli­tikusok fokozzák a nyugatné­met hadsereg agresszív kész­ségét”, állapította meg. Sze­rinte az NSZK a lakosonkén­ti 264 dolláros fegyverkezési kiadással a NATO összes eu­rópai tagállamainak élén áll, és megelőzi még az atomha­talmakat, Nagy-Britanniát és Franciaországot is. A Dimitrij Usztinov mar­sall vezette szovjet katonai küldöttség tegnap egyébként baráti látogatásra Csehszlo­vákiába érkezett.

Next